Pf.20188/2020/11 – Szegedi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A gyógyulásra való esély olyan érték, amely a kezelés alatt álló személyhez kötődik, vagyis személyhez fűződő jog, amelynek elvesztése vagy csökkenése kár, azaz kártérítési felelősség alapja lehet. A gyógyulási esély elvesztésének vizsgálata nem az okozati összefüggés, hanem a felróhatóság körébe tartozik. Az esély elvesztésnél a károkozót terhelő olyan - a gondos magatartás követelményét sértő - tevékenység vagy mulasztás értékelhető, melynek van oksági kapcsolata az eredménnyel, de ez az eredmény nem a végállapot, hanem az egészségkárosodás mértékének csökkenése vagy elmaradása. Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.II.20.188/2020/

1. szám A felperes: (felperes neve) ((felperes címe).) A felperes meghatalmazott jogi képviselője: (pártfogó ügyvéd neve) pártfogó ügyvéd ((p.ügyvéd címe)) A II. rendű alperes: (II. r. alperes neve) ((II. r. alperes címe)) Az alperes meghatalmazott jogi képviselője: Darázs & Társai Ügyvédi Iroda ((ügyvédi iroda címe).) A per tárgya: Vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetése Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: (település
2. neve)-i Törvényszék,10.P.20.042/2014/
3. szám A fellebbezést benyújtó fél és a fellebbezés sorszáma: II. rendű alperes 166.; felperes
4. sorszám ÍTÉLET Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 200 000 (kettőszázezer) Ft fellebbezési eljárási költséget. Megállapítja, hogy a felperes képviseletét a másodfokú eljárásban ellátó pártfogó ügyvéd díját, valamint a feljegyzett 2 500 000 Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.188/2020/11 2 Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs Indokolás A tényállás [1] A felperes (gyermek neve) nevű gyermeke
5. július 13-án 9 óra körüli időpontban a lakóhelyén beszélgetett édesanyjával, valamint sógornőjével, amikor fejéhez kapott, majd hanyatt esett, a fejét megütötte, füléből, orrából szivárgott a vér. Mivel a család vezetékes telefonja ki volt kapcsolva, a felperes másik gyermekének felesége a szomszédot kérte meg, hogy hívja a mentőket. A (település
6. neve)-i mentőközpontban 9 óra 35 perckor fogadták az első hívást, majd 9 óra 37 perckor a másodikat. Az első hívást követően a mentésvezető 9 óra 38 perckor riasztotta a (település
7. neve)-ii Mentőállomást, onnan indult a helyszínre a 16/141 hívójelű mentőkocsi, amely útközben riasztotta a legközelebbi (település
8. neve)-i, magasabb szintű 16/21 hívójelű esetkocsit. A helyi mentőállomásról induló mentőgépkocsi 1 perc alatt a helyszínre érkezett. A felperes gyermekét egy OKJ-s képesítésű mentőápoló vizsgálta meg, diagnózisként agyrázkódást rögzített, majd a mentésirányítónak javasolta az időközben már (település
9. neve)ből indult magasabb felszereltségű esetkocsi visszafordítását. A mentőautó a 9 óra 40 perckori kiérkezés után 9 óra 50 perckor indult a beteggel (település
10. neve)be, ahová 10 óra 10 perckor érkezett, a mentőápoló 10 óra 18 perckor átadta a beteget az ügyeletnek. A kórházban az ügyeletes orvos stabilizálta a beteg állapotát, vért vettek tőle laborvizsgálatra, infúziót kapott, állandó katétert kötöttek be neki és intubálást alkalmaztak a légzés megkönnyítésére. (gyermek neve) a kórházba érkezéskor még éber állapotban volt, de kontaktust nem tudtak vele teremteni, eszméletét elveszítette a vizsgálatok alatt. Az orvos észlelte, hogy füléből folyamatosan kis mennyiségű vér szivárgott, amit törléssel sem tudtak megszüntetni. A kezelőlapon diagnózisként koponyaalapi törést és kemény agyburok alatti bevérzést rögzítettek. A laborvizsgálat eredménye 11 óra 28 perckor érkezett meg, a normálistól eltérő értéket nem mutatott. Iránydiagnózisként agyhártya alatti bevérzés gyanúját írták le, és az orvosban felmerült komolyabb koponyaalapi törés gyanúja is. Mivel a (település
11. neve)-i kórház nem rendelkezett sem CT, sem MR vizsgálatra alkalmas műszerekkel, a vizsgálatok elvégzésére (település
12. neve)ra, a megyei kórházba irányították a beteget. (gyermek neve) állapotának súlyosságára, illetve a szükséges ellátási feltételek hiányára tekintettel az ügyeletes orvos hívta a mentőszolgálatot a beteg tovább szállításához és esetkocsit kért. A röntgenvizsgálat eredményét megküldte a (település
