Bf.22/2023/10 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző

(2)bekezdés c) pontja szerint minősülő személyi szabadság megsértésének bűntette és a Btk. 212/A. §

(2)bekezdés b) pontjába ütköző kapcsolati erőszak bűntette valóságos anyagi halmazatban áll. A Btk. 212/A. §

(2)bekezdés b) pontja alapján a kapcsolati erőszak bűntette csak a személyi szabadság megsértésének alapesetét konszumálja Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 6.Bf.22/2023/

1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Budapesten,
2. április
3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t: Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt Terhelt1 vádlott ellen indult büntetőügyben a Balassagyarmati Törvényszék
4. október
5. napján kihirdetett 24.B.125/2022/
6. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést halmazati büntetésül kiszabottnak tekinti. Indokolás [1] A Balassagyarmati Törvényszék a
7. október
8. napján tartott előkészítő ülésen kihirdetett 24.B.125/2022/
9. számú ítéletében Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.
10. §

(1)bekezdésébe ütköző de a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettében, a Btk. 194. §

(1)bekezdésébe ütköző de a

(2)bekezdés c) pontja szerint minősülő személyi szabadság megsértése bűntettében, valamint a Btk. 212/A. §

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő kapcsolati erőszak bűntettében. Ezért őt 6 év 4 hónap szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, és annak tartamába a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendelte. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, továbbá kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerül bűnügyi költség megfizetésére. [2] Az ítélet kihirdetését követően az előkészítő ülésen jelen volt ügyész a jogorvoslati nyilatkozat megtételére három munkanap gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül fellebbezést jelentett be a kiszabott szabadságvesztés büntetés és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés súlyosítása végett. [3] A vádlott és védője a kiszabott büntetés enyhítése érdekében fellebbezett. Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.22/2023/10-II. 2 [4] Az ügyészség a fellebbezése írásbeli indokolásában hangsúlyozta, hogy a halmazati büntetésre vonatkozó szabályok alapján a Terhelt1 vádlott által megvalósított bűncselekmények miatt két évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés szabható ki, ezen büntetési tételkeret középmértéke hét év, melyet az ügyészi mértékes indítvány tartalmazott. Hangsúlyozta, hogy az ügyészi mértékes indítvány megételekor az ügyészség már értékelte a vádlott beismerő vallomását, így annak további enyhítő hatást tulajdonítani indokolatlan, mivel a vádlott az előkészítő ülésig tagadta a terhére rótt bűncselekmények elkövetését. Utalt arra is, hogy a sértett elhúzódó bántalmazásának ténye a vádlott megbánását semlegesíti, ebből következően a vádlott megbánására alapozva a mértékes indítványban megjelölt büntetés további enyhítése indokolatlan. Összességében úgy foglalt állást, hogy a törvényszék a joghátrány alkalmazása során a súlyosító körülménykekkel szemben eltúlzott nyomatékkal értékelte a vádlott javára szóló enyhítő körülményeket, a büntetési középmértéktől lefelé történő eltérést az enyhítő körülmények súlya nem támasztja alá. [5] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének büntetés kiszabási részét változtassa meg, és – a járulékos kérdések érintetlenül hagyása mellett – a Balassagyarmati Törvényszék által Terhelt1 vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés mértékét súlyosítsa. [6] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.910/2022/4. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Kifejtette, hogy a törvényszék a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket feltárta, azokat az ítélet indokolásában bemutatta, azonban a vádlott javára és terhére jelentkező enyhítő és súlyosító körülmények értékelését követően indokolatlanul tért el a kiszabott szabadságvesztés tartamának meghatározásakor az ügyészi mértékes indítvánnyal egyező, a Btk. 80. §-a szerint irányadó középmértéktől, ami a vádlott esetében 7 év. [7] Álláspontja szerint a vádlott terhére jelentkező számos súlyosító körülményre – különös tekintettel arra, hogy a vádlott kiemelt tárgyi súlyú bűncselekmények halmazatát két jogerősen kiszabott, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetésének próbaideje, valamint három ellene folytatott büntetőeljárás hatálya alatt követte el –a Btk. 79. §-ban írt büntetési célok elérése érdekében a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés és azzal arányosan a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamának emelése indokolt. Mindezekre tekintettel azt indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Balassagyarmati Törvényszék 24.B.125/2022/7. számú ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján változtassa meg és a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát emelje fel, egyebekben az elsőfokú ítéletet a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján hagyja helyben. [8] A védő a fellebbezése írásbeli indokolásában utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat maradéktalanul betartotta. Kiemelte, hogy a vádlott a vádiratban terhére rótt cselekmények elkövetését a vádirat tartalmával egyezően elfogadta, bűnösségét beismerte és ekörben a tárgyaláshoz való jogáról lemondott. Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.22/2023/10-II. 3 [9] Az előkészítő ülésén tartott perbeszédét fenntartva azt azzal egészítette ki, hogy álláspontja szerint a Balassagyarmati Törvényszék a cselekmény elbírálása során nem kellő súllyal vette figyelembe azt a perhatékonysági körülményt, mely szerint a kapcsolati erőszak, valamint a személyi szabadság megsértésének bűntette beismerő vallomás hiányában mennyire nehezen bizonyítható. Utalt arra is, hogy a vádlott beismerő vallomására figyelemmel az elkövetés motívuma nem került feltárásra. Ezzel összefüggésben előadta, hogy Terhelt1 kapcsolata rendkívül ellentmondásos volt az ügy sértettjével, aki jelenleg is letartóztatásban van, vele szemben több eljárás van folyamatban kábítószer kereskedelem megalapozott gyanúja miatt. Hivatkozott arra is, hogy a jelen ügy sértettje több alkalommal bántalmazta Terhelt1t mind verbálisan, mind fizikailag, és hangsúlyozta azt is, hogy Terhelt1 magatartása a kapcsolatuk fennállása alatt számos alkalommal irányult arra, hogy a sértett hagyjon fel a kábítószerek használatával és kereskedelmével. Megjegyezte, hogy rendszeresek voltak a sértett féltékenységi kirohanásai is a vádlott irányába. Álláspontja szerint a vádlott bűnösséget elismerő vallomása és a tárgyaláshoz való jogáról lemondása miatt a vádirati tényállás előzményeire, a vádlotti cselekménysorozat lehetséges kiváltó okaira kevés figyelem hárulhatott. [10] Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság súlyosító körülményként értékelte a kapcsolaton belüli erőszakos cselekmények elszaporodottságát annak ellenére, hogy ennek alátámasztására semmilyen tényadat nem áll rendelkezésre. Álláspontja szerint a fentebb felhívott körülmények, a vádlott négy gyermeke, valamint a ténylegesen megbánó magatartása, a bocsánatkérése, a teljes körű beismerő vallomása a súlyosító körülmények ellenére is a kiszabott büntetés enyhítését teszik lehetővé. Értékelni kérte továbbá, hogy a vádlott 2022. év végétől súlyos asztmás betegséggel küzd, aminek következtében már a COPD, légzési nehézséget okozó tüdőbetegség kezelése során használt preventív és akut gyógyszereket kell szednie. Ez az állapot tovább rontja a mindennapi életvezetését és nehezíti a büntetés-végrehajtási intézetben töltött időt, mert a rendszeres gyógyszeres ellátás mellet a rendszeres szabad levegőn tartózkodásra is szüksége van. [11] Mindezekre tekintettel azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 604. §

(1)bekezdés b) pontja alapján változtassa meg és a vádlottal szemben kiszabott büntetést enyhítse. Fellebbezésének írásbeli indokolásához csatolta a Balassagyarmati Kórház és Rendelőintézet által

1. január
2. napján végzett vizsgálatról kiállított ambuláns lapot, melyben rögzítésre került, hogy a vádlott elmondása szerint hónapok óta jelentkeznek nála fulladásos panaszok, a terhelést nem bírja, folyamatosan folyik az orra. Megállapított diagnózisként a köhögés és asztma került feltüntetésre. [12] A védő a nyilvános ülésen a fellebbezését, és annak írásbeli indokolásában írtakat fenntartotta. Abból kiemelte, amit a vádlott motivációjával kapcsolatosan rögzített, nevezetesen azt, hogy a vádlott szerette volna, ha a sértett abbahagyja a kábítószer fogyasztással és kereskedelmével kapcsolatos életvitelét, különös tekintettel arra, hogy azt akkor is folytatta, amikor a vádlott munkájából hazaérve pihenő idejét töltötte. Megismételte, hogy a sértett ellen jelenleg is több büntetőeljárás van folyamatban és kábítószer Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.22/2023/10-II. 4 kereskedelem bűntettének megalapozott gyanúja miatt letartóztatásba is került. A vádlott megbánásának valódiságát alátámasztandó hangsúlyozta, hogy Terhelt1 a sértettet nyomban kórházba szállította a bántalmazását követően. Álláspontja szerint az ügyész súlyosításra irányuló fellebbezése megalapozatlan, a középmértékben meghatározott szabadságvesztés büntetés nem állna arányban a feltárt enyhítő körülményekkel. Ezen túlmenően az elsőfokú ítélet meghozatalakor még nem volt ismert tény, de
3. második félévében a vádlottnál hörgőtágulatot diagnosztizáltak, az úgynevezett COPD megbetegedésre alkalmazott gyógyszereket szed, ami napi 24 órás figyelmet követel a vádlottól, valamint azt, hogy minél több időt töltsön a szabad levegőn, amire a börtönkörülmények között csak napi 1 óra biztosított. Mindezek alapján továbbra is kérte a kiszabott büntetés enyhítését. [13] A vádlott az utolsó szó jogán a másodfokú bíróság előtt is kifejezte megbánását és ezzel együtt azt, hogy a társadalom hasznos tagja szeretne lenni a büntetésének letöltését követően, valamint, hogy a négy kiskorú gyermekéről is gondoskodni kíván. Ennek alátámasztására hivatkozott arra, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben 2 középiskolai osztályt elvégzett és tervei között szerepel az érettségi letétele. [14] Az ügyészség, valamint a vádlott és a védő által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
4. §

(3)bekezdése alapján – korlátozottan – bírálta felül, tekintettel arra, hogy a fellebbezéseket kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. A felülbírálat ezért kizárólag a vádlottal szemben kiszabott büntetésre vonatkozó sérelmezett rendelkezést, valamint a Be. 590. §

(5)bekezdés c) pontja alapján a bűncselekmény jogi minősítését érinti. A fellebbviteli bíróság a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja alapján nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [15] A fellebbviteli bíróság azonban a Be. 590. §

(5)bekezdése a) pontjában írtakra figyelemmel az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálta az elsőfokú eljárást. Így vizsgálta azt is, hogy a törvényszék nem vétett-e olyan (abszolút vagy relatív) eljárási szabálysértést, ami miatt az ítéletet hatályon kívül kellene helyezni. [16] A Fővárosi Ítélőtábla a korlátozott felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat maradéktalanul betartotta, nem vétett olyan eljárási szabálysértést, amely megalapozná az ítélet hatályon kívül helyezését. Törvényesen járt el, amikor az ügyben előkészítő ülést tűzött ki. Eljárása során maradéktalanul betartotta a Be. LXXVI. fejezetében rögzített perrendi szabályokat. [17] Terhelt1 vádlott a 2022. október 21. napján tartott előkészítő ülésen az ügyészi vádmódosítást, illetve az elsőfokú bíróság által teljes körűen foganatosított törvényes figyelmeztetéseket követően a módosított vád szerint beismerte a bűnösségét és lemondott a tárgyaláshoz való jogáról. Erre figyelemmel a törvényszék a vádlott bűnösséget beismerő és a Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.22/2023/10-II. 5 tárgyaláshoz való jogról lemondó nyilatkozatát a Be. 504. §

(2)bekezdésében írt feltételek fennállása mellett, törvényesen fogadta el. [18] Helyesen járt el akkor is, amikor az előzőekre tekintettel a Be. 521. §

(1)bekezdése alapján a vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését a továbbiakban nem vizsgálta, és a vádlott bűnösségét a Be. 565. §

(1)bekezdése alapján a bűnösség beismerésére, a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására és az eljárás ügyirataira alapította. A történeti tényállást a módosított váddal egyezően állapította meg az ítélet [15] bekezdésétől a [36] bekezdéséig. A vádlottat ezen túlmenően csupán a személyi körülményeivel kapcsolatosan hallgatta ki és az általa evonatkozásban előadottakat rögzítette. [19] A Be. 606. §

(3)bekezdése alapján – mivel az elsőfokú bíróság a vádlott beismerő nyilatkozatát az előkészítő ülésen elfogadta – a fellebbezéssel megtámadott ítéletnek a bűnösség megállapítására, valamint a vádirati minősítéssel egyező minősítésre vonatkozó rendelkezései akkor változtathatók meg, ha a terhelt felmentésének, az eljárás megszüntetésének, vagy a bűncselekmény minősítése megváltoztatásának van helye. Azonban az iratok alapján jelen ügyben ilyen, a vádlott felmentésére, illetőleg az eljárás megszüntetésére okot adó körülmény nem állapítható meg. [20] Az előfokú bíróságnak a vádlott bűnösségére levont következtetése helytálló, továbbá a váddal egyezően törvényesen minősítette a vádlott élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi szabadság elleni, valamint a gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekményeit. [21] Ez utóbbi két bűncselekmény kapcsán utal arra a másodfokú bíróság, hogy helyesen járt el a törvényszék, amikor e két bűncselekményben külön-külön állapította meg a vádlott bűnösségét. [22] A Btk. 212/A. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő kapcsolati erőszak bűntettét az követi el, aki gyermekének szülője, továbbá az elkövetéskor vagy korábban vele közös háztartásban vagy egy lakásban élő hozzátartozója, volt házastársa volt élettársa, gondnoka, gondnokoltja, gyámja vagy gyámoltja sérelmére rendszeresen a 164. §

(3)bekezdése és

(4)bekezdése szerinti testi sértést, vagy 194. §

(1)bekezdése szerinti személyi szabadság megsértését, vagy kényszerítést követ el. [23] Jelen esetben a törvényszék helyesen foglalt állást, amikor a vád szerinti minősítést elfogadva a vádlott emberi szabadság elleni bűncselekményét önállóan a Btk. 194. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés c) pontja szerint minősülő személyi szabadság megsértése bűntettének minősítette, vagyis a sértett sanyargatásával elkövetettként. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a sértett sanyargatásával történt elkövetés minden Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.22/2023/10-II. 6 olyan testi vagy lelki ráhatás, mely meghaladja a személyi szabadságtól való megfosztással általában együtt járó fizikai vagy pszichikai ártalmat (BH 1988.20.). [24] A 2/c. tényállási pontban írt cselekmény elkövetése kapcsán pedig ez a minősítő körülmény kétséget kizáróan megállapítható. Mivel a vádlott terhére a személyi szabadság megsértése bűntettének nem az alapesete, hanem a minősített esete róható, a kapcsolati erőszak bűntettének súlyosabban minősülő esete nem olvasztja magába a személyi szabadság megsértése bűntettének alapesetét. Ebből következően az irányadó tényállásra figyelemmel a kapcsolati erőszak bűntettének és a személyi szabadság megsértése bűntettének halmazatban történő megállapítása – az 1. tényállási pontban rögzített, a Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettével együtt törvényes. [25] A vádlott tehát azzal a magatartásával, hogy tanú1 sértett a vádlott bántalmazása következtében a has zúzódását, a lép repedését, a jobb kézháton felületes hámsérüléseket szenvedett el, mely során a léprepedés - orvosszakértői szempontból életveszélyes sérülésnek minősülő - hasűri vérgyülemmel járt, ami miatt végül a lépet el kellett távolítani, elkövette a Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettét. [26] Ezen túlmenően a vádlott a tényállás 2/e, 2/g, és 2/h. pontjában leírt cselekménye során tanú1 sértettnek – a vádlott élettársának - 8 napon belül gyógyuló, a 2/a. és 2/j. pontjában leírt cselekménye során 8 napon túli gyógytartamú sérülést okozott, míg a 2/b., 2/d., 2/f. és 2/i. pontban leírt cselekménye során tanú1 sértett sérelmére 8 napon belüli gyógytartamú sérüléseket okozott, melyek azonban minden esetben alkalmasak voltak arra, hogy a ténylegesnél súlyosabb, 8 napon túli gyógytartamú sérülést is okozzon. A vádlott ezen tényállásban írt magatartásával a Btk. 212/A. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés b) pontja szerinti kapcsolati erőszak bűntettét követte el. [27] Végezetül a tényállás 2/c. pontjában leírt cselekményével, miszerint a tőle már külön élő élettársát, tanú1-t gépjárművével a sértett által ismert októl eltérve akarata ellenére más helyszínre szállította, majd ott a gépjárműből akarata ellenére kirángatta, majd egy műanyag léc használatával a fején és testén többször megütötte, a sértett cselekvési szabadságát, így a szabad tartózkodási hely megválasztásához és a szabad helyváltoztatáshoz fűződő jogát korlátozta, elkövette a Btk. 194. §

(1)bekezdésébe ütköző de a

(2)bekezdés c) pontja szerint minősülő személyi szabadság megsértésének bűntettét. [28] A súlyosításra irányuló ügyészi, illetőleg az enyhítésre irányuló vádlotti és védői fellebbezés nem alapos. Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.22/2023/10-II. 7 [29] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket az ítélete [51] bekezdésében hiánytalanul tárta fel. Helyesen járt el, amikor a vádlott javára értékelte azt, hogy négy kiskorú gyermek eltartásához – bár korlátozott módon- járul hozzá. Ez azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint nagyobb nyomatékkal nem vehető figyelembe, mert a négy kiskorú gyermek léte és eltartáshoz való szüksége ténykérdés volt akkor is, amikor a vádlott a jelen ügyben terhére rótt bűncselekményeket elkövette. Alappal értékelte a törvényszék a vádlott javára a beismerő vallomását, a valódi megbánásáról pedig az elsőfokú bíróság az előkészítő ülés közvetlensége folytán személyesen győződött meg, e meggyőződésével szemben felhozható érvet a másodfokú bíróság nem talált. [30] Ugyanakkor indokoltan értékelte a vádlott terhére a többszörösen büntetett előéletét, azt, hogy a tényállással érintett cselekmények egy részét két ítélettel kiszabott, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés próbaideje alatt követte el, mely büntetések végrehajtását egyebekben más büntetőeljárásokban már elrendelték, így jelen ügyben erről nem kellett rendelkezni. Ugyancsak a vádlott terhére kellett értékelni azt, hogy a vádlott három egyéb büntetőeljárás hatálya alatt állt a jelen ügy tárgyát képező cselekmények elkövetésekor, a kettőnél nagyobb számú halmazatot, valamint a vádlott elkövetéskori ittas és bódult állapotát. [31] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a törvényszék az általa maradéktalanul feltárt bűnösségi körülményeket megfelelően, a súlyukkal arányban állóan értékelte. A vádlottal szemben a halmazati büntetés kiszabási szabályokra tekintettel 2-12 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények miatt 6 év 4 hónap tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása mindenképpen szükséges, de egyben elégséges is a Btk.

1. §-ban írt büntetési célok elérése érdekében, hogy mind a vádlottat, mind másokat visszatartson hasonló bűncselekmények elkövetésétől. [32] Az enyhítésre irányuló fellebbezésre tekintettel hangsúlyozni szükséges azt is, hogy a vádlottat még az sem tartotta vissza újabb bűncselekmény elkövetésétől, hogy 2 felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejének hatálya alatt állt, ez még a bűnösséget beismerő vallomás ellenére is mindenképpen a középmértékhez igen közeli tartamú büntetés kiszabását indokolja. Az elszaporodottságra való hivatkozást kifogásoló védői érvelésre tekintettel utal arra az ítélőtábla, hogy a bírósági ügyforgalmi adatok is egyértelműen a hasonló jellegű bűncselekmény egyre növekvő számára engednek következtetni még az ügyek természetének köszönhető nagyobb látencia ellenére is. [33] Az ítélőtábla álláspontja szerint tehát a törvényszék tettarányosan határozta meg a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát azok megfelelően igazodnak a vádlott terhére rótt bűncselekmények tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, és a vádlott társadalomra veszélyességéhez. Ebből következően a másodfokú bíróság sem a kiszabott büntetés enyhítésére, sem pedig az ügyészség súlyosításra irányuló indítványát nem találta alaposnak. Fővárosi Ítélőtábla 6B.Bf.22/2023/10-II. 8 [34] A büntetés kiszabása kapcsán rámutat a másodfokú bíróság, hogy a Be.
2. §

(2)bekezdése alapján, ha a másodfokú bíróság a tényállást nem egészítette ki, illetve nem helyesbítette, az elsőfokú bíróság ítéletében a törvényi büntetési tételkeretek között kiszabott büntetés kisebb megváltoztatásának egyébként sincs helye. [35] Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet rendelkező részében elmulasztotta feltüntetni, hogy a vádlottal szemben a három terhére rótt bűncselekmény miatt halmazati büntetést szabott ki, ezt a másodfokú bíróság pótolta és a 6 év 4 hónap börtönbüntetést halmazati büntetésül kiszabottnak kell tekinteni. [36] A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság fentiek alapján a Balassagyarmati Törvényszék ítéletét– helyes indokaikra tekintettel – a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest,

1. április
2. Dr. Török Zsolt s.k. a tanács elnöke Dr. Belovai Henriette s.k. Dr. Mészáros László s.k. előadó bíró bíró A Balassagyarmati Törvényszék 24.B.125/2022/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 6.Bf.22/2023/
4. számú ítélete folytán
5. április
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
7. április
8. Dr. Török Zsolt s.k. a tanács elnöke .