Bf.10/2024/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdése alapján korlátozott fellebbezés esetén is kötelező tartalmi eleme az elsőfokú ítéletnek a bíróság által megállapított cselekmény jogi minősítése. Az elsőfokú bíróságot e körben is indokolási kötelezettség terheli, különösen arra figyelemmel, hogy a másodfokú bíróság – a már hivatkozott jogszabályhelyek alapján – a korlátozott felülbírálat keretében is vizsgálja a jogi minősítés helyességét. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.10/2024/

1. szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
2. április
3. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő V É G Z É S T: A választás rendje elleni bűntett miatt Terhelt1 ellen indult büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék
4. december
5. napján kihirdetett 20.B.188/2023/
6. számú ítéletét helybenhagyja. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS [1] A Fővárosi Törvényszék – a terhelt beismerő és tárgyalásról lemondó nyilatkozatának elfogadását követően – a
7. december
8. napján tartott előkészítő ülésen meghozott és kihirdetett 20.B.188/2023/
9. számú ítéletével Terhelt1 vádlottat választás rendje elleni bűntett [Btk.
10. §

(1)bekezdés d) pont

1. fordulat] miatt 200 napi tétel, napi tételenként 2.500, összesen 500.000 forint pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy azt meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Rendelkezett még a bűnjelekről, valamint kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 422.767 forint bűnügyi költség megfizetésére. [2] Az ítélet ellen az ügyészség a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása végett, a védő pedig – a perorvoslati nyilatkozat bejelentésére fenntartott három munkanapon belül – elsődlegesen próbára bocsátás alkalmazása, másodlagosan a kiszabott pénzbüntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. [3] Az ügyészség fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtette azon álláspontját, hogy a kiszabott büntetés nem alkalmas a büntetési célok megvalósítására, sem Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.10/2024/5/I 2 az általános, sem az egyéni megelőzésre. Kifogásolta, hogy a bíróság nem vette figyelembe azt, hogy a bűncselekmény elkövetése révén sérül a hatalom gyakorlásában való demokratikus részvételi módszerek zavartalan működése, valamint a lakosság közjogi akaratnyilvánítása eredményének a megbízhatósága. [4] A védő a fellebbezését írásban csak annak bejelentésekor indokolta röviden azzal, hogy a pénzbüntetés eltúlzottnak tartja, mert védence személyes körülményeire, a bűnösségére is kiterjedő beismerésére, a bűncselekmény tárgyi súlyára, valamint az eset összes enyhítő körülményére tekintettel a büntetés célja a próbára bocsátás alkalmazásával is elérhető. [5] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség
2. január 11-én kelt BF.905/2023/
3. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezést nem tartotta alaposnak. A felülbírálatra tanácsülés kitűzését indítványozta azzal, hogy az esetlegesen tartandó nyilvános ülésen az ügyészség nem kíván részt venni. Kifejtette, hogy a törvényszék a perrendi szabályokkal összhangban folytatta le az eljárást, hatályon kívül helyezést eredményező abszolút vagy relatív eljárási szabálysértést nem vétett. [6] Kitért arra, hogy a vádlott a bűnösségét elismerte, a tárgyaláshoz való jogáról lemondott, és a beismerő nyilatkozatát a törvényszék a Be.
4. §

(1)-

(3)bekezdésében írtak szerint törvényesen fogadta el. A bűnösségre vont következtetést, a jogi minősítést törvényesnek tartotta. [7] A büntetéskiszabási körülményeket érintően azonban egyetértett az ügyészi fellebbezés indokolásban írtakkal, s hangsúlyozta azt is, hogy az elsőfokú bíróság azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte, így nem tulajdonított kellő szerepet a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságának és annak, hogy a vádlott cselekményével érintett hamis ajánlások nélkül a vádlott nyilvántartásba vételére sem kerülhetett volna sor, így nem indulhatott volna a választáson, ezáltal a választói akaratot el is térítette, ami a cselekmény konkrét tárgyi súlyát nagymértékben növeli. Az elsőfokú ítélet járulékos rendelkezéseivel egyetértett. [8] Összességében azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján változtassa meg, Terhelt1 vádlott büntetését oly módon súlyosítsa, hogy vele szemben a Btk.

1. §-a alapján szabjon ki határozott ideig tartó szabadságvesztés büntetést, melynek végrehajtási fokozatát a Btk.
2. §

(2)bekezdés a) pontja alapján börtönben határozza meg, egyúttal a Btk. 85. §

(1)és

(2)bekezdései alapján annak végrehajtását próbaidőre függessze fel, a Btk. 38. §

(2)bekezdés a) pontja alapján állapítsa meg a vádlott feltételes szabadságra bocsátásának időpontját, egyebekben az ítéletet hagyja helyben. Kitért arra is, hogy a vádlott az előzetes mentesítésre érdemtelen. [9] Az ítélőtábla a fellebbezéseket a Be. 598. §

(2)bekezdés

1. fordulata szerinti tanácsülésen bírálta el, tekintettel arra, hogy nyilvános ülés kitűzését a jogosultak egyike sem indítványozta. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.10/2024/5/I [10] 3 Az ellentétes irányú fellebbezések nem vezettek eredményre. [11] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság kétirányú fellebbezéssel támadott ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
2. §

(3)bekezdése értelmében csak a fellebbezéssel támadható részében bírálta felül, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát végzéssel elfogadta, így a fellebbezés a bűnösség megállapítása és a váddal egyező tényállás, valamint minősítés ellen a Be. 580. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja értelmében törvényben kizárt, valamint, hogy az ügyészség és a védelem is kizárólag a kiszabott büntetést sérelmezte [Be. 583. §

(3)bekezdés a) pont]. [12] A Be. 590. §

(5)bekezdése alapján ugyanakkor a korlátozott felülbírálat kiterjedt a hatályon kívül helyezést eredményező feltétlen és relatív eljárási szabálysértések vizsgálatára, a bűnösségre vont következtetés okszerűségére és a bűncselekmény minősítésére is. [13] Ezen túlmenően az ítélőtábla a Be. 590. §

(7)bekezdésben írtak alapján felülbírálat alá vonta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket, illetve ilyen rendelkezések meghozatalának szükségességét is. [14] Ennek eredményeképpen megállapította, hogy a büntetőeljárás megszüntetésének Be. 567. §

(1)és

(2)bekezdésében írt okai nem állnak fenn [Be. 607. §

(1)bekezdés], továbbá, hogy a törvényszék a Be. 608. §

(1)bekezdésében felsorolt abszolút, illetőleg a Be. 609. §

(1)bekezdése szerinti relatív, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértést nem vétett. [15] A vádlott figyelmeztetése hiánytalanul megtörtént, a beismerő és tárgyalásról lemondó nyilatkozatának elfogadására a Be. 504. §

(2)bekezdésben írt törvényi feltételekkel került sor, és az e törvényhely

(3)bekezdésével összhangban állt. [16] A védővel eljáró vádlottnak a figyelmeztetésekre adott válaszaiból ugyanis egyértelműen kiderül, hogy nyilatkozata természetével és annak következményeivel tisztában volt. Az eljárás iratai között nem található olyan, amelyben a vádlott beszámítási képességének megkérdőjelezhető adat fellelhető lenne és a vádlottnak a bíróság kérdésére adott válaszai ugyanúgy nem támasztanak kételyt beszámítási képességével szemben, mint ahogy a személyi körülményeivel kapcsolatban feltárt tények is annak ellenkezőjére utalnak. Az eljárás iratai – beleértve a lefoglalt ajánlóíveket és az írásszakértői véleményt is – a beismerő nyilatkozat tartalmát alátámasztják. [17] Az elsőfokú bíróság a Be. 562. §

