← Magyarország

Pf.20046/2020/7 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.046/2020/

  1. szám A felperes: felperes (cím2.) Az alperes: alperes (cím1.) Az alperes képviselője: Kaposvári
  2. számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: ügyvéd, cím3.) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: felperes
  3. és Pf.
  4. sorszám alatt alperes
  5. és Pf.
  6. sorszám alatt A per tárgya: személyiségi jogsértés megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása Az elsőfokú bíróság: Kaposvári Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 13.P.20.634/2019/8/II. számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – fellebbezett részében – részben megváltoztatja, és az elsőfokú ítélet jogsértést megállapító rendelkezésének a www.k....hu weboldalon önálló cikként való közzétételét addig az időpontig rendeli el, amíg a www.k....hu weboldalon a
  7. június
  8. napján megjelent „Mustanggal a klotyóra – rendre a utca neve utcán parkol a képviselő”, a
  9. június
  10. napján megjelent „Kiderült: engedély nélkül parkolt a mustangos a sétálóutcán”, a
  11. augusztus
  12. napján megjelent „Kormányhivatal: a Helység-i utca neve utcán tilos várakozni”, a
  13. április
  14. napján megjelent „Miért nem hisszük el felperes egyetlen szavát sem?”, a
  15. április
  16. napján megjelent „Mit keres még mindig a Párt neve-ban a felperes?” és a
  17. április
  18. napján megjelent „Tízmillióra perelte lapunk kiadóját felperes ” című cikkek elérhetőek, de legalább 30 (harminc) napig. Egyéb fellebbezett részében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül 20.000 (húszezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Kötelezi a feleket, hogy fizessenek meg az államnak – az illetékes állami adóhatóság felhívására – a felperes 24.000 (huszonnégyezer) forint, az alperes 72.000 (hetvenkettőezer) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Pécsi Ítélőtábla VI.Pf.20.046/2020/7 2 Indokolás [1] [2] [3] [4] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a Párt neve politikai párt Helység-i szervezetének alelnöke és a ... Megyei Közgyűlésben a párt képviselője. Lakása és ügyvédi irodája Helység-on, a 02 utca szám alatt található. Az utcába behajtási engedéllyel rendelkezik, ingatlanát gépjárművel több esetben is a forgalomtól elzárt területről közelítette meg, és több alkalommal rövid ideig ott parkolt. Emiatt 2015 júniusában a Helység-i közterület-felügyelet ellenőrei több esetben igazoltatták, és vele szemben szabálysértési és közigazgatási hatósági eljárást kezdeményeztek. Az eljárásokról az alperes rendszeresen hírt adott a www.k....hu internetes hírportálon, így
  19. augusztus (helyesen: június)
  20. napján a „Mustanggal a klotyóra – rendre a utca neve utcán parkol a képviselő”,
  21. június
  22. napján a „Kiderült: engedély nélkül parkolt a mustangos a utca neve utcában” és
  23. augusztus
  24. napján a „Kormányhivatal: a Helység-i utca neve utcán tilos várakozni” című cikkében. A közterület-felügyelet feljelentése alapján behajtási tilalomra vonatkozó rendelkezés megsértése miatt a felperessel szemben indult közigazgatási eljárásokat a ...i Rendőrkapitányság 14010-130/146-19/2015.kkt. számú, 14010-13/124-20/2015.kkt. számú és 14010-130/145-21/2015.kkt. számú határozataival megszüntette. Helység Megyei Jogú Város Jegyzőjének a
  25. június 19.,
  26. és 27-i parkolás kapcsán a védett területen való parkolás közösségi együttélés alapvető szabályainak megsértése miatt a felperessel szemben meghozott I/1323-10/
  27. számú, 30.000 forint közigazgatási bírságot kiszabó határozatát a felperes keresete alapján eljárt Helység-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.324/2016/5/II. számú ítéletével hatályon kívül helyezte, és mellőzte a közigazgatási hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését. A
  28. június 25-i parkolás kapcsán a személyazonosság igazolásával kapcsolatos kötelességek megszegése miatt a felperessel szemben a Helység-i Rendőrkapitányság által hozott 30.000 forintot kiszabó határozatot a Helység-i Járásbíróság a 16.Szk.6713/2015/
  29. számú végzésével megváltoztatta, és a szabálysértési eljárást megszüntette.
  30. április
  31. napján az alperes weboldalán a parkolásokat is felelevenítő cikk jelent meg a részben a felperes tulajdonát képező gazdasági társaság által üzemeltetett helyiség... nevű szórakozóhelyet érintő közigazgatási eljárásra utalva „Miért nem hisszük el felperes neve egyetlen szavát sem?” címmel.
  32. április
  33. napján a weboldalon közzétett „Mit keres még mindig a Párt neve-ban felperes?” című cikkben az alperes tájékoztatta a közvéleményt arról, hogy a felperes négy pert bukott el vele szemben jogerősen: két sajtópert, egy sérelemdíj iránti polgári pert és egy büntetőpert. A cikk szerint korábbi állításaik igaznak bizonyultak minden fórumon: első- és másodfokon is, Helység-on és helyiség-en is. Mindkét utóbbi cikk közölte a kapcsolódó
  34. évi cikkek elérhetőségét is. A
  35. április
  36. napján megjelent „Tízmillióra perelte lapunk kiadóját felperes” című cikkben az alperes a utca neve utcai parkolásokról szóló cikkekkel összefüggésben a felperes által személyiségi jog megsértésének megállapítása iránt indult peres eljárásról adott hírt weboldalán. A felperes a
  37. november
  38. napján kelt és
  39. november
  40. napján kézbesített levelében közlemény közzétételére kérte kötelezni az alperest az alábbi tartalommal: „2015 őszén és 2018 tavaszán több cikkben foglalkoztunk azzal, hogy felperes ... utcai lakos – mint minden más ezen a szakaszon lakó – behajt személygépjárművével lakóhelyéhez. Mind a korábbi cikkek után, mind a közelmúltban megjelent cikkekben elhallgattuk az újságolvasók elől az alábbiakat: Helység MJV címzetes főjegyzőjének szabálysértési feljelentéseit „behajtási tilalomra vonatkozó rendelkezés megsértése” miatt a Kaposvári Rendőrkapitányság minden esetben megszűntette. Helység MJV címzetes főjegyzője által tett feljelentést Pécsi Ítélőtábla VI.Pf.20.046/2020/7 [5] [6] [7] [8] 3 „személyazonosság igazolásával kapcsolatos kötelességek megszegése” miatt a Helységi Járásbíróság megszüntette. Helység MJV címzetes főjegyzője által „közösségi együttélés szabályainak megszegése”, azaz a védett övezetben várakozás miatti eljárást a Helység-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság megszüntette. Tehát minden eljárás alaptalan volt. Felperes-tól ezúton kérünk elnézést!” A már említett cikkeken kívül a levél a
  41. április
  42. napján megjelent „Megírtuk az igazat, börtönt kértek ránk a Párt neve Helység-i vezetői” című cikket jelölte meg. Az alperes a közleményt nem tette közzé. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes azzal a magatartásával, hogy a vele szemben indult eljárások megszüntetéséről felszólító levele ellenére nem számolt be, jóhírnevét megsértette, kérte, hogy kötelezze a bíróság az alperest megfelelő elégtétel adására olyan módon, hogy weboldalán az összes megjelölt cikk (
  43. június 29., június 30., augusztus 3.,
  44. április 18., április 20., április
  45. és április 25-i cikkek) elején, legalább harminc napig – vagy ameddig a cikkek elérhetők –, a Facebook-oldalán pedig önálló posztként szerepeljen az elégtételadásra vonatkozó szöveg a felhívásban foglaltakkal egyező tartalommal. Az alperest emellett 400.000 forint sérelemdíj és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni. A Kúria PK
  46. számú állásfoglalására is hivatkozva előadta, hogy az alperes nemcsak az eljárások megindulásáról, hanem – kérelme alapján – azok eredményéről is köteles tudósítani, amelynek elhallgatása jóhírnevét súlyosan sérti. A
  47. és
  48. között több éven át tartó, személyére vonatkozóan valótlanságokat és féligazságokat tartalmazó cikkek stílusa negatív és lejárató volt, ismerősei előtt magyarázkodásra kényszerült, több ügyféle a vele kötött ügyvédi megbízási szerződést megszüntette, amely az alperes sérelemdíjban való marasztalását is megalapozza. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a hivatkozott cikkekben közölt tényállítások a valóságnak megfeleltek, ezt – egy kivételével – jogerős ítélet támasztja alá. A Kúria PK.
  49. számú állásfoglalása kizárólag büntetőügyekre vonatkozik, ezért a jelen ügyben nem alkalmazható, a követelt sérelemdíj összege pedig eltúlzott. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a felperes kérelme ellenére nem tudósított arról, hogy a felperessel szemben a Helység Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Közigazgatási Igazgatóság Közterület-felügyelet feljelentése alapján behajtási tilalomra vonatkozó rendelkezés megsértése miatt 2015-ben indult közigazgatási eljárásokat a Helység-i Rendőrkapitányság megszüntette; továbbá nem tudósított arról, hogy a felperes ellen személyazonosság igazolásával kapcsolatos kötelességek megszegése miatt 2015-ben indult eljárást – a Helység-i Rendőrkapitányság szabálysértési határozatát megváltoztatva – a Helység-i Járásbíróság megszüntette; továbbá nem tudósított arról, hogy a felperessel szemben 2015-ben közrend elleni magatartás: védett területen való parkolás közösségi együttélés alapvető szabályainak megsértése miatt három esetben indult közigazgatási eljárásokban a Helység Megyei Jogú Város jegyzője által meghozott, bírságot kiszabó határozatot a Helység-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogsértést megállapító rendelkezését az ítélet jogerőre emelkedését követő nyolc napon belül a www.k....hu weboldalán önálló cikként harminc napig, valamint a Facebook-oldalán is a fenti időtartamban önálló közleményként tegye közzé, továbbá fizessen meg a felperes részére 300.000 forint sérelemdíjat, 30.000 forint perköltséget, valamint az állam javára 36.000 forint feljegyzett kereseti eljárási illetéket. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló
  50. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 12.§

(1)bekezdésében és 13.§-ában, valamint a Ptk. 2:42.§
(1)bekezdésében, 2:43.§ d) pontjában és 2:45.§
(2)bekezdésében írtakat egybevetve, a Kúria PK.
  1. számú állásfoglalásának II. és III. pontjára is figyelemmel az alperes megsértette a felperes jóhírnevét azzal, hogy a szabálytalan Pécsi Ítélőtábla VI.Pf.20.046/2020/7 [9] [10] [11] [12] 4 parkolásáról és az ezzel kapcsolatban vele szemben indult eljárásokról, az alkalmazott intézkedésekről történő részletes híradásokat követően az eljárások jogerős befejezéséről a felperes kérelme ellenére nem tudósított. Kiemelte, hogy a keresetben felsorolt cikkek – különösen a 2015 évben megjelent írások – részletesen taglalták a felperes szabálytalan parkolását, valamint a közterület-felügyelők ezzel kapcsolatos eljárását. Kivétel ez alól a
  2. április
  3. napján megjelent „Megírtuk az igazat, börtönt kértek ránk a Párt neve Helység-i vezetői” címmel megjelent cikk, amely kizárólag a részben felperesi tulajdonban álló helyiség szórakozóhely bezárásáról és annak következményeiről szól, és amely cikk a Helység-i Törvényszék előtt 13.P.20.110/
  4. számon folyamatban volt, szintén személyiségi jogi per tárgya volt. Az elsőfokú bíróság erre tekintettel ez utóbbi cikkben írtakat érdemben nem vizsgálta. Megállapította, hogy a felperes közszereplői statusára figyelemmel nem csak a nyilvános helyen tanúsított magatartása és a vele szemben indult eljárások, hanem azok eredménye is közérdeklődésre tarthat számot, amelyről a kiegyensúlyozott tájékoztatás érdekében szintén tudósítania kell a sajtószervnek. A Ptk. 2:51.§
(1)bekezdés a) pontja alapján ezért a vizsgált cikkek kapcsán az alperes mulasztásban megnyilvánuló magatartása miatt megállapította a felperes jóhírnevének megsértését, és a 2:51.§
(1)bekezdés c) pontja alapján kötelezte az alperest elégtételadásra. A közzététel tartalmát a Kúria PK. 15. számú állásfoglalásra is figyelemmel, de a bocsánatkérés mellőzésével határozta meg, mivel jogi személy nem képes megbánásra. Az elégtételt adó közleményt önálló cikkben rendelte közzétenni, miután az nem a korábbi cikkek helyreigazítását jelenti. A Ptk. 2:52.§
(1),
(2)és
(3)bekezdése alapján sérelemdíj megfizetésére is kötelezte az alperest, amelynek összegét mérlegeléssel 300.000 forintban határozta meg. A jóhírnévsérelemmel összefüggő hátrányt köztudomásúnak fogadta el azzal, hogy a felperes ügyfélkörének csökkenése kizárólag vagyoni kártérítés érvényesítése esetén lett volna értékelhető. Hangsúlyosan vette figyelembe a sérelemdíj összegének meghatározásakor, hogy az alperes legkésőbb 2018 május-júniusában tudomással bírt a felperessel szembeni eljárások jogerős befejezéséről, illetőleg azok tartalmáról, figyelemmel arra, hogy ezek az eljárások a vele szemben sajtóhelyreigazítás iránt indított per tárgyát képezték; továbbá tekintetbe vette azt a körülményt is, hogy az alperes a Helység-i Törvényszék 20.P.20.639/
  1. és 20.P.20.822/
  2. számú sajtóhelyreigazítás iránt indított pereiben meghozott jogerős ítéletek és az azok alapján indult végrehajtási eljárások ellenére sem tette közzé a hozzá eljuttatott közleményt. Az elsőfokú határozattal szemben mindkét fél fellebbezést terjesztett elő. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és az elégtételadás körében az alperesnek a www.k....hu honlapon a keresetlevélben megjelölt tartalmú közlemény közzétételére kötelezését kérte mind a hét érintett cikk elején legalább harminc napig, illetve addig az időpontig, ameddig a cikkek elérhetők. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Polgári perrendtartásról szóló
  3. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 369.§
(3)bekezdés
  1. c)és
  2. d)pontjában, a megsértett jogszabályhelyet a Ptk. 2:51.§
(1)bekezdés c) pontjában jelölte meg. A fellebbezésben foglaltak szerint a reparáció csak abban az esetben érheti el a célját, ha az eljárások eredménye az összes cikkben olvasható lesz a cikkek világhálón való elérésének teljes időtartamában. Az olvasókban ugyanis hamis kép alakul ki róla, amennyiben harminc nap eltelte után az elsőfokú bíróság által közzétenni rendelt közleményt az alperes eltávolítja, de a jóhírnevét sértő cikkek az eredeti tartalommal továbbra is olvashatók. Az alperes fellebbezése az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatására és a kereset teljes elutasítására irányult. Kérte, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 369.§
(3)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pontja szerinti anyagi jogi felülbírálati jogkörében eljárva a tényállást módosítsa, illetőleg a Pécsi Ítélőtábla VI.Pf.20.046/2020/7 [13] [14] [15] [16] [17] 5 megállapított tényekből eltérő jogi következtetést vonjon le. Megsértett jogszabályhelyként a Ptk. 2:51.§
(1)bekezdés a),
  1. b)és
  2. c)pontját, valamint a Ptk. 2:52.§
(1)bekezdését hívta fel. A fellebbezésben kifejtettek szerint egyetlen cikk sem tartalmazza, hogy a felperessel szemben bármilyen intézkedést alkalmaztak vagy vele szemben eljárást indítottak volna, a konkrét ügyekre és elmarasztaló határozatokra nem utalt, azokat nem idézte, így nem is köteles beszámolni olyan ügyek befejezéséről, amelyek előzményeire nem tért ki. Ismertette azokat a bírósági ítéleteket (Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.105/2015/4., a Helység-i Törvényszék 19.P.21.382/2015/7/I., a Helység-i Törvényszék 1.Bf.217/2017/6/I. és Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.072/2016/6. számú határozatai), amelyek megállapították, hogy az általa közölt írásokban nem állított, és nem híresztelt valótlan tényt a felperesről, csupán azt a valós tényt adta elő, hogy a felperes a utca neve utcán parkolt. Megítélése szerint ez közérdeklődésre tarthat számot, míg az ennek kapcsán indult szabálysértési és közigazgatási eljárások eredményeként hozott határozatok, az abban foglalt indokok esetében ez már nem állapítható meg. A felperes közleménye megjelentetésének elmulasztásával ezért a felperes személyiségi jogát nem sértette meg. Fellebbezési ellenkérelmet egyik fél sem terjesztett elő. A felperes fellebbezése kisebb részben alapos, az alperes fellebbezése nem alapos. Mivel az alperes fellebbezésében állította, hogy a utca neve utcán parkolás miatt a felperessel szemben kezdeményezett intézkedésekről, illetőleg a felperessel szemben indult bírósági vagy közigazgatási eljárásokról az elsőfokú bíróság megállapításával szemben nem tudósított, ezért a másodfokú bíróság a fellebbezésben felhívott, a Pp. 369.§
(3)bekezdés a) pontja szerinti felülbírálati jogkörében eljárva részletesen vizsgálta a fellebbezés tárgyává tett cikkek tartalmát. A
  1. április
  2. napján megjelent „Megírtuk az igazat, börtönt kértek ránk a Párt neve Helység-i vezetői” című cikket az elsőfokú bíróság az ítéletében rögzített indokokra tekintettel nem tette vizsgálata tárgyává, arra vonatkozó rendelkezést az elsőfokú ítélet nem tartalmaz. A felperes fellebbezése viszont ezt a cikket is érinti az eredeti kereseti kérelemmel egyezően. Miután azonban a felperes kizárólag a Pp. 369.§
(3)bekezdés
  1. c)és
  2. d)pontja szerinti anyagi jogi felülbírálati jogkör gyakorlását kérte a másodfokú bíróságtól, ezt a cikket a Pp. 370.§
(1)bekezdésében írt korlátokra tekintettel a másodfokú bíróság sem vizsgálta. Az elsőfokú bíróság által ismertetett írások alapján a másodfokú bíróság is azt állapította meg, hogy az alperes
  1. évi cikkei számot adtak a parkolással összefüggő közterület-felügyeleti intézkedésekről, illetőleg eljárásokról. A
  2. június 29-i cikk a felperesnek a közterületfelügyelők eljárásával kapcsolatos reakcióját részletezi, a
  3. június
  4. napján megjelent írás a felperes engedély nélküli parkolását hangsúlyozva a Helység-i közterület-felügyelet vezetőjének nyilatkozatát ismerteti, aki a konkrét ügyről való tájékoztatást elhárítva általánosságban mondta el, hogy milyen fellépésre (eljárás megindítására és pénzbírságra) számíthatnak az érintett útszakaszon szabálytalanul várakozó autósok és motorosok, míg a
  5. augusztus
  6. napján megjelent cikk arról számolt be, hogy a felperessel szemben május elseje óta több eljárást is indítottak. A
  7. évi cikkek a konkrét parkolási cselekmény nyomán a felperessel szemben indult eljárásokról ugyan nem szóltak, csupán a cikkek miatt a felperes által az alperessel, illetőleg újságíróival szemben kezdeményezett bírósági eljárásokra hivatkoztak, és azoknak az alperes számára kedvező végeredményét tették közzé rendre utaltak ugyanakkor a felperes korábbi utca neve utcai parkolására, és a
  8. évi cikkek elérhetőségét is megadták. Hangsúlyozza azt is a másodfokú bíróság, hogy az átlagolvasó nyilvánvalóan nem is tudott különbséget tenni a parkolás miatti eljárások, illetőleg a parkolásról szóló cikkek miatt indított bírósági eljárások között. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a tényállás módosítására nem látott indokot. Az elsőfokú bíróság által levont jogi következtetésekkel is nagyobb részben egyetértett a másodfokú bíróság. Mellőzi ugyanakkor az Smtv. 13.§-ának felhívását [miután az alperes Pécsi Ítélőtábla VI.Pf.20.046/2020/7 [18] [19] [20] [21] 6 nem lineális médiaszolgáltatást nyújt (Smtv.1.§ 1.,2.,
  9. pont)], és helyette az Smtv. 10.§-ára hivatkozik, amely szerint mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás ezen ügyekről és eseményekről. A 12.§
(1)bekezdése értelmében, ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények. A Kúria PK
  1. számú állásfoglalása – ugyan a büntetőeljárásokra vonatkoztatva – kimondja, hogy nincs helye sajtó-helyreigazításnak, ha a sajtószerv valamely büntetőeljárás jogerős befejezése előtt a valóságnak megfelelően tájékoztatta olvasóit a vádirat tartalmáról, a nyilvános tárgyalásról vagy a nem jogerős ítéletéről. Azonban, ha a büntetőeljárás nem vezet elmarasztalásra, a sajtószerv az érintett személy kívánságára köteles az olvasókat erről is tájékoztatni. A személyiségi jogok védelméhez fűződő jogpolitikai érdek ugyanis azt követeli meg, hogy az érintett személy kívánságára a sajtószerv az olvasóit tudósítsa az eljárás végeredményéről is. A bírói gyakorlat – ahogy azt az elsőfokú bíróság is helyesen hívta fel – a büntetőeljárásokra vonatkozó PK
  2. számú állásfoglalást alkalmazza mind a közigazgatási, mind a polgári eljárásokra is (BH
  3. 273.). Egyetértett a másodfokú bíróság az alperes álláspontjával annyiban, hogy a politikus felperes közszereplői státuszából következően közérdeklődésre tarthat számot a felperes nyilvános helyen tanúsított magatartása. Nyilvánvalóan erre figyelemmel képezte a cikkek tárgyát a felperes sétálóutcán parkolása, az annak nyomán a felperessel szemben indult több hatósági és a felperes kezdeményezésére indult számos bírósági eljárás. Amennyiben viszont a közszereplő közérdeklődésre számot tartó tevékenysége foglalkoztatja a közvéleményt, úgy az azzal összefüggésben indult eljárások kimenetele éppen úgy számot tarthat a közérdeklődésre. A közvélemény vélt vagy valós érdeklődésétől függetlenül is megállapítható azonban a hírnévrontás, ha valakivel kapcsolatosan a valóságnak megfelelően közlik valamely hatósági eljárás megindítását, azonban annak reá nézve kedvező lezárásáról – kérése ellenére – a tájékoztatást elmulasztják. A felperesnek tehát alapos az igénye arra, hogy a cikkekben írt magatartása nyomán indult bírósági és hatósági eljárások eredményéről is adjon számot az alperes, amelynek elmulasztása folytán sérült a felperes Ptk. 2:42.§
(1)bekezdése, 2:43.§ d) pontja és 2:45.§
(2)bekezdése szerinti személyiségi joga. Helyesen járt el ezért az elsőfokú bíróság, amikor a Ptk. 2:51.§
(1)bekezdés a) pontja alapján a jogsértést megállapította. A másodfokú bíróság az elégtételadás elsőfokú bíróság által megállapított módját részben találta helyesnek. Mivel a perbeli cikkekkel összefüggésben – egy kivételével – jogerős bírósági ítéletek megállapították, hogy azok tartalma a felperes jóhírnevét nem sérti, a kereset nem is ennek megállapítására irányult, a másodfokú bíróság is szükségtelennek ítélte minden cikk elején a közlemény közzétételét. Ezen túlmenően a keresőprogram a perbeli cikkekkel együtt nyilvánvalóan az elégtételt tartalmazó közleményt is felkínálja a tárgy szerint kereső olvasó számára, aki így teljes körű tájékoztatást kaphat az ügyről. Abban is egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal, hogy az elégtételadás körében elegendő az ítélet jogsértést megállapító rendelkezésének közlése, és az alperesnek sajnálkozásra kötelezése szükségtelen. A sajnálkozás, bocsánatkérés szubjektív kategória, ilyen érzelem kifejezésére és közvetítésére az alperes – még ha természetes személy lenne – sem kötelezhető, ugyanis az elkövető tudattartama nem alakítható és nem változtatható meg ítélettel (Kúria Pfv.IV.22.145/2011/
  1. szám). Pécsi Ítélőtábla VI.Pf.20.046/2020/7 [22] [23] [24] [25] [26] 7 Alaposnak találta ugyanakkor a másodfokú bíróság a felperes fellebbezését a közzététel időtartamára vonatkozóan. Amennyiben harminc nap eltelte után a cikkek elérhetők, de az elégtétel szövege már nem, úgy az olvasó tájékoztatása nem lesz teljes körű, a felperesnek az eljárások jogerős befejezésének közléséhez fűződő érdeke, ezen keresztül a jóhírneve sérül. Erre tekintettel rendelkezett úgy a másodfokú bíróság, hogy harminc nap eltelte után is a
  2. június 29., június
  3. és augusztus 3-i, valamint a
  4. április 18.,
  5. és 24-i cikkek elérhetőségével egyező időtartamban köteles az alperes az elégtételt nyújtó közleményt is elérhetővé tenni a weboldalán. A felperesi fellebbezés a facebook oldalon történő közzététellel kapcsolatos bírói döntést nem sérelmezte, ezért azt a másodfokú bíróság nem érintette. Helyes az elsőfokú bíróságnak az a következtetése is, hogy a felperes az őt ért nem vagyoni sérelmekért a Ptk. 2:52.§
(1)bekezdése alapján sérelemdíjra jogosult, amelynek mértékét is helyesen állapította meg a Ptk. 2:52.§
(3)bekezdésében foglalt szempontok alapján. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – fellebbezett részében – a Pp. 383.§
(2)bekezdése alapján az elégtételadás körében részben megváltoztatta, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes fellebbezése részben, az alperes fellebbezése teljes egészében sikertelen volt, ezért az alperes köteles megfizetni a felperes másodfokú eljárásban felmerült költségét a Pp. 83.§
(2)bekezdése alapján, amelyet a másodfokú bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§
(3)és
(5)bekezdése alapján állapított meg, azt is figyelembe véve, hogy az alperes a fellebbezési eljárásban költségeit a Pp. 81.§
(5)bekezdésében előírt módon nem számította fel. A pernyertesség-pervesztesség arányát szem előtt tartva kötelesek a felek a fellebbezésükkel összefüggésben feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket megfizetni a Pp. 83.§
(2)bekezdése, 101.§
(1)bekezdése, 102.§
(1)bekezdése, valamint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74.§
(3)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/3017. (XII. 27.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdése alapján. A másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 376.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozta meg. helyiség neve,
  1. október
  2. Dr. Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.