Kfv.V.35.296/2011/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen elárt felperesnek a Kormányhivatal alperes ellen helyi adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata

alperes által 10. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán

alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta

alábbi í t é l e t e t: A Legfelsőbb Bíróság a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 9.K.30.645/2010/8. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg

alperesnek 10.000 (tízezer) forint elsőfokú és 5.000 (ötezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak - külön felhívásra - 10.000 (tízezer) forint kereseti és 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes a 2010. június 16-i beadványában kérte

elsőfokú adóhatóságtól késedelmi pótlék beszedési számlájáról 24.359 forint törlését, és iparűzési adószámláján nyilvántartott 43 forint egyenleg felülvizsgálatát. Kérelmében előadta, hogy nem esett fizetési késedelembe, ezt

zal indokolta, hogy iparűzési adóban

1. január 1-én 1.079.543 forint túlfizetése keletkezett, mert a
2. évben fizetett adóelőlege ennyivel meghaladta a tényleges
3. évi kötelezettségét, és a
4. évre előírt 1.140.950 forint iparűzési adóelőleg és a keletkezett túlfizetés közötti különbözetre
5. március 11-én 61.407 forintot befizetett, így a
6. évi adóelőlege hiánytalanul megfizetésre került.

elsőfokú adóhatóság a 25331-2/2010. felperes kérelmet elutasította. számú határozatában a

alperes a

1. szeptember
2. napján hozott 1269-2/2010/Ha-Db. számú határozatában

elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését

adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 32.§

elsőfokú adóhatóság helyesen járt el akkor, amikor a tényadó bevallás benyújtásának törvényben előírt határidejéig, 2010. május 31-ig

adóelőlegre vonatkozó jogerős fizetési meghagyást saját hatáskörben nem módosította, majd a határidő lejártát követően megállapítható túlfizetésről

Art. 43.§

adózó által utóbb benyújtott bevallás automatikusan nem módosítja. A felperesnek lehetősége lett volna adóelőleg módosításának kérésére, de ezzel nem élt. A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatta ezek jogalapját és

zal érvelt, hogy

alperes mulasztásos jogsértést követett el akkor, amikor nem

Art. 165.§

alperes a törvényi előírásoknak megfelelően járt volna el, akkor ezt a késedelmi pótlék előírása során figyelembe vette volna, terhére késedelmi pótlék fizetési kötelezettséget nem írt volna elő.

alperes kérte. ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását A megyei bíróság jogerős ítéletében

alperes határozatát

elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és

első fokon eljáró közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Jogi álláspontja a következő volt:

adóhatóságok jogszabálysértő döntést hoztak akkor, amikor a felperes 2010. június 16-án előterjesztett kérelmét elutasították, mert nem

Art. 1.§

alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy

Art. 165.§

ért nem alkalmazható, mert ez csak

adóhiányt megállapító határozat esetén irányadó. „Nem lehetett a jogalkotó célja, hogy ha és amennyiben nem keletkezik adóhiány, de mégis késedelmi pótlékfizetési kötelezettséget kell megállapítani, akkor a kivételes méltánylást érdemlő Art. 165.§

felelt volna meg, ha

adóhatóság

előtte is ismert túlfizetés miatt nem számít fel késedelmi pótlékot, és nem ragaszkodik „mereven ahhoz

állásponthoz, hogy a felperes, mivel

1. május 31-ig módosíthatta volna
2. évi adóbevallását, ezért nem lehet a
3. március 2-án benyújtott helyi iparűzési adóbevallásában közölt túlfizetési összeget figyelembe venni”. A felperes ugyanis még jóval a
4. évi adóelőleg fizetési kötelezettség teljesítésének
5. március 16-ai időpontja előtt benyújtott egy túlfizetett adó visszatérítése iránti kérelmet, és ezt „lehetett volna

adóelőleg fizetési kötelezettség módosítása iránti kérelemként is kezelni”. Mindezek miatt

alperesnek

új eljárás során a felperes 2010. június 16ai kérelmének eredményeként 24.359 forint összegű késedelmi pótlék törléséről kell rendelkeznie. A jogerős ítélet ellen

alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte ennek hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását.

zal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/A.§-ában,

Art. 1.§

adóhatóságnak a késedelmi pótlék előírásakor tudnia kellett arról, hogy számláján elegendő pénz van a tartozás kiegyenlítésére. Kifejtette, hogy nem is állt szándékában adóelőleg módosítást kérni, csupán többlet befizetésének figyelembevételét várta el, és

adóhatóság

ért követett el törvénysértést, mert a késedelmi pótlékkal kapcsolatos döntést nem a birtokában lévő összes adat figyelembevételével hozta meg, hanem formálisan, számítógép által beállított program alapján automatikusan számította fel. A felülvizsgálati kérelem alapos. A Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275.§

adóhatóság a felperes által

1. március 16-ig fizetendő,
2. I. félévi adóelőleg összegét a
3. szeptember 29-i keltezésű,
4. november 1-én jogerőre emelkedett 190408/
5. számú fizetési meghagyásban állapította meg, összesen 1.140.950 forintban,

az a

1. évi tényleges adó, 2.281.900 forint 50%-ának megfelelő összegben. A felperes ebből
2. március 11-én 61.407 forintot fizetett meg. A felperes
3. január 14-én nyújtott be

elsőfokú adóhatósághoz a 2009. évi iparűzési adóbevallását, amit nem

önkormányzati adóhatóságok által rendszeresíthető bevallási, bejelentési nyomtatványok tartalmáról szóló 35/

1. (XII.31.) PM rendelet (a továbbiakban: PMr.) szerinti - kötelezően alkalmazandó - bevallási nyomtatványon teljesített, és egyidejűleg kérte e bevallásban kiszámolt
2. évi tényadó és adóelőleg különbözetének visszautalását.

elsőfokú adóhatóság a 25331/

1. számú
2. február 17-én kelt határozatában a túlfizetés visszautalására irányuló kérelmet elutasította, mivel

t állapította meg, hogy a helyi iparűzési adó beszedési számlán túlfizetés nincs nyilvántartva. Tájékoztatta egyben a felperest arról, hogy

Art. 2. számú melléklet II.

fejezet e) pontja alapján a megfizetett adóelőleg és

adóévre megállapított tényleges adó különbözetét

adóévet követő év május 31-ig fizetheti meg, illetve ettől

időponttól igényelheti vissza. E határozat fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.

elsőfokú adóhatóság tájékoztatta a felperest arról is, hogy hibás bevallás nyújtott be, és felszólította ennek javítására. A felperes

1. március 1-én a PMr. szerinti nyomtatványon újabb bevallást nyújtott be, amelyben a korábbi bevallástól eltérően 1.202.357 forint adót vallott
2. évre, tehát a tényadó és adóelőleg különbözete 1.079.543 forint volt. E bevallás benyújtásával egyidejűleg a felperes újabb kérelmet „túlfizetésének” visszautalására nem terjesztett elő. A felperes a 190408/2009/
3. számú jogerős fizetési meghagyásban megállapított, számláján előírt
4. március 15-én esedékes adóelőleg fizetési kötelezettségének nem tett eleget, illetve

előírttal szemben mindössze 61.407 forintot fizetett meg. Ennél fogva

adóhatóság

Art. 165.§

t is, hogy a jogerős fizetési meghagyás tájékoztatást tartalmazott arra nézve, hogy, ha

adóelőleg

esedékességig nem kerül megfizetésre, akkor késedelmi pótlék kerül felszámításra.

elsőfokú adóhatóság továbbá a keresettel érintett határozatában a késedelmi pótlék törlésére irányuló kérelem elutasításával egyidejűlega jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően tájékoztatta a felperest arról, hogy

Art. 2. számú melléklet II.

fejezet e./ pontja értelmében

adózó a megfizetett adóelőleg és

adóévre megállapított tényleges adó különbözetét

adóévet követő év május 31-ig fizeti meg, illetve ettől

időponttól igényelheti vissza, ennél fogva túlfizetésének esedékessége

1. május
2. vagyis csak ettől a naptól kezdve keletkezhet

adózónak túlfizetése. Rámutat e körben a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a bevallás benyújtásának határideje

adóévet követő év május 31. napja, és

e határidő előtt benyújtott bevallás nem minősül önellenőrzésnek. [Art. 32.§

alperes alappal hivatkozott a határozatában arra, hogy

adózó kérheti

adóelőleg módosítását

adóhatóságtól, ha előlegét

előző időszak adatai alapján fizeti, és számításai szerint adója nem éri el

előző időszak adatai alapján fizetendő adóelőleg összegét, és ilyen tárgyú beadványt legkésőbb

esedékesség időpontjáig lehet előterjeszteni, a felperes

onban e határidőig adóelőleg módosítására irányuló kérelmet nem nyújtott be, és a törvényben előírt határidő lejárta előtt beadott bevallást pedig nem lehetett adóelőleg módosítására irányuló kérelemnek tekinteni. (Art. 42.§

Art. 165.§

adó késedelmes megfizetése esetén

esedékesség napjától, a költségvetési támogatásnak

esedékesség előtt történő igénybevétele esetén pedig

esedékesség napjáig késedelmi pótlékot kell fizetni.

Art. 167.§

adóhatóság összehasonlítja

adózó bevallását, igénylését, illetve a határozattal előírt kötelezettségét a befizetett, a visszaigényelt adóval, adóelőleggel, a kiutalt költségvetési támogatással, és ennek alapján a késedelmi pótlékot megállapítja.

adózó a késedelmi pótlékot saját számítása szerint

értesítéstől függetlenül is megfizetheti”. E szabályozás értelmében

adóhatóságnak, amennyiben a jogerős fizetési határozattal előírt kötelezettséget és a befizetett előleget összehasonlítva

t állapítja meg, hogy

utóbbi teljes összegét a törvényben előírt határidőig nem fizették meg - mint ahogy a jelen ügyben is -

Art. 165.§

alperes iratszerűen hivatkozott arra is, hogy a felperes nemcsak adóelőleg módosítása iránti kérelmet nem nyújtott be, hanem fizetési könnyítés, halasztás iránti kérelmet sem terjesztett elő, ezért a késedelmi pótlék felszámítására jogszerűen került sor, és a késedelmi pótlék törlése iránti kérelmet

alperesnek el kellett utasítania. A közigazgatási perekben eljáró bíróság

Art. 143.§

alperesi érvelés is, mely szerint a perben keresettel támadott határozat nem méltányossági jogkörben hozott érdemi döntés, elnevezésénél és tartalmánál fogva sem tekinthető ilyennek, ezért bírósági felülvizsgálatára nem a méltányossági jogkörben hozott határozatokra irányadó jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni. Kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság

t is, hogy méltányosság gyakorlására egyébként is csak akkor kerülhet sor, ha

erre vonatkozó Art-ben meghatározott törvényi feltételek fennállnak.

Art. 1.§

Art. 2.sz.

melléklet II. fejezet e) pontja szerinti - méltányosság gyakorlását meg nem engedő kogens, tehát kötelezően irányadó - szabályozással ellentétesen.

adóhatóság tehát saját hatáskörben, erre irányuló adózói kérelem nélkül - megsértve

Art. 133

.§-a szerinti jogintézményt is - nem dönthetett úgy, ahogyan

t a felperes a keresetében, illetve a megyei bíróság

ítéletében kifejtette. A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint különbséget kell tenni

Art. 165.§

Art. 165.§

adózónak, mégpedig határozati előírás nélkül, ha adóját késedelmesen fizeti. A felszámított késedelmi pótlékról

adóhatóságnak

Art. 43.§

adózókat, és e felszámított késedelmi pótlékból keletkező esetleges hátralékra

adózónak lehetősége van méltányossági kérelem benyújtásával mérséklést, illetve elengedést kérni.

Art. 165.§

onban

adóhiányt megállapító határozatban kell előírni

adóhiány késedelmi pótlékát, amely egy visszamenőleges időszakra megállapítandó pótlék.

Art. 165.§

adóhiány feltárását és határozati megállapítását, ilyen határozat hiányában

Art. 165.§

alperes nem hozott adóhiányt megállapító határozatot, ezért

e körben kifejtett jogerős ítéleti érvelés sem helytálló. A megyei bíróság tehát tévesen helyezkedett arra

álláspontra, hogy a felperes által benyújtott túlfizetés visszatérítése iránti kérelmet

adóhatóság tekinthette volna adóelőleg fizetési kötelezettség módosítása iránti kérelemnek. Ennek indoka pedig nem csak

, hogy

adóelőleg kapcsán hozott fizetési meghagyás jogerőre emelkedett, és ez

adóhatósági döntés nem is volt a per tárgya, hanem

is, hogy ilyen kérelmet a felperes keresetében maga sem terjesztett elő, és,

adóhatóság eljárása során is irányadónak kell tekinteni a Ket. 35.§

ügyfél hatóság döntésére vonatkozó kifejezett kérelmét.

előzőekben részletezettekre figyelemmel olyan kérelem nem került előterjesztésre a felperes által, amely megfelelt volna

Art. 42.§

esedékesség előtt benyújtott bevallás pedig nem lehetett adóelőleg módosítási kérelemként kezelni. Ismételten hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perben arról kellett dönteni, hogy a késedelmi pótlék törlése iránti kérelem jogszerűen került-e elutasításra vagy sem, tehát nem volt és nem lehetett a per tárgya

adóhatóság ezt megelőző egyetlen határozata, illetve eljárása sem. A késedelmi pótlék pedig a perbeli esetben

Art. 165.§

adóhatóságtól, túlfizetése

onban nem volt, és

adóhatóságnak

előzőekben ismertetett jogszabályi rendelkezésre figyelemmel fel kellett számítania, mégpedig automatikusan, a törvény erejénél fogva a késedelmi pótlékot. A perben vitatott körben

Art. nem biztosít mérlegelési jogkört

adóhatóság számára, ezért a megyei bíróságnak a felperes keresetét el kellett volna utasítania, annak megállapítása mellett, hogy

alperes perben keresettel támadott határozata megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275.§

elsőfokú és felülvizsgálati perköltség megfizetésére, a kereseti és felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezés a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§