← Magyarország

Kfv.37227/2024/2 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Nem indokolt a felülvizsgálati kérelem befogadása, ha a felülvizsgálati kérelem alapját képező egyedi ügy tényállása nagy számban, tömegesen nem fordul elő és az a jogalanyok széles körének jogi helyzetére közvetve sincs kihatással. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: A tanács tagjai: Kfv.VII.37.227/2024/

  1. Dr. Varga Zs. András a tanács elnöke Dr. Szilas Judit előadó bíró Dr. Magyarfalvi Katalin bíró Dr. Remes Gábor bíró Dr. Varga Eszter bíró A felperes: felperes1 cím1 A felperes képviselője: Dr. Molnár Noémi Fanni ügyvéd cím2 Az I. rendű alperes: Pest Vármegyei Kormányhivatal cím3 Az I. rendű alperes képviselője: Dr. Bordás Vilmos Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Bordás Vilmos ügyvéd cím4 A II. rendű alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala cím5 II. rendű alperes képviselője: Dr. Juni Zsuzsanna kamarai jogtanácsos III. rendű alperes: Igazságügyi Miniszter cím6 III. rendű alperes képviselője: Dr. Horváth Miklós kamarai jogtanácsos A per tárgya: pártfogó ügyvédi képviselettel kapcsolatos BP/JSTK/00757-2/2022., BP/JSTK/00757-6/2022., JSF/ID/247/5/
  2. számú végzések és PE/JSTK/00689-2/
  3. számú határozat jogszerűségének vizsgálata A felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat: a Budapest Környéki Törvényszék 106.K.701.790/2022/
  4. számú ítélete Kúria VII.Kfv.37.227/2024/2 2 A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes (
  5. sorszám alatt) Rendelkező rész A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
  6. április
  7. napján a II. rendű alperesnél elektronikus úton jogi segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be pártfogó ügyvéd igénybevétele céljából a Fővárosi Törvényszék előtt, ideiglenes elhelyezés tárgyában hozott határozat jogszerűségének vizsgálata iránt folyamatban lévő közigazgatási perben. A II. rendű alperes megállapította, hogy a kérelem elintézéséből kizártnak tekintendő, ezért
  8. április
  9. napján kelt, BP/JSTK/00757-2/
  10. számú végzésével – a kizárása érdekében – az ügy iratait a III. rendű alpereshez, mint felügyeleti szervhez felterjesztette. A III. rendű alperes a
  11. május
  12. napján kelt JSF/247/2/
  13. számú végzésében a II. rendű alperes által benyújtott kizárás és más azonos hatáskörű szerv kijelölése iránti indítványt megtagadta. A II. rendű alperes
  14. június
  15. napján kelt, BP/JSTK/00757-6/
  16. számú végzésében ismételten megállapította, hogy az ügy elintézéséből kizárt hatóság, mert a felperes által indított közigazgatási per alperese a Budapest Főváros Kormányhivatala, amelynek a perbeli képviseletét a Budapest Főváros Kormányhivatala Gyámügyi és Igazságügyi Főosztály Gyámügyi Döntésfelülvizsgálati Osztály látja el. Jogát, jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti, ezért az ügy iratait az általános közigazgatási rendtartásról szóló
  17. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.)
  18. §

(3)bekezdése alapján a III. rendű alpereshez ismételten felterjesztette. A Fővárosi Törvényszéken a 22.K.701.325/
  1. számon folyamatban volt közigazgatási perben a bíróság a felperes kérelmére a tárgyalást két alkalommal elhalasztotta, azonban a
  2. július
  3. napján megtartott tárgyaláson ítéletet hozott. A III. rendű alperes a
  4. augusztus
  5. napján kelt, JSF/ID/247/5/
  6. számú végzésében - a II. rendű alperes kérelmét elfogadva a II. rendű alperest az ügy elintézéséből kizárta és az eljárás lefolytatására az I. rendű alperest jelölte ki. Az I. rendű alperes a
  7. augusztus
  8. napján kelt, PE/JSTK/00689-2/
  9. számú határozatával a felperes számára a pártfogó ügyvédi képviselet igénybevételét a Fővárosi Törvényszék előtt indult közigazgatási perben engedélyezte. [2] A felperes közigazgatási pert kezdeményezett, amelyben a II. rendű alperes
  10. április
  11. napján kelt BP/JSTK/00757-2/2022.,
  12. június
  13. napján kelt Kúria VII.Kfv.37.227/2024/2 3 BP/JSTK/00757-6/
  14. és a III. rendű alperes
  15. augusztus
  16. napján meghozott JSF/ID/247/5/
  17. számú végzései jogsértő voltának megállapítását kérte, amely jogsértések az I. rendű alperes
  18. augusztus
  19. napján kelt PE/JSTK/00689-2/
  20. számú határozata meghozatalához vezettek. A jogerős ítélet [3] A törvényszék jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a jelen ügyben helye volt a közigazgatási perrendtartásról szóló
  21. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  22. §
(1)bekezdés f) pontja szerinti jogsértés megállapítására irányuló kereset előterjesztésének a felperes jogai megóvása érdekében, mivel a jogi segítségnyújtás biztosítása iránti igény más ügyekben részéről ismét felmerülhet. A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Jstv.) 23. §
(1)–
(2)bekezdésével összefüggésben kifejtette, hogy e törvény ügyintézési határidőre vonatkozó rendelkezését a II. rendű alperes a kizárás bejelentésével és az ügy iratainak III. rendű alpereshez történő felterjesztésével nem sértette meg, a II. rendű alperesnek az ezzel összefüggő eljárására az Ákr. 24. §
(1)bekezdést, valamint az 50. §
(6)bekezdést kellett alkalmazni. A kizárást bejelentő II. rendű alperes az ügyben érdemben nem járhatott el, az érdemi ügyintézést meg sem kezdhette, ezért a Jstv. határidőre vonatkozó rendelkezései nem voltak irányadók, az intézkedését az Ákr. 50. §
(6)bekezdésében rögzített határidőn belül megtette. Egyetértett a II. rendű alperes által kifejtettekkel abban, hogy a Jstv.
  1. §-ában rögzített eljárási határidő csak abban az esetben értelmezhető, ha kizárási ok nem merül fel. [4] A Kúria Kfv.VI.37.616/2022/
  2. számú határozatát követendőnek tekintve, kifejtette, hogy a Kúria e határozatában az ügyben felmerült kizárás kérdését érdemben eldöntötte. Ebből következően irreleváns, hogy a gyámügyi határozat jogszerűségének vizsgálata iránti perben az alperes képviseletének ellátását és a jogi segítségnyújtás engedélyezésére irányuló kérelem elbírálását a II. rendű alperes mely szervezeti egysége végezte, kizárólag annak van jelentősége, hogy a gyámügyi határozat meghozatala, ideértve a jogorvoslati eljárás során ellátandó perképviseletet is, valamint a jogi segítségnyújtás engedélyezésére irányuló kérelem elbírálása egyaránt a II. rendű alperes feladat- és hatáskörébe tartozik. A II. rendű alperes a Fővárosi Törvényszék előtt alperesként szemben állt a felperessel, és a felperes jogi segítségnyújtás iránti kérelmét ugyanezen perben igényelte a II. rendű alperesnél. Ez a körülmény eldöntötte azt a kérdést, hogy az érdekellentét fennállt és a II. rendű alperes közvetlenül érintett volt. Ebből következően a Jstv.
  3. §
(1)bekezdésének megsértése sem merülhetett fel. A felperes a III. rendű alperesnél bármilyen alkalmas módon jelezhette volna, hogy a Fővárosi Törvényszék előtt folyamatban volt közigazgatási perben mikor várható tárgyalás és a jogi segítségnyújtás iránti kérelme milyen jelentőséggel bír. A felülvizsgálati kérelem [5] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását kérte azzal, hogy a Kúria állapítsa meg a II. rendű alperes
  1. április
  2. napján kelt BP/JSTK/00757-2/2022.,
  3. június
  4. napján kelt BP/JSTK/00757-6/2022., a III. rendű Kúria VII.Kfv.37.227/2024/2 4 alperes
  5. augusztus
  6. napján kelt JSF/ID/247/5/
  7. számú végzései jogsértésének tényét, amely jogsértések az I. rendű alperes
  8. augusztus
  9. napján kelt PE/JSTK/006892/
  10. számú határozatának a meghozatalához vezettek. A felülvizsgálati kérelem befogadhatósága körében a Kp.
  11. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. ab)alpontjára hivatkozott. A felvetett jogkérdés különleges súlyával összefüggésben kifejtette, hogy az elsőfokú bíróságnak a II. rendű alperesre irányadó eljárási határidővel kapcsolatos jogértelmezése téves, az sérti a Jstv. 23. §
(1)bekezdését, az Ákr. 50. §
(6)és
(9)bekezdését. A Jstv. és az Ákr. eljárási határidőre vonatkozó rendelkezéseinek egymáshoz való viszonya, az ésszerű határidőn belüli elbírálás követelményével függ össze, ezért különleges súlyú jogkérdés. E körben hivatkozott az Alaptörvény XXIV. cikk
(1)bekezdése szerinti ésszerű határidőn belül történő ügyintézés elvére. Az ügyfelek jogi segítségnyújtás iránti kérelmet jellemzően a bíróság előtti eljáráshoz kapcsolódóan terjesztenek elő, ezért e kérdés az Alaptörvényben deklarált XXIV. cikk
(4)bekezdés szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz és a XXVIII. cikk
(1)bekezdés szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal is összefügg. A jogkérdés társadalmi jelentősége kapcsán arra utalt, hogy az az ügyfelek kimutatható számú csoportját érinti. Ennek alátámasztására a III. rendű alperes írásbeli tájékoztatását csatolta, miszerint
  1. évben 73,
  2. évben 122,
  3. évben 99,
  4. évben 6 esetben döntött az igazságügyi miniszter a Jstv. IV. Fejezet szerinti eljárásban a kizárási indítványról. A közérdekű adatok alátámasztják, hogy a jogkérdés az ügyfelek kimutatható létszámú csoportját érintik, így társadalmi jelentőséggel bírnak. [6] Jogszabálysértésként a Jstv. és az Ákr. eljárási határidőre vonatkozó rendelkezésének elsőfokú bíróság általi téves értelmezésére hivatkozott. A Kúria Kfv.VI.37.616/2022/
  5. számú ítéletére utalva a felülvizsgálati kérelmében már nem vitatta, hogy a II. rendű alperes esetén kizárási ok merült fel, azonban a Jstv. szerinti eljárásban a II. és III. rendű alperesnek olyan időn belül kellett volna a döntését meghoznia, hogy az a kizárásra figyelemmel is megfeleljen az ésszerű elbírálás követelményének és a Jstv. szerinti határidő megtartott legyen. Az eljárás akkor lett volna jogszerű, ha a hatóságok olyan időben hozzák meg a döntéseiket, ameddig a felperes közigazgatási pere még nem zárul le. Az eljárási határidőt a Jstv.
  6. §
(1)bekezdése szerint kellett számítani. Az Ákr. 8. §
(2)bekezdésére figyelemmel az Ákr. 50. §
(3)bekezdés második fordulata alapján, az általános 60 napos ügyintézési határidővel szemben a Jstv. határidőre vonatkozó speciális szabályai voltak irányadók, tekintettel az Ákr. 2. §
(2)bekezdés c) pontjára is. A kérelem benyújtását követő napon,
  1. április
  2. napján az eljárási határidő megkezdődött, ezért az ügyintézési határidő – figyelemmel az Ákr.
  3. §
(5)bekezdésére –
  1. május
  2. napján lejárt. A Kúria döntése és jogi indokai [7] A felülvizsgálati kérelem befogadására – az alábbiakra tekintettel – nincs törvényes lehetőség. [8] A Kúria a Kp.
  3. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha
  1. a)az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
  2. aa)a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
  3. ab)a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
  4. ac)az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége, Kúria VII.Kfv.37.227/2024/2 5
  5. ad)a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve
  6. b)a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt indokolt. [9] A Kúria megvizsgálta a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságával kapcsolatban előadottakat, ám azok alapján a rendkívüli perorvoslati eljárás lefolytatását nem látta indokoltnak. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat tartja fontosnak kiemelni. [10] A Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. ab)alpont alapján a felvetett jogkérdés különleges súlyára alapítottan a Kúria a felülvizsgálati kérelmet különlegesen akkor fogadja be, ha az nagyszámban előforduló új típusú ügyben merül fel, a jogkérdés társadalmi jelentőségére figyelemmel pedig akkor, ha az a jogalanyok széles körét érinti. A befogadás ezekben az esetekben is csak akkor indokolt, ha az adott jogkérdésben korábban még nem foglalt állást közzétett ítélkezési gyakorlatában. [11] A felperes által csatolt – a Jstv. IV. Fejezete szerinti eljárással összefüggő kizárási indítványok éves számára vonatkozó – kimutatás önmagában nem alkalmas annak alátámasztására, hogy a felperes által megjelölt jogkérdés a jogalanyok széles körét érinti. A jogi segítségnyújtási ügyekben évente felmerült kizárási esetek számából nem azonosítható, hogy hány esetben kapcsolódtak közigazgatási perhez, illetve a perbeli képviselethez, nem vonható le következtetés arra, hogy a kizárás kérdésében való döntés szükségessége hány esetben vezetett a pártfogó ügyvédi képviselet biztosításának elmaradásához. A megküldött adatokból az sem kikövetkezhető, hogy milyen számban merül fel a Jstv. szerinti ügyintézési határidő megtartottságának, illetve az Ákr-ben meghatározott eljárási határidővel való viszonyának a kérdése. Ennek hiányában a felperes egyedi esetén kívül nem állítható, hogy a pártfogó ügyvéd perben történő biztosításával összefüggésben az ügyintézési határidő mikénti értelmezése számos jogalany esetén felmerült volna. Ilyen típusú perek tömeges előfordulásáról a Kúriának sincs hivatalos tudomása. Ezért a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. ab)alpontja alapján a felülvizsgálati kérelem befogadása nem indokolt. [12] A felperes a felülvizsgálati kérelmében maga sem vitatta, hogy a kizárás kérdésében a Kúria iránymutató döntést hozott a Kfv.VI.37.616/2022/5. számú ítéletében, amelyben kifejezetten állást foglalt arról, hogy a közigazgatási hatóság, illetve annak valamely szervezeti egysége a jogi segítségnyújtásra vonatkozó kérelem alapján indult eljárásban nem járhat el, amennyiben a kérelmező a pártfogó ügyvéd biztosítását e hatóság ellen kezdeményezett közigazgatási perben kéri, azonban jogszabálysértésként az eljárási határidő hatóság általi megsértésére változatlanul hivatkozott. [13] A felperes elvi jelentőségű jogkérdésként a közigazgatási eljárásban felmerült kizárás esetén a Jstv-ben és az Ákr-ben meghatározott határidő értelmezését jelölte meg. E körben a „lex specialis derogat legi generali” elve alapján állította, hogy a Jstv. eljárási határidőre vonatkozó szabályai az Ákr. eljárási határidőre vonatkozó rendelkezéseit megelőzik, abban az esetben is, ha az a hatóság, amelynél a kérelmét előterjesztette, az ügyből kizártnak tekinthető. A felperes által kifejtett – az eljárási határidő elsőfokú bíróság általi értelmezése – esetlegesen a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. ad)alpontja szerinti befogadási okként lett volna értékelhető, a felperes e befogadási okot azonban a felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg. A Kp. 117. §
(4)bekezdése értelmében e befogadási ok esetén a félnek a jogszabálysértés megjelölésén kívül az alapvető eljárási joga valószínűsíthető sérelmét, vagy az ügy érdemére kiható eljárási szabályszegés fennállását a befogadási okhoz kapcsolódóan külön is meg kell indokolnia, azonban a felülvizsgálati kérelem erre vonatkozó érvelést nem tartalmaz. Kúria VII.Kfv.37.227/2024/2 6 [14] A Kúria mindezekre figyelemmel azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei nem állnak fenn, ezért a Kúria a befogadást a Kp. 118. §
(2)bekezdése alapján megtagadta. A döntés elvi tartalma [15] Nem indokolt a felülvizsgálati kérelem befogadása, ha a felülvizsgálati kérelem alapját képező egyedi ügy tényállása nagy számban, tömegesen nem fordul elő és az a jogalanyok széles körének jogi helyzetére közvetve sincs kihatással. Záró rész [16] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásáról a Kp. 118. §
(2)bekezdése szerint tanácsban, tárgyaláson kívül, indokolt végzéssel határozott. [17] A Kúria által hozott határozat ellen felülvizsgálatnak a Kp.
  1. § d) pontja alapján nincs helye. Budapest,
  2. április
  3. Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke Dr. Szilas Judit s.k. előadó bíró Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró Dr. Remes Gábor s.k. bíró Dr. Varga Eszter s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.