Gf.30039/2021/6 – Szegedi Ítélőtábla

(2)bekezdésében meghatározott határidő elteltét követően kezdi meg, az ebből származó kár összege az értékesítés elmulasztott időpontja és az értékesítés első megkísérlés időpontja között a zálogtárgynak a felszámolási eljárás során elérhető forgalmi értékének különbözete, és a felszámolási értékesítéskor a Cstv. 49/D. §

(1)bekezdés szerint levonható költségek figyelembe vételével határozható meg. Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Gf.III.30.039/2021/

1. A II. r. felperes: II. r. felperes Kft. neve (II. r. felperes székhelye.) A II. r. felperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Fecskovics Erzsébet Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd neve, ügyvédi iroda címe.) Az alperes: alperes Kft. neve (alperes székhelye) Az alperes meghatalmazott jogi képviselői: Dr. F. Fekete Zoltán ügyvéd (ügyvéd címe) Az alperesi beavatkozó: alperesi beavatkozó Zrt. neve (alperesi beavatkozó székhelye) Az alperesi beavatkozó meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Kocsisné Dr. Gyuris Ilona ügyvéd (ügyvéd címe2 A per tárgya: Kártérítés Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Kecskeméti Törvényszék 3.G.20.../..../
2. A fellebbezést benyújtó fél és a fellebbezés sorszáma: A II. r. felperes 3.G.20.../..../
3. Az alperes 3.G20.../..../
4. ÍTÉLET Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, megfellebbezett rendelkezéseit részben, a mulasztással okozott kár tekintetében megváltoztatja, és a II. r. felperesnek járó kártérítés tőke összeget 3.962.744,- (Hárommilliókilencszázhatvankettőezer-hétszáznegyvennégy) Ft összegre felemeli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.039/2021/6 2 Kötelezi a II. r. felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 200.000,(Kettőszázezer) Ft, az alperesi beavatkozónak 10.000,- (Tízezer) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] Az A... AG és a C... Nyrt. (a továbbiakban: C...Nyrt.) között
5. május
6. napján megállapodás jött létre, mely szerint a C...Nyrt.nek 1.375.000 euro pénztartozása keletkezett az A... AG felé. E tartozás biztosítékaként az A... AG jogosult javára ingójelzálog szerződést kötöttek .../Ü/.../.... számú közjegyzői okiratba foglaltan a C...Nyrt.
7. évi mérlegadatai és analitikái szerint pontosan meghatározott ingó vagyontárgyakra. [2] A C...Nyrt. fizetési kötelezettségét nem teljesítette, ezért az A... AG felszámolási eljárást kezdeményezett vele szemben. A Kecskeméti Törvényszék – más hitelező kérelmére –
8. szeptember
9. napján rendelte el a C...Nyrt.-lel szembeni felszámolási eljárást, amelynek kezdő időpontja
10. május
11. napja. Az adós felszámolójaként a felszámolási ügyekben eljáró bíróság az alperest jelölte ki. [3] A felszámolás elrendelését megelőzően a C...Nyrt. és az A... AG reorganizációs terv keretében a zálogjoggal biztosított ingóságok egy részére
12. március
13. napján biztosítéki célú adásvételi szerződést kötöttek. Ennek II. pontjában meghatározták a szerződés tárgyát, így az
14. számú melléklet „leltári” dokumentumban szereplő tételesen felsorolt eszközöket, amelyek piaci értéke 125.622.541,- Ft, továbbá a
15. számú melléklet hálózati listában szereplő tételeket, optikai kábelszakaszokat. A szerződés III.
16. pontjában a felek kölcsönös és egybehangzó akarattal az informatikai ingóságok vételárát 62.811.270,- Ft-ban, az optikai kábelszakaszok vételárát 13.718.000,- Ft-ban, így a vételárat összesen 82.603.270,- Ft-ban határozták meg. A V.
17. pontban a Polgári Törvénykönyvről szóló
18. évi V. törvény (Ptk.) 6:
19. §

(2)bekezdése alapján akként állapodtak meg, hogy az adásvételi szerződés hatálya megszűnik abban az esetben, ha az eladó C...Nyrt. felszámolási eljárása – bárki által indított felszámolási eljárás eredményeként – közzétételre kerül, amely feltétel bekövetkezésekor az adásvételi szerződés minden külön jognyilatkozat nélkül hatályát veszti. A IV.

