Bf.510/2021/7 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdése és a

(2)bekezdés d) pontja szerint minősül. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A szabadságvesztésbe beszámítja a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt. A másodfokú eljárásban 10 200 (tízezerkettőszáz) Ft – a vádlottat terhelő – bűnügyi költség merült fel. Indokolás [1] A Debreceni Törvényszék a rendelkező részben írt ügydöntő határozatával előkészítő ülésen a bűnösséget elismerő nyilatkozat elfogadását követően Terhelt1 vádlottat emberölés bűntette [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 160.

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont] miatt mint visszaesőt 14 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a büntetés háromnegyed részének kitöltését követően bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította, rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.510/2021/7/II 2 [2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést kizárólag a büntetés súlyosítása, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása érdekében. Indokai szerint a bűncselekmény tárgyi súlyára tekintettel a büntetés nem tettarányos, a büntetési célok elérésére, a társadalom védelmére nem alkalmas, ezért lényeges súlyosítása indokolt. [3] A vádlott és a védő a kihirdetésekor nem támadták az ítéletet. Utóbb a vádlott jogorvoslatban sérelmezte a nyereségvágyból elkövetésre utaló törvényhely feltüntetését – mely nyilvánvalóan csak elírás volt –, de az elsőfokú bíróság a határozat tudomásulvételét követően bejelentett fellebbezést elutasította. [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.281/2021/2. számú észrevételében az ügyészségi fellebbezést fenntartva az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, a szabadságvesztés súlyosítását, egyéb részekben helybenhagyását indítványozta. [5] A másodfokú bíróság a perorvoslatokat a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 599. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el annak megjegyzésével, hogy ilyen tárgyi súlyú ügyben még a veszélyhelyzet fennállása esetén sem látott lehetőséget a tanácsüléses elbírálásra. Olyan ügyben, ahol életfogytig tartó büntetés is kiszabható, szóba sem kerülhet a nyilvánosság mellőzésével történő elintézés, függetlenül a valóban már hosszú ideje tartó járvány okozta válsághelyzettől. [6] A nyilvános ülésen a védő az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A vádlott az utolsó szó jogán a megbánását hangoztatta. [7] Az ügyészségi fellebbezés nem alapos. [8] Tekintettel arra, hogy a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be (szankciós fellebbezés), a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül. [9] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre [Be. 590. §

(5)bekezdés a-c) pont]. Értelemszerűen szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontban foglaltak Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.510/2021/7/II 3 jelen esetben a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból döntött a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben. [10] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mert a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be. Az adott perjogi helyzetben az elsőfokú tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. Értelemszerűen mértékes fellebbezésnél a ténybírósági szerep háttérbe szorul, mint ahogy a ténybeli másodfokú revízió is. Mindez azonban az ügyfelek kockázata, hiszen nem támadták a tényeket és a bűnösség megállapítását. Ez a Be. nagyon fontos változtatása a magyar büntető perjogban, követve az angolszász jogi kultúra egyes jogintézményeit, elősegítve az eljárások gyors és hatékony befejezését, mely alapvető társadalmi érdek. Ez valójában, ha nem is vádalku, de ítéleti alku, mely jogalkotói akarat, amit a jogalkalmazó bíróságnak követni kell. A ténykérdésekben értelemszerűen alapvető a kötöttség, de a bíróságnak a törvény lehetővé teszi a jogkérdések és a büntetés mélyreható vizsgálatát, ezáltal biztosított az ítélet igazságossága, mely garanciális követelmény az alapvető jogokat érintő büntetőeljárásában. Az igazság (igazságosság) ugyanis soha nem veszhet el, még korlátozott felülbírálati ügyekben sem. [11] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást perrendszerűen folytatta le, nem vétett abszolút, vagy súlyos, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező relatív eljárási hibát. A bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásának is fennálltak a törvényi előfeltételei. [12] A vádlott bűnösségének megállapítása törvényes, nem merült fel olyan körülmény, mely a felmentést vagy az eljárás megszüntetését indokolná, hiszen büntethetőségi akadály nem valósult meg. A minősítés csak annyiban módosítandó a nyilvánvaló elírás miatt, hogy a vádlotti cselekmény helyesen a Btk. 160. §

(1)bekezdés és a

(2)bekezdés d) pontja szerint minősül különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének. A vádlott többszöri arcon taposással, egyenes szándékkal ölte meg a földre került sértettet. Embertelensége vitathatatlan. A tényállás szerint a sértett a dohányhoz tűzkérés után szó nélkül megütötte a vádlottat. A vádlott azonban nem került jogos védelmi helyzetbe, mert maga is jogtalanság talajára kerülve durva tettlegességbe bocsátkozott és a földre esett, kiszolgáltatott sértettet lényegében agyontaposta. A mértékes fellebbezéstől függetlenül erre az elsőfokú bíróságnak ki kellett volna térnie, melyet pótolt az indokolásban az ítélőtábla, figyelemmel a kiterjesztett felülbírálatra, hiszen a büntethetőségi akadályokat mindig vizsgálni kell. [13] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi, enyhítő és súlyosító tényezőket alapvetően feltárta, és a vádlottal szemben a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elveknek megfelelő, tettarányos büntetést szabott ki. A súlyosítás ellen elsősorban a bűnösség elismerése és a tárgyalás jogáról való lemondás, de különösen a jelentős sértetti közrehatás szólt, hiszen a sértett indította el az erőszakos Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.510/2021/7/II 4 cselekménysort. A bűnösségi körülmények csak annyiban helyesbítendők az elsőfokú ítéletben, hogy a sértett közrehatása érdemi és nagy nyomatékú enyhítő körülmény. [14] E körben hangsúlyos, hogy a Be. perjogi rendszerében a bűnösség beismerése és a tárgyalás jogáról való lemondás nagyon fontos és nyomatékos enyhítő tényező. [15] A törvénynek megfelelnek a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a beszámításra, a feltételes szabadság bocsáthatóságra, a közügyektől eltiltásra, a bűnjelekre és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezések. [16] Az ítélőtábla ezért az elsőfokú ítéletet a szükséges részben a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg törvényes részében a Be. 605. §

(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. [17] Az előzetes fogvatartás beszámítására vonatkozó rendelkezés a Btk. 92. §

(1),

(2)bekezdésén alapszik. [18] A Be. 613. §

(1)bekezdése alapján állapította meg az ítélőtábla a másodfokú eljárásban a kirendelt védő részvételével kapcsolatban felmerült és a bűnösnek kimondott vádlottat terhelő bűnügyi költséget. Debrecen,

1. november
2. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke-előadó bíró, Dr. Bakó József s.k. bíró, Dr. Diószegi Attila s.k. bíró Záradék: A Debreceni Törvényszék 17.B.153/2021/
3. számú ítélete a másodfokú ítéletben írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
4. november
5. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke