← Magyarország

Kfv.35194/2011/5 – Kúria

Obsah (4)Art. 108Art. 1Art. 87Art. 106

Kfv.V.35.194/2011/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Sáray Balázs ügyvéd által képviselt felperesnek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugatdunántúli Regionális Adó Főigazgatósága alper

alábbi í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Vas Megyei Bíróág 1.K.20.099/2010/26. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

alperesnek 15 napon belül 190.000 /

az százkilencvenezer/ forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak - külön felhívásra - 631.600 /

az hatszázharmincegyezer-hatszáz/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes

  1. óta egyéni vállalkozó, fő tevékenysége vegyes kiskereskedelem élelmiszer jelleggel. A 2005.,
  2. és
  3. években szám alatt diszkontot, italboltot, gázpalack cseretelepet üzemeltetett, tevékenységét 2001-től 2007-ig - a
  4. évet kivéve - veszteségesen folytatta.

Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a felperesnél 2005.-

  1. évekre személyi jövedelemadó /szja/ és általános forgalmi adó /áfa/ adónemekre lefolytatott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a
  2. január
  3. napján kelt 2729081658 számú határozatával a felperest 10.638.818 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 5.318.408 Ft adóbírság, 4.174.713 Ft késedelmi pótlék és 50.000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte. A fellebbezés folytán eljárt alperes a
  4. április
  5. napján kelt 2239699051 számú határozatával

elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a revízió megvizsgálta

adózó 2005-2007. évi anyag- és árubeszerzéseit, nyitó- és zárókészleteit, és - figyelmen kívül hagyva a dohánytermékek a PB gázpalackok beszerzéseinek, leltárértékeinek és bevételeinek

értékét elvégezte

árualapra vetített haszonkulcs kalkulációt, illetve a bevallási adatok alapján kiszámolta

egyes évek vonatkozásában számítható átlag haszonkulcsokat. Ezt követően kiszámította

adózó által évenként alkalmazott tényleges haszonkulcsokat, és miután a kiszámolt bevalláson illetve a leltárakon alapuló haszonkulcsok között nagyságrendi volt

eltérés,

adózó által vallott bevételt - helytállóan - nem fogadta el, és a bevételek megállapítására

adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 108.§-a alapján becslési eljárást alkalmazott.

eljárás további szakaszában

elsőfokú hatóság

árualap és a leltárak alapján számolt átlaghaszonkulcs figyelembe vételével meghatározta

t a bevételt, amelyet

adózó bevallani elmulasztott, majd a bevallani elmulasztott bevételek összegével

adózó egyéni vállalkozói tevékenységéből származó eredményét megnövelte, és

egyes évekre megállapította

szja fizetési kötelezettséget. A többlet árbevételre jutó áfa összegét pedig

általános forgalmi adóról szóló

  1. évi LXXIV. törvény /a továbbiakban: Áfa tv./ 16.§ /1/ bekezdése alapján állapította meg. A revízió
  2. évben

áfa összegét -

adózó számára kedvező módon - a IV. negyedévre állította be, ugyanis a bevétel eltitkolás éven belüli megoszlását nem volt lehetséges meghatározni, és miután arra nem csak

I. negyedévben kerülhetett sor, a késedelmi pótlékot nem lehetett olyan fizetési kötelezettségre előírni, amely nem

adott időszakban /pl.: I. negyedévben/ valósult meg. A felperes keresetében

adóhatározatok hatályon kívül helyezését és

elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Vitatta a becslési eljárás jogalapját és annak összegszerűségét is.

elsőfokú bíróság jogerős ítéletével

alperes határozatát megváltoztatta,

adóhiánynak minősülő adókülönbözetet 10.527.458 Ft-ra,

adóbírságot 5.264.729 Ft-ra, a késedelmi pótlékot 4.125.067 Ft-ra elutasította. szállította le, a keresetet ezt meghaladóan A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen

ítélet és a jogerős határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan

ítélet megváltoztatását vagy annak hatályon kívül helyezésével

elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Kérelmét hat pontba foglalta össze: 1./Álláspontja szerint a becslés jogalapja körében

elsőfokú bíróság megsértette a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 206.§-át, 339/A.§-át,

Art. 108

.§109.§-át, okszerűtlenül következtetett a becslés jogalapjának bizonyítottságára. A becslés alapjául 2006. január 1-jétől csak a szakértők által kidolgozott jövedelmezőségi mutatóktól való eltérés szolgálhat, és ha a törvény a becslés jogalapját mennyiségi vagy minőségi /szakértői mutatók/ ismérvhez köti,

okat nem lehet figyelmen kívül hagyni. A becslés alapjául szolgáló adatok körében /2. pont/

elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 164.§-át, 177.§-át, 206.§-át, a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, a felek haszonkulcs számításaihoz nem

onos követelményeket rendelt.

elsőfokú ítélet sérti a Pp. 206.§-át, 213.§-át, 221.§ /1/ bekezdését /

  1. pont/, mivel a tényállás nem tartalmazza a
  2. december 2-án kelt iratban szereplő

on tényt, hogy

anyag-, áru-, göngyöleg beszerzést

adóhatóság nem a könyvelés, hanem a bevallás alapján vette tévesen figyelembe, amennyiben pedig

ért hiányzik

ítéletből, mert

elsőfokú bíróság

t nem értékelte bizonyítottnak, úgy nem tér ki

indokolás arra, hogy miért nem bizonyított. A

  1. évi IV. negyedévi áfa megállapítással kapcsolatosan /
  2. pont/

ítélet sérti a Pp. 164.§-át,

Art. 108

.§-át, mivel

alperes nem bizonyította, hogy

utolsó negyedévre esett volna a teljes eltitkolt bevétel, illetve, hogy a IV. negyedévre történt előírása

adózóra kedvezőbb. A felperes szerint

elsőfokú bíróság véleményével ellentétben /5. pont/

Art. 1

.§ /5/ bekezdésébe ütköző lényeges eljárási jogszabálysértés a becslési eljárás lefolytatásáról való tájékoztatás elmaradása.

elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 213.§ /1/ bekezdését /

  1. pont/, mert nem döntött a
  2. szeptember 15-i írásbeli kereset kiegészítésben tárgyalt, a leltár és a becslés módszerének összefüggéséről, illetve arról, hogy

adóhatóság a becslés feltételeit nem a törvényi feltételeknek megfelelően /minden időszakra és adónemre vonatkozóan/ bizonyította.

alperes érdemi ellenkérelmében

ítélet hatályában fenntartását kérte. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§-ának /1/ bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül /Pp. 272.§ /2/ bekezdés, 275.§ /2/ bekezdés, BH2002. 490., KGD2002. 262./.

alperes felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, a felperes felülvizsgálati kérelmében a keresetének helyt adó ítéletrészeket nem vitatta, amelyek meghatározták a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálatának terjedelmét.

adóhatóság rendszeresen ellenőrzi

adózókat és

adózásban részt vevő más személyeket.

ellenőrzés célja

adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása [Art. 86.§ /1/ bekezdés].

adóhatóság

ellenőrzés célját

Art. 87

.§-ának /1/ bekezdés a/-f/ pontjaiban meghatározott fajtájú ellenőrzésekkel valósítja meg. A felperesnél a revízió

a/ pont szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott. A bevallás utólagos ellenőrzése során

Art. 106

.§-ának /1/ bekezdése értelmében

adóhatóság

adózó adó-megállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését vizsgálhatja adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében. Ellenőrzési fajta /típus/ tehát a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés, amelynek bizonyítási eljárási szakaszában

adóhatóság becslést alkalmazott.

Art. 108

.§-ának /1/ bekezdésében foglalt meghatározás szerint a becslés bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Alapelvi követelmény, hogy

adóhatóság

adózónak a törvények megtartásához szükséges tájékoztatást megadja /Art. 1.§ /5/ bekezdés/, konkrét előírás, hogy

adózóval

ellenőrzés megindítását - a szabályozott kivételekkel - közölni kell,

adóellenőr pedig köteles /többek között/

adózót

ellenőrzés típusáról, tárgyáról és várható időtartamáról tájékoztatni /Art. 97.§ /1/ bekezdés/. A felperes olyan tartalmú jogszabályhelyet, amely szerint

adóhatóságnak

ellenőrzés során alkalmazott bizonyítási módszerről értesítési kötelezettsége lenne, nem jelölt meg. A tájékoztatási kötelezettség alapelvi szintű szabályozása nem fogalmaz meg mulasztást arra

esetre, ha

adóhatóság a becslésről, annak alkalmazását megelőzően,

tájékoztatja. A felperes eltérő álláspontja téves. adózót nem

Art. 108.§ /3/ bekezdés c.

pontja szerint becslés alkalmazható, ha

adóhatóság rendelkezésére álló,

ok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy

adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására. A /4/ bekezdés szerint a /3/ bekezdés c) pontja alkalmazásában jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény különösen a számla (egyszerűsített számla), nyugtaadási kötelezettség adóéven belüli ismételt elmulasztása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, továbbá

adózó tevékenységével, eredményével összefüggő iratok, nyilatkozatok és

adott tevékenységre vonatkozóan szakértők által kidolgozott jövedelmezőségi, élőmunka- és anyagszükségleti mutatók, standardok közötti lényeges eltérés. A becslésnél

adóalap megállapítása szempontjából lényeges, rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat kell figyelembe venni és együttesen értékelni.

elsőfokú bíróság helytálló jogértelmezéssel fejtette ki, hogy

Art. 108.§ /4/ bekezdése nem taxatíve felsorolását tartalmazza a /3/ bekezdés c.

pontjában meghatározott

on jelentősnek tekinthető adatnak, ténynek, körülménynek, amely alapján alaposan feltételezhető, hogy

adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására, és ezért becslés alkalmazható. Felperesnél a becslés alkalmazását saját nyilvántartásainak ellentmondásossága alapozta meg, ezért a becslés jogalapját a "szakértők által kidolgozott jövedelmezőségi mutatók"ra való hivatkozással alaptalanul vitatja. A közigazgatási perben is a /Pp. 324.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó/ Pp. 164.§-ának /1/ bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy

okat a bíróság valónak fogadja el. A Legfelsőbb Bíróság egyet értett

elsőfokú bírósággal abban, hogy a becslés összegszerűsége vonatkozásában /is/ felperesnek a keresetét bizonyítania kellett, amelyhez a Pp. 177.§-a alkalmazásával a szakértői bizonyítás megfelelő eszköz lett volna,

onban a felperes szakértő kirendelését nem indítványozta.

on kijelentése pedig, hogy "a számítás alapjául felhasznált adatokból látszik, hogy

okat nem bizonyította

adóhatóság, vagy téves adatokat használtak fel" vonatkozó bizonyíték nélküli bizonyítatlan állítás maradt.

elsőfokú bíróság a Pp. keresetváltoztatást szabályozó 335/A.§ának helytálló értelmezésével és alkalmazásával értékelte felperesnek a becslés összegszerűségére vonatkozóan a per során benyújtott számításait, és a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként

t állapította meg, hogy felperes a becslés módszere és összegszerűsége tekintetében

álláspontját nem bizonyította, ezért a kapcsolódó keresetrészt - a megváltoztatott részek kivételével - elutasította. A Pp. 213.§-ának /1/ bekezdése szerint

ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre.

elsőfokú bíróság nem sértette meg sem e jogszabályhelyet, sem a Pp-nek

indokolás tartalmi elmeit szabályozó 221.§ /1/ bekezdését

zal, hogy felperesnek minden egyes bizonyítatlan tényállítását szó szerint nem idézte be

ítéletbe, illetve, hogy a bizonyítékoknak a Pp. 206.§ /1/ bekezdésében foglaltaknak megfelelő értékelése után összességében állapította meg a becslés összegszerűségére vonatkozó kereseti kérelem megalapozatlanságát. A 2005. évre megállapított bevétel többletnek a IV. negyedévre történt telepítése kapcsán

alperes rendelkezését részletesen és

elsőfokú bíróság álláspontja szerint okszerűen megindokolta. Közigazgatási perben a határozatok jogszabálysértő voltát a felperesnek kell bizonyítania, ugyanis a Pp. 164.§ /1/ bekezdése a félre /akinek érdekében áll/ telepíti a bizonyítás kötelezettségét.

elsőfokú bíróság nem sértette meg e jogszabályhelyet

zal, hogy a felperes vonatkozó keresetrészét /amely kimunkálatlan és bizonyítatlan/ elutasította. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275.§-ának /1/ bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt; a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat,

onban ilyen jogsértést a felperes felülvizsgálati kérelme a becslés jogalapja és összegszerűsége vonatkozásában nem tartalmazott.

elsőfokú bíróság ítéletében nem iratellenes, precíz és részletes tényállást rögzített, logikusan és okszerűen értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, megindokolta a keresetet elutasító döntését, amelyet a Legfelsőbb Bíróság aggálytalanul elfogadott. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak felülvéleményezést nem alapoztak meg. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp. 270.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának /1/ bekezdése alapján kötelezte

alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Legfelsőbb Bíróság

illetékekről szóló

  1. évi XCIII. törvény 50.§-ának /1/ bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13.§-ának /2/ bekezdése alapján rendelkezett. Budapest,
  2. szeptember
  3. Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.