← Magyarország

Pfv.20914/2025/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A folyamatos és hátralékos gyermektartásdíj megfizetésére irányuló kereset esetén a fél érvényesíteni kívánt joga, az érvényesített alanyi jog azonos, az nem változik attól, hogy a per tartama alatti időmúlás miatt a keresetlevél előterjesztésekor még jövőben esedékes követelés a fellebbezés előterjesztésekor már lejárt, hátralékos követelés lett. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.20.914/2025/

  1. A tanács tagjai: Nyírőné dr. Kiss Ildikó a tanács elnöke Dr. Mocsár Attila Zsolt előadó bíró Dr. Cseh Attila bíró Dr. Magosi Szilvia bíró Dr. Parlagi Mátyás bíró A felperes: felperes (cím) A felperes képviselője: Dr. Dózsa Ernő Ügyvédi Iroda (cím1; ügyintéző: dr. Dózsa Ernő ügyvéd) Az alperes: alperes (cím) Az alperes képviselője: Nagy Norbert Ügyvédi Iroda (cím2; ügyintéző: dr. Nagy Norbert ügyvéd) A per tárgya: házasság felbontása és járulékai Kúria I.Pfv.20.914/2025/5 2 A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az alperes A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 49.Pf.631.229/2025/
  2. Az elsőfokú bíróság és határozatának száma: Budapesti IV. es XV. Kerületi Bíróság 11.P.XV.21.490/2022/
  3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 387.350 (háromszáznyolcvanhétezer-háromszázötven) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az esedékesség napjáig az államnak – az állami adóés vámhatóság illetékbevételi számlájára – 133.007 (százharmincháromezer-hét) forint meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő
  4. napon válik esedékessé. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás Kúria I.Pfv.20.914/2025/5 3 [1] A felek 2014 őszén ismerkedtek meg, majd 2015 márciusától együtt éltek a felperes édesapjának két, elkülönült lakrészből álló ingatlanában. Az emeleti lakrészt a felek, a földszintit a felperes szülei használták. [2] A felek
  5. július 29-én kötöttek házasságot, házasságukból
  6. június 18-án gyermek nevű gyermekük (a továbbiakban: gyermek) született. [3] A felek életközössége
  7. július 27-én megszűnt. A felperes
  8. szeptember 27én a gyermekkel a szülei lakrészébe költözött, az alperes maradt a felek által korábban közösen használt lakrészben. [4] A felperes havi jövedelme 430.000 forint, családi pótlékot kap, igénybe veszi a családi adókedvezményt is. A gyermek tartására havonta 176.000 forintot költ. Az alperes havi jövedelme összege 500.000 forint. Az életközösség megszűnése után az alperes a lakásfenntartási költségek negyed részét megfizette a felperes szüleinek, és részben hozzájárult a gyermek tartásával felmerült költségekhez is. A felperes keresete, az alperes védekezése [5] A felperes a felülvizsgálattal érintett keresetében
  9. december 1-től havi 80.000 forint gyermektartásdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. [6] Az alperes az ítélet meghozatalától kezdődően havi 50.000 forint megfizetését vállalta. Az első- és másodfokú ítélet [7] Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemmel érintett ítéleti rendelkezésével
  10. május 1-től havi 80.000 forint gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte az alperest. [8] Indokai szerint az alperes megfizeti a lakás rezsikiadásainak negyedét, a felek azonos mértékben viselik a gyermek óvodai kiadásait, a felperes a gyermekkel a szüleivel él közös háztartásban, az élelmezés és a háztartás kiadásait részben a szülei finanszírozzák, családi pótlékot és családi adókedvezményt vesz igénybe. Az alperes vállalása szerint
  11. április 30-ig elköltözik a közösen használt lakrészből, akkor tud a felperes visszaköltözni. Az alperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét ezért csak a jövőre nézve,
