← Magyarország

Mfv.10132/2021/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az azonnali hatályú felmondás gyakorlására nyitva álló határidő folyamatos kötelezettségszegés esetén akkor kezdődik, amikor a jogellenességet megvalósító magatartás befejeződik. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.IV.10.132/2021/

  1. A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke Szolnokiné dr. Csernay Krisztina előadó bíró Böszörményiné dr. Kovács Katalin bíró A felperes: felperes1 cím1 A felperes képviselője: Dr. Durajda Pál pártfogó ügyvéd cím2 Az alperes: alperes1 cím3 Az alperes képviselője: Dr. Gyuris Réka ügyvéd cím4 A per tárgya: munkaviszony jogellenes megszüntetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Kúria IV.Mfv.10.132/2021/5 2 Szegedi Ítélőtábla Mf.II.40.016/2021/
  2. Az elsőfokú bíróság határozata: Szegedi Törvényszék 4.M.70.024/2020/
  3. Rendelkező rész A Kúria a Szegedi Ítélőtábla Mf.II.40.016/2021/
  4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Megállapítja, hogy a felperes 100%-ban pervesztes. Megállapítja, hogy a 480 600 (négyszáznyolcvanezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A tényállás [1] A felperes
  5. március 18-tól állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél, előbb raktáros, majd
  6. január 1-től eladó munkakörben dolgozott. A munkaszerződés szerint a munkaviszony részmunkaidős foglalkoztatásra jött létre napi 4 órás munkaidőben, havi 25.000 forint személyi alapbér megállapítása mellett. A felperes alapbére 2015-től havi 61.000 forintra, 2016-tól havi 64.500 forintra emelkedett. A felek a munkaszerződést
  7. január 2-án módosították és a felperes heti munkaidejét 30 órában (napi 6 óra), alapbérét 121.000 forintban állapították meg. Kúria IV.Mfv.10.132/2021/5 3 [2]
  8. július 22-én a felperes az alperes házastárásával történt szóváltást követően munkahelyéről eltávozott, ezt követően munkavégzés céljából nem jelent meg.
  9. július 24-től szeptember 18-ig keresőképtelen volt, majd október 30-ig a
  10. évre járó szabadságát töltötte. [3] A felperes és az alperes közötti baráti kapcsolatra figyelemmel az alperes
  11. július 30-án a felperest a lakásán felkereste és a munkaviszony megszüntetése érdekében tárgyalásokba kezdtek, ennek érdekében
  12. november és
  13. január közötti időszakban is több alkalommal találkoztak, azonban megállapodást nem kötöttek. [4] A felperes több alkalommal levelet intézett az alpereshez, amelyben arról tájékoztatta, hogy a
  14. évre járó szabadsága leteltét követően kiveszi az „elmúlt években kiírt, ténylegesen ki nem vett szabadságát folytatólagosan”. Az alperes jogi képviselője útján
  15. február 26-án levélben jelezte a felperes részére, hogy
  16. október 31-től anélkül maradt távol munkahelyétől, hogy erre érdemi magyarázatot adott volna. Közölte, miszerint az az ok, hogy szabadságát veszi igénybe, megalapozatlan és felszólította, hogy a levél kézhezvételétől számított 3 napon belül igazolja távolmaradásának okát, ellenkező esetben a munkaviszonyát azonnali hatállyal megszünteti. [5] A felperes a
  17. március 5-én kézbesített válaszlevelében arról tájékoztatta az alperest, hogy
  18. október 31-ét követően a
  19. évtől kezdődően csak papíron kivett és meg nem váltott szabadságát tölti. [6] Az alperes a
  20. március 23-án közölt azonnali hatályú felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette. A felmondás indokolása szerint a felperes
  21. október 31től érdemi magyarázat nélkül maradt távol a munkahelyétől, munkavégzési kötelezettségének nem tett eleget, ezzel a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, jelentős mértékben megszegte. Utalt arra, hogy a felperes a
  22. március 5-én érkezett levelében formálisan választ adott ugyan a munkahelyétől történő távolmaradásra, tartalmát tekintve azonban nem magyarázta meg távollétének okát és azt sem, hogy kíván-e, ha igen mikortól érdemi munkát végezni. [7] A felperes munkaviszonyának megszüntetésére figyelemmel szabadságmegváltás címén kifizetés nem történt, mert az alperes a felperest megillető szabadságot kiadta. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [8] A felperes a többször módosított keresetében a munka törvénykönyvéről szóló
  23. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
  24. §

(1)bekezdése alapján a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként 1.466.410 forint elmaradt jövedelem, 722.000 forint végkielégítés és ezen összegek után
  1. március 23-tól a kifizetésig számított késedelmi kamata, valamint szabadságmegváltás jogcímén 2.617.720 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kérte azt is, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy
  2. január 1-től kezdődően a napi teljes munkaideje 8 óra volt, munkabére pedig a keresetlevélben az egyes évekre meghatározott konkrét összeg és pótolja az alperes NAV-hoz Kúria IV.Mfv.10.132/2021/5 4 intézett, a fenti időszakra napi 8 órás munkaidőben és munkabéren történő foglalkoztatásának bejelentésére vonatkozó jognyilatkozatát. [9] Keresetének indokolása szerint az alperes az azonnali hatályú felmondás közlésekor elmulasztotta az Mt.
  3. §
(2)bekezdése szerint előírt 15 napos szubjektív határidőt. Vitatta továbbá a felmondás indokolásában foglaltakat is, mert álláspontja szerint
  1. november 1től az alperes hozzájárulásával maradt távol a munkától. [10] Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a 30 napos keresetindítási határidő elmulasztása miatt a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú bíróság határozata [11] A Szegedi Törvényszék a 4.M.70.024/2020/
  2. számú ítéletével az alperes eljárás megszüntetése iránti kérelmét és a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest 740.000 forint perköltség megfizetésre, megállapítva, hogy a le nem rótt 337.004 forint eljárási illeték az állam terhén marad. Megállapította, hogy a felperest képviselő dr. Durajda Pál pártfogó ügyvéd díját teljes egészében a felperes köteles viselni. [12] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes alaptalanul állította, hogy az alperes elmulasztotta az azonnali hatályú felmondás gyakorlására nyitva álló 15 napos szubjektív határidőt, figyelemmel arra, hogy a felperes magatartása folyamatos kötelezettségszegést valósított meg, amely a felmondás időpontjában is fennállt, ezért nem volt jelentősége annak, hogy a távolmaradás okának igazolására kitűzött határidő leteltét követő
  3. napon intézkedett a felperes munkaviszonyának megszüntetéséről. [13] A perben nem volt vitatott, hogy a felperes
  4. július 22-ét követően munkavégzés céljából nem jelent meg a munkahelyén. A felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a munkáltató engedélyével volt távol, ugyanakkor e kötelezettségének nem tett eleget. A felperes ugyan az alperesnek írt levelében jelezte, hogy a korábbi évek szabadságát kívánja kivenni, az azonban csupán kérésként értékelendő és nem alkalmas annak bizonyítására, hogy az alperes részére szabadságot adott vagy a munkavégzés alól egyéb okból felmentette. tanú1 tanú vallomása alátámasztotta, hogy az alperes a felperes távollétét mindvégig igazolatlannak tekintette, ezt pedig a
  5. február 26-án kelt felszólító levél teljesen egyértelművé is tette. A felperes nyilatkozatai ellentmondóak voltak, mert a ki nem adott szabadsága megváltása iránt is keresetet terjesztett elő. Levont következtetése szerint a felperes a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét, vagyis megjelenési és munkavégzési kötelezettségét az Mt.
  6. §
(1)bekezdésébe ütközően megszegte, amely az azonnali hatályú felmondást megalapozta. [14] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes szabadságmegváltás iránti igénye az alperes helytálló hivatkozása szerint a 2003-tól 2006-ig, valamint a 2013/
  1. évekre vonatkozóan elévült és elévülés állapítható meg a
  2. évet megelőző időszakra előterjesztett megállapításra irányuló igény tekintetében is. Az elévüléssel nem érintett időszakot illetően rámutatott arra, hogy a felperes az alperes által csatolt, aláírásával ellátott Kúria IV.Mfv.10.132/2021/5 5 munkaszerződések és bérjegyzékek tartalmával szemben állításait nem tudta bizonyítani. A meghallgatok tanúk vallomása nem volt alkalmas annak igazolására, hogy a felperes foglalkoztatására napi 8 órában került sor, ezért a felperes keresetét elutasította. [15] A felperes fellebbezése alapján eljárt Szegedi Ítélőtábla az Mf.II.40.016/2021/
  3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, a helyesen megállapított tényállásból a jogszabályoknak megfelelő következtetést vonta le, ezért a törvényszék döntésével és annak kifejtett indokaival is egyetértett. [16] A fellebbezésre tekintettel kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság álláspontjával egyezően az alperes az azonnali hatályú felmondás jogát az Mt.
  4. §
(2)bekezdésében írt határidőben gyakorolta. Utalt arra, hogy a bírói gyakorlat szerint (EBH2000.247.) az azonnali hatályú felmondás határidejét folyamatos kötelezettségszegés esetén nem a kötelezettségszegés kezdő napjától, hanem annak befejezésétől kell számítani. [17] Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a Pp. 279. §
(1)bekezdése szerint okszerűen mérlegelte és jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy a felperes nem bizonyította a szabadságmegváltás iránti igényét. Az e körben előadottak nem voltak alkalmasak az alperes által csatolt, az Mt.
  1. §-ának megfelelő nyilvántartás adatainak cáfolatára. A felperes saját előadása szerint a jelenléti ívek utólag kerültek kiállításra, azok nem a valós adatokat tartalmazzák, ugyanakkor nem adta okszerű magyarázatát annak, hogy ebben az esetben azokat miért írta alá. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a perben meghallgatott tanúk vallomása sem volt alkalmas a felperes ki nem adott szabadsága mértékének, illetve a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásának igazolására. Az felperes alaptalanul sérelmezte a NAV ellenőrzés iratainak figyelmen kívül hagyását is, figyelemmel arra, hogy az ellenőrzések
  2. december
  3. és
  4. március
  5. napján történtek, vagyis olyan időpontban, amelynek kapcsán a felperes az elévülésre tekintettel nem érvényesíthet igényt. A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem [18] A felperes a jogi képviselője útján előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az alperes kereset szerinti marasztalását, másodlagosan az első- és másodfokú bíróság ítéleteinek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Mt.
  6. §
(1)bekezdésébe, 82. §
(3)bekezdésébe, az Mt. 78. §
(2)bekezdésébe, valamint a Polgári Perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(2)bekezdésébe és a polgári törvénykönyvről szóló
  1. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
  2. §-ába ütközően jogszabálysértő. [19] A felperes felülvizsgálati érvelése szerint az eljárt bíróságok a tényállást tévesen állapították meg, nem vették figyelembe, hogy a per tárgyává tett jelenléti ívek nem minden esetben, így különösen november és december hónapokban nem a valóságot tartalmazzák. Nem értékelték azt sem, hogy az alperes az eredeti jelenléti íveket megsemmisítette és Kúria IV.Mfv.10.132/2021/5 6 helyette újakat állított ki, amelyeken valótlanul jegyezte be a szabadság kivételét. Mindezt az eljárásban a tanúvallomások is igazolták. [20] Az első- és másodfokon eljárt bíróságok tévesen értelmeztek az Mt.
  3. §
(2)bekezdését is, mivel az alperes a 15 napos szubjektív határidőt elmulasztotta, az azonnali hatályú felmondás jogát elkésve gyakorolta. A jogsértés, amennyiben az fennállt, a jogellenes távolléttel megvalósult, így a 15 napos határidőt ezen időponttól kellett volna számolni, az ettől eltérő bírósági jogértelmezés téves. [21] A felperes azt is panaszolta, hogy az eljárt bíróságok az általa előterjesztett bizonyítékokat nem vették figyelembe, vagy azokat törvénysértő módon mérlegelték. Nem értékelték, hogy az alperes az eljárás során többször - okiratokkal cáfolt - valótlan tényt állított, így nyilatkozatai tényállásként nem vehetőek figyelembe. Az alperesnek jogszabály által előírt kötelezettsége lett volna, hogy a munkaviszony fennállását az adóhatóságnak, illetve a társadalombiztosítási szervnek a valóságnak megfelelően jelentse be, ennek pótlását a Ptk. 6:184. §-a alapján kérte. A Kúria döntése és annak jogi indokai [22] A felperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint megalapozatlan. [23] A Pp. 72. §- a értelmében a Kúria előtt a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező, ezért a Kúria kizárólag a felperes jogi képviselője által előterjesztett felülvizsgálati kérelem érvelését vizsgálhatta. [24] A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul panaszolta az Mt. 78. §
(2)bekezdésének megsértését és alaptalanul állította, hogy az alperes azonnali hatályú felmondását a törvényben meghatározott 15 napos szubjektív határidőn túl gyakorolta. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint (EBH2000.247; Mfv.II. 10.131/2021/6.) folyamatos kötelezettségszegés esetén az azonnali hatályú felmondás gyakorlására nyitva álló határidő akkor kezdődik, amikor a jogellenességet megvalósító magatartás befejeződik. Ebből következően, mindaddig, amíg a kötelezettségszegés fennáll, az Mt. 78. §
(2)bekezdése szerint biztosított, a tudomásszerzéstől számított 15 napos határidő nem veszi kezdetét, következésképpen a tanúsított magatartás folyamatban léte alatt a munkaviszony megszüntetésének joga jogszerűen gyakorolható. [25] A perbeli esetben a felperes az Mt. 52. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjában szabályozott megjelenési és munkavégzési kötelezettségét megszegte, engedély nélkül volt távol a munkahelyétől, amely kötelezettségszegése folyamatosan, a munkáltató intézkedése gyakorlásának időpontjában is fennállt. Mindezekre figyelemmel az alperes az azonnali hatályú felmondás jogát a törvényben előírt szubjektív határidőben belül gyakorolta. [26] Az alperes a szabadságmegváltás, illetőleg a 8 órás foglalkoztatás körében alaptalanul hivatkozott a Pp. 279. §-ának megsértésére. Kúria IV.Mfv.10.132/2021/5 7 [27] A Pp. 279. §
(1)bekezdése a Polgári Perrendtartásról szóló
  1. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
  2. §
(1)bekezdésével egyezően a tényállás megállapítását és a bizonyítékok értékelést a bíróság mérlegelési jogkörébe helyezi, ezért e körben a jövőben is irányadó a Kúria korábbi töretlen gyakorlata (BH1999.44.). [28] A mérlegelési szabadság a felülvizsgálati eljárásban korlátozott. A Kúria a bizonyítékok felülmérlegelésére, a tényállás megváltoztatására kivételesen abban az esetben jogosult, ha a felülvizsgálni kért határozat iratellenes vagy kirívóan okszerűtlen, logikátlan, ellentmondásos megállapításokat tartalmaz (BH2012.173.). Önmagában tehát a bizonyítékok mérlegelésének a kérelmezőre sérelmes eredménye nem lehet a felülvizsgálati kérelem alapja. Akkor sincs lehetőség a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna, kizárólag az minősíthető kirívóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni (BH2013.119.II.). [29] A bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, logikátlan mérlegelése, vagyis a bíróságok által a Pp. 279. §
(1)bekezdésének megsértése az adott esetben nem volt megállapítható. [30] A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy önmagában az új jelenléti ívek kiállítása igazolja, hogy részére az alperes az érintett években a szabadságát nem adta ki. Az ítélőtábla helytállóan állapította meg, hogy a felperes az általa aláírt új jelenléti ívekkel, mint okirati bizonyítékkal szemben nem tudta igazolni, hogy szabadságát nem vette igénybe és az érintett napokon ténylegesen munkát végzett. Állításának alátámasztására a perben meghallgatott tanúk vallomása nem volt alkalmas, figyelemmel arra, hogy ők felperestől eltérő időszakban és munkaidőben dolgoztak az alperesnél. A tanúvallomások ugyanezen okból a felperes teljes munkaidőben történő foglalkoztatását sem igazolhatták, ezért a felperes keresetét az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül utasították el. [31] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéltet a Pp. 424. §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [32] A pervesztes felperes a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. [33] A felülvizsgálati eljárás illetékét a felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam viseli. [34] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja zárja ki. [35] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Kúria IV.Mfv.10.132/2021/5 8 Budapest,
  1. április
  2. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.