13. neve)-i kórháznak és már előzetesen megrendelte a CT vizsgálatot is. Az ügyeletes orvos hívása 10 óra 14 perckor érkezett a (település
14. neve)-i mentőközpontba, az esetkocsi 10 óra 45 perckor ért (település
15. neve)be, majd 11 óra 21 perckor indult tovább (település
16. neve)ra, ahová 11 óra 53-kor érkezett. A sürgősségi osztályon kiállított ambuláns kezelőlap szerint a beteg felvételének dátuma
17. július
18. 12 óra 15 perc. [2] A korábban már megrendelt CT vizsgálat után 12 óra 30 perckor adták át a beteget a (település
19. neve)-i kórház idegsebészeti önálló részlegének. (gyermek neve) kórházi felvételekor is eszméletlen, intubált állapotban volt vénabiztosítással. A CT vizsgálat igazolta a (település
20. neve)-i iránydiagnózist, az agykoponya jobb oldalán közel 5 cm szélességű friss bevérzést észleltek. Ez a koponya középső vonalát 2 cm-rel balra tolta, ennek következtében a jobb oldalon agyzúzódásos góc alakult ki. A kórlap szerint sürgősségi műtétet végeztek, az agykoponyát négy helyen megnyitották, a vérömleny kiürült, vérző eret találtak, amelyet elkötöttek. A csontlebeny visszahelyezését, majd réteges sebzárást követően Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.188/2020/11 3 a beteget áthelyezték az intenzív osztályra. (gyermek neve)t
21. augusztus
22. napjáig kezelték a (település
23. neve)-i (kórház neve) Kórházban, ezalatt további vizsgálatokat végeztek, majd ún. gégekanült ültettek be gégemetszés után a táplálkozás biztosítása érdekében. [3] A beteget
24. augusztus 1-jén áthelyezték a (település
25. neve)-i (...) Kórházba, ahol közel 3 hónapig ápolták, majd október 29-én otthonába bocsátották, továbbra is eszméletlen állapotban, állandó vizeletkatéterrel és gégekanüllel. (gyermek neve)t azóta otthon ápolják szülei. Ellátása napi 24 órás feladat, eszméletlen fekvőbeteg, nehezen teremthető vele kapcsolat, gondozásában, ellátásában a két legidősebb testvér segít a szülőknek. A felperesnek fia balesete előtt építőipari vállalkozása volt, 2007-ben zenekart alapított, amelynek abban az évben jelent meg első CD-je. A balesetet követően további fellépést, lemezkiadást nem vállalt, vállalkozását nem tudta folytatni. [4] (gyermek neve)
26. május 1-től rokkantsági ellátásra jogosult, a (település
27. neve)-i Városi Bíróság 2009-ben 1.P.20.035/2009/
28. számú jogerős ítéletével cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte, gondnoka édesanyja. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] A felperes arra alapítottan, hogy gyermeke az alperesek mulasztása folytán nem kapta meg időben a gyógyuláshoz szükséges orvosi kezeléseket, amely miatt állandó ápolásra és gondozásra szorul, módosított keresetében saját jogán 50 000 000 Ft nem vagyoni és 40 000 000 Ft vagyoni kártérítés egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket, továbbá
29. január
30. napjától havi 50 000 Ft életjáradék megállapítására tartott igényt. A fiával kötött engedményezési szerződés alapján (gyermek neve) utáni nem vagyoni kárigényét 100 000 Ft-ban, vagyoni kárigényét 5 833 130 Ft-ban jelölte meg, amelyen felül (gyermek neve) javára
31. január
32. napjától havi 60 000 Ft életjáradék megállapítását kérte. [6] Az I. és II. rendű alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatták annak a jogalapját, és összegszerűségét is. [7] Az elsőfokú bíróság 6.P.20.042/2014/
33. számú közbenső ítéletében megállapította, hogy a II. rendű alperest kártérítési felelősség terheli (gyermek neve) irányában, nevezett
34. július 13-i balesetét követő és az állapota kialakulását befolyásoló mentő szállítással okozati összefüggésben, ugyanakkor az akkor még perben álló I. rendű alperessel szemben a keresetet elutasította. A másodfokon eljárt Szegedi Ítélőtábla a Pf.I.20.562/2017/
35. számú végzésében az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét rész- és közbenső ítéletnek tekintette, azt a fellebbezések és a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. [8] A megismételt eljárás eredményeként a (település
36. neve)-i Törvényszék a 6.P.20.042/2014/
37. számú rész- és közbenső ítéletében megállapította, a II. rendű alperest kártérítési felelősség terheli (felperes neve) felperes irányában (gyermek neve) gyermekének
38. július 13-iki balesetével és az azt követő mentőszállítással okozati összefüggésben, míg az I. rendű alperessel szemben a keresetet elutasította. A fellebbezés alapján eljárt Szegedi Ítélőtábla a Pf.I.20.722/2018/
39. számú részítéletében az elsőfokú bíróság részítéletének az I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító, majd a felperest az I. rendű alperes javára elsőfokú perköltség fizetésére kötelező rendelkezését helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatta, a keresetet (gyermek neve) nem vagyoni kárának megtérítésére irányuló részében elutasította, ezt meghaladóan a közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.188/2020/11 4 [9] A Szegedi Ítélőtábla részítélete és a (település
40. neve)-i Törvényszék rész- és közbenső ítélete ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította, mert a részítélet hatályon kívül helyezése tárgyában hozott rendelkezés nem minősül az ügy érdemében hozott döntésnek. [10] A Szegedi Ítélőtábla a Pf.I.20.722/2018/
41. számú részítéletében megállapította, a perben nem nyert bizonyítást, hogy a helyszínre későn érkezett ki a mentő, az ugyanis az első telefonhívást követően három perc alatt a helyszínre ért. Alaptalannak ítélte a felperes kifogását a helikopteres mentőszállítás igénybevételének elmulasztása miatt, mert a szakvélemény szerint ez nem volt indokolt, nem eredményezett volna időbeli nyereséget. Helytelen döntésnek minősítette ugyanakkor az esetkocsi visszafordítását, amelynek jogi szempontból azért nem volt jelentősége, mert az a maradványtüneteket nem befolyásolta. Megállapította, a II. rendű alperes mentőápolója és mentésvezetője a beteg koponyasérülésének alulértékelése miatt téves szakmai döntést hozott a (település
42. neve)-i kórházba történő szállítással, a helyes szakmai döntés az lett volna, ha a betegellátásra alkalmas (település
43. neve)-i kórházba szállítják a sérültet. A megismételt eljárásra előírta annak vizsgálatát, hogy a mulasztással milyen hátrány hozható okozati összefüggésbe. A szakvélemény alapján megállapítható volt, hogy a beteg már az esés pillanatában olyan maradandó károsodást szenvedett, amit az azonnali orvosi beavatkozás sem tudott volna elhárítani, így a teljes felépülés lehetősége gyakorlatilag a sérülés pillanatában elveszett, az időtényező ezt nem befolyásolta. Miután a beteg részleges gyógyulása esélyének elvesztése a II. r. alperes mulasztásával mutat okozati összefüggést, ezért azt kell vizsgálni, hogy az azonnali (település
44. neve)ra szállításhoz szükséges idő eltelte után nyomban elvégzett sikeres beavatkozás esetén a beteg milyen állapotba kerülhetett volna és hogyan alakult volna mozgáskorlátozottsága, kommunikációs képessége, alkalmas lehetett volna-e bármilyen munkavégzésre, milyen mértékben szorult volna gondozásra, azaz milyen mértékben sérült a gyógyulási esélye. Az elsőfokú bíróság döntése és annak indokai [11] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás eredményeként a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alepresnek 1 754 000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy a felperest képviselő pártfogó ügyvédnek a II. rendű alperessel szemben előterjesztett kereset tárgyában lefolytatott első- és másodfokú eljárásban felmerült költségeit, továbbá az eljárás során felmerült összesen 4 096 000 Ft állam által előlegezett eljárási illetéket, továbbá 459 712 Ft további eljárási költséget az állam viseli. Ítélete indokolása szerint a perben kirendelt igazságügyi szakértő aggálytalan szakvéleményből megállapítható volt, hogy a szakértő által érzékelhető mozgás-, kommunikációs, munkavégzési képességben bekövetkező javulás a beteg azonnali (település
45. neve)ra történő szállítása és idegsebészeti beavatkozás esetén sem lett volna várható. [12] Az elsőfokú bíróság az időpontok pontos megjelölésével részletezte a balesetet követően a mentőállomásra érkezett hívásokat és az esetlap adatai alapján megállapította, hogy a 9.37 órakor érkezett bejelentéshez képest a mentő 3 perc múlva a helyszínre érkezett. Erre tekintettel ítélte alaptalannak a felperes hivatkozását arra, hogy a mentő 37 perces késéssel érkezett a helyszínre. Nem találta bizonyítottnak - a beteg átadásának helye, valamint a (település
46. neve)-i kórház közötti menetidő hosszát is figyelembe véve -, hogy a mentőápoló a beteg útnak indítását megelőzően 20 percig egyeztetett a mentőirányítóval, így ezzel összefüggésben a II. rendű alperes késedelme nem volt megállapítható. [13] A megismételt eljárás során kiegészített szakvélemény alapján nem lehetett következtetni a beteg gyógyulási esélyének elvesztésére. A II. rendű alperes alkalmazottjának helytelen Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.188/2020/11 5 döntése miatt a vérömleny eltávolítása időveszteséggel történt, azonban a szokatlanul gyors progresszió, a sérülés pillanatában kialakult agyzúzódások eleve meghatározták a kedvezőtlen kimenetelt, így e téves szakmai döntés nem vette el (gyermek neve) gyógyulási esélyét. A II. rendű alperes terhére a mulasztás kimutatható volt, azonban a szakmai szabályoknak megfelelő kezelés és az elvárható gondosság tanúsítása ellenére sem volt reális esély az egészségkárosodás elkerülésére, ezért a II. rendű alperes kártérítési felelőssége nem volt megállapítható. [14] Elutasította a felperesnek a beteg személyvizsgálatára irányuló bizonyítási indítványát, mert a szakvéleményből megállapíthatóan attól az ügy megítélését bármilyen formában előre vivő adat nem volt várható. Mellőzte (mentőápoló neve), (tanúk neve) tanúkénti meghallgatását, továbbá (felperes felesége) ismételt megidézését, miután a gyógyulási esély megítélése kizárólag szakértői bizonyítás útján volt tisztázható. Ugyancsak mellőzte az (I.) Zrt. megkeresését, miután a felperes a sikertelen adatbeszerzést követően e bizonyítási indítványától elállt. A fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [15] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes – annak tartalma szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetének helyt adó döntés hozatalát kérte. Változatlanul fenntartotta mindkét alperessel szemben előterjesztett igényét azzal, hogy (gyermek neve) nem vagyoni kártérítés iránti igényét is személyesen kívánja érvényesíteni. Kifogásolta az elsőfokú bíróságnak a hívások és a mentő kiérkezése időpontjára tett megállapításait, mert a mentő az első híváshoz képest 37 perc múlva érkezett a helyszínre, majd a mentőápoló 20 percet beszélt telefonon a mentőirányítóval, így a II. rendű alperes terhére 57 perces késedelem róható. Tévedett a mentőápoló az esetkocsi visszafordításakor és fenntartotta azt is, hogy a beteget mentőhelikopterrel kellett volna a megfelelő intézménybe szállítani, a helytelen szállítás súlyosbította az állapotát. Kifogásolta az I. rendű alperes tevékenységét is, azt, hogy a (település
47. neve)-i kórházban az ügyeletes orvos nem végezte el a koponyaműtétet, nem hívott neurológust, (gyermek neve)nak 1 óra 53 percet kellett a (település
48. neve)-i Kórházban töltenie, amely időveszteség további állapotromlással járt. A gyógyulási esélyt csökkentő körülményként kérte értékelni, hogy az esés pillanata és a műtét között 3 óra 50 perc telt el. Sérelmezte bizonyítási indítványai elutasítását, így az általa megjelölt tanúk, valamint (mentőápoló neve) mentőápoló meghallgatásának mellőzését, az (I.) Zrt. ismételt megkeresése, valamint munkatársa tanúkénti meghallgatása iránti indítványa elutasítását. Vitatta, hogy a (település
49. neve)-i kórházba történő szállítás fél órát vett igénybe, mert az út 10 perc alatt megtehető, így a beteg ellátásával, szállításával kapcsolatos késedelmek mind csökkentették a beteg gyógyulási esélyeit. Sérelmezte, hogy a mentőautó nem használt megkülönböztető jelzést. A fentiek ellenére a beteg állapotában utóbb pozitív változás állt be, így e javulás cáfolja azt a megállapítást, hogy a beteg állapota már az esés időpontjában eldőlt. Sérelmezte az írásszakértő kirendelésének mellőzését, megítélése szerint csak ennek eredményeként lett volna megállapítható, hogy az esetlapon feltüntetett adatokban utólag módosítás történt. [16] A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Az ítélőtábla döntésének indokai [17] A fellebbezés alaptalan. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.188/2020/11 6 [18] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás eredményeként a tényállást teljes körűen, a feltárt bizonyítékok okszerű mérlegelése eredményeként helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetései a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelnek, ítéletét helyesen indokolta, ezért azt az ítélőtábla a Pp.
50. §