Debreceni Ítélőtábla Pkf.I.20.495/2024/
- A Debreceni Ítélőtábla a dr. Tureg Zoltán ügyvéd (cím) által képviselt kérelmező neve (cím) kérelmezőnek – a dr. Varga István ügyvéd (cím) által képviselt kérelmezett neve (cím) kérelmezettel szemben vagyoni elégtétel megfizetése iránt indított nemperes eljárásában a Debreceni Törvényszék 21.Pk.20.649/2024/
- számú végzése ellen a kérelmezett
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő v é g z é s t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi a kérelmezettet, hogy 15 napon belül fizessen meg a kérelmezőnek 5000 (ötezer) forint másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy 7000 (hétezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket az állam visel. A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A kérelmezővel szemben
- november 6-án indítottak pert házasság felbontása, szülői felügyelet és kapcsolattartás szabályozása, valamint gyermektartásdíj megfizetése iránt. E perben a Szentendrei Járásbíróság (a továbbiakban: járásbíróság)
- május 31-én 7.P.21.0../2019/
- szám alatt elsőfokú, a kérelmezett pedig
- február 19-én 6.Pf.20.6../2023/
- szám alatt jogerős ítéletet hozott, amelyet a kérelmező jogi képviselője
- február 27-én vett át. [2] A kérelmező 410 400 Ft vagyoni elégtétel megfizetésére kérte kötelezni a kérelmezettet. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú eljárás
- február 6-tól
- május 31ig tartott, amely 1026 nappal meghaladja a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló
- évi XCIV. törvény (a továbbiakban: Pevtv.)
- §-a
(4)bekezdésének a) pontjában foglalt 18 hónapot, ezért a Pevtv.
- §-a és a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel mértékéről és a kifizetendő összeg számításának szabályairól szóló 372/
- (VI.30.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Kr.)
- §-ának
(1)és
(2)bekezdései alapján az észszerű időt meghaladó 1026 napra 400 Ft/nap vagyoni elégtétel illeti meg őt. [3] A kérelmezett az elleniratában a kérelmet 920 nap figyelembe vehető időtartam, azaz 368 000 Ft erejéig elismerte, ezt meghaladóan elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az 1026 napos számított pertartamból a Pevtv. 15. §-ának
(3)-
(5)bekezdései alapján le kell Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.495/2024/2 2 vonni 106 napot, ezért az ezt meghaladó időtartamra nem jár vagyoni elégtétel a kérelmezőnek. [4] Az elsőfokú bíróság a fellebbezett végzésével kötelezte a kérelmezettet, hogy fizessen meg az a kérelmezőnek 301 600 Ft-ot és 4720 Ft perköltséget. Az ezt meghaladó kérelmet elutasította és a kérelmezőt 3324 Ft feljegyzett elsőfokú illeték megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy 8988 Ft feljegyzett elsőfokú illeték az állam terhén marad. [5] A határozat fellebbezett részének indokolása szerint az elsőfokú eljárás nem 2019. február 6-án, hanem 2019. november 6-án indult, és 2023. május 31-én ért véget, vagyis 1302 napon át tartott. A kérelmező azonban nem a teljes elsőfokú eljárás, hanem annak csupán azon része után követelt vagyoni elégtételt, amely meghaladta a Pevtv. 6. §-a
(4)bekezdésének a) pontja szerint észszerűnek minősülő 18 hónapot. Ez az időtartam 754 nap volt, amelyből a kérelmezett alap nélkül kérte levonni a Pevtv. 15. §-ának
(3)-
(5)bekezdései alapján a
- március
- és
- május
- között eltelt 80 napot, valamint a Pevtv.
- §ának
(4)bekezdése alapján a
- szeptember
- és
- október
- között eltelt 26 napot. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a kérelmezettet 754 napra 301 600 Ft vagyoni elégtétel megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó kérelmet pedig elutasította. Megállapította, hogy a kérelmező 73%-ban, a kérelmezett pedig 27%-ban lett pernyertes, ezért a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §-ának
(2)bekezdése, valamint a 102. §-ának
(1)és
(6)bekezdései alapján ennek figyelembevételével döntött a felek által felszámított perköltség és a feljegyzett elsőfokú illeték viseléséről. [6] A kérelmezett a fellebbezésében azt kérte, hogy az ítélőtábla részben változtassa meg az elsőfokú végzést és szállítsa le az általa fizetendő vagyoni elégtételt 42 400 Ft-tal. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Pevtv. 15. §-ának
(3)és
(4)bekezdéseit, valamint a Pp. 110. §-ának
(1)bekezdését és a
- §-át akkor, amikor mellőzte a
- március
- és
- május
- között eltelt 80 nap, valamint a
- szeptember
- és
- október
- között eltelt 26 nap levonását. [7] A kérelmező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés fellebbezett részének a helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a kérelmezett az elsőfokú eljárás során 368 200 Ft erejéig elismerte a kérelmét, ezért az elsőfokú bíróság megsértette a Pp.
- §-ának
(2)bekezdését és a Pevtv. 15. §-ának
(5)bekezdését akkor, amikor az elleniratban elismert összegnél kevesebb vagyoni elégtételt ítélt meg neki. Erre tekintettel a kérelmezett fizetési kötelezettségét semmiképp sem lehet leszállítani. Kifejtette ugyanakkor azt is, hogy a fellebbezésben foglalt pertartam-csökkentési kérelmek ettől függetlenül is alaptalanok. [8] Az ítélőtábla a fellebbezés elbírálása során – a Pp. 370. §-ának
(2)-
(4)bekezdéseiben foglalt jogszabályi feltételek hiányában – nem léphette át a fellebbezési kérelem és az észrevétel korlátait [Pp. 370. §-ának
(1)bekezdése]. Ezért fellebbezés hiányában nem érinthette az elsőfokú végzés azon rendelkezését, amelyik a kérelmet részben elutasította, és azt sem, amelyik a kérelmezettet 301 600 Ft vagyoni elégtétel megfizetésére kötelezte. Kizárólag abban foglalhatott állást, hogy az elsőfokú bíróság a fellebbezésben kifejtett indokok miatt jogszabálysértően adott-e helyt a kérelem ezt meghaladó részének. Ennek eredményeként a fellebbezést alaptalannak találta. [9] Ahogy azt a kérelmező az észrevételében helyesen kifejtette: a kérelmezett az elsőfokú eljárás során a kérelmet 920 nap figyelembe vehető időtartam, azaz 368 000 Ft erejéig elismerte. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság megsértette a Pevtv. 15. §-ának
(5)bekezdését, valamint a Pevtv. 9. §-ának
(4)bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 342. §-ának
(1)bekezdését akkor, amikor – az elleniraton túlterjeszkedve – a kérelmezett által elismert összegnél kevesebb vagyoni elégtételt ítélt meg a kérelmezőnek. Mindezek miatt a kérelmezett alap nélkül követelte az elsőfokú végzésben foglalt fizetési kötelezettségének leszállítását, az ítélőtábla ugyanis az eljárás kereteit meghatározó fenti jogszabályok alapján Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.495/2024/2 3 nem terjeszkedhetett túl az elleniraton és nem követhette el ugyanazt a jogszabálysértést, mint az elsőfokú bíróság. Ezért nem volt szükség annak vizsgálatára, hogy a fellebbezésben foglalt érvek érdemben helytállóak-e, a fellebbezési kérelmet ugyanis – e vizsgálat eredményétől függetlenül – semmiképp sem lehetett teljesíteni. Erre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részét a Pevtv. 9. §-ának
(4)bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 383. §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [10] Az eredménytelenül fellebbező kérelmezett maga viseli a saját felszámított másodfokú perköltségét és köteles a kérelmező által felszámított másodfokú perköltség megfizetésére [Pp. 83. §-ának
(1)bekezdése], amely a jogi képviselő munkadíjából állt. Ennek összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdése alapján – a felszámítással egyezően – 5000 Ft-ban határozta meg, és arra az ügyvéd alanyi adómentessége folytán nem számított fel általános forgalmi adót. [11] A másodfokon pervesztes, de személyes illetékmentes kérelmezett helyett az állam viseli a le nem rótt fellebbezési illetéket [Pp. 83. §-ának
(1)bekezdése, 102. §-ának
(6)bekezdése]. Debrecen,
- december
- Dr. Bakó Pál s.k. a tanács elnöke, Dr. Molnár Tibor Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Árok Krisztián s.k. bíró