← Magyarország

Pkf.20303/2024/2 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pkf.II.20.303/2024/

  1. szám A Debreceni Ítélőtábla a személyesen eljárt kérelmező neve (cím) kérelmezőnek a Dr. Varga István ügyvéd (cím) által képviselt Budapest Környéki Törvényszék (cím) kérelmezett ellen vagyoni elégtétel megfizetésére irányuló nemperes eljárásban a Debreceni Törvényszék 10.Pk.20.327/2024/
  2. számú végzése ellen a kérelmezett által
  3. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő végzést: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részében helybenhagyja. Megállapítja, hogy 13 200 (tizenháromezer-kétszáz) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. Ez ellen a végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A tényállás [1] 'felperes neve' felperes a kérelmező mint alperes ellen
  4. március
  5. napján a Dunakeszi Járásbíróságon szülői felügyeleti jog gyakorlásának rendezése és gyermektartásdíj megállapítása iránt indított peres eljárást, amelyet P.20.287/
  6. számon iktattak. [2] A Dunakeszi Járásbíróság a 14.P.20.287/2019/
  7. számú végzésével
  8. április
  9. napján a felperes keresetlevelét áttenni rendelte a Monori Járásbírósághoz, amely ellen a kérelmező mint alperes fellebbezéssel élt. A fellebbezés folytán másodfokon eljárt kérelmezett az 1.Pkf.51.099/2019/
  10. számú végzésével
  11. június
  12. napján az áttételt elrendelő végzést helybenhagyta. A per felperese
  13. április
  14. napján a keresetlevelet benyújtotta a Monori Járásbíróságra, azonban a Monori Járásbíróság a 13.P.20.458/2019/
  15. számú végzésével megállapította illetékességének hiányát és elrendelte a keresetlevél áttételét a Dunakeszi Járásbírósághoz. A felperes az áttételt elrendelő végzés ellen fellebbezéssel élt, a kérelmezett mint másodfokú bíróság pedig az 1.Pkf.51.640/2019/
  16. számú,
  17. szeptember
  18. napján meghozott végzésével a Monori Járásbíróság végzését megváltoztatta és az áttétel elrendelését mellőzte. Ezt követően a Monori Járásbíróság a 13.P.21.197/2019/
  19. számú,
  20. október
  21. napján meghozott végzésével megállapította illetékességének hiányát és elrendelte a keresetlevél áttételét a Dunakeszi Járásbírósághoz, amely ellen a kérelmező és a felperes is fellebbezett, e végzést a kérelmezett mint másodfokú bíróság a
  22. január
  23. napján meghozott 1.Pkf.52.347/2019/
  24. számú végzésével helybenhagyta. A bíróság az iratokat megküldte a Dunakeszi Járásbíróságra, ahová az iratok
  25. február
  26. napján érkeztek meg. [3] A Dunakeszi Járásbíróság előtt folyamatban volt eljárásban a kérelmező
  27. április
  28. napján
  29. sorszám alatt írásbeli ellenkérelmet és viszontkeresetet terjesztett elő. A bíróság a
  30. július
  31. napján meghozott
  32. sorszámú végzésével intézkedett a perfelvételi tárgyalás
  33. október
  34. napjára történő kitűzéséről, az erről szóló végzést a kérelmező
  35. július
  36. napján vette át. Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.303/2024/2 2 [4] A Dunakeszi Járásbíróság a
  37. október
  38. meghozott
  39. számú végzésével a
  40. október
  41. napjára kitűzött tárgyalást az eljáró bíró betegsége miatt beállította, új határnapul
  42. január
  43. napját tűzte ki. A felperes jogi képviselője a járásbírósághoz
  44. december
  45. napján érkezett beadványában – tárgyalásütközés miatt – új tárgyalási határnap kitűzését kérte. A járásbíróság felhívta a felperes jogi képviselőjét, hogy igazolja a tárgyalásütközést, amelynek a felperes jogi képviselője nem tett eleget, ezért a járásbíróság az
  46. számú végzésével a felperes halasztás iránti kérelmének nem adott helyt. [5] A járásbíróság a
  47. január
  48. napján megtartott tárgyaláson a II. számú végzésével a tárgyalást
  49. március
  50. napjára halasztotta el, majd a
  51. március
  52. napján meghozott
  53. számú végzésével a tárgyalást a veszélyhelyzet során érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedések újból bevezetéséről szóló 112/
  54. (III.6.) Kormányrendelet alapján
  55. június
  56. napjára állította be azzal, hogy azon az idézetteknek nem kell megjelenniük. [6] A járásbíróság a
  57. június
  58. napján megtartott tárgyalást
  59. szeptember
  60. napjára halasztotta, az ezen a napon megtartott tárgyaláson pedig a perfelvételt lezárta és az érdemi tárgyalást
  61. október
  62. napjára tűzte ki. Ezt követően a járásbíróság a
  63. október
  64. napján meghozott
  65. számú végzésével a tárgyalást hivatalból elhalasztotta, új határnapul
  66. november
  67. napját tűzte ki. E végzést a felperes jogi képviselője
  68. október
  69. napján vette át, aki ugyanezen a napon – tárgyalásütközésre hivatkozva – maga is kérte a tárgyalás elhalasztását, a kérelmező jogi képviselője pedig
  70. október 14-én szintén tárgyalásütközésre hivatkozással kérte a tárgyalás elhalasztását. A bíróság mindezekre figyelemmel a
  71. számú végzésével
  72. november
  73. napjára halasztotta el a tárgyalást. [7] A bíróság a
  74. november
  75. napján megtartott tárgyalást további tanúbizonyítás miatt
  76. január
  77. napjára halasztotta. Az e napra kitűzött érdemi tárgyalást megelőzően azonban a felperes jogi képviselője
  78. január
  79. napján jelezte, hogy a felperes édesanyja – akit tanúként kívánt meghallgatni a bíróság – Covid fertőzött lett, ezért a tárgyaláson nem tud megjelenni. A kitűzött tárgyalási határnapon pedig a felperes telefonon bejelentette, hogy mivel Covid kontakt személynek minősül, a tárgyaláson megjelenni nem tud, ezért a bíróság a tárgyalást
  80. március
  81. napjára halasztotta. [8] A
  82. március
  83. napján megtartott tárgyalást a bíróság
  84. április
  85. napjára halasztotta tanúbizonyítás miatt, az utóbbi napon a tárgyalást pedig
  86. június
  87. napjára halasztotta azzal, hogy a felek a tanúk vallomásaira észrevételeiket tegyék meg. A
  88. június
  89. napjára tűzött tárgyalást a bíróság
  90. számú végzésével munkaszervezési ok miatt („tekintettel arra, hogy a szakvélemény most került megküldésre a feleknek”)
  91. október
  92. napjára elhalasztotta, amely végzést a kérelmező
  93. június
  94. napján vette át, majd
  95. június 21-én jogi képviselője szabadságolása okán a
  96. és
  97. számú végzések fellebbezési határidejének meghosszabbítását kérte. [9] A bíróság a
  98. október
  99. napján megtartott érdemi tárgyalást – figyelemmel arra, hogy a szakértőtől a kiegészített exploráció, valamint a bíróságtól a szakértői díjmegállapító végzések elleni fellebbezéseket elbíráló másodfokú végzések még nem érkeztek vissza – elhalasztotta, új határnapul
  100. január
  101. napját tűzte ki. Ezt Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.303/2024/2 3 követően a bíróság a
  102. december
  103. napján meghozott
  104. számú végzésével a bíróság működése körében bekövetkezett objektív akadály miatt a kitűzött a tárgyalást beállította és új határnapul
  105. március
  106. napját tűzte ki.
  107. március
  108. napján, mivel a szakértői díjmegállapító végzéseket másodfokon még nem bírálták el, a tárgyalást a
  109. számú végzésével beállította és új határnapul
  110. június
  111. napját tűzte ki. [10] A Dunakeszi Járásbíróság a
  112. június
  113. napján meghozott 14.P.20.119/2020/
  114. számú ítélete ellen a kérelmező élt fellebbezéssel, a másodfokú eljárás során a kérelmezett
  115. december
  116. napján 1.Pf.20.710/2023/
  117. számon ítéletet hozott, amelyet a kérelmező jogi képviselője
  118. január
  119. napján vett át. A kérelem és az ellenirat [11] A kérelmező az eljárás elhúzódása miatt a
  120. március
  121. és
  122. január
  123. közötti időszakra, összesen 1745 nap figyelembevételével kérte a kérelmezettet 698 000 forint vagyoni elégtételnek a javára történő megfizetésére kötelezni. [12] A kérelmezett elleniratában a kérelem jogalapját és összegszerűségét vitatta és a kérelem elutasítását kérte, kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze a kérelmezőt a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
  124. (VIII.22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet)
  125. §-a

(1)bekezdésének a) pontja, továbbá a 3. §-ának
(1)és
(4)bekezdései alapján 34 900 forint összegű költsége megfizetésére. [13] A kérelmezett elleniratában nem vitatta, hogy a felperes keresetlevelét
  1. március
  2. napján terjesztette elő, és azt sem, hogy az eljárás a jogerős ítélet közlésével
  3. január
  4. napján fejeződött be. Állította, hogy az eljárás számított időtartama 1745 nap, amelyből azonban figyelmen kívül kell hagyni a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló
  5. évi XCIV. törvény (a továbbiakban: Pevtv.)
  6. §-ának
(3)-
(4)bekezdései alapján összesen 1105 napot, az így figyelembe vehető 640 napos időtartam pedig nem haladja meg a Pevtv. 6. §-ának
(1)bekezdése szerinti 60 hónapos észszerű időtartamot. [14] A kérelmezett az eljárás számított időtartamából kérte levonni a kérelmező érdekkörében felmerült elhárítható ok miatt és az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztésének a hiányában az alábbi időtartamokat (összesen 570 napot): [15] A
  1. április
  2. és
  3. február
  4. között eltelt 311 napot, mivel a felperes keresetlevelét a Dunakeszi Járásbíróság a 14.P.20.287/2019/
  5. számú végzésével
  6. április
  7. napján áttenni rendelte a Monori Járásbírósághoz, amely ellen a kérelmező fellebbezéssel élt, a fellebbezés folytán eljárt kérelmezett mint másodfokú bíróság pedig
  8. június
  9. napján az áttételt elrendelő végzést helybenhagyta. A per felperese
  10. április
  11. napján a keresetlevelet benyújtotta a Monori Járásbíróságra, azonban a Monori Járásbíróság P.20.458/2019/
  12. számú végzésével megállapította illetékességének hiányát és elrendelte a keresetlevél áttételét a Dunakeszi Járásbírósághoz. A felperes az áttételt elrendelő végzés ellen fellebbezéssel élt, a kérelmezett mint másodfokú bíróság pedig az 1.Pkf.51.640/2019/
  13. számú,
  14. szeptember
  15. napján meghozott végzésével a Monori Járásbíróság végzését megváltoztatta és az áttétel elrendelését mellőzte. Ezt követően a Monori Járásbíróság a
  16. október
  17. napján keltezett, P.21.197/2019/
  18. számú végzésével megállapította illetékességének hiányát és elrendelte a keresetlevél áttételét a Dunakeszi Járásbírósághoz, Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.303/2024/2 4 amely ellen a kérelmező és a felperes is fellebbezett, e végzés a kérelmezett mint másodfokú bíróság
  19. január
  20. napján meghozott végzésével emelkedett jogerőre. A bíróság az iratokat megküldte a Dunakeszi Járásbíróságra, ahová az iratok
  21. február
  22. napján érkeztek meg. Arra tekintettel, hogy a bíróságok a polgári perrendtartásról szóló
  23. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  24. §-ának
(2)és
(3)bekezdései értelmében illetékességüket hivatalból veszik figyelembe, szükségtelenül okozták az eljárás elhúzódását, ugyanakkor a kérelmező maga is vitássá tette az egyes eljáró bíróságok illetékességét, tehát a kérelmező érdekkörébe esően is bekövetkezett az eljárás szükségtelen elhúzódása. [16] A
  1. március
  2. napjától
  3. június
  4. napjáig eltelt 93 napot, ugyanis a bíróság a
  5. március
  6. napjára kitűzött tárgyalást, a
  7. március
  8. napján meghozott
  9. számú végzésével
  10. június
  11. napjára tűzte ki, figyelemmel a veszélyhelyzet során érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedések újból bevezetéséről szóló 112/
  12. (III.6.) Kormányrendeletre, tehát a fenti időtartam mindkét fél és a bíróság érdekkörén kívül felmerült ok következménye volt. [17] A
  13. október
  14. napjától
  15. november
  16. napjáig eltelt 48 napot, mivel a bíróság az első érdemi tárgyalást
  17. október
  18. napjára tűzte ki, majd a
  19. október
  20. napján keltezett
  21. számú végzésével a tárgyalást hivatalból elhalasztotta, új határnapul
  22. november
  23. napját tűzte ki. E végzést a kérelmező jogi képviselője
  24. október
  25. napján vette át, aki – tárgyalásütközésre hivatkozva – maga is kérte a tárgyalás elhalasztását, a bíróság pedig erre figyelemmel
  26. november
  27. napjára halasztotta el a tárgyalást, tehát a fenti időtartam a kérelmező és a bíróság érdekkörében merült fel. [18] A
  28. június
  29. napjától
  30. október
  31. napjáig eltelt 118 napot, mivel a
  32. június
  33. napjára kitűzött érdemi tárgyalást a bíróság a
  34. június
  35. napján meghozott végzésével
  36. október
  37. napjára elhalasztotta, figyelemmel arra, hogy az igazságügyi pszichológus szakértői véleményt
  38. május
  39. napján kapta meg. A bíróság halasztó végzését
  40. június
  41. napján vette át a kérelmező, majd a kérelmező jogi képviselője szabadságolása okán maga is kérte a fenti tárgyalás elhalasztását, így ez az időszak a bíróság és a kérelmező érdekkörében felmerült okból húzódott el. [19] A kérelmezett az eljárás számított időtartamából kérte levonni az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztésének a hiányában (összesen 535 napot) az alábbiak szerint: [20] A
  42. május
  43. napjától
  44. július
  45. napjáig eltelt 75 napot, mivel a kérelmező
  46. április
  47. napján
  48. sorszám alatt ellenkérelmet és viszontkeresetet terjesztett elő, a bíróságnak legkésőbb
  49. május
  50. napjáig kellett volna intézkednie a perfelvételi tárgyalás kitűzéséről. A bíróság, megszegve a Pp.
  51. §-a
(1)bekezdésének c) pontjában és a Pp. 189. §-a
(1)bekezdésének b) pontjában foglaltakat, a 30 napos ügyintézési határidőn túl,
  1. július
  2. napján intézkedett a perfelvételi tárgyalás
  3. október
  4. napjára történő kitűzéséről, az erről szóló végzést a kérelmező
  5. július
  6. napján vette át. [21] A
  7. október
  8. napjától
  9. január
  10. napjáig eltelt 99 napot, ugyanis a bíróság a
  11. október
  12. napjára kitűzött tárgyalást – a
  13. számú végzésével – az eljáró bíró betegsége miatt beállította, új határnapul
  14. január
  15. napját tűzte ki. A kérelmező Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.303/2024/2 5 jogi képviselője pedig a bíróság ezen intézkedéséről
  16. október
  17. napján szerzett tudomást és tárgyalásütközés miatt új tárgyalási határnap kitűzését kérte, mely kérelemnek a bíróság nem adott helyt. [22] A
  18. december
  19. napjától
  20. március
  21. napjáig eltelt 114 napot, mivel a bíróság a
  22. november
  23. napján megtartott tárgyalást további bizonyítás miatt
  24. január
  25. napjára halasztotta, az e napra kitűzött érdemi tárgyalást megelőzően azonban a felperes jogi képviselője jelezte, hogy a felperes édesanyja – akit tanúként kívánt meghallgatni a bíróság a tárgyaláson – Covid fertőzött lett. A kitűzött tárgyalási határnapon a felperes bejelentette, hogy mivel Covid kontakt személynek minősül, ezért megjelenni nem tud, a bíróság pedig a tárgyalást
  26. március
  27. napjára halasztotta el. [23] A
  28. október
  29. napjától
  30. június
  31. napjáig eltelt 247 napot, ugyanis a bíróság a
  32. október
  33. napján megtartott érdemi tárgyalást – figyelemmel arra, hogy a szakértőtől a kiegészített exploráció, valamint a bíróságtól a szakértői díjmegállapító végzések elleni fellebbezéseket elbíráló másodfokú végzések még nem érkeztek vissza – elhalasztotta, új határnapul
  34. január
  35. napját tűzte ki. Ezt követően a bíróság
  36. december
  37. napján a működése körében bekövetkezett objektív akadály miatt a kitűzött a tárgyalást beállította és új határnapul
  38. március
  39. napját tűzte ki, majd
  40. március
  41. napján, mivel a szakértői díjmegállapító végzések másodfokú elbírálása még nem történt meg, a tárgyalást beállította és új határnapul
  42. június
  43. napját tűzte ki. [24] A kérelmező az elleniratra tett észrevételében kiemelte, hogy az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztésének elmaradása a Pevtv. hatályba lépését megelőzően nem lehetett elvárás, továbbá a késedelem megelőzésére sem lett volna alkalmas, ugyanis ezen jogintézmény a még meg nem történt intézkedések kikényszerítésére szolgál. A
  44. április
  45. és
  46. február
  47. között eltelt 311 nap vonatkozásában előadta, hogy az illetékesség vizsgálata az eljáró bíróságok feladata hivatalból, ezért az, hogy ő maga is megfellebbezte a számára kedvezőtlen döntést, nem írható a terhére. Előadta, hogy a kérelmezett elleniratának
  48. pontjában foglalt
  49. május
  50. napja és
  51. július
  52. napja közötti időtartam nem 72 nap, hanem 54 nap, ezen túlmenően pedig neki nem feladata a bíróság ellenőrzése. A kifogás előterjesztésének csak akkor van értelme, ha az intézkedés még nem történt meg, amely
  53. július
  54. napján megtörtént, így a késedelem kifogással nem volt elhárítható. A
  55. október
  56. napjától
  57. január
  58. napjáig eltelt 99 nap vonatkozásában állította, hogy a tárgyalási nap kitűzését követően kifogás előterjesztése tőle nem volt elvárható. A
  59. március
  60. napjától
  61. június
  62. napjáig eltelt 93 nap kapcsán előadta, hogy a pandémia miatti időmúlás levonására az ítélőtábla gyakorlata szerint nincs lehetőség. A
  63. október
  64. napjától
  65. november
  66. napjáig eltelt 48 napból álláspontja szerint – mivel a felek közös kérelmére került sor a tárgyalás elhalasztására – 5 nap levonható, ezen túlmenően ellenezte a számított pertartam csökkentését. A
  67. december
  68. napjától
  69. március
  70. napjáig eltelt 114 nap vonatkozásában előadta, hogy a késedelem kifogással nem orvosolható, így a számított pertartam nem csökkenthető. A
  71. június
  72. napjától
  73. október
  74. napjáig eltelt 118 nap kapcsán állította, hogy az eljáró bíróság a tárgyalás új határnapját kitűzte, így annak nem volt jelentősége, hogy jogi képviselője is kérte annak elhalasztását. A
  75. október
  76. napjától
  77. június
  78. napjáig eltelt 247 nap vonatkozásában pedig álláspontja szerint kifogással a késedelem nem lett volna elhárítható, mivel az újabb tárgyalást már a bíróság kitűzte. Kérelmét 696 000 forintra leszállította, mivel a számított pertartamot az elismert 5 nappal csökkentette. Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.303/2024/2 6 [25] A perköltség körében utalt arra, hogy a vagyoni elégtétel megfizetése iránti eljárásokban a kérelmezett képviseletét az Országos Bírósági Hivatal látja el, ezért számára érthetetlen dr. Varga István ügyvéd megbízása. Ezen túlmenően állította, hogy a megbízási díj megállapítása ellentmondásos, hiszen a jogi képviselő az IM rendelet
  79. §-a
(1)bekezdésének a) pontjára, illetőleg 3. §-ának
(1)és
(4)bekezdéseire is hivatkozott, az előbbi megállapodáson, utóbbi pedig a jogszabályon alapuló ügyvédi díj megállapítására szolgál. Rámutatott, hogy a kérelmezett a pertárgyérték 2,5%-át kérheti ügyvédi munkadíjként, amely álláspontja szerint a vitatott 442 000 forintos követeléshez igazodva 11 050 forint. Az elsőfokú végzés [26] Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésével kötelezte a kérelmezettet, hogy fizessen meg a kérelmezőnek 15 napon belül 696 000 forint vagyoni elégtételt, ezt meghaladóan a kérelmet elutasította. Kötelezte a kérelmezőt az állam javára 63 forint nemperes eljárási illeték és a kérelmezettnek 53 forint perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a meg nem fizetett 20 877 forint illetéket az állam viseli. [27] Elsődlegesen a kérelmezettet képviselő ügyvéd képviseleti jogosultsága körében foglalt állást és szemben a kérelmező állításával, megállapította, hogy a kérelmezett jogi képviselőjét a kérelmezett elnöke a Gyulai Törvényszék előtt 473/2023. sorszám alatt nyilvántartásba vett általános meghatalmazással hatalmazta meg, így a kérelmezett képviseletére jogosult. Rámutatott, hogy nincs tudomása olyan jogszabályról, amely kizárná azt, hogy a kérelmezett ügyvédi képviseletet vehessen igénybe. [28] Ezt követően azt tisztázta, hogy a kérelmező kérelmét az ellenirat beérkezését követően nem változtathatja meg, ezért úgy tekintette, hogy a kérelmező változatlanul 698 000 forint megfizetését kéri. E körben utalt a Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.271/2023/2. számú végzésére. [29] Rámutatott, hogy az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztésének a Pp. 157. §-ának
(1)bekezdése alapján az alábbi konjunktív feltételei vannak: a bíróság valamilyen határidőt mulasztott vagy észszerű időn belül nem intézkedett; a bíróság mulasztását a kérelmező felismerhette; a kifogás alkalmas a sérelem elhárítására (BDT2023.4600.). [30] A kérelmezett által előterjesztett elleniratban foglalt levonni kért időtartamokat (a kérelmezett által megállapított sorrendet követve) az alábbiak szerint értékelte: [31] A 2019. április 3. napja és 2020. február 7. napja között eltelt 311 nap vonatkozásában megállapította, hogy az eljáró bíróságok a Pp. 30. §-ának
(2)bekezdése alapján hivatalból vizsgálják illetékességük fennálltát. Kifejtette, hogy előfordul, hogy az egyes illetékességi szabályok megítélése nehézséget okoz az eljáró bíróságok számára, önmagában azonban az ebből fakadó késedelem nem tekinthető olyan, a Pevtv. 15. §-ának
(4)bekezdése alá sorolható késlekedésnek, amely miatt a kérelmező eljárási kifogást terjeszthetne elő, hiszen a bíróság nem mulaszt, így a késedelem elhárítására a kifogás Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.303/2024/2 7 eszköze nem alkalmas. Megállapította, hogy ugyan a kérelmező élt a Pp.-ben biztosított fellebbezési jogával, azonban nem lehet ezen időszakról azt állítani, hogy a kérelmező érdekkörében felmerült elhárítható ok miatt szükségtelenül telt volna el, így sem a Pevtv. 15. §-ának
(3)bekezdése, sem a Pevtv. 15. §-ának
(4)bekezdése alapján ezen időtartam nem vonható le a számított pertartamból. [32] A
  1. május
  2. napja és
  3. július
  4. napja között eltelt 75 nap időtartamot nem találta indokoltnak levonni a számított pertartamból. Rámutatott, hogy a kérelmezett érvelése szerint a bíróság késedelme abban érhető tetten, hogy miután a kérelmező
  5. április
  6. napján ellenkérelmet és viszontkeresetet terjesztett elő, ki kellett volna tűznie legalább
  7. május
  8. napjáig a perfelvételi tárgyalást, de erre csak
  9. július
  10. napján került sor. Megállapította, hogy bár kétségtelen tény, hogy az eljáró bíróság elmulasztotta a 30 napos intézkedési kötelezettségét, de ez nem volt felismerhető a kérelmező által, a kérelmező ugyanis ellen-kérelmet és viszontkeresetet terjesztett elő, ezt követően pedig a bíróság volt abban a helyzetben, hogy a perfelvétel további módját meghatározza, azt történhetett volna úgy is, hogy felhívja a felperest válaszirat és a viszontkereseti ellenkérelem előterjesztésére. Kifejtette, hogy a kérelmezőtől nem volt elvárható, hogy felismerje vagy vizsgálja, hogy a bíróság a jogszabály által számára biztosított lehetőségek közül mely pervezetési cselekményt valósítja meg, így tőle a kifogás előterjesztése nem volt elvárható. [33] A
  11. október
  12. napjától
  13. január
  14. napjáig eltelt 99 napot sem vonta le a számított pertartamból. Kifejtette, hogy a kérelmező helyesen hivatkozott arra, hogy a kifogás előterjesztésével a késedelem csak akkor hárítható el, ha a bíróság a szükséges intézkedést még nem tette meg, tekintve azonban, hogy a bíróság kitűzte a folytatólagos tárgyalás határnapját, ezért a kérelmezőtől kifogás előterjesztése már nem volt elvárható. [34] A
  15. március
  16. napjától
  17. június
  18. napjáig eltelt 93 nap levonását azért nem találta indokoltnak, mert a pandémia miatt a számított pertartam nem csökkenthető, mivel az a Pevtv.
  19. §-ának
(3)-
(5)bekezdései alá nem sorolható (BDT
  1. 4752, BDT
  2. 4621). [35] A
  3. október
  4. napjától
  5. november
  6. napjáig eltelt 48 napból a kérelmező által sem vitatott 5 nappal csökkentette a számított pertartamot. Rámutatott, hogy a bíróság által ugyan nem megfelelő okból elhalasztott és egyből kitűzött folytatólagos érdemi tárgyalás esetében, ha fel is merülhet, hogy az adott pertartam az eljárás előrehaladását nem szolgáló módon a bíróság érdekkörében merült fel, a kérelmező által kifogás formájában az már nem volt elhárítható. [36] A
  7. december
  8. napjától
  9. március
  10. napjáig eltelt 114 nap vonatkozásában megállapította, hogy nem vonható le a számított pertartamból. Kifejtette, hogy a bíróság a
  11. január
  12. napjára kitűzött tárgyalást
  13. március hó
  14. napjára halasztotta el, ám az azonnali tárgyaláskitűzés miatt a kérelmező által ezen késedelem kifogás formájában nem volt támadható, így a Pevtv.
  15. §-ának
(4)bekezdésében foglalt konjunktív feltétel hiányzik. [37] A
  1. június
  2. napjától
  3. október
  4. napjáig eltelt 118 nap kapcsán hangsúlyozta, hogy a bíróság a kitűzött
  5. június 14-i tárgyalást megelőzően halasztotta el Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.303/2024/2 8 az érdemi tárgyalást
  6. október
  7. napjára. Rámutatott, hogy ha van is a Pevtv.
  8. §-ának
(4)bekezdése alá tartozó szükségtelenül eltelt idő az eljárás e részében, kifogással a kérelmező által nem volt támadható. Önmagában pedig az, hogy a tárgyalás halasztása után a kérelmező képviselője is kérte azt, nem minősül relevánsnak. [38] A
  1. október
  2. napjától
  3. június
  4. napjáig eltelt 247 napot sem találta indokoltnak levonni a számított pertartamból, ugyanis a kérelmezett arra hivatkozott, hogy a
  5. október 4-i tárgyalást előbb
  6. január
  7. napjára, majd
  8. március
  9. napjára, utóbb
  10. június
  11. napjára tovább halasztotta a bíróság. Figyelemmel arra, hogy folyamatosan kitűzésre került az új érdemi tárgyalási határnap, ezért olyan mulasztás, amelyet a kérelmező kifogással támadhatott volna, nem merült fel. [39] Megállapította, hogy a számított pertartam csökkentése 5 nappal indokolt, tehát a figyelembe vehető pertartam 1740 nap. Kiemelte, hogy a vizsgált peres eljárás meghaladta az észszerű pertartamot, ezért a kérelmezőt a Pevtv.
  12. §-ának
(1)bekezdése alapján vagyoni elégtétel illeti meg, melynek összegét napi 400 forintjával számítottan 696 000 forintban állapította meg. [40] A kérelmezőt 99,7%-os arányban találta pernyertesnek. Megállapította, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 42. §-a
(1)bekezdésének g) pontja alapján az illeték összege a pertárgyérték 3%-a, azaz 20 940 forint, amely az Itv. 62. §a
(1)bekezdésének m) pontja alapján feljegyzésre került. A feljegyzett illeték megfizetésére a felek a pervesztesség-pernyertesség arányában kötelesek, a kérelmező tehát az államnak 63 forint illetéket köteles megtéríteni, a kérelmezett pedig 20 877 forint illeték megtérítésére köteles, de tekintve, hogy az Itv. 5. §-a
(1)bekezdésének c) pontja alapján teljes személyes illeték-mentességben részesül, ezért ez az állam terhén marad. Megállapította, hogy helyesen hivatkozott arra a kérelmező, hogy az IM rendelet 2. §-a
(1)bekezdésének a) pontja alapján megállapítható ügyvédi munkadíj feltételezi az ügyvédi megbízási szerződés létét, s mivel ilyet a kérelmezett nem csatolt be, ezért a 3. §-ának
(1)és
(4)bekezdései alapján állapította meg az őt megillető ügyvédi munkadíj összegét a pertárgyérték 2,5%-os mértékében 17 450 forint összegben, amelyből a kérelmező 52 forintot visel. A fellebbezés és a fellebbezésre tett észrevétel [41] Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmezett terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte a végzés akként történő megváltoztatását, hogy az ítélőtábla a marasztalási összeget csökkentse 440 000 forinttal. Állította, hogy az eljárás számított időtartamából nem lehet figyelembe venni 1105 napot, ezzel szemben az elsőfokú bíróság csupán 5 napot vont le, ezért az elsőfokú bíróság végzése 1100 nap, azaz 440 000 forint tekintetében jogszabálysértő. [42] Arra hivatkozott, hogy a sérelmezett végzés megsértette a Pevtv. 15. §-ának
(3)
(4)bekezdéseit és az elsőfokú bíróság a Pp. 110. §-ának
(1)bekezdése, 229. §-ának
(1a)és
(2)bekezdése, valamint 432. §-ának
(2)bekezdése téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy nem a kérelmező érdekkörében merültek fel azok az elhárítható okok, amelyek jelen eljárás elhúzódásához vezettek. Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.303/2024/2 9 [43] A
  1. április
  2. napja és
  3. február
  4. napja között eltelt 311 nap vonatkozásában vitatta, hogy az illetékességi szabályok vizsgálata során az eljárt bíróságok nem mulasztottak, s mivel a kérelmező is élt fellebbezési jogával, ezért a megjelölt időtartam levonható. Előadta, hogy mivel a felek több, egymással párhuzamos eljárást kezdeményeztek, amelyekben az illetékesség vitatott volt, ez az eljárás érdemi megkezdésének olyan akadályát képezte, amely hozzájárult ahhoz, hogy az eljárás időtartama a Pevtv.-ben meghatározott észszerű időtartamot meghaladja. Ugyanakkor a bíróságok is mulasztottak az illetékesség hivatalból történő vizsgálata során, figyelemmel arra, hogy az illetékesség – a Pp.
  5. §-ának
(1)bekezdésében előírt általános intézkedési határidőben – történő vizsgálata érdekében nem e határidőben, hanem azon túl intézkedtek, amely szintén az eljárás elhúzódását eredményezte. Álláspontja szerint a kérelmezőnek tudomása volt a folyamatban lévő eljárásokról, azokra maga is hivatkozott az illetékesség vizsgálata során, ezért a bíróságok mulasztását felismerhette, azok ellen kifogással élhetett volna. [44] Kifogásolta a
  1. május
  2. napja és
  3. július
  4. napja között eltelt 75 napot érintően az elsőfokú végzés azon indokolását, hogy a bíróság mulasztása ellenére a kérelmezőtől nem volt elvárható, hogy a bíróság késedelmét felismerje, és az ellen kifogást nyújtson be, főként, mivel a perfelvétel módjának meghatározásáról a bíróság dönt, és ezt a kérelmező nem vizsgálhatja. Rámutatott, hogy a Pp.
  5. §-ának
(2)bekezdése alapján, ha a keresetlevél perfelvételre alkalmas, a bíróság – a felperes értesítése mellett – a keresetlevél alperes részére történő kézbesítésével egyidejűleg felhívja az alperest, hogy a keresetlevél kézbesítésétől számított harminc napon belül terjessze elő az írásbeli ellenkérelmét, egyidejűleg kitűzi a perfelvételi tárgyalás határnapját. Kiemelte, hogy a kérelmező ugyan nem szakember, azonban a személyi állapottal kapcsolatos szabályokra vonatkozó ismeretek esetleges hiányára alappal nem hivatkozhat, hiszen e tekintetben számos szakmai segítség a rendelkezésére áll, és a kérelmező jogi képviselővel járt el, ezért a bíróság e mulasztása számára felismerhető volt, és erre tekintettel a kifogás előterjesztése elvárható volt. [45] A
  1. október
  2. napjától
  3. január
  4. napjáig eltelt 99 nap vonatkozásában vitatta az elsőfokú végzés azon indokát, hogy a bíróságnak, mivel a folytatólagos tárgyalás határnapját kitűzte, nem állt fenn kifogással elhárítható mulasztása. Arra hivatkozott, hogy annak ellenére, hogy a 14.P.20.119/2020/
  5. számú intézkedés tartalmazta az új tárgyalás határnapját is, a kérelmező alappal kifogásolhatta volna, hogy a bíróság a jogi képviselő kérelmére, tárgyalásütközés miatti kötelező halasztási kérelemnek nem adott helyt, és ez egy másik, akár egy korábbi tárgyalási nap kitűzését is eredményezhette volna. [46] A
  6. március
  7. napjától
  8. június
  9. napjáig eltelt 93 napot érintően támadta az elsőfokú bíróság végzésének azon indokolását, hogy a pandémia miatt a számított időtartam nem csökkenthető, mivel az nem sorolható a Pevtv.
  10. §-ának
(3)-
(5)bekezdései alá. Arra hivatkozott, hogy a 93 nap eltelte ugyan valóban mindkét fél és a bíróság érdekkörén kívül felmerült ok következménye volt, ugyanakkor nyilvánvalóan hozzájárult az eljárás észszerű időtartamának meghaladásához. A járványügyi veszélyhelyzet össztársadalmi érdekként a tárgyalás megtartásának, a bíróság működésének akadályát képezte, a bíróságnak jogszabályi előírás alapján tárgyalást tartania nem lehetett, és ez nyilvánvalóan károsan hatott az eljárás időtartalmára. A bíróságnak pedig – a Pp. 229. §-ának
(2)bekezdése alapján – a kitűzött tárgyalást hivatalból el kellett halasztania, ezért ebben a körben az eljárás nem haladt tovább, és annak elhúzódását eredményezte. Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.303/2024/2 10 [47] A
  1. október
  2. napjától
  3. november
  4. napjáig eltelt 48 nap vonatkozásában vitatta az elsőfokú végzés azon indokát, hogy ha fel is merülhet a kifogás előterjesztésének lehetősége, az nem elhárítható. Arra hivatkozott, hogy a 14.P.20.119/2020/
  5. számú végzés, amellyel a bíróság az érdemi tárgyalást hivatalból elhalasztotta, az új határnap kitűzését ugyan tartalmazta, azonban a – Pp.
  6. §-ának
(2)bekezdésével ellentétben – a halasztásra indokot adó fontos okot nem, ezért azt a kérelmező alappal kifogásolhatta volna, erre azonban azért nem került sor, mert a kérelmező a 14.P.20.119/2020/
  1. sorszámú beadványában – tárgyalásütközés miatt – a tárgyalás elhalasztását kérte, és amelyre tekintettel a bíróság
  2. október
  3. napján keltezett 14.P.20.119/2020/
  4. számú végzésével a tárgyalást elhalasztotta. A tárgyalás-ütközés, mint a kitűzött tárgyalás elhalasztásának oka, egyértelműen a kérelmező érdekkörében merült fel, és a bíróságnak – a Pp.
  5. §-ának
(1a)bekezdése alapján – a halasztásról döntenie kellett, azt nem mérlegelhette. [48] A
  1. december
  2. napjától
  3. március
  4. napjáig eltelt 114 nap időtartamra fenntartotta, hogy az azonnali tárgyalás kitűzése miatt a késedelem kifogással támadható lett volna. Álláspontja szerint noha a felperes
  5. január
  6. napján telefonon bejelentette, hogy mivel kontakt személy, a tárgyaláson megjelenni nem tud, és a bíróság erre tekintettel döntött a tárgyalás elhalasztásáról, azonban az eljárás előrehaladása érdekében foganatosíthatta volna a többi tanú meghallgatását. A kérelmező ezért alappal kifogásolhatta volna a bíróság intézkedését, és ez akár egy korábbi tárgyalási nap kitűzését is eredményezhette volna. [49] A
  7. június
  8. napjától
  9. október
  10. napjáig eltelt 118 nap vonatkozásában vitatta az elsőfokú végzés azon indokát, hogy önmagában az, hogy a kérelmező jogi képviselője maga is kérte a tárgyalás elhalasztását, nem releváns, emellett a bíróság intézkedése kifogással – mulasztás hiányában – nem volt támadható. Előadta, hogy a 14.P.20.119/2020/
  11. számú végzés, amellyel a bíróság az érdemi tárgyalást hivatalból elhalasztotta, a halasztás okát és az új határnap kitűzését ugyan tartalmazta, azonban mivel a kérelmező a
  12. június
  13. napján érkezett, 14.P.20.119/2020/
  14. számú beadványában – a jogi képviselője szabadsága miatt – a tárgyalás elhalasztását maga is kérte, a kitűzött tárgyalás elhalasztásának oka mind a kérelmező, mind a bíróság érdekkörében merült fel. [50] A
  15. október
  16. napjától
  17. június
  18. napjáig eltelt 247 nap tekintetében nem értett egyet azzal, hogy a megjelölt időszak nem vonható a Pevtv.
  19. §-ának
(4)bekezdése alá. Állította, hogy annak ellenére, hogy a szakértői vélemény kiegészítése a kitűzött tárgyalás határnapjáig nem készült el, majd a szakértői díjmegállapító végzés elleni fellebbezés folytán az iratok a másodfokú bíróságra lettek felterjesztve az elbírálás érdekében, a bíróságnak módjában állt volna az eljárás előrehaladása érdekében egyéb érdemi intézkedések foganatosítása, erre azonban nem került sor, így a kérelmező azt alappal kifogásolhatta volna. [51] A kérelmező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte, a válasziratában foglaltakat fenntartotta és rámutatott, hogy a kérelmezett a fellebbezésében az elsőfokú eljárásban előadottakat ismételte meg. Vitatta a kérelmezett perköltség igényét, rámutatott, hogy a másodfokú eljárásban a kérelmezett által Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.303/2024/2 11 vitatott 440 000 forint pertárgyérték alapján legfeljebb 5 500 forint ügyvédi munkadíj illeti meg. A másodfokú bíróság döntése [52] Az ítélőtábla fellebbezés hiányában nem érintette az elsőfokú végzésnek a kérelmet részben elutasító és a kérelmezettet 256 000 forintban marasztaló rendelkezését, a kérelmezett fellebbezését pedig a következők szerint nem találta alaposnak: [53] A tényállást annyiban pontosítja az ítélőtábla, hogy a kérelmező jogi képviselője a másodfokú ítéletet – a mind a kérelmező, mind a kérelmezett által helytelenül hivatkozott
  1. január
  2. napjával szemben –
  3. január
  4. napján vette át; ennek azonban jelentősége nem volt, mivel a
  5. január
  6. és
  7. január
  8. napja közötti időszakra a kérelmező vagyoni elégtételt nem érvényesített. [54] Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita eldöntéséhez szükséges mértékben feltárta és azt nagyrészt helytállóan állapította meg, a jogszabályi rendelkezéseket megfelelően hívta fel és a jogvita elbírálásához helyesen alkalmazta. Helyesen foglalt állást a Pevtv. normaszövege, annak az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) követelményrendszere által kialakított, az Alaptörvény
  9. cikkére és a Pp. Preambulumára tekintettel a törvényjavaslat indokolásában előadottakból meghatározható jogalkotói törekvések figyelembevételével kialakított értelmezése alapján, a bírói gyakorlat megfelelő felhívásával az elleniratban meghatározott időszakok levonhatóságáról, ezáltal a vagyoni elégtétel alapját képező figyelembe vehető időszakról. A jogszabályi rendelkezésekkel és a kialakult bírói gyakorlattal összhangban indokolta az egyes levonni kért időtartamokat érintően a kérelmező érdekkörében elhárítható ok miatti szükségtelen időmúlást, az eljárás elhúzódása miatti kifogás elvárható előterjesztésének szempontjait, a bíróság és a kérelmező érdekkörén kívüli, elháríthatatlan okok miatti levonhatóságot. Érdemi döntését részletesen, a Pp.
  10. §-ának
(4)bekezdése által elvárt mértékben indokolta, jogi érveit az ítélőtábla, a következők szerinti pontosításokkal, osztotta. A fellebbezés lényegében – egy-két érv kihangsúlyozásával – csak újból kifejtette az elleniratban előadottakat, amelyekkel kapcsolatban az elsőfokú bíróság a Pp. – a nemperes eljárás sajátosságai mellett alkalmazandó – 346. §-ának
(4)bekezdése értelmében elvárható indokolás szerint döntését megfelelően alátámasztotta. [55] A
  1. április
  2. napja és
  3. február
  4. napja között eltelt 311 nap levonásának nem volt helye. Nem ad alapot a vagyoni elégtétel csökkentésére, hogy a kérelmező élt az áttétételt elrendelő végzések ellen a fellebbezési jogával, ezzel ugyanis a törvényben biztosított eljárási jogait gyakorolta. Az észszerű időn belüli befejezéshez való jog kirívó sérelmét jelentené az az értelmezés, amely a törvényesen megengedett eljárási jogok gyakorlását azzal szankcionálná, hogy emiatt csökkentené vagy akár ki is zárná a vagyoni kompenzációt. A perkoncentráció megvalósulása elsősorban a jogalkotó által megfelelő szabályozással biztosítható, abból kell kiindulni, hogy ha a törvény maga engedi meg egyes eljárási jogok gyakorlását akként, hogy az szükségszerűen hosszabb peres időtartamot eredményez, annak következményeivel számolt, és azt nem kívánja a peres felekre róni (ekként: Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.275/2024/2.) Kétségtelen, hogy az illetékes bíróság meghatározása tekintetében az időmúlás a bíróság érdekkörében jelentkezett, de ez nem Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.303/2024/2 12 alapozta meg a törvényes jogorvoslati eszköz igénybevételének elvárhatóságát. Következetes abban a bírói gyakorlat, hogy az eljárás elhúzódása miatti kifogás elmaradását az egyes mulasztások gondos vizsgálatával, egyedileg, a jogintézmény céljával, a sérelem orvoslására alkalmasságával, és mindezek alapján a féltől elvárható magatartással összefüggésben kell értékelni. A féltől az az elvárható, hogy akkor terjesszen elő kifogást, ha a bíróság olyan mértékben mulasztotta el az észszerű időn belüli eljárási cselekmények kötelezettségét, amely a rá vonatkozó eljárási szabályok betartásában alappal bízó fél számára nyilvánvaló és egyértelműen felismerhető, az eljárási kötelezettség megszegésére vonatkozó jelzéstől pedig alappal várhatja a sérelem kellő időben és eredményességgel történő orvoslását (ekként: Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.345/2022/
  5. – közzétéve: BDT
  6. 4600, Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.003/2023/
  7. – közzétéve: BDT
  8. 4620, Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.055/2023/2., Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.083/2023/2., Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.284/2023/2., Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.289/2023/2., Debreceni Ítélőtábla Pkf.I.20.326/2023/2., Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.008/2024/2., Pécsi Ítélőtábla Pkf.IV.25.067/2023/6.). Ebben az időszakban alapvetően folyamatosak voltak a bírósági cselekmények; különös figyelemmel arra, hogy a kérelmező a perben alperes volt, így a benyújtott keresetlevél alapján az illetékesség vizsgálata körében olyan mulasztást nem ismerhetett fel, amellyel szemben az eljárás elhúzódása miatti kifogás eszközét eredményesen igénybe vehette volna. [56] Helyesen mellőzte az elsőfokú bíróság a
  9. május
  10. napja és
  11. július
  12. napja között eltelt 75 nap időtartam figyelmen kívül hagyását. Érdemben megfelelően foglalt állást, amikor úgy találta, hogy bár a kérelmező ellenkérelmének és viszontkeresetlevelének
  13. április 14-én történt előterjesztése után a bíróság nem intézkedett – csak
  14. július 6-án – a perfelvételi tárgyalás kitűzéséről, de ebben az időszakban nem volt a kérelmezőtől elvárható az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztése, ennek indokait azonban az ítélőtábla jelentős részben módosította. Az elsőfokú bíróság ugyanis úgy találta, hogy azért nem volt helye levonásnak, mert bár az eljáró bíróság elmulasztotta a harminc napos intézkedési kötelezettségét, de ez nem volt felismerhető a kérelmező által, az ellenkérelem és viszontkereset előterjesztése után a bíróság a perfelvétel további módját is meghatározhatta akár úgy, hogy felhívja a felperest válaszirat és viszontkereseti ellenkérelem előterjesztésére. Ez az indokolás azonban téves jogszabály-értelmezésen alapul. Előrebocsátja az ítélőtábla: a fellebbezés helytelenül hívta fel a Pp.
  15. §-ának
(2)bekezdését annyiban, hogy ha a keresetlevél perfelvételre alkalmas, a bíróság – a felperes értesítése mellett – a keresetlevél alperes részére történő kézbesítésével egyidejűleg felhívja az alperest, hogy a keresetlevél kézbesítésétől számított harminc napon belül terjessze elő az írásbeli ellenkérelmét, egyidejűleg kitűzi a perfelvételi tárgyalás határnapját. Ez a rendelkezés a
  1. évi CXIX. törvény (Pp. novella) módosítása által csak
  2. január 1-jétől hatályos; ezt megelőzően a személyi állapotot érintő perekben a perrendtartás csak a további írásbeli perfelvételt és a perfelvételi tárgyalás mellőzését zárta ki, de a kereset alperessel közlésével egyidejűleg a felperest még értesíteni nem kellett, a perfelvételi tárgyalás kitűzésével pedig akkor még be kellett várni a szabályszerű írásbeli ellenkérelmet. Ekként csak egy perfelvételi út állt a bíróság rendelkezésére, válaszirat előterjesztésének a személyi állapotot érintő perekben eleve nincs és nem is volt helye. A Pp.
  3. §-a
(4)bekezdésének helyes értelmezése szerint pedig perfelvételi tárgyalás kötelező kitűzése esetén nem kerülhetett sor viszontkereseti ellenkérelem előterjesztésére felhívásra tárgyaláson kívül. Mindebből következően az általános perrendben az ellenkérelem benyújtását követően a bíróságnak a perfelvételi tárgyalás kitűzéséről harminc napon belül – amely a perbeli esetben legkésőbb
  1. május 15-e – intézkedni kellett volna, ehhez képest a
  2. július
  3. napi intézkedés valóban késedelmes lenne. Annak a hangsúlyozásával, hogy az előzőekben részletezett Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.303/2024/2 13 elvárhatósági mérce alapján az eljárási szabályok megtartásában bízó alperestől nem azonnal az intézkedési határidő lejárta után, hanem az ügy egyedi körülményeire is figyelemmel várható el a kifogás előterjesztése, ez a konkrét esetben mégis más megítélés alá tartozik.
  4. március
  5. és
  6. június
  7. között ugyanis nem az általános perrend, hanem a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/
  8. (III. 31.) Korm. rendelet folytán a veszélyhelyzeti perrend volt hatályban, amely rendelet
  9. május 31-ig hatályos szövege szerint a perfelvételt – a személyi állapotot érintő perekben is – a perfelvételi tárgyalás mellőzésével kellett lefolytatni, tárgyalás helyett a bíróság szükség esetén további nyilatkozatok írásban történő benyújtására is felhívhatta a feleket, a
  10. június
  11. és
  12. június
  13. közötti időszakban hatályos szövege szerint pedig ha a bíróság az előző,
  14. március
  15. és
  16. május
  17. közötti időszakban beszerezte a tárgyalás mellőzésével lefolytatott perfelvétel lezárásához szükséges – a jogvita kereteit meghatározó – nyilatkozatokat, a perfelvételt perfelvételi tárgyalás mellőzésével zárta le. Mindezek összevetésével csak
  18. június
  19. napjától – ha addig a perfelvételt nem zárta le – volt a bíróságnak törvényi kötelezettsége a perfelvételi tárgyalás kitűzése, annak tényleges megtörténtéig,
  20. július
  21. napjáig pedig nem volt eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztését indokoló intézkedési késedelem. Ezért volt érdemben helyes a levonás elmaradása. [57] Nem volt levonható a
  22. október
  23. napjától
  24. január
  25. napjáig eltelt 99 nap. Következetes abban a bírói gyakorlat, hogy nem határozható meg a fél terhére a bár a törvényes határidőn túlra, de a már kitűzött tárgyalási határnap korábbi időpontra való kitűzésére irányuló kérelem elmaradása; mivel az így okozott sérelemnek a kiküszöbölésére az eljárás elhúzódása miatti kifogás eleve nem vehető igénybe. A tárgyalás határidőn belüli megtartását előíró perrendi rendelkezés nem a bíróság részére az eljárás lefolytatására, eljárási cselekmény elvégzésére vagy valamely határozat meghozatalára határidő meghatározása. Ha a bíróság a folytatólagos tárgyalást, bár szabálytalanul, de kitűzi, azzal már nem áll fenn mulasztása, ezzel szemben megszegte az előírt időtartam megtartására irányadó szabályt, amellyel szemben legfeljebb a Pp.
  26. §-a szerinti eljárás szabálytalansága elleni kifogás vehető igénybe, amely a Pevtv. alkalmazása szempontjából irreleváns. (ekként: Kúria Pkif.IV.24.815/2014/4., Fővárosi Ítélőtábla 1.Pkf.26 116/2006/
  27. – közzétéve: BDT
  28. 1458, Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.345/2022/
  29. – közzétéve: BDT
  30. 4600, Pkf.II.20.003/2023/
  31. – közzétéve: BDT
  32. 4620, Pkf.II.20.083/2023/2., Pkf.II.20.143/2023/2., Pkf.II.20.261/2023/2., Pkf.II.20.286/2023/2., Pkf.II.20.298/2023/2., Pkf.II.20.158/2024/2., Pkf.II.20.299/2024/2.) Ehhez kapcsolódóan a kérelmezett egyébként helytelenül hivatkozott arra, hogy a kérelmező jogi képviselője a bíróság új tárgyalási határnapot kitűző intézkedéséről
  33. október
  34. napján szerzett tudomást és tárgyalásütközés miatt új tárgyalási határnap kitűzését kérte, mely kérelemnek a bíróság nem adott helyt; ezzel szemben ugyanis a felperes jogi képviselője kérte, a kérelmező az alperes volt, ezért ez a hivatkozás a vagyoni elégtétel alapját képező figyelembe vehető időszak tekintetében irreleváns. [58] Mindenben osztotta az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érveit abban, hogy a
  35. március
  36. napjától
  37. június
  38. napjáig eltelt 93 nap nem volt levonható. A Pevtv.
  39. §ának
(3)és
(4)bekezdései kizárólag a bíróság vagy a kérelmező fél érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt, szükségtelenül eltelt idő figyelmen kívül hagyását engedik, és ehhez képest a mérlegelési szempontokat meghatározó 15. §
(5)bekezdése is csak a bírósági eljárásban félnek minősülő kérelmező, valamint a bírósági eljárást lefolytató bíróság eljárási cselekményének értékelését hívja fel. A járványügyi helyzet ugyanakkor nem a kérelmezők és Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.303/2024/2 14 nem a bíróság érdekkörében felmerülő elhárítható, hanem érdekkörükön kívüli elháríthatatlan ok volt (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.345/2022/2 – megjelent: BDT2023.4600, Pkf.II.20.169/2024/2., Pkf.II.20.302/2024/2.), akkor is, ha a tárgyalás elhalasztása össztársadalmi érdek. [59] Helyes volt az elsőfokú bíróság azon következtetése, hogy a
  1. október
  2. napjától
  3. november
  4. napjáig eltelt 48 nap időtartam – az 5 nappal csökkentetésen túl – nem volt levonható. Amikor a
  5. október
  6. napjára kitűzött tárgyalást a bírság elhalasztotta, az új tárgyalási határnapot kitűzte, így nem volt olyan mulasztása, amely elhárítása érdekében az eljárás elhúzódása miatti kifogást igénybe lehetett volna venni. Az a körülmény, hogy az érdemi tárgyalást hivatalból elhalasztó végzés, a halasztásra indokot adó fontos okot nem tartalmazta, nem bírt jelentőséggel, mivel a határnap kitűzése okán mindez ugyancsak az eljárás szabálytalansága miatti kifogást alapozhatta meg. Azt a körülményt, hogy a kérelmező jogi képviselője tárgyalás-összeütközésre hivatkozva kérte a tárgyalás elhalasztását, az elsőfokú bíróság a kitűzés eredeti és a kérelem alapján meghatározott időpontjai közötti napok levonásával figyelembe vette; ennél hosszabb időtartamú késedelmet a kérelem teljesítése a korábbi kitűzés folytán eleve nem okozhatott. [60] Nem volt figyelmen kívül hagyható a
  7. december
  8. napjától
  9. március
  10. napjáig eltelt 114 nap. Egyetértett az ítélőtábla azzal az okfejtéssel, hogy az azonnali tárgyaláskitűzés esetén a Pevtv.
  11. §-ának
(4)bekezdésében foglalt konjunktív feltétel hiányában – visszautalva itt is arra, hogy ha a bíróság a tárgyalást, bár szabálytalanul, de kitűzi, azzal már nem áll fenn mulasztása – az eljárás elhúzódása miatti kifogás nem volt előterjeszthető. [61] Helytálló volt az elsőfokú bíróságnak az a következtetése, hogy nem volt levonható a
  1. június
  2. napjától
  3. október
  4. napjáig eltelt 118 nap. A kérelmezett ellenirata helytelenül tartalmazza azt, hogy a kérelmező jogi képviselője maga is kérte a tárgyalás elhalasztását. A kérelmező ezzel szemben a fellebbezési határidő meghosszabbítását kérte két végzés esetében. A bíróság az érdemi tárgyalást a bíróság érdekkörében felmerült okra hivatkozva halasztotta el, tehát a halasztás oka nem olyan, nem mérlegelhető ok volt, amely a kérelmező érdekkörébe tartozott volna. Mivel a bíróság az érdemi tárgyalást meghatározott napra elhalasztotta, így nem volt olyan mulasztása, amely az eljárás elhúzódása miatti kifogással támadható lett volna. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a kérelmező érdekkörében jelentkező mulasztás egyébként sem adhat alapot az időtartam levonására, csak akkor, ha kizárólag emiatt – és nem egyébként más miatt is – telt el az idő szükségtelenül. A Pevtv.
  5. §-ának
(3)bekezdése a levonás feltételeként konjunktív, egymásra épülő okokat határoz meg: az oknak a kérelmező érdekkörében kell felmerülnie, elháríthatónak kell lennie és emiatt – azaz nem más miatt – kell az adott, az eljárás előrehaladását nem szolgáló időtartamnak szükségtelenül eltelnie. Önmagában tehát a kérelmező érdekkörében jelentkező mulasztás még nem ad alapot az időtartam levonására, csak akkor, ha kizárólag emiatt – és nem egyébként más miatt is – telt el az idő szükségtelenül. (Ezt a következtetést fogadta el a Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.264/2024/
  1. és Pkf.II.20.299/2024/
  2. számú végzése is.) [62] Az ítélőtábla sem találta figyelmen kívül hagyhatónak a
  3. október
  4. napjától
  5. június
  6. napjáig eltelt 247 napot. Ebben az időszakban ugyanis a bíróság folyamatosan tűzött ki tárgyalásokat, formális mulasztása nem volt. Egységes ugyanis abban a bírói gyakorlat, hogy az eljárás elhúzódása elleni kifogás nem alkalmas jogorvoslat annak a Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.303/2024/2 15 sérelemnek a kiküszöbölésére, hogy a bíróság formálisan nem mulaszt határidőt, hanem az eljárás elhúzódását a nem megfelelően választott, célszerűtlen pervezetés idézi elő (ekként: Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.404/2022/2., Pkf.II.20.298/2023/2., Pkf.II.20.314/2023/2., Pkf.II.20.038/2024/2., Pkf.II.20.302/2024/2.). Formális mulasztás hiányában a fellebbezésben hivatkozott egyéb érdemi intézkedések foganatosítása nem értelmezhető. Ezért a kifogás előterjesztésének elmulasztása ebben a részben sem róható a kérelmező terhére. [63] Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének a fellebbezett részét a Pevtv.
  7. §-ának
(4)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 383. §-ának
(2)bekezdése szerint helybenhagyta. [64] A kérelmező a másodfokú eljárással összefüggésben költséget nem számított fel, így a Pp. 82. §-ának
(1)bekezdése alapján arról az ítélőtáblának döntenie nem kellett. A kérelmezett a másodfokú eljárással felmerült költségének megtérítésére a Pp. 83. §-ának
(5)bekezdése szerint nem tarthat igényt. [65] Az Itv. 39. §-ának
(1)bekezdése és 47. §-ának
(1)bekezdése szerint meghatározott fellebbezési illeték a Pp. 102. §-ának
(6)bekezdése értelmében az állam terhén marad. Debrecen,
  1. szeptember
  2. Dr. Pribula László s.k. a tanács elnöke, előadó, Dr. Gárdosi Judit s.k. bíró, Dr. Répássy Árpád s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.