Bfv.975/2023/7 – Kúria

(1)bekezdés] és ezért őt megrovásban részesítette. A terhelttel szemben a rágalmazás vétsége [Btk. 226. §

(1)bekezdés] miatt indult büntetőeljárást megszüntette. Kötelezte a terheltet az eljárási illeték megfizetésére. [2] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék a

1. augusztus
2. napján meghozott 22.Bf.8294/2020/
3. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [3] II.
4. A bíróság jogerős, ügydöntő határozatával szemben a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a büntetőeljárásról szóló
5. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
6. §

(2)bekezdés b) pontja alapján. [4] Indokai szerint a másodfokon eljárt törvényszék joghatályos magánindítvány hiányában hozta meg határozatát, ugyanis téves következtetést vont le a magánindítvány határidőben történt előterjesztésére vonatkozóan, és emiatt tévesen döntött az eljárás lefolytathatósága tárgyában. [5] Kifejtette, hogy a magánindítvány határidőben történő előterjesztését a magánvádlónak kell kétséget kizáróan bizonyítania, azonban ennek igazolása sem az első-, sem a másodfokú eljárásban nem történt meg és így kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy sértett1 pontosan mikor szerzett tudomást a személyét érintő kijelentésről. [6] Álláspontja szerint a magánindítvány elkésett, ugyanis a sérelmezett levelet a magánvádló édesanyja

1. augusztus
2. napján kinyomtatta és sértett1
3. február
4. napján a tárgyaláson tett nyilatkozata szerint azonnal felhívta őt, és tájékoztatta a levél tartalmáról. Rámutatott arra is, hogy sértett1 csak azt követően tette későbbi időpontra a levélről való tudomásszerzését, miután kiderült, hogy magánvádló1 esetében az „elévülés” bekövetkezett. Érvelése szerint a közöttük fennálló szoros kapcsolatra tekintettel életszerűtlen a magánvádlók azon előadása, miszerint magánvádló1 nem tájékoztatta fiát a levél tartalmáról. [7] Indítványában ismertette a magánvádlónak a levél tartalmáról való tudomásszerzés tárgyában tett vallomásait, melyek kapcsán azt kifogásolta, hogy az ezek között fennálló ellentétek feloldása nem történt meg, a bíróság a szembesítést is mellőzte. Kiemelte, hogy sértett1 több nyilatkozata is arra utal, hogy már a megírása előtt is ismerte a levélben szereplő állításokat, azonban az azokat alátámasztó dokumentum csak később került a birtokába. Emellett a kihallgatott tanú vallomása, a feljelentés – mely szerint a tudomásszerzés időpontja
5. augusztus
6. napja– és az egy nappal korábban kinyomtatott levél is azt támasztja alá, hogy mindkét feljelentő vonatkozásában eltelt a magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidő. [8] Hivatkozott arra is, hogy az eljáró bíró felhívása ellenére az átküldött levél csatolása elmaradt, mely önmagában is megkérdőjelezi a magánvádló állítását. [9] Sérelmezte, hogy mindezen körülmények, sem az első-, sem a másodfokú eljárásban nem kerültek értékelésre, és az azokra vonatkozó indokolás a Be.
7. §

(3)bekezdés d) pontjában foglaltak ellenére nem lelhető fel az ügydöntő határozatokban. [10] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a Fővárosi Törvényszék másodfokú végzését a Be. 663. §

(2)bekezdése alapján helyezze hatályon kívül, és a terhelttel szembeni büntetőeljárást szüntesse meg. [11]

1. A védő felülvizsgálati indítványára a magánvádló jogi képviselője észrevételt terjesztett elő. Kúria 1.Bfv.975/2023/7-1 3 [12] Kifejtette azon álláspontját, mely szerint az első- és másodfokú bíróság a tényállás megfelelő és körültekintő felderítése mellett, a bizonyítékokat okszerűen mérlegelve, a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott. [13] A tudomásszerzéssel kapcsolatos nyilatkoztok összegzése után arra mutatott rá, hogy – bár a levél csatolása nem történt meg – az elsőfokú bíróság az egybehangzó tanúvallomások alapján állapította meg azt, hogy sértett1 magánvádló a terhelt által
2. augusztus
3. után írt levelet
4. augusztus
5. napját követő 2-3 napon belül ismerhette meg. Ezt az eljárás során a terhelt sem vitatta, a védő pedig semmilyen bizonyítékkal nem támasztotta alá, hogy a magánvádló ezt megelőző időpontban szerzett tudomást a levél tartalmáról. Erre tekintettel megállapítható, hogy a magánindítvány előterjesztése a törvényes határidőben történt meg, erre tekintettel a védőnek a bizonyítékok eltérő mérlegelésére és a tényállással ellentétes állításaira alapított érvelése nem foghat helyt. [14] Felhívta a figyelmet arra is, hogy a védő által hivatkozott Be.
6. §

(1)bekezdése alapján a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése esetén nem a korábbi döntés megváltoztatásának, hanem új eljárásnak van helye; továbbá az indítvány a terhelt felmentésére vonatkozóan indokolást nem tartalmaz. [15] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a jogerős határozatot hatályában tartsa fenn. [16]

1. A terhelt védője észrevételében a felülvizsgálati indítványát – azt részben megismételve – fenntartotta. [17] Kiemelte, hogy az elsőfokú ítélet szerint sem igazolt kétséget kizáróan, hogy a sértett pontosan mikor szerzett tudomást a sérelmezett állításról. E vonatkozásban a magánvádló nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének, ugyanis a bíróság felhívása ellenére sem csatolta a sérelmezett kijelentéseket tartalmazó elektronikus levelet és a kérdéses időszakra vonatkozó híváslistáját sem, melyek alapján megállapítható lett volna, hogy édesanyja pontosan melyik napon tájékoztatta őt a levélről, valamint annak tartalmáról. [18] Mivel álláspontja szerint a magánindítvány előterjesztésére a Be.
2. §

(3)bekezdésében foglalt határidőn túl került sor, a Be. 663. §

(2)bekezdés I. fordulata alapján elsődlegesen a másodfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezését és a büntetőeljárás megszüntetését, másodlagosan a Be. 662. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében a másodfokú végzés megváltoztatását és a törvénynek megfelelő, eljárást megszüntető határozat meghozatalát indítványozta. [19] III. A felülvizsgálati indítvány alaptalan. [20] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be.

1. §-a alapján csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen, és kizárólag a Be.
2. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. [21] A Be.
3. §

(2)bekezdés b) pontjának I. fordulata szerint eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a magánindítvány hiányában hozta meg. [22] A Btk. 231. §

(2)bekezdése alapján rágalmazás vétsége [Btk.

1. §] csak magánindítványra büntethető, melynek előterjesztésére a Btk.
2. §

(2)bekezdése szerint a sértett jogosult. [23] A Btk.

1. § a) pontja szerint a magánindítvány hiánya a büntetőjogi felelősségre vonást akadályozza. [24] A Be.
2. §

(1)bekezdése alapján magánindítványra üldözendő bűncselekmény esetén csak a jogosult indítványára indítható meg vagy folytatható a büntetőeljárás. Magánindítványnak kell tekinteni a magánindítvány előterjesztésére jogosult feljelentését és Kúria 1.Bfv.975/2023/7-1 4 bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja [Be. 378. §

(2)bekezdés]. A

(3)bekezdés szerint a magánindítványt attól a naptól számított egy hónapon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekményről tudomást szerzett. [25] A felülvizsgálati indítványban a védő azt állította, hogy sértett1 magánvádló részéről azért nem áll rendelkezésre joghatályos magánindítvány, mert a jogerős ítéleti tényállás – a bizonyítékok helytelen értékelése miatt – tévesen állapította meg a terhelt által írt levélről való tudomásszerzés időpontját. [26] A felülvizsgálati eljárás egyik alapvető szabálya azonban, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. §

(2)bekezdés]. Ezzel összhangban a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. §

(1)bekezdés]. [27] A tényállás irányadó jellege azt jelenti, hogy a felülvizsgálati eljárásban nem csupán a jogerős ítéletben írt tényállás támadhatatlan, de az a mérlegelő tevékenység is, amely e tényállás megállapítására vezetett. Ebből következően a felülvizsgálat során a tényállás megalapozottságának vizsgálatára, a felmerült bizonyítékok mérlegelésének védő által igényelt felülbírálatára, és azok eltérő értékelésére nem kerülhet sor, ahogyan az eljárási törvény a tényállás megváltoztatására sem biztosít lehetőséget. [28] Az elsőfokú ítélet ténymegállapításai szerint egyéb érdekelt1

1. augusztus
2. napján mutatta meg a levelet magánvádló1nek és ekkor azt ki is nyomtatták. magánvádló1 ezt követő 2-3 napon belül – pontosabban meg nem állapítható időpontban – megmutatta a levelet fiának, sértett1 sértettnek (elsőfokú ítélet
3. oldal
4. bekezdés). [29] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak tartotta {másodfokú ítélet [12] bekezdés}. [30] Mivel az irányadó tényállás alapján sértett1 a terhelt által írt levél tartalmáról
5. augusztus
6. vagy
7. napján szerzett tudomást, a védőnek az ettől eltérő hivatkozásai ellentétesek a Be.
8. §

(2)bekezdésében és a 659. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezésekkel, így a tényállás törvényben tilalmazott támadásaként értékelendők. [31] Az ítélkezési gyakorlat szerint a magánindítványra vonatkozó megállapításokat indokolt a tényállás [Be. 561. §

(3)bekezdés c) pont] körében rögzíteni. Ez a magánindítványra vonatkozó tényállításokra – így a magánindítvány előterjesztésének tényére és időpontjára – vonatkozik. Ehhez képest a magánindítvány joghatályos volta jogkérdés; a magánindítvány előterjesztésére vonatkozó ténymegállapítások alapján levont jogi következtetés, melyre nem vonatkozik a tényálláshoz kötöttség, illetve a tényállás támadhatatlansága a felülvizsgálat során. [32] Emellett a magánindítvány joghatályosságára vonatkozó ténymegállapítás az ítéleti tényállásnak – legalábbis a szűkebb értelemben vett történeti tényállásnak – egyébként sem a szükségszerű eleme. Ezt támasztja alá az is, hogy a magánindítvány joghatályosságát nem érinti az, hogy annak rögzítése ítéletszerkesztési hibából fakadóan elmaradt; így az eljárás magánindítvány hiányában történő megszüntetésének nyilvánvalóan nincs helye – a joghatályos magánindítvány megléte mellett – pusztán azon okból, hogy annak ítéleti tényállásban történő rögzítése elmaradt. Másrészt a magánindítvány léte nem a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatos, a bűncselekmény elemeit és minősítését megalapozó történeti tény, hanem a magánindítvány büntethetőségi akadály jellegének megfelelően az annak előterjesztésére jogosult akaratától függően bekövetkező eljárási tény. Kúria 1.Bfv.975/2023/7-1 5 Éppen ezért teszi a törvény kifejezetten lehetővé a magánindítvány hiányának felülvizsgálat keretében történő támadhatóságát {BH 2021.65. [20]-[21] bekezdés}. [33] Mindezekből az következik, hogy amennyiben a bíróság az irányadó tényállásban rögzíti a magánindítvány előterjesztésének tényét és időpontját, úgy az a felülvizsgálati eljárásban nem támadható. [34] Jelen ügyben a kerületi bíróság az indokolásban a vádra történő utalás [Be. 561. §

(3)bekezdés a) pont] körében – az iratok tartalmának megfelelően – tüntette fel a sértett1 magánvádló által tett feljelentés és magánindítvány előterjesztésének időpontjaként

1. szeptember
2. napját (elsőfokú ítélet
3. oldal, indokolás
4. bekezdés). [35] Mivel az irányadó tényállás az ítélet egészében és tartalmilag vizsgálandó, ahhoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolása bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (BH 2015.216.I., BH 2013.237., BH 2013.53., BH 2006.392.). A felülvizsgálat során az irányadó tényállás részének kell tekinteni tehát a bíróságnak – az ítéletszerkesztési hiba folytán – az ítélete indokolásának más, tényálláson kívüli részeiben feltüntetett ténymegállapításait is (BH 2016.163.III.). [36] Ennek alapján a magánindítvány előterjesztésének időpontjára vonatkozó ténymegállapítás is a tényállás része, viszont a magánindítvány joghatályosságát illető elsőbírói megállapítás – a fent kifejtetteknek megfelelően – nem a felülvizsgálat során támadhatatlan tényállásba, hanem jogi következtetésként a jogi indokolás körébe tartozik. [37] Tekintettel arra, hogy sértett1 magánvádló a bűncselekményről
5. augusztus
6. vagy
7. napján szerzett tudomást, az általa
8. szeptember
9. napján, azaz egy hónapon belül előterjesztett magánindítvány a Be.
10. §

(3)bekezdésében meghatározott határidőn belül előterjesztett, tehát joghatályos. [38] Mindezek alapján a védő Be. 649. §

(2)bekezdés b) pontjának I. fordulatára alapított felülvizsgálati indítványa alaptalan. [39] A Kúria hivatalból elvégzett vizsgálata [Be. 659. §

(6)bekezdés] során felülvizsgálatot megalapozó más eljárási szabálysértést [Be. 649. §

(2)bekezdés] sem észlelt. [40] IV. Ezért a Kúria a megtámadott határozatot – a Be. 660. §

(1)bekezdése szerint tanácsülésen – a Be. 662. §

(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [41] A Kúria – a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 10. §

(2)bekezdése és a Kúria ügyelosztási rendjének IV.

1. pontjában írt rendelkezés alapján – öttagú tanácsban járt el. [42] A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
2. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pontja zárja ki. [43] A Be. 652. §

(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §

(3)-

(5)bekezdésén alapul. A Be. 656. §

(4)bekezdésének első fordulata pedig akként rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Budapest,

1. március
2. Kúria 1.Bfv.975/2023/7-1 6 Dr. Gimesi Ágnes s.k. a tanács elnöke, Dr. Kardos Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró, Dr. Schmidt Péter s.k. bíró, Dr. Tuba István Krisztián s.k. bíró