(2)bekezdésében biztosított lehetőséggel élve röviden indokolta határozatát. Az ennek megfelelően szerkesztett ítélet a Be. 561. §

(3)Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.10/2024/5/I 4 bekezdés

1. a)–
2. c)és
3. e)pontjában, valamint a Be. 564. §

(4)bekezdésében meghatározott kötelező elemeket tartalmazza. [18] Az elsőfokú bíróság – a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozata, annak elfogadása és az azzal összhangban álló ügyiratok alapján megállapított és a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja, illetőleg Be. 606. §

(3)bekezdése szerint irányadó tényállásból, melynek megalapozottságát a másodfokú bíróság nem vizsgál(hat)ta – okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, s a cselekmény minősítése is törvényes, bár erre vonatkozó érdemi jogi indokolás az elsőfokú ítéletben nem szerepelt. [19] A Btk. 350. §

(1)bekezdés d) pontja értelmében a választás rendje elleni bűncselekményt az követi el, aki a választási eljárásról szóló törvény vagy a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó választás, népszavazás és európai polgári kezdeményezés során jogosulatlanul aláír, hamis adatokat tüntet fel. A tényállás keretdiszpozíció, annak tartalma a választójog gyakorlását szabályozó anyagi jogi és eljárásjogi normák rendelkezései alapján határozható meg. Jelen esetben az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény határozza meg a kerettényállást kitöltő anyagi jogi szabályokat, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. tv. pedig többek között az országgyűlési képviselő választás során irányadó eljárási szabályokat. A Btk. 350. §

(1)bekezdés d) pontban meghatározott alapeset elkövetési magatartása kettős: a jogosulatlan aláírást, illetve vagylagos jelleggel a hamis adatok feltüntetését kriminalizálja. Jogosulatlan aláírás elsősorban az ajánlóív vagy az aláírásgyűjtő ív kiállításának jogszerűtlensége esetében fordulhat elő. Mindez azt jelenti, hogy az irányadó anyagi jogi szabályozás alapján az elkövető a képviselő választáson ajánlás jogával nem rendelkezik (például közügyektől eltiltás mellékbüntetés hatálya alatt áll). Jogosulatlan aláírást eredményez ugyanazon jelölt többszöri ajánlása is. Hamis adatok feltüntetése a választási eljárás során felmerülő adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése körében (például az ajánlóívek kitöltésekor) valósulhat meg, és csak azon adatokra nézve követhető el e bűncselekmény, amelyek a részvételi jog törvényes gyakorlása szempontjából jelentőséggel bírnak. A 2013. évi XXXVI. törvény 122. §-a határozza meg azokat az adatokat, amelyek feltüntetése ebből a szempontból jelentőséggel bír. A

(6)bekezdés szerint ilyen az ajánlást gyűjtő személy neve, személyi azonosítója vagy személyazonosságát igazoló hatósági igazolványa száma és aláírása. Jelen esetben a vádlott azzal a magatartásával, hogy az irányadó tényállás szerint valótlanul saját magát tüntette fel aláírásgyűjtőként, nem jogosulatlanul írt alá, hanem valótlan nyilatkozatot tett, azt a valótlan nyilatkozatot, mely szerint ő gyűjtötte az aláírásokat, holott ez nem így történt. Ezzel a cselekményével a Btk. 350. §

(1)bekezdés d) pontjának

1. fordulatában meghatározott elkövetési magatartást megvalósította. A tényállásban írt cselekvőség tehát a választás rendje elleni bűncselekmény az ajánlóíveken a hamis adatok feltüntetése elkövetési magatartásának felel meg, ahogyan azt a törvényszék helyesen megállapította. [20] A jogi minősítés körében indokolt még kitérni arra is, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a „hamis adat feltüntetése” elkövetési fordulat szükségképpen hamis magánokirat készítésével jár együtt, amelynek felhasználása esetén (pl. a választási irodában történő leadás alkalmával) nem létesül valóságos halmazat a Btk.
2. §-ban meghatározott hamis magánokirat felhasználása vétségével (BH2017.109.). Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.10/2024/5/I 5 [21] A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket a törvényszék túlnyomórészt feltárta, azonban mivel súlyosító körülményt nem tárt fel, értelemszerűen nem vette figyelembe e körben a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságát sem. Ezzel kapcsolatban rögzítendő, hogy a választással összefüggő bűncselekmények és szabálysértések száma e cselekmények jellegéből adódóan az egyes választási időszakokban értelemszerűen megnő, amely jelenség a jogi értelemben vett elszaporodottság fogalmának nem feleltethető meg, e cselekmények gyakorlatilag szezonális jellegűek, eseményhez kötöttek. Elszaporodottság abban az esetben lenne megállapítható, ha az egyes választási ciklusokban időben előre haladva lenne tapasztalható a hasonló bűncselekmények számának hirtelen növekedése vagy egyes területeken elterjedtebbek lennének. Ilyen adat azonban nem áll rendelkezésre, és az ítélőtábla ítélkezésén alapuló hivatalos ismeretei szerint sem nőtt e bűncselekmények számaránya. [22] Az ügyészi fellebbezésben írt további indokok valójában a bűncselekmény tárgyi súlyát érintő kérdések, és ezek közül azzal egyetértett a másodfokú bíróság, hogy azt jelentősen fokozta, miszerint az elkövetett cselekménnyel a szó klasszikus értelmében vett csalás útján érte el a vádlott azt, hogy jelöltként állítható legyen, a csalás nélkül nem indulhatott volna az országgyűlési választáson. Így a bűncselekmény káros következményeképpen ténylegesen eltérítette a választói akaratot. [23] Azonban a cselekmény általános és konkrét tárgyi súlyát az elkövető társadalomra veszélyességének csekély foka, és a javára írható számos enyhítő körülmény nyomatéka ellensúlyozza. [24] A vádlott az előkészítő ülésen beismerte bűnösségét, így a bizonyítási eljárást sommásan tudta lefolytatni a törvényszék, ekként a beismerő nyilatkozat nagy nyomatékú értékelése maradéktalanul helytálló. [25] S ugyanígy – de csak rendkívül kis mértékben – az időmúlás enyhítő tényezőként történt értékelése, mert annak két évet alig meghaladó tartama az egyébként is alacsony büntetési tétel felső határát legfeljebb csak közelítette, és a vádlott az eljárás során kényszerintézkedés hatálya alatt sem állt. [26] Az elsőfokú bíróság ezt meghaladóan alappal tulajdonított enyhítő hatást a vádlott büntetlen előéletének, ami nyomatékos enyhítő körülmény, továbbá annak is, hogy kiskorú gyermekéről gondoskodik. [27] A teljeskörűen feltárt bűnösségi körülmények alapján, azokat a cselekmény tárgyi súlyával is összevetve, az elsőfokú bíróság helyesen, a Btk.
3. §-ában írt büntetési célokkal összhangban, a Btk.
4. §-a szerinti büntetési kiszabási elvek szem előtt tartásával választotta meg a büntetés nemét, és annak mértéke is törvényes. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.10/2024/5/I 6 [28] Az elsőfokú bíróság által alkalmazott pénzbüntetésnél sem súlyosabb, sem enyhébb szankció alkalmazása a cselekmény tárgyi súlya folytán sem volt indokolt, mint ahogy ez utóbbi ellenkezett volna az általános megelőzés törvényi céljával is. [29] Az ítélet egyéb rendelkezései szintén törvényesek. [30] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
5. §

(2)bekezdés

1. fordulata szerinti tanácsülésen a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest,

1. április
2. dr. Borbás Virág Bernadett s. k. a tanács elnöke dr. Cserni János s. k. dr. Raczky Katalin s. k. előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék 20.B.188/2023/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.10/2024/
4. számú végzésével
5. április
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. április
8. dr. Borbás Virág Bernadett s. k. a tanács elnöke