← Magyarország

Pfv.21110/2024/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az aggálytalannak elfogadott szakértői vélemény ténymegállapításait a bizonyítékok mérlegelése során a bíróságnak is figyelembe kell vennie. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.VI.21.110/2024/

  1. A tanács tagjai: Dr. Döme Attila a tanács elnöke Dr. Farkas Antónia előadó bíró Dr. Simonné dr. Gombos Katalin bíró Dr. Madarász Anna bíró Dr. Tibold Ágnes bíró A felperesek: I. rendű II. rendű III. rendű IV. rendű A felperesek képviselője: Zolnay Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Zolnay Péter ügyvéd) Az alperesek: I. rendű II. rendű Az alperesek képviselője: Dr. Kiss Miklós Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kiss Miklós ügyvéd) I. rendűért Jeney Ferenc Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Jeney Ferenc ügyvéd) II. rendűért Más perbeli személyek neve és perbeli állása: I. rendű alperesi beavatkozó, képviseli dr. Papp Dezső ügyvéd A per tárgya: kártérítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: II. rendű alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.126/2024/
  2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Debreceni Törvényszék 32.P.21.270/2021/
  3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Megállapítja, hogy a meg nem fizetett 1.000.000 (egymillió) forint felülvizsgálati eljárási illeték a Magyar Állam terhén marad. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Kúria VI.Pfv.21.110/2024/4 2 A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az 1970-ben született Sz L-né az I. és a II. rendű felperesek édesanyja, a III. rendű felperes testvére és a IV. rendű felperes leánya volt. Cukorbetegségben, magasvérnyomás megbetegedésben és veseelégtelenségben szenvedett, amely miatt rendszeres dialízisre szorult. [2] A felperesek hozzátartozója
  4. október 18-án az otthonában leesett egy székről, megütötte a jobb fartájékát. Mivel a sérülése nem gyógyult,
  5. október 21-én felkereste az I. rendű alperes traumatológiai szakrendelését, ahol az anus közelében egy 5 centiméteres livid haematomát találtak, amelyet elláttak, abból tenyésztés céljából mintát vettek, és két nap múlva kontrollra rendelték vissza az illetékes sebészetre. Ennek ellenére a felperesek hozzátartozója
  6. október 24-én nem a sebészeten, hanem a II. rendű alperes bőrgyógyászati szakrendelésén jelent meg, ahol már azt állapították meg, hogy a sérülésből egy bőven váladékozó, 10x9 centiméteres, minden irányban mély, ökölnyi nagyságú, tasakos fekély lett. A II. rendű alperes orvosa az oldódó, elhalt szöveteket eltávolította, a sebet átöblítette, tamponálta és bekötötte. Napi kötéscserét és az oldódó nekrózis eltávolítását javasolta, a szükséges kötszereket felírta és a beteget 1 hónapos kontrollra visszahívta. [3] Bár a beteg sebének kötését az otthonában részben szakápoló végezte, az állapota tovább romlott, amelyet az idézett elő, hogy a jobb oldalának a kímélete érdekében a bal oldalán feküdt, ezért a bal fartájékán felfekvéses seb alakult ki. Ennek ellenére nem jelent meg a sebészeten, hanem – a vesebetegségének rendszeres kontrollja céljából –
  7. november 6-án az I. rendű alperes nefrológiai szakrendelésére ment, ahol a jobb fartájékon tenyérnyi váladékozó sebet, a bal fartájékon pedig egy fájdalmas, fekete, tömött tapintású fekélyt észleltek. A
  8. október 21-én indított tenyésztés eredményét figyelembe véve antibiotikumot írtak fel a részére, és az I. rendű alperes végtagsebészetére küldték, ahol a bal fartájékon egy 6x3 centiméteres livid, savós bennékű bullát, a jobb fartájékon pedig egy 8x3 centiméteres-es, nekrózis nélküli bemetszési nyílást írtak le, ezért a baloldalon bullectómiát végeztek, a sebet átkötözték és a beteget hazabocsátották azzal, hogy
  9. november 11-én jelenjen meg kontrollon. [4] A beteg állapota azonban az otthonában tovább romlott, ezért
  10. november 9-én a mentőszolgálat szállította be őt az I. rendű alperes traumatológiai szakrendelésére, ahol azt panaszolta, hogy a keresztcsontján felfekvés alakult ki, a kezelőorvosa pedig maga is azt írta le, hogy a szakrális régióban tenyérnyi gennyedző decubitust, a bal gluteális régióban pedig több férfitenyérnyi, bullózus-nekrotikus területet talált. Masszív gyulladás miatt elrendelte a beteg osztályos felvételét, akinek sebeit
  11. november 10-én és 11-én is megkísérelték megműteni, de nem jártak sikerrel, mert a nála profúz hasmenés alakult ki, ez pedig jelentősen megnövelte a műtött terület továbbfertőződésének a kockázatát. A hatékony sebkezelés érdekében
  12. november 13-án eltávolították a gyulladt vastagbélrészt, és a bélnyílást kiszájazták a hasfalra. Bár ezt követően többször is megműtötték a felperesek hozzátartozójának farsebeit, amelynek során eltávolították az elhalt szöveteket, valamint védőfóliával is igyekeztek elősegíteni a mielőbbi sebgyógyulást, azonban az állapota tovább romlott. A
  13. november 28-án elvégezett utolsó műtét során már azt rögzítették, hogy a bal fartájékon a keresztcsont irányában, a jobb fartájékon lévő sarjadó seb felett pedig ugyancsak a sacrum irányában kezdődő decubitus jelent meg. [5] A felperesek hozzátartozója
  14. november 29-én hunyt el. A halálát tomportáji tályog és bélgyulladás következtében kialakult vérmérgezés (szepszis) okozta, amelyet elősegített a cukorbetegsége, a hosszan tartó fekvés miatt kialakult bakteriális tüdőgyulladása, a magasvérnyomás-betegség miatt kialakult bal szívkamrai körkörös falmegvastagodása és az idült oxigénhiányos szívbetegsége. A boncolás a glutealis tájékon baloldalon egészben, Kúria VI.Pfv.21.110/2024/4 3 jobboldalon részben szövethiányt talált, amely alatt vérző, helyenként szürkéssárga gennyes felrakódás volt. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [6] A felperesek a keresetükben sérelemdíj megfizetésére kérték az alpereseket egyetemlegesen kötelezni. Az I. és II. rendű felperesek személyenként 12.000.000 forintot, a III. és IV. rendű felperesek pedig személyenként 5.000.000 forint sérelemdíjat igényeltek arra hivatkozással, hogy az alperesek a hozzátartozójuk kezelése során megsértették a szakmai szabályokat és az elvárható gondosság követelményét. [7] Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy a felperesek hozzátartozójának a kezelése során betartották a szakmai szabályokat és az elvárható gondosság követelményét. A II. rendű alperes utalt arra is, hogy az általa kezelt jobb fartájéki seb gyógyulásnak indult, az tehát nem igényelt sem antibiotikum kezelést, sem szoros sebészeti kontrollt. Előadása szerint a szepszist nem ez a sérülés, hanem a beteg később kialakult sebei és a bélgyulladása idézte elő, amelyeket az általa nyújtott kezelés időpontjában nem láthatott előre, így a felelőssége nem áll fenn. Mindkét alperes eltúlzottnak tartotta a követelt sérelemdíj mértékét, különös tekintettel az elhunyt közrehatására és a sorsszerű megbetegedéseire. Az első- és másodfokú ítélet [8] Az elsőfokú bíróság az ítéletével – egyebek mellett – kötelezte a II. rendű alperest az I. és a II. rendű felpereseknek személyenként 4.000.000 forint, a III. és a IV. rendű felpereseknek személyenként 1.000.000 forint sérelemdíj megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [9] Indokolása szerint a II. rendű alperes nem járt el kellő gondossággal a felperesek hozzátartozójának
  15. október 24-i ellátása során, mert az aggálymentes szakvélemény alapján azt állapította meg, hogy a jobboldali seb rapid progressziójára is figyelemmel megelőző jelleggel antibiotikumos kezelést kellett volna indítania, azonnal át kellett volna őt irányítania a sebészetre és egy hónapnál rövidebb kontrollt kellett volna előírnia. Kifejtette: bár a
  16. október 24-én megkezdett empirikus antibiotikumos kezelés teljes bizonyossággal nem tudta volna elhárítani a fatális végkifejletet, a progresszió lassítása révén növelte volna a felperesek hozzátartozójának a túlélési esélyeit, ahogyan a szoros sebészeti kontroll is segíthetett volna a folyamat előrehaladásának megakadályozásában. [10] Megítélése szerint alap nélkül hivatkozott a II. rendű alperes arra is, hogy a jobboldali seb gyógyulófélben volt, mert a szakvélemény által idézett boncjegyzőkönyv szerint a halál időpontjában ezen a seben is vérző, helyenként szürkéssárga gennyes felrakódást találtak, így azt nem lehetett gyógyultnak minősíteni. A szakértői vélemény alapján rámutatott arra, hogy egy gyógyulást mutató seb is lehet szepszisforrás, ezért nem volt jelentősége annak, hogy a jobb fartájéki sérülés
  17. október 24-e és a halál időpontja között gyógyhajlamot mutatott-e vagy sem. Az elsőfokú bíróság az utólagos bizonyítási indítványra kihallgatott kezelőorvosok tanúvallomása alapján sem tudott arra következtetni, hogy ez a sérülés meggyógyult, mivel dr. V P és dr. Sz P nem emlékeztek az ellátásra és a sebek elhelyezkedésére. Erre tekintettel megítélése szerint a II. rendű alperes felelősséggel tartozik a felperesek felé az elhunyt gyógyulási esélyének csökkenése miatt, mert nem tudta bizonyítani, hogy az elvárható gondosság elvének megfelelően járt el, mint ahogy azt sem igazolta, hogy a fatális eredmény kellően gondos ellátás mellett is bekövetkezett volna. Kúria VI.Pfv.21.110/2024/4 4 [11] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy sérült a felperesek családi élethez való joga, mert a hozzátartozójuk halála hátrányosan érintette a család szerkezetét és életét. Köztudomásúnak tekintette, hogy a felnőtt gyermekeket, így az I. és a II. rendű felpereseket is megterhelte a velük szoros kapcsolatban álló édesanyjuk elvesztése, a családi köteléken alapuló, szoros érzelmi, bizalmi kapcsolat ugyanis nem csak együtt élő családtagok között állhat fenn. [12] A sérelemdíj mértéke tekintetében az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget az elhunyt alapbetegségeinek, mert azok nem akadályozták őt abban, hogy teljes életet éljen és a családi élet „motorja” legyen. Kifejtette, hogy ugyanakkor a felperesek nem szenvedtek többes személyiségi jogsértést, mert a lelki egészségük nem sérült. A II. rendű alperes jogsértő magatartásának felróhatóságát azonban súlyosabban ítélte meg arra figyelemmel, mert halálos következménnyel járt. Nem értékelte közrehatásként azt, hogy a felperesek hozzátartozója
  18. október 24-én nem sebészetre, hanem a bőrgyógyászatra ment, mert úgy ítélte meg, hogy a felperesek hozzátartozója laikusként nem ismerhette fel a két szakrendelés közötti különbséget. Azt azonban már közrehatásnak tekintette, hogy a
  19. október
  20. és
  21. november
  22. között bekövetkezett állapotromlás ellenére nem fordult korábban orvoshoz. A sérelemdíj mértékének a megállapításakor az elsőfokú bíróság figyelembe vette a hasonló esetekben kialakult bírói gyakorlatot és ez eset egyéb körülményeit, valamint az ítélethozatalkor fennálló ár- és értékviszonyokat. [13] A felperesek és a II. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét pedig helybenhagyta. [14] Abból indult ki, hogy az egészségügyi szolgáltatási jogviszonyban hátrányt szenvedő személynek elég azt bizonyítania, hogy a hátrányos változás a gyógyintézet által nyújtott kezelés során, illetve utóbb azzal összefüggésben következett be. Amennyiben e kötelezettségének eleget tesz, a gyógyintézet kimentheti magát a felelősség alól annak bizonyításával, hogy a gyógyító-megelőző tevékenysége során az elvárható gondossággal, az írott és íratlan szakmai követelményeknek, szakmai szabályoknak megfelelően járt el és a hátrány ennek ellenére következett be, vagy ettől függetlenül is ugyanúgy bekövetkezett volna. Utalt arra is, hogy bizonyítás kapcsán felmerülő esetleges bizonytalanság a gyógyintézet terhére esik. Megítélése szerint a II. rendű alperes a bizonyítási kötelezettségét nem teljesítette. [15] A szakvélemény alapján a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a felperesek hozzátartozójának a halálát szepszis idézte elő, amelyet a jobb és a bal fartájéki sebek, valamint a gyulladásos bélbetegség együttesen, egymást erősítve alakított ki (
  23. sorszámú szakvélemény
  24. oldala) oly módon, hogy a folyamatot elősegítették a beteg cukor-, tüdő-, magasvérnyomás- és szívbetegségei is (
  25. sorszámú szakvélemény
  26. oldala). Rámutatott arra, hogy a halálnak egyszerre több lehetséges oka is volt, amelyek közrehatásának arányát szakértői eszközökkel nem lehetett feltárni, mert „a kórlefolyás az elhunyt egyedi sajátosságaival és társbetegségeivel együtt zajlott le” (
  27. sorszámú szakvélemény
  28. oldala). Hangsúlyozta azt is, hogy amennyiben a károsult egészségkárosodásának (halálának) pontos oka nem állapítható meg, a lehetséges okok közül mindazokat vizsgálni kell, amelyek az egészségügyi szolgáltató tevékenységéhez kapcsolódnak, és ha e szolgáltató a lehetséges ok tekintetében nem tudja bizonyítani az elvárhatóan gondos eljárását, a kártérítési felelőssége megállapítható. [16] Úgy ítélte meg, hogy a II. rendű alperes felelősségét már az is megalapozta, hogy a szepszist előidéző okok egyike tekintetében nem tudta kimenteni magát, jelen esetben azonban ez a feltétel két lehetséges ok vonatkozásában is fennállt. Megállapította, hogy az egyik ilyen ok a jobb fartájéki seb volt, amelyet a II. rendű alperes a szakvélemény szerint Kúria VI.Pfv.21.110/2024/4 5 kellő gondosság nélkül kezelt, mivel
  29. október 24-én megelőző jelleggel nem indított antibiotikumos kezelést és nem irányította át a felperesek hozzátartozóját azonnal a sebészetre és nem rendelt el szoros orvosi kontrollt. Hangsúlyozta: önmagában a jobb fartájéki seb
  30. október 24-én tapasztalt rapid állapotromlása indokolttá tette volna, hogy a II. rendű alperes antibiotikumot alkalmazzon és szoros sebészeti kontrollt írjon elő, ezeket az intézkedéseket tehát e sérülés utóbb kialakult gyógyhajlamától függetlenül mindenképpen meg kellett volna hoznia. A szakértői vélemény alapján arra következtetett, hogy a sérülés a halál időpontjáig nyilvánvalóan nem gyógyult meg, legfeljebb csupán gyógyulófélben lehetett, megítélése szerint a szakértő aggálymentesen következett arra, hogy az még így is fertőzési forrásként szolgálhatott, azaz – nem kizárható módon – hozzájárulhatott a szepszis kialakulásához (
  31. sorszámú szakvélemény
  32. oldala). Utalt arra, hogy a jobb farseb tekintetében a II. rendű alperes nem tudta igazolni az eljárásának a gondosságát, éppen az bizonyosodott be, hogy nem úgy járt el, ahogy az az ellátásban résztvevőktől elvárható. A másodfokú bíróság megállapította azt is, hogy a bal fartájéki seb szorosan összefüggött a jobb farsebbel, hiszen azt nem egy másik trauma, hanem – bizonyossággal határos valószínűséggel – az idézte elő, hogy az elhunyt a jobboldali seb miatt bal oldalán feküdt/ült, amely felfekvéses sebet okozott a bal fartájékon, ide pedig a jobboldali seb és az anus közelsége miatt könnyen átterjedhetett a jobb fartájéki sérülésen kialakult fertőzés (
  33. sorszámú szakvélemény
  34. oldala,
  35. sorszámú szakvélemény
  36. oldala). Kiemelte, hogy bal fartájéki seb kialakulásának és elfertőződésének lehetőségével
  37. október 24-én a II. rendű alperesnek is számolnia kellett, azt előre kellett volna látnia. [17] A másodfokú bíróság kifejtette: mivel a II. rendű alperes nem igazolta, hogy a kezelés során úgy járt el, ahogy az az ellátásban résztvevőktől elvárható, csak akkor mentesülhetett volna a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a felperesek hozzátartozójának a halála e gondatlanság hiányában is ugyanúgy bekövetkezett volna. Hangsúlyozta: mind a megelőző jellegű antibiotikumos kezelés, mind pedig a szoros sebészeti kontroll lassíthatta volna a szepszis kialakulását, így akadályozhatta volna a II. rendű alperes felelősségi körébe tartozó két lehetséges szepszisforrás: a jobb és a bal fartájéki sebek progresszióját is, ez pedig növelhette volna az elhunyt túlélési esélyeit (
  38. sorszámú szakvélemény
  39. oldala). Megállapította, hogy a II. rendű alperes gondatlansága csökkentette az elhunyt túlélési esélyét, ez pedig megalapozta a felperesek felé fennálló felelősségét. [18] A másodfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az elhunyt keresztcsonti régiójában volt-e még egy különálló felfekvéses seb, mert úgy ítélte meg, hogy a II. rendű alperes felelőssége akkor is megállapítható, ha az elhunytnak lett volna ilyen sérülése, és akkor is, ha nem lett volna. A boncjegyzőkönyv alapján rámutatott arra, hogy a szakrális régióban nem volt különálló seb, amelyet nem kérdőjelezett meg dr. V P és dr. Sz P tanúvallomása sem, hiszen egyikük sem emlékezett az elhunyt kezelésére és a sebeinek elhelyezkedésére, még azt követően sem, hogy az elsőfokú bíróság eléjük tárta a kezelésről kiállított egészségügyi dokumentációt. [19] A másodfokú bíróság a sérelemdíj összegszerűsége vonatkozásában egyetértett az elsőfokú bírósággal, annak sem leszállítására, sem felemelésére nem látott alapot, figyelemmel a felperesek hozzátartozójának a közrehatására is, amelyet a másodfokú bíróság nem minősített jelentősnek. Utalt arra is, hogy az egyedi sajátosságokra figyelemmel a bírói gyakorlathoz nagyságrendileg igazodó sérelemdíjak az ítélethozatalkor uralkodó ár- és értékviszonyok között is helytállóak voltak. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [20] A jogerős ítélet ellen a II. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új Kúria VI.Pfv.21.110/2024/4 6 határozat hozatalára utasítását kérte, mivel álláspontja szerint a jogerős ítélet az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő, illetve jogkérdésben eltér a Kúria, általa hivatkozott, közzétett határozatától. [21] Megsértett jogszabályhelyként az igazságügyi szakértői működésről szóló 31/
  40. (VIII. 31.) IRM rendelet 16/A.§

(2)bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdés b),
  1. c)és
  2. d)pontját, 279. §
(1)bekezdését, 300. §
(1)bekezdését, valamint 346. §
(4)és
(5)bekezdését jelölte meg. Hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben eltér a Kúria Pfv.21.276/2022/
  1. – BH
  2. 173.I., valamint a Gfv.30.301/2023/
  3. számú határozatoktól. [22] Előadta, hogy a II. rendű alperes nem sebészeti, hanem bőrgyógyászati ellátásban részesítette a felperesek hozzátartozóját, ennek ellenére a szakértő sebész szakkonzultáns vont be a szakvéleménye elkészítéséhez. Kifogásolta, hogy a kirendelt szakértő — a sebész szakkonzultáns bevonása miatt — a szakvélemény alapjául az antibiotikum-terápiára vonatkozóan kizárólag a sebészeti orvosi protokollt vette figyelembe, a bőrgyógyászati orvosi protokollt nem. Állította, hogy ennek folytán a szakértő megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy a bőrgyógyász kezelő szakorvos által nyújtott ellátás nem felelt meg az elvárható gondosság követelményének. Kifogásolta, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a bőrgyógyász szakorvos azért nem rendelt el antibiotikus kezelést, mert észlelte, hogy már előzőleg sebváladék tenyésztést rendeltek el és a beteget a sebészetre visszarendelték. Hivatkozott arra is, hogy egy másik antibiotikus kezelés indításával a sebészeten adott, célzott antibiotikum kezelés sikerét veszélyeztethette volna. Hangsúlyozta, hogy a kezelőorvos azon döntése, amely szerint az előző napokban a felperesi hozzátartozótól vett minták tenyésztési eredménye ismeretének hiányában nem volt indokolt megelőző jelleggel antibiotikum-terápia indítása, megfelel az irányadó bőrgyógyász orvosi protokollnak. [23] A II. rendű alperes utalt arra is, hogy a szakértői vélemény tévesen rögzítette azt, hogy a kezelőorvos sebkimetszést végzett, amely egy sebészeti beavatkozás. Állította, hogy a bőrgyógyász sebkimetszést nem végez. Kifejtette, hogy a kezelőorvos tanú a seb kitisztításáról, elhalt részek letörölgetéssel történő eltávolításáról számolt be. Kiemelte, hogy a szakértő olyan sebészeti beavatkozás elvégzését tulajdonította a bőrgyógyász szakorvosnak, amely nem tartozik a szakmai feladatai közé. Nem vitatta ugyanakkor, hogy egy komolyabb sebkimetszéssel járó beavatkozás egy hónapnál korábbi sebészeti kontroll előírását indokolta volna, azonban a II. rendű alperes álláspontja szerint a sebgyógyulást bizonyítottan elindító, a sebészeti beavatkozásnál kisebb kockázattal járó, csupán sebtisztítást magában foglaló bőrgyógyászati beavatkozás nem igényelt szorosabb kontrollt. Hangsúlyozta, hogy ezek a kérdések bőrgyógyász szakkonzultáns bevonásával lettek volna megválaszolhatóak. E körben hivatkozott az igazságügyi szakértői működésről szóló 31/
  4. (XII. 31.) IRM rendelet 16/A.
(2)bekezdéséhez kapcsolódóan kialakult bírói gyakorlatra. Több Debreceni Ítélőtáblai döntésre utalva állította, hogy abban az esetben, ha a károsult ellátását különböző orvosi szakterületeken dolgozó orvosok végezték, a bíróságnak valamennyi érintett szakterületről jártassággal rendelkező szakorvost be kell vonnia a szakvélemény elkészítésébe. Hangsúlyozta, hogy a jobboldali seb 2019. október 24.-i állapota nem indokolta antibiotikum felírását. [24] Kifejtette, hogy az első-, és másodfokú ítélet is sérti a Pp. 279.
(1)bekezdése szerinti bizonyíték értékelési, valamint a Pp. 346. §
(4)és
(5)bekezdése szerinti indokolási kötelezettségre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. Érvelése szerint a szakértői vélemény aggályos, amelyet az eljárt bíróságok nem vizsgáltak kellő alapossággal. Állította, hogy a szakértő nem vette figyelembe az ambuláns lapon
  1. október 24-én történt feljegyzést, amely arra utalt, hogy „Javasolt naponta kötéscsere, oldódó necrosis további eltávolítása „. Hangsúlyozta azt is, hogy azon egy alkalommal, amikor ő a felperesi hozzátartozót kezelte, a Kúria VI.Pfv.21.110/2024/4 7 szeptikus állapot kialakulásában szerepet játszó baloldali fartájéki seb és vastagbél diverticulitis még nem alakult ki, ő csak a jobboldali fartájéki sebet kezelte. Kifogásolta, hogy a szakértő a
  2. november 9-én és november 28-án rögzített orvosi leírásokat tévesen értelmezte, a keresztcsonti területen leírt fekélyt azonosította az általa kezelt jobb farpofán lévő sebbel, és ezáltal jutott arra a téves következtetésre, hogy a jobb oldali seb nem gyógyult meg, szepszis forrása lehetett. Nem értett egyet azzal a szakértői megállapítással sem, hogy a jobboldali seb állapota romlott volna. [25] Kifejtette: az utólagos bizonyítás keretében meghallgatott orvos tanúk vallomása azt támasztotta alá, hogy a szakértő által
  3. november 9-én és november 28-án kelt orvosi dokumentációban feltüntetett szakrális gennyedző fekély nem azonosítható az általa kezelt jobboldali farpofán lévő sebbel, amely érvelése szerint
  4. október 24-e után már nem igényelt ellátást, ezért vitatta, hogy az a szepszis forrása lehetett. [26] A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság nem oldotta fel a szakértői véleménnyel kapcsolatosan hivatkozott ellentmondásokat. Állítása szerint továbbra sem egyértelmű, miért nem helytálló az orvosi dokumentációban leírt szavak nyelvtani értelmezésére vonatkozó érvelése, miért nem szenvednek logikai hibában a szakértő által leírtak és egy gyógyuló félben lévő seb hogyan lehet azonos egy kezdődő fekéllyel. Állította azt is, hogy a szakértő egyetlen alkalommal sem tett olyan nyilatkozatot, amely szerint a jobb oldali seb ellátásakor a bal fartájéki seb kialakulásának és elfertőződésének lehetőségével a II. rendű alperesnek számolnia kellett volna. [27] A II. rendű alperes kifogásolta, hogy az igazságügyi szakértői vélemény a jobboldali seb kórlefolyásának elemzése során nem tett említést a jobboldali seb boncolási jegyzőkönyvben rögzített állapotáról, csupán a szakvélemény lelet részében. Rámutatott arra, hogy a szakértői vélemény véleményi részében nem történt meg annak értékelése, hogy mit jelent a jobboldali sebbel kapcsolatosan leírt részbeni szövethiány, illetve — amennyiben az a jobboldali sebre vonatkozik — az alatta észlelt vérző, helyenként szürkés sárga gennyes felrakódás. Erre tekintettel megalapozatlannak tartotta a boncjegyzőkönyv értelmezéséből levont következtetést. Állította, hogy az sem tisztázódott: a korábban tisztának leírt jobboldali seb a felperesi hozzátartozónál kialakult profúz hasmenés következtében is felülfertőződhetett-e. Utalt arra, hogy a másodfokú bíróság ítélete [30] bekezdésében szakkérdésben foglalt állást, amellyel megsértette a Pp.
  5. §
(1)bekezdését. Érvelése szerint a másodfokú bíróság a Pp. 300. §
(1)bekezdésébe ütköző módon szakértői bizonyítás körébe tartozó kérdésben foglalt állást, amikor a felperesi hozzátartozó cukorbetegségét és egyéb alapbetegségeit, a jobb oldali seb anushoz közel való elhelyezkedését mint orvosi szakkérdés tárgyát képező adatok értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy a II. rendű alperest felelősség terheli az általa nem kezelt bal oldali seb kialakulásáért is. [28] A II. rendű alperes hivatkozott a Kúria Pfv.21.276/2022/
  1. számú precedensképes határozatára, amely szerint a szakvélemény aggályossága annak bizonyításra való alkalmatlanságát jelenti. Ha a szakvélemény aggályosnak minősül, akkor az a bizonyítékmérlegelés alapjául nem szolgálhat. Utalt továbbá a Kúria BH2012.7.173.
  2. számú eseti döntésére, és a Gfv.30301/2023/
  3. számú precedensképes határozatára, amelyek azt mondták ki, hogy a bizonyítékok szabad mérlegelése elvének legfőbb korlátja a bíróság indokolási kötelezettsége, az ítélet indokolásából világosan ki kell tűnnie, hogy a bizonyítékok mérlegelése során melyek voltak azok a körülmények, amelyeket a bíróság irányadónak tekintett. Előadása szerint a másodfokú bíróság nem indokolta meg kellő alapossággal, hogy a szakértői véleményt miért tekintette aggálymentesnek, nem adott számot arról, hogy miért nem alaposak a II. rendű alperes által az elsőfokú eljárásban a szakértői vélemény kiegészítésére tett indítványok. Hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság az Kúria VI.Pfv.21.110/2024/4 8 elsőfokú ítélet ezen hiányosságait az erre irányuló fellebbezés ellenére sem orvosolta, ezért az eljáró bíróságok jogkérdésben eltértek a Kúria közzétett határozataitól. [29] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben hivatkoztak arra, hogy a felülvizsgálat nem lett volna engedélyezhető, mivel az engedélyezés iránti kérelemben a II. rendű alperes nem jelölt meg olyan precedensértékű döntést, amelytől a jogerős ítélet eltért volna. Érdemben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték. Állították, hogy a II. rendű alperes felróható magatartása következtében csökkent a hozzátartozójuk esélye a gyógyulásra és elhalálozott. A Kúria döntése és jogi indokai [30] Elöljáróban utal arra a Kúria, hogy valóban nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi perben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték, illetve annak a
  4. §
(1)-
(4)bekezdése alapján, továbbá a 21. §
(5)bekezdésének az egyesített perekre történő megfelelő alkalmazásával megállapított értéke az ötmillió forintot nem haladja meg. Ez az értékhatártól függő kizárás azonban nem vonatkozik a közhatalom gyakorlásával kapcsolatos kártérítés, illetve sérelemdíj megfizetése iránt indított perekre, valamint a tartási vagy élelmezési követelés, egyéb járadék iránt indított perekre. Nincs helye felülvizsgálatnak vagyonjogi perben akkor sem, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben. Jelen esetben engedélyezés iránti kérelemre a Kúria megítélése szerint nem volt szükség, ugyanis a sérelemdíj megfizetése iránt indított perben a másodfokú bíróság részben eltérő indokolással hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét. [31] A felülvizsgálati kérelem alaptalan. [32] A Pp. 423. §
(1)bekezdése értelmében a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát (az ott írt kivételekkel). Ugyanezen jogszabályhely
(2)bekezdése szerint a felülvizsgálat a jogerős ítélet meghozataláig bekövetkezett és a jogerős ítélettel elbírált tényekre terjedhet ki. Az eljárási szabálysértés akkor alapozza meg a felülvizsgálatot, ha az az ügy érdemi elbírálására kihatott [Pp. 424. §
(1)bekezdés]. [33] A Pp. 406. §
(1)bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással lehet kérni. A Pp. 413. §
(1)bekezdése és – az eljárásjogi tárgyú elvi iránymutatásoknak az új Pp. hatályba lépése folytán történő felülvizsgálatáról szóló 1/
  1. Polgári jogegységi határozat alapján a Pp. hatálya alá tartozó ügyekben is alkalmazandó – a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/
  2. (II.15.) PK vélemény értelmében a felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következik, hogy a Kúria kizárólag azokat, a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél által megjelölt, tartalmában is kifejtett anyagi és eljárásjogi jogszabálysértéseket vizsgálhatja, amelyeket a 45 napos határidőben előterjesztett. A felülbírálat tartalmi és perjogi kereteit a felülvizsgálati kérelem határozza meg [Pp.
  3. §
(1)bekezdés b), c) pont, 1/
  1. (II. 15.) PK vélemény 3., 4.]. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előzőekben meghatározott tartalmi követelményekkel [Kúria Gfv.V.30.276/2021/7., 1/
  2. (II.15.) PK vélemény
  3. pontja]. Ezért a hiányos hivatkozásokat a Kúria érdemben nem bírálja el. (Kúria Pfv.20.831/2021/8., Pfv.20.032/2022/6.). [34] Fentiekre tekintettel tehát a felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, hanem szigorú eljárási szabályok szerinti rendkívüli perorvoslat. Tárgya a jogerős ítélet, amelynek jogszabálysértő jellegét a Kúria kizárólag a felülvizsgálati kérelemben – a Pp. szabályainak mindenben megfelelően előadott és indokolt – jogszabálysértések tekintetében vizsgálhatja és Kúria VI.Pfv.21.110/2024/4 9 csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt (Kúria Pfv.V.20.797/2016/
  4. – BH
  5. 232.II.). Erre tekintettel a Kúria nem vizsgálhatta a II. rendű alperesnek az elsőfokú bíróságra vonatkoztatott felülvizsgálati támadásait, ahogy azt a kifogását sem, hogy bőrgyógyász szakkonzultáns bevonása lett volna szükséges az igazságügyi szakértői vélemény elkészítéséhez. Erre ugyanis a II. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott először, ez a kérdés a megelőző eljárásnak nem volt tárgya, így e jogkérdésben a másodfokú bíróság nem foglalt, nem foglalhatott állást. Rámutat a Kúria: mivel a II. rendű alperes a fellebbezésében ebből az okból nem támadta az elsőfokú ítéletet, így a jogerős ítélet ilyen tartalmú indokolást nem tartalmaz, tehát nincsenek olyan rendelkezései, amelyekkel kapcsolatban az esetleges jogszabálysértés a felülvizsgálati eljárásban megállapítható lenne. Erre figyelemmel az ezzel kapcsolatos felülvizsgálati támadás érdemben nem volt vizsgálható. [35] A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 279.
(1)bekezdése szerinti bizonyíték értékelési kötelezettségét. A bizonyítékmérlegelést érintő felülvizsgálati támadás megalapozottságának vizsgálatakor abból kellett kiindulni, hogy a felülvizsgálati eljárás nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna; az minősíthető okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH
  1. 119.II – Pfv.I.21.474/2011/10.). A bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésének hiányában a bizonyítékok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség (BH
  2. 179.). [36] A Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság bizonyítékmérlegelési hibákat nem vétett. A perben kirendelt szakértők által előterjesztett és többször is kiegészített szakvéleményeket külön-külön és együttesen értékelte, azokat az egészségügyi dokumentáció tartalmával és a megállapított tényekkel egyaránt összevetette. A II. rendű alperes, bár felülvizsgálati kérelmében állította a szakvélemények aggályosságát, azonban az annak kiküszöbölése érdekében szükséges további adekvát jogszabályhelyeket nem jelölt meg, sem a Pp.
  3. §-ának, sem a
  4. §-ának a megsértését felülvizsgálati kérelmében nem állította, ezért a Kúriának a szakértő által tett megállapításokat el kellett fogadnia. Utal arra is a Kúria, hogy az e tárgyban nem változó eljárásjogi szabályozás mellett figyelembe veendő bírói gyakorlat szerint a felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincsen nyilvánvalóan helytelen következtetés (Pfv.III.20.708/
  5. – BH
  6. 195.). [37] Alaptalanul állította a II. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében, hogy a másodfokú bíróság szakkérdésben foglalt állást, mivel a boncjegyzőkönyvre utalással látta alátámasztottnak a szakértő megállapításait. Egyetértett a Kúria a II. rendű alperessel abban, hogy a bizonyítás eredményének mérlegelése nem terjedhet ki a szakértői vélemény szakkérdésben való felülbírálatára (Kúria Pfv.III.20.490/2019/7.). Igaz ugyan, hogy a Pp. a szabad bizonyítási rendszer talaján áll, de a Pp.
  7. §
(1)bekezdése egyértelműen rendelkezik a szakértő alkalmazásának a szükségességéről, vagyis amennyiben a perben jelentős tény megállapításához, megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, akkor a bíróságnak szakértőt kell alkalmaznia (Kúria Pfv.I.20.972/2021/5.). A különleges szakértelemmel rendelkező szakértő a bizonyítékok észlelésével és azok értékelésével működik közre a per eldöntéséhez szükséges tények megállapításában. Szakmai értékelésén keresztül részt vesz a bizonyítékok értékelésében is annak megítélésével, hogy az adott bizonyítéknak szakmai szempontból milyen jelentősége van. A szakértő véleményét a Pp.
  1. §-
  2. §-aiban foglaltak szerint szakkérdésben csak további szakértői bizonyítással lehet Kúria VI.Pfv.21.110/2024/4 10 felülbírálni, a bíróság csak a logika szabályainak való megfelelését és a per egyéb adataival összevetett értékelését végezheti el (Kúria Pfv.VI.20.079/2023/5.). A perbeli esetben a szakértő kirendelése meg is történt, a másodfokú bíróság az aggálytalannak elfogadott szakértői vélemény ténymegállapításait vette figyelembe és azokból a logika általános szabályai szerint vonta le azokat a következtetéseket, amelyek alapján a II. rendű alperes felelősségét megállapította. A szakértői vélemény pedig tartalmazta a jobb oldali seb kórlefolyásának az alakulását figyelembe véve a boncjegyzőkönyv adatait is, ezt a Kúria a fent kifejtettek alapján nem vizsgálhatta felül. Utal arra is a Kúria, hogy a másodfokú bíróság – az elsőfokú bírósággal egyezően – azt is megállapította, hogy a II. rendű alperes felelőssége vonatkozásában nem volt jelentősége annak, hogy volt-e még egy különálló felfekvéses seb a betegnél vagy sem (jogerős ítélet [30] bekezdés). Ebben a kérdésben a másodfokú bíróság szintén az általa aggálytalannak tartott szakvélemény megállapításaiból vont le következtetéseket, a boncjegyzőkönyv tartalma nem volt releváns. Megjegyzi a Kúria: önmagában az, hogy a szakértői vélemény az egyik fél számára kedvezőtlen megállapításokat tartalmaz, a szakvéleményt nem teszi aggályossá (Kúria Pfv.III.21.447/2019/6.), ahogy az sem, ha a félnek eltérő a szakmai álláspontja. Az a körülmény, hogy a fél a szakértő következtetéseivel nem ért egyet, nem alapozza meg a szakértői vélemény megalapozottságának bírói kétségbe vonhatóságát (Kúria Pfv.VIII.20.353/2019/5.). Nem sérült tehát a Pp.
  3. §
(1)bekezdése. [38] A II. rendű alperes sérelmezte azt is, hogy a másodfokú bíróság hiányosan teljesítette az indokolási kötelezettségét, mert a szakértői vélemény aggályosságát nem vizsgálta kellő alapossággal. A II. rendű alperes által megjelölt Pp. 346. §
(4)és
(5)bekezdése azonban nem sérült. A másodfokú bíróság a Pp. 346. §
(5)bekezdésében megkövetelt indokolási kötelezettségét megfelelően teljesítette. Az ítélet indokolásából annak kell kitűnnie, hogy a bíróság döntését mire alapította. Az ügy eldöntése szempontjából jelentős kérdésekre kiterjedő indokolással a bíróság eleget tesz jogszabályi kötelezettségének (Kúria Pfv.I.20.399/2022/5.). Ehhez képest a II. rendű alperes fellebbezésének olyan lényeges indoka, amely a másodfokú bíróság részéről értékeletlenül maradt, nem volt. A másodfokú bíróság az aggálytalannak elfogadott szakértői ténymegállapítások alapján kellő részletességgel megindokolta, hogy a II. rendű alperes szakmai szabályszegései milyen módon járultak hozzá a felperesek hozzátartozójának a halálához, csökkentve a túlélési esélyeit (jogerős ítélet [25-30] bekezdések). Arra már utalt a Kúria, hogy a bizonyítékok végső, jogi értékelése a bíróság feladata, ennek körében értékelnie kell a szakvéleményt is, de különleges szakértelem hiányában azt csak a logika és az általános intelligencia keretei között tudja vizsgálni, nem képes azonban annak szakmai szempontú megítélésére (Kúria Pfv.III.20.086/2021/3., Pfv.I.20.873/2023/5.). [39] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [40] Mivel a felperesek felülvizsgálati eljárási költséget a Pp. 81. §
(1)és
(2)bekezdése alapján nem számítottak fel, ezért erről a Kúriának nem kellett rendelkeznie. [41] A II. rendű alperes személyes illetékmentessége folytán meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illeték a Pp. 96. §
(1)bekezdés b) pontja és 102. §
(6)bekezdése alapján az állam terhén marad. [42] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. §-a szerint alkalmazandó 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [43] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja zárja ki. Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat [44] Kúria Pfv.V.20.797/2016/11. – BH2017. 232.II. Kúria VI.Pfv.21.110/2024/4 11 [45] Pp. 279.
(1)bekezdés, 300. §
(1)bekezdés, 346. §
(4)és
(5)bekezdés A döntés elvi tartalma [46] Az aggálytalannak elfogadott szakértői vélemény ténymegállapításait a bizonyítékok mérlegelése során a bíróságnak is figyelembe kell vennie. Budapest,
  1. május
  2. Dr. Döme Attila s.k. a tanács elnöke Dr. Farkas Antónia s.k. előadó bíró Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró Dr. Madarász Anna s.k. bíró Dr. Tibold Ágnes s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.