1. pontban rendelkeztek a birtokba vételről akként, hogy a vevő kijelentette, az adásvétel tárgyát képező
2. számú mellékletben foglalt ingóságokat megtekintett állapotban az aláírással egyidőben birtokba veszi, az ingóságok külön helyiségben való elkülönítésével a birtokbaadás megtörtént. A
3. számú mellékletben foglalt hálózatlistában szereplő tételekre azt a nyilatkozatot tették, hogy az eladó az abban szereplő hálózat paramétereiről, nyomvonaláról teljeskörű tájékoztatást adott a vevő részére. A
4. pont szerint a vevő jogosult volt az
5. számú mellékletben foglalt ingóságokat 6 hónap időtartamig térítésmentesen a jelenlegi tárolási helyen és egyben birtokba adási helyen az eladó költségére az elkülönített helyiségekben (ingatlan elnevezése) tárolni és azt a jelenlegi tároló köteles a vevő tulajdonaként őrizni, minőségét, mennyiségét megőrizni. Az őrzésért a 6 hónapos idő lejártáig tároló nem számít fel díjat, azt követően pedig a felelős őrzés szabályai szerint jár el. A Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.039/2021/6 3 szerződés záradéka alapján a vevő az
6. számú mellékletben foglalt ingóságokat birtokba vette, azokat a szerződés szerinti helyiségben lezárta. A szerződés szerint a tároló az ingóságok őrzéséről a vevő érdekében és javára köteles gondoskodni. A szerződést a C...Nyrt. eladó képviseletében személy
7. neve igazgatósági tag, az A... AG képviseletében személy
8. neve az igazgatótanács elnöke, míg a szerződés záradékát a tároló képviseletében személy
9. neve, a B... Kft. képviselője írta alá. [4] Az adásvételi szerződésben rögzített bontó feltétel
10. május
11. napján a C...Nyrt. felszámolásának kezdő napján bekövetkezett. Az eredeti állapot helyreállítása érdekében az A... AG
12. június
13. napján levélben tájékoztatta az alperest a C...Nyrt. fellelhető ingóságairól és csatolta a vonatkozó szerződéseket. Hitelezői igényét
14. június
15. napján bejelentette az alperesnek 1.375.000 euro összegben, amelyet az alperes
16. július
17. napján a Cstv.49/D. §-a szerinti besorolással, nem vitatott hitelezői igényként nyilvántartásba vett és visszaigazolt. Az alperes elfogadta, hogy az adásvételi szerződés alapján az A... AG az ingóságokon tulajdonjogot nem szerzett, azokon a zálogjoga fennáll. [5] Az alperes
18. június
19. napján a raktározást végző ingatlan elnevezése-nál intézkedett, hogy az itt őrzött az adós által bérelt, de a D... Kft. tulajdonában lévő ingóságok (számítógépek, szerverek) kiadásra kerüljenek. Ekkor az alperes, az A... AG és a D... Kft. képviselői közösen megtekintették az ingóságok tárolására szolgáló raktárat, annak kinyitásáról a B... Kft. ügyvezetője gondoskodott. Az alperes felszámolóbiztosa utasítást adott a D... Kft.-t illető eszközök kiválogatására és annak megállapítására, hogy hiány fennáll-e. A D... Kft.
20. június 24-i e-mailjében időpont egyeztetést kért az alperes által igényelt leltár elvégzéséhez. Az alperes
21. június 26-i keltezésű levelében felhívta az A... AG-t az adásvételi szerződés IV.
22. pontja és záradéka alapján az általa birtokba vett ingóságok visszaadására a bontó feltétel bekövetkezte miatt. Az alperes felszámolóbiztosa a
23. június 30-i, az érdekelteknek küldött e-mailben jelezte a másnapi leltározással kapcsolatban, hogy a D... probléma az adós felszámolását nem érinti, mert ezek az ingóságok nem a vevő tulajdonát képezik.
24. július
25. napján a tárolóhelyiségben az ingóságok leltározása megtörtént, azon az alperes nem vett részt. Ezt követően a D... Kft. a tárolóhelyiségből a tulajdonában álló ingóságokat (informatikai eszközöket) elszállította, többek között 6 db Panasonic KX-NS 1000 szervert. Az A... AG
26. július
27. napján a B... Kft. felé is nyilatkozott, hogy a C...Nyrt. ingóságait a felszámolónak adja ki, mert az ingóságok feletti rendelkezési joggal a felszámoló rendelkezik. Az alperes
28. augusztus 28-i levelében azt közölte az A... AG-vel, hogy az ingóságok kiadására köteles, mert a C...Nyrt. nem áll a B... Kft.-vel szerződéses kapcsolatban, ha az A... AG ennek nem tud eleget tenni, akkor fizessen meg a C...Nyrt.nek 8 napon belül 62.811.270,Ft-ot. Az A... AG válaszlevelében tájékoztatta az alperest, hogy az adásvételi szerződés kapcsán a birtokbaadás jelképesen történt, a
29. június 23-i találkozóig nem lépett be a raktárba, arra másnak sem adott engedélyt. A raktárhelyiséget
30. június
31. napján megtekintette a felszámolóbiztossal, és a felszámoló engedélyével a D... Kft. eszközöket szállított el. A rendelkezési jog felszámoló általi átvételét követően már másoknak is volt bejárásuk a raktárba. Az ingóságok átadását pótolja, ha a harmadik személy birtokában lévő dolog kiadása iránti igényt ruházzák át, és a birtokost utasítják, hogy ezután az új tulajdonos nevében tartsa a dolgot birtokában. Ennek megfelelően járt el, megjegyezve, hogy az állítólag hiányzó és kiadni kért ingóságokról tételes listát nem készített. [6] Ezt követően az alperes
32. december
33. napján az adós képviseletében pert indított az A... AG ellen a Kecskeméti Törvényszéken ingók kiadása, illetve ennek megfelelő 62.811.270,- Ft megfizetése iránt. Az elsőfokú bíróság
34. november
35. napján kelt 10.G.22.642/2015/
36. számú ítéletével a keresetet elutasította, és a C...Nyrt.t az A... AG Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.039/2021/6 4 javára 2.647.097,- Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítéletet a Szegedi Ítélőtábla
37. május
38. napján kelt Gf.III.30.056/2017/
39. számú ítéletével helybenhagyta, és a C...Nyrt.t 500.000,- Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a
40. március 19-i birtokbaadáskor részletes, tételes ellenőrzésre, átadás-átvételre az A... AG részéről nem került sor, dologösszességként vette birtokba az ingóságokat a raktárhelyiségben történő elkülönítéssel, és ekkor már a helyiségben voltak a D... Kft. tulajdonát képező, korábban az adós által bérelt számítástechnikai eszközök is. Az A... AG
41. június
42. napján az adós felszámolójának küldött levelével az ingóságok feletti rendelkezési jogot a felszámolónak átadta, a birtokbaadás ekként megtörtént. Az adásvételi szerződésben a felek szerződésüket a Ptk. hatálya alá helyezték, és annak 6:
43. §-a szerint semmis a pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog, vagy más jog vagy követelés átruházására kötött szerződés. Érvényes szerződés esetén a bontó feltétel bekövetkezte után az eredeti állapot helyreállítására elsődlegesen a peres felek megállapodása szerint kellett volna, hogy sor kerüljön, azonban a szerződő felek nem rendelkeztek az ingó átadás általuk megkívánt módjáról. Az érvénytelenség jogkövetkezménye az eredeti állapot helyreállítása. Az eset összes körülményét figyelembevéve az, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor külső harmadik személynél elhelyezett ingóságok birtokbaadása tételes átadás-átvétel nélkül jelképes átadás-átvétellel történt, így az érvénytelen szerződés alapján az eredeti állapot helyreállítása szintén külön tételes átadás-átvétel nélkül a rendelkezési jog átengedésével megtörténhetett. Ezt követően került sor a hitelezői igények bejelentésére, amelyet az alperes visszaigazolt. Ezzel az alperes elfogadta, hogy az adásvételi szerződéssel az A... AG tulajdonjogot nem szerzett, zálogjoga fennáll, azaz a C...Nyrt. a tulajdonos. A felszámoló
44. június
45. napján rendelkezett a raktár kinyitásáról, utasítást adott a D... Kft.-t illető eszközök kiválogatására és annak megállapítására, hogy fennáll-e hiány. Ezzel az alperes egyértelműen átvette a rendelkezési jogot a tárolóban lévő ingóságok felett, az ott tárolt dologösszesség tekintetében a birtokbaadás kétséget kizáróan megtörtént. Amennyiben az A... AG által birtokba adott ingóságok körében hiány vagy kár keletkezett, arra a kárveszélyviselés szabályai az irányadók, mely esetben a C...Nyrt.nek azt is igazolnia kell, hogy a hiányzó vagyontárgyat az A... AG-nak átadta. [7] A másodfokú jogerős ítélet kézhezvételét követően az alperes
46. június
47. napján megbízást adott a C...Nyrt. képviseletében a G... Kft.-nek az ingóságok, informatikai, távközlési eszközök és azok kiegészítői állapotfelmérésére, szakszerű tárolására, és hiánytalan megőrzésére. Ugyanezen a napon adott megbízást az E... Kft.-nek arra, hogy a raktárból szállítsa el az ingóságokat a G... Kft. szegedi telephelyére. [8] Az alperes
48. november
49. napján küldte meg az A... AG-nek a nyilvános pályázati kiírásról szóló tájékoztatást, értékesítési hirdetménytervezetet a hozzá kapcsolódó 2 db hirdetési listával. Az adásvételi szerződéssel érintett vagyonelemeket 83.000.000,- Ft becsértéken hirdette meg a Cégközlöny
50. január 18-i számában, majd ennek eredménytelensége után a második értékesítési eljárás keretében
51. április
52. napján szintén ugyanezen a becsértéken. Az alperes
53. augusztusában ismét meghirdette, most már külön bontásban az I. és II. vagyonelemet, az ingóságokat és az optikai kábeleket, azonban a pályázatra érdeklődés nem mutatkozott. Az alperes
54. március
55. napján az értékesítés egyéb nyilvános formáját alkalmazva a saját honlapján meghirdette a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak egy részét. [9] A felszámolási eljárásban az értékesítéssel összefüggésben költségként merült fel 45.000,- Ft (3X15.000,- Ft) közzétételi díj és 7.677,- Ft EÉR díj. Az alperes az E... Kft. részére a zálogjoggal érintett ingóságok ingatlan elnevezése-ból városba történő szállítási és anyagmozgatási költségeként kifizetett 189.992,- Ft-ot, a H.. Kft. (névváltozást megelőzően Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.039/2021/6 5 G... Kft.) részére pedig az állapotfelmérés díjaként 127.000,- Ft-ot, térelválasztó kialakításának költségeként 127.000,- Ft-ot, továbbá 21 hónapra 1.066.800,- Ft tárolási díjat. [10] A zálogjoggal érintett ingóságok forgalmi értéke
56. augusztus
57. napján 6.823.941,- Ft,
58. január
59. napján 550.110,- Ft volt.
60. augusztus
61. napján az ingóságokat a forgalmi érték 50 %-os mértékében 3.411.971,- Ft összegben lehetett volna értékesíteni,
62. január
63. napján pedig 275.055,- Ft-ért. Az optikai kábelek forgalmi értéke
64. augusztus
65. napján 43.217.920,- Ft,
66. január
67. napján pedig 37.768.704,Ft volt. Az optikai kábeleket
68. augusztus
69. napján 8.643.584,- Ft összegben lehetett volna értékesíteni,
70. január
71. napján pedig 7.553.741,- Ft-ért. Az alperes azzal, hogy
72. augusztus
73. napján nem kezdte meg a zálogjoggal érintett vagyontárgyak értékesítését, hanem az értékesítés iránt csak
74. január
75. napján intézkedett, a zálogjogosultnak az értékesítési késedelemmel összefüggésben 4.226.759,- Ft kárt okozott. A kereseti kérelem és ellenkérelem [11] Az A... AG felperes keresetében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
76. évi XLIX. törvény (Cstv.)
77. §

(1)bekezdése és a Ptk. 6:

1. §-a alapján 85.750.367,Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, amelyből 82.603.270,- Ft adódik az értékesítési késedelemmel kapcsolatban, míg 3.147.097,- Ft az alperes által ellene indított per költsége. Keresetét módosítva az értékesítéssel kapcsolatos igényét 78.473.107,- Ft-ban, az ellen indított per költségét 3.164.790,- Ft-ban jelölte meg. Hivatkozott arra, az alperes, mint a C...Nyrt. felszámolója a felszámolási eljárás során nem az adott helyzetben általában elvárható gondossággal járt el, nem tett eleget a Cstv.
2. §

(2)bekezdésében írt kötelezettségének. Előadta, kellő időben és módon tájékoztatta az adásvételi szerződéssel érintett adósi vagyonelemekről, mégsem kezdte meg az ingatlan elnevezése-ban raktározott vagy felelős őrzésben lévő ingóságok és az optikai kábelek értékesítését a felszámolás közzétételének időpontjától számított 100 napon belül (

1. május 20.-
2. augusztus 28.). Az ingóságok feletti jogot
3. június
4. napján átadta az alperesnek, a raktárban tárolt dologösszesség tekintetében a birtokbaadás kétséget kizáróan megtörtént. Zálogjoggal biztosított 1.375.000 Euró összegű hitelezői igényét az alperes nyilvántartásba vette, mindezek ellenére elmulasztotta az optikai kábelek és az informatikai eszközök értékesítésére vonatkozó kötelezettségét. Amennyiben az alperes a Cstv. szerinti határidőben megkezdi az értékesítést, akkor az a szerződéskötéstől számított 6 hónapos határidőn belül történt volna. Az adásvételi szerződésben az ingóságok vételárát piaci értékük 50 %-ában fogadta el, amely a 6 hónapos bontó feltétellel érintett időtartamra tekintettel került megállapításra. Ezen határidőn belül élt volna a vétel lehetőségével, mert legalább ezen az értéken az ingóságokat hasznosítani tudta volna. Az eltelt több mint 2 évre tekintettel azonban vitatott az eszközök megléte, azok értékesíthetősége már nem reális. A speciális informatikai eszközök értékvesztése – a szakszerűtlen tárolás miatt is – akár a 100 %-ot is elérheti. Az értékesítés megkezdése helyett az alperes
5. decemberében pert indított vele szemben, mellyel összefüggésben kárként merül fel az ebben a perben megítélt 3.147.097,- Ft első és másodfokú perköltség is. A perindítást megelőzően
6. június-július hónapokban már minden adat és információ az alperes rendelkezésére állt, illetve az adós alkalmazottaitól szükség esetén a részletekről tájékozódhatott, a hatóság által lefoglalt iratokból is további adatokat szerezhetett. Gondatlanságát igazolja, hogy kétszeres igényérvényesítést jelentett az, hogy a hitelezői igényét nyilvántartásba vette, és amennyiben az ingóságokon és az optikai kábelen a bontó feltétel miatt tulajdonjogot nem szerzett, mégis az ingóságok értékének megfizetésére kérte kötelezni. Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.039/2021/6 6 [12] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta annak jogalapját és összegszerűségét is. Állította, csak a felperes által rendelkezésére bocsátott okiratokból értesült a keresetben foglalt ingóságokról, az adásvételi szerződésről és a zálogjogról, mert az adós iratai és nyilvántartásai nem álltak rendelkezésre. A szükséges informatikai adatbázisok
7. év őszén megsemmisültek, az iratok nagy részét különböző hatóságok lefoglalták. Az elvárható gondossággal járt el, amikor az ingóságok tételes leltárjegyzékkel való átadására szólította fel az A... AG-t, mert ennek hiányában a későbbiek során nem tudna elszámolni azzal, hogy mely vagyontárgyakat vett át. Az ingó kiadása iránti perben a bíróságok által beszerzett bizonyítékok nem álltak teljeskörűen a rendelkezésére, csak az adós ügyvezetőjének, személy
8. nevenak a nyilatkozata, aki megerősítette, hogy tényleges, tételes ingó átadás történt
9. március
10. napján. A korábbi perben meghallgatott tanúktól származó információkkal nem rendelkezett, nem is rendelkezhetett. Álláspontja szerint az ingóságok értéke az adásvételi szerződés megkötésekor sem haladta meg az 5.000.000,- Ft-ot, az eszközök avulása 3 év után teljes mértékű, és leszerelésük után legfeljebb 6 hónapig van lehetőség az újrahasznosításukra. Az adós
11. évi főkönyvi kivonatában felsorolt eszközök
12. évi vagy azt megelőző gyártásúak, így 3 év elteltét követően a szerződéskörtéskor már teljes volt az értékcsökkenés. A leszerelt eszközök újrahasznosítására azért sem lett volna lehetőség, mert nem csak az eszközök életkora volt ismeretlen, hanem a további hasznosítás módja, leszerelés, átszállítás, tárolás módja, a szavatosság, garancia hiánya vállalhatatlan kockázatot jelentett volna. Mindent megtett az adásvételi szerződést követően lefolytatott átadás-átvételi eljárás helyes értelmezése érdekében, azonban nem álltak rendelkezésére bizonyítékok és azokkal nem is rendelkezhetett, mint amelyeken a jogerős ítélet alapult. A
13. június 12-i rendelkezési jog átszállásáról tájékoztató levelével kapcsolatban akként nyilatkozott, hogy a levélből nem vonta le azt a következtetést, hogy az ingóságok részére átadásra kerültek volna, tényleges birtokbaadást várt. Az adásvételi szerződés melléklete – az eszközlista – és érteke alapján úgy ítélte, az komolytalan, és komolyan kell az átadást, birtokbavételt lebonyolítani. Az optikai tárgyak értékesítésére azért nem tett lépéseket, mert azt a vagyonösszesség részének tekintette. Érvelése szerint a felek viszonyát jogvitaként lehetett jellemezni, amelynek eldöntése a bíróságnak a feladata, ezért a perindításról való felszámolói döntés indokolt volt. Pervesztéséhez olyan bizonyítékok vezettek, amelyek nem álltak a rendelkezésére. Megítélése szerint kárt nem okozott, az ingóságok és az optikai kábelek jelenleg is rendelkezésre állnak. Hangsúlyozta, a zálogjogosult csak a keresetlevélben nyilatkozott először akként, hogy a Cstv.-ben meghatározott határidőn belül megkezdett értékesítés esetén a vagyontárgyakat megvásárolta volna a szerződés szerinti vételáron, mint becsértéken. Amennyiben azt a tájékoztatást
14. évben megteszi, kezdeményezte volna az ajánlatról való egyeztetést. [13] Az alperesi beavatkozó a kereset elutasítását kérte. [14] Az elsőfokú bíróság 8.G.21.878/2017/
15. számú közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes kártérítési felelőssége fennáll az A... AG felperes és az adós (C...Nyrt.)
16. március 19-i megállapodásával érintett vagyonelemek értékesítési késedelmével összefüggésben. [15] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.317/2018/
17. számú végzésével a közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, és a bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Az A... AG felperes másodfokú eljárási költségét 30.000,- Ftban, az alperes másodfokú költségét 80.000,- Ft-ban állapította meg. Kifejtette, az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett azzal, hogy a valódi tárgyi keresethalmazatban előterjesztett keresetnek csak az értékesítési késedelemmel összefüggő részéről, annak jogalapjával kapcsolatban hozott döntést, míg a kereseti kérelem perköltségre, mint kárra vonatkozó része jogalapjával összefüggésben nem. A közbenső ítélet tartalmában csak részközbenső ítéletnek Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.039/2021/6 7 tekinthető, az elsőfokú bíróság a perindítás miatti kárigényről nem határozott, ezért e körben a közbenső ítélet hatályon kívül helyezése indokolt. Az értékesítési késedelemmel kapcsolatos kárigény, mint a részközbenső ítélettel elbírált kereset jogalapját vizsgálva rögzítette, hogy a Gf.III.30.056/2017/
18. számú jogerős ítélet megállapítása szerint az ingóságok birtokbaadása a C...Nyrt. részére
19. június
20. napján megtörtént, az értékesítés akadályát képező D... Kft. tulajdonában álló eszközök kiválasztása
21. július
22. napján szintén megvalósult. Ezzel a felszámolás közzétételétől 100 napos határidőben az értékesítésnek akadálya nem volt, annak
23. augusztus
24. napjáig meg kellett volna kezdődnie, így az alperes értékesítési késedelemben (mulasztásban) megnyilvánuló jogellenes magatartása már
25. augusztus
26. napjától megállapítható az informatikai eszközök vonatkozásában. Az optikai kábelszakaszok vonatkozásában is megállapíthatónak találta a késedelmes értékesítéssel kapcsolatos felróható magatartást, mivel e körben az alperes érdemi védekezést nem terjesztett elő, nem adta indokát, hogy azok értékesítésének megkezdésére a Cstv. szerinti határidő alatt mely – neki fel nem róható – okból nem került sor. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes vagyonértékesítési késedelme valamennyi vagyonelem vonatkozásában
27. augusztus
28. napjától
29. január
30. napjáig fennállt. Nem ítélte azonban megállapíthatónak a rendelkezésre álló peradatokból, a felek nyilatkozataiból, hogy az ingóságok
31. augusztus
32. napján egyáltalán értékkel bírtak-e, és ehhez képest
33. januárjában milyen értéket képviseltek, azaz a felszámoló mulasztása kárt okozott-e. A műszaki, híradástechnikai eszközök értékének megállapítása szakkérdés, ezért szakértői vélemény beszerzése szükséges, amely bizonyítást az elsőfokú bíróság nem folytatta le, a szakértő bevonásának szükségességéről a felperest nem tájékoztatta, és ekként az eljárás lényeges szabályait sértette meg. A megismételt eljárásra előírta, a felperest tájékoztatni kell arról, hogy az informatikai eszközök, illetőleg optikai kábelek vonatkozásában szakértői vélemény beszerzése szükséges. A szakértőnek a rendelkezésre álló informatikai eszközök szükség szerinti helyszíni szemlén történő megtekintése, a rendelkezésre álló okiratok, könyvelési adatok alapján kell meghatároznia az informatikai eszközök, illetőleg az optikai kábelek
34. augusztus 28-i forgalmi értékét, valamint azt, hogy azok a
35. január 18-i értékesítés megkezdésének időpontjában mekkora forgalmi értékkel bírtak, figyelemmel a Cstv. 49/D. §-ára és a felszámolási (kényszer) értékesítés sajátosságaira. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a Cstv. 49/D. §

(1)bekezdéséből következően a zálogjogos hitelező javára a zálogtárgy értékesítése esetén csak az e törvényben írt költségek levonása után maradó vételár összeg fizethető ki. Dönteni kell a valódi tárgyi keresethalmazatban előterjesztett, a felperes által indokolatlannak tartott perindítással kapcsolatban felmerült költség jogalapjáról és összegszerűségéről is. [16] A megismételt eljárásban az A... AG felperes a teljes perbeli követelését a I... Kft-re engedményezte, a létrejött szerződés alapján a bíróság az engedményes II. rendű felpereskénti perbelépését engedélyezte, és az engedményező felperest kérelmére az alperes hozzájárulásával a perből elbocsátotta. [17] A II. rendű felperes módosított keresetében kártérítés jogcímén 50.766.923,- Ft és ezen összegből 47.619.826,- Ft után 2015. szeptember 1. napjától, 3.147.097,- Ft után 2017. július 15. napjától a kifizetés napjáig járó a Ptk. 6:155. §

(1)bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A szakértői vélemény alapján

1. augusztus
2. napjára megállapított forgalmi érték alapulvételével a leltáríven szereplő ingók értékét nettó 6.960.890,- Ft-ban, az optikai kábelek forgalmi értékét 43.217.920,- Ftban kérte megállapítani. Hivatkozása szerint a felszámolót a Cstv. alapján közzétételi díj jogcímén 45.000,- Ft, EÉR hirdetési díjként 2.756,- Ft és 4.221,- Ft, valamint 5 % felszámolói Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.039/2021/6 8 díj illeti meg, amely összegek beszámításával az értékvesztés miatti kártérítés összege 47.619.826,- Ft. A II. r. felperes a korábban az I.r. felperes által előterjesztett jogi érvelést a kereseti kérelem jogalapjára és összegszerűségére is fenntartotta. Hangsúlyozta, a hatályon kívül helyező végzés iránymutatása, illetőleg a
3. augusztus
4. napján hatályos 237/
5. (X. 20.) Korm. rendelet alapján a felszámolónak nem likvidációs érték, hanem forgalmi érték figyelembevételével kellett meghatároznia a vagyontárgyak becsértékét, ezért a
6. augusztus 28-i érték meghatározásánál kizárólag forgalmi értékből lehet kiindulni. Álláspontja szerint a zálogjoggal biztosított vagyontárgyak forgalmi értékébe kizárólag a közzétételi díj, a hirdetési díj és a felszámoló 5 %-os díja számítható be, további költség beszámítása nem lehet jogszerű, mert ha a felszámoló
7. augusztus
8. napján értékesíti a vagyontárgyakat, akkor további költség nem merült volna fel. [18] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a szakértőnek az ítélőtábla iránymutatása alapján
9. augusztus
10. napjára és
11. január
12. napjára is a vagyontárgyak likvidációs értékét kellett meghatároznia, és a II. r. felperest ért kárt ez alapján kell megállapítani. A felszámolási eljárásban a felszámolási eljárás sajátosságaira figyelemmel kell a becsértéket meghatározni, ami nem lehet azonos a forgalmi értékkel. A likvidációs érték alapján meghatározandó becsérték összegébe kérte beszámítani a közzétételi díjon, a hirdetési díjon felül az eszközök elszállításának költségeként 189.932,- Ft-ot, továbbá az állapotfelmérés, a tárolási hely kialakítása és a tárolási díj mindösszesen 1.320.800,- Ft költségét. [19] A beavatkozó változatlanul a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú ítélet [20] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű felperesnek 3.645.752,- Ft-ot és ezen összeg után
13. szeptember
14. napjától minden késedelemmel érintett naptári félévre a félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 százalékponttal növelt mértékű késedelmi kamatát. Kötelezte a II. rendű felperest, fizessen meg az alperesnek 2.000.000,- Ft forint elsőfokú és 75.600,- Ft másodfokú perköltséget, a beavatkozónak 1.000.000,- Ft elsőfokú perköltséget. Határozatának indokolása szerint az alperes, mint felszámoló felelősségét a Cstv.
15. § és a Ptk. 6:
16. §-a alapján, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint vizsgálta. Rögzítette, az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében kifejtette, az alperes értékesítési késedelemben (mulasztásban) megnyilvánuló jogellenes magatartása
17. augusztus
18. napjától megállapítható, és a megismételt eljárásban lefolytatott bizonyítás eredményeként sem lehet más következtetést levonni. [21] Nem találta bizonyítottnak a II. r. felperesnek azt a tényállítását, hogy a felszámolási eljárásban a Cstv. 49/A. §

(5)bekezdése és a 49/B. §

(7)bekezdése alapján az alperes a zálogjogosult részére az ingóságokat értékesíthette volna, és kár nem következett volna be. A II. r. felperes jogelődjének törvényes képviselője akként nyilatkozott, hogy a felszámoló felé nem jelezte vásárlási szándékát, minthogy a hálózat működtetéséhez a fel nem lelt hozzávetőlegesen 800.000.000,- Ft értékű eszközre is szükség lett volna. A C...Nyrt. informatikai eszközeinek hiányzó részét a felszámoló nem tudta birtokba venni, ekként nem volt lehetőség arra sem, hogy a II. r. felperes jogelődje a zálogjoggal biztosított eszközökkel a rendszert működtesse. [22] A kár összegét a felszámolással érintett vagyontömeg 2015. augusztus 28. napján és a tényleges értékesítés megkezdésének napján fennálló elérhető forgalmi érték különbségeként határozta meg, a hatályon kívül helyező végzés iránymutatása alapján. Nem fogadta el a II. r. Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.039/2021/6 9 felperes jogi érvelését, azt, hogy a likviditási értékre a 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet 4. §

(2)bekezdése nem volt hatályban, ezért a szakvélemény csökkentett összegű forgalmi értéke alkalmazható. A perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményében kifejtette, hogy a zálogjoggal biztosított ingóságokat az alperes rövid időn belül a forgalmi érték 50 %-ának megfelelő összegben tudta volna értékesíteni, míg az optikai kábelek a forgalmi érték 20 %-ában meghatározott vételáron lettek volna rövid időn belül értékesíthetők. A szakértő a szóban kiegészített szakértői véleményében kitért arra, hogy a perbeli informatikai eszközök értékesítését az is nehezítette, hogy egy rendszer részeként működtek, és a felszámolást megelőzően ebből a rendszerből szerelték ki azokat, az optikai kábeleket pedig azért nehéz értékesíteni, mert néhány piaci szereplő az, aki vevőként jelentkezhet. A II. r. felperes és az alperes elfogadták a szóban kiegészített szakértői véleményt avonatkozásban, hogy az informatikai eszközök rövid időn belüli értékesítésére a forgalmi érték 50 %-ában meghatározott értéken van lehetőség. Az optikai kábelek vonatkozásában az alperes elfogadta a szakértőnek azt az álláspontját, hogy az értékesítésre rövid időn belül a forgalmi érték 20%ában meghatározott értéken van lehetőség, a II. r. felperes ezt a szakértői megállapítást vitatta. A II. r. felperes felhívás ellenére azonban bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság a szakértő megállapításait így nem ítélte aggályosnak, ezért az optikai kábelek értékére vonatkozóan a szakértői véleményt elfogadta. [23] A 10.G.22.642/

1. számú ügyben 10/A/
2. sorszám alatt csatolt jegyzőkönyv, tanú2 tanúvallomása és a
3. május
4. napján kelt közjegyző által készített és utóbb tanúsítvánnyal ellátott jegyzőkönyv alapján megállapította, hogy 6 db KX-NS 1000 Panasonic szerver az azokat elszállító D... Kft.-t illette meg, így ezek kapcsán kárigény alappal nem érvényesíthető. [24] A beszerzett igazságügyi szakértői vélemény
5. augusztus
6. napjára a szakértői szemlén fellelhető informatikai eszközök forgalmi értékét 6.274.352,- Ft-ban állapította meg, amely mellett figyelembe vett más telephelyen tárolt 10 db Rital ST Solution szekrény értékeként 513.333,- Ft-ot, és még fellelhető 1 db Rack szekrényt 36.256,- Ft értékkel. Ezért az értékelhető ingók forgalmi értékét
7. augusztus
8. napján 6.823.941,- Ft-ban határozta meg, amelyből a felszámolás során elérhető ár a szakvélemény alapján 3.411.971,- Ft. Az informatikai eszközök forgalmi értéke
9. január
10. napján 550.110,- Ft, amelyből elérhető érték 275.055,- Ft. Az értékesítési késedelem miatt így a kár összege 3.136.916,- Ft Az optikai kábelek
11. augusztusi forgalmi értéke 43.217.920,- Ft, amelyhez képest azokat 8.643.584,- Ft-ért lehetett volna értékesíteni, a
12. januári forgalmi értéke pedig 37.768.704,- Ft, amelyhez képest 7.553.741,- Ft-ért lehetett volna értékesíteni. Az értékesítési késedelemből eredő árkülönbözet 1.089.843,- Ft. Így, ha az alperes
13. augusztus
14. napján értékesíti a zálogjoggal terhelt informatikai eszközöket és optikai kábeleket,
15. január
16. napjához képest 4.226.759,- Ft összeggel magasabb értékesítési árat érhetett volna el. Ezt csökkentő, a Cstv. 49/D. §

(1)bekezdése szerinti költségként fogadta el egyrészt a II. r. felperes által elismert mindösszesen 52.677,- Ft-ot (közzétételi díj, EÉR díj) és a nettó vételár 5 %-ának megfelelő mértékű 211.338,- Ft összegű felszámolói díjat, másrészt a 189.992,- Ft szállítási költséget és az állapotfelmérés 127.000,- Ft összegű díját. A II. r. felperes jogelődje ugyanis

1. július
2. napján írásban a
3. március
4. napjától 6 hónapos időre fennálló tárolási szolgáltatást felmondta, ezért az alperes
5. augusztus
6. napján már nem tárolhatta volna ingyenesen a B... Kft. raktárhelyiségében az ingóságokat. Az ingóságokat már ebben az időpontban a raktárhelyiségből el kellett volna szállítani, így a zálogjoggal érintett ingóságok szállításával összefüggésben felmerült szállítási költség elszámolandó a vételár terhére abban az esetben is, ha a szállítás ténylegesen később történt meg. Ahhoz Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.039/2021/6 10 pedig, hogy a felszámoló
7. augusztus
8. napján értékesítse a vagyontárgyakat, állapotfelmérésre mindenképpen szükség lett volna. Nem találta azonban elszámolhatónak az értékesítés esetében a felmerülése hiányára tekintettel a tárolási költséget, továbbá a más gazdasági társaság által kialakított térelválasztó költséget. Mindezek alapján az értékesítési késedelemmel okozati összefüggésben 3.645.752,- Ft összegű kár (4.226.759 Ft – 581.007 Ft = 3.645.752 Ft) megfizetésére kötelezte az alperest. [25] A felperes perköltségből eredő kára kapcsán nem értett egyet az alperesnek azzal az álláspontjával, miszerint a II. r. felperes jogelődje javára megítélt perköltség kártérítésként való igényérvényesítése az alperessel szemben időelőtti. Nem vitásan a felszámoló a megítélt perköltséget, mint hitelezői igényt nyilvántartásba vette, és nem vitatható az sem, hogy a felszámolási eljárás jelen szakaszában még nem tehető megállapítás arra nézve, hogy a megítélt perköltség kiegyenlítetlen marad. Az alperes felelősségét azonban a Cstv.
9. §

(1)bekezdése és

1. §-a alapján kell elbírálni, és amennyiben a felelőssége megállapítható, úgy szerződésen kívül okozott kártérítés jogcímén az egyetemleges kötelezettség kimondása mellett állhat fenn a fizetési kötelezettsége. A C...Nyrt. és a II. r. felperes jogelődje között folyamatban volt per iratait értékelve rámutatott, a perindítást megelőzően a tényállás teljeskörűen nem volt megállapítható, és nem volt egyértelmű a felek között létrejött jogviszony és annak tartalma sem. Az alperesnek a perben képviselt jogi álláspontja szerint a II. r. felperes jogelődjének az átvett ingó vagyontárgyakkal tételesen el kellett volna számolnia, és ennek érdekében indította a pert. Az alperesnek az adós igényeit érvényesítenie kell, ha szükséges bírósági eljárás keretében, ekként az alperes nem fejtett ki jogellenes magatartást azzal, hogy az adós képviseletében eljárva pert indított a II. r. felperes jogelődjével szemben. A perindítással összefüggésben a joggyakorlás nem volt olyan, amely az alperes részéről a jogellenességet és így kártérítési felelősséget megalapozná. [26] A perköltségről való döntésnél a jelen ügyben alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló
2. évi III. törvény (Pp.)
3. §

(2)bekezdését nem találta irányadónak, mivel a kártérítés összegszerű megállapítása nem bírói mérlegeléstől függ. A II. r. felperes 4 %-ban lett pernyertes, ekként a pervesztesség-pernyertesség aránya a II. r. felperesre terhesebben 4 %-96%. A II. r. felperes javára figyelembe vett 1.500.000 Ft megfizetett eljárási illetéket és 2.624.550 Ft előlegezett szakértői díjat, az ügyvédi munkadíjat, és a hatályon kívül helyező végzésben megállapított másodfokú perköltséget, míg az alperes javára a képviseletével felmerült általános forgalmi adóval növelt ügyvédi munkadíjat, a beavatkozó javára pedig a képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjat. A pernyertessége arányában járó perköltsége beszámításával a II. r. felperest kötelezte az alperes és az alperesi beavatkozó javára a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdés b) pontja és

(6)bekezdése alapján perköltség megfizetésére, figyelemmel arra, hogy a pertárgyérték alapján megállapítható ügyvédi munkadíj nem áll arányban a kifejtett ügyvédi tevékenységgel. A fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [27] Az ítélet ellen a II. r. felperes és az alperes terjesztett elő fellebbezést. [28] A II. r. felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, és a módosított keresetnek teljes helytadást, másodlagosan hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, és új határozat meghozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság téves következtetést vont le jogelődje törvényes képviselőjének azon nyilatkozatából, hogy a felszámoló felé nem jelezte vásárlási szándékát. Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.039/2021/6 11

1. augusztusig a feleknek nem volt információjuk, mely eszközök nem lesznek fellehetők, így felperesi oldalon nem lehetett érdekmúlás arra, hogy akár a szerződési értéken, akár becsértéken megvásárolja azokat. A jogelődje a keresetlevélben nyilatkozott, ha az alperes az értékesítést határidőn belül megkezdte volna, úgy a szerződés IV.
2. pont szerinti áron megvásárolta volna az ingóságokat. A jogelőd ügyvezetője
3. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt meghallgatásakor sem módosította állítását. A
4. januári értékesítéshez kapcsolódóan nyilatkozta, hogy a többi eszköz nem volt fellelhető és az időközben az eszközök elavultak, a felperes számára már értéket nem jelentenek. Nem vette figyelembe továbbá az elsőfokú bíróság a felperes
5. június 28-i nyilatkozatát. Kiemelte, a zálogjogosult eleve nem a teljes informatikai eszközállományra kötött szerződést. Az pedig, hogy a zálogjogosult nem jelezte vételi szándékát, a terhére nem értékelhető. [29] Véleménye szerint függetlenül attól, hogy a 237/2009 (X.20.) Korm. rend. 4.§

(2)bekezdése még nem volt hatályban, azt kellett figyelembe venni, milyen forgalmi értéken tudta volna a felszámoló értékesíteni az ingóságokat. A 300/2017. (X.17.) Korm rendelet vezette be a likviditási érték fogalmát, így az nem alkalmazható. Továbbá az ítélőtábla sem a likviditási érték meghatározását írta elő. Vitatta továbbá a beszámított szállítási költség és állapotfelmérés költségét. [30] Az előzményi perindítás perköltségét, mint kárt elutasító rendelkezés körében fellebbezésében sérelmezte azt a megállapítást, hogy a perindítás nem volt jogellenes. A jogi szakértelemmel rendelkező személyt kötelezően foglalkoztató felszámolónak kellő alapossággal kell felmérnie az ingóságokon a rendelkezési jogot. Az alperes elvégezhette volna a leltározást is. A keresetben szereplő ingóságok tekintetében sem a tulajdonjog, sem a birtok állapota nem volt vitás, így nem volt indokolt a perindítás. A felszámoló hatáskörébe tartozik a perindítás, azonban, ha megalapozatlanul indít pert, és kárt okoz, azt köteles megtéríteni. [31] Kifogásolta az összegszerűség kapcsán, hogy nem állapítható meg az ítéletből, az elsőfokú bíróság a szakvéleményben foglaltaktól eltérően miért határozta meg a zálogjoggal érintett ingóságok értékét 6.823.941,- Ft-ban. [32] Az alperes fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének perköltségre vonatkozó részének megváltoztatását, és a részére járó perköltség összegének 3.050.712,- Ftra való felemelését a pernyertességi arányok és az 32/2003 (VII.22.) IM rendelet 3.§

(2)bekezdés alapján, figyelembe véve a perköltség többi elemét is. Álláspontja szerint ugyanezen szakasz

(6)bekezdése szerinti mérséklésnek helye nincs, az ügy iratai, tárgyalási napok száma

(17)az alperes 41 db beadványa, az előkészítő iratok 80 oldalas terjedelme, a közbenső ítélet, a hatályon kívül helyezés, az ügyben készült nagy terjedelmű, többször kiegészített szakvélemény, helyszíni szemle ezt nem indokolják. [33] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében – a fellebbezésével nem érintett részben – az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, az ítélőtábla utasításának megfelelően határozta meg az elsőfokú bíróság a felszámolási kényszerértékesítésre figyelemmel az elérhető legmagasabb forgalmi értéket. A Kúria is rámutatott Gfv.VII.30.262/2015/

1. számú döntésében, hogy a forgalomba elérhető ár fogalma nem azonos a vagyontárgy piaci értékével, amely döntés még a 300/
2. (X.17.) Korm. rendelet előtt született. Utalt arra, a perköltség, mint kár tekintetében a felperes érdemi nyilatkozatot nem tett, bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. [34] A II. r. felperes fellebbezési ellenkérelme a perköltség tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.039/2021/6 12 [35] A beavatkozó fellebbezési ellenkérelme az alperes javára megítélt perköltségre vonatkozó rendelkezés kivételével az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult annak helyes indokaira figyelemmel. Az ítélőtábla döntésének indokai [36] A felperes fellebbezése túlnyomó részében, az alperes fellebbezése teljes egészében alaptalan. [37] Az ítélőtábla a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el a veszélyhelyzet során érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedések újbóli bevezetéséről szóló 112/
3. (III.6.) Korm.rend.
4. §

(10)bekezdése alapján, mivel a feleket a szigorított védekezés ideje alatt értesítette a tárgyaláson kívüli elbírálásról, és a szigorított védekezés megszűnését követő naptól számított 8 napon belül egyik fél sem terjesztett elő tárgyalás tartása iránti kérelmet. [38] A II. r. felperes az alperessel, mint az adós gazdálkodó szervezet felszámolójával szemben érvényesített valós tárgyi keresethalmazatban kártérítési igényt, egyrészt a felszámolás során az adós gazdálkodó szervezet nevében a felszámoló által a felperessel szemben indított perben felmerült és a felszámolás során meg nem térült perköltsége, mint az indokolatlan perindítással a felszámoló által okozott kár és a felszámolási értékesítéssel kapcsolatos felszámolói mulasztással okozott kár megtérítése iránt. [39] A Cstv. 54. §-a szerint a felszámoló a felszámolás során az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondossággal köteles eljárni. Kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség alapján felel. Vizsgálandó volt a felszámoló jogállása és felelőssége a felszámolás során kifejtett és a felperes által hivatkozott tevékenységei miatt, azaz, hogy a kárigény a felszámolóval szemben közvetlenül érvényesíthető volt-e a perben. A felszámoló önálló gazdálkodó szervezet, felszámolói minősége abból ered, hogy a bíróság az adós felszámolásának lefolytatására kirendelte. A felszámoló a Cstv. 27/B. §

(12)bekezdése szerint az adós szervezet képviseletében jár el. A felszámoló a felszámolási eljárás során a felszámolási eljárásba bevonható vagyonnal, az adós tevékenységével, hitelezői igényekkel kapcsolatos nyilatkozatot tesz, valamilyen tevékenységet végez, azt jellemzően az adós képviselőjeként teszi meg (BH

1. 313). Ezen felszámolói nyilatkozattal az adós válik jogosulttá és kötelezetté. Így, ha szerződést köt az adós nevében, a szerződésszegésért nem a felszámoló, hanem az adós gazdasági társaság tartozik helytállni, ha pert indít, pervesztesség esetén a perköltséget az adós viseli. Abban az esetben azonban, ha a felszámolási törvénynek a felszámoló számára előírt kötelezettségét a felszámoló megszegi és ezzel külső harmadik személynek, hitelezőnek kárt okoz, kárigény közvetlenül a felszámolóval szemben érvényesíthető a Cstv.
2. §-a szerinti önálló (sui generis) kárfelelősség alapján (Kúria Gfv.VII.30.195/2020/3.). A hitelezők kárigénye a kár bekövetkezésekor érvényesíthető, mely nem minden esetben függ a felszámolás befejezésétől (Kúria Gfv.VII.30.026/2016/4.). Mivel a polgári jogi felelősség szabályai alkalmazandók a Cstv.
3. §-a szerint a felszámoló felelősségére, és a felszámoló a külső harmadik személyekkel szerződéses jogviszonyban nem áll, így a felszámoló a Ptk. 6:
4. §-a szerinti szerződésen kívüli károkozás szabályai szerint felel. [40] Az ítélőtábla elsőként a II. r. felperes perindítással kapcsolatban érvényesített kárigényét vizsgálta. A Cstv.
5. §

(2)bekezdésének

1. c)és
2. e)pontja értelmében felszámolási költség a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költség, továbbá a Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.039/2021/6 13 felszámolással kapcsolatos bírósági eljárás során felmerült, a gazdálkodó szervezetet terhelő költség. A követelés és az igény általában szinonim fogalomként jelennek meg a jogban, a kötelmi jog szabályai szerint egy követelés csak akkor jut az igény stádiumába, amikor a követelés esedékessé válik és fennáll az a lehetőség, hogy az igényt a bíróság előtt per útján érvényesítsék. A „követelés” szó nem csak a konkrét pénzkövetelés behajtása érdekében indított eljárást jelenti, hanem minden olyan igény érvényesítését, amely az adós vagyonának a növelését eredményezi. A követelések érvényesítése fogalom körébe tartozik tehát az adós igényének peren kívüli, és peres eljárásban történő érvényesítése (Kúria Gfv.X.30.250/2009/3.) is, e fogalom tehát nem korlátozódik kizárólag a tevékenységet lezáró mérlegben követelésként nyilvántartott összegek behajtására, hanem ebbe a körbe tartoznak a megtámadási és egyéb perek is, amelyek következményeként az adós felszámolási vagyona növelhető (Kúria Gfv.X.30.245/2011/5.). Az
3. c)pont és a
4. e)pont átfedést tartalmaz, elkülöníteni úgy lehet, hogy a
5. c)pont a bírósági eljáráson kívüli kiadásokat tartalmazza, míg az
6. e)pontban az adós által indított, a felszámoló képviseletével felmerült perköltség sorolható. Azonban mindkettő felszámolási költség. Ezért a felszámolási eljárásban a felszámoló által indított perekben felmerülő perköltség fizetési kötelezettség a Cstv. 57. §

(2)bekezdés alapján a felszámolást terhelő költség, azt tehát az adós gazdálkodó szervezet köteles megfizetni. Az adósnak a perköltség megfizetésére vonatkozó helytállási kötelezettsége nem kártérítés jogcímén áll fenn, hanem az adóst a peres eljárásban megítélt perköltség címén terheli. Ezért ha a felszámolóval szemben kártérítési igényt érvényesít a II. r. felperes, a közös károkozás szabályai nem alkalmazhatók. [41] A károsult és a felszámoló között deliktuális kártérítési felelősségi jogviszony jön létre a káresemény bekövetkeztével. A kártérítés szükségképpeni és konjunktív tényállási elemei a jogellenes magatartás, a kár, és az okozati összefüggés, valamint rendszerinti eleme a felróhatóság. Bármely elem hiánya esetén a felelősség nem állapítható meg. A szerződésen kívül okozott kárért való felelősség szabályai között a Ptk. 6:

1. §-a rögzíti, hogy a törvény tiltja a jogellenes károkozást, a Ptk. 6:
2. §-a pedig tételesen rögzíti, hogy minden károkozás jogellenes, kivéve az ott megjelölt eseteket. Ezzel a Ptk. 6:
3. §-a a kártérítés feltételeként megkívánt jogellenesség külön bizonyítását teszi jogszabályi szinten rögzítve szükségtelenné: a károkozás ténye önmagában bizonyítja a magatartás jogellenességét. A szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti igény szempontjából tehát a jogellenesség a kár okozásából következik, mivel – ha törvény kivételt nem tesz – minden károkozása jogellenes. Ezt a tételt a korábbi bírói gyakorlat is alkalmazta (hasonlóan: EBH
4. 2397, BH
5. 213, BDT
6. 1261). Nem helytálló ezért az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy a felszámoló perindítása nem jogellenes magatartás, mert ha a kár bekövetkezik, a magatartás jogellenes. A felszámoló perindítása is lehet jogellenes magatartás, ha a pert nyilvánvalóan alaptalanul indítja. Következésképpen a perindítás indokoltsága a felróhatóság körében vizsgálható. [42] Az alperes hivatkozott arra, hogy a követelés időelőtti, mert a felszámolás még nem fejeződött be, így a felperes kára nem következett be. A Cstv.
7. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján az 57. §

(1)bekezdés a) pontjában felsorolt követeléseket esedékességükkor vagy a záró egyszerűsített mérleg jóváhagyása után 30 napon belül kell kielégíteni. Az idézett szabály szerint a költségek, ha van vagyon az adós felszámolási eljárásában, a felszámolás befejezését megelőzően is kiegyenlíthetők, így nem kötődik a felszámolás befejezéséhez feltétlenül a felszámolóval szembeni igényérvényesítés, mert ha nyilvánvaló, hogy a követelés a felszámolásból nem térülhet meg, úgy a kár a felszámolás alatt is érvényesíthető. Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.039/2021/6 14 Azonban a kár érvényesítésének előfeltétele a kár bekövetkezte, így amíg a felperesnek a felszámolási eljárásban a vele szemben eredménytelenül indított perben felmerült bejelentett perköltsége valósan megtérülhet, a felszámolóval szemben kára még nem következett be, így a felszámolóval szemben kártérítési igény nem érvényesíthető (BDT

1. 2947.III.). Jelen esetben a felszámoló állította, hogy a felszámolásból még várható megtérülés, amelyet a felperes vitatott, de erre vonatkozóan az eljárásban egyértelmű adatok nem állnak rendelkezésre. Az elsőfokú bíróság eltérő jogértelmezése miatt erre bizonyítást nem folytatott, így nem vonható le egyértelműen következtetés, hogy a felperes kára bekövetkezett-e a felszámoló magatartása miatt. Ha azonban a kár bekövetkeztét tényként elfogadjuk, az esetben sem állapítható meg a felszámoló felelőssége a felszámoló által felhozott kimentési ok miatt, ezért a kár bekövetkezése miatti bizonyítás lefolytatása is szükségtelen. [43] A felróhatóság alóli mentesüléshez a tényeket az alperesnek kell előadnia, illetőleg bizonyítania. A felróhatóság mércéje az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsítása a polgári jogi jogviszonyokban, amelyről a Ptk. 1:
2. §

(1)bekezdése rendelkezik. Ezt a követelményszintet a bíróságnak az adott élethelyzethez kell igazítania, így a felszámoló tevékenysége kifejtésekor általában elvárható magatartás az a követelményszint, amelynek hiánya a felróhatóságot megállapíthatóvá teszi. A magánjogi jogviszonyokban kialakult érdemi vita, konfliktus kezelésének jogállami eszköze a perindítás, így a felszámoló által képviselt adós gazdálkodó szervezetet megillette a bírósághoz fordulás joga [Alaptörvény XXIV. cikk,

(1)bekezdés]. A Cstv.

1. §-a és 33/A. §a kifejezetten elő is írja a felszámoló számára a feltételek fennállása esetén a peres eljárás útján való igény érvényesítést, valamint a Cstv.
2. §

(1)bekezdésében foglaltak is perindítás lehetőségét támasztják alá azzal a kifejezéssel, hogy a felszámoló az adós igényeit érvényesíti. A nyilvánvalóan alaptalan perindítás azonban jogszerűnek nem minősülhet. Ezért önmagában az, hogy a felszámoló által az adós nevében indított perben a kereset elutasításra került, a kártérítési felelősségét nem alapozza meg, a felszámoló kimentheti a felelősség alól magát azzal, ha igazolja, hogy felszámolóként úgy járt el, ahogy az elvárható, a rendelkezésre álló információi alapján a perlés nem volt nyilvánvalóan alaptalan. [44] Jelen esetben az adós és a II. r. felperes jogelődje közötti ügyletek alapján az adós vagyonát ingózálogjog terhelte a II. r. felperes jogelődje javára, amelyre az adós elleni felszámolási kérelem beadását és a felszámolás nem jogerős elrendelését követően

1. március
2. napján biztosítéki célú (fiduciárius) adásvételi szerződést kötöttek azzal, hogy az adásvétel megszűnik, ha a felszámolás közzétételre kerül. Az ingóságokat – leltárív szerint – harmadik személy lezárt raktárában helyezve adta át az adós a II. r. felperes jogelődjének. A felszámolás kezdő időpontját,
3. május
4. napját követően a II. r. felperes jogelődje az eredeti állapot helyreállítása érdekében tájékoztatta a felszámolót
5. június
6. napján az adós fellelhető ingóságairól, csatolta a vonatkozó szerződéseket, hitelezői igényét bejelentette. Az őrzés helyén harmadik személy ingóságai is tárolták, amelyeket a felszámoló engedélyével a harmadik személy elszállított. A felszámoló
7. augusztus
8. napján kérte a tételes átadást, amelyre a II. r. felperes jogelődje azt közölte, hogy a birtokba adás az adásvételkor jelképesen történt, azóta ő nem lépett be a raktárba és másnak sem adott a belépésre engedélyt. A felszámoló az adásvételi szerződés megkötésében nem vett részt, mert az a felszámolás előtti időszakban történt, így nem járhatott el az akkori birtokbaadásnál. Az adós iratanyaga hiányosan állt a felszámoló rendelkezésére. A perben tanúmeghallgatásokkal, iratbeszerzésekkel állapította meg a bíróság, hogy az ingóságok átadása az adásvételi szerződés megkötésekor nem tételesen, hanem dologösszességként történt. Az ingóságok a felszámolás megindulásakor nem az adós telephelyén, nem a II. r. felperes jogelődjénél, hanem egy harmadik személynél voltak tárolva, más személy ingóságaival vegyítve. Mindezek miatt a felszámoló a vagyon birtokbaadás módja tekintetében a felszámolási eljárás Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.039/2021/6 15 megindulása után a felszámoló részére való vagyonösszességkénti átadást vitathatta, nem történt nyilvánvalóan alaptalan perindítás akkor, mikor a tételes elszámolással való birtokba adás iránti keresetet előterjesztette, az a felszámolónak a perindítás nem felróható. Ezért a felszámoló által az adós képviseletében indított perben a II. r. felperes jogelődje javára megállapított perköltség kapcsán az alperes kártérítési felelőssége – ahogyan azt az elsőfokú bíróság is helyesen megállapította - nem áll fenn. [45] Ezt követően az ítélőtábla a kereseti kérelemnek a felszámoló vagyonértékesítési késedelméből származó kárigényt vizsgálta. A Cstv.
9. §

(2)bekezdése szerint a felszámolónak az adós vagyonának értékesítését a felszámolás megkezdésétől számított 100 napos határidőn belül kell megkezdeni. Ez jelen esetben

1. május
2. napjától számítva
3. augusztus
4. napján telt el. A vagyonértékesítési kötelezettség csak az adós tulajdonában álló vagyontárgyakra terjed ki és csak azon dolgokra, amelyek az adós birtokában vannak. A birtokbaadás, illetőleg az idegen eszközök kiválasztása jelen esetben az erre indított perben megállapítottak alapján
5. július
6. napjára megtörtént, így az értékesítés 100 napos határidőn belül megkezdhető lett volna. Tény, az értékesítést első alkalommal a felszámoló
7. január
8. napján kísérelte meg, ezáltal mulasztott. A zálogjogos hitelező részére megtérülés az adós elleni felszámolási eljárásban csak a vagyonértékesítésből befolyó összegből várható. A mulasztás a felszámoló jogszabályban meghatározott értékesítési kötelezettségéhez kapcsolódik, ezért, ha a késedelem a vagyon csökkenését okozza, kárigény közvetlenül a felszámolóval szemben érvényesíthető a Cstv.
9. §-a alapján. [46] Az adós felszámolása még nem fejeződött be, de a pert indító felperes, az adós gazdálkodó szervezet felszámolási eljárásában az érintett, értékesítendő vagyontárgyakon ingózálogjoggal rendelkező hitelező, akinek követelését a felszámoló nyilvántartásba vette, és részére az értékesítéskor a Cstv. 49/D. §

(1)bekezdése szerint, a kifizetés esedékessé válik. Mivel a mulasztás időben behatárolható volt, annak időtartamára a kárigény érvényesíthető volt a felszámolási eljárás alatt is. [47] Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakkal abban, hogy a kár összegeként nem volt elfogadható sem a 2015. március 19-i adásvételi szerződésben szereplő érték, sem az eszközök felszámolás elrendelésekori piaci értéke. A II. r. felperes állította, hogy jogelődje, mint ingózálogjogosult meg kívánta vásárolni az ingóságokat a szerződésben foglalt vételáron. A felszámolási eljárás során a Cstv. 49/A. §

(5)bekezdése, és a Cstv. 49/B. §

(7)bekezdése alapján a zálogjogos hitelezőt több sikertelen árverés esetén illeti meg a zálogtárgy megszerzésének joga, és a vételár a becsértékkel egyező, tehát nem támasztja alá, hogy az informatikai eszközöket a

1. március 19-i adásvételi szerződésben foglalt áron szerezte volna meg a II. r. felperes jogelődje. A jelen speciális esetben a felszámoló az általa indított perben kifejezetten kérte a keresetében a II. r. felperes jogelődjét, hogy az ingóságokat adja ki vagy a szerződésben foglalt értékeken vásárolja meg. Ezért a II. r. felperesi jogelőd vételi szándékát már a felszámolási értékesítés megkezdése előtt bejelenthette volna a felszámoló felé – a felszámoló mulasztása ellenére – erre azonban nem került sor. [48] A II. r. felperes további álláspontja szerint a kár összegeként a zálogtárgyak forgalmi értékére a szakértő 2015 szeptember
2. napjára megállapított 50.178.810,- Ft-os értékét kell elfogadni, mert a 300/
3. (X.17.) Korm. rendelettel módosított 237/
4. (11.20.) Korm. rendelet (Ért. Korm. r.) a likvidációs értéket később vezette be, azaz ez az összeg a felszámolási értékesítés miatt nem csökkenthető. Továbbá nem lehet figyelembe venni a vagyontárgyak értékesítésének megkezdésekori forgalmi értékét, és csak a különbözetre elszámolni a kárt. Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.039/2021/6 16 [49] A kár összege, – ahogyan arra az ítélőtábla a hatályon kívül helyező végzésében már rámutatott – az értékesítés elmulasztott időpontja és az értékesítés első megkísérlés időpontja között a zálogtárgyak felszámolási eljárás során elérhető forgalmi értékének különbözete, és ebből a felszámolási értékesítéskor a Cstv. 49/D. §

(1)bekezdés szerint levonható költségek figyelembe vételével határozható meg. Azért csak a két időpont közötti értékkülönbözet vehető figyelembe a kár számításakor, mert a felszámoló az ingóságok értékesítését 2018. január 18. napjával megkezdte, így csak a késedelem ideje alatti értékvesztés számolható a terhére. [50] A Cstv. 49. §

(1)bekezdése szerint a felszámoló az adós vagyontárgyait nyilvánosan értékesíti a forgalomban elérhető legmagasabb áron. A Kúria – már az Ért. Korm. r. előtti – Gfv.VII.30.262/2015/

1. számú döntésében kifejtette, hogy a forgalomban elérhető legmagasabb ár fogalma nem azonos sem az irányárral, sem a vagyontárgy piaci értékével, sőt a becsértékkel sem, hanem az a Cstv. szabályai szerint a nyilvános értékesítési formák alkalmazásával elérhető legmagasabb árat jelenti. Kimondta továbbá, hogy a becsérték az a forgalmi érték, amelyen eladási szándék esetén az ingatlan az értékelés időpontjában értékesíthető lenne, feltételezve a megfelelő hirdetést, a felek jól értesültségét és körültekintését. A 300/
2. (X.17.) Korm. rendelettel módosított Ért. Korm. r. 4.§

(2)bekezdés második mondata értelmében, a becsérték az aktuálisan megállapított likviditási érték, figyelembe véve azt is, hogy a vagyontárgy a piaci folyamatok figyelembevételével rövid időn belül legyen értékesíthető. A jogszabályi fogalom meghatározás alapvetően nem tér el a Kúria megállapításától, forgalmi érték helyett, likvidációs értékről tesz említést. Azaz a felszámolási értékesítés esetén, már az Ért. Korm. rendeletet módosító 300/

1. Korm. rendeletben foglaltak megalkotása, és hatálybalépése előtt érvényesült az a gyakorlat, – s ez jelent meg a módosításban –, hogy a felszámolás során történő kényszerértékesítésnél, a rövid időszakon belüli értékesítés miatt, a vagyontárgy piaci értéke nem azonosítható a forgalomban elérhető legmagasabb árral, vagy a későbbi definíció szerint a likvidációs értékkel. Ezért jelen esetben is, a piaci értéket korrigálni kell a felszámolási értékesítésre tekintettel. [51] Bár az alperes állította, hogy az ingóságok a felszámolás elrendelésekor sem bírtak értékkel, a szakértő a perben – rögzítve, hogy a
2. március 19-i szerződésben feltüntetett árak eltúlzottak voltak –, az ingóságok
3. augusztus 28-i nettó forgalmi értékét megállapította akként, hogy szakvéleményében (8.
4. számú melléklet) külön meghatározta a szerződésben feltüntetett ingóságok értékét (6.960.890,- Ft) és a szakértői helyszíni szemlén fellelt informatikai eszközök értékét (6.274.352,- Ft). Az elsőfokú bíróság az ingóságok értékének számítása során a szakértői szemlén fellelt ingóságok értékéből indult ki, ahhoz a más telephelyen tárolt 10 db Rital ST Solution szekrény (513.333,- Ft) és a még fellelhető 1 db Rack szekrény (36.256,- Ft) értékét adta hozzá. A Panasonic KX-NS 1000 szervereket érintően az elsőfokú bíróság bizonyítás lefolytatását követően azt állapította meg, hogy az ingó adásvételi szerződésben feltüntetett 10 db szerverből 6 db a D... Kft.-t illette meg, amely megállapítást a II. r. felperes fellebbezésében nem vitatott. Ezért e típusú szerverek esetében kizárólag a szakértői szemlén fellelt 4 db értéke vehető figyelembe. A szakértői szemlén fel nem lelt további ingóságok vonatkozásában pedig a II. r. felperes a
5. szeptember
6. napján megtartott tárgyaláson nyilatkozott akként, hogy azokat elfogadja hiányzóként, nem kéri értékelni (G.20.../..../
7. számú jegyzőkönyv
8. oldal harmadik bekezdés). Helyesen határozta meg így az elsőfokú bíróság az ingóságok
9. augusztus 28-i forgalmi értékét mindösszesen 6.823.941,- Ft-ban,- amely ingóságok
10. január 18-i forgalmi értéke 550.110,- Ft, amelyeknek 50 %-a vehető figyelembe a felszámolási értékesítésnél elérhető legmagasabb árként (G.20.../..../
11. számú jegyzőkönyv
12. oldal hetedik bekezdés), amelyek alapján a kár összege 3.136.916,-Ft. Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.039/2021/6 17 [52] Az optikai kábelek
13. augusztus 28-i nettó forgalmi értékét az elsőfokú bíróság – a II. r. felperes módosított kereseti kérelmével egyező összegben (G.20.../..../
14. számú beadvány) – 43.217.920,- Ft-ban határozta meg, míg a szakvélemény alapján az erre az időpontra vonatkozó, felszámolás során elérhető értékét 8.643.584,- Ft-ban, a
15. január 18-i nettó forgalmi értékét 37.768.704,- Ft-ban és ekkor a felszámolásban elérhető árat 7.553.741,- Ft-ban. Így a kár összege 1.089.843,- Ft. Ezen összegeket nem, csupán a felszámolási értékesítés miatti 20 %-os érték alkalmazhatóságának jogalapját vitatta a II. r. felperes fellebbezésében. A fenti kifejtettek miatt azonban a felszámolási értékesítésre tekintettel a szakvéleményben foglalt összegszerűség irányadó. Ezért az alperes mulasztásával az ingóságok értékesítése miatt kiesett bevétel 4.226.759,- Ft. [53] Helyesen hivatkozott a II. r. felperes fellebbezésében arra, hogy a Cstv 49/D. § szerint a felszámolási értékesítéssel felmerülő költségek közül az állapotfelmérés 127.000,- Ft és a szállítás 189.992,- Ft költsége nem számolható el. Ezek a költségek ugyanis az esetben is felmerültek volna, ha a felszámoló a vagyontárgyak értékesítését a törvényi határidőn belül megkezdi, és ezek a költségek majd a sikeres értékesítés esetén levonhatók a vételárból a Cstv. 49/D. zálogjogos hitelezővel szembeni elszámoláskor. [54] Mindezekre tekintettel a II. r. felperes kára a 4.226.759,- Ft bevételkiesésnek a 211.338,- Ft felszámolói díjjal és 52.677,- Ft három alkalomra vonatkozó EÉR és közzétételi díjjal csökkentet összege, azaz 3.962.744,- Ft, amelynek megfizetésére az alperes köteles. [55] Alaptalannak találta az ítélőtábla az alperes fellebbezését a perköltség felemelésére vonatkozóan. Mivel a kereset részben bizonyult alaposnak, a perköltség felől való rendelkezésre a Pp.
16. §

(1)bekezdése alkalmazandó. Az elsőfokú ítélet rendelkező része a II. r. felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú (2.000.000,- Ft) és korábbi másodfokú eljárás (75.600,- Ft) költségének összegét tartalmazza, az indokolásból azonban nem tűnik ki az alperest megillető ügyvédi munkadíj pontos összege, csupán az állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet (továbbiakban: Díjrend.) 3. §

(6)bekezdése szerinti mérséklést alkalmazott. Az elsőfokú bíróság ítéletével szembeni II. r. felperesi fellebbezés részben eredményre vezetett, amely folytán az elsőfokú eljárást illetően a peres felek pernyertességpervesztességének aránya megváltozott, az 95 % az alperesre nézve kedvezőbben. A Díjrend. 3. §

(2)bekezdés b) pontja szerinti 2.772.511,- Ft + ÁFA összegű ügyvédi munkadíjból, a megfizetett 1.500.000,- Ft elsőfokú eljárási illetékből és 2.624.550,- Ft előlegezett szakértői díjból és a korábbi másodfokú eljárásra megállapított 30.000,- Ft perköltségből a felperes a pernyertessége arányához igazodóan 383.783,- Ft-ra tarthat igényt. A megváltozott pernyertességi arányhoz igazodóan az alperest a korábbi másodfokú eljárás perköltségéből 76.000,- Ft illeti meg, így az elsőfokú ítélet szerint az alperesnek járó teljes összeg (2.075.600,- Ft) alapján az alperesi jogi képviselő részéről figyelembe vett ügyvédi munkadíjnak a 95 %-os pernyertességi arányhoz igazodó, a ténylegesen fizetendő különbözeti összeg számításakor a II. r. felperest megillető perköltséggel csökkentendő összege (2.075.600,- Ft – 76.000,- Ft + 383.783,- Ft) bruttó 2.383.383,- Ft, amelyre tekintettel az ügyvédi munkadíj teljes összege bruttó 2.508.824,- Ft. Ez az összeg nem éri el a Díjrend. 3. §

(2)bekezdés b) pontja alapján – nem az alperesi teljesítés vagy elismerés miatti keresetleszállítás okán (BDT

1. 3654) – az eredeti kereseti kérelem összege (85.750.367,Ft) szerinti pertárgy értékhez igazodó munkadíjat (2.772.511,- Ft + ÁFA), amely a Díjrend.
2. §

(6)bekezdése szerint indokolt esetben mérsékelhető, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. Ezért az ítélőtáblának az alperes fellebbezése folytán Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.039/2021/6 18 abban a kérdésben kellet állást foglalnia, hogy az ügyvédi munkadíj mérséklésének van-e helye. [56] A következetes bírósági gyakorlatnak megfelelően – amit a Díjrend. 3. §

(6)bekezdése alapoz meg – az ügyvédi munkadíjnak a pertárgyértéken kívül, az elvégzett munkához kell igazodnia. Az eljáró bíróságnak ezért a munkadíj megállapítása során egyebek mellett az ügyvéd által szerkesztett beadványok munkaigényességére, a kitűzött tárgyalásokon való megjelenésre és az ott kifejtett tevékenységre is figyelemmel kell lennie. Mérlegelnie kell továbbá az ügy bonyolultságát, az ügy tárgyának szakmai nehézségét, a pertárgyértékét, a végzett ügyvédi munkának a célszerű pervitelben és az ügy lényegretörő, észszerű időn belüli elbírálásában való közrehatását. A jelen esetben a pertárgyérték magas. Az elsőfokú eljárásban az alperesi jogi képviselő 8 tárgyaláson jelent meg, összesen 15 óra 40 perc időtartamban, és az alperesi jogi képviselő több beadványt is benyújtott, azonban azok többnyire rövidebb – 1-2 oldal – terjedelműek voltak. Lényeges, a perköltség, mint kártérítési igény kapcsán bizonyítás lefolytatására nem volt szükség, a bíróságnak e körben jogkérdésben kellett döntenie, míg az értékesítési késedelem kapcsán az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzését követően az összegszerűség kérdésében folyt az eljárás, bizonyítás, amelynek kötelezettsége nem az alperest terhelte. Mindezeket értékelve indokolt az ügyvédi munkadíj mérséklése, az elsőfokú bíróság által is figyelembe vett összeg, – a megváltozott pervesztességi-pernyertességi arányok esetében is – ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel arányban áll. Ezért a perköltségre vonatkozó ítéleti rendelkezés megváltoztatására az ítélőtábla nem látott lehetőséget. [57] A kifejtettek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, megfellebbezett rendelkezéseit részben, a Pp. 253.§

(3)bekezdése alapján a mulasztással okozott kár tekintetében megváltoztatta, és a II. r. felperesnek járó kártérítési összeget 3.959.616,- Ft összegre felemelte, egyebekben – a perindítással összefüggő kárigény esetében eltérő indokolással – helybenhagyta. [58] A másodfokú eljárásban a peres felek pernyertességének-pervesztességének aránya a II. r. felperes fellebbezése esetében 99 % az alperesre kedvezőbben, míg az alperesi fellebbezés vonatkozásában a fellebbező teljes egészében pervesztesnek minősül. A felperes az általa megfizetett fellebbezési eljárási illetékből és a Díjrend. 3. §

(5)bekezdése szerinti mértékű ügyvédi munkadíjból a pernyertessége arányának megfelelően 61.514,- Ft-ra tarthat igényt, amelyet elszámolva a Pp. 81. §

(1)bekezdése alapján, a II. r. felperes 200.000,- Ft összegű másodfokú perköltséget köteles megfizetni az alperesnek. Az ítélőtábla az alperes részére járó, a jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjat a Díjrend. 3. §

(6)bekezdése alapján mérsékelte a másodfokú eljárásban kifejtett ügyvédi tevékenységhez igazodóan, figyelemmel arra, hogy csupán egy rövid – érdemben egy oldalas – fellebbezési ellenkérelmet terjesztett elő. [59] A II. r. felperes a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján köteles a beavatkozónak megfizetni a jogi képviselete kapcsán felmerült, a Díjrend. 3. §

(6)bekezdése alapján a kifejtett tevékenységgel arányban állóan meghatározott ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltségét. Szeged,

1. május
2. Dr. Gaálné dr. Jobbágy Ildikó s.k. s.k. Dr. Tolna András s.k. Dr. Dobler László Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.039/2021/6 a tanács elnöke 19 előadó bíró táblabíró