Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.804/2011/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Ruszti Gyula ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a felszámoló által képviselt I.r. alperes neve (I.r. alperes címe) I.r. és a Dr. Boross Klára ügyvéd által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe ) II.r. alperes ellen kártérítés iránt indult perében a Fővárosi Bíróság
- február
- napján kelt 62.P.23.871/2009/
- számú ítéletével szemben a II.r. alperes által
- és Pf.
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett részét részben megváltoztatja, és a marasztalás összegét 20.818.923 (azaz húszmillió-nyolcszáztizennyolcezer-kilencszázhuszonhárom) Ftra és annak kamataira, valamint 200.000 (azaz kétszázezer) Ft perköltségre leszállítja; egyebekben helybenhagyja. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fellebbezési eljárási részköltség fejében fizessen a II. r. alperesnek 15 napon belül 540.000 (azaz ötszáznegyvenezer) Ft illetéket, valamint 170.000 (azaz százhetvenezer) Ft + Áfa ügyvédi munkadíjat. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A B. ... szám alatti ingatlan a II.r. alperes tulajdonában állt, azon egy 1920-as években épült villaépület volt, és három önálló társasházi öröklakást foglalt magában. A villaépület a tartószerkezetek kivételével leromlott, elhanyagolt állapotú volt.
- július 8-án az építésügyi hatóság a II.r. alperes által megrendelt tervdokumentáció alapján engedélyezte a három lakásos épület átalakítását és bővítését azzal, hogy az ingatlanon egy önálló lakóépület kerüljön kialakításra. A felperes jogelődei megvásárolták az ingatlant a II.r. alperestől és
- november 19-én a felperesek jogelődei és a II.r. alperes között a Ptk.
- §-ában szabályozott fővállalkozási szerződés jött létre a villa építési és felújítási munkáinak elvégzésére bruttó 96.183.522 Ft vállalkozói díjért,
- április 30-ai teljesítési határidőre.
- október 17-én a II.r. alperes, mint megrendelő az I.r. alperessel, mint vállalkozóval építési szerződést kötött a villa kivitelezési munkáira 20.955.989 Ft átalányáron, amelynek alapja árazatlan költségvetési kiírás volt. E szerint a szivárgó építés és alapcsövezés anyagköltsége 208.800 Ft, díjköltsége 69.120 Ft, a szigetelésanyag költsége 460.560 Ft, díjköltsége 347.681 Ft volt. Az építésügyi hatóság
- május 16-án használatbavételi engedélyt adott.
- augusztus 12-én a felperes, mint állagvevő és a felperes édesanyja, mint haszonélvezeti vevő megvásárolták az ingatlant jogelődeiktől. Az eladók tájékoztatták a vevőket arról, hogy az ingatlanon lévő épület műszaki felújítása és átalakítása 1997-ben történt. A szerződés megkötése előtt a felperes műszaki szakemberek igénybevételével több alkalommal megtekintette az ingatlant, az épületen szigetelési hibát nem tapasztalt. A felperes
- novemberében festési, majd
- tavaszán építési munkákat végeztetett az ingatlanon, miközben
- júniusában az építkezéssel nem érintett épületrészen falnedvesedést és penészesedést észlelt. A munkavégzés során az I.r. alperes a belső tartófalaknál és válaszfalaknál injektálásos szigetelést nem végzett. A körülhatároló falak vízszintes és függőleges szigetelése hibás, vízzáró módon nem záródik össze, a drain csövezés hibásan lett kialakítva, mert a padozati szint felett helyezték el. A szigetelés előtt a felület egyenletességét nem alakították ki. A felperes 900.000 Ft-ért szigetelési munkálatokat végeztetett el, de a nedvesedés ennek hatására sem szűnt meg teljesen. Az eladók a szerződés megkötésekor engedményezték az épület felújításával, átalakításával kapcsolatos szavatossági és kártérítési követelésüket, amelyről az eladók egyike
- január 17-én írásbeli nyilatkozatot tett. A felperes
- nyarán és
- őszén magánszakvéleményeket szerzett be, amelyek az épület hegy felőli helyiségeiben vízfelszívódási, nedvesedési, festési hibákat, vakolatpergéseket állapítottak meg azzal, hogy az a szivárgó, illetve a szigetelés hibájából ered.
- június 12-én a felperes a szigetelési hibákkal kapcsolatban szavatossági igényt jelentett be az I.r. alperesnél. A felperes
- szeptember 5-én keresetet nyújtott be a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz az alperesekkel szemben szavatossági jog érvényesítése iránt, de az elsőfokú eljárásban az engedményezésre nem hivatkozott. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 33.P.90.586/2005/
- számú ítéletével a keresetet jogviszony hiányában elutasította, a Fővárosi Bíróság a
- október 19-én kelt 52.Pf.633.403/2006/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A kereset elutasításának lényegi indoka az volt, hogy a felperes nem állt jogviszonyban az alperesekkel, és az adásvételi szerződés nem jelent univerzális jogutódlást, a másodfokú eljárásban csatolt engedményezési nyilatkozatot a Pp.
- §
(1)bekezdésre utalva nem vette figyelembe. A felperes jelen perben igényét a Ptk.
- §, majd
- § és
- §-ára is alapította. Az elsőfokú bíróság ítéletével a II.r. alperes per megszüntetésére irányuló kérelmét elutasította. Kötelezte az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 39.875.504 Ft-ot, ezen összeg után
- november 1-jétől a kifizetés napjáig a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamatot, 9.600.000 Ft-ot, ezen összeg után
- november 1-jétől a kifizetés napjáig a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti kamatot, 900.000 Ft-ot, és ezen összeg után
- április 1-jétől a kifizetés napjáig a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamatot, továbbá 3.101.763 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felek között folyamatban volt perben született ítélet anyagi jogereje nem zárja ki, hogy a
- január 17-én kelt és a perben figyelembe nem vett engedményezési nyilatkozat alapján a felperes szavatossági jogot érvényesítsen a perben. Miután a jelen perbeli és a korábbi perbeli kereset tényalapja részben eltérő, így a per megszüntetésének nincs helye. Az elsőfokú bíróság utalt e körben a Pp.
- §
(1)bekezdés
- d)pontjára, 157. §
- a)pontjára, 158. §
(1)bekezdésére, 229. §
(1)bekezdésére, és 162. §
(2)bekezdésére. Az elsőfokú bíróság nem tartotta alaposnak a II.r. alperes elévülési kifogását sem a szavatossági, sem kártérítési követelés kapcsán. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a
- július 1-je előtti Ptk-beli szabályokat kell az ügyben alkalmazni, mert a felperes jogelődei és a II.r. alperes közötti fővállalkozási szerződést
- november 19-én kötötték. Az elsőfokú bíróság a szavatossági jog érvényesítése kapcsán kifejtette, hogy a Ptk.
- §
(1)-
(2)bekezdésére, a 11/1995.(VI.22.) ÉVMIPM-KM-MÉM-BkM együttes rendeletre, a Ptk. 326. §
(2)bekezdésére, és a Ptk. 327. §
(1)és
(2)bekezdésére figyelemmel a felperes szavatosság címén támasztott követelése nem évült el a
- június 1-jei perindításig. Bár a szavatossági igényt a teljesítéstől számított 6 hónapon belül lehet érvényesíteni, a követelés érvényesítésének jogvesztő határideje 10 év, mert a talajvíz és talajnedvesség elleni szigetelés kötelező alkalmassági ideje 10 év. A szavatossági igény
- június 5-ig, a hiba felismeréséig nyugodott, a jogosult eddig az időpontig menthető okból nem tudta igényét érvényesíteni. A
- júniusában a felperes jogelődeivel szerződéses viszonyban nem álló I.r. alperes javításra történő felhívása az elévülést nem szakította meg. Ha az engedményezési nyilatkozat meglétét tekintjük jogérvényesítési akadálynak, akkor ez az akadály legkésőbb
- február 6-án szűnt meg, mert az előző perben a felperes már ekkor csatolta a nyilatkozatot. A korábbi szavatosságra alapított kereset benyújtása megszakította az elévülést
- szeptember 5-én, az elévülés
- október 19-én folytatódott, mert az eljárást ekkor fejezték be jogerősen. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a károsodás
- júniusában következett be a Ptk.
- §
(1)bekezdése értelmében, mert a vizesedés ekkor kezdődött meg. A Ptk. 326. §
(1)bekezdése értelmében a felperes kártérítési igénye nem évült el. A 11/F/
- alatt csatolt nyilatkozat bizonyítja, hogy a felperes jogelődei a vállalkozási szerződésből eredő követelésüket a felperesre engedményezték, így a felperes a Ptk.
- §
(1)bekezdése értelmében jogelődeinek helyébe lépett, érvényesítheti a szerződésből eredő követelést a II.r. alperessel szemben. Ha nem történt volna engedményezés, önmagában a károkozás hoz létre kötelmi jogviszonyt a felek között. A felperes jogelődei és az I.r. alperes között szerződéses jogviszony nem volt, így a felperes nem érvényesíthet közvetlenül szerződésszegésből eredő igényt az I.r. alperessel szemben. Ugyanakkor a károkozó alvállalkozóval szemben a jogosult a Ptk. 339. §
(1)bekezdése alapján felléphet szerződésen kívüli kártérítés iránt. A jogosultat választási lehetőség illeti meg, hogy igényét a vállalkozási szerződés alapján a vállalkozóval szemben, vagy az alvállalkozóval szemben szerződésen kívüli károkozás miatt érvényesíti-e. Az elsőfokú bíróság mindebből arra a következtetésre jutott, hogy az I.r. alperessel szemben a Ptk. 339. §
(1)bekezdése alapján, a II.r. alperessel szemben a Ptk.
- §-a,
- § és 305-
- §ai alapján érvényesíthet igényt a felperes. Az I.r. alperes a szakmai szabályok figyelmen kívül hagyásával végezte el a szigetelési munkákat, melyet a szakvélemény alátámaszt, így kártérítési felelőssége fennáll. A II.r. alperes kötelezettsége volt a minőség ellenőrzése és a munka felügyelete, mely kötelezettségét a szakvélemény alapján megszegte. A felperes jogelődeivel való megállapodás alapján a felújítási munkákat a II.r. alperes vállalta el, mely kötelezettségét a II.r. alperes megszegte, a szerződést hibásan teljesítette, így a hibás teljesítésből eredő károk megtérítésére köteles. Az I. és II.r. alperesek magatartása együttesen eredményezte a kár bekövetkeztét, így az alperesek felelőssége egyetemleges a felperessel szemben a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján. Az elsőfokú bíróság Dr. Páldeák Márta szakértői véleményét fogadta el ítélkezésének alapjául azzal, hogy a szakértő a nedvesedést és annak mértékét mérésekkel állapította meg, részletesen nyilatkozott a korábban kirendelt Batizi György szakvéleményéről, aki azonban méréseket nem végzett, e nélkül állapította meg, hogy nincs vizesedés, és bár a szigetelés eltér a tervezettől, de vizesedés hiányában megfelelő, továbbá Batizi György a pontos szakvélemény adásához szükséges speciális szakismerettel nem rendelkezik. Dr. Páldeák Márta szakvéleménye egybehangzó a felperes által beszerzett magánszakvéleményekkel, továbbá a tanúvallomásokkal is az elsőfokú bíróság megítélése szerint. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 355. §
(4)bekezdésére és Dr. Páldeák Márta szakértői véleményére figyelemmel megállapította, hogy a külső szigetelési munkák javítási költsége 2010-es árszinten 20.818.923 Ft, míg a belső szigetelési munkák javítási költsége 2010-es árszinten 19.056.581 Ft. A javítások elvégzése után 9.600.000 Ft ingatlanforgalmi értékcsökkenés marad vissza, mert az 1996-97-es építkezéskor a talaj adottságait visszafordíthatatlanul megváltoztatták, a szivárgó vizek elvezetése helyett a feltöltés miatt e vizek ház alá történő vezetése következett be, ezeket az utakat már nem lehet elterelni. A megjelenő szivárgó vizek az alapfalak állékonyságát fokozatosan csökkentik, mely állékonyságromlás gyorsabb, mintha megfelelő szigetelés épült volna 1996-97-ben. A ház agyagos budai márgára épült, amely a víz hatására duzzad, ez a ház fokozott mozgását eredményezi, amely a ház élettartamát csökkenti. A gépészeti vezetékek nedvesség általi fokozott terhelése is csökkenti az épület várható élettartamát. Az elsőfokú bíróság Dr. Páldeák Márta szakvéleményére alapozva okszerűnek és szükségesnek tartotta a felperes által végeztetett részbeni szigetelési munka 900.000 Ft-os javítási költségét is. Az elsőfokú bíróság a perköltség viseléséről a Pp. 78. §
