A határozat elvi tartalma: A munkáltató nem bizonyította a felmondásban közölt indokokat, ezért jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Mf.31.233/2024/
- A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bírósága felperesi képviselő ügyvéd (felperesi képviselő címe) által képviselt Felperes1 (Cím1), felperesnek, a alperesi képviselő (alperesi képviselő címe; ügyintéző: alperesi képviselő1 ügyvéd) által képviselt Alperes1 (Cím2) alperes ellen, a Budapest Környéki Törvényszék 33.M.70.032/2024/
- számú ítélete ellen, az alperes
- sorszámú fellebbezése folytán – tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 120.000 (százhúszezer) forint másodfokú perköltséget. A perben felmerült 23.600 (huszonháromezer- hatszáz) forint fellebbezési illetéket az alperes viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás [1] A felperes
- június
- napjától állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel gépkocsi kivonuló járőr munkakörben, munkavégzésének helye az alperes város1 telephelye volt. A felperes 24/48 órás munkaidő beosztás szerint dolgozott. [2] Az alperes város1 kívül város2 is működtetett járőrszolgálatot, egy járőrszolgálat 3 fővel működött. A város2-i járőrszolgálatot az alperes
- decemberével megszüntette, az ott dolgozó munkavállalók munkaviszonyát létszámleépítésre hivatkozással megszüntette
- októbertől decemberig terjedő időszakban. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.233/2024/6 2 [3] A felperes
- január 5-én kérte az ügyvezetőtől a
- évi szabadságának kivételét. [4] Az alperes a felperes munkaviszonyát „rendes” felmondással,
- január 5-i nappal megszüntette, melynek időpontját
- február
- napjában jelölte meg. A felmondás indokolása szerint „az utóbbi hosszabb időben a gazdaságot ért válság (ukrán háború, rezsi válság, nagymértékű infláció) cégünket is elérte, a cég gazdasági kimutatásai szerint (csökkent megrendelés állomány, növekvő közterhek, erősen csökkent ügyfélállomány) második évben vagyunk súlyosan veszteségesek. Veszteségeink csökkentése miatt létszámleépítést kell végrehajtani a cég talpon maradása érdekében.” [5] A
- január 5-én létrejött megállapodás szerint, az alperes kifizetett a felperes részére méltányosságból
- évben ki nem vett 17 nap időarányos szabadságot. [6] Az alperes
- január
- napján a profession.hu weboldalon „biztonsági őr állások, munkák város1ben” címszó alatt kivonuló járőr, vagyonőr munkakörben álláshirdetést tett közzé. Az alperes a felperes munkakörére
- február elejétől új munkavállalót alkalmazott. Kereset [7] A felperes a munkaviszony megszüntetésének jogellenessége jogkövetkezményeként a Munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
- §
(1)bekezdése és 82. §
(4)bekezdése alapján kérte az alperes kötelezését felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő 295.000 forint, valamint perköltség megfizetésére. [8] Álláspontja szerint a felmondás indoka nem valós, mivel az alperes a felmondás közlését követően a felperes által addig betöltött kivonuló járőr, vagyonőr állásra álláshirdetést jelentetett meg a profession.hu álláshirdetési oldalon. Megjegyezte, hogy a felmondásban szereplő azon állítás sem valós, hogy az alperesi cég már második éve súlyosan veszteséges, azonban ez a tény a felmondás jogellenessége szempontjából nem releváns. Megítélése szerint a munkaviszony megszüntetésének valós oka az volt, hogy a szabadsággal kapcsolatos igényét érvényesíteni kívánta. Ellenkérelem [9] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. [10] Előadta, hogy a felmondás indoka valós és okszerű volt. Az alperesnek
- év végén létszámleépítést kellett alkalmaznia a cég nehéz gazdasági helyzete miatt. A munkáltatónak 2022/
- év fordulóján 18, a
- áprilisi bérlisták alapján pedig 12 munkavállalója volt, így a létszámleépítés megvalósult. Előadta, hogy mivel egy város2 tartózkodó járőrt nem tudott átszervezni város1re, ahogy eredetileg tervezte, ezért ezt a munkavállalót pótolni kellett. A 24 órás szolgálathoz az alperesnek 3 járőrt kell biztosítani, de a város2-i járőr hiányában erre nem volt lehetősége. Az alperes jelenleg is minimum 3 járőrrel Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.233/2024/6 3 látja el város1 a 24 órás szolgálatot. Ugyanakkor a felmondás jogszerűsége körében minőségi cserére is hivatkozott és előadta, hogy a létszámleépítést nem érinti, hogy a leépítés ellenére felvett egy, a feladatok ellátására alkalmasabb munkavállalót. Hivatkozott arra is, hogy a
- évi mérleg szerint
- évben 198.000 forint,
- évben már 4,6 millió forintos vesztesége volt az alperesnek,
- évben 3,5 millió nyeresége, azonban a vesztesége továbbra is fennállt. Az elsőfokú bíróság határozata [11] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 295.000 forint felmondási időre járó távolléti díjat, 320.000 forint perköltséget. [12] Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a bírói gyakorlat alapján, amennyiben az alperes a felperes munkakörére rövid időn belül új munkavállalót vesz fel, akkor a létszámleépítés nem valósul meg. Erre tekintettel a felmondás indoka nem valós. Nem érinti a felperes felmondásának jogszerűségét, hogy a felmondást megelőzően
- év végéig létszámleépítést hajtott végre az alperes a város2-i járőrszolgálatnál, mivel a felperes a város1 járőrszolgálatban végzett munkát és a helyére az alperes új munkavállalót vett fel. [13] Az alperes minőségi cserére is hivatkozott, de ezt az indokot a felmondás nem tartalmazza. Az MK
- számú állásfoglalás III. pontja szerint nincs helye olyan új felmondási okok bizonyításának, amelyek közlése a felmondásban nem történt meg, ezért azt a bíróság nem vizsgálta. A bírói gyakorlat alapján a munkaügyi perben nem vizsgálható, hogy a munkáltató gazdasági helyzete valóban szükségessé tette-e az átszervezést. A bíróság ezért a
- és
- évi mérleget, valamint a
- januártól augusztus hónapig terjedő eredménykimutatást és a könyvelő
- április
- napján kelt e-mailjét nem vette figyelembe. [14] Az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felperesnek nem keletkezett kára, figyelemmel arra, hogy az Mt.
- §-a lehetővé teszi a kompenzációs átalány követelését. A felperes a kereseti kérelmének jogalapját pedig erre a jogszabályhelyre hivatkozással terjesztette elő. A felperes követelését támasztja alá a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeinek egyes kérdéseiről szóló 3/
- (III.31.) KMK vélemény
- a) pontja is, amely kimondja, ha a volt munkavállalónak a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt kára még nem keletkezett, illetve azt nem tudja vagy nem kívánja bizonyítani, a tételes kártérítési igények helyett az Mt.
