Bf.336/2022/11 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulata] miatt 3 év 6 hónap szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A büntetést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a bűnjelek sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az elsőfokú ítélet ellen két irányban jelentettek be fellebbezést. [3] Az ügyészség a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása érdekében terjesztett elő jogorvoslatot. Indokai szerint az elsőfokú bíróság eltúlzott jelentőséget tulajdonított az enyhítő tényezőknek. A szabadságvesztés meg sem közelíti a büntetési tétel középmértékét, ugyanakkor a büntetési célok csak lényegesen súlyosabb büntetés kiszabásával érhetők el. [4] Az ítéletet másfelől védelmi fellebbezések támadták. A vádlott és a védő téves jogi minősítés miatt, valamint a büntetés enyhítése céljából éltek perorvoslattal. A védő a fellebbezés indokolásában kitért arra, hogy a bizonyítás során nem merült fel adat, illetve a vádirat sem tartalmaz arra vonatkozó utalást, miszerint a sértett életveszélyes sérülései oly módon keletkeztek, hogy a vádlott a sértettet megrúgta és ennek következtében a sértett bal VII-VIII. bordája eltört. A védelem álláspontja szerint az ... szakvéleménye alapján sem lehet kétséget kizáróan megállapítani azt, hogy a sértett bal VII-VIII. bordájának törése milyen módon keletkezett, illetve azt sem, hogy egyáltalán azt a vádlott okozta vagy sem. A vád tárgyává tett életveszélyt okozó testi sértés bűntette vonatkozásában a védő álláspontja, hogy a vádlottat az eredmény tekintetében legfeljebb gondatlanság terheli. A védő a büntetés lényeges enyhítését kérte. [5] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.173/2022/2. számú észrevételében az ügyészi fellebbezést fenntartva, a védelmi jogorvoslatokat alaptalannak találva, a vádhatósági jogorvoslat iránya szerint az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására, a szabadságvesztés súlyosítására, egyéb részekben a sérelmezett határozat helybenhagyására tett indítványt. [6] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet elleni fellebbezéseket a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 599. §

(1)bekezdés alapján tanácsülés helyett a védelem indítványára nyilvános ülésen bírálta el. [7] A nyilvános ülésen az ügyész az átiratában foglaltakat fenntartotta. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.336/2022/11/

1. 2 [8] A védő a nyilvános ülésen fenntartva a fellebbezése indokolásában írtakat ugyanakkor eltérő jogi minősítés, súlyos testi sértés bűntettének megállapítása érdekében már nem terjesztett elő indítványt. [9] A fellebbezések nem alaposak. [10] Az ítélőtábla – a védelmi perorvoslatok okára és irányára tekintettel – a Be.
2. §

(1)és

(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt teljeskörűen bírálta felül. A revízió kitért az eljárási szabályok megtartására, az ítélet megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a cselekmény jogi minősítésére, a büntetés kiszabására, az indokolás helyességére és az egyéb rendelkezésekre is, függetlenül attól, hogy ki és milyen okból fellebbezett. A Be. fellebbezési rendszerében is főszabály a teljes felülbírálat. Jelen esetben a vádlott és a védő perorvoslata a tényálláson keresztül támadta a bűnösség megállapítását, ezért korlátozott felülbírálatra nem kerülhetett sor. [11] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást alapvetően a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem abszolút [Be. 608. §

(1)bekezdés a-h) pont], sem olyan súlyos relatív perjogi hibát [Be. 609. §

(1)és

(2)bekezdés a-d) pont], ami az eljárás törvényességét befolyásolva az érdemi felülbírálatot kizárta volna, és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, így az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását eredményezné. [12] Az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és döntően megalapozott tényállást [Be. 561. §

(3)bekezdés c) pont] állapított meg. Az ítélet [6] és [7] bekezdésében azonban az erőbehatás nagysága, a VII. borda törésének típusa és az életveszély milyenségének meghatározás körében részben hiányos [Be. 592. §

(2)bekezdés a) pontja], mely részbeni megalapozatlanságot eredményezett, de a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján (szakértői bizonyítás anyaga) a kisebb tényhiba kiküszöbölhetővé vált. A hiányzó adatok részben az ítélet indokolásában is megtalálhatóak. A [6] bekezdésben rögzítendő, hogy amikor a vádlott a fotelben ülő sértett fejét puszta kézzel legalább három esetben megütötte, az erőbehatás nagysága közepesnél kisebb volt (I. fokú bírósági iratok

1. sorszámnál .... szakvéleményének
2. oldala). A [7] bekezdésben a VII. borda törésénél az ablakos törési jelleg feltűntetendő (I. fokú bírósági iratok
3. számú tárgyalási jegyzőkönyv
4. oldala). A [7] bekezdésben megjelölt életveszélyes sérülés közvetett életveszélyes sérülés volt (korábban hivatkozott szakvélemény
5. oldala). [13] Az így helyesbített tényállás most már megalapozott és a Be.
6. §

(3)bekezdése értelmében irányadó a másodfokú eljárásban. [14] Az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás alapos, a logika szabályainak megfelelő részletes mérlegelést tartalmaz. A széleskörű bizonyítás eredménye folytán módosult a tényállás, sor került ügyészi vádmódosításra, mely már a vádlott terhére róható Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.336/2022/11/

1. 3 sérülések számát mérsékelte és az elsőfokú bíróság a kétséget a tényállása megállapításánál maximálisan figyelembe vette a vádlott javára. [15] A megalapozott tényállás alapján a vádlott bűnösségére vont következtetés helyes, a cselekmény minősítése törvényes. Az életveszélyes sérülés miatt fogalmilag kizárt súlyos testi sértés bűntettének megállapítása. [16] Az életveszélyes sérülésre, mint eredményre a védő álláspontjával ellentétben nem a gondatlansága terjedt ki a vádlottnak. Az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy a vádlottnak az általa kifejtett szándékos bántalmazás kapcsán az életveszélyes sérülés keletkezésének lehetőségét fel kellett ismernie, melynek bekövetkezésébe legalább eshetőleges formában belenyugodott. [17] A büntetés kiszabása során az enyhítő és súlyosító körülményeket a törvényszék számba vette, ennek figyelembevételével is a középmérték alatti, de a törvényi minimumot meghaladó szabadságvesztés büntetést szabott ki, mely inkább enyhe, mint súlyos, viszont kisebb korrekciója a Be.
2. §

(2)bekezdéséből következőleg kerülendő a másodfokú eljárásban. [18] A büntetés kiszabásánál a büntetett előélet értékelésénél tekintettel kell lenni arra is, hogy milyen jellegű bűncselekmény miatt történt a korábbi elítélés. Jelen esetben ittas járművezetés vétsége miatt ítélték pénzbüntetésre a vádlottat 2016 évben, mely cselekmény nem erőszakos jellegű bűncselekmény. A cselekmény tárgyi súlyának megítélésénél a konkrét bántalmazási módnak is jelentősége van, mely az adott ügyben puszta kézzel való bántalmazást takar, eszköz használatára nem került sor. [19] Az összes szempontot egybevetve a vádlott büntetésének súlyosítása, illetve enyhítése végett bejelentett fellebbezések eredményre nem vezethettek. [20] Az ítélet egyéb rendelkezései is helyesek. [21] A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [22] A másodfokú eljárásban a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be. 613. §

(1)bekezdésén és 574. §

(1)bekezdésén alapul. Debrecen,

1. szeptember
2. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke, Dr. Nagy Éva sk. előadó bíró, Dr. Toma Attila sk. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 7.B.332/2020/
3. sz. ítélete a másodfokú határozat által a mai napon jogerőre emelkedett. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.336/2022/11/
4. Debrecen,
5. szeptember
6. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke 4