  12. május 1-től kezdődően állapította meg. [9] A felek fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperest
  13. december 1-től kötelezte a havi 80.000 forint Kúria I.Pfv.20.914/2025/5 4 gyermektartásdíj megfizetésére. Megállapította, hogy az alperesnek
  14. december 1-től
  15. február 13-ig – a teljesítés beszámításával – 1.330.075 forint gyermektartásdíj hátraléka keletkezett, melynek megfizetésére részletekben kötelezte. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Kötelezte továbbá az alperest 412.750 forint másodfokú perköltség megfizetésére a felperesnek, valamint 154.406 forint feljegyzett fellebbezési illeték megfizetésére az államnak. [10] Ítélete indokolásában foglaltak szerint a felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását úgy kérte, hogy a másodfokú bíróság kötelezze az alperest 2025 márciusától kezdődően havi 80.000 forint gyermektartásdíj, valamint
  16. december 1-től az elsőfokú ítélet meghozataláig,
  17. február 13-ig számított 1.330.075 forint gyermektartásdíj hátralék megfizetésére. A felperes az elsőfokú ítélet felülbírálatát kifejezetten a gyermektartásdíj fizetési kötelezettség kezdő időpontja, valamint a gyermektartásdíj hátralék megállapítása tekintetében kérte azzal, hogy elismerte az alperes által teljesített összegeket. A felperes a
  18. június 11-én megtartott másodfokú tárgyaláson a fellebbezését úgy pontosította, hogy
  19. december 1-től kérte a havi 80.000 forint gyermektartásdíj megfizetésére az alperes kötelezését. [11] Téves az alperesnek az az érvelése, hogy a felperes meg nem engedett módon megváltoztatta a fellebbezését. A felperesnek a másodfokú tárgyaláson tett, a fellebbezését pontosító nyilatkozata nem ütközött a fellebbezés megváltoztatásának a polgári perrendtartásról szóló
  20. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  21. §-ban rögzített tilalmába, fellebbezését nem terjesztette ki a fellebbezéssel nem érintett részre, a fellebbezésében foglaltaktól eltérő jogszabálysértésre sem hivatkozott. Fellebbezését egyértelműen a gyermektartásdíj kezdő időpontja és ebből következően a gyermektartásdíj hátralék összegének meghatározása körében terjesztette elő. Fellebbezéséből megállapítható volt az általa kért döntés tartalma: a gyermektartásdíj fizetési kötelezettség kezdő időpontjának a keresete szerinti megváltoztatására irányult. [12] A másodfokú bíróság a fellebbezéssel érintett pertárgy érték alapján kötelezte az alperest az illetékekről szóló
  22. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
  23. §

(1)bekezdése szerinti meg nem fizetett fellebbezési illeték megfizetésére, és állapította meg a gyermektartásdíjat, valamint a hátralékos gyermektartásdíjat érintő fellebbezési illeték összegét. [13] A felperes fellebbezése eredményre vezetett, ezért az alperest terheli a felperes másodfokú eljárási költségének megfizetése. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [14] A jogerős ítéletnek a gyermektartásdíj fizetési kötelezettség kezdő időpontjára és a gyermektartásdíj hátralékra vonatkozó rendelkezése ellen – hatályon kívül helyezése, e körben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása iránt - az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte továbbá a másodfokú perköltség és fellebbezési illeték megfizetésére vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezését, a felperes marasztalását az Kúria I.Pfv.20.914/2025/5 5 alperes másodfokú eljárási költségében, és kötelezését a meg nem fizetett fellebbezési illeték megfizetésére. [15] A Pp. 7. §
(1)bekezdés
  1. pont a), b) alpont,
  2. §
(2)bekezdés, 83. §
(2)bekezdés, 101. §
(1)bekezdés, 102. §
(1)bekezdés, 110. §
(3)bekezdés, 366. §
(2)bekezdés, 367. §
(1)bekezdés, 371. §
(1)bekezdés b) pont, 373. §
(1),
(2),
(3),
(4),
(5)bekezdés, 375. §
(1),
(2)bekezdés, az Itv. 46. §
(1)és
(2)bekezdés megsértésére hivatkozott. [16] Jogi érvelése szerint a másodfokú bíróságnak az ügy érdemére kiható jogszabálysértése három irányú: nem észlelte a felperes fellebbezésben történt meg nem engedett keresetváltoztatását; mulasztott az első- és másodfokú bíróság, amikor nem alkalmazott jogkövetkezményeket azért, mert a felperes nem terjesztett elő határozott fellebbezési kérelmet; a másodfokú bíróság nem észlelte, hogy a felperes a fellebbezését is megváltoztatta. [17] A felperes meg nem engedett keresetváltoztatása úgy valósult meg, hogy kereseti kérelmében
  1. december 1-től kérte az alperes kötelezését havi 80.000 forint gyermektartásdíj megfizetésére. Ezzel szemben fellebbezésében 2025 márciusától havi 80.000 forint gyermektartásdíj, továbbá
  2. december 1-től
  3. február 13-ig számított 1.330.075 forint gyermektartásdíj hátralék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felperes tehát a másodfokú eljárásban a keresetét megváltoztatta: egyrészt a folyamatos gyermektartásdíj kezdő időpontjának meghatározására vonatkozó kérelmét módosította
  4. december 1-ről
  5. márciusra, másrészt a gyermektartásdíj hátralék iránt új igényt érvényesített. A másodfokú bíróság akkor járt volna el a jogszabályoknak megfelelően, ha a felperes keresetváltoztatását elutasítja és azt a másodfokú ítéletben indokolja. Ezzel szemben a másodfokú bíróság a felperes eljárását a jogszabályoknak megfelelően találta, amelyet a jogerős ítélet [130] bekezdésében indokolt. [18] A fellebbezésben nem lehet a keresetet megváltoztatni. A fellebbezésben új tény akkor állítható, ha az új tény a fél önhibáján kívüli okból az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztését követően jutott a fellebbező fél tudomására vagy következett be, feltéve hogy az elbírálás esetén rá nézve kedvezőbb ítéletet eredményezhetett volna. A keresetváltoztatásnak akkor van helye, ha ezzel az új ténnyel áll közvetlen okozati összefüggésben. [19] A felperes esetében ezek a feltételek nem álltak fenn. A felperes nem indokolta meg, de a másodfokú bíróság sem, hogy a gyermektartásdíj hátralék mint új igény előterjesztésére (mely igény kizárólag a fellebbezésben jelent meg új kérelemmel) milyen körülmény vagy jogszabály adott alapot, a másodfokú bíróság pedig milyen jogi alapon fogadta be ezt az új igényt úgy, hogy érdemben elbírálta. A Pp.
  6. §
(2),
(3),
(4),
(5)bekezdésében megjelöltek nem teljesültek, ezért a Pp. 373. §
(1)bekezdésében foglalt főszabálynak kellett volna érvényesülnie. [20] A másodfokú bíróságnak észlelnie kellett volna a meg nem engedett keresetváltoztatást, azt végzésével el kellett volna utasítania. Ezzel szemben befogadta a felperes fellebbezését és a
  1. június 11-i tárgyaláson engedélyezte is a felperes pontosítását 2025 márciusáról
  2. december 1-re. A bíróságnak azonban a BH
  4. Kúria I.Pfv.20.914/2025/5 6 számú eseti döntésben foglaltak szerint a kereseti és fellebbezési kérelmek értelmezésével kell megállapítania, hogy a másodfokú eljárásban a keresetváltoztatás tilalmába ütköző igényt terjesztettek-e elő. A másodfokú bíróság tévedett akkor is, amikor csupán a fellebbezés megváltoztatásának lehetőségét vizsgálta, mert a fellebbezésben keresetváltoztatás is megvalósult. [21] A határozott fellebbezési kérelem azért hiányzott, mert a felperes fellebbezési kérelmében 2025 márciusától kérte a havi 80.000 forint gyermektartásdíjat, míg fellebbezésének jogi érvelése azt tartalmazta, hogy az alperesnek
  5. december 1-től kellene a gyermek tartásához hozzájárulnia. A kérelem és a jogi érvelés nincs összhangban, ezért a felperes nem terjesztett elő határozott fellebbezési kérelmet a Pp.
  6. §
(1)bekezdés b) pontjának megfelelően. Először az elsőfokú bíróságnak kellett volna a Pp. 366. §
(2)bekezdése szerint a hiányos fellebbezést hiánypótlásra visszaadni a felperesnek. Ez elmaradt, ezért a másodfokú bíróságnak a Pp. 367. §
(1)bekezdése értelmében kellett volna intézkednie a hiánypótlás iránt, vagy ha a fellebbezést már az elsőfokú bíróságnak vissza kellett volna utasítania, akkor ennek megfelelően kellett volna a másodfokú bíróságnak határoznia. Ha a felperes már az elsőfokú bíróság előtt orvosolta volna fellebbezése hiányát, akkor a fellebbezés határozott kérelemmel került volna a másodfokú bíróság elé, a másodfokú bíróság pedig észlelhette volna a meg nem engedett keresetváltoztatást, és elutasító végzésével kiküszöbölhette volna a jogsértést. Az elsőfokú bíróság mulasztása esetében még a másodfokú bíróság is tudott volna intézkedni. [22] A Kúria Fpkf.30.367/2022/
  1. számú határozata értelmében a határozott fellebbezési kérelem a fellebbezés alapvető tartalmi hiányosságát jelenti. A másodfokú bíróság a tartalom szerinti elbírálás elvére hivatkozással nem nyilváníthatta volna pontosnak és határozottnak a felperes fellebbezését a gyermektartásdíj kezdő időpontjának megjelölését az indokolás tükrében. A tartalom szerinti elbírálás azokra az esetekre alkalmazható, amikor az előterjesztett beadvány típusa nem kellően felismerhető, ebben az esetben a szerint kell kezelni, amihez a leginkább közelít. A BH
  3. számú eseti döntésben is az szerepel, hogy a kereseti kérelmet részben elutasító ítélet ellen benyújtott kiegészítés iránti kérelmet, amely az elutasítást sérelmezi, fellebbezési kérelemként kell elbírálni. A felperes kérelméből azonban teljes bizonyossággal kitűnt, hogy kérelme fellebbezés, csupán nem volt határozott a kérelme. [23] Az ügy érdemére kiható jogszabálysértés azzal is megvalósult, hogy a másodfokú bíróság engedte a felperes fellebbezésének megváltoztatását a kezdő időpontot tekintve 2025 márciusáról
  4. december 1-re. E körben figyelemmel kellett volna lennie a
  5. február 28-án előterjesztett fellebbezésben írtakra, ehhez képest egy új fellebbezési kérelem a
  6. június 11-én szóban, a tárgyaláson előadottak. [24] A Pp.
  7. §
(1)bekezdése értelmében a fellebbezési kérelmet az elsőfokú ítélet fellebbezéssel nem érintett részére nem lehet kiterjeszteni. A Kúria a Pfv.20.682/2022/
  1. és Gfv.30.181/2021/
  2. számú határozataiban olyan esetekben ítélte helytállónak a Pp.
  3. §-a szerinti fellebbezés megváltoztatást, melyek nem „a fellebbezési kérelmek közötti kiterjesztést rendezték”, mint a perbeli esetben, valamint az adott fellebbezési kérelem „szétválasztásával” foglalkoztak akként, hogy melyik irányult megváltoztatásra, és melyik hatályon kívül helyezésre. Kúria I.Pfv.20.914/2025/5 7 [25] A másodfokú bíróság a jogszabálysértéssel megítélt gyermektartásdíjhoz tartozó perköltség és illeték összegét is jogszabálysértően állapította meg. A fellebbezés ugyanis a házassági bontóperben hozott ítélet ellen irányult, melynek illetéke nem az Itv.
  4. §
(1)bekezdésén, hanem a
(2)bekezdésén alapul. A perköltség mértéke és annak viselése, továbbá az illeték mértéke és annak viselése csökken, illetve változik a gyermektartásdíj hátralék összegét érintően, valamint arra tekintettel, hogy házassági bontóperben hozott ítélet elleni fellebbezést kellett vizsgálni. [26] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására és felülvizsgálati eljárási költsége megtérítésére irányult. [27] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem követett el az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással lévő eljárásjogi szabálysértést. A felperes fellebbezésében a keresetét nem változtatta meg, a folyamatos gyermektartásdíj iránti igényének kezdő időpontját nem módosította, új igényt sem terjesztett elő. Téves az alperesnek az az érvelése, hogy a felperes a
  1. június 11-i másodfokú tárgyaláson a fellebbezését megváltoztatta. [28] Az alperes által is elismerten a felperes keresetében
  2. december 1-től kérte az alperes kötelezését havi 80.000 forint gyermektartásdíj megfizetésére. A keresetnek az elsőfokú bíróság részben adott helyt,
  3. május 1-től kötelezte gyermektartásdíj megfizetésére az alperest. Ezért a felperes fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen, fellebbezésében egyértelműen rögzítette, hogy fellebbezése a gyermektartásdíj fizetési kötelezettség kezdő időpontját, valamint a gyermektartásdíj hátralék megállapítását érintette. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság
  4. december
  5. helyett
  6. május 1-től kötelezte az alperest. [29] Az alperes
  7. december 1-től
  8. február 13-ig 27 hónap alatt részben hozzájárult a gyermek tartásához. A felperes ezeket a részteljesítéseket beszámította a hátralék összegébe, azt ennek figyelembevételével határozta meg. Fellebbezését nem lehetett úgy értelmezni, hogy az nem arra irányult volna, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet úgy változtassa meg, hogy a gyermektartásdíjat érintően a keresetnek teljeskörűen adjon helyt. [30] Az alperes felülvizsgálati kérelmében tévesen állította, hogy a felperes fellebbezésében a keresetét megváltoztatta. Az alperes a tartalom szerinti elbírálás elvét tévesen, a jogszabály céljával ellentétesen értelmezte. A másodfokú bíróság ugyanis köteles volt a felperes fellebbezését nem csupán a tartalma, hanem a fellebbezés előterjesztésével elérni kívánt célnak megfelelően értelmezni. A BH
  10. számú eseti döntésben is az szerepel elvi éllel, hogy a másodfokú bíróság eljárása akkor felel meg az Alaptörvény
  11. cikke szerinti értelmezési követelménynek, ha a bíróság a fellebbező fél által előadott kérelmet a tartalma szerint, a fellebbezés előterjesztésével elérni kívánt célnak megfelelően veszi figyelembe. A felperes a másodfokú bíróság kérdésére és felhívására tisztázta és ekként pontosította fellebbezését. [31] A felperes fellebbezése kizárólag a gyermektartásdíjat érintette, ebből következően a másodfokú bíróság helyesen rendelkezett úgy, hogy a feljegyzett illeték összegét az Itv.
  12. § Kúria I.Pfv.20.914/2025/5 8
(1)bekezdése alapján határozta meg. A másodfokú eljárásban felmerült perköltség összegét is megfelelően állapította meg. A Kúria döntése és jogi indokai [32] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan. [33] A felülvizsgálat a fellebbezés alapján meghozott jogerős határozat jogkérdésben állított hibájának orvoslására szolgáló rendkívüli perorvoslat. A felülvizsgálat tárgya a jogerős határozat [Pp. 406. §
(1)bekezdés], alapja az ügy érdemére kiható jogszabálysértés, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés [Pp. 406. §
(1)bekezdés]. [34] A Pp. 406. §
(1)bekezdésében és a 424. §
