← Magyarország

Kpkf.39767/2021/2 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az Oktatási Hivatal nyilvántartási ügyben hozott határozata vonatkozásában közigazgatási per megindítására jogszabály sem hallgatót, sem Hallgatói Önkormányzat elnökségének tagját, sem a szenátus tagjait nem jogosítja fel. A Vhr. 11. §

(3)bekezdés d) pontja értelmében a fenntartóváltozás nyilvántartásba vétele iránti kérelem benyújtását a fenntartó vagy a felsőoktatási intézmény kezdeményezheti. A Kúria mint másodfokú bíróság végzése Az ügy száma: Kpkf.VI.39.767/2021/
  1. A tanács tagjai: Dr. Márton Gizella a tanács elnöke Dr. Nagy Szabolcs előadó bíró Dr. Drávecz Margit Gyöngyvér bíró A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Kollarics Flóra Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: jogi képviselő1; cím2) Az alperes: Oktatási Hivatal (cím3) Az alperes képviselője: Dr. Hajdú József kamarai jogtanácsos Az alperesi érdekelt: érdekelt1 (cím4) Az alperesi érdekelt képviselője: Gál és Társai Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: jogi képviselő2; cím5) A per tárgya: nyilvántartási ügyben hozott - FNYF/1494-3/
  2. számú - közigazgatási határozat jogszerűségének vizsgálata A fellebbezést benyújtó fél: a felperes A fellebbezéssel támadott határozat: Miskolci Törvényszék 101.K.701.558/2020/
  3. számú végzése Rendelkező rész A Kúria – az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja; – kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint másodfokú perköltséget. A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs. Kúria VI.Kpkf.39.767/2021/2-I 2 Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás és az ügy előzménye [1] A érdekelt1ról, a érdekelt1 és a egyéb1 részére történő vagyonjuttatásról szóló
  4. évi LXXII. törvény (SZFA tv.)
  5. §
(1)bekezdése a egyéb1 (a továbbiakban: egyéb1) fenntartói jogát alapítói vagyoni juttatásként a érdekelt1 (a továbbiakban: érdekelt1, alperesi érdekelt) tulajdonába adta. Az érdekelt1
  1. augusztus
  2. napján elfogadta az egyéb1 Alapító Okiratát, valamint a
  3. szeptember
  4. napjától hatályos - a későbbiekben kétszer módosított - Szervezeti és Működési Szabályzatát (SzMSz). Az egyéb2, mint átadó fenntartó és az érdekelt1, mint átvevő fenntartó a
  5. augusztus
  6. napján kelt, közösen benyújtott, az alperes által HK.86.389/
  7. számon iktatott FRKP-1110 számú adatlapon kérték az alperes nyilvántartásában vezetett, az egyéb1 fenntartói jogának átadása következtében megváltozott adatok átvezetését. [2] Az alperes a
  8. augusztus
  9. napján kelt FNYF/1494-3/
  10. számú határozatával nyilvántartásba vette az egyéb1 fenntartói jogának átadásával összefüggő egyes adatokat, valamint a nyilvántartásában az egyéb1 fenntartójáról és gazdálkodásának rendjéről vezetett adatokat akként módosította, hogy az egyéb1 új fenntartója az érdekelt1
  11. szeptember
  12. naptól kezdődő hatállyal, továbbá az egyéb1 korábbi („költségvetési”) gazdálkodási rendje „magán közhasznú” gazdálkodási rend
  13. szeptember
  14. napjától. Kereset és védirat [3] A felperes – mint hallgató, mint a hallgatói önkormányzat elnökségének tagja és mint szenátusi tag – keresetlevelet terjesztett elő az alperesi határozat jogszerűségének vizsgálata iránt, „kérte az alperesi határozatnak a megismételt eljárásban hozott új határozat véglegessé válásának napjával történő hatályon kívül helyezését, az alperes új eljárásra kötelezését és arra nézve részletes, az egyéb1i autonómia garanciáit biztosító iránymutatás adását a fenntartói jogok átadásának, mint cselekménynek a megvalósítására vonatkozóan”. Azonnali jogvédelem, továbbá bírói normakontroll indítvány megtétele iránti kérelmet is előterjesztett. [4] Perbeli legitimációját a közigazgatási perrendtartásról szóló
  15. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  16. § a) pontjára alapította (keresetlevél
  17. pontja), kifejtve, hogy az alperes határozatával legitimálódott a fenntartó az egyéb1mel összefüggő pozícióira. Az egyéb1 hallgatójaként, hallgatói önkormányzati tagként, szenátusi tagként joga van az egyéb1i autonómiát, önkormányzatiságot sértő intézkedés-sorozat ellen fellépni. [5] Az alperes védiratában elsődlegesen kérte a keresetlevél visszautasítását a Kp.
  18. §
(1)bekezdés
  1. c)és
  2. i)pontja alapján, figyelemmel a felperes perbeli legitimációjának hiányára, valamint a keresetindítási határidő elmulasztására. Másodsorban kérte a kereset elutasítását a felperes kereshetőségi jogának hiánya miatt a Kp. 88. §
(1)bekezdés
  1. b)pontja alapján, végül Kúria VI.Kpkf.39.767/2021/2-I 3 pedig azért, mert mind a nyilvántartásba-vételi eljárás, mind az azt lezáró határozat eleget tett a jogszabályi előírásoknak. [6] Az alperesi érdekelt a kereshetőségi jog hiányára figyelemmel a Kp. 17. §
  2. a)pontjára és a 88. §
(1)bekezdés b) pontjára tekintettel kérte a kereset elutasítását és csatlakozott az alperes által előadottakhoz. Az elsőfokú bíróság végzése [7] A Miskolci Törvényszék a 101.K.701.558/2020/11. számú végzésében a pert (helyesen: az eljárást) a Kp. 81. §
(1)bekezdés a) pontja alapján – figyelemmel a 48. §
(1)bekezdés c) pontjában foglaltakra is –, megszüntette. Végzésének indokolásában a Kp. 17. § [helyesen 16. §]
(1)bekezdése, a nemzeti felsőoktatásról szóló
  1. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 87/
  2. (IV. 9.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.)
  3. §
(1)bekezdése, a
(3)bekezdés d) pontja, valamint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 10. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezések alapján rámutatott arra, hogy a felperesnek – sem hallgatóként, sem az egyéb1 egyes szerveiben betöltött tisztsége folytán – nincsen olyan közvetlen joga vagy jogos érdeke, amely az alperes eljárásában az ügyféli jogállását, valamint az alperesi határozat vonatkozásában perindítási jogát megalapozná. Rögzítette, hogy az Nftv. 73. §
(2)bekezdésének utolsó mondata szerint a hallgatók jogait, kötelezettségeit a fenntartói jogváltozás nem érinti, ezért sem kellett az alperesnek a megelőző eljárásba ügyfélként bevonnia a hallgatókat, a hallgatói önkormányzat elnökét és a szenátus hallgató tagjait sem. A fellebbezés és az észrevétel [8] A felperes a végzés elleni fellebbezésében kérte a Kp. 114. §
(2)bekezdés b) pontja alapján az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését és a Kp. 114. §
(4)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság kötelezését az eljárás lefolytatására. A fellebbezésben jogszabálysértésként a Kp. 17. §
(1)bekezdés
  1. a)pontját [helyesen 17. §
  2. a)pontját], 81. §
(1)bekezdés a) pontját, 48. §
(1)bekezdés c) pontját, a Vhr. 11. §
(3)bekezdését és az Ákr. 10. §
(1)bekezdését jelölte meg. Fellebbezésének indokaként - a tények ismertetését követően - kifejtette, hogy a Vhr. nem határoz meg kötött ügyféli kört, annak 11. §
(3)bekezdése arról rendelkezik, hogy a változásbejelentést ki köteles benyújtani. Ebből álláspontja szerint - különösen az Ákr. 10. §
(1)bekezdése tükrében - nem következik az, hogy az eljárásban más ne lehetne ügyfél, továbbá az sem, hogy a per megindítására csak meghatározott személy lenne jogosult. Hivatkozott arra, hogy az Ákr. 10. §
(1)és
(2)bekezdése kifejezetten kizárja, hogy más jogszabály, különösen kormányrendelet az ügyfelek körét az Ákr. 10. §
(1)bekezdéséhez képest szűkítse. Álláspontja szerint ezért az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta a Kp. 48. §
(1)bekezdés
  1. c)pontját és megsértette a Kp. 17. §
  2. a)pontját. Az Nftv. 73. §
(2)bekezdésének utolsó mondata kapcsán rámutatott arra, hogy formálisan megközelítve a hivatkozott rendelkezés a közvetlen jogos érdek érintetlenségéről egyáltalán nem szól, másrészt a Kúria VI.Kpkf.39.767/2021/2-I 4 keresetlevélben nem a fenntartóváltást, hanem annak a megvalósulását vitatta, amely álláspontja szerint - közvetlenül érintette jogait és jogos érdekeit, különös figyelemmel azokra az alapdokumentumokra, amelyek alapján a fenntartóváltást az alperes bejegyezte. Utalt arra is, hogy önmagában attól, hogy egy törvény megállapít egy tényt, a valóságban még nem lesz úgy. Kifejtette továbbá, hogy amennyiben a Kúria a fellebbezéssel támadott végzést helytállónak találná, az a jogorvoslathoz való jog sérelméhez vezetne, mivel közvetlen jogsérelme orvoslására nem állna rendelkezésre bírói fórum. Álláspontja szerint a fenntartóváltás folyamata úgy zajlott le, hogy az a felsőoktatási autonómiához való jogát, a hallgatói önkormányzáshoz való jogát is érintette és sértette, így a bírósághoz való fordulás jogát biztosítani kell, figyelemmel az Alaptörvény XXVIII. cikk
(1)bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogra. Ez utóbbi kérelme körében az alkotmánybírósági gyakorlatra – köztük az 59/
  1. (XI. 29.) AB határozatra, a 2218/B/
  2. AB határozatra, a 476/B/
  3. AB határozatra, a 3027/
  4. (II. 6.) AB határozatra, a 35/
  5. (VII. 19.) AB határozatra, a 26/
  6. (VII. 21.) AB határozatra, a 3153/
  7. (VII. 22.) AB határozatra, a 22/
  8. (VII. 15.) AB határozatra és a 36/
  9. (XII. 18.) AB határozatra – hivatkozott és kérte az Alkotmánybíróságról szóló
  10. évi CLI. törvény (a továbbiakban: ABtv.)
  11. §
(1)bekezdése alapján az eljárás felfüggesztését és az Alkotmánybírósághoz bírói normakontroll indítvány beterjesztését a Vhr. 11. §
(3)bekezdésének és az Nftv. 73. §
(2)bekezdésének alkotmányos felülvizsgálata érdekében, mivel ezek a jogszabályi rendelkezések elvonják a bíróság előtti jogérvényesítés lehetőségét. [9] Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében kérte az elsőfokú végzés helybenhagyását. Az észrevételében hangsúlyozta, hogy a védiratában foglaltakat a fellebbezési eljárásban is fenntartja, kérte az észrevételben és a védiratban előadottak együttes értékelését. Kifejtette, hogy – nézete szerint – a felperes alapvetően két okból nem rendelkezik aktív perbeli legitimációval. Egyrészt hallgatóként nem önálló személy az egyéb1hez képest, hanem annak az egyéb1nek a része, amelynek jogaival és kötelezettségeivel kapcsolatban pert kíván indítani, ugyanakkor az Ákr. 10. §
(1)bekezdése alapján az a természetes vagy jogi személy, egyéb szervezet lehet ügyfél, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti, akire nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz, vagy akit hatósági ellenőrzés alá vontak. A felperesnek, mint természetes személynek a jogát vagy jogos érdekét nem érinti közvetlenül az egyéb1mel kapcsolatos egyetlen hatósági ügy sem, hallgatóként pedig csupán része az egyéb1nek, mint felsőoktatási intézménynek, így hallgatóként egyéni jogait az Nftv. 34. alcímében foglaltak szerint gyakorolhatja. Rámutatott arra, hogy az Nftv. 13. §
(1)bekezdése szerint a felsőoktatási intézmény első számú felelős vezetője és képviselője a rektor, az Nftv. nem hatalmazza fel sem a hallgatót, sem a hallgatói önkormányzatot, hogy az adott felsőoktatási intézményt érintő ügyekben eljárhasson, azt képviselhesse. Hangsúlyozta, hogy a megelőző eljárás nem konstituált jogokat a fenntartóváltás tekintetében, annak eredménye egy regisztratív aktus volt. A perbeli legitimáció hiánya körében másrészt arra mutatott rá, hogy az Ákr. 10. §
(1)bekezdésének általános szabályait lerontják a különös szabályok, így a Vhr. 11. §
(3)bekezdés d) pontja szerinti különös szabály is. A felperes alapdokumentumokra alapított érvelése kapcsán előadta, hogy a megelőző nyilvántartásba-vételi eljárásban nem vizsgálta az egyéb1 SzMSzét, az Alapító Okiratot is csak abban a körben, hogy tartalmazza-e az új fenntartót, továbbá a nyilvántartásba vételi eljárásnak nem volt feladata az intézményi alapdokumentumok jogszabályi megfelelőség szerinti vizsgálata. [10] Az alperesi érdekelt észrevételt nem terjesztett elő. Kúria VI.Kpkf.39.767/2021/2-I 5 A Kúria döntése és jogi indokai [11] A fellebbezés – az alábbiak szerint – alaptalan. [12] A Kúria az elsőfokú bíróság végzését a Kp. 112. §
(3)bekezdése folytán alkalmazandó 108. §
(1)bekezdése szerint a felperesi fellebbezés és az alperesi észrevétel keretei között bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság érdemben helytálló döntést hozott, a rendelkezésre álló adatokból okszerű következtetést vont le arra nézve, hogy a felperesnek perindítási jogosultsága nincs, amelynek következményeként helytállóan rendelkezett a Kp. 48. §
(1)bekezdés c) pontjára utalással a Kp. 81. §
(1)bekezdés a) pontja alapján az eljárás megszüntetéséről. A fellebbezésben foglaltakra utalással a Kúria a következőket emeli ki. [13] A Kúria mindenekelőtt arra mutat rá, hogy a perbeli tényállással és jogkérdésekkel teljes mértékben azonos ügyben a Kúria már állást foglalt a Kpkf.V.40.474/2020/
  1. számú végzésében, melyben foglaltaktól a jelen esetben sem kíván eltérni az alábbiak szerint. [14] A Kúria elöljáróban rögzíti, hogy hivatalos tudomással bír arról, hogy a felperes az egyéb1 fenntartói jogának átadásával összefüggésben a nyilvántartási határozat megtámadásán túl további közigazgatási pereket indított, amelyekben vitatta az alperesi határozattal zárult közigazgatási eljárás megindítása iránt benyújtott kérelem (azaz az alperes által HK.86.389/
  2. számon iktatott FRKP-1110 számú adatlap), valamint egyes fenntartói dokumentumok (alapdokumentumok) jogszerűségét. A Kúria hangsúlyozza, hogy a felperesnek a fellebbezésben az Ákr.
  3. §
(1)és
(2)bekezdése alapján az ügyféli jogállás tekintetében kifejtett érveit annak tükrében kell értékelni, hogy a fenntartóváltozás nyilvántartásba vétele a felperes jogát, jogos érdekét közvetlenül érinti-e, azaz a felperes perindítási jogát jelen perben kizárólag a fenntartóváltozás nyilvántartásba vétele tárgyában hozott határozat tekintetében kell és lehet kizárólag vizsgálni. [15] Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy az alperes eljárásában ügyféli jogállással rendelkező személyek a Vhr. 11. §
(3)bekezdéséből határozhatók meg. A Vhr. 11. §
(3)bekezdés d) pontjának releváns rendelkezése értelmében a fenntartóváltozás nyilvántartásba vétele iránti kérelem benyújtását a fenntartó vagy a felsőoktatási intézmény kezdeményezheti. E rendelkezést az Ákr. 10. §
(1)és
(2)bekezdésében foglaltakkal összevetve a Kúria úgy értékelte, hogy a felperes téves értelmezés mentén mutatott rá a kötött ügyféli kör meghatározásának hiányára, továbbá arra is, hogy a Vhr. az Ákr. 10. §-a szerinti ügyféli kört – az Ákr. kifejezett tilalma ellenére – szűkíti. Az Ákr. 10. §
(1)bekezdése általános ügyféldefiníciót ad, a
(2)bekezdése pedig lehetővé teszi, hogy törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtában megállapítsa azon személyek és szervezetek körét, akik (amelyek) a jogszabály erejénél fogva ügyfélnek minősülnek. Az Ákr. 10. §
(1)bekezdése tehát jogviszony szerinti,
(2)bekezdése pedig jogszabály szerinti ügyfélfogalmat tartalmaz. Ez utóbbi esetben az ügyféli minőség (közvetlen jog, jogos érdek fennállása) nem igényel bizonyítást. A Vhr. 11. §
(3)bekezdésének perbeli esetben irányadó d) pontja felperes hivatkozása ellenére - nem jelenti az Ákr. 10. §
(1)bekezdése szerinti ügyfélfogalom tiltott szűkítését, ugyanis az Ákr. 10. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezéssel összhangban éppen azok számára - a fenntartó, illetve a felsőoktatási intézmény számára - írja elő az adatbejelentés teljesítését, akire nézve az alperes által vezetett nyilvántartás adatot tartalmaz, Kúria VI.Kpkf.39.767/2021/2-I 6 ezáltal pedig az Ákr. 10. §
(1)bekezdése szerinti ügyfél-fogalomnak megfelelő ügyfeleket determinál. A felperesnek a Vhr. 11. §
(3)bekezdésére, valamint az Ákr.
  1. §-ára alapított hivatkozása tehát nem cáfolja az elsőfokú bíróság végzésének jogszerűségét. [16] Az SZFA tv. rendelkezésén alapuló fenntartóváltozás a fenntartói jogot átadó egyéb2, valamint a fenntartói jogot átvevő érdekelt1 között ment végbe, ezáltal az alperesi határozat szerinti egyes adatok nyilvántartásba vétele, nyilvántartott adatok módosítása a fenntartói jog átadója, átvevője, valamint az egyéb1 relációjában értelmezhető közvetlen jogot, jogos érdeket érintő közigazgatási tevékenységnek, mivel a nyilvántartás rájuk vonatkozó adatot tartalmaz. [17] A Kp.
  2. § a) pontja értelmében perindítási jogosultság azt illeti, akinek jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási tevékenység közvetlenül érinti. A felperes sem a keresetlevelében, sem a fellebbezésben nem igazolt a keresettel támadott határozatból fakadó közvetlen jogot, jogos érdeket, ilyen jog, jogos érdek fennállását az Nftv.
  3. §
(2)bekezdése kapcsán kifejtett érvei sem támasztják alá. Az Nftv. 73. §
(2)bekezdésének formális megközelítése az alperesi határozat által módosított, nyilvántartott adatok körét nem érinti, ezáltal ahhoz kacsolódó közvetlen jogi érdeket sem igazol a felperes oldalán, míg a fenntartóváltás megvalósulásának vitatása, az alapdokumentumokra figyelemmel hivatkozott - a felperes nézete szerint fennálló - jogsérelem sem a nyilvántartási ügyben hozott alperesi határozatból fakad. A Kúria az alapdokumentumok kapcsán utal a felperes által az Alapító Okirat és az SzMSz egyes rendelkezései ellen indított másik közigazgatási perre, amelyben a Kúria másik tanácsa a Kpkf.VI.39.018/2021/2. számú végzésében megállapította, hogy a hallgatói önkormányzat tagjai, vezető tisztségviselői az Nftv. 75. §
(1)bekezdésébe tartozó fenntartói intézkedésekkel szemben perindítási jogosultsággal nem rendelkeznek, közigazgatási pert kizárólag a rektor indíthat, a szenátus felhatalmazása alapján. [18] A keresettel támadott közigazgatási határozat regisztratív aktus. A nyilvántartott adatokban bekövetkezett változás átvezetésének, mint közigazgatási cselekménynek nem része az intézményi alapdokumentumok törvényességének vizsgálata, így az jelen pernek sem tárgya. [19] A Kúria rámutat arra, hogy az ügy érdemének vizsgálata nélkül megállapítható a megelőző eljárásban, azaz a konkrét nyilvántartási ügyben az ügyféli jogállás, amely az Ákr. és a Vhr. rendelkezései alapján az átadó fenntartót, az átvevő fenntartót és az egyéb1et illetheti meg. A felperes nem hivatkozott olyan jogszabályi rendelkezésre, amely alapján hallgatóként, hallgatói önkormányzat elnökségi tagjaként vagy a szenátus tagjaként a per tárgyát képező közigazgatási határozat vonatkozásában a megelőző eljárásban ügyféli minőséggel, ezáltal jelen perben perindítási jogosultsággal bírna, vagy valamely lehetséges ügyfél nevében pert indíthatna. A felperes egyéb1i hallgatóként, hallgatói önkormányzat elnökségi tagjaként hallgatói jogviszonyt érintő kérdésekben járhat el. Ezzel összefüggésben releváns, hogy jogorvoslati eljárás megindítására akkor jogosult, ha jogszabály vagy intézmény szabályzatának rendelkezése ezt biztosítja, azonban az alperes nyilvántartási ügyben hozott határozata vonatkozásában közigazgatási per megindítására jogszabály sem a hallgatót, sem a hallgatói önkormányzat elnökségének tagját nem jogosítja fel. A szenátusban betöltött tagság sem teremt perindítási jogosultságot. A szenátus képviseletének rendjét, illetve a szenátus döntésén alapuló perindítást jogszabály meghatározza, azonban olyan jogszabályi rendelkezésre a felperes nem hivatkozott, amely alapján a szenátus tagja közigazgatási pert indíthatna a nyilvántartási ügyben hozott alperesi határozat ellen. Fenntartói intézkedésekkel szemben a szenátus döntése alapján helye lehet közigazgatási pernek az Nftv. 75. §
(1)bekezdésében foglaltak szerint, azonban a szenátus döntése alapján a közigazgatási per megindítására abban az esetben sem bármely szenátusi tag, hanem a rektor jogosult. Kúria VI.Kpkf.39.767/2021/2-I 7 [20] A felperes a keresetlevelét a Kp. 17. §
  1. a)pontján alapuló perbeli legitimációra hivatkozva, hallgatóként, hallgatói önkormányzat elnökségi tagjaként, valamint a szenátus tagjaként nyújtotta be, azonban az egyes pozíciókhoz kapcsolódó perindítási jogot nem igazolt, a megelőző eljárásban ügyféli minősége nem állt fenn, lehetséges ügyfélként a Vhr. nem nevesíti, és a fentiekben részletesen kifejtettek szerint a fenntartóváltozás nyilvántartása ügyben hozott alperesi határozat - mivel nem a felperes adatának nyilvántartásáról szól, ezáltal - jogát, jogos érdekét közvetlenül nem érinti. Mindezekre tekintettel az eljárás megszüntetése tárgyában hozott elsőfokú határozat nem sérti a Kp. 17. §
  2. a)pontját, 48. §
(1)bekezdés c) pontját és a 81. §
(1)bekezdés a) pontját. [21] A felperes a tisztességes eljárás követelményére vonatkozó alapelvi rendelkezésből levezetve hivatkozott a jogorvoslati jog sérelmére, egyúttal indítványozta az eljárás felfüggesztését és normakontroll eljárás kezdeményezését. A Kúria hangsúlyozza, hogy a perindítási jogosultság hiánya nem minősíthető a jogorvoslati jog sérelmének, ugyanis az Alaptörvényben meghatározott bírósághoz fordulás joga, mint jogorvoslati jog nem általánosságban (minden ügyben minden jogalanyra nézve) biztosított jogosultság, hanem az adott eljárásban feltételez bizonyos fokú érintettséget, amely a közigazgatási per vonatkozásában a perindítási jog körében, a Kp. által szabályozott perindítási kritériumok alapján vizsgálandó. Jelen perben tehát nem az Nftv. 73. §
(2)bekezdésében és nem is a Vhr. 11. §
(3)bekezdésében foglalt rendelkezések zárják el a felperest a bíróság előtti jogérvényesítés lehetőségétől, hanem az a tény, hogy az alperesi határozat tárgyát képező nyilvántartott adatok nem a felperesre vonatkozó adatok, így a konkrét közigazgatási határozatra nézve a Kp. rendelkezései alapján a felperesnek nincs közigazgatási per indítására jogosultsága. [22] A Kúria az ABtv. 25. §
(1)bekezdésén alapuló bírói kezdeményezésre irányuló kérelem kapcsán rámutat arra, hogy a keresetlevél jogszerű visszautasítására tekintettel és arra figyelemmel, hogy az előzőek szerint a tisztességes eljárás követelményének vagy a jogorvoslathoz való jognak a sérelme nem merült fel, más alapjogi sérelem lehetősége sem vetődött fel a Kúria álláspontja szerint, ezért az Alkotmánybírósághoz fordulás szükségessége nem állt fenn. [23] A fentiekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság végzését – annak helyes indokainál fogva – a Kp. 114. §
(5)bekezdésére hivatkozással helybenhagyta. Záró rész [24] A Kúria a fellebbezést a Kp. 114. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [25] A fellebbezési eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §
(1)bekezdés a) pontja alapján illetékmentes. Kúria VI.Kpkf.39.767/2021/2-I 8 [26] Az alperes a fellebbezésre észrevételt tett, a becsatolt költségjegyzéken másodfokú perköltségét felszámította, amellyel egyező mértékű perköltség megfizetésére a Kúria - a Kp. 35. §
(1)bekezdése szerint irányadó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdésében, 82. §
(1)bekezdésében, 83. §
(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel, a 83. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a felperest kötelezte. [27] Az alperesi érdekelt észrevételt nem tett, költsége nem merült fel, ezért arról a Pp. 81., 82. §-aira figyelemmel rendelkezni nem kellett. [28] A Kúria végzése ellen a fellebbezést a Kp. 112. §
(2)bekezdése, a felülvizsgálatot a Kp.
  1. § d) pontja kizárja. Budapest,
  2. április
  3. dr. Márton Gizella s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő dr. Nagy Szabolcs s.k. előadó bíró dr. Drávecz Margit Gyöngyvér s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.