Bhar.3/2021/7 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont]. Ezért 200 napi tétel, 1000 Ft egynapi tételösszegű, végösszegében 200 000 Ft pénzbüntetésre ítélte, meghatározva meg nem fizetés esetére a szabadságvesztésre átváltoztatás feltételeit. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 1 818 Ft bűnügyi költség viselésére. [2] Az elsőfokú ítélet ellen egyrészt a magánvádló jelentett be fellebbezést a tényállás és a jogi minősítés magánvád szerinti megváltoztatása és a büntetés súlyosítása érdekében. [3] Másfelől a vádlott és a védő a bűnösség megállapítása miatt, felmentés céljából éltek jogorvoslattal. [4] A joghatályos fellebbezéseket elbírálva a másodfokon eljáró Nyíregyházi Törvényszék a 2020. december 1-jén tanácsülésen meghozott 1.Bf.252/2020/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottat a rágalmazás vétségének [Btk. 226. §

(1),

(2)bekezdés b) pont] (magán)vádja alól felmentette. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült 1 818 Ft bűnügyi költséget a magánvádló köteles megfizetni az államnak. [5] A másodfokú bíróság ítélete ellen a magánvádló jelentett be fellebbezést a felmentés miatt, a vádlott bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása végett. Képviselője a vádlói jogorvoslatot írásban részletesen indokolta, melyben több eseti döntésre Debreceni Ítélőtábla 4.Bhar.3/2021/7/V 2 hivatkozva kifejtette, hogy a vádlotti magatartás a vád szerinti minősítésű bűncselekményt valósította meg. [6] Az ítélőtábla magánvádlói fellebbezést a Be.

1. § rendelkezései alapján, a Be.
2. §-ára figyelemmel nyilvános ülésen bírálta el. [7] A nyilvános ülésen a magánvádló képviselője fenntartotta a magánvádló írásban megindokolt fellebbezésében kifejtett jogi érdeket, egyben hivatkozott a Kúria Bfv.1.222/2013/
3. számú döntésére, és erre figyelemmel a vádlott vád szerinti bűnösségének megállapítását és felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta. A magánvádló a képviselője által előadott jogi indokokkal egyetértve szintén a bűnösség megállapítását és büntetés kiszabását kérte. Utalt továbbá arra, hogy a vádlott hosszú idő óta köztisztviselőként dolgozott, ezért nagy tapasztalattal rendelkezett az önkormányzat működéséről, a rendeletalkotás szabályairól. [8] A védő a másodfokú határozat helybenhagyására tett indítványt, fenntartva az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésének jogi érvelését. [9] A vádlott az utolsó szó jogán bűnösségét nem ismerte el a terhére rótt bűncselekmény elkövetésében, és a törvényszék felmentő ítéletének helybenhagyását kérte. [10] A magánvádlói másodfellebbezés nem alapos. [11] Az ítélőtábla elsődlegesen megállapította, hogy a magánvádló perorvoslata joghatályos. A képviselő jogorvoslati nyilatkozata önmagában nem bír joghatállyal, de azt a magánvádlói fellebbezés indokolásának kell tekinteni, ezért külön elutasítása nem volt szükséges, hasonlóan a másodfokú eljáráshoz. Ennek kiemelése azért szükséges mert a magánvádas eljárásban a másodfokú ítélet elleni fellebbezésre a büntetőeljárásról szóló
4. évi XC. törvény (továbbiakban Be.)
5. §

(3)bekezdés értelmében a magánvádló jogosult, kizárólag a vádlott terhére [Be. 779. §

(4)bekezdés]. A képviselőjét perorvoslati jog nem illeti meg, de a magánvádló segítőjeként közreműködhet a fellebbezés megfogalmazásában és kötelező írásbeli indokainak előkészítésében, ez ugyanis perjogi feladata a tárgyalási képviselet mellett. Joghatályos magánvádlói fellebbezés mellett ezért nincs észszerű indok a képviselő fellebbezés megjelölésű nyilatkozatának külön elutasítására, hanem az a magánvádló jogorvoslata írásbeli indokolásának minősül. [12] A Be. 615. §

(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. [13] A Be. 615. §

(2)bekezdés b) pontja értelmében ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által elítélt vádlottat felmentette. Debreceni Ítélőtábla 4.Bhar.3/2021/7/V 3 [14] A Be. 615. §

(3)bekezdése a) pontja pedig kimondja, hogy a fellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést. Az egy tényállásos ügyben kizárólag maga az ellentétes döntés volt támadott, ezért a felhívott törvényhelynek van jelentősége. [15] A törvényi előfeltételek teljesültek, az ellentétes döntést sérelmező magánvádlói fellebbezés joghatályosan megnyitotta a harmadfokú eljárást. [16] A harmadfokú bíróság a Be. 618. §

(1),

(2)bekezdése szerinti terjedelemben bírálta felül a másodfokú ítéletet, valamint az azt megelőző első-és másodfokú eljárást. [17] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az első- és a másodfokú bíróság az eljárást nagyrészt a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Nem került sor olyan abszolút, a Be. 608. §

(1)bekezdésében írt eljárási szabálysértésre, mely a másodfokú ítélet érdemi felülbírálatát kizárná és a súlyosítási tilalom szabályai sem sérültek, azaz a Be. 625. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjában foglaltak nem valósultak meg. Erre egyébként a magánvádló és a védelem sem hivatkozott, de a jelzett eljárási kérdéseket hivatalból vizsgálni kell. [18] Relatív eljárási szabálysértések azonban történtek az első- és a másodfokú eljárásban is, melyek ugyan hatályon kívül helyezést nem eredményezhettek, de nem jelentéktelenek, ezért az egységes és helyes gyakorlat érdekében szükséges kiemelésük a büntetőjogi főkérdés vizsgálata előtt. [19] Az elsőfokú bíróság a vádlott kihallgatása során nem vette megfelelően figyelembe a Be. 185. §-ban meghatározott, a magyar büntetőeljárásban már hosszú évek óta élő, a Miranda elven alapuló hallgatás jogát. A vádlott a törvényi figyelmeztetést követően úgy nyilatkozott, hogy nem kíván vallomást tenni, ennek ellenére a bíróság kérdezte, lényegében kihallgatta (5. számú elsőfokú tárgyalási jegyzőkönyv 2-3. oldal). Iratellenes ezért a másodfokú ítélet [8] bekezdésében, hogy a járásbíróság nem hallgatta ki a vádlottat. Mindennek viszont azért nincs jelentősége, mert a vádlotti előadásból vallomástételi szándéka kitűnik, másrészt e személyi bizonyíték egyébként sem releváns, mert elsődlegesen a szórólap tartalma mint ténykérdés határozta meg a jogkérdéseket. [20] Felhívja azonba a figyelmet az ítélőtábla arra: ha a vádlott úgy nyilatkozik, hogy nem kíván vallomást tenni, akkor kérdés hozzá a nyilatkozat ellenkező irányú megváltoztatása előtt nem intézhető. Ez olyan alapvető, minden büntetőeljárási hatóság számára irányadó szabály, melynek figyelmen kívül hagyása súlyos eljárási szabálysértés, a harmadfokú perben azonban kasszációhoz nem vezethetett. A másodfokú bíróságnak e körben ezt kellett volna kimondani, nem pedig azt, hogy a vádlottat nem hallgatta ki a járásbíróság, mert az iratok tanúsága szerint valójában a kihallgatás megtörtént. [21] A másodfokú bíróság ítélete [9] bekezdésében azt viszont kifogástalanul rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a Be. 775. §

(3)bekezdésétől eltérve nem a magánvádló tanúkihallgatásával kezdte meg a bizonyítási eljárást. Az eljárási szabálysértés ténye kétségtelen, hatása azonban az ítéletre nem volt. Debreceni Ítélőtábla 4.Bhar.3/2021/7/V 4 [22] A magánvádlót az elsőfokú bíróság tanúként megkísérelte kihallgatni. A tanúzási figyelmeztetés azonban hiányos volt, mert nem tért ki a Be. 172. §

(1)bekezdésében szabályozott relatív mentességi okra, mely az ügy jellegénél fogva egyértelműen adott volt. A tanú a feljelentését fenntartotta és lényegében megtagadta a vallomástételt, melyre nem volt jogosult. Mindez azonban szintén nem érintette a tényállás megalapozottságát, amint azt a másodfokú bíróság helyesen megállapította. [23] A törvényszék a védelmi fellebbezést konkrétan a Be. 598. §

(1)bekezdés b) pontja alapján tanácsülésen bírálta el. Ennek fennálltak a feltételei, mert ugyan a magánvádló a tényállást és a minősítést is támadta jogorvoslatában, azonban a törvényszék a vádlott felmentéséről határozott és ezt az idézett, a vádlottnak nyújtott kedvezményen (favor defensionis) alapuló törvényhely lehetővé teszi. Elítélés esetében azonban a tanácsüléses elbírálást a Be. 598. §

(2)bekezdése kizárja. [24] A törvényszéki eljárásban annyi hiányosság volt még észlelhető, hogy a másodfokú bíróság a tanácsülés kitűzéséről a magánvádló képviselőjét – mint a fellebbező érdekében eljáró szakember segítőt – nem értesítette (1.Bf.262/2020/

1. számú értesítő végzés), ez azonban szintén nem hatályon kívül helyezési ok, másrészt a képviselő részletes jogorvoslati indokolást terjesztett elő (
2. számú másodfokú irat), ezért nyilván tudott az eljárási cselekményről. Másrészt a törvényszék által kibocsátott értesítő nyomtatványoktól eltérően a
3. évi LVIII. törvény
4. §

(6)bekezdése szerint a Be. 598. §

(4)és

(5)bekezdésében írt határidő az átmeneti törvény hatálya alatt nem nyolc, hanem tizenöt nap. Megállapítható azonban a jogosultak nyilatkozatai, észrevételei alapján, hogy a nyilvános ülés kitűzését nem indítványozták a másodfokú eljárásban, így a tanácsüléses eljárásnak nem volt akadálya. [25] A felülbírálat ezt követő szempontja, hogy a másodfokú ítélet tényállása megalapozott-e. A Be. 619. §

(1)bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú bíróság ítéletét képező tényállásra, ha az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott, vagy az iratok tartalma alapján azzá tehető, s ekként a helyes tényállás megállapítható, avagy a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető. A harmadfokú bíróság azt vizsgálja, hogy a másodfokú bíróság által – akár javítás nélkül is, vagy módosítással – irányadónak tartott tényállás megalapozott-e (Kúria Bhar.1.201/2018/8 [32][34]). [26] A másodfokú bíróság döntésén alapuló tényállás megalapozott, ezért a harmadfokú bíróság határozatát e tényállásra alapította. [27] Az ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokú bíróság törvényesen mentette fel a vádlottat a Btk. 226. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétségének magánvádja alól. [28] A jogkérdésben igen részletes és alapos indokolást adott, melyben foglaltakkal az ítélőtábla egyetértett. A harmadfokú bíróság azonban döntően – az ítélkezési gyakorlatra is kiható – jogbíróság, ezért az emberi méltóságot sértő bűncselekmény megvalósulásánál meghatározó jogkérdésekről szükségesnek tartja a következők kiemelését. Debreceni Ítélőtábla 4.Bhar.3/2021/7/V 5 [29] A Be. 226. §

(1)bekezdésének törvényi tényállása rögzíti, hogy aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre utaló közvetlen kifejezést használ, a rágalmazás vétségét követi el. A rágalmazás a

(2)bekezdés

1. b)pontja szerint súlyosabban minősül, ha nagy nyilvánosság előtt követik el. [30] A törvényi tényállás alapvető tárgyi oldali eleme: a tény állítása, híresztelése. A tény fogalma alá tartozik valamely, a múltban bekövetkezett vagy a jelenben (a megnyilatkozáskor) tartó cselekmény (cselekedet, magatartás), történés (jelenség, esemény), továbbá állapot (így az ember múltban fennállt vagy jelenben fennálló tudatállapota
2. is)(BH1994. 171). [31] A tényállítás olyan megnyilatkozás, melynek tartalma múltban bekövetkezett vagy jelenben tartó cselekmény, történés, állapot (Kúria Bfv.III.1.078/2012/5.). A szórólapon való nyilatkozat terjesztés pedig híresztelésnek minősül (BH2012. 143). [32] Rendszerint alkalmas a becsület csorbítására olyan tény állítása, híresztelése, amely valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen, ezt meghaladóan azonban olyan tény állítása, híresztelése is, amely alkalmas arra, hogy a sértett társadalmi megítélését negatív módon érintse (Kúria Bfv.III.1.141/2016/6). [33] A tényállítás becsület csorbítására alkalmas voltát nem a sértett szubjektív értékítélete, érzelmi beállítottsága vagy esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hanem annak van jelentősége, hogy a tényállítás objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas a becsület csorbítására (BH2001. 462., Kúria Bfv.II.1596/2016/17 [23].). [34] A rosszalló értékítéletet magában foglaló kifejezés viszont nem alkalmas bűncselekmény megállapítására (BH1995. 77). [35] Az alanyi oldal kapcsán kell utalni rá, hogy a rágalmazás szándékos bűncselekmény. Az elkövető tudatának át kell fognia a tényállítás (híresztelés) becsület csorbítására alkalmas jellegét, az azonban közömbös, hogy az elkövető a tény valósága tekintetében tévedésben volt-e, illetőleg az elkövetőt rosszhiszeműség vezette-e (BH2000. 285. II.). [36] A másodfokú bíróság megalapozottan állapította meg, hogy a polgármester közszereplőnek minősül. Ez nem jogkérdés, hanem ténykérdés (Kúria Bfv.III.1.078/2012/5.). [37] A 36/1994. (VI.24.) AB határozat 3. pontjából is kitűnően közszereplőnek elsősorban a közhatalmat gyakorló személyek, így többek között nagyrészt alkotmányosan védett állami tisztviselők, politikusok tekintendők, és e körbe sorolható nem vitásan a polgármester. Velük szemben valóban nagyobb a véleménynyilvánítás szabadsága, mely Debreceni Ítélőtábla 4.Bhar.3/2021/7/V 6 természetesen nem korlátlan, büntetőjogi védelemben – bár szigorúbb követelmények mellett – de e személyek is részesülnek. [38] A vádlott tényállásba foglalt cselekménye azonban sem rágalmazást, sem más bűncselekményt (becsületsértés) nem valósított meg. A jogkérdésben a másodfokú bíróság döntött helyesen megfelelő indokok alapján. [39] A vádlott bűnössége elsősorban azért nem állapítható meg, mert a megalapozott tényállás alapján egyértelműen rögzíthető, hogy a vádlott politikai szereplőként, polgármester jelöltként, a választási kampányban, kizárólag politikai-választási célból: a szavazattöbbség elnyerése érdekében fogalmazott meg értékítéletnek minősülő kritikát az akkori polgármesterrel szemben. A polgári anyagi jog jó hírnevet védő szabályait a vádlotti kampány esetlegesen sérthette, de büntetőjogilag nem értékelhető. [40] A tényállásba foglalt elkövetési magatartások jelentős része véleményalkotás, ezen túl nem állapítható meg olyan fokban a becsület megsértésére való alkalmasságuk sem, mely a büntetőjog „ultima ratio” – végső jogi eszköz – alkalmazását lehetővé tenné, miként ezt a törvényszék ítélete helyesen kiemelte. [41] A magánvádló képviselője által felhozott és nem vitásan irányadó eseti döntések – így a harmadfokú nyilvános ülésen hivatkozott, a Kúria Bfv.1222/2013/4. számú határozata is – részben más tényálláson alapulnak, másfelől az ott kifejtett és a bírói gyakorlat egységes alakítása szempontjából valóban fontos iránymutatások jelen ügyben nem teszik kétségessé a másodfokú ítélet – harmadfokon is helyesnek talált – jogi álláspontját. Az ítélőtábla nem tért el a Kúria iránymutató döntéseitől, ezzel szemben nagyrészt éppen a legfelsőbb bírói fórum elvi döntéseire alapította határozatát. Az ítélőtábla álláspontja az, hogy egy polgármesteri tisztségért folyó választási küzdelemben értelemszerűen kerül értékelésre a polgármester tevékenységének a közösség számára minden fontos részlete. A vádlott a szórólapján ezen értékelését és véleményét fogalmazta meg, nem vitásan negatív tartalommal, de a büntetőjogi oltalmat el nem érő mértékben. Kiemelést érdemel, hogy az idézett eseti döntésben a terhelt által szerkesztett irat „Fatolvajlások” című része a magánvádló polgármesteri tisztségével szemben nem volt semmilyen összefüggésben. Ezzel szemben a felülbírált ügyben a vádlott a választási küzdelemben kizárólag ellenfele, a polgármester hivatali feladatait értékelte, mely a közszerelővel szemben a véleménynyilvánítás alkotmányos szabadságát az ítélőtábla álláspontja szerint sem haladta meg. [42] A vádlott másodfokú felmentésére a részletezettek szerint bűncselekmény hiányában törvényesen került sor. [43] Megfelel a törvénynek a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés is. A Be. 782. §

(1)bekezdése alapján az állam által előlegezett bűnügyi költséget (Tóthné Végh Erika útiköltsége a

1. január 8-i elsőfokú tárgyaláson, 16/I. végzés) a magánvádló viseli. [44] Ezen túl meg kell állapítani, és ezt már a másodfokú bíróságnak meg kellett volna tennie, hogy a Be.
2. §

(2)bekezdés értelmében a vádlott felmentése miatt a megtérítés feltételei fennállnak, azaz a magánvádló az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésétől Debreceni Ítélőtábla 4.Bhar.3/2021/7/V 7 számított egy hónapon belül – a jogszabályban meghatározott mértékben – megtéríti a vádlott meghatalmazott védőjének azon díját és költségét, amely a magánvádas eljárásban keletkezett. [45] A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a magánvádlói fellebbezés alaptalansága miatt a Be. 623. §

(1)bekezdésének alkalmazásával helybenhagyta. Debrecen,

1. április
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. előadó bíró, Dr. Bakó József sk. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 1.Bf.252/2020/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bhar.IV.3/2021/
4. számú végzése által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. április
6. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke