A határozat elvi tartalma: A biztosítási szolgáltatás elévülésének kezdő időpontját a törvény rendelkezésétől eltérően meghatározó általános szerződés feltétel csak akkor válik a biztosítási szerződés részévé, ha a biztosító külön tájékoztatta a biztosítottat a törvényi rendelkezéstől való eltérésről, és a feltételt a biztosított a tájékoztatás ismeretében kifejezetten elfogadta. Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.332/2022/
- A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Bacsa Judit Ügyvédi Iroda (Cím5, ügyintéző: dr. Bacsa Judit ügyvéd) által képviselt Felperes1 (Cím2) felperesnek a név1 kamarai jogtanácsos által képviselt Alperes1 (Cím1) alperes ellen felelősségbiztosítási fedezet fennállásának megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék
- március
- napján meghozott 2.G.40.450/2021/23-I. számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy a felperes és az alperes között létrejött, szám1 kötvényszámú munkáltatói felelősségbiztosítási szerződés alapján a károkozás időpontjában fennállt a felperes felelősségbiztosítási fedezete tanú1-nek, a felperes munkavállalójának a
- január 29-én elszenvedett üzemi balesete miatt bekövetkezett kár tekintetében. A felperest mentesíti az alperes javára az elsőfokú perköltség megfizetésének kötelezettsége alól, és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 585.650 (ötszáznyolcvanötezer-hatszázötven) forint együttes első- és másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A felperes
- július 3-án indított pert az alperessel szemben. A
- évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
- §
(1)bekezdése, 167. §
(1)bekezdése, az
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
- §
(1)bekezdése, 6:472. §
(1)bekezdése, 6:473. §
(1)-
(2)bekezdése, illetve a
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(3)bekezdése alapján keresete szerint annak megállapítását kérte, hogy az alperessel kötött szám1 kötvényszámú munkáltatói felelősségbiztosítási szerződés alapján a felelősségbiztosítási fedezete tanú1 munkavállalójának a
- január 29-én elszenvedett üzemi balesete miatt bekövetkezett kár tekintetében a károkozás időpontjában fennállt. Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.332/2022/8 2 [2] Keresetének ténybeli alapjaként előadta, hogy a
- augusztus 10-én megkötött, és
- június 18-án módosított felelősségbiztosítási szerződésben az alperes vállalta, hogy mentesíti a munkavállalói munkabalesete miatt vele szemben támasztott olyan kártérítés és sérelemdíj iránti követelések megfizetése alól, amelyekért a felperes a magyar jog szerint felelősséggel tartozik. Munkavállalója, tanú1
- január 29-én üzemi balesetet szenvedett, és
- április 5-én kérte ebből eredő kárának és sérelemdíjának a megtérítését. A
- április 16-án továbbított kárbejelentést az alperes
- április 18-án azzal az indokkal utasította el, hogy az Általános Felelősségbiztosítási Feltételgyűjtemény (ÁFF) VIII.1.
- és XII.1-
- pontjai szerint a felperes biztosítási szolgáltatás iránti követelése elévült. [3] A felperes állította, hogy a szerződés nem a biztosítóval szembeni követelése esedékességéhez (a munkabalesetből eredő kárigény munkáltatónak való bejelentése), hanem az esedékességet megelőző időponthoz (a munkabaleset bekövetkezése) köti az elévülés kezdetét. Ennek következtében az ÁFF XII.1.
- pontjának első francia bekezdésébe foglalt szerződési feltétel a Ptk. 6:
- §
(2)bekezdésének kógens szabályába ütközik, és a Ptk. 6:
- §-a alapján semmis. A törvénytől való eltérés miatt, valamint azért is, mert a felek között 2012-ben megkötött szerződés nem tartalmazott az elévülés kezdő időpontjára vonatkozó, a jogszabálytól eltérő feltételt, az ÁFF-nek ez a rendelkezése a biztosító külön figyelemfelhívó tájékoztatása és a feltétel figyelemfelhívó tájékoztatást követő kifejezett elfogadása hiányában a Ptk. 6:
- §-a értelmében nem vált a szerződés részévé. E feltétel hiányában a biztosítási szolgáltatás elévülése a Ptk. 6:
- §
(2)bekezdése alapján nem a káresemény időpontjában kezdődött, hanem akkor, amikor a munkavállaló bejelentette a kártérítés iránti követelését a felperesnek. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a munkavállaló kárigényének bejelentéséig az elévülés nyugodott, és a Ptk. 6:24. §
(2)bekezdésének megfelelően a nyugvás megszűnésétől számított 3 hónapon belül pert indított az alperessel szemben. [4] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes biztosítási szolgáltatás teljesítése iránti igénye a Ptk. 6:22. §
(3)-
(4)bekezdése, 6:
- §-a, 6:
- §
(1)bekezdése alapján elévült. A biztosítási szerződés feltételei a bejelentésre nyitva álló határidő elmulasztása esetén kizárják a helytállási kötelezettségét. Az alperes állította, hogy biztosítási szolgáltatása a biztosítási esemény – munkahelyi baleset – bekövetkezésekor esedékessé vált. A felperes a vele szembeni kárigényre okot adó balesetről legkésőbb a munkabaleseti jegyzőkönyv 2017. február 7-én történt kiállítása idején, a munkavállaló kárigényéről pedig a balesettől számított pár héten belül értesült, ehhez képest igényének bejelentéséig eltelt az ÁFF-ben meghatározott 1 éves elévülési idő. Állította, hogy a Ptk. 6:439. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján a felperesnek mindenképpen az elévülési időn belül kellett volna bejelentenie az igényét. Helytállási kötelezettsége a biztosított által okozott kárra vonatkozik, ennélfogva az esedékesség a biztosított és a biztosító vonatkozásában nem következhet be különböző időpontokban. [5] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest az alperes javára 111.700 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.332/2022/8 3 [6] Ítéletének indokolásában úgy foglalt állást, hogy a megállapítási kereset előfeltétele – az alperes által sem vitatottan – a Ptk. 6:
- §
(2)bekezdése alapján fennáll. Megállapította, hogy a Ptk. a biztosítási esemény meghatározását a felekre bízza. A 2003. évi LX. törvény (Bit.) 96. §
(8)bekezdése a biztosító kötelezettségévé teszi, hogy a biztosítási feltételekben meghatározza a biztosítási szolgáltatása teljesítésének feltételeit. Utalt arra, hogy a felelősségbiztosítási szerződés egy biztosítási és egy kártérítési jogviszonyt kapcsol össze, úgy, hogy a biztosító teljesítése szerződéses kötelmen alapul. A Ptk. 6:
- §-a nem a károkozáshoz, hanem a kárigény jelentkezéséhez köti a biztosítási eseményt. Megállapította, hogy az ÁFF XII.2.
- pontjának az elévülési időszak időtartama feltétel elévülésre vonatkozó előírása a Ptk. 6:
- §
(1)bekezdésében meghatározott általános 5 éves elévülési időtől eltér, azzal, hogy rögzíti, hogy a szerződésből eredő igények – a XII.1.
- pont szerint – 1 év elteltével elévülnek. [7] Kifejtette: az elévülés megkezdése a teljesítési határidő leteltéhez igazodik. Ebből következően a biztosítási szerződés és az ÁFF vonatkozó szabályai a Ptk. 6:
- §ának, 6:
- §-ának, 6:
- §
(1)bekezdésének, 6:462. §
(2)bekezdésének és a Bit. 96. §
(1)bekezdés b) pontjának megfelelnek, és a Ptk. 6:102. §
(4)bekezdése szerint tisztességesek. A biztosító részére nem teremtenek lehetőséget a teljesítés határidejének indokolatlan meghosszabbítására, ezért a bíróság alaptalannak találta a felperesnek azt az állítását, hogy a kártérítés bíróság általi megállapításáig nincs az igényérvényesítés állapotában. Álláspontja szerint nem foghatott helyt a felperesnek az Mt. 166. §
(1)bekezdése és 167. §
(1)bekezdése alapján fennálló munkáltatói kötelezettség teljesítésével kapcsolatos előadása sem, az ugyanis ellentmondásban állna a biztosító Ptk. 6:
- §-ában foglalt kötelezettségvállalásának tartalmával. A bíróság kifejtette: a biztosítási esemény bejelentése elmulasztásának speciális következménye, hogy lehetetlenné válik a baleset tényének megállapítása, a körülmények felderítése, és ezért a biztosító kötelezettsége nem áll be. A Ptk. 6:
- §
(1)bekezdésének azon szabálya, hogy a biztosító szolgáltatását közvetlenül a károsult részére teljesíti, az elévülés szabályait nem módosítja. A szerződésnek a kárigényre okot adó körülmény bejelentésére vonatkozó kitételének a Ptk. 6:
- §-ának megfelelő értelmezése alapján a bíróság egyetértett az alperessel abban, hogy az esedékessé válás időpontja a biztosító és a biztosított vonatkozásában nem lehet eltérő. [8] Álláspontja szerint ÁFF II.
- pontjának definíciója alapján a biztosítási esemény azonos volt a káreseménnyel. A szerződés szerint a felperest be nem jelentett kárigény esetén is a bejelentési kötelezettség terhelte a Ptk. 6:
- §-a alapján a tudomására jutott olyan körülményekről, melyek kárigényre adhatnak alapot. Az elsőfokú bíróság a munkabaleseti és meghallgatási jegyzőkönyvek tartalma és törvényes képviselő1 ügyvezető előadása alapján megállapította, hogy a felperes a munkabalesetről
- február 7-én tudomást szerzett. Ehhez képest a
- április 5-én történt kárbejelentés nem volt alkalmas az elévülés megszakítására, figyelemmel arra, hogy a követelése akkora elévült. A felperesnek az elévülés nyugvására való, másodlagos hivatkozását a bíróság azért nem találta megalapozottnak, mert a hivatkozott eseti döntésekkel ellentétben a felperes legkésőbb a munkabaleseti jegyzőkönyv kiállításakor, és nem az orvosi kivizsgálásokat követően szerzett tudomást a munkavállalója balesetéről. Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.332/2022/8 4 [9] Az elsőfokú bíróság szerint az ÁFF XII.1.
- pontja nem tartalmazott a
- évi szerződéskötéskor hatályos ÁFF-től eltérő szabályokat. A biztosítási esemény fogalma mindkét ÁFF-ben ugyanaz, és a két KFF B) rész I.
- pontja a kockázatviselés tárgyáról is azonosan rendelkezett. A
- június 29-től hatályos ÁFF II.
- pontja, a VIII.1.
- pontja, a KFF B) rész I.
- pontja és az ÁFF XI.
- pontja – együttes értelmezésük szerint – tartalmilag a hatályos ÁFF XII.1.
- pontjában foglaltaknak felelt meg. A 2012-ben hatályos ÁFF több helyen utalt az általánostól eltérő elévülési szabályokra, ezért nem minősült különös szerződési feltételnek sem. A bíróság mindebből arra következtetett, hogy az alperest a Ptk. 6:
- §
(2)bekezdése alapján nem terhelte külön figyelemfelhívó tájékoztatás kötelezettsége. [10] Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet keresete szerinti megváltoztatását kérte. [11] A felperes fellebbezése szerint az elsőfokú ítélet ellentmondásos megállapításokat tartalmaz, és téves jogi következtetései a Ptk. 6:439. §
(1)bekezdését, 6:
- §-át, 6:
- §
(2)bekezdését, 6:24. §
(1)-
(2)bekezdését, 6:78. §
(2)bekezdését és 6:
- §-át sértik. Rámutatott arra, hogy a biztosító nem kártérítés fizetésére, hanem a biztosított mentesítésére irányuló szerződéses kötelezettségének teljesítésére köteles. E két jogviszonyból eredő szolgáltatások esedékessége pedig nem feltétlenül esik egybe. A KFF B) rész I.
- pontjának, illetve az ÁFF VIII.I.
- pontjának értelmezése alapján, és a Ptk. 6:
- §ából is az következik, hogy a biztosító szolgáltatása nem a káreseményhez, hanem a kárigényhez kapcsolódik. A bejelentési kötelezettség elmulasztása a biztosítói szolgáltatás esedékessé válását, ezáltal az elévülési idő kezdő időpontját nem befolyásolja. [12] A felperes fenntartotta, hogy az ÁFF XII.
- pontjának első francia bekezdésébe foglalt rendelkezése az elévülési időt már az esedékessé válást megelőző időpontban elindítja, ezáltal a Ptk. 6:
- §
(2)bekezdésének kógens szabályába ütközik, és a Ptk. 6:
- §-a értelmében semmis. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak a korábbi szerződési feltételekre, valamint az eltérés jelzésére vonatkozó megállapításai iratellenesek. A szerződéskötéskor hatályos biztosítási feltételek ugyanis az elévülés kezdő időpontjára vonatkozó szabályt nem tartalmaztak. A káresemény idején hatályos ÁFF XII.1.
- pontja a korábbiakhoz képest újonnan beépített rendelkezés, aminek a szerződéses tartalommá válásához külön figyelemfelhívó tájékoztatásra lett volna szükség. Az ÁFF XII.
- pontja a Ptk.-tól eltérő rendelkezések között a XII.1.
- pontot nem tünteti fel, a XII.2.
- pont pedig „Az elévülési időszak tartama” címszó alatt kizárólag az 1 éves elévülési időre hívja fel a figyelmet. Arra viszont nem, hogy az ÁFF az elévülés kezdő időpontja tekintetében a korábban hatályban volt feltételhez képest új rendelkezést tartalmaz. [13] A felperes fenntartotta az elévülés nyugvása kérdésében elfoglalt álláspontját is. Abból a fellebbezésében azt emelte ki, hogy az elévülés nyugvását eredményező menthető oknak nem a bejelentési kötelezettség, hanem a bíróság előtti igényérvényesítés tekintetében kell fennállnia. A károsult az elévülési idő alatt kártérítési igénnyel nem lépett fel, ennek hiányában pedig nem volt abban a helyzetben, hogy a biztosítóval szemben igényét a bíróság előtt érvényesítse. Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.332/2022/8 5 [14] Az alperes a Pp.
- §
(2)bekezdése szerinti határidőben nem terjesztett elő fellebbezési ellenkérelmet. [15] A fellebbezés megalapozott. [16] A perben nem volt vitás, hogy a közöttük létrejött felelősségbiztosítási szerződést a felek a megállapodásukkal a 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 50. §
(2)bekezdésének megfelelően a Ptk. hatálya alá helyezték. Az alperes az ellenkérelmében nem tette vitássá a megállapítási kereset Pp. 172. §
(3)bekezdésében meghatározott előfeltételeinek a fennállását, és az elsőfokú ítélet megállapítási kereset megengedettségére vonatkozó megállapítását pedig egyik fél sem támadta. A felülbírálat korlátai között a Fővárosi Ítélőtáblának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az elsőfokú bíróság a szerződés helyes értelmezése alapján állapította-e meg, hogy az elévülés kizárja a felperes által kért megállapítás teljesítését. [17] értett egyet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntésével az alábbiak miatt nem [18] A fellebbezés elbírálása során abból kellett kiindulni, hogy a felek között a Ptk. 6:
- §-ában meghatározott felelősségbiztosítási szerződés állt fenn, amely alapján a felperes azt követelhette, hogy az alperes a szerződésben megállapított módon és mértékben mentesítse őt olyan – munkabalesetből eredő – kár megtérítése, illetve sérelemdíj megfizetése alól, amelyre jogszabály értelmében köteles. A felek a biztosítási eseményt olyan kártérítés vagy sérelemdíj fizetési kötelezettség keletkezésében határozták meg, amely a magyar jog szerint a másnak okozott kár miatt fennálló kártérítési, illetve a más személy személyiségi jogát sértő magatartás miatt fennálló sérelemdíj fizetési kötelezettség alapján terheli a felperest (ÁFF II.1-2., KFF B) I.1.). [19] A szerződésükben a felek úgy rendelkeztek, hogy a biztosított köteles a biztosítónak – haladéktalanul, de legkésőbb 30 napon belül – bejelenteni, ha vele szemben kárigényt közölnek, vagy ha olyan körülményről szerez tudomást, amely ilyen kárigényre adhat alapot (ÁFF VIII.I. 1.)., a biztosító pedig – a Ptk. 6:
- §-ának megfelelően – a biztosítási szolgáltatást attól az időponttól számított 30 napon belül vállalta teljesíteni, amikor a kártérítési igény elbírálásához szükséges valamennyi irat a rendelkezésére áll (VIII.3.2.). [20] Az ÁFF XII.1.
- pontja úgy rendelkezik, hogy a szerződésből eredő igények 1 év elteltével évülnek el. Az ÁFF XII.1.
- pontja szerint az elévülési idő a biztosítási esemény bejelentésének elmaradása esetén a biztosítási esemény bekövetkezésekor kezdődik. Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.332/2022/8 6 [21] A Ptk. elévülésre vonatkozó szabályai – köztük az elévülés kezdő időpontjára vonatkozó szabály – nem kógens (eltérést meg nem engedő) jellegűek, mert a Ptk. nem tiltja kifejezetten az elévülésre vonatkozó törvényi rendelkezésektől való eltérést. Emiatt a Ptk. elévülésre vonatkozó szabályai – nemcsak az elévülési idő tekintetében – diszpozitívek, azoktól a felek megállapodásuk alapján egyező akarattal eltérhettek. A felperes ezért alaptalanul hivatkozott mindarra, hogy az ÁFF VIII.3.
- pontjába foglalt, az elévülés kezdő időpontjára vonatkozó szabálya a Ptk. kógens rendelkezésébe ütközik, mind pedig arra, hogy ez a rendelkezés a Ptk. 6:
- §-a alapján semmis. [22] Arra ugyanakkor a felperes helytállóan hivatkozott, hogy az ÁFF XII.1.
- pontjába foglalt annak a feltételnek a szerződéses tartalommá válásához, amely szerint a biztosítási esemény bejelentésének elmaradása esetén a biztosítási szolgáltatás elévülése a biztosítási esemény bekövetkezésekor kezdődik meg, a Ptk. 6:
- §
(2)-
(3)bekezdése alapján az alperes külön figyelemfelhívó tájékoztatására, majd a tájékoztatást követően e feltétel felperes által történő kifejezett elfogadására lett volna szükség. Felelősségbiztosítás esetén ugyanis elválik egymástól a károsult kártérítés iránti követelésének az esedékessége a biztosított biztosítási szolgáltatás teljesítése iránti követelésének az esedékességétől. A károsult kártérítés iránti követelése a Ptk. 6:
- §-a alapján a kár bekövetkezésekor nyomban esedékessé válik, a biztosított biztosítási szolgáltatás iránti követelése viszont ettől eltérő időpontban, a Ptk. 6:
- §-a értelmében a biztosítási szerződésben meghatározott teljesítési határidő utolsó napját követő napon válik esedékessé. A peres felek az ÁFF VIII.3.
- pontjában határozták meg a biztosítási szolgáltatás teljesítésének határidejét, és ezzel meghatározták a biztosítási szolgáltatás esedékessé válásának időpontját is. [23] A Ptk. 6:
- §
(2)bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik. Ettől a törvényi rendelkezéstől lényegesen eltér az ÁFF XII.1.
- pontjának az a rendelkezése, hogy a biztosítási esemény bejelentésének elmaradása esetén a biztosítási szolgáltatás elévülése a biztosítási esemény bekövetkezésekor kezdődik meg. A biztosítási szerződés felhívja a felperes figyelmét a Ptk. 6:
- §
(1)bekezdésében megállapított 5 évnél rövidebb, 1 éves elévülési időre, nem tartalmaz azonban figyelemfelhívó tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy az 1 éves elévülési idő a biztosítási esemény bejelentésének elmaradása esetén a Ptk. 6:22. §
(2)bekezdésében meghatározott időponttól eltérő időpontban, már a biztosítási szolgáltatás esedékessé válása előtt elkezdődik. Az ÁFF XII.1.
- pontjába foglalt, a felperes által sérelmezett feltétel eltért a peres felek között korábban hatályos biztosítási feltételektől is, a 2012-ben hatályos ÁFF ugyanis az elévülés kezdő időpontja tekintetében ilyen rendelkezést nem tartalmazott. [24] A felperes az ÁFF XII.2.
- pontjában kifejezetten csak az elévülési idő tekintetében tett a Ptk. 6:
- §
(1)bekezdésétől való eltérésre vonatkozó nyilatkozatot, az azonban nem terjedt ki az elévülés kezdő időpontjának a Ptk. 6:22. §
(2)bekezdésétől eltérő meghatározására. Külön figyelemfelhívó tájékoztatás nélkül az ÁFF XII.1.
- pontjának első francia bekezdésében foglalt szabálya, amely szerint a biztosítási esemény bejelentésének elmaradása esetén a biztosítási szolgáltatás elévülése a biztosítási esemény bekövetkezésekor Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.332/2022/8 7 kezdődik meg, a Ptk. 6:
- §
(2)-
(3)bekezdése alapján nem vált a felek között létrejött felelősségbiztosítási szerződés részévé. [25] Figyelemmel arra, hogy a felelősségbiztosítási szerződés alapján az alperest terhelő biztosítási szolgáltatás elévülésének kezdő időpontja sem jogszabály, sem a szerződés rendelkezése alapján nem eshet egybe a biztosítási esemény bekövetkezésének időpontjával, a perben nem volt ügydöntő jelentősége annak, hogy a káresemény bekövetkezését vagy a károsult kártérítés iránti igényének felperes részére történő bejelentését kell-e biztosítási eseménynek tekinteni, és ehhez képest a biztosítási esemény mikor következett be. [26] A perben az alperes hivatkozott a felperes biztosítási szolgáltatás teljesítése iránti követelésének elévülésére, ezért a Pp. 265. §
(1)bekezdése alapján az alperest terhelte a követelés elévülését alátámasztó tények bizonyítása. Az alperes a perben még csak előadást sem tett arra vonatkozóan, hogy mely időpontban állt a rendelkezésére a kártérítési igény elbírálásához szükséges valamennyi irat, ehhez az időponthoz képest mikor kezdődött meg, illetve mikor telt el az ÁFF VIII.3.
- pontjában meghatározott 30 napos teljesítési határidő, és mikor kezdődött meg a követelés elévülése. Ezeknek a körülményeknek a bizonyítására az alperes nem terjesztett elő bizonyítási indítványt. A bizonyítás elmaradását a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján az alperes terhére kell értékelni, ezért nem állapítható meg a felperes követelésének elévülése, és a követelés elévülése miatt nincs lehetőség a kereset elutasítására. [27] A Fővárosi Ítélőtábla utal arra, hogy a Ptk. 6:
- §-ában előírt bejelentési kötelezettség elmulasztásához vagy késedelmes teljesítéséhez a Ptk. 6:
- §-a jogkövetkezményként nem a biztosítási szolgáltatáshoz való jog elvesztését vagy a biztosítási szolgáltatás teljesítése iránti követelés elévülését fűzi, hanem azt, hogy ha a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt a biztosító kötelezettsége szempontjából lényeges körülmény kideríthetetlenné válik, de csak akkor, a biztosító kötelezettsége nem áll be. A Ptk. 6:
- §ával a jogalkotónak az volt a célja, hogy a bejelentési kötelezettség megszegése esetén az időmúlás ne járjon feltétel nélkül a biztosított jogvesztésével, és ne eredményezze feltétel nélkül a biztosító szabadulását a biztosítási szerződésben vállalt kötelezettsége alól – a biztosító csak akkor szabadulhasson a kötelezettsége alól, ha valamely, a biztosító kötelezettsége szempontjából lényeges körülmény kideríthetetlenné válik. Erre figyelemmel csak a Ptk. 6:
- §-ától való eltérésre a figyelmet külön felhívó tájékoztatás mellett válhat általános szerződési feltételként a biztosítási szerződés részévé olyan kikötés, amely eltérően határozza meg a bejelentési kötelezettség megszegésének jogkövetkezményét. [28] A kifejtettek alapján a Fővárosi Ítélőtábla a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és helyt adott a felperes keresetének. [29] A fellebbezés eredményeként a felperes teljes egészében pernyertes lett, ezért a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján az Ítélőtábla az alperest kötelezte a felperes – 36.000 forint kereseti és 48.000 forint fellebbezési illetékből, továbbá az ügyvédi megbízás alapján Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.332/2022/8 8 felszámítottól eltérő, mérsékelt összegű, az elsőfokú eljárásra áfával együtt 311.150 forint, a másodfokú eljárásra 190.500 forint ügyvédi munkadíjból álló – első- és másodfokú perköltségének a megtérítésére. A 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §
(2)bekezdése alapján a mérséklés indokát a perben felmerült jogkérdéshez képest szükséges munka, továbbá a másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi tevékenység időigénye képezte. Budapest, 2022. június 23. dr. Lente Sándor s.k. s.k. a tanács elnöke dr. Csóka István s.k. előadó bíró dr. Istenes Attila bíró