Bf.389/2024/7 – Szegedi Ítélőtábla

(2)bekezdés

1. a)pont 2. és 3. fordulat,
2. b)pont 1. és 2. fordulat,

(4)bekezdés 1. fordulat,

(5)bekezdés d) pont] és bűnsegédként elkövetett kitartottság bűntette [Btk.

1. §] miatt – halmazati büntetésül – 4 év 6 hónap szabadságvesztésre és mellékbüntetésül 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy az I. rendű vádlott – pártfogó felügyelet elrendelése és külön magatartási szabály előírása mellett – legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható. A Gyulai Járásbíróság 6.Fk.160/2019/
2. számú ítéletével kiszabott 1 év 6 hónap – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztés végrehajtását elrendelte. A törvényszék rendelkezett továbbá az I. rendű vádlott által előzetes fogva tartásban és bűnügyi felügyeletben töltött idő beszámításáról, a vagyonelkobzásról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az elsőfokú bíróság a vagyonelkobzással kapcsolatos rendelkezések körében a Gyulai Rendőrkapitányság bűnjelkezelője által nyilvántartott és az összesített bűnjeljegyzék
3. sorszáma alatt kezelt, az cég1 őrizetében hagyott, B100007472371 KBR azonosító számú, Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.389/2024/7 2 14 karátos lemez gyűrűre (súlya: 3,5 gramm, zálogjegy: szám_2);
4. sorszám alatt kezelt, az cég1 őrizetében hagyott, B100007472383 KBR azonosító számú, 14 karátos zöld köves gyűrűre (súlya: 8,3 gramm, zálogjegy: szám); valamint
5. sorszám alatt kezelt, az cég1 őrizetében hagyott, B100007472395 KBR azonosító számú, 14 karátos női gyűrűre (súlya: 10,9 gramm, zálogjegy: szám_3) vagyonelkobzást rendelt el. [3] A törvényszék ítélete id. Terhelt1 II. rendű vádlott és terhelt_3 rendű vádlott vonatkozásában
6. április
7. napján jogerőre emelkedett. [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben – ifj. Terhelt1 I. rendű vádlottat érintően – az cég1 vagyoni érdekelt jogi képviselője jelentett be fellebbezést a nyomozás során lefoglalt és a vagyoni érdekelt őrizetében hagyott három darab arany ékszer vonatkozásában elrendelt vagyonelkobzás miatt, a vagyonelkobzás pénzösszegben kifejezve történő elrendelése érdekében. [5] Az cég1 vagyoni érdekelt jogi képviselője a fellebbezésének indokolásában rögzítette, hogy az cég1 a kézizálog fedezete mellett nyújtott pénzkölcsön – zálogkölcsön – nyújtására vonatkozó pénzügyi szolgáltatás során kiemelt közvetítője a cég_2-nek. A zálogjegyeken szereplő és vagyonelkobzással érintett zálogtárgyak az I. rendű vádlott részére nyújtott pénzkölcsön kézizálog fedezetét képezik, a pénzkölcsön nyújtására pedig jóhiszeműen, ellenérték fejében került sor. A jogi képviselő érvelése szerint, amennyiben a pénzkölcsön visszafizetése nem történik meg, úgy azt – mint tartozást – az cég1 vagyoni érdekelt köteles átvállalni, a pénzkölcsönt pedig az adós helyett köteles megfizetni a cég_
8. részére, melynek következtében a vagyoni érdekelt válik zálogjogosulttá, és a zálogtárgyakat értékesítheti, az értékesítés ellenértékéből pedig kielégítheti a követelését. A vagyoni érdekelt jogi képviselője végezetül rámutatott arra, hogy a zálogtárgyakra elrendelt vagyonelkobzás a vagyoni érdekelt jóhiszeműen, ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásának fedezeti elvonását eredményezné, ezért arra tett indítványt, hogy az ítélőtábla a vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve rendelje el. [6] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.1/2024/
9. számú átiratában a vagyoni érdekelt jogi képviselőjének fellebbezését nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint a rendelkezésre álló adatok egybehangzóak abban a tekintetben, hogy ifj. Terhelt1 I. rendű vádlott az ékszereket a bűncselekményekből származó bevételeiből vásárolta, így azok – mint a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyon helyébe lépő vagyonelemek – vagyonelkobzás alá esnek. Kézizálog szerződés alapján a zálogjogosult (zálogtartó) jóhiszeműen és ellenérték fejében nem a zálogtárgy tulajdonjogát, hanem annak csak egy részjogosítványát, a vagyontárgy feletti birtokhoz való jogot szerzi meg. Tekintettel arra, hogy a vagyonelkobzás pénzösszegben kifejezve történő elrendelésének törvényi feltételei jelen esetben nem állnak fenn, így a fellebbviteli főügyészség képviselője összességében azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének felülbírálattal érintett részét hagyja helyben. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.389/2024/7 3 [7] A fellebbviteli főügyészség átiratára tett észrevételében az cég1 vagyoni érdekelt jogi képviselője kifejtette, hogy a zálogjegyeken szereplő kiváltási határidők időközben lejártak, így a vagyoni érdekelt a pénzkölcsön összegét és annak kamatait megfizette a cég_
10. részére. Erre figyelemmel az cég1 az új zálogjogosult a vagyonelkobzással érintett vagyontárgyak vonatkozásában, vagyis a továbbiakban már nem „csak” zálogtartó. A jogi képviselő érvelése szerint a vagyontárgyak a vagyoni érdekelt zálogjogával, így követelésével terheltek, annak keletkezése kapcsán az cég1 jóhiszeműen járt el, és a követelését ellenérték fejében szerezte, mivel azt a korábbi zálogjogosult részére megfizette. Emellett vagyon alatt valamely személy jogosultságainak és kötelezettségeinek összességét kell érteni, így a vagyoni érdekelt vagyontárgyak tekintetében fennálló kézizálogjoga is vagyonnak minősül. Mindezek alapján az cég1 jogi képviselője továbbra is azt indítványozta, hogy az ítélőtábla a vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve rendelje el. [8] A vagyoni érdekelt jogi képviselője által bejelentett fellebbezés alaptalan, a fellebbviteli főügyészség átiratában kifejtettek helytállóak. [9] A Békés Vármegyei Főügyészség és ifj. Terhelt1 I. rendű vádlott a nyomozás során –
11. június
12. napján – egyezséget kötöttek, amelyet az elsőfokú bíróság az ügyben
13. március
14. napján megtartott előkészítő ülésen jóváhagyott, így az I. rendű vádlott bűnösségének megállapítását a bűnösség beismerésére, az egyezség jóváhagyására és az ügyiratok tartalmára alapította [Be.
15. §

(2)bekezdés]. [10] Egyezségre irányuló eljárás esetén nincs helye fellebbezésnek a bűnösség megállapítása; a Be. 736. §

(2)–

(3)bekezdése szerint megállapított, a váddal egyező tényállás és minősítés; a Be. 736. §

(3)bekezdése szerint megállapított büntetés, illetve intézkedés neme, valamint mértéke, vagy tartama és az ítéletnek a Be. 736. §

(3)bekezdése szerint megállapított egyéb rendelkezése miatt. A fellebbezésben az

(1)bekezdés korlátai között lehet új tényt állítani és új bizonyítékra hivatkozni [Be. 738. §

(1)és

(2)bekezdése]. [11] Az elsőfokú bíróság által jóváhagyott egyezség a vagyonelkobzás összegére nem terjedt ki, így a vagyoni érdekelt jogi képviselőjének fellebbezése nem ütközik a Be. 738. §

(1)-

(2)bekezdéseiben írt korlátokba, annak előterjesztésére tehát – a Be. 583. §

(3)bekezdés

1. b)pontjára és a Be. 581. §
2. g)pontjára figyelemmel – joghatályosan került sor. [12] A LXV. Fejezetben meghatározott egyezség alapján folytatott bírósági eljárásra e törvény rendelkezéseit az e Fejezetben foglalt eltéréssekkel kell alkalmazni [Be. 731. §

(1)bekezdés]. Eltérő rendelkezés hiányában, a Be. 731. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Be. 590. §

(3)bekezdése kimondja, hogy amennyiben a fellebbezést kizárólag az 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálja felül. Miként pedig arra az ítélőtábla a fentiekben már utalt, jelen esetben a vagyoni érdekelt jogi képviselőjének fellebbezése – a Be. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.389/2024/7 4 581. § g) pontjában írt keretek között – a Be. 583. §

(3)bekezdés b) pontja alapján kizárólag az elsőfokú ítéletnek az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező rendelkezését, az I. rendű vádlottal szembeni vagyonelkobzás elrendelését támadja [Be.

1. §
2. pont]. Mindezek alapján tehát az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül [korlátozott felülbírálat]. [13] A korlátozott felülbírálat ugyanakkor kiterjedt a Be.
3. §

(5),

(5a)és

(7)bekezdéseiben, valamint a Be. 738. §

(4)-

(6)bekezdéseiben írtak vizsgálatára is, melynek eredményeként a másodfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy egyrészt a törvényszék nem vétett olyan eljárási szabálysértést, amelyre figyelemmel az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kellene helyezni, másrészt pedig az I. rendű vádlott felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének sem volt helye. [14] A korlátozott felülbírálat körében a másodfokú bíróság nem észlelt olyan körülményt sem, amelyre figyelemmel az egyezség jóváhagyása megtagadásának lett volna helye [Be. 734. §

(1)bekezdés]; ifj. Terhelt1 I. rendű vádlottnak az egyezség jóváhagyásának következményeiről történt kioktatása teljeskörű volt [Be. 732. §

(2)bekezdés]; az I. rendű vádlott pedig az egyezséggel egyezően beismerte a bűnösségét és lemondott a tárgyaláshoz való jogáról, mely nyilatkozatok aggálymentesek voltak [Be. 732. §

(3)bekezdés]. Mindezek alapján tehát törvényesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a vármegyei főügyészség és az I. rendű vádlott között létrejött egyezséget jóváhagyta. [15] Figyelemmel arra, hogy a fellebbezéseket kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be, ezért a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította [Be. 591. §

(2)bekezdés a) pont]. [16] Az elsőfokú bíróság az ítéletében a vád szerinti tényállástól, minősítéstől és a Be. 424. §

(2)bekezdés

1. b)és
2. c)pontjában meghatározott indítványoktól nem tért el [Be. 736. §

(3)bekezdés]. [17] A vagyoni érdekelt jogi képviselője a fellebbezésében lényegét tekintve azt sérelmezte, hogy a törvényszék – a vagyonelkobzás pénzösszegben kifejezve történő elrendelése helyett – vagyonelkobzást rendelt el az cég1 birtokában lévő azon ékszerekre, amelyek az I. rendű vádlott részére nyújtott pénzkölcsön fedezetét képezik. [18] Az elsőfokú bíróság által – a vád szerinti tényállással egyezően – megállapított és a fentiekben írtakból következően megalapozottságát illetően a másodfokú bíróság által nem vizsgált tényállás szerint ifj. Terhelt1 I. rendű vádlott az I. és II/

1. tényállási pontokban írt bűncselekmények elkövetése révén 10.544.079,- Ft-tal gazdagodott {elsőfokú ítélet [30], [43] és [50] bekezdései}. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.389/2024/7 5 [19] Miként arra a törvényszék az ítéletének [73] bekezdésében utalt, a nyomozás során lefoglalt és az cég1 vagyoni érdekelt birtokában lévő – 32-
2. sorszám alatt kezelt – ékszereket ifj. Terhelt1 I. rendű vádlott az általa elkövetett bűncselekményekből származó bevételeiből vásárolta meg. Az I. rendű vádlott a bűnös eredetű vagyonból megvásárolt ékszerekre utóbb záloghitelt vett fel, azok tehát – mint a pénzkölcsön fedezetéül szolgáló zálogtárgyak – így kerültek a vagyoni érdekelt birtokába. [20] Az elsőfokú bíróság helytálló indokolással mutatott rá arra, hogy vagyonelkobzást kell elrendelni egyrészt arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett, másrészt pedig azon vagyonra is, amely a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyon helyébe lépett [Btk.
3. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. d)pont]. [21] Miként arra az ítélőtábla a fentiekben már utalt, az ügyiratok tartalma alapján egyértelműen megállapítható, hogy a fellebbezéssel érintett – az cég1 birtokában lévő – zálogtárgyak olyan vagyonelemek, amelyeket ifj. Terhelt1 I. rendű vádlott az általa elkövetett bűncselekményekből származó – bűnös eredetű – bevételeiből vásárolt meg, ekként tehát azok a bűncselekmények elkövetése során szerzett vagyon helyébe lépő értéktárgyak, így a törvény kötelező érvényű rendelkezése alapján vagyonelkobzás alá esnek. [22] A vagyoni érdekelt jogi képviselője a fellebbezésében azt indítványozta, hogy a vagyonelkobzás elrendelésére – a zálogjegyeken szereplő becsérték és a vagyoni érdekeltet megillető összeg különbözetére – pénzösszegben kifejezve kerüljön sor. A vagyonelkobzás pénzösszegben kifejezve történő elrendelésére ugyanakkor kizárólag akkor kerülhet sor, ha a vagyonelkobzás alá eső vagyon már nem lelhető fel; a vagyonelkobzás alá eső vagyon az egyéb vagyontól nem különíthető el, vagy az elkülönítése aránytalan nehézséget okozna; továbbá a 74. §

(5)bekezdés b) pontjában meghatározott esetben [Btk. 75. §

(1)bekezdés]. [23] A rendelkezésre álló adatok tanúsága szerint a nyomozás során lefoglalt és vagyonelkobzás alá eső egyes vagyonelemek (ékszerek) holléte ismert, és azok az I. rendű vádlott egyéb vagyonától aggálytalanul elkülöníthetők, így a Btk. 75. §

(1)bekezdés a)-b) pontjaiban írt esetkörök nyilvánvalóan nem állnak fenn. [24] Emellett a vagyonelkobzást arra a vagyonra nézve is pénzösszegben kifejezve kell elrendelni, amelyet jóhiszeműen, ellenérték fejében szereztek [Btk. 75. §

(1)bekezdés c) pont és Btk. 74. §

(5)bekezdés b) pont]. [25] Ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság hiánytalan és helyes indokolással állapította meg azt, hogy kézizálogjog esetén a zálogjogosult jóhiszeműen és ellenérték fejében nem a zálogtárgy feletti tulajdonjogot, hanem kizárólag a zálogtárgy birtokát, illetve Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.389/2024/7 6 az e feletti hatalmat – vagyis a tulajdonjog egyik részjogosítványát – szerzi meg [Ptk. 5:89. §

(2)bekezdés a) pont és 5:106. §

(1)bekezdés]. Figyelemmel tehát arra, hogy a vagyoni érdekelt nem a vagyonelkobzással érintett zálogtárgyak tulajdonjogát szerezte meg jóhiszeműen és ellenérték fejében, így a vagyonelkobzás pénzösszegben kifejezve történő elrendelésére ezen okból sem kerülhetett sor, ezen rendelkezés alkalmazását pedig nyilvánvalóan nem alapozza meg önmagában az a megfontolás, hogy ezáltal a vagyoni érdekelt követelése egyszerűbb módon nyerjen kielégítést. Megjegyzést érdemel ugyanakkor e körben, hogy – miként arra átiratában a fellebbviteli főügyészség képviselője helytállóan utalt – a vagyonelkobzásra tekintettel a zálogszerződés alapján a zálogtárgyakból történő közvetlen, más igényeket megelőző kielégítésének lehetősége megszűnik ugyan, a hiteltartozás kiegyenlítése iránti kötelmi jogi igény azonban továbbra is érvényesíthető a zálogkötelezettel szemben. [26] Mindezek alapján tehát helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az e körben irányadó – mérlegelést nem tűrő – jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel az I. rendű vádlott tulajdonát képező, azonban az cég1 vagyoni érdekelt birtokában lévő ékszerekre nézve vagyonelkobzást rendelt el. [27] A fentiekben kifejtettekből következően az ítélőtábla a vagyoni érdekelt jogi képviselője által bejelentett fellebbezést alaptalannak találta, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét – a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján – helybenhagyta. [28] Az ítélet elleni fellebbezési jog kizárása a Be. 615. §

(1)-

(2)bekezdésein alapul. Szeged,

1. november
2. dr. Nagy Erzsébet a tanács elnöke dr. Kóbor Jenő előadó bíró dr. Katona Dorottya bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.389/2024/
3. számú végzése és a Gyulai Törvényszék 19.B.73/2024/
4. számú ítéletének jelen végzés folytán felülbírált része a mai napon jogerőre emelkedett. Szeged,
5. november
6. dr. Nagy Erzsébet a tanács elnöke Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.389/2024/7 7