(1)bekezdésére, a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontjára figyelemmel határozott a perköltség viseléséről. A késedelmi kamatok kezdő időpontját pedig a Ptk. 360. §
(2)bekezdésére hivatkozással a károsodás bekövetkeztének időpontjában határozta meg. A II.r. alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a kereset elutasítását, illetve az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára való utasítását kérte. A II.r. alperes hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy az eredeti megrendelés milyen mértékű szigetelésről szólt, így olyan szigeteléssel összefüggő kártérítési igényt bírált el, amire nem terjed ki a szerződés. A teljesítés óta eltelt idő alatt éghajlati változások és talajviszony változások is bekövetkezhettek. A II.r. alperes fenntartotta az elévülési kifogását is. A II.r. alperes sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság elutasította a tanúkihallgatásra és újabb szakvélemény beszerzésére irányuló indítványát. A tanú kihallgatására a szerződés tartalmának tisztázása végett lett volna szükség, a szakértői vélemények között pedig olyan jelentős különbségek voltak, amelyek feloldására újabb szakértő kirendelése lett volna szükséges. A II.r. alperes vitatta, hogy kártérítési felelőssége fennállna, álláspontja szerint a műszaki ellenőri feladatokat legjobb tudása szerint látta el, a tervezéssel és kivitelezéssel szakcégeket bízott meg, a szakvélemény is a nem megfelelő tervre, és nem megfelelő kivitelezésre vezette vissza a kárt. Kellő gondossággal járt el a munka megszervezése és lebonyolítása során is. A II.r. alperes magatartása és a bekövetkezett kár között nincs oksági kapcsolat és a II.r. alperes magatartása sem volt felróható. A II.r. alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a kárral arányban nem álló kártérítés megfizetésére kötelezte a II.r. alperest, holott a házon egyik szakértő sem talált nagy kiterjedésű vizesedést. A II.r. alperes hangsúlyozta azt is, hogy a felperes felújított régi épületet vásárolt meg, amelynek szigetelése nyilvánvalóan nem lehetett olyan, mintha új építésű ingatlant vásárolt volna, vagy ha a szigetelésre 26.709.160 Ft-ot költött volna az eladó. A szigetelés kb. 1 millió Ft-ért történt, mely összeg kizárja azt a volumenű szigetelést, amit a szakvélemény elvár. A felperes nem bizonyította, hogy ennél nagyobb fokú szigetelés lett volna megrendelve. A II.r. alperes fellebbezésének kiegészítéséhez csatolta a II.r. alperes volt műszaki igazgatójának nyilatkozatát, miszerint a felperes jogelődei nem rendeltek teljes körű vízszigetelést a II.r. alperestől. A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokai alapján való helybenhagyását kérte. A felperes hangsúlyozta, hogy a költségvetés 48/1., 48/2. és 48/7. tételei azt bizonyítják, hogy a jogelődei a teljes körű vízszigetelési munkákat megrendelték. Batizi György a vízszintes szigetelést nem véleményezte, más szakértők egy-egy részfeladat elvégzésére kaptak megbízást. Batizi György nem szigetélési szakember, ugyanakkor Dr. Páldeák Márta szakvéleménye az okiratokkal és tanúvallomásokkal, korábbi szakvéleményekkel nem áll ellentétben. A II.r. alperes korábbi műszaki igazgatójának nyilatkozata bizonyítékként nem használható fel a Pp. 235. §
(1)bekezdésére figyelemmel. Az I.r. alperes nem tett nyilatkozatot a fellebbezési eljárás során. A II.r. alperes fellebbezése részben alapos. A felperes a korábbi perben szavatosság címén érvényesített követelést az alperesekkel szemben, melynek tényalapja a szigetelés hibás teljesítése volt. A felperes pedig jogutódi minőségét az adásvételi szerződésre alapozta, arra való hivatkozással, hogy az adásvételi szerződés univerzális jogutódlás. A korábbi perben a bíróságok az engedményezést nem bírálták el, a felperes az elsőfokú eljárásban engedményezésre nem hivatkozott, a másodfokú bíróság pedig a Pp. 235. §
(1)bekezdése értelmében nem vette figyelembe az engedményezésre hivatkozást. Az engedményezés folytán bekövetkezett jogutódlás, mint jogi tény a korábbi eljárásban nem lett elbírálva, tehát a már elbírált tényektől részben különbözik a jelen kereset tényalapja, így az elsőfokú bíróság helyesen utasította el a II.r. alperes permegszüntetésre irányuló kérelmét. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a szavatossági jogra alapított követelés elévült. E körben tehát a másodfokú bíróság nem osztja az elsőfokú bíróság jogi álláspontját. Helyes az elsőfokú bíróság álláspontja a tekintetben, hogy a Ptk-nak a szerződéskötéskor hatályos szavatosságra vonatkozó rendelkezései az irányadók, helyes a tekintetben is, hogy a szavatossági követelés elévülési ideje a teljesítéstől számított 6 hónap, objektív határideje pedig 3 év. Nem osztja ugyanakkor a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a tekintetben, hogy a szavatossági igény érvényesítésének jogvesztő határideje 10 év lenne. Az elsőfokú bíróság által felhívott kötelező alkalmassági időre vonatkozó együttes rendelet csak új építésű épületekre irányadó, régi épületek felújítására, átalakítására azonban nem. A szerződés teljesítésére 1997. április 30-án került sor, tehát a szavatossági jog az ettől számított 3 év elteltével - 2000. április 30-án - megszűnt, mert ekkor a szavatossági jog érvényesítésének jogvesztő határideje eltelt. A jogvesztő határidő letelte után már nem kerülhet sor sem az elévülés megszakadására, sem az elévülés nyugvására. Helytálló az elsőfokú bíróság ítélete a tekintetben, hogy a felperes az engedményezés folytán az engedményezők helyébe lépett a Ptk. 329. §
(1)bekezdése értelmében, tehát jogosult a II.r. alperessel szemben a Ptk.
- §-a alapján jogosult hibás teljesítésből eredő kártérítés érvényesítésére, az I.r. alperessel szemben pedig a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján szerződésen kívüli kártérítés érvényesítésére. A felperes és az I.r. alperes között a károkozás hozta létre a kötelmet. Helyes az elsőfokú bíróság jogi álláspontja a tekintetben is, hogy a kártérítési követelés nem évült el. Téves azonban a bíróság jogi álláspontja a tekintetben, hogy a Ptk. 360. §
(1)bekezdése értelmében a vizesedés felismerésének időpontja lenne a károsodás bekövetkeztének az ideje, és a Ptk. 326. §
(1)bekezdése szerinti 5 éves elévülési időt ettől az időponttól kellene számítani. A hibás teljesítés jelenti a kárt, így a kár bekövetkezte, a szerződés teljesítésének ideje, azaz 1997. április 30a. Ettől az időponttól számítva az 5 éves elévülési idő 2002. április 30-án lejárt. A Ptk. 326. §
(2)bekezdése értelmében az elévülés nyugszik mindaddig, amíg a jogosult menthető okból nem érvényesítheti igényét, akkor is, ha az elévülési idő már eltelt. A hiba felismeréséig, azaz
- júniusáig az elévülés nyugodott, és a felperes
- júniusától számított 1 évig érvényesíthette a kártérítési igényét az alperesekkel szemben, arra pedig a
- június 1-jei keresetindítással sor került. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy a felperes jogelődei és a II.r. alperes között fővállalkozói szerződés (Ptk.
- §) jött létre, mert ez a szerződés tartalmából aggálytalanul megállapítható. A II.r. alperes nem csupán műszaki ellenőrzésre vállalt kötelezettséget. A II.r. alperes kötött szerződést a tervek elkészítésére és a kivitelezés megvalósítására is. A II.r. alperes tehát mind a tervezők, mind a kivitelező hibátlan teljesítéséért felel a Ptk.
- §
(3)bekezdése alapján úgy, mintha a munkát saját maga végezte volna el. A másodfokú bíróság a II.r. alperes által a fellebbezéshez csatolt a volt műszaki igazgatótól származó nyilatkozatot figyelmen kívül hagyta, mert a Pp. 235. §
(1)bekezdése e nyilatkozat felhasználását nem teszi lehetővé. E nyilatkozatot ugyanis a II.r. alperes az elsőfokú eljárásban már beszerezhette volna. A másodfokú bíróság egyetért a II.r. alperessel abban, hogy vizsgálni kellett azt, hogy a felperes jogelődei az épület felújítása, átalakítása, bővítése kapcsán teljes körű külső-, belső-, függőleges és vízszintes szigetelésre és teljes körű szivárgó rendszer építésére vonatkozó megállapodást kötöttek-e. E körben a bizonyítás a felperest terhelte a Pp. 164. §
(1)bekezdése értelmében. Az árazatlan költségvetés tételeiből, azok anyagköltségéből és díjtételéből, a vállalkozói díj összegéből és abból, hogy a belső tartófalak és válaszfalak injektálásos szigetelésére nem került sor, a másodfokú bíróság arra vont le következtetést, hogy a II.r. alperes, illetve az I.r. alperes nem vállalt teljes körű szigetelési és szivárgó építési munkákat, hiszen e munkák teljes körű elvégzése a régi épületben nyilvánvalóan sokkal magasabb vállalkozói díjon lehetett volna elvégezhető 1996-97-es árszinten is, mint amit az árazatlan költségvetés tartalmaz. Erre vonható következtetés az árazatlan költségvetési tételek és a Dr. Páldeák Márta szakvéleményében foglalt költségvetési tételek összevetéséből is. Részlegesen megrendelt szigeteléstől nyilvánvalóan nem várható ugyanaz az eredmény, mintha teljes körű szigetelésre került volna sor. A perben beszerzett szakvélemények és a felperes által beszerzett magánszakértői vélemények alapján az egyértelműen megállapítható, hogy a külső szigetelés, illetve a szivárgó elkészítése hibás, amelyért az I.r. alperest a Ptk. 339. §
(1)bekezdése alapján, a II.r. alperest a Ptk.
- § alapján kártérítési felelősség terheli. Az alperesek a perben nem bizonyították, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy jártak volna el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A II.r. alperes az I.r. alperes tevékenységéért úgy felel, mintha azt saját maga látta volna el, tehát nem védekezhet eredményesen azzal, hogy a szakcég kiválasztásával úgy járt, el ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, mint fővállalkozónak pedig észlelnie kellett volna azt, hogy az I.r. alperes hibásan teljesített. A felperes a hiba felismerésétől számított elévülési időn belül a keresetét előterjesztette a bíróságon, igényérvényesítési késedelem nem terheli, így nem felelős a közlés késedelméből eredő kárért {Ptk.
- §
(4)bekezdés}. A hiba kijavítási költsége a teljesítéskori árszinthez képest jelentős mértékben megnövekedett, a kijavításkori árszinten számított javítási költség után járó késedelmi kamat összegét a 2010-es árszinten számított javítási költség összege jelentősen meghaladja, a Ptk. 301. §
(4)bekezdése alapján pedig a jogosult követelheti a késedelmi kamatot meghaladó kárát, így a másodfokú bíróság a külső szigetelési munkák javítási költségének 2010-es árszinten számított költségét fogadta el kárként Dr. Páldeák Márta szakvéleményének számításait figyelembe véve. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes által részlegesen és eredménytelenül elvégeztetett javítási munka nem minősül okszerű és szükséges javításnak, hiszen a javítás nem szüntette meg a nedvesedést, a felperes akkor járt volna el helyesen, ha már akkor megfelelő szakember bevonásával tárja fel a hiba okát, és végeztet ennek megfelelő javítást. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság álláspontja szerint indokolatlan a 900.000 Ft-os javítási költség II.r. alperesre történő áthárítása. A vállalkozó a szerződés teljesítése során a Legfelsőbb Bíróság XXXII. sz. Polgári Elvi Döntésének a) pontjában kifejtettek szerint köteles eljárni, azonban ennek azért - a műszaki elvárhatóság feltételeire figyelemmel - a megrendelés határt szab. Elfogadva azon felperesi hivatkozást, hogy a felújítás során az alagsori helységekben funkcióváltás következett be, amit az alperesek közti szerződés költségvetésének tartalma is igazol, ez azonban nyilván csak azt jelenti, hogy annak olyan feltételeknek kell megfelelni, amit a megrendelés műszaki tartalma takar. Márpedig az nem vitás, hogy csak az épület külső szigetelését írta elő a költségvetés, vagyis a jogelőd megrendelő a funkcióváltást figyelembe véve is, csak ezt tartotta szükségesnek. A szakvélemény szerint nem vitás, hogy ennek az alperesek által választott műszaki megoldása és kivitelezése sem volt megfelelő, és így a szakértő kellő indokkal számolta el ennek teljes javítási költségét 2010-es áron 20.818.923 Ft-ba. Az épület belső szigetelése és ennek megfelelő kialakítása azonban a szerződésben nem szerepel, azért az alperesek a felperesi jogelőd felé díjat nem is számoltak fel. A hivatkozott XXXII. sz. Elvi Döntésnek nem lehet olyan kiterjesztő értelmezést adni, hogy a vállalkozó ilyen terjedelmű munkát megrendelés nélkül is köteles lett volna elvégezni akkor, amikor maga a Páldeák-féle szakvélemény is utal rá, hogy az épület eredeti funkciója pince volt, és ezt kellett átalakítani, de a szerződés szerint csak a külső szigetelés kialakítása mellett. Indokolatlan és túlzott is a szakértő által a javítások után visszamaradt értékcsökkenésre tett megállapítása. Nem kellően megalapozott az ingatlanforgalmi értékére tett 192 millió Ft-os ármegállapítás, és az sem, hogy ilyen nagy volumenű javítás után, amikor nem is új épületről van szó, miért maradna vissza értékcsökkenés. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a marasztalás jogi alapja mindkét alperes esetében kártérítés. Így felmerül a felperes kárenyhítési kötelezettsége is. Ilyen értékű ingatlan vásárlás esetén minden bizonnyal elvárható lett volna az épület korára, időközi átalakítására, felújítására figyelemmel, hogy a vevő megfelelő szakember bevonásával egyrészt az időközi átalakítását, azok funkcióját, műszaki tartalmát, a felújítás terjedelmét tisztázza és ellenőrizze. Ez a felperes részéről megfelelő mértékben nyilván nem történt meg, hisz ez esetben a felújítási szerződésben foglalt szigetelési munkanemek és azok értékéből is következtetni lehetett volna azok terjedelmére, és a nem megfelelő műszaki megoldásra. Mindezeket figyelembe véve a másodfokú bíróság a Ptk. 340. §-ára utalva kártérítésként csak a külső szigetelés 2010. évi árszinten számolt javítási költséget találta elfogadhatónak, és a marasztalást ezen összegre szállította le, mely rendelkezés az egyetemleges marasztalásra figyelemmel a Ptk. 337. §
(1)bekezdése alapján az I.r. alperesre is kiterjed. A leszállított marasztalás következménye, hogy az előlegezett költségeket is figyelembe véve, a másodfokú bíróság a felperes javára megítélt elsőfokú részperköltséget is ennek arányában csökkentette. A Fővárosi Ítélőtábla a kifejtett indokokra figyelemmel részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdésére figyelemmel. A fellebbezési eljárás költségeinek viselésére vonatkozó rendelkezés a Pp. 78. §
(1)bekezdésén, valamint a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdésén alapszik. Budapest,
- október
- Dr. Kovács László s.k. a tanács elnöke Dr. Pestovics Ilona s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Ráczné dr. Gohér Angyalka s.k. bíró