Kfv.II.37.932/2010/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Árvai Roland ügyvéd által képviselt felperesnek a Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség alperes ellen hulladékgazdálkodási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Vas Megyei Bíróság
- június
- napján kelt 1.K.20.237/2009/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes által
- sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Legfelsőbb Bíróság a Vas Megyei Bíróság 1.K.20.237/2009/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 40.000 (azaz negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 36.000 (azaz harminchatezer) forint felülvizsgálati illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A Vas Megyei Bíróság 1.K.20.237/2009/
- sorszámú,
- június
- napján kelt ítéletében a felperes keresetét az alperes 14/60145/
- számú határozata felülvizsgálata körében elutasította. Az elsőfokú bíróság a ítéletének indokolása szerint az alperes keresettel felülvizsgálni kért határozatában helybenhagyta a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség azon elsőfokú határozatát, amelyben a felperest a hulladékgazdálkodással kapcsolatos rendelkezések megszegése miatt 12.779.033 forint hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte. A megyei bíróság ítéletének indokolása szerint a kereset alaptalan volt, mert a felperes - általa sem vitatottan -
- július
- és
- július
- napja között hulladékkezelési tevékenységre vonatkozóan engedéllyel nem rendelkezett. A hulladékgazdálkodásról szóló
- évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 49.§
(1)bekezdés b) pontja alapján aki tevékenységével vagy mulasztásával a hatósági engedélyhez, hozzájáruláshoz, bejelentéshez kötött hulladékgazdálkodási tevékenységet, engedély, hozzájárulás vagy bejelentés nélkül vagy attól eltérően végez hulladékgazdálkodási bírságot köteles fizetni. A megyei bíróság nem osztotta azon felperesi álláspontot, mely szerint bírságot csak azokkal szemben lehet alkalmazni, akik korábban nem rendelkeztek engedéllyel és a hulladékgazdálkodási tevékenységet szándékosan, a jogszabályokat kijátszva, engedély nélkül végeztek. Ilyen feltételt a Hgt. 49.§
(1)bekezdése nem tartalmaz, ugyanakkor a környezetvédelmi hatóság nem térhet el Hgt. 49.§
(1)bekezdés b) pontjában meghatározott kógens jogszabályi rendelkezésektől. Az elsőfokú bíróság a bírság összegét is megalapozottnak találta figyelemmel arra, hogy az alapbírság maximuma a hulladékgazdálkodási bírság mértékéről, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról szóló 271/2001.(XII.21.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Rendelet) előírásainak megfelelt. A Rendelet 4.§
(2)bekezdése szerinti bírság mellőzésére nem volt lehetőség,mivel a tevékenység engedély nélkül való végzése olyan súlyos mulasztás, amely a következményekre való tekintet nélkül alapot ad a bírság alkalmazására. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti a Rendelet 4.§
(2)bekezdését, valamint a Hgt. kapcsolódó előírásait. A Rendelet 4.§
(2)bekezdése értelmében ha a kötelezett jogsértése csekély, akkor a bírság kiszabása mellőzhető. A felperes nyomatékosan hivatkozott arra, hogy hulladékkezelési tevékenysége során környezet-veszélyeztetést, károsodást nem idézett elő, korábban rendelkezett engedéllyel. A települési folyékony hulladék környezetvédelmi szempontból támogatott kezelési módját alkalmazta, ugyanakkor a szerinte viszonylag rövid ideig fennálló engedély nélküli állapot nem valósított meg olyan jogsértést, amelyre tekintettel bírság alkalmazásának lenne helye. A felperes álláspontja szerint a Rendelet 4.§
(2)bekezdését alkalmazni kellett volna, illetőleg különbséget kell tenni a szándékos és a figyelmetlenségből eredő szabályszegés között. A felperes korábban is rendelkezett engedéllyel és pusztán figyelmetlenségből – és nem szándékosan – mulasztotta el az engedély meghosszabbítását, ugyanakkor az engedély nélküli állapot során is maradéktalanul betartotta a jogszabályokat, valamint adatszolgáltatási kötelezettségének is eleget tett. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem korlátai között vizsgálta. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A Rendelet 4.§
(2)bekezdése értelmében ha a jogsértés a tevékenység vagy mulasztás súlyára, az elkövetés vagy a kötelezettségszegés körülményeire tekintettel annyira csekély, hogy büntetés vagy intézkedés alkalmazása szükségtelen, a bírság kiszabása mellőzhető. Az elsőfokú bíróság Rendelet fenti szabályát helytállóan alkalmazta és megalapozottan állapította meg, hogy az alperes nem sértett jogszabályt, amikor a bírság mellőzésére alapot adó jogszabályi rendelkezést nem találta alkalmazhatónak. A megyei bíróság részletesen vizsgálta a felperesi kötelezettségszegés mértékét és releváns körülményeit, valamint a mulasztás súlyát. Megalapozott volt az első fokú bíróság részéről annak megállapítása, hogy az engedély hiánya nem tekinthető csekély súlyú jogsértésnek függetlenül attól, hogy a felperes milyen okból mulasztotta el a korábbi engedély érvényességének meghosszabbítását vagy az újabb engedély beszerzését. A Hgt. 49.§ meghatározza, a felperes a hulladékgazdálkodási bírság alkalmazásának eseteit, a b) pont szerint bírságolásra ad alapot a hatósági engedélyhez, hozzájáruláshoz vagy bejelentéshez kötött hulladékgazdálkodási tevékenység engedély, hozzájárulás vagy bejelentés nélküli vagy attól eltérő végzése. A felperes által hivatkozott „szándékosságnak” vagy „figyelmetlenségnek” nincs jelentősége, ilyen típusú differenciálást a felelősség körében sem a Hgt., sem a Rendelet nem tartalmaz, a felperes maga sem tudott ilyen jogszabályhelyet megjelölni. Arra is helytállóan utalt a megyei bíróság, hogy a korábbi engedély meglétét sem lehet a bírságot kizáró körülményként figyelembe venni, mivel az engedély érvényességének lejárta után a felperesi tevékenység engedély nélkülinek minősült és erre tekintettel a Hgt. szabályaiba ütközött. A Hgt. az engedély nélküli tevékenységet rendeli szankcionálni, ezért nincs annak jelentősége, hogy a tevékenység végzése során a felperes az arra irányuló egyéb jogszabályi rendelkezéseket mennyiben tartotta be. A Legfelsőbb Bíróság osztotta a megyei bíróság azon álláspontját is, hogy engedélyhez kötött tevékenységek esetében az engedély hiánya nem tekinthető csekély súlyú jogsértésnek, így a bírság erre alapozott mellőzésének nem volt helye a Rendelet 4.§
(2)bekezdése értelmében. A bírságolás során – ellentétben a felülvizsgálati kérelemben rögzített felperesi hivatkozással – a felperes gazdasági helyzetét sem lehetett figyelembe venni, illetőleg azt a körülményt sem, hogy a felperes a hulladékgazdálkodási tevékenységet milyen célból látja el. A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, így a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest kötelezte az alperes jogtanácsosi képviseletével felmerült perköltségének megtérítésére. A jogi képviselet költségét a módosított 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(5)bekezdése alapján határozta meg. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest kötelezte a per tárgyi illeték feljegyzési joga folytán előzetesen le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére az Illetékekről szóló módosított 1990. évi XCIII. törvény 50.§
(1)bekezdés szerinti mértékben. Budapest,
- szeptember
- Dr. Kaszainé dr. Mezey Katalin sk. a tanács elnöke, Tibor sk. előadó bíró, Dr. Tóth Kincső sk. bíró Dr. Kalas