A határozat elvi tartalma: Az eshetőleges viszonyban előterjesztett kereseti kérelmek felperes által megjelölt sorrendje a bíróságot is köti. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Pfv.I.21.359/2021/5 A tanács tagjai: Dr. Harter Mária a tanács elnöke Dr. Varga Edit előadó bíró Dr. Szabó Klára bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: Dr. Zaicz Gáborné dr. Czelecz Éva ügyvéd (ügyvéd címe) Az alperesek: I. rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) II. rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) Az alperesek képviselője: Dr. Molnárné dr. Szandtner Krisztina ügyvéd (ügyvéd címe) Kúria I.Pfv.21.359/2021/5-2 A per tárgya: 2 szolgalmi jog megszüntetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: az alperesek A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 3.Pf.20.303/2021/
- Az elsőfokú bíróság és határozatának száma: Monori Járásbíróság 13.P.20.460/2018/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasítja. A felülvizsgálati eljárási költséget a felperes részére 50.000 (ötvenezer) forintban, az I. és II. rendű alperesek részére együttesen 120.000 (százhúszezer) forintban állapítja meg. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A hrsz1..-ú, a perbeli átjárási szolgalom szempontjából szolgáló telek a felperes haszonélvezettel terhelt tulajdona, a mögötte lévő – közúti összeköttetéssel nem rendelkező – hrsz.2..-ú uralkodó telek pedig a II. rendű alperes, I. rendű alperes haszonélvezetével terhelt tulajdona. Kúria I.Pfv.21.359/2021/5-2 3 [2] A Monori Járásbíróság az 1.P.20.262/1987/
- számú ítéletében állapította meg, hogy az
- június 4-én kelt adásvételi szerződésben alapított és 1958-ban bejegyzett „gyalogos bejárási jog” 0,95-1 méter széles nyomvonalon illeti meg az uralkodó telek mindenkori birtokosát. Az ítélet emellett az uralkodó telek javára megállapította a vízvezeték fektetési, valamint a villamosenergia átvezetésére vonatozó szolgalmi jog fennállását is. [3] A II. rendű alperes tulajdonában álló uralkodó telekkel szomszédos az I. rendű alperes hrsz.3.-ú ingatlana, melyet az uralkodó telektől drótkerítés választ el. Az uralkodó telek az I. rendű alperesi ingatlanon keresztül megközelíthető. A szolgáló telek korábbi tulajdonosa az I. rendű alperes volt, aki a szolgalmi út közút felőli részén 1994-ben kaput létesített, az 1997 augusztusában kelt engedély alapján pedig a szolgalmi utat kerítéssel határolta le. [4] A felperes és az I. rendű alperes közötti viszony a szolgalommal kapcsolatos viták miatt megromlott, hatósági eljárások is folyamatban voltak. A felperes keresete, az alperesek védekezése [5] A felperes elsődleges, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (rPtk.)
- §
(2)bekezdéséra alapított kereseti kérelme az átjárási szolgalom megszűnésének megállapítására irányult, míg másodlagosan az átjárási szolgalom rPtk. 170. §
(1)bekezdése szerinti megszüntetését és ingatlan-nyilvántartásból való törlését kérte. Előadta, hogy a szolgalom gyakorlása az
- és
- közötti tíz évben szünetelt, ez pedig a régi Ptk. hivatkozott szabályai alapján a szolgalom megszűnésére vezetett. Utalt arra is, hogy a 90 cm széles gyalogút a mai életviszonyok között nem is alkalmas az alperesi ingatlan megközelítésére. [6] Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az első- és másodfokú ítélet [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének indokolása szerint az a körülmény, hogy az uralkodó telek a tulajdonviszonyok alakulása folytán a szolgáló telek igénybevétele nélkül is megközelíthető, önmagában nem eredményezi a szolgalom megszűnését, az ingatlan ugyanis továbbra sincs összekötve megfelelő közúttal, rendeltetésszerű használata csak a szolgalom fenntartásával biztosítható. A kifejtettek miatt az elsőfokú bíróság a szolgalmi jog megszűnésének megállapítására irányuló elsődleges keresetet érdemben nem vizsgálta, a másodlagos keresetet pedig elutasította. [8] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva az úthasználati szolgalom megszűnését állapította meg és megkereste a földhivatalt annak törlése iránt. Tévesnek találta az elsőfokú bíróság kiindulását, mely szerint az úthasználat szolgalma nem szüntethető meg, ha az uralkodó telek továbbra sincs Kúria I.Pfv.21.359/2021/5-2 4 összekötve közúttal. A rendelkezésre álló adatokból a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az I. rendű alperes a szolgalmat nem gyakorolta, az ingatlant a szomszédos, hrsz.3.-ú ingatlanán keresztül közelítette meg. Rámutatott, hogy a szolgalmi út birtokban tartása nem szolgalomszerű használat, és ellentétes a szolgalom céljával az a szándék is, hogy – értékesítés esetére – az ingatlan megközelíthetősége fennmaradjon, értéke ne változzon. A kifejtettek miatt a másodfokú bíróság az elsődleges kérelem alapján a szolgalom megszűnését állapította meg. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [9] A jogerős ítélet ellen felülvizsgálattal élő alperesek annak hatályon kívül helyezését és az útszolgalom visszajegyzését, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását, a jogerős ítélet meghozataláig pedig a szolgalom visszajegyzését kérték. [10] Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (rPp.)
- és 253.§
(3)bekezdését sértette meg, mivel a keresetben foglaltakhoz képest más időszakra vetítve vizsgálta a szolgalom megszűnésének feltételeit, túlterjeszkedve mind a kereseti, mind a fellebbezési kérelmen. Mivel a jogerős ítélet indokolása nem tartalmazza a szolgalom megszűnése szempontjából figyelembe vett időszakot, a másodfokú ítélet a rPp. 221.§
(1)bekezdését is sérti. A releváns időszak megjelölésének hiánya nézetük szerint azért is problémás, mert nem tudni, hogy a másodfokú bíróság mely időponttól számította a szolgalom megszűnésére vezető tíz éves időtartamot és a tanúvallomásokat ezen időszakra vonatkoztatva értékelte-e vagy sem, ezzel pedig a rPp. 206.§ - ában foglaltakat sértette meg. A másodfokú ítélet indokai szerint a szolgalmi utat az I. rendű alperes
- és
- között nem használta, a felperes ezzel szemben végleges keresetében a megszűnésre vezető tíz éves időszakot
- és
- között jelölte meg, így a másodfokú bíróságnak is ezt az időtartamot kellett volna vizsgálnia, ahogyan azt - helyesen - az elsőfokú bíróság tette. A felperes e keresetmódosításának figyelmen kívül hagyása a másodfokú bíróság részéről lényeges, az ügy érdemére kiható jogszabálysértés, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolja. [11] Hangsúlyozták az alperesek, hogy a felperesi jogelőd tulajdonszerzéséről készült
- május 2-i adásvételi szerződés az ingatlan-nyilvántartással ellentétesen nem tüntette fel a szolgalmat, csupán annak módosítása folytán került a szerződésbe, azzal a valótlan eladói nyilatkozattal, hogy az alperesi ingatlannak önálló bejárata van a közút felől, ezért a szolgalom szükségtelenné vált. Az elsőfokú bíróság a valósággal ellentétes felperesi előadások miatt döntött úgy, hogy nem vizsgálja érdemben az elsődleges kereseti kérelmet. Utaltak arra, hogy a perben rendelkezésre álló építéshatósági engedélyek és a tanúvallomások igazolták, hogy az I. rendű alperes
- és
- között, az útszolgalom gyakorlása érdekében építette a szolgalmi utat határoló kerítést. Ugyancsak tanúk igazolták a szolgalmi út I. rendű alperes általi használatát, a másodfokú bíróság azonban kizárólag azon tanúvallomásokra volt figyelemmel, amelyek - megítélése szerint - ennek az ellenkezőjét támasztották alá. Hangsúlyozták, hogy a másodfokú bíróság által értékelt tanúvallomások nem a keresetben foglalt időszakra, hanem a
- évre vonatkoztak, amikor a felek viszonyát már a szolgalmi jog gyakorlása miatti viták határozták meg, ez pedig a vallomások téves értékeléséhez vezetett. A felperes édesanyjának tanúvallomását érdekeltségével, B.F.G.-t pedig R.Zs. tanúvallomásával összevetve kell értékelni, mindezeket azonban a másodfokú Kúria I.Pfv.21.359/2021/5-2 5 bíróság elmulasztotta. Hangsúlyozták: a másodfokú bíróság úgy állapította meg a szolgalomszerű használat több évtizedes hiányát, hogy annak sem a kezdő, sem a záró időpontját nem határozta meg és az ellentétes tanúvallomásokat sem egymásra tekintettel értékelte, ezért ítélete a rPp. 215.§-ába, a 253.§
(3)bekezdésébe, a 206.§
(1)bekezdésébe és a 221.§
(1)bekezdésébe ütközik. A másodfokú bíróság kirívóan okszerűtlen mérlegelése a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását indokolja. Arra az esetre, ha a Kúria úgy ítéli meg, hogy a másodfokú határozatnak nem pótolható hiányosságai vannak, a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték. [12] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem terjeszkedett túl a kereseten, ítélete indokolásából kitűnik, hogy a szolgalmi jog gyakorlását az 1989. és 2009. közötti időszakban vizsgálta, ami kiterjed a keresettel érintett 1997. és 2007. közötti időszakra is. Hangsúlyozta, hogy önmagában a szolgalmi út birtokban tartása egy majdani értékesítésre figyelemmel ellentétes a rPtk. 170.§
(2)bekezdésével. Nézete szerint alaptalan az alperesek azon hivatkozása is, hogy az elsőfokú bíróság a szolgalom gyakorlását a felperes által módosított időszak:
- és
- között vizsgálta, az elsőfokú bíróság ugyanis érdemi vizsgálat nélkül utasította el a keresetet. Rámutatott, hogy a birtokvédelmi hatósági eljárásokat az I. rendű alperes kezdeményezte, nem járult ugyanis hozzá a felperesi lakóház építéséhez szükséges építési távolság csökkentéséhez és a telek elajándékozásával megnehezítette az eljárást. A Kúria döntése és jogi indokai [13] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos. [14] Az alperesek felülvizsgálati kérelme eljárási alapú, alaposnak bizonyult érvelést tartalmazott, amely miatt az érdemi felülbírálatra egyelőre nincs lehetőség. [15] A felperes látszólagos tárgyi keresethalmazatot terjesztett elő, melyben a kereseti kérelmek egymással eshetőleges viszonyban állnak: az elsődleges kérelem a rPtk.
- §
(2)bekezdése értelmében a szolgalom megszűnésének megállapítására, ennek eredménytelensége esetén pedig a másodlagos kérelem a rPtk. 170. §
(1)bekezdése alapján a szolgalom megszüntetésére irányult. Az elsőfokú bíróság érdemben csak a másodlagos keresetről határozott, az elsődleges kérelmet nem bírálta el, jóllehet a felperes az eshetőlegesen előterjesztett kérelmei között sorrendiséget jelölt meg, amely a bíróságot is köti. A sorrendiséget észlelte az elsőfokú bíróság, hiszen elsődlegesen a megszűnés megállapításával kapcsolatos kereseti kérelem – a rPp. által lehetővé nem tett – érdemi elbírálásának mellőzésére utalt, majd a másodlagos, az érdemi döntésének alapjául szolgáló kereseti kérelem elutasításának magyarázatát adta. Rámutat a Kúria, hogy az eshetőleges viszonyban álló kereseti kérelmek érdemi vizsgálata csak akkor mellőzhető, ha a bíróság a felperes által előadott sorrendben haladva valamelyik kérelmet alaposnak találja, ekkor ugyanis – a további kérelmek vizsgálatának mellőzésével – a kereset arra az adott kérelemre koncentrálódva bizonyul alaposnak. Az elsőfokú bíróság azonban az elsődleges kérelem érdemi elbírálásának mellőzésével, kizárólag a sorrendben másodlagos kérelem elbírálásával a rPp. 213. §
(1)bekezdését sértette meg. A másodfokú bíróság ezzel szemben úgy tért vissza az elsődleges Kúria I.Pfv.21.359/2021/5-2 6 keresethez és találta megalapozottnak az e címen előterjesztett kérelmet, hogy annak nem volt elsőfokú előzménye: e tárgyban az elsőfokú bíróság nem hozott érdemi döntést, ilyen módon a másodfokú bíróság határozatával az eljárás egyfokúvá vált. A másodfokú bíróságnak az elsődleges kérelem elbírálatlanságát észlelni, ez okból az elsőfokú eljárás megismétlését elrendelni kellett volna, az elsőfokú döntés hiánya utólag, a felülvizsgálati szakban már nem orvosolható eljárási akadály. [16] A kifejtettek miatt a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően a rPp. 275. §
(4)bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította. [17] Az újabb elsőfokú eljárásban az ismertetett eljárási szabálysértést kell kiküszöbölni, bizonyítás felvételére nincs szükség, a tényállás kellően feltárt. Az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen abban a jogkérdésben kell állást foglalnia: a rPtk. 170.§
(2)bekezdése szempontjából van-e jelentősége, hogy az uralkodó telek a tulajdonviszonyok jelenlegi állására tekintettel átmenetileg megközelíthető, figyelembe véve, hogy a szerződéses alapú szolgalom célja az ingatlan mindenkori megközelíthetőségének biztosítása volt. Amennyiben az elsődleges kérelem alaposnak bizonyul, az eshetőleges kereseti kérelmek szabálya szerint a másodlagos kereset vizsgálata szükségtelen. Az elsődleges kérelem sikertelensége esetén kell állást foglalni a másodlagos kérelemről, a szolgalmi út tényleges használata vagy használaton kívülisége mellett mérlegelve a közúttal való összekötöttség továbbra is fennálló hiányát. Záró rész [18] A hatályon kívül helyező rendelkezésre figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeket: a 32/2003. (VIII.22) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdéseiben foglaltak szerint, a 4/A.§ értelmében az általános forgalmi adóra is figyelemmel, a felülvizsgálati értékre és a tényleges ügyvédi tevékenységre tekintettel meghatározott mértékű ügyvédi munkadíjat, valamint az alperesek által lerótt felülvizsgálati eljárási illetéket a Kúria a rPp. 275.§
(4)bekezdése szerint csupán megállapította, azzal, hogy annak viseléséről a rPp. 275.§
(5)bekezdése alapján az új határozatot hozó bíróságnak kell döntenie. Budapest,
- június
- Dr. Harter Mária s.k. a tanács elnöke, dr. Varga Edit s.k. előadó bíró, dr. Szabó Klára s.k. bíró