- §
(4)bekezdésében meghatározott kompenzációs átalányt is követelheti. [15] Az alperes alaptalanul hivatkozott arra is, hogy a felmondási időre felére felmentette a munkavégzés alól a felperest, így részére az adott esetben 98.088 forint nettó összegű távolléti díj járna. A bírói gyakorlat alapján a bíróságnak a munkáltató által fizetendő összeget bruttó összegben kell meghatároznia. A felperes az Mt. 82. §
(4)bekezdése alapján terjesztette elő a kereseti követelését, így az alperes a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni. [16] Az alperes nem valós indok alapján jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, ezért a bíróság az Mt. 82.§
(4)bekezdése alapján 295.000 forint felmondási időre járó távolléti díj kifizetésére kötelezte az alperest. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.233/2024/6 4 Fellebbezés [17] Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását új tárgyalás lefolytatására és új határozat hozatalára kérte. Az alperes perköltség iránti igényt is előterjesztett. [18] Hivatkozott arra, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta az alperes által csatolt bizonyítékokat, miszerint a felmondást megelőző két gazdasági évben nehéz gazdasági helyzetbe került, emiatt létszámleépítést kellett végrehajtania. Az alperes a létszámleépítést végre is hajtotta, amelynek során annak utolsó elemeként a felperesnek is felmondott, és jelenleg 6 fővel kevesebb munkavállalót foglalkoztat azon a területen, ahol a felperes is dolgozott. Az alperes a
- február 27-i keltű egyszerűsített éves beszámolóval bizonyította, hogy
- évben 198.000 forint,
- évben pedig 4.618.000 forint volt a vesztesége. Előadta, hogy 2023-ban ugyan a veszteség megszűnt, mint az az év lezárásakor kiderült, de a távfelügyelet iránti igény csökkent, így a cég tevékenységének pénzügyi alapjai sem voltak biztosíthatóak. A cégnek új terület, a napelemek telepítése felé kellett indulnia, ami más képesítésű, képzettségű munkavállalókat igényel. [19] A létszámleépítés ténylegesen megvalósult
- őszétől, így megszüntette munkavállaló, munkavállaló1, munkavállaló2 és munkavállaló3 munkaviszonyát. A felmondás indoka tehát valós és okszerű volt. [20] Hivatkozott arra, hogy a
- január 4-i bérfizetési jegyzék szerint a munkavállalók száma 11 fő volt, míg a 2024 májusi bérfizetési jegyzéken mindösszesen 5 munkavállaló szerepelt. A létszámleépítés tehát valóban megvalósult, annak ellenére, hogy felvett egy, a feladatok ellátására alkalmasabbnak tekintett munkavállalót. Ez a tény azonban nem teszi a létszámleépítést meg nem történtté, vagy a felmondás indokát megalapozatlanná. A munkáltató joga azt eldönteni, hogy a létszámleépítés során mely munkavállalókkal kíván tovább együttműködni, a felperes nem tartozott ezek közé. [21] Az alperes a létszámleépítés folyamatára vonatkozóan részletes bizonyítást tett, amelyre vonatkozóan okiratokat csatolt. Ennek következtében a bizonyítási tehernek eleget tett, így a keresetet a bíróságnak el kellett volna utasítania. [22] Elkerülte a bíróság figyelmét, hogy a munkáltató továbbra is ellátja város2 a távfelügyeleti szolgáltatást, tehát nem annak volt jelentősége, hogy a felperes hol végezte a tevékenységét, hanem annak, hogy az ő munkájára nem volt szüksége és ezt csak a felmondást követően derült ki. Erre vonatkozóan pedig az ügyvezető egyértelmű nyilatkozatot tett, hogy a város2 szolgálatot teljesítő munkatárs még sem vállalta a további munkát, ezért kellett azonnal új munkatársat felvenni az alperesnek, mert így belátható időn belül kettőre csökkent volna a járőrök száma, mely létszámmal viszont már nem lehetett volna ellátni a tevékenységet. [23] Hivatkozott a BH2000.
- számú eseti döntésre, miszerint, ha a munkáltató a felmondás indokát egy folyamat részeként jelöli meg, nem szükséges a folyamat befejezettsége a felmondás jogszerűségének megállapításához. Fellebbezési ellenkérelem Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.233/2024/6 5 [24] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes kötelezését kérte másodfokú perköltség megfizetésére. [25] A felperes álláspontja szerint az elsőfokú ítélet megalapozott volt, felmondás indoka a munkáltató működésével összefüggő ok volt, mely több okból sem volt valós. [26] Hivatkozott arra, hogy a felperes munkaviszonyát a munkáltató azért szüntette meg, mert a szabadság kiadása felől érdeklődött. A felmondás indokolása azonban nem tartalmazza az alperes által előadott azon tényt, miszerint a cégnek új terület felé kellett nyitnia. Az MK
- számú állásfoglalás III. pontja szerint pedig nincs helye olyan új felmondási ok bizonyításának, amelynek közlése a felmondásban nem történt meg. [27] Megjegyezte, hogy a felmondásban szereplő azon közlés sem valós, hogy a cég második éve súlyosan veszteséges, hiszen a felmondást megelőző
- évben az alperes által is elismerten egyáltalán nem volt veszteséges. Egyébként, hogy a cég veszteséges-e vagy sem a felmondás jogszerűsége szempontjából nem releváns. [28] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a létszámleépítés ténylegesen nem történt meg. Az alperes nem kívánta és előadása szerint nem is tudta a város1 járőrszolgálatot két fővel ellátni, ezért a felmondás közlésének másnapján általa is elismerten, a felperes pozíciójára új álláshirdetést jelentetett meg és az adott pozíciót egy hónapon belül be is töltötte. A felperes pozíciójában, munkakörében tehát létszámleépítés nem történt. [29] Azon alperesi előadás életszerűtlen pedig, hogy a másik munkavállaló nem kívánt város1 dolgozni, mivel e körben az alperes semminemű bizonyítási indítványt nem tett, holott bizonyítási teher e tekintetben is őt terhelte. Az a tény, hogy korábban történtek a felperesi cégnél elbocsátások, akár valós létszámleépítési okokból a jelen esetben nem releváns, hiszen azokban az esetekben az elbocsátott dolgozók helyett, illetve helyükre az alperes nem vett fel új alkalmazottat. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [30] Az alperes fellebbezése megalapozatlan. [31] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást lefolytatta, a tényállást teljeskörűen feltárta, a döntését a peradatok okszerű mérlegelésével hozta meg, mellyel a másodfokú bíróság is egyetértett, ezért az elsőfokú ítéletet a Polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 386.§
(4)bekezdése alapján helyes indokainál fogva hagyta helyben. [32] A Pp. 370. §
(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét – a
(2)–
(4)bekezdésben foglalt eltéréssel – az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a 371.§
(1)bekezdés
- a)–
- d)pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. [33] A másodfokú bíróság a fellebbezés kapcsán az alábbiakra mutat rá. [34] Az Mt. 64.§
(1)bekezdés b) pontja szerint a munkaviszony megszüntethető felmondással. A
(2)bekezdése szerint a megszüntetés okának az indokolásból világosan ki kell tűnnie. A megszüntető jognyilatkozat indokának valóságát és okszerűségét a nyilatkozattevő bizonyítja. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.233/2024/6 6 [35] Az Mt. 66.§
(1)bekezdése kimondja, hogy a munkáltató a felmondását köteles megindokolni. A
(2)bekezdése szerint a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lehet. [36] Peradat, hogy a felperes munkaviszonyát az alperes
- január 5-én 30 nap felmondási idővel szüntette meg létszámcsökkentésre hivatkozással. A felperes munkaviszonya
- február 5-én szűnt meg. Az alperes a profession.hu weboldalon „biztonsági őr állások, munkák város1ben” címszó alatt
- január
- napján kivonuló járőr, vagyonőr munkakörben álláshirdetést tett közzé, majd
- február elejétől a felperes munkakörére új munkavállalót alkalmazott. Maga az alperes is elismerte mind az elsőfokú eljárás során, mind a fellebbezésében, hogy a felvett munkavállaló feladatai és munkaköre megegyeztek a felperes munkakörével, feladatával és a munkavégzési helyével. A Kúria BH2007.135 számú határozatában kifejtett álláspontja a jelen ügyben is irányadó és alkalmazandó volt, mely szerint a végrehajtott létszámcsökkentés ellenére jogellenes a felmondás, amennyiben a munkáltató az érintett munkavállaló munkakörében új munkavállalót foglalkoztat. Az Mfv.II.10.474/2006/
- számú ítéletben kifejtettek szerint nem hivatkozhat létszámcsökkentésre a munkáltató, amennyiben a felmondást megelőző egy hónapon belül két új munkavállalót foglalkoztat. A felmondás jogszerűsége szempontjából ugyanis nem hagyható figyelmen kívül a megszüntetést megelőző, illetve az azt követő munkaerőmozgás, amit a felmondás okszerűsége körében kell értékelni. Az Mfv.10.120/
- számú ügyben kifejtettek szerint nem tekinthető okszerűnek a létszámcsökkentésre alapított felmondás, amennyiben a munkavállaló munkájára a továbbiakban is szükség van és a helyére új munkavállalót kell felvenni. [37] A fentiek alapján nem volt jelentősége annak, hogy az alperes úgy nyilatkozott, hogy már
- őszétől megszüntette 4 munkavállaló munkaviszonyát, így annak sem, hogy amíg a
- január 4-i bérfizetési jegyzéken 11 fő szerepelt, a
- májusi bérjegyzéken mindössze 5 munkavállaló került feltüntetésre. A jelen ügyben annak volt jelentősége, hogy az alperes bár a per során arra hivatkozott, hogy létszámcsökkentés történt, a felperes helyett az általa hivatkozott létszámcsökkentés ellenére felvett egy, a felperessel azonos feladatok ellátására alkalmasabb (állítása szerint) munkavállalót. Az a körülmény, hogy az alperes ugyanazon időben adott fel álláshirdetést, mint amikor a felperes jogviszonyát megszüntette, nem tehette okszerűvé a felmondást, így az jogellenesnek minősült, ahogy azt az elsőfokú bíróság is megállapította. [38] Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a bíróság nem vizsgálhatja a létszámleépítés célszerűségét, melyet nem is tett meg az elsőfokú bíróság. A gazdasági célszerűség körében a bevételkiesést, illetve a veszteséget nem volt szükséges vizsgálni, figyelemmel arra, hogy jogellenes volt a felmondás a fenti indokok alapján. [39] Téves az alperesnek a BH2000.
- számú határozatra történő hivatkozása, hogy egy felmondás egy folyamat része volt. A hivatkozott eset a jelen esettől eltérő tényállást rögzít, így az analógia nem alkalmazható. [40] A fellebbezésben hivatkozott az alperes arra, hogy új terület kiépítése felé kellett fordulnia, mely hivatkozás nem vehető figyelembe, mivel a felmondás indoka utólag nem bővíthető ki az MK
- számú állásfoglalás III. pontja szerint. [41] Úgyszintén megalapozatlan a minőségi cserére való alperesi hivatkozás, mivel a felmondás indokában ezen ok nem szerepel, ezért arra már utólag nem hivatkozhat. [42] Megalapozatlan az alperes hivatkozása arra is, hogy munkavállaló4 másik munkavállalóval nem tudott megállapodni abban, hogy a felperes helyén teljesítsen szolgálatot a jogviszony megszüntetése után. Ez a munkáltató szervezési körébe tartozó olyan Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.233/2024/6 7 kérdés, amelyet a másodfokú bíróság sem vizsgálhat, ahogy az elsőfokú bíróság sem vizsgálta érdemben. Jelen esetben annak van jelentősége, hogy a felperes munkakörére, munkahelyére egy új munkavállalót vett fel ugyanazon a napon a munkáltató, amikor a felperes munkaviszonyát megszüntette, így a felmondás jogellenes. Záró rész [43] A fellebbezési eljárásban a felperes pernyertes lett, így a másodfokú bíróság a Pp.
- §-a alapján kötelezte az alperest másodfokú perköltség megfizetésére, amelynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
- (VIII.22.) IM rendelet 2.§-a alapján határozott meg. [44] Az alperes a fellebbezési illetéket lerótta, így a másodfokú bíróság a rendelkező részben csupán megállapította, hogy a fellebbezési illetéket az alperes viseli. [45] A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp.
- §- alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [46] Az ítélet elleni fellebbezési lehetőségét a Pp.
- §-a zárja ki. Budapest,
- január
- dr. Vajas Sándor s.k. a tanács elnöke dr. Kovács Edit s.k. előadó bíró dr. Kulisity Mária s.k. bíró