A határozat elvi tartalma: A Tny. 2. §
(5)bekezdése szabályát akkor kell alkalmazni, ha a magánnyugdíjpénztári tagság a nyugdíj jogerős megállapításáig még nem szűnt meg, azaz az igénylő nem rendelkezett a számlaegyenlege - őt megillető részével csökkentett - összegének visszautalásáról a Nyugdíjbiztosítási Alap részére. Nem kell tehát a nyugdíj összegének megállapításakor figyelembe venni a korábbi magánnyugdíjpénztári tagságot, ha az az igénylést megelőzően szűnt meg, de akkor sem, ha az a nyugdíjazási folyamat alatt ért véget. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.VII.37.018/2021/
- A tanács tagjai: Dr. Farkas Katalin a tanács elnöke Dr. Stumpf-Rádai Ágota előadó bíró Dr. Magyarfalvi Katalin bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: dr. Patyi Gergely ügyvéd (címe) Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala (alperes címe) Az alperes képviselője: dr. Geigerné dr. Groholszky Judit kamarai jogtanácsos A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Törvényszék 32.K.702.160/2020/
- Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 32.K.702.160/2020/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárási illeték a magyar állam terhén marad. Az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Indokolás Tényállás Kúria VII.Kfv.37.018/2021/9 2 [1] A felperes az ...nál magánnyugdíjpénztári tag volt 2008-tól
- június 30-áig. A Közép-magyarországi Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság
- március 20-án kelt határozatával
- június 1-jei folyósítási kezdettel, havi 129.765 forint összegű csökkentés nélküli előrehozott öregségi nyugdíjat állapított meg a felperes részére. A nyugellátás a társadalombiztosítási nyugellátás összegének 75%-ában került megállapításra tekintettel arra, hogy a felperes magánnyugdíjpénztári tag volt és nem tett arra vonatkozóan nyilatkozatot, hogy vissza kíván lépni az állami nyugdíjrendszerbe. A felperest tájékoztatták, hogy a határozat kézhezvételét követő 30 napon belül a magánnyugdíjpénztárnál kezdeményezheti a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépését. [2] A felperes
- április 2-án kelt írásbeli nyilatkozatát, amelyben bejelentette, hogy vissza kíván lépni a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, a
- április 10-én kelt levelében visszavonta. Kérelmére az ... 3.773.536 forintot fizetett ki a felperes részére. A felperes magánnyugdíjpénztári tagsága
- június 30-án megszűnt. [3] A korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló
- évi CLXVII. törvény (Khtv.)
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján a felperes
- január 1-jétől az előrehozott öregségi nyugdíjjal azonos összegben már korhatár előtti ellátást kapott, amit
- szeptember 25-től a nyugdíjkorhatár betöltésének napjától öregségi nyugdíjként kellett folyósítani részére a korhatár előtti ellátással azonos összegben. A felperes
- december 18-án kelt igénybejelentésében kérte az öregségi nyugdíja átszámítását a Khtv.
- §
(3)bekezdésére hivatkozással. [4] Az alperes VIII. kerületi Hivatala
- január 15-én kelt határozatával a felperes magánnyugdíjpénztári tagságára tekintettel 78,05%-os nyugdíjat állapított meg 273.705 forint összegben. A felperes e határozattal szemben fellebbezéssel élt és
- november 20-án a
- évben felvett egyösszegű magánnyugdíjpénztári kifizetést önkéntesen átutalta a Magyar Államkincstár részére. [5] Az elsőfokon eljáró társadalombiztosítási szerv
- január 24-én módosító határozatában a felperes öregségi nyugdíjának összegét
- szeptember
- napjától 348.670 forintra emelte fel arra hivatkozással, hogy a felperest a nyugellátás 100%-ban illeti meg, mert a magánnyugdíjpénztári szolgáltatás visszautalásával visszalépett az állami nyugdíjrendszerbe. [6] E határozatát az elsőfokon eljáró társadalombiztosítási szerv saját hatáskörében felülvizsgálta és
- március 18-án kelt – a másodfokú hatóság által
- június
- napján helybenhagyott – határozatával a felperes öregségi nyugdíját
- április
- napjától kezdődően 273.705 forintban állapította meg. Kereseti kérelem és védirat [7] A felperes keresetében elsődlegesen a
- március 18-án kelt határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan az alperes
- január 24-én kelt módosító határozatának hatályban tartását, harmadlagosan annak megállapítását kérte, hogy az alperes eljárása során több ízben mulasztott, nem tett eleget a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvényben (Ket.) rögzített kötelezettségeinek. Kúria VII.Kfv.37.018/2021/9 3 [8] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes 2017-ben már nem volt magánnyugdíjpénztári tag, ezért az öregségi nyugdíj igénylése során már nem nyilatkozhatott érdemben a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése tárgyában. A felperest volt magánnyugdíjpénztári tagként kellett kezelni, így 100%-os öregségi nyugdíjra nem jogosult. A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló
- évi LXXXII. törvény (Mpt.) korabeli és jelenleg hatályos rendelkezései nem tartalmaznak szabályozást arra, amely alapján a felperes teljesíthette volna a korábban (2008.) felvett szolgáltatás önkéntes visszafizetését és arra sincs lehetőség, hogy több évvel a magánnyugdíjpénztári tagság megszűnését követően az állami nyugdíjrendszerbe visszalépjen. Kifogásolta, hogy a felperes nem a
- június 24-én kelt másodfokú határozat ellen nyújtotta be a keresetét. Az elsőfokú ítélet [9] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a kereset tartalma szerint a felperes nyugdíját újból csökkentett összegben megállapító első- és másodfokú határozatok felülvizsgálatára irányult. Az elsőfokú bíróság a Kp.
- §
(1)bekezdése és
(3)bekezdés a) pontja szerint azt vizsgálta, hogy az alperes határozata eljárási és anyagi jogi szempontból jogszerű volt-e. Hivatkozott a Tny. 2013. január 1-jétől hatályos 21/A. §
(1)és
(2)bekezdésében foglaltakra. [10] Megállapította, hogy az Mpt. 2008-ban hatályos rendelkezései a 10 évnél rövidebb tagsági jogviszonnyal rendelkező magánnyugdíj-pénztári tagok részére nyugdíjba vonulásukkor lehetőséget biztosítottak a visszalépésre. Kiemelte, hogy a felperes nem válogathat saját érdekei szerint az egyes jogszabályi lehetőségek közül attól függően, hogy számára melyik a legelőnyösebb. Az Mpt. rendelkezései nem adtak arra lehetőséget, hogy a felperes 2018. évben a 2008-ban felvett egyösszegű nyugdíjpénztári szolgáltatást visszafizesse a társadalombiztosítási nyugellátási rendszerbe és ezzel visszalépjen az állami nyugellátás rendszerébe. A felperesnek 2008-ban azt kellett volna kérnie, hogy a magánnyugdíjpénztár az egyéni számláján lévő összeget az államháztartás részére utalja át, amit a Tny. 21/A. §
(2)bekezdése alapján magánnyugdíjpénztári tagként tehetett volna meg. [11] Az elsőfokú bíróság azt is rögzítette, hogy a társadalombiztosítási nyugellátás megállapítása szempontjából a felperes továbbra is magánnyugdíjpénztári tagnak számít. Az Mpt. 83. §
(7)bekezdésének és 84. §
(4)bekezdésének alkalmazását a bíróság azért nem találta megalapozottnak, mert a felperes magánnyugdíjpénztári tagsága nem azért szűnt meg, mert a magánnyugdíjpénztár jogutód nélkül megszűnt és a felperes másik magánnyugdíjpénztárba sem lépett be. A felülvizsgálati kérelem [12] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen annak megállapítását, hogy az öregségi nyugdíjának összege
- szeptember
- napjától 348.670 forint, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására utasítását. Kúria VII.Kfv.37.018/2021/9 4 [13] Állította, hogy az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntése során az Alaptörvény és a Tny. alapelveivel össze nem egyeztethetően alkalmazta a vonatkozó jogszabályokat. Jogszabálysértéseket az alábbiak szerint jelölte meg: az Alaptörvény XIX. cikk
(4)bekezdés, a Khtv. 18. §
(3)bekezdés, a Tny. 1. §
(1)és
(5)bekezdése, 21/A. §
(1)és
(2)bekezdése. Álláspontja szerint, aki a magánnyugdíjrendszerből keletkező megtakarítását átutalja az állami nyugdíjrendszerbe, úgy kell tekinteni, mintha biztosítási idejének teljes tartama alatt kizárólag nyugdíjjárulék fizetésére lett volna kötelezett és a nyugellátás összegét ennek megfelelően kell kiszámítani. A felperes az öregségi nyugellátást 2017. december 18-án a Khtv. 17.§
(1)bekezdés b), c) pontja és 18.§
(3)bekezdése alapján nyomtatványon igényelte, amellyel egy új nyugellátás megállapítása volt a célja. [14] Ellentmondónak tartotta, hogy az elsőfokú bíróság egyrészt a felperes magánnyugdíjpénztári tagságának
- június 30-án való megszűnését állapította meg, másrészt azt, hogy a felperes nem utalhatta volna vissza a korábban igénybe vett szolgáltatást, így a társadalombiztosítási nyugellátás megállapítása szempontjából továbbra is magánnyugdíjpénztári tagnak számít. A felperes 2018-ban, amikor át kívánt jelentkezni az állami nyugdíjrendszerbe és visszautalta a magánnyugdíjpénztári megtakarítását, akkorra az a magánnyugdíjpénztár, amelynek tagja volt, már megszűnt, tehát jogilag lehetetlen volt, hogy a magánnyugdíjpénztár tagja legyen. A felperes
- évtől kezdődően az állami nyugdíjrendszerbe tartozott, a járulékokat is oda fizette. Az elsőfokú bíróság nem indokolta, hogy miért tekintette a felperest a társadalombiztosítási nyugellátás megállapítása szempontjából magánnyugdíjpénztári tagnak. [15] Vitatta, hogy a Tny. 21/A. §
(1)és
(2)bekezdése által meghatározott szabályozási körbe ne tartozna bele. [16] Érvelése szerint amennyiben helytálló lenne az elsőfokú bíróság megállapítása, mely szerint a felperest magánnyugdíjpénztári tagnak kell tekinteni, akkor a korbetöltést követően az öregségi nyugellátás igénylésekor visszaléphet az állami nyugdíjrendszerbe. Ha pedig nem tekinthető magánnyugdíjpénztári tagnak, akkor az állami nyugdíjrendszerhez tartozik és 100% nyugdíj illeti meg. [17] Az Alaptörvény és a Tny. rendelkezései az egységes, azonos szabályok szerinti elbírálást írják elő a nyugellátás kapcsán. Az elsőfokú ítélet ezen alapelveknek ellentmondóan, negatívan diszkriminálta a felperest, amikor nem ismerte el az állami nyugdíjrendszerbe való visszalépéshez való jogát. [18] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be. A Kúria döntése és jogi indokai [19] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott. [20] A Kúria kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a jogerős ítéletet [Kp. 115. §
(2)bekezdés és 108. §
(1)bekezdés]. [21] A Kp. 115. §
(1)bekezdése alapján a jogerős ítélet ellen jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással felülvizsgálati kérelmet terjeszthet elő a fél az érdekelt, valamint a rendelkezés rá vonatkozó része ellen az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. A Kp. 115. §
(2)bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 100. §
(2)bekezdés b) pontja alapján a fellebbezés (felülvizsgálati kérelem) a beadványokra vonatkozó általános szabályokon túlmenően tartalmazza a fellebbezést Kúria VII.Kfv.37.018/2021/9 5 (felülvizsgálati kérelmet) megalapozó jogszabálysértést, a jogszabályhely pontos megjelölésével, illetve azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől az ítélet jogkérdésben eltér. [22] A Kúria korábban a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 272. §
(2)bekezdése értelmezése körében több határozatában rögzítette, hogy a felülvizsgálati kérelem önálló jogorvoslat, amelynek egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait ismerteti. Mindezek bármelyikének a hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi. A tartalmi elemek hiánya vagy fogyatékossága esetén ugyanis a Kúria nem kerül abba a helyzetbe, hogy egzakt módon megismerhesse azt az okot vagy okokat, amelyek miatt a fél a jogerős határozatot jogszabálysértőnek tartja. E mellett a felülvizsgálati kérelem e tartalmi elemei meghatározzák a Kúria felülbírálati lehetőségének tartalmi és perjogi kereteit (1/2016. (II. 15.) PK vélemény, Mfv.III.10.650/2015/4., Mfv.III.10.164/2013/2., Mfv.III.10.160/2013/2., Kfv.VII.37.956/2020., Kfv.VII.38.064/2020., Kfv.VII.37.858/2020.). A Kúria iránymutatása a jelen eljárásban is irányadó. A felperes felülvizsgálati kérelme részben nem felel meg a fenti követelményeknek, ezért a Kúria a felperes negatív diszkriminációval kapcsolatos kifogása, valamint az Alaptörvény 19. cikk
(4)bekezdésére és a Khtv. 18. §
(3)bekezdésére, valamint a Tny. 1. §
(1)bekezdésére hivatkozásai érdemi vizsgálatát mellőzte. Ez utóbbi jogszabályhelyek megjelölésük és a hozzájuk fűzött magyarázat ellenére sem felelnek meg a felülvizsgálati kérelem kötelező tartalmi elemeinek, ugyanis azokból nem derül ki, hogy a felperes által megjelölt jogszabályhelyeket a jogerős ítélet mennyiben sérti, az ezzel kapcsolatos jogi álláspontját nem fejtette ki. [23] A felperes által megsértett „jogszabályhelyként” megjelölt Alaptörvény 19. cikk
(4)bekezdése és a Tny. 1. §
(1)bekezdése az állam felelősségét a nyugdíjrendszer működéséért és az egységes elvek szerinti nyugellátáshoz való jogot deklaráló normák. A bíróság helyesen a Kp. 2. §
(4)bekezdése, 4. §
(1)bekezdése és
(3)bekezdés a) pontja, valamint a 85. §
(1)-
(2)bekezdései alkalmazásával bírálta el a jogvitát. A felperes tévesen kifogásolta az Tny. 1. §
(5)bekezdésének megsértését, mivel a vitatott jogszabályi normát a Tny. 2. §
(5)bekezdése tartalmazza. [24] A felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, valamint azt, hogy a magánnyugdíjpénztári tagsága
- június
- napján megszűnt nem vitatta. [25] A felperes nem vitásan
- április 2-án nem tett nyilatkozatot arra, hogy az állami nyugdíjrendszerbe vissza kívánna lépni, sem a számlaegyenlegének a Nyugdíjbiztosítási Alapba történő visszautalását nem kérte, hanem annak egyösszegű kifizetését kérte, amely meg is történt
- évben. [26] A Tny.
- §
(5)bekezdése értelmében „az általánostól eltérő nyugdíjösszeg jár a magánnyugdíjpénztári tagoknak. Ez azokat érinti, akik az
- január 1-je és
- szeptember
- közötti időszakban vagy ennek egy részében kötelező magánnyugdíjpénztári tagdíjat fizettek, vagyis – magánnyugdíjpénztári tagságukra tekintettel – a bruttó jövedelmükből levont kötelező nyugdíjjárulék egy részét magánnyugdíjpénztári tagdíjként fizették be, így jogosultságot szereztek pénztári szolgáltatásra. E szabályt azonban csak akkor kell alkalmazni, ha a magánnyugdíjpénztári tagság a nyugdíj jogerős megállapításáig még nem szűnt meg, azaz az igénylő nem rendelkezett a számlaegyenlege – őt megillető részével csökkentett – összegének visszautalásáról a Nyugdíjbiztosítási Alap részére. Nem kell tehát a Kúria VII.Kfv.37.018/2021/9 6 nyugdíj összegének megállapításakor figyelembe venni a korábbi magánnyugdíjpénztári tagságot, ha az az igénylést megelőzően szűnt meg, de akkor sem, ha az a nyugdíjazási folyamat alatt ért véget. A pénztártagság figyelmen kívül hagyásának ez utóbbival összefüggő eljárási feltétele, hogy a számlaegyenleg előírt részét átutalják a Nyugdíjbiztosítási Alap részére, vagy erről a volt pénztártag már rendelkezzen. E feltételek teljesülése esetén a nyugdíj összegét úgy kell kiszámítani, mintha a magánnyugdíjpénztári tagság egyáltalán nem állt volna fenn” (...1 Nagykommentár a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényhez). [27] A Tny. 2.§
(5)bekezdése a fentebb írtakra figyelemmel azért nem volt a felperesre alkalmazható, mert a magánynyugdíjpénztári tagdíj összegét a társadalombiztosítási (állami) nyugdíjrendszerbe a felperes saját döntése alapján nem utalták át, ennek hiányában nem lehet úgy tekinteni, mintha a biztosítási idejének teljes tartama alatt kizárólag nyugdíjjárulék fizetésére lett volna kötelezett. [28] Az elsőfokú bíróság a Tny. 21/A. §
(1)és
(2)bekezdései helytálló alkalmazásával és értelmezésével állapította meg, hogy a felperes esetében a
(2)bekezdés rendelkezése nem alkalmazható, mert a felperes a
- december
- napján benyújtott igénybejelentésekor már nem volt a magánnyugdíjpénztár tagja, így a magánnyugdíjpénztári számláján lévő (de a már részére kifizetett) összeg átutalásáról sem rendelkezhetett jogszerűen. A hivatkozott jogszabályhelyek rendelkezéseinek a szavak helyes nyelvtani és a logika szabályai szerinti értelmezésével csak a magánnyugdíjpénztári tagnak volt arra lehetősége, hogy visszalépjen a tisztán társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. A felperes 2008 áprilisában tett nyilatkozatakor igényelhette volna a magánnyugdíjpénztári számláján lévő összeg nyugdíjbiztosítási szerv részére történő átutalását, ezzel szemben a felperes akként nyilatkozott, hogy azt egyösszegben fizessék ki a részére; utólag, nem magánnyugdíjpénztári tagként ilyen nyilatkozatot jogszerűen már nem tehetett. [29] Az elsőfokú bíróság a jogerős ítélet [19] pontjában valóban ellentétes megállapítást tett a [17] pontban foglaltakhoz képest a felperes magánnyugdíjpénztári tagnak minősülése körében, ezért azt a Kúria pontosítja azzal, hogy a felperes a jogvita elbírálásához volt magánnyugdíjpénztári tagnak minősül tekintettel arra, hogy magánnyugdíjpénztári tagsága
- június
- napján megszűnt. Mindezekre figyelemmel csökkentett összegben a Tny. 21/A. §
(1)bekezdése alapján kellett a felperes részére a nyugellátás összegét megállapítani. [30] A fentebb kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. §
(2)bekezdése alkalmazásával – az indokolás módosításával és kiegészítésével – hatályában fenntartotta. Záró rész [31] Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, ezért a Kúria a Kp. 35. §-ában foglaltak alapján alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 83. §
(1)bekezdése alapján mellőzte a határozathozatalt. [32] A Tny.
- §-a alapján a felülvizsgálati eljárás költség- és illetékmentes. [33] A Kúria ítélete elleni további jogorvoslat lehetőségét a Kp.
- § d) pontja zárja ki. [34] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp.
- §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 107. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Kúria VII.Kfv.37.018/2021/9 7 Budapest,
- október
- Dr. Farkas Katalin s. k. a tanács elnöke, Dr. Stumpf-Rádai Ágota s. k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s. k. bíró