Mf.31052/2024/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés és 52. §

(1)bekezdésében foglaltakat. Az alperes felhívta továbbá a felperest, hogy a jövőben jóhiszeműen és tisztességesen, kellő körültekintéssel és gondossággal járjon el, és tanúsítson a bizalomnak megfelelő magatartást. Szenteljen nagy figyelmet a szabályok betartásának, tájékozódjon körültekintőbben. Tájékoztatta továbbá, hogy az írásbeli figyelmeztetés a személyi anyagában elhelyezésre kerül, és ismételt kötelezettségszegése esetén figyelembe vehető. Az ismételt kötelezettségszegés akár a munkaviszony megszüntetését is maga után vonhatja. Mindezeken túlmenően az alperes tájékoztatta felperest, hogy fenti kötelezettségszegése miatt a

1. és
2. évre vonatkozóan fizetésemelésben nem részesül. Kereset [6] A felperes keresetlevelében az írásbeli figyelmeztetés semmisségének megállapítását kérte, figyelemmel arra, hogy az az Mt. 56.§-ába ütközik. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.052/2024/6 3 [7] Hivatkozott arra, hogy a figyelmeztetés nem tartalmazza, hogy az alperes milyen tények alapján állapította meg, hogy a felperes szándékosan vagy súlyos gondatlansággal járt el, valamint az sem indokolta, hogy milyen kárt okozott az alperes részére, hiszen a szolgáltatót érte kár. Kitért arra is, hogy a kommunikációs e-mail megküldését követően ilyen jellegű mulasztás részéről nem történt. [8] Sérelmezte továbbá, hogy a munkáltató nem indokolta meg, hogy milyen jogszabályi alapon zárta ki a fizetésemelésből. Ellenkérelem [9] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltség megfizetésére kötelezését kérte. [10] Előadta, hogy a felperes a meghallgatása során többször elismerte, hogy hibát vétett, az okozott károkért a megtérítési felelősségét is elismerte, a károk megtérítését vállalta. Előadta továbbá, hogy a munkáltató a szabályellenes munkáltatói magatartás esetén figyelmeztetés jogával élhet, az nem minősül hátrányos jogkövetkezménynek. Téves továbbá a felperes azon hivatkozása, mely szerint a figyelmeztetésnek indokolást kellene tartalmaznia arra nézve, hogy a felperes szándékosan vagy súlyosan gondatlanul járt volna el. Az elsőfokú bíróság határozata [11] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes
3. szeptember
4. napján kelt munkáltatói intézkedése semmis. [12] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy elsődlegesen arról kellett döntenie, hogy a munkáltatói intézkedés kizárólag írásbeli figyelmeztetésnek minősül-e, avagy egyben hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásának is. Az eljárás során nem volt vitatott, hogy az alperes nem rendelkezik kollektív szerződéssel, valamint, hogy a felek az általuk megkötött munkaszerződésben nem rendelkeztek a hátrányos jogkövetkezmények megállapíthatóságáról. [13] Az elsőfokú bíróság a nyelvtani és logikai értelmezés szabályai alapján megállapította, hogy az alperes által közölt munkáltatói intézkedés nem kizárólag írásbeli figyelmeztetés, hanem egyúttal hátrányos jogkövetkezmény alkalmazása is. A bíróság megítélése szerint ugyanis az a fordulat, mely szerint a felperes a „fenti kötelezettségszegése miatt a
5. és
6. évre vonatkozóan fizetésemelésben nem részesül” egyértelműen és minden kétséget kizáróan az Mt.
7. §-a szerinti hátrányos jogkövetkezmény kiszabásának minősül. Az alperes ezen nyilatkozata nem jövőbeli szándéknyilatkozat vagy előzetes tájékoztatás, hanem kijelentő módban került rögzítésre, hogy felperest kizárták a
9. évi fizetésemelésből. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.052/2024/6 4 [14] Az elsőfokú bíróság az alperes által felhívott Kúria Mfv.10.354/2017/
10. számú precedensértékű határozattal szemben kiemelte, az a jelen per tárgyától eltérő tényállás mellett született. A munkáltatók a korábbi írásbeli figyelmeztetéseket egy jövőbeli mérlegelés alapján meghozandó döntés során figyelembe vehetik, azonban a jelen esetben az alperes kifejezetten egyértelműen és minden kétséget kizáróan hátrányos jogkövetkezményt alkalmazott a felperessel szemben, amikor kizárta a
11. és
12. évei fizetésemelésből. [15] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes írásbeli figyelmeztetése az Mt. 56.§

(1)bekezdésében foglaltak alapján, az Mt. 27. §

(1)bekezdése értelmében semmis. Fellebbezés [16] Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását és a felperes kötelezését perköltség megfizetésére. [17] A felperes a fellebbezésében hivatkozott a Kúria joggyakorlatára és precedens értékű határozataira. Álláspontja szerint a Kúria gyakorlatából egyértelműen következik, ha az írásbeli figyelmeztetés tartalmaz mérlegelés körébe tartozó munkáltatói döntést, nem minősül hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásának, úgy e felől sem a munkaszerződésnek, sem a kollektív szerződésnek nem kell rendelkezést tartalmaznia. Az Mfv.10.354/2017/5. számú precedensképes határozat nem állapít meg olyan követelményt, hogy az írásbeli figyelmeztetést a munkáltató mérlegelés körébe vonó határozatnak időben és/vagy formában el kell különülnie magától az írásbeli figyelmeztetéstől. Ha egy okirat több szerződéses vagy egyoldalú nyilatkozatot tartalmaz, úgy a több nyilatkozat egyetlen okiratba foglalásának esete valósul meg, amelyet a jog nem tilt. [18] Az elsőfokú ítélet az alperes terhére rótta, hogy nem rendelkezett kollektív szerződéssel, a munkaszerződésben nem rögzítettek hátrányos jogkövetkezményt, ezért az írásbeli figyelmeztetés semmis. Álláspontja szerint az érvelés törvénysértő és egyben ellentétes a joggyakorlattal, mert az írásbeli figyelmeztetés nem hátrányos jogkövetkezmény. Ha pedig az írásbeli figyelmeztetés nem minősül hátrányos jogkövetkezménynek, úgy sem a munkaszerződésnek, sem a kollektív szerződésnek nem kell ezeket alkalmaznia. Megsértett jogszabályhelyként megjelölte az Mt. 56.§-át, továbbá az Mt. 285.§

(3)bekezdését is, mivel a munkáltató mérlegelési jogkörében hozott döntéssel szemben az igény abban az esetben érvényesíthető, ha a munkáltató a döntésének kialakítására irányuló szabályokat megsértette. Ilyen hivatkozás nem történt a perben, illetve megállapítható a tényállásból, hogy a munkáltató sem a mérlegelési döntésének meghozatalakor, sem az írásbeli figyelmeztetésben foglalt tájékoztatáskor nem sértette meg a döntésének kialakítására irányadó szabályokat. [19] Az alperes ismételten hivatkozott az Mfv.10.354/2017/5.számú határozatra, mely szerint a Kúria nem állapított meg olyan követelményt, hogy az írásbeli figyelmeztetésnek a munkáltató mérlegelés körébe vonó határozatnak időben és formában el Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.052/2024/6 5 kellene különülnie az írásbeli figyelmeztetéstől. A Kúria szerint nem jogellenes, ha a munkáltató a munkafegyelmet sértő, így már figyelmeztetett munkavállaló esetében a mérlegelési jogkörébe tartozó döntések meghozatalakor (szociális juttatásként adható lakhatási támogatás, jutalmazás, béremelés) esetén erre figyelemmel van. Olyan követelményt azonban az eseti döntés semmilyen módon nem rögzít, hogy a mérlegelési jogkörben hozott döntésnek „későbbinek”, „jövőbelinek”, „írásbeli figyelmeztetéstől elkülönültnek” kellene lennie. [20] A perbeli esetben az eljáró munkaügyi bíróság által hozott ítélet szerint az írásbeli figyelmeztetés nem minősül hátrányos jogkövetkezménynek, ugyanígy, az ezt a mérlegelés körébe vonó munkáltatói intézkedés sem, ám ha a kettő egy okiratban jelenik meg, akkor az már hátrányos jogkövetkezménynek minősülne. [21] Az alperes kifejtette, hogy a hátrányos jogkövetkezmény a munkaviszonnyal összefüggő, annak feltételeit határozott időre módosító hátrányt jelent. A felek közötti munkaviszony már létező, alkalmazásban álló feltételeit, a meglévő jogosultságokat módosítja hátrányosan, határozott időre. Jelen esetben azonban az alperesi munkáltató sem határozatlan időre, sem hátrányosan, sem más módon nem változtatott jogosultságokat, a felperesi munkavállaló ma is változatlan feltételek mellett végzi a munkáját, azaz az alperesi munkáltató a munkafeltételeket semmilyen módon nem változtatta meg. Álláspontja szerint a munkafeltételek hátrányos módosítása nem egyenlő a munkafeltételek előnyös módosításának mellőzésével. [22] A felