← Magyarország

Gfv.30157/2024/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A vitatott hitelezői igény elbírálására irányuló eljárás tárgyát annak elbírálása képezi, hogy a követelés jogalapjában, illetve összegében megalapozott-e. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Gfv.III.30.157/2024/

  1. A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke Dr. Bajnok István előadó bíró Dr. Tibold Ágnes bíró Salamonné dr. Piltz Judit bíró Dr. Zumbók Péter bíró Az adós: adós1 Az adós felszámolója: felszámoló1 A felszámoló képviselője: Stajz Ügyvédi Iroda cím1 A hitelező: hitelező1 A hitelező képviselője: Molnár Ügyvédi Iroda cím2 Az ügy tárgya: vitatott hitelezői igény A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: hitelező Kúria III.Gfv.30.157/2024/4 2 A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkhf.43.020/2024/
  2. Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Fővárosi Törvényszék 23.Fpkh.142/2022/
  3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelemmel támadott, a felszámoló által vitatott hitelezői igényként beterjesztett 3.888.889 forint összegű használati díj elbírálását érintő részében – a másodfokú perköltség viselésére vonatkozó rendelkezésre is kiterjedően – hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A hitelező mint megrendelő és az adós mint üzemeltető között
  4. május 29-én üzemeltetési szerződés (a továbbiakban: szerződés) jött létre kavicsbánya termelési célú működtetésére. A szerződés
  5. május 25-én kelt
  6. számú módosításának
  7. pontja alapján a szerződés időtartama
  8. december
  9. napjáig tart. A szerződés
  10. pontja 15 napos felmondási idővel felmondási jogot biztosított a hitelezőnek – egyebek mellett – arra az esetre, ha az adós ellen felszámolási eljárást kezdeményeznek. A
  11. pontban a meghiúsulási kötbért szabályozták. [2] A szerződés
  12. számú módosításának 13.
  13. pontja szerint az üzemeltető köteles kiüríteni a szerződés tárgyát képező ingatlant és azt a megrendelő birtokába visszabocsátani a szerződés megszűnésének napján, kivéve, ha a szerződés vagy a megrendelő másképpen nem rendelkezik. A 13.
  14. pont szerint, ha az üzemeltető nem tesz eleget a fenti pontokban foglalt visszaadásra vonatkozó kötelezettségének, köteles a további bentmaradás idejére használati díjat fizetni a megrendelő részére a késleltetetett visszaadás napjaira, amely használati díj a Kúria III.Gfv.30.157/2024/4 3 megszüntetés időpontjában érvényes üzemeltetési díj bruttó összegének a duplájával megegyező összeg. [3] A szerződés
  15. január 3-án kelt
  16. számú módosításának 7.
  17. pontja alapján az üzemeltető a megrendelő részére 25.000.000 forint + áfa üzemeltetési díjat köteles fizetni, mely 2021-ben két egyenlő részletben július 31-ig és december 31-ig volt esedékes. [4] A stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősített adós
  18. július
  19. napja óta áll felszámolás alatt. [5] A hitelező
  20. augusztus 6-án 219.929.048 forint összegben jelentett be hitelezői igényt, melyből a szerződés alapján érvényesíteni kívánt követelése 48.949.653 forint volt, az alábbiak szerint: 2020 év első és második felére, valamint 2021 év első felére félévenként 15.875.000 forint (12.500.000 forint + áfa) üzemeltetési díj és továbbszámlázott áramdíjak a
  21. június
  22. –
  23. június
  24. közötti időszakra. A felszámoló
  25. szeptember 10-én értesítette a hitelezőt a bejelentett igények nyilvántartásba vételéről. [6] A hitelező a szerződést a
  26. november 11-én kelt és a felszámolóval közölt felmondással az adós felszámolás alá kerülésére hivatkozással felmondta. Jelezte a szerződés 12.
  27. pontjára hivatkozva azt is, hogy meghiúsulási kötbérigényt is be kíván jelenteni, kérte továbbá a szerződés tárgyát képező bányatelek előre egyeztetett időpontban való birtokba adását. [7] Ezután
  28. január 5-én a felszámolónak bejelentette, hogy a
  29. december 1-től december 31-ig tartó időszakra 20.637.497 forint összegű meghiúsulásikötbér-igényt kíván érvényesíteni az adóssal szemben. [8] Mindezeket követően a hitelező a
  30. március 21-én kelt, a felszámoló által
  31. március 22-én átvett nyilatkozatával a szerződést ismételten felmondta, egyúttal részletesen előterjesztette a szerződésre alapított, a
  32. január
  33. –
  34. június
  35. közötti időre szóló 12.500.000 forint (I.), a
  36. július
  37. –
  38. december
  39. közötti időre szóló 12.500.000 forint (II.) és a
  40. január
  41. – 2022.március
  42. közötti időre szóló 6.250.000 forint üzemeltetési díj (III.), a 11.250.000 forint meghiúsulási kötbér (IV.) és a
  43. július
  44. –
  45. január
  46. közötti időre 440.157 forint áramdíj (V.), azaz összesen 42.940.157 forint követelését. A bejelentésben a követelés alapját képező számlák nettó összegét összesítette. [9] A hitelező
  47. április 25-én a felszámolónál a 2022 márciusi felmondásra hivatkozással előterjesztette továbbá a szerződésre alapított, a
  48. november
  49. –
  50. március
  51. közötti időre vonatkozó 173.204 forint áramdíj (VI.) és a
  52. április
  53. –
  54. április
  55. közötti időre szóló 3.888.889 forint használati díj (VII.) követelését, [10] A szerződés közvetett tárgyát képező bányaterületnek a hitelező részére történő birtokba adására
  56. április 28-án került sor. Kúria III.Gfv.30.157/2024/4 4 [11] A felszámoló
  57. június 8-án a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
  58. évi XLIX. törvény (a továbbiakban Cstv.)
  59. §

(6)bekezdése alapján vitatott hitelezői igényként terjesztette elő a bíróságnál a hitelezőnek a
  1. március 21-én kelt igénybejelentésében szereplő követeléseit,
  2. július 12-én pedig a
  3. április 25-én bejelentett követeléseit. A hitelező kérelme és az adós védekezése [12] A hitelező a fentiek szerint bejelentett hitelezői igénye nyilvántartásba vételét kérte. [13] Az adós képviseletében eljáró felszámoló a hitelező bejelentett igényének egyes tételei, így a
  4. második félévre járó üzemeltetési díj (II.), a meghiúsulási kötbér (IV.), és a 440.157 forint áramdíj (V.) vonatkozásában arra is hivatkozott, hogy azok bejelentésére a Cstv.
  5. §
(2)bekezdése szerint irányadó 120 napos jogvesztő határidőn túl került sor. A bejelentett hitelezői igény további tételei, a 6.250.000 forint üzemeltetési díj (III.), a 173.204 forint áramdíj (VI.) és a 3.888.889 forint használati díj (VII.) tekintetében kizárólag a hitelezői igény jogalapját és összeszerűségét vitatta. Az első- és a másodfokú bíróság végzése [14] Az elsőfokú bíróság végzésével kötelezte a felszámolót, hogy a hitelezőt a
  1. első félévére vonatkozó üzemeltetési díj jogcímén megillető hitelezői igényt 12.500.000 forint + áfa, azaz 15.875.000 forint összegben vegye nyilvántartásba. A hitelező ezt meghaladó igényét elutasította. [15] A hitelező fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részét részben és akként változtatta meg, hogy kötelezte a felszámolót, a hitelező meghiúsulási kötbér címén bejelentett hitelezői igényét 11.250.000 forint összegben elismert követelésként vegye nyilvántartásba. Egyebekben az elsőfokú végzést helybenhagyta. [16] Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a fellebbezés nem érintette az elsőfokú végzés azon rendelkezését, mellyel kötelezte a felszámolót, hogy a hitelezőt a
  2. első félévére vonatkozó üzemeltetési díj jogcímén megillető hitelezői igényt 15.875.000 forint összegben vegye nyilvántartásba. A hitelező ezt meghaladó hitelezői igényét elutasító rendelkezés részbeni megváltoztatására irányuló fellebbezési kérelem pedig nem érintette a III., V. és VI. pont alatti üzemeltetési díj és áramdíj címén előterjesztett igényeket, így ezek sem képezték a másodfokú eljárás tárgyát. [17] Az ítélőtábla teljes mértékben egyetértett a törvényszéknek a
  3. év második félévére vonatkozó üzemeltetési díj (II.) tekintetében kifejtett álláspontjával. A meghiúsulási kötbér címén érvényesített igényt (IV.) ugyanakkor 11.250.000 forint összegben alaposnak találta. Kúria III.Gfv.30.157/2024/4 5 [18] A használati díj (VII.) körében a másodfokú bíróság nem osztott a hitelező azon álláspontját, mely szerint a követelés a bérlemény visszabocsátásának napján (
  4. április 28.) keletkezett. Rámutatott, a felek szerződése nem rendelkezik a használati díj esedékességéről, azt azonban tartalmazza, hogy a használati díjat a birtok visszaadása iránti kötelezettség elmulasztása alapozza meg (
  5. számú módosítás 13.
  6. pont). Mivel a szerződést a hitelező felmondása megszüntette, az adós azonban a birtok visszaadása iránti kötelezettségének nem tett eleget, ezért a mulasztásával azonnal beállt a használati díj fizetési kötelezettsége. A törvényszék a felmondásra tekintettel megállapította, hogy a szerződés
  7. november
  8. napján szűnt meg, amit egyik fél sem vitatott. A használati díj tekintetében a 120 napos igénybejelentési határidő ezért ettől a naptól számítandó, ennek folytán
  9. március 28-án járt le. Mivel a használati díj iránti követelését a hitelező csupán
  10. április 25-én jelentette be a felszámolónak, ez az igényérvényesítés a 120 napos jogvesztő határidőn túl történt. A hitelezői igényt (VII.) ezért el kellett utasítani. A felülvizsgálat iránti kérelem [19] A hitelező felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzésnek a használati díj jogcímén előterjesztett hitelezői igény nyilvántartásba vételét elutasító része hatályon kívül helyezését és ebben a körben elsődlegesen az elsőfokú végzés megváltoztatásával a
  11. november
  12. és
  13. április
  14. közötti időszakra nettó 20.958.904 forint használati díj áfával növelt összegének nyilvántartásba vételére kérte kötelezni a felszámolót, másodlagosan az eljárt bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a polgári perrendtartásról szóló
  15. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp. 2.) §
(2)bekezdését, 279. §
(1)bekezdését, 370. §
(1)bekezdését, valamint a Cstv. 37. §
(2)bekezdését és 67. §
(2)bekezdését. [20] A megjelölt eljárási szabálysértések körében arra hivatkozott, hogy az általa használati díj jogcímén előterjesztett, és a felszámoló által elbírálásra a bíróság elé terjesztett igénye tekintetében a felszámoló csak azzal érvelt, hogy e követelés jogalapja hiányzik, mivel a szerződés
  1. november 26-án megszűnt és a megszűnést követően üzemeltetés nem történt. Az elsőfokú bíróság e védekezést vizsgálva hozta meg döntését, ő maga pedig az elsőfokú végzés elleni fellebbezését az elsőfokú bíróság által kifejtett állásponthoz képest terjesztette elő, és arra hivatkozott, hogy megítélése szerint a Pp.
  2. §
(1)bekezdése szerint annak tényét, hogy a szerződés tárgyát képező területet az adós használta-e vagy sem, az adósnak kellett volna bizonyítania. A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében a használati díj tekintetében az elsőfokú bíróság előtt tett nyilatkozatait változatlan formában fenntartotta. [21] A hitelező álláspontja szerint az ekként előterjesztett fellebbezését a másodfokú bíróság a Pp. 2. §
(2)bekezdésében és a Pp. 370. §
(1)bekezdésében foglaltakkal ellentétesen vizsgálta, mert a felszámolónak az ebben a körben előadott védekezése, továbbá a fellebbezési kérelem és ellenkérelem tartalma alapján a másodfokú eljárásban csak az lett volna vizsgálható, hogy a hitelezhő használati díj jogcímén előterjesztett hitelezői igénye jogalapjában bizonyított, vagy sem. A jogerős végzés azonban mindezeken túlterjeszkedve nem az elsőfokú végzésben foglaltak megalapozottságát vizsgálta, hanem teljesen új, az eljárásban a „felek által benyújtott dokumentumokban nem szereplő” érveket, megsértve a Kúria III.Gfv.30.157/2024/4 6 Pp. 2. §
(2)bekezdésében, a Pp. 279. §
(1)bekezdésében és Pp. 370. §
(1)bekezdésében foglaltakat. [22] Másodlagosan, az eljárási hivatkozásai alaptalansága esetére állította, hogy a használati díj iránti igénye a szerződés tárgyát képező terület birtokának átruházása napján keletkezett. Kizárólag a szerződés szerinti terület birtokának átruházása időpontjában került ugyanis abba a helyzetbe, hogy a késleltetett visszaadás napjait és ezzel a követelés összegszerűségét megállapítsa. A jogerős végzés ezzel ellentétes következtetése a felek közötti szerződés téves értelmezésén alapul, ezért a használati díj iránti követelését sem elkésetten jelentette be. [23] Az adós képviseletében eljáró felszámoló a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [24] A Kúria elöljáróban rögzíti, hogy a hitelező felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzésnek a használati díj címén előterjesztett hitelező igénye nyilvántartásba vételét elutasító rendelkezését támadta, és felülvizsgálati kérelmében „20.958.904 forint használati díj áfával növelt összegének nyilvántartásba vételét” kérte. Ezzel kapcsolatban a Kúria hangsúlyozza, hogy a vitatott hitelezői igény elbírálása iránti eljárás kereteit a felszámoló jelöli ki azzal, hogy milyen igényt terjeszt a bíróság elé elbírálásra. Az adott ügyben a felszámoló a hitelezőnek – egyebek mellett – a 3.888.889 forint használati díj (VII.) követelését terjesztette vitatott hitelezői igényként elbírálásra a bíróság elé, következésképp az eljárt bíróságok is csak erről dönthettek. Ezért a felülvizsgálati kérelem sem terjedhet ki az így beterjesztett hitelezői igénytől tény-, illetve jogalapjában vagy összegszerűségében eltérő követelés elbírálására. Ennek körében figyelemmel kellett lenni arra is, hogy a felülvizsgálati kérelemben megjelöltekkel részben azonos időszakra vonatkozóan a hitelező korábban üzemeltetési díj címén jelentett be igényt, amelyet a felszámoló ugyancsak előterjesztett vitatott igényként elbírálásra, azonban e követelést az elsőfokú bíróság elutasította, az elsőfokú végzést pedig e részében a hitelező nem támadta fellebbezéssel, tehát ez a követelés már a másodfokú eljárásnak sem képezte tárgyát. Az elsőfokon jogerősen elutasított igényt a hitelező jogszerűen a jogcím módosításával sem érvényesítheti a felülvizsgálati eljárásban. [25] A fentiek alapján a hitelező felülvizsgálati kérelme is csak akként volt értelmezhető és elbírálható, hogy annak tárgyát a felszámoló által használati díj (VII.) jogcímén elbírálásra előterjesztett 3.888.889 forint összegű vitatott hitelezői igénye képezte, egyebekben a Kúria a jogerős végzést nem bírálhatta felül. [26] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelemmel támadott – a fentiek szerint meghatározott – részében a Cstv. 6. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 423. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az abban megjelölt okokból az alábbiak szerint jogszabálysértőnek találta. Kúria III.Gfv.30.157/2024/4 7 [27] A felszámolási eljárásban a hitelezői igény bejelentésének és nyilvántartásba vételének rendjét, továbbá a felszámoló ezzel kapcsolatos eljárását, feladatait a Cstv. részletesen szabályozza [Cstv. 28. §
(2)bekezdés f) pont, 37. §
(1)-
(2)bekezdés,
  1. §,
  2. §
(2)bekezdés]. E szabályozás lényege szerint a hitelezőnek legkésőbb a jogvesztő határidőben be kell jelentenie a bejelentésköteles követelését, és egyúttal be kell fizetnie a regisztrációs díjat és a költségátalányt. Ha a felszámoló úgy ítéli meg, hogy hitelező a jogvesztő határidőn túl jelentette be követelését, a követelés nyilvántartásba vételére és vitatott igényként elbírálás végett a felszámolást lefolytató bíróság elé terjesztésére nem kerülhet sor. Tájékoztatnia kell csupán a felszámolónak a hitelezőt arról, hogy elkésettsége miatt a követelést nem veszi nyilvántartásba. Ha a hitelező nem ért egyet a felszámolónak a jogvesztő határidő túllépésére vonatkozó álláspontjával, a felszámoló intézkedésével szemben a Cstv. 51. §-a alapján kifogással élhet. [28] Ha a hitelezői igényt a jogvesztő határidőn belül jelentették be, a felszámoló megvizsgálja a követelést jogalapját, illetve összegében. Ha e körben a követelést vitatja, úgy vitatott igényként veszi nyilvántartásba, és a Cstv. 46. §
(6)bekezdése alapján haladéktalanul beterjeszti elbírálásra a bírósághoz. A vitatott hitelezői igény elbírálására irányuló eljárásban a bíróság a követelés jogalapjának, illetve összegének vizsgálata alapján megítéli, hogy az a hitelezőt megilleti-e. [29] Helyesen állította a hitelező felülvizsgálati kérelmében, hogy a használati díj iránti követelés (VII.) esetében a felszámoló nem hivatkozott arra, hogy ezt az igényt a jogvesztő határidő elteltét követően jelentették volna be. A felszámoló ugyanis jogalapjában vitatta a követelést, ezért terjesztette be vitatott igényként elbírálás végett a bírósághoz. [30] Az előzőekben kifejtettekből következően a felszámolónak az elkésettségre alapított védekezése nem is lehetett, hiszen ennek a kérdésnek a megítélése nem a Cstv. 46. §
(6)bekezdése szerinti eljárásra tartozik. [31] Helytálló volt a hitelező azon hivatkozása is, hogy a vitatott igényt érdemben a felszámoló védekezésének keretei között kell elbírálni, mint ahogy a másodfokú érdemi döntés kereteit is meghatározza a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem. Helyesen utalt e körben a hitelező a rendelkezési elv szabályára [Pp. 2. §
(2)bekezdés] [32] A Kúria mindezekkel összefüggésben megjegyzi, hogy ha a bíróság azt észleli, hogy a felszámoló tévesen terjesztette elé a Cstv. 46. §
(6)bekezdése alapján a követelést, mert az nem is képezheti a vitatott igény elbírálására irányuló eljárás tárgyát, a követelés érdemi elbírálására nem kerülhet sor. [33] A másodfokú bíróság tehát lényeges eljárási szabálysértéssel döntött a követelésről. A felülvizsgálati kérelem másodlagos hivatkozásainak vizsgálata mindezekre figyelemmel szükségtelen volt.. [34] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős végzés felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Cstv. 6. §
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 424. §
(3)bekezdése alapján Kúria III.Gfv.30.157/2024/4 8 hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [35] A megismételt másodfokú eljárásban a másodfokú bíróságnak a fentiekre figyelemmel kell elbírálnia a felülvizsgálati kérelemmel érintett, VII. szám alatti követelés vonatkozásában az elsőokú végzés elleni fellebbezést. [36] A felülvizsgálati eljárásban felmerült költségek összegének a Pp. 424. §
(4)bekezdése szerinti megállapításáról a Kúria nem rendelkezhetett a Cstv. 6. §
(3)bekezdése, és a Pp. 405. §
(1)bekezdése és
  1. §-a folytán alkalmazandó Pp.
  2. §
(3)bekezdése alapján, mert a felülvizsgálati eljárási költségeit sem a hitelező, sem az adós szabályosan nem számította fel. Mindegyikük csupán a felülvizsgálati eljárásban felmerült ügyvédi munkadíjat jelölte meg – összegének meghatározása nélkül – érvényesíteni kívánt felülvizsgálati költségként. Ugyanakkor a hitelező a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 2. §
(1)bekezdése alkalmazását úgy kérte, hogy nem csatolt megbízási szerződést, és annak tartalmára sem utalt. Az adós pedig szintén az érvényesíteni kívánt ügyvédi munkadíj összegének megjelölése nélkül az IM rendelet „3. §
(2)bekezdés a)-b) pontjai, és
(4)-
(5)bekezdése szerinti ügyvédi munkadíjra tartott igényt”, ami a jelen eljárásban nem volt értelmezhető, tekintettel arra, hogy a felszámolási eljárásban a pertárgy értéke nem állapítható meg. A fentiek alapján nem volt megállapítható, hogy az eljárásban részes felek milyen összegű ügyvédi munkadíjat kívántak felszámítani a felülvizsgálati eljárásban, az ekként felszámítani elmulasztott költséget ezért a javukra figyelembe venni nem lehetett. [37] A végzés ellen a felülvizsgálatot a Pp. 407. §
(1)bekezdése zárja ki. [38] A Kúria tárgyaláson kívül hozta meg a határozatát. A határozat elvi tartalma [39] A vitatott hitelezői igény elbírálására irányuló eljárás tárgyát annak elbírálása képezi, hogy a követelés jogalapjában, illetve összegében megalapozott-e. Az alkalmazott jogszabályok [40] A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 46. §
(6)bekezdése, 51. §
(1)bekezdés. [41] A polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (Pp.)
  2. §
(2)bekezdés,
  1. §,
  2. §
(1)bekezdés. Kúria III.Gfv.30.157/2024/4 9 Budapest,
  1. december
  2. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Bajnok István s.k. előadó bíró, Dr. Gáspár Mónika s.k. bíró, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró, Dr. Zumbók Péter s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.