(1)bekezdésében foglaltak együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálatot anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt megalapozhatja; azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt. [35] Az alperes felülvizsgálati kérelmében eljárási szabályok megsértését állította. Összefoglalt érvelése értelmében a felperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében megváltoztatta keresetét annak ellenére, hogy ennek feltételei nem álltak fenn; emellett a felperes nem terjesztett elő határozott fellebbezési kérelmet, amelynek jogkövetkezményét sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem vonta le; továbbá a felperes a fellebbezését is megváltoztatta anélkül, hogy ennek feltételei fennálltak volna. [36] A Kúria ezen összefoglalt érvelés mentén vizsgálta az alperes felülvizsgálati kérelmét. [37] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:208. §
(3)bekezdése szerint tartási követelést hat hónapnál régebbi időre bírósági úton akkor lehet visszamenőlegesen érvényesíteni, ha a jogosult a követelés érvényesítésével alapos ok miatt késlekedett. Három évnél régebbi időre tartási követelést nem lehet bírósági úton érvényesíteni. Ebből a jogszabályi rendelkezésből az következik, hogy tartási követelést főszabály szerint a jövőre nézve és hat hónapra visszamenőlegesen; a többletfeltételek fennállása esetén pedig hat hónapnál régebbi időre, legfeljebb három évig lehet érvényesíteni. [38] A Ptk. 4:206. §
(3)bekezdése szerint a tartásdíjat időszakonként előre kell fizetni. A folyamatos gyermektartásdíj a jövőben esedékes; míg a hátralékos gyermektartásdíj a múltban esedékessé vált, de meg nem fizetett összeg. [39] A felperes a felülvizsgálattal érintett keresetében
  1. december 1-től havi 80.000 forint gyermektartásdíj megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A
  2. október 20-án kelt keresetlevelében a gyermektartásdíj fizetési kötelezettség kezdő időpontját nem jelölte meg, azt az elsőfokú bíróság hiánypótló felhívására
  3. november 14-én előterjesztett iratában Kúria I.Pfv.20.914/2025/5 9 határozta meg
  4. december 1-jében. A felperes tehát a jövőre nézve kérte az alperes marasztalását. Visszamenőlegesen nem érvényesített tartási követelést, tehát a kereset előterjesztésekor nem volt a múltban esedékessé vált, de meg nem fizetett hátralékos követelése. [40] Az elsőfokú bíróság a
  5. február 13-án meghozott ítéletében
  6. május 1-től (a jövőre nézve) kötelezte az alperest gyermektartásdíj megfizetésére – annak ugyan kifejezett rögzítése nélkül, de – ezt meghaladóan a keresetet a
  7. december
  8. és
  9. április
  10. közötti időtartamra (visszamenőlegesen, továbbá
  11. március
  12. és
  13. április
  14. közötti időtartamra a jövőre nézve) elutasította. A felperes fellebbezésében azt kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet megváltoztatásával kötelezze az alperest a
  15. december 1-től 2025 február végéig keletkezett 1.330.075 forint gyermektartásdíj hátralék és 2025 márciusától havi 80.000 forint tartásdíj megfizetésére. Fellebbezése első oldalán, az I. pontban a „Határozott fellebbezési kérelem” cím alatt – tehát az alperes felülvizsgálati kérelemben kifejtett érvelésével szemben nem a fellebbezés indokolásában – előadta: az elsőfokú ítélet felülbírálatát a gyermektartásdíj fizetési kötelezettség kezdő időpontja és a gyermektartásdíj hátralék megállapítása tárgyában kérte. Fellebbezése indokolásában – továbbiak mellett – azt az álláspontját fejtette ki, hogy jogszabálysértő és méltánytalan az a döntés, melynek következtében a gyermekkel kapcsolatos jelentősebb kiadások viselésére
  16. december 1-től
  17. május 1-ig 29 hónapon keresztül a felperes köteles, míg az alperes ebben az időszakban mentesül a gyermek tartásához való hozzájárulás kötelezettsége alól. A másodfokú bíróság a tartalom szerinti elbírálás [Pp.
  18. §
(3)bekezdés] szerint helyesen értelmezte a felperes fellebbezését úgy, hogy az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával ténylegesen
  1. december 1-től kérte az alperes gyermektartásdíj fizetésére kötelezését. Ez egyértelműen következik abból, hogy a
  2. március 1-től esedékes folyamatos gyermektartásdíj mellett a
  3. december
  4. és
  5. február vége között keletkezett hátralék megfizetését is kérte. [41] A keresetlevélben előterjesztett kereset – a Pp. által szabályozott háromtagú pertárgyfogalomnak megfelelően – tartalmazza az (ekkor még érvényesíteni kívánt, később érvényesített) alanyi jogot (az azt létrehozó jogi norma megjelölésével) [Pp.
  6. §
(1)bekezdés 11.], az ebből eredő követelésre vonatkozó kereseti kérelmet, valamint a jogot és a kereseti kérelmet megalapozó konkrét (történeti) tényeket [Pp. 170. §
(2)bekezdés a), b), c) pont]. A keresetváltoztatás azt jelenti, hogy a fél a keresetével összefüggésben előadott korábbi jogállításához képest eltérő vagy további érvényesíteni kívánt jogot állít, vagy kérelméhez képest a kérelem, illetve annak valamely része összegszerűségét vagy tartalmát megváltoztatja, vagy további kérelmet terjeszt elő [Pp. 7. §
(1)bekezdés 12.]. [42] A Pp. 371. §
(1)bekezdés
  1. b)és
  2. d)pontja szerint a fellebbezésben határozott kérelmet kell előterjeszteni arra, hogy az elsőfokú ítélet kifogásolt rendelkezését vagy részét a másodfokú bíróság mennyiben és milyen okból változtassa meg; továbbá fel kell tüntetni azt az anyagi, illetve eljárási jogszabálysértést, amelyre a fellebbező a fellebbezését alapítja. A fellebbezés megváltoztatása azt jelenti, hogy a fél a fellebbezési kérelmet az elsőfokú ítéletnek fellebbezéssel nem érintett részére kiterjeszti, valamint a 371. §
(1)bekezdés d) pontja szerint megjelölt tartalmát megváltoztatja. [Pp. 375. §
(1)bekezdés]. [43] A felperes a kereset és a keresetváltoztatás ezen fogalmi meghatározásaiból kiindulva a keresetét nem változtatta meg: a fellebbezésben nem állított a korábbi jogállításához képest Kúria I.Pfv.20.914/2025/5 10 eltérő vagy további érvényesíteni kívánt jogot. A folyamatos és hátralékos gyermektartásdíj megfizetésére irányuló kereset esetén a fél érvényesíteni kívánt joga, az érvényesített alanyi jog azonos, az nem változik attól, hogy a per tartama alatti időmúlás miatt a keresetlevél előterjesztésekor még jövőben esedékes követelés a fellebbezés előterjesztésekor már lejárt, hátralékos követelés lett. A hátralékos gyermektartásdíj megfizetésére irányuló igény ezért az alperes felülvizsgálati érvelésével szemben nem új igény. Nem minősül ezért a kereset megváltoztatásának, hogy a felperes fellebbezésében az alperes kötelezését
  1. december
  2. és
  3. február 13-ig terjedő időtartamra hátralékos,
  4. márciustól kezdődően jövőben esedékes gyermektartásdíj megfizetésére kérte. A [40] bekezdésben kifejtett indokok szerint pedig a felperes a kezdő időpontot sem változtatta meg, mert abból, hogy a
  5. március 1től esedékes folyamatos gyermektartásdíj mellett a
  6. december
  7. és
  8. február vége között keletkezett hátralék megfizetését is kérte, az következik, hogy ténylegesen a fellebbezésben is a keresetben megjelölt
  9. december 1-i időponttól kezdődően kérte az alperes gyermektartásdíj fizetésére kötelezését. [44] Megállapítható tehát, hogy a felülvizsgálati érveléssel ellentétben a felperes a fellebbezésében a keresetet nem változtatta meg, nem sérült tehát a Pp.
  10. §
(1)bekezdése. [45] A felperes ugyanezen indokok miatt a fellebbezését sem változtatta meg, a fellebbezési kérelmet a másodfokú tárgyaláson nem terjesztette ki az elsőfokú ítéletnek az eredetileg előterjesztett fellebbezéssel nem érintett részére. A [40] bekezdésben kifejtett indokok miatt a felperes ténylegesen az eredeti fellebbezésében is 2022. december 1-től kérte az alperes gyermektartásdíj fizetésére kötelezését. A másodfokú bíróság a fellebbezés tartalom szerinti helyes értelmezésével nem sértette meg a Pp. 375. §
(1)bekezdését. [46] Nem sérült továbbá a Pp. 371. §
(1)bekezdés b) pontja sem, mert a felperes fellebbezésében határozott kérelmet terjesztett elő, amiből meg lehetett állapítani, hogy az elsőfokú ítélet mely rendelkezését kifogásolta, és azt a másodfokú bíróság miért változtassa meg. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében ezt érintően megalapozottan hivatkozott a BH
  2. számú eseti döntésben foglaltakra, mely szerint a másodfokú bíróság eljárása akkor felel meg az Alaptörvény
  3. cikke szerinti értelmezési követelménynek, ha a bíróság a fellebbező fél által előadott kérelmet a tartalma szerint, a fellebbezés előterjesztésével elérni kívánt célnak megfelelően veszi figyelembe. [47] A felülvizsgálati kérelembe foglalt, az előbbiekben említett érvek megalapozatlannak bizonyultak, ezért a Kúriának már nem kellett vizsgálnia az alperes ezen megalapozatlan érvekhez kapcsolódó további felülvizsgálati érveit, és az ebben a körben megjelölt eseti döntésekben foglaltakat. [48] A bíróság a felek közötti házassági perben döntött – továbbiak mellett – a gyermektartásdíj tárgyában. A felek fellebbezése nem az ítélet házasságot felbontó rendelkezése, hanem – továbbiak mellett – a gyermektartásdíjat érintő rendelkezés ellen irányult. Az Itv.
  4. §
(1)bekezdése szerint az illeték alapja a polgári peres jogorvoslati eljárásban a vitássá tett követelés vagy követelésrész értéke. Ebből adódóan a másodfokú bíróság helyesen határozta meg a perköltség és a meg nem fizetett illeték összegét a vitatott hátralékos gyermektartásdíj alapul vételével. Kúria I.Pfv.20.914/2025/5 11 [49] A kifejtettekből következően a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében a Pp. 424. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta. A határozat rövid tartalma [50] A folyamatos és hátralékos gyermektartásdíj megfizetésére irányuló kereset esetén a fél érvényesíteni kívánt joga, az érvényesített alanyi jog azonos, az nem változik attól, hogy a per tartama alatti időmúlás miatt a keresetlevél előterjesztésekor még jövőben esedékes követelés a fellebbezés előterjesztésekor már lejárt, hátralékos követelés lett. Záró rész [51] A Pp. 405. §
(1)bekezdése alapján alkalmazásra kerülő Pp. 83. §
(5)bekezdése szerint az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperes viseli a saját felülvizsgálati költségét, és a Pp. 83. §
(1)bekezdése értelmében köteles a felperesnek a képviseletét ellátó jogi képviselő ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, melyet a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés a) pontja és 5. §
(2)bekezdése alapján állapított meg. [52] A tárgyi költségfeljegyzési jog folytán meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére köteles az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperes a Pp. 102. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján. A felülvizsgálati kérelemben vitatott érték (1.330.075 forint gyermektartásdíj hátralék) számítására a Pp. 21. §
(1)bekezdésében foglalt általános szabály az irányadó, nem pedig a Pp. 21. §
(3)bekezdés a) pontja, mert a Pp. 21. §
(3)bekezdés a) pontjában alkalmazott „le nem járt szolgáltatás” kifejezés a jövőben esedékes tartásdíj követelésre irányadó. A Kúria tájékoztatja az alperest, hogy az illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell megfizetnie. Megfizetése során közleményként fel kell tüntetnie: a Kúria megnevezését, a Kúria e határozatának számát (Pfv.I.20.914/2025/5.) és az alperes adóazonosító jelét. [53] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 405. §
(1)bekezdésének utaló szabálya által alkalmazott Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján. [54] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja zárja ki. Budapest,
  1. március
  2. Kúria I.Pfv.20.914/2025/5 12 Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. a tanács elnöke, dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. előadó bíró, dr. Cseh Attila s.k. bíró, dr. Magosi Szilvia s.k. bíró, dr. Parlagi Mátyás s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.