A határozat elvi tartalma: A 2012. évi II. tv. 155.§
(1)és
(3)bekezdésében eltelt időt követően a terhelt szabálysértési előélete nem vehető figyelembe. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.327/2023/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- évi február hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t: A testi sértés bűntette miatt Terhelt1 ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
- október
- napján kihirdetett 18.B.165/2023/
- számú ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban 7600 (hétezer-hatszáz) forint bűnügyi költség merült fel, melyet az állam visel. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Fővárosi Törvényszék
- október
- napján kihirdetett 18.B.165/2023/
- számú ítéletével Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében [Btk.164.§
(1)bekezdés,
(8)bekezdés I. fordulat] és ezért 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett arról, hogy a vádlott végrehajtás esetén legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, az eljárás során lefoglalt bűnjelről és kötelezte a vádlottat a bűnügyi költség megfizetésére. [2] Az ítélet ellen az ügyészség hosszabb tartamú, végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás érdekében jelentett be fellebbezést. [3] A Fővárosi Főügyészség Büntetőbírósági Ügyek Osztálya Bf.2441/2021/
- számú fellebbezés indokolásában előadta, hogy súlyosító körülményként kell értékelni az élet és testi épség elleni cselekmények elszaporodottságát, a kitartó szándékú bántalmazást, melynek abbahagyására csak külső beavatkozás során került sor, a sértettnek a minősítést megalapozó sérülésen túl is számos - köztük súlyos – sérülése keletkezett, és a vádlott hasonló, garázdaság vétsége miatt indult büntetőeljárás alatt követte el a cselekményt. Így a túlsúlyban lévő súlyosító körülményekre figyelemmel a törvényi minimumban meghatározott tartamú szabadságvesztés kiszabására és annak próbaidőre felfüggesztésére nincs kellő indok, az nem alkalmas sem a speciális sem a generális prevenció elérésére, ezért hosszabb tartanú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása indokolt. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.327/2023/9-II. 2 [4] Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.770/2023/
- számú átiratéban az ügyészi fellebbezést fenntartotta. [5] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, a vádlott beismerő nyilatkozatát a törvényi feltételek fennállása mellett fogadta el, ezért a felülbírálat terjedelme a Be.590.§
(3)bekezdése és a Be.591.§
(2)bekezdés a) pontja, és a Be.606.§
(3)bekezdése alapján korlátozott. [6] Az elsőfokú bíróság az ítéletében a büntetéskiszabási körülményeket jórészt helytállóan vette számba, de azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte. Kétségtelen, hogy a vádlott büntetlen előéletű volt, de ennek nyomatékos értékelését az ítélet [17] bekezdésében írtak, és a vádlott szabálysértési priusza kizárja, a bűncselekményt megelőző két évben ugyanis nyolc szabálysértési eljárás indult ellene, a bűncselekményt büntetőeljárás hatálya alatt követte el, ami miatt a bíróság jogerősen elítélte, majd a cselekmény után egy hónappal újabb bűncselekményt követett el. [7] Az időmúlás ugyancsak nem jelentős enyhítő körülmény, hiszen a vádlottal szemben elfogatóparancsot kellett kibocsátani. [8] Az életveszély közvetett volta nem enyhítő körülmény, de további súlyosító körülmény, hogy az életveszélyt okozó sérülésen kívül több, köztük nyolc napon túl gyógyuló sérülést is okozott a vádlott, a kitartó szándéka pedig a személyében rejlő társadalomra veszélyességet mutatja. [9] Így nem indokolt a középmértéktől olyan arányban eltérő büntetés kiszabása, ahogy azt az elsőfokú bíróság tette. A büntetési célok érvényesüléséhez hosszabb tartamú, végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása indokolt, így erre tett indítványt. [10] A védő észrevételében kifejtette, hogy a büntetés egyik célja a felelősségvállalás, mely védence esetében már megtörtént, szembenézett a cselekményével, bocsánatot kért a sértettől, rendezte vele a viszonyát. [11] Valójában az életveszélyes sérülésen kívül csak egy nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozott a vádlott, a többi sérülés felületi és hámsérülés. [12] A vádlott büntetlen előéletű, a büntetési alapjául szolgáló cselekményeket nagyjából egy időszakban követte el, azóta azonban felhagyott ezzel az életmóddal, nem indult ellene újabb büntetőeljárás, próbál a társadalom hasznos tagja lenni. Ezt a kedvező folyamatot nem lenne célszerű megszakítani, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. [13] A másodfokú nyilvános ülésen a védő az írásban előterjesztett észrevételeit fenntartotta, és kifejtette, hogy a vádlott olyan társadalmi gyökerekkel rendelkezik, ahonnan Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.327/2023/9-II. 3 nehéz volt számára kitörni, de ez sikerült, és rendezett életvitelt alakított ki. A büntetést ennek figyelembevételével is egyéniesíteni kell, és nem állna a büntetés céljával összhangban kiszakítani őt a társadalomból. Az eljárás hossza és a próbaidő tartama kellő speciális prevenciót biztosít, míg az általános prevenció szempontjából pedig nem ellentétes a bírói gyakorlattal a felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása. Ennek alapján az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. [14] A fellebbezés nem megalapozott. [15] Az elsőfokú bíróság az előkészítő ülésen a vádlott beismerő nyilatkozatát végzéssel a Be.504.§
(3)bekezdése szerint fogadta el és a Be.504. §
(6)bekezdése alapján hozta meg érdemi döntését. [16] Az ítélőtábla megállapította, hogy a beismerő nyilatkozat elfogadásának a Be.504.§
(2)bekezdésében írt feltételei fennálltak. [17] A Be.580.§
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontja alapján az ítélet ellen a bűnösség megállapítása, illetve a váddal egyező tényállás és minősítés miatt nincs helye fellebbezésnek, amennyiben a bíróság a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát végzéssel elfogadta. [18] meg. Az elsőfokú bíróság a tényállást és a minősítést a vádirattal egyezően állapította [19] A felülbírálat korlátja így a Be.606.§
(3)bekezdése alapján az, hogy ha az elsőfokú bíróság ítélete a vádlott beismerő nyilatkozatának elfogadásán alapult, a másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletnek a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezéseit csak akkor változtathatja meg, ha a terhelt felmentésének, az eljárás megszüntetésének van helye. [20] Az eljárási szabályok vizsgálata során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az előkészítő ülésre vonatkozó perrendi szabályokat maradéktalanul betartotta, a Be.607.§
(1), 608.§
(1)és 609.§
(1)bekezdésében meghatározott, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem valósított meg, a már kifejtettek szerint a vádlott beismerő nyilatkozatát törvényesen fogadta el. [21] A vádlott felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének nincs helye, a cselekmény minősítése is törvényes. [22] Az elsőfokú bíróság feltárta a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket, és helytállóan értékelte nyomatékkal azt, hogy a vádlott már az eljárás kezdetétől fogva beismerte a cselekményét, és azt megbánta. [23] Kellő súllyal értékelte a vádlott büntetlen előéletét, e körben az ítélőtábla nem osztotta az ügyészi érvelést. Egyrészt tény, hogy a cselekmény elkövetésekor büntetlen Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.327/2023/9-II. 4 előéletű volt, bár kétségtelen, hogy büntetőeljárás hatálya alatt állt, de az is kitűnik a rendelkezésre álló adatokból, hogy 2020. októbere óta vele szemben újabb büntetőeljárás nem indult, márpedig a cselekmény utáni életvitele megítélése szempontjából ez is jelentőséggel bír, és meghatározó annak vizsgálata során, hogy a vádlottal szemben szükséges-e tényleges szabadságelvonással járó büntetés kiszabása. [24] Az ügyész által hivatkozott szabálysértési előéletét – melyet az elsőfokú bíróság helyesen nem is tüntetett fel a személyi adatok között – az ítélőtábla az alábbiak miatt nem vette figyelembe: A Btk.97.§
(2)bekezdése szerint a büntetőjogi felelősség megállapítására, a kiszabott büntetésre és az alkalmazott intézkedésre vonatkozó adatokat közhiteles hatósági nyilvántartás tartalmazza a törvényben meghatározott időpontig, ezt követően hátrányos jogkövetkezmény az elítélés miatt már nem állapítható meg az elítélttel szemben. A 2012. évi II.tv. (Szabs.tv.) 155. §
(1)bekezdése alapján a szabálysértési nyilvántartó szerv a szabálysértést elkövetettek és a helyszíni bírságoltak nyilvántartásába felvett adatokat a büntetést vagy intézkedést megállapító határozat jogerőre emelkedésétől, illetve a helyszíni bírság kiszabásától számított három évig kezeli. A
(3)bekezdés szerint törölni kell a szabálysértési nyilvántartásokból annak a személynek az adatait, akire vonatkozóan az
(1)bekezdésben meghatározott nyilvántartási idő eltelt. Ebből tehát következik, hogy a vádlott szabálysértési előélete nem vehető figyelembe a terhére, hiszen már jelen cselekmény elkövetésétől is több, mint három év telt el, így az akkori szabálysértési előéleti adatait már törölni kellett. [25] Az ítélőtábla mellőzi a cselekmény tárgyi súlyának a súlyosító körülmények körében történő értékelését, mert maga a tárgyi súly a büntetési tételben kifejezésre jut, azonban annak ellenére, hogy a vádlott az életveszélyt eredményező sérülésen kívül legalább négy sérülést okozott, melyek közül az egyik – orrcsonttörés – nyolc napon túl gyógyul, az adott minősítéshez tartozóan sem a sérülések száma és súlyossága, sem az elkövetés módja nem tekinthető kirívónak. [26] Így alappal jutott arra a törvényszék, hogy a vádlottal szemben a középmértéket el nem érő, a törvényi minimumban meghatározott tartamú szabadságvesztés kiszabása alkalmas a büntetési célok elérésére, és ehhez nem szükséges a tényleges szabadságelvonás sem. A büntetőeljárás alatti elkövetés ténye pedig a próbaidő maximális tartamában megfelelő értékelést nyert. [27] Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek. [28] A fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.599.§
(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen a Be.605.§
(1)és
(4)bekezdése alapján helybenhagyta. [29] A másodfokú eljárásban a kirendelt védő díjával kapcsolatban merült fel bűnügyi költség, melyet az ítélőtábla a Be.613.§
(1)bekezdése alapján megállapított és a
(2)bekezdés b) pont alkalmazásával az az állam terhén marad. Budapest,
- évi február hó
- napján Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.327/2023/9-II. dr. Magócsi István a tanács elnöke 5 Radnainé dr. Solymosi Viktória előadó bíró dr. Fatalin Judit bíró A Fővárosi Törvényszék 18.B.165/2023/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.327/2023/
- számú végzésével történt helybenhagyás folytán
- február
- napján jogerőre emelkedett. Budapest,
- évi február hó
- napján dr. Magócsi István a tanács elnöke