Kfv.II.38.149/2010/9.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Papp Géza ügyvéd által képviselt felperesnek Kormányhivatala alperes ellen építési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, mely perbe a felperes pernyertessége érdekében dr. Gál András István ügyvéd által képviselt és az alperes pernyertessége érdekében dr. Nagyné dr. Maczó Ágnes ügyvéd által képviselt beavatkozók beavatkoztak, a Fővárosi Bíróság
- július
- napján kelt 5.K.32.541/2009/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes által
- sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 5.K.32.541/2009/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesi beavatkozónak 30.000 (azaz harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 36.000 (azaz harminchatezer) forint felülvizsgálati illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét, amelyet az alperes
- október
- napján kelt 81-1304/
- számú határozatával helybenhagyott, I/822/3/
- számú és a hrsz alatti ingatlan tulajdonosait az ingatlanon (a tetőszerkezetben, a padlásfödémben, a külső lépcsőben, a tűzfalban, a kéménypillérben és a szennyvíztárolónál) kialakult életveszélyes állapot azonnali hatályú, de legkésőbb 48 órán belüli megszüntetésére, valamint a teljes építmény állapotáról készített szakértői vélemény 15 napon belüli elkészítésére kötelező elsőfokú határozat ellen nyújtott be, kérve a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú építésügyi hatóság új eljárásra kötelezését. A bíróság megállapította, hogy az építési hatóság az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
- évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 47.§
(2)bekezdés d) pontja és 51.§
(1)bekezdése alapján törvényesen kötelezte a felperest és a további tulajdonosokat az ingatlanukon kialakult életveszélyes állapot megszüntetésére, mert az életveszélyes helyzet fennállását igazolta a helyszíni szemlén készült jegyzőkönyv, az ott készített fényképfelvételek, továbbá a felperesi beavatkozónak az életveszélyes állapotot elismerő nyilatkozata. Rámutatott arra, hogy a felperes azon állítását, miszerint az életveszélyes helyzet nem áll fenn, nem bizonyította. A határozat törvényessége szempontjából irrelevánsnak tekintette azt, hogy az ingatlan lakott vagy sem, így e körben a felperes által felajánlott bizonyítást (a tanúk meghallgatását) mellőzte. A felperes eljárási kifogásait nem találta alaposnak tekintettel arra, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 90.§
(4)bekezdése alapján a helyszíni szemle az ingatlan tulajdonosainak értesítése nélkül is megtartható volt, és megállapította azt is, hogy az ügyfél nyilatkozatának megtételére jogosult, azt azonban a hatóság nem minden esetben köteles beszerezni. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új határozat meghozatalát kérte. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Ket. 50.§
(1)bekezdését, 56-57.§-át, 57/A.§
(3)bekezdését, 51.§
(1)bekezdését, mert a hatóság a tényállást nem tisztázta, a tulajdonosoknak a helyszíni szemléről értesítést nem küldött ki és számukra nem biztosította az eljárás során a nyilatkozattétel lehetőségét. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a gazdaságosság szempontjait nem vette figyelembe, és nem értékelte azt sem, hogy a bérlők ténylegesen nem laknak az ingatlanban, ezért az életveszélyes állapot nem áll fenn. Álláspontja szerint a határozatot azért sem lehetett volna törvényesnek minősíteni, mert az életveszély elhárításának módját a hatóság nem határozta meg és a teljesítés határidejét is oly módon állapította meg, hogy az a gyakorlatban kivitelezhetetlen. Az alperesi beavatkozó a felülvizsgálati tárgyaláson tett nyilatkozatában a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A felperesi beavatkozó és az alperes a felülvizsgálati eljárás során nem tett nyilatkozatot. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 275.§
(2)bekezdése alapján és megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. A Pp. 270.§
(1)bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet és nem a közigazgatási határozat(ok), a peres eljárás és nem a közigazgatási hatósági eljárás(ok) törvényességét vizsgálja. Tekintettel arra, hogy a bírósági eljárás szabályait a Pp., míg a hatósági eljárásra vonatkozó előírásokat a Ket. tartalmazza, az elsőfokú bíróság eljárása és a jogerős ítélet - alkalmazás hiányában - nem sértheti a Ket. rendelkezéseit. Ez okból a Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati érvelését úgy értelmezte, hogy a felperes kifogása szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítás szabályait - a tényfeltárásra és a bizonyítékok értékelésére vonatkozó szabályokat - sértette meg, amikor nem találta megalapozottnak eljárási kifogásait és az életveszélyes helyzet fennállását bizonyítottnak találta. Az elsőfokú bíróság eljárása során a Pp. 206.§
(1)bekezdésében foglalt szabályokat nem sértette meg, mert a releváns körülményeket feltárta, a rendelkezésre álló tényeket, körülményeket egyenként és összességében értékelte és ez alapján megalapozott döntést hozott, melyet kellő mértékben indokolt. Az elsőfokú bíróság a Pp. 324.§
(1)bekezdése folytán a közigazgatási perekben is alkalmazandó Pp. 164.§
(1)bekezdésére utalással helyesen állapította meg, hogy a perben a bizonyítás terhe a felperesen volt. A felperesnek a kereseti kérelme alátámasztásaként az elsőfokú eljárásban bizonyítania kellett volna azt, hogy a Budapest, Zay utca 12. szám alatti ingatlanon álló épület nem életveszélyes, ezért szükségtelen és törvénysértő annak elhárítására irányuló hatósági kötelezése. A felperes azonban állítását nem bizonyította, így az elsőfokú bíróság a bizonyítás elmaradását a Pp. 3.§
(3)bekezdése alapján törvényesen értékelte a terhére, és cáfolat hiányában a helyszíni ellenőrzés során tett hatósági megállapításokat, az elkészített fényképfelvételeket, valamint az egyik tulajdonostárs, a felperesi beavatkozó életveszélyt elismerő nyilatkozatát okszerűen fogadta el az életveszélyes helyzet fennállását igazoló bizonyítékoknak. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ügyekben követett töretlen gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelésébe tartozó kérdés – így a bizonyítás eredményének értékelése - általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és átértékelésére. Felülmérlegelésre csak kivételes esetben kerülhet sor, ha a tényállás feltáratlan maradt, iratellenes, vagy okszerűtlen, illetve a jogerős ítélet logikai ellentmondást tartalmaz. Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete felülmérlegelésre okot adó hibában a fentiekre tekintettel nem szenved, ezért a Legfelsőbb Bíróság nem látott indokot a bizonyítás eredményének újbóli értékelésére, így az elsőfokú bíróság döntését e körben a felperes alaptalanul kifogásolta. A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra is, hogy a bíróság ítélete azért is törvénysértő, mert a hatósági kötelezés nem pontos és tarthatatlan végrehajtási határidőt állapít meg, amely körülményt az elsőfokú bíróság nem vizsgált. Ez az érvelés két okból sem képezheti a felülvizsgálat tárgyát. A felperes e hivatkozása a keresetlevélben nem szerepelt, azt az elsőfokú bíróság el sem bírálhatta, mely okból e kérdésre a jogerős ítélet ki sem terjed, ezért az a jogerős ítélet törvényességére szorítkozó felülvizsgálat körén kívül esik. Ezen túlmenően a felperes a Pp. 335/A.§
(1)bekezdése alapján az első tárgyalás befejezéséig egészítheti, módosíthatja a kereseti kérelmét, így a felülvizsgálati eljárásban új indokokra hivatkozással már nem lehet vitatni a közigazgatási határozat törvényességét. A felperes a Pp. 272.§
(2)bekezdés rendelkezése ellenére pontosan nem jelölte meg, hogy milyen okból vitatja a jogerős ítéletnek az eljárási kifogások – helyszíni szemléről történő értesítés elmaradása, nyilatkozattételi jog biztosításának hiánya - körében tett megállapításait, így ezekkel a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem tudott foglalkozni, kizárólag azt állapíthatta meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy önmagában az eljárási szabálysértésre történő kereseti hivatkozás a határozat hatályon kívül helyezéséhez nem vezethet, ha elmarad annak valószínűsítése, hogy a hatóság mulasztása az ügy érdemi elbírálását is befolyásolta. Perbeli esetben a tényfeltárásra sor került, a felperes az ellenkező tények bizonyítását meg sem kísérelte, így az Étv. 47.§
(2)bekezdés d) pontja alapján el kellett rendelni az életveszélyes állapot megszüntetését, és erre az Étv. 51.§
(1)bekezdése alapján a tulajdonosokat kellett kötelezni. Az elsőfokú bíróság indokoltan nem vizsgálta, hogy a perbeli ingatlanban a bérlő életvitelszerűen ott lakik vagy sem, mivel a határozati kötelezésnek a jogalapját az épület életveszélyes állapota, az életet, egészséget és a köz-, valamint vagyonbiztonságot veszélyeztető helyzet fennállása, továbbá ennek a helyzetnek megszüntetésére vonatkozó kifejezett törvényi rendelkezés képezte, a kötelezettek személyét pedig a tulajdonosi minőség határozta meg. A bérleti jogviszony fennállása körében felhozott valamennyi kérdés a hatósági eljárás, és így a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában folyt eljárás kereteit is meghaladta. A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okokból, ezért azt a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperes a Pp. 270.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperesi beavatkozónak az ügyvédi képviselettel a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeit, melynek összegét a Legfelsőbb Bíróság a 32/2003.(VIII.22.)IM rendelet 3.§
(3)és
(5)bekezdése alapján állapított meg. Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, ezért e körben a határozathozatalt a Pp. 78.§
(2)bekezdése alapján mellőzte a Legfelsőbb Bíróság. A felperes a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján köteles viselni az 1990. évi XCIII. törvény 50.§
(1)bekezdése szerinti mértékű felülvizsgálati illetéket. Budapest,
- szeptember
- Dr. Kaszainé dr. Mezey Katalin sk. a tanács elnöke, Kincső sk. előadó bíró, Dr. Kalas Tibor sk. bíró Dr. Tóth