Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.261/2024/
- szám A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Független Rendőr Szakszervezet (ügyintéző: dr. Oláh Tamás kamarai jogtanácsos, cím2) Az alperes: Vas Vármegyei Rendőr-főkapitányság (cím3t) Az alperes képviselője: Dr. Lajos Károly kamarai jogtanácsos A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: alperes
- sorszám alatt A per tárgya: megbízási díj megfizetése Az elsőfokú bíróság: Győri Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat: 5.K.700.126/2024/
- számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül 23.000 (huszonháromezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] [2] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az alperes helység1 Rendőrkapitányságának állományában a helység2 és helység3 településekre kiterjedő működési körzetben körzeti megbízott beosztásban teljesít szolgálatot. A felperes a
- december
- napjától
- november
- napjáig terjedő időszakban rendszeresen látott el a körzeti megbízotti működési körzetében és a körzetén kívül is járőri beosztás feladatait, járőrszolgálatot, álló ellenőrzéseket, közlekedésrendészeti, közrendvédelmi és bűnügyi akciókat, átkíséréseket, kísérőőri beosztási és határrendészeti Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.261/2024/5 [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] 2 feladatokat. A megbízási díj megfizetése iránt benyújtott szolgálati panaszát az alperes elutasította. A felperes a törvényes határidőben előterjesztett keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a
- december
- napjától
- november
- napjáig terjedő időszak azon hónapjaira, melyekben ténylegesen ellátott rendszeresen körzeti megbízotti beosztásához nem tartozó többletfeladatokat is, összesen 927.616 forint megbízási díj és ennek
- április
- napjától számított késedelmi kamata megfizetésére. Keresetének jogalapját a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
- évi XLII. törvény (Hszt.) 71.§
(1)bekezdés a),
- b)és
- c)pontjára alapította. A keresetleveléhez F/4. szám alatt mellékelt kimutatásában szolgálati napokra lebontva megjelölte, hogy mely napokon látott el a körzeti megbízotti beosztása mellett, a működési körzetén belül nem körzeti megbízotti, illetve a működési körzetén kívül szolgálati feladatokat. A megbízási díj mértékét havonta az illetményalap 75%-os mértékében érvényesítette arra hivatkozva, hogy több különböző beosztás feladatait látta el, amelyek a szolgálatteljesítési ideje jelentős részét tették ki. Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a felperes vonatkozásában a Hszt. 71.§
(1)bekezdésében hivatkozott megbízás esetei nem álltak fenn, mert a felperes a körzeti megbízotti körzetéből elvonható volt, az elvonás nem eredményezett az adott szolgálatban töltött munkaórák felénél nagyobb mértékben más beosztáshoz tartozó feladatellátást. A felperes a körzetén kívüli járőr jellegű szolgálati feladatokat nem az eredeti szolgálati beosztása mellett többletfeladatként, hanem a körzeti megbízotti beosztásához tartozó munkaköre helyett hajtotta végre, egyebekben pedig körzeti megbízottként a szolgálatteljesítési idejének legalább 70%-ában közterületi tevékenységet volt köteles végezni. Az összegszerűséget illetően az illetményalap 50%-os mértékét meghaladó részében vitatta a keresetet azzal az indokkal, hogy a körzeti megbízotti feladatoktól való elvonás többségét a TIK-küldések tették ki, melyek egyszeri, a szolgálati idő elenyésző hányadát igénylő feladatok voltak. Utalt arra, hogy a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
- (XII. 9.) ORFK utasítás (a továbbiakban KMB szabályzat)
- pontjának c) alpontja értelmében a körzeti megbízott a rendőrkapitányság illetékességi területéről különleges jogrend alkalmával eseti jelleggel elvonható. A perrel érintett időszakban pedig veszélyhelyzet állt fenn az országban, a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/
- (III. 11.) Kormányrendelet alapján
- március
- napjától
- június
- napjáig, majd a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 478/
- (XI. 3.) Kormányrendelet alapján
- november
- napjától
- február
- napjáig, illetőleg a veszélyhelyzet kihirdetéséről és a veszélyhelyzeti intézkedések hatályba lépéséről szóló 27/
- (I. 29.) Kormányrendelet alapján
- február
- napjától
- június
- napjáig. A 180/
- Kormányrendelet alapján pedig
- május
- napjától háborús veszélyhelyzet került kihirdetésre, mely hatályban volt a keresettel érintett időintervallumban is. Az elsőfokú bíróság az alperest a keresettel egyezően 927.616 forint és ennek
- április
- napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint 46.381 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Ítéletének a felülbírálat során releváns indokolásában utalt a Győri Törvényszék mintaperben hozott 5.K.701.208/2022/
- számú, a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.436/2023/
- számú ítéletével helybenhagyott döntésére, felhívta a Hszt. 71.§
(1)és
(5)bekezdését. Az irányadó kúriai határozatok (Kfv.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.525/2021/3.) alapján rögzítette, hogy a felperest a megbízási díj akkor illeti meg, ha a kinevezés szerinti beosztásához nem kapcsolódó feladatkört többletfeladatként látta el. Jelentősége így annak a Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.261/2024/5 [10] [11] [12] [13] [14] [15] 3 kérdésnek van, hogy a feladat a kinevezés szerinti beosztáshoz tartozónak tekinthető-e. Amennyiben a rendszeresen elvégzett további tevékenység nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz, az többletfeladatként értékelhető és külön ellentételezésre, megbízási díjra jogosít. Rámutatott az elsőfokú bíróság, hogy a felperes szolgálati beosztásához a fenti jogszabályi rendelkezések értelmében az általa ellátott működési körzeten kívüli járőr és egyéb feladatok elvégzése nem tartozik, a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség. A felperes e feladatokat az eredeti szolgálati beosztása mellett végezte, az alól nem mentesítették. Nem találta elfogadhatónak az alperes különleges jogrendre történő hivatkozását sem, mivel nem jelölte meg alperes, hogy a felperes a különleges jogrenddel összefüggően milyen feladatot látott el, továbbá a felperes rendszeresen látott el többletfeladatokat, nem pedig eseti jelleggel. Utalt a Kúria Kf.VII.45.156/2021/4. számú ítéletére, mely szerint a körzeti megbízott a különleges jogrend időszakára is jogosult megbízási díjra, mert nem eseti jelleggel, hanem rendszeresen vonta el őt a munkáltatója a működési körzetéből. A munkáltatónak az a joga, hogy a felperest a beosztásához tartozó feladatok ellátása mellett más feladat elvégzésére utasíthatja, a felperes díjazásra való jogosultságát nem sértheti, a felperes a Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontja,
(5)bekezdése alapján így megbízási díjra jogosult. Arra is figyelemmel, hogy a rendszeres többletfeladat-ellátás a felek egyező előadása szerint a felperes napi szolgálatteljesítési ideje közel felét érintette és a körzeti megbízotti feladatai háttérbe szorultak, a rendvédelmi illetményalap 75%-os mértékében meghatározott megbízási díj iránti igényét az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. Fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Hszt. 71.§
(1)bekezdését, 71.§
(5)bekezdését, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 31/2015. BM rendelet) 35.§
(6)bekezdését, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 33/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 33/2015. BM rendelet) 10.§
(2)bekezdését jelölte meg. Kifejtette, hogy a Hszt. 71.§
(1)bekezdésében meghatározott megbízás a felperes esetében nem állhat fenn, mert a körzeti megbízotti beosztásánál alacsonyabb besorolási és fizetési fokozatba tartozó szolgálati feladatokat a körzeti megbízotti beosztásához tartozó munkaköre helyett és nem mellett végezte. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a felperes által ellátott feladat mértékével arányban nem állóan határozta meg a megbízási díj mértékét. Előadta továbbá, hogy változatlan tartalommal fenntartja az elsőfokú eljárás során kifejtett jogi álláspontját. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Rámutatott, hogy az alperes a jogi álláspontjának kifejtését elmulasztotta, így a fellebbezés hiányos. Az elsőfokú bíróság ítélete helyesen tartalmazza azokat a körülményeket, melyek a jogszabályi minimumnál magasabb összegű megbízási díjat indokolttá teszik. A fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 108.§
(1)bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között vizsgálta felül. A fellebbezés kötelező tartalmi elemeit a Kp. 100.§
(2)bekezdés a)-c) pontjai határozzák meg, ezek szerint a fellebbezésnek a beadványokra vonatkozó általános szabályokon túlmenően tartalmaznia kell a fellebbezéssel támadott ítélet számát, a fellebbezést megalapozó jogszabálysértést a jogszabályhely pontos megjelölésével, illetve azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől az ítélet jogkérdésben eltér és a másodfokú Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.261/2024/5 [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] 4 bíróság döntésére vonatkozó határozott kérelmet. A fellebbezésből tehát egyértelműen, kétséget kizáró módon megállapíthatónak kell lennie, hogy a fél melyik ítéleti részt, milyen oknál fogva és mennyiben kifogásolja. A fellebbezésben írt az a visszautalás, miszerint a fellebbező fél az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját tartja fenn, nem felel meg a fellebbezésre előírt követelményeknek, ezért azt a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta. Az alperes a teljes megváltoztatás iránti fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének alapjául szolgáló Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontját jelölte meg jogszabálysértésként, ezért a másodfokú bíróság az erre vonatkozó fellebbezési hivatkozásokat vizsgálta. A Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontja szerint a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával, többletfeladatként. A Hszt. 71.§
(2)bekezdésének rendelkezései alapján az
(1)bekezdés szerinti szolgálati beosztás ellátására vagy helyettesítésre szóló megbízás történhet az eredeti szolgálati beosztás ellátása mellett vagy az eredeti szolgálati beosztás ellátása alóli mentesítéssel. A Hszt. 71.§
(5)bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a hivatásos állomány tagja a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi, a többletszolgálatért a rendvédelmi illetményalap 50-200%-áig terjedő mértékű díjazásra jogosult. Az alperes a fellebbezésében nem tette vitássá, hogy a felperesnek a per tárgyává tett tevékenysége a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkörbe tartozott, kizárólag arra hivatkozott, hogy e tevékenységeket a felperes a körzeti megbízotti beosztásához tartozó munkaköre helyett, és nem mellette végezte. A Kúria következetes gyakorlata szerint (Kfv.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3., Kf.45.033/2022/6.) a szolgálati beosztáshoz tartozó feladatok alóli mentesítést nem lehet az egyes szolgálati napokra lebontva vizsgálni, az csak a szolgálatellátás egésze vonatkozásában értelmezhető, a felperest pedig a körzeti megbízotti szolgálat ellátása alól az alperes nem mentesítette a peresített időszakban. Ebből pedig az következik, hogy mentesítés hiányában a többletfeladatokat a felperes a körzeti megbízotti feladatok ellátása mellett végezte. A díj mérséklésére (is) irányuló határozott fellebbezési kérelmet az alperes nem terjesztett elő, ennek hiányában a megbízási díj mértékének, összegszerűségének meghatározására vonatkozó 31/2015. BM rendelet 35.§
(6)bekezdésének és a 33/2015. BM rendelet 10.§
(2)bekezdésének megsértését a másodfokú bíróság érdemben nem vizsgálhatta, az ezzel kapcsolatos érvek pedig a kizárólag a kereset elutasítására irányuló fellebbezés teljesítésére nem vezethettek. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítélete nem sérti a fellebbezésben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Kp. 35.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 83.§
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét a Pp. 81.§
(1)-
(2)bekezdéseire, 82.§
(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdése alapján, a 4.§
(1)bekezdés a) pontjának alkalmazásával határozta meg. Az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5.§
(1)bekezdés c) pontja alapján megillető személyes illetékmentesség folytán a fellebbezési illeték a Pp. 102.§
(1)és
(6)bekezdései értelmében az állam terhén marad. Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.261/2024/5 [25] 5 A másodfokú bíróság a fellebbezést a Kp. 99.§
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 77.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,
- január
- Dr. Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács János s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró