A határozat elvi tartalma: A felülvizsgálati kérelem a Kp. 118. §
(1)bekezdés
- a)pont
- aa)alpontja alapján nem fogadható be, ha a befogadási kérelemben foglaltak nem támasztják alá a rendkívüli jogorvoslat lefolytatásának szükségességét. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: A tanács tagjai: Dr. Kiss Árpád Lajos előadó bíró Dr. Balogh Zsolt bíró Dr. Bögös Fruzsina bíró Kfv.IV.37.663/2024/2. Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke Dr. Dobó Viola bíró A felperes: Felperes1 Cím2 A felperes képviselője: Dr. Kun Tamás Attila ügyvéd Cím3 Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala Cím1 Az alperes képviselője: Dr. Molnár Ildikó kamarai jogtanácsos A per tárgya: közigazgatási határozat visszavonásával kapcsolatos közigazgatási jogvita (hiv. szám: BP/1010/00025-1/2024.) elbírálása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 5.K.701.265/2024/9. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A befogadhatóság alapjául szolgáló tényállás Kúria IV.Kfv.37.663/2024/2 2 [1] A perben nem álló Név1 (továbbiakban: kérelmezett) és Név2 ½-½ arányú közös tulajdonában áll a Ingatlan1, Cím5 szám alatti ingatlan (továbbiakban: ingatlan). A felperes az ingatlanon holtig tartó haszonélvezeti joggal rendelkezik. [2] A felperes a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (továbbiakban: Nytv.) 26.§
(5b)bekezdésére alapítva,
- szeptember
- napján kérelmet terjesztett elő a Budapest Főváros Kormányhivatala Kerület1 Hivatalához (a továbbiakban: elsőfokú hatóság), melyben kérte a kérelmezett és az oda szintén bejelentett lakóhellyel rendelkező Név3 ingatlan szerinti lakcímének érvénytelenítését. A kérelem szerint a kérelmezett személyek az ingatlanból elköltöztek, ezért a felperes mint szállásadó nyilatkozott, hogy ott nem élnek, a lakcímük nem valós. [3] Az elsőfokú hatóság a
- szeptember
- napján kelt BP-13/105/12549-3/
- számú határozatával (továbbiakban: elutasító határozat) a kérelmezett lakóhelyének érvénytelenítésére vonatkozó kérelmet elutasította. Az elutasító határozattal szemben a felperes
- november
- napján keresetet terjesztett elő. [4] Az általános közigazgatási rendtartásról szóló
- évi CL. törvény (továbbiakban: Ákr.)
- §-a szerinti felügyeleti jogkörben eljáró alperes a
- november
- napján kelt BP/1008/10185-2/
- iktatószámú határozatával (továbbiakban: megsemmisítő határozat) az elutasító határozatot megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította. [5] Az elutasító határozattal szembeni kereset alapján a peres eljárás a Fővárosi Törvényszék előtt 9.K.704.094/
- ügyszámon volt folyamatban. Az alperes a keresetlevél
- december
- napján történt felterjesztésével egyidejűleg tájékoztatta a bíróságot a megsemmisítő határozatról és kérte, hogy a bíróság a pert a közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (továbbiakban: Kp.) 81.§
(1)bekezdésének g) pontja alapján szüntesse meg. A Fővárosi Törvényszék a
- január
- napján kelt 9.K.704.094/2023/
- számú végzésével a peres eljárást megszüntette. [6] A felügyeleti jogkörben eljáró alperes a megsemmisítő határozatot a
- február
- napján kelt BP/1010/00025-1/
- iktatószámú határozatával (továbbiakban: alperesi határozat) visszavonta, majd a peres eljárást megszüntető végzés ellen fellebbezést terjesztett elő arra hivatkozással, hogy a megsemmisítő határozatot visszavonta. A fellebbezést a Fővárosi Ítélőtábla a
- június
- napján kelt 4.Kpkf.750.506/2024/
- számú másodfokú végzésével visszautasította. [7] Az alperesi határozat szerint az ingatlan tulajdoni lapja alapján megállapítható, hogy a felperes azon kizárólagos haszonélvezeti joggal rendelkezik, ezért szállásadónak minősül, a kérelmezett pedig az ingatlannak ½-ed arányú tulajdonosa. Hivatkozott az Nytv. 5.§
(5a)bekezdésében, 26.§
(1),
(4),
(5)bekezdésében, az Nytv. végrehajtásáról szóló 146/1993. (X.26.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 33.§
(1)bekezdésének a) pontjában, 35.§
(3a),
(4)bekezdésében, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 5:147.§
(1)bekezdésében, 5:152.§
(5)bekezdésében, 5:156.§
(1)bekezdésében foglaltakra. Megállapította, hogy a lakcímbejelentés ténye önmagában használathoz fűződő, valamint egyéb vagyoni jogot nem keletkeztet és nem szüntet meg. Az ingatlan tulajdonosa szállásadónak minősül, mert a haszonélvező jogait ez nem befolyásolja, így a hatályos jogszabályok alapján a haszonélvező kérelmére a szállásadónak minősülő tulajdonos lakcímét nem lehet érvényteleníteni. Kúria IV.Kfv.37.663/2024/2 3 A jogerős ítélet [8] Az alperes határozata ellen a felperes terjesztett elő keresetet, melyet az elsőfokú bíróság a felülvizsgálni kért jogerős ítéletével elutasított. Az eljárása során azt vizsgálta, hogy a haszonélvező felperes mellett a kérelmezett tulajdonos is az ingatlan szállásadójának minősül-e vagy sem. Megállapította, hogy a felperes az alperesi határozatban is megjelölt jogszabályi rendelkezésekre hivatkozott érvelése alapjaként, így az Nytv. 5. §
(5a)bekezdésének, a Ptk. 5:147. §
(1)bekezdésének és 5:152. §
(5)bekezdésének sérelmét jelölte meg. A felperes Nytv. 26. §
(5b)bekezdésének sérelmére hivatkozása szintén az alperesi határozat érdemével függ össze, mivel e rendelkezés a szállásadói minőséghez kapcsolódik, az alperesi határozat pedig a kérelmezett tulajdonos szállásadói minőségére hivatkozott a megsemmisítő határozat visszavonása körében. [9] A jogerős ítélet szerint az Nytv. 26. §
(5)bekezdése alapján a lakcímbejelentés ténye önmagában a lakás vagy az ingatlan használatához fűződő, valamint egyéb vagyoni jogot nem keletkeztet és nem szüntet meg. Ebből következően nem a felperes haszonélvezeti jogosultságából fakadó használati és hasznosítási jogai döntik el, hogy a kérelmezett tulajdonos szállásadónak minősül-e. A kérelmezett tulajdonos bejelentett lakcíme ugyanis a felperes használati és hasznosítási jogait nem korlátozza, arra semmilyen hatással nincs. A haszonélvezeti jog nem érintett a tárgyi lakcímrendezési eljárásban, mivel a kérelmezett bejelentett lakcímével összefüggésben vagyoni jog nem keletkezik és nem szűnik meg. Az Nytv. 26.§
(5c)bekezdése értelmében nem vezethet a lakcímadat érvénytelenségének megállapítására az a körülmény, hogy a polgár nem él életvitelszerűen a lakóhelyként bejelentett lakásban. Mindezek alapján a kérelmezett tulajdonosnak nem is kell élnie ahhoz a tárgyi ingatlanban, hogy az ingatlan szerinti bejelentett lakcímmel rendelkezzen. [10] Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az Nytv. 5. §
(5a)bekezdése szerint a kérelmezett tulajdonos is jogosult a lakás használatát biztosítani egy természetes személynek, amennyiben így egyezik meg a haszonélvezővel. Az elvi lehetőség tehát fennáll a tulajdonosi minősége okán, ezért az Nytv. 5. §
(5a)bekezdése nem zárja ki a kérelmezett szállásadói mivoltának megállapítását. A Vhr. 33. §
(1)bekezdésének a) pontja szerint továbbá a lakás tulajdonosa vagy haszonélvezője tekinthető szállásadónak. A Vhr. 33. §
(4)bekezdése pedig egyértelműen úgy fogalmaz, hogy annak alapján nem zárható ki, hogy az ingatlannak több szállásadója legyen, melynél fogva a haszonélvezeti jogosult szállásadói mivolta nem zárja ki a kérelmezett tulajdonos szállásadói minőségét az ingatlan vonatkozásában. Mindezek alapján a felperes mellett a kérelmezett is szállásadónak minősül, így a felperes alaptalanul hivatkozott az Nytv. 26. §
(5b)bekezdésének sérelmére. A felperes mint szállásadó ugyan megtette az írásbeli nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a kérelmezett bejelentett lakcíme nem valós, azonban ezen nyilatkozat csak abban az esetben foghatott volna helyt a hivatkozott jogszabályi rendelkezés alapján, ha a kérelmezett nem minősülne szállásadónak. [11] A jogerős ítélet szerint az alperes nem járt el rosszhiszeműen, mivel az Ákr. 120.§
(1)bekezdése alapján az alperes jogszerűen vonta vissza a megsemmisítő határozatot, mivel a megsemmisítő határozat meghozatalától (
- november 23.) számított éven belül hozta meg (
- február 8.) az alperesi határozatot, felügyeleti szerv vagy közigazgatási bíróság nem bírálta el a megsemmisítő határozatot, továbbá a jogerős ítéletben kifejtettek alapján a megsemmisítő határozat jogsértő volt. A felülvizsgálati kérelem Kúria IV.Kfv.37.663/2024/2 4 [12] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melynek befogadását a Kp.
- §
(1)bekezdés
- a)pont
- aa)alpontja alapján kérte. Kifejtette, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadása azért járulna hozzá az ítélkezési gyakorlat egységesítéséhez, illetőleg továbbfejlesztéséhez, mert a Fővárosi Törvényszék az Nytv. rendelkezéseit a Ptk.-ba ütköző módon alkalmazta, és nincs irányadó döntés arra vonatkozóan, hogy haszonélvezet fennállása esetén, amennyiben a haszonélvező ahhoz nem kíván hozzájárulni, hogy a tulajdonos tartson fenn állandó lakóhelyet az ingatlanban, akkor a tulajdonos szállásadónak minősülhet-e a haszonélvezővel szemben. Amennyiben a bíróság ítéletében megjelenő jogértelmezést fogadnánk el, úgy az a haszonélvezeti jog részbeni kiüresedéséhez is vezetne, hiszen a tulajdonos olyan jogosítványokhoz jutna, melyet a Ptk. a haszonélvező részére juttat. [13] Az ügy érdemére vonatkozóan kifejtette, hogy az Nytv. 5. §
(5a)pontja értelmében szállásadónak az a személy minősül, aki jogosult arra, hogy a lakás, vagy a lakás használatára szolgáló helyiség használatát másnak biztosítsa, ugyanakkor a haszonélvezeti jog alapján – figyelemmel a Ptk. 5:147.§
(1)bekezdésében foglaltakra – a haszonélvező jogosult kizárólagosan a haszonélvezeti joggal terhelt dolgot birtokában tartani, használni és hasznosítani, mely jog a haszonélvezőt a Ptk. 5:152. §
(5)bekezdésében foglaltakra tekintettel mindenkivel, így a dolog tulajdonosával szemben is megilleti. Mindezek alapján abból kifolyólag, hogy a haszonélvező jogosult az ingatlan használatáról rendelkezni, meghatározni, hogy ki jogosult az ingatlant használni, az következik, hogy jelen esetben a tulajdonos a szállásadó Nytv. 5. §
(5a)pontjában meghatározott fogalmának nem felel meg, mivel a haszonélvezettel terhelt ingatlan esetében a haszonélvező jogosult meghatározni, hogy az ingatlant ki használhatja, így a haszonélvező minősül kizárólagosan szállásadónak, hiszen a felperes, mint haszonélvező – a Ptk.-ban biztosított jogosultságával élve – éppen ahhoz nem járult hozzá, hogy a kérelmezett az ingatlant használja. A Kúria döntése és jogi indokai [14] A Kúria megvizsgálta a felülvizsgálati kérelmet, és megállapította, hogy jelen ügyben a befogadás feltételei nem állnak fenn. [15] A Kp. 117. §
(4)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, azonban annak fennállását bizonyítani és azt – a 118. §
(1)bekezdés
- a)pont
- ad)alpontja szerinti ok kivételével – indokolni nem kell. [16] A Kp. 118. §
(1)bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha
- a)az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
- aa)a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
- ab)a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
- ac)az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége
- ad)a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve
- b)a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés Kúria IV.Kfv.37.663/2024/2 5 miatt indokolt [17] Hangsúlyozza a Kúria, hogy a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, de azt indokolni, illetve a fennállását bizonyítékokkal alátámasztani nem kell, a bíróság pedig a fél által megjelölt befogadhatósági okhoz nincs kötve. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a felülvizsgálatot kérő félnek elegendő lenne mindössze a befogadhatóság törvényi jogcímére utalnia. Annyit mindenképpen ki kell fejtenie, hogy az adott ok(ok)ból miért tartja szükségesnek a felvetett jogkérdés Kúria általi eldöntését. Így kerülhet ugyanis abba a helyzetbe a Kúria, hogy a fél szempontjait értékelhesse a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságáról hozandó döntése körében. Ellenkező esetben a fél szempontjainak figyelembevétele lehetetlen lenne, ami nyilvánvalóan nem volna összhangban a felülvizsgálati eljárás céljával, mert módot adna a jogerős határozat önkényes felülbírálatára. (Kfv.VII.38.157/2021/2.) [18] A befogadásról döntő bíróság vizsgálja meg, hogy az ügyben olyan kérdés merül-e fel, amely a Kp. 118. §
(1)bekezdésének rendelkezései alá tartozik. A befogadhatóság tárgyában hozandó döntése körében azonban kizárólag a Kp. 118. §
(1)bekezdésében felsorolt befogadási ok(ok) fennállását vizsgálhatja, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt, annak alapját képező jogszabálysértésekről nem foglalhat állást, mert arra csupán a már befogadott felülvizsgálati kérelmet érdemben elbíráló határozatában van törvényes lehetőség. (Kfv.IV.37.483/2023/2.) [19] A Kp. 118. §
(1)bekezdés
- a)pont
- aa)alpontjában meghatározott befogadhatósági ok azt teszi lehetővé, hogy a Kúria az alsóbb fokú bíróságok felett megfelelő kontrollt gyakorolhasson, és az egységes ítélkezés követelményének megtartása érdekében az alsóbb fokú bíróságok számára – szükség szerint – irányt mutasson. A joggyakorlat egysége azt jelenti: a bíróságok között nincs eltérés a tekintetben, hogy az egyes jogszabályokat miként kell értelmezni, azaz mi a jogi norma alapvető tartalma, illetve azt hogyan kell alkalmazni. (Kfv.IV.37.584/2022/2.) E körben hangsúlyozandó, hogy a Kúria a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha a jogerős ítélet olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdés vonatkozásában a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn. (Kfv.IV.37.679/2020/2.) [20] A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem tárt fel olyan eltérő kúriai döntéseket, amelyek arra világítanának rá, hogy a felvetett kérdések vizsgálata körében a bírói gyakorlat széttartó lenne, annak egysége – ellentétes jogértelmezés miatt – a támadott jogerős ítélet folytán sérült volna, vagy ennek veszélye fenyegetne. A felperes csupán általánosságban hivatkozott az ügy érdemét érintő jogkérdés megvizsgálásának szükségességére. vitatva a jogerős ítéletben kifejtett álláspontot. A rendkívüli perorvoslati eljárás lefolytatásának szükségességét azonban önmagában nem alapozza meg, hogy a fél az alperes vagy az elsőfokú bíróság eljárását jogszabálysértőnek tartja, vagy a jogerős ítéletben foglaltakkal nem ért egyet. (Kfv.VII.37.357/2022/2.) [21] A Kúria megvizsgálva a felülvizsgálati kérelmet a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a jelen ügyben a befogadás feltételei tehát nem állnak fenn, ezért a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. §
(2)bekezdésére alapítottan megtagadta. A döntés elvi tartalma Kúria IV.Kfv.37.663/2024/2 6 [22] A felülvizsgálati kérelem a Kp. 118. §
(1)bekezdés
- a)pont
- aa)alpontja alapján nem fogadható be, ha a befogadási kérelemben foglaltak nem támasztják alá a rendkívüli jogorvoslat lefolytatásának szükségességét. Záró rész [23] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságáról a Kp. 118. §
(2)bekezdése alapján tárgyaláson kívül határozott. [24] Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §
(1)bekezdés
- a)pontja alapján illetékmentes volt, ezért a Kúriának az illeték megfizetésről rendelkeznie nem kellett. [25] A végzés ellen a Kp. 116. §
- d)pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye. Budapest, 2024. október 22. Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. előadó bíró Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró Dr. Bögös Fruzsina s.k. bíró Dr. Dobó Viola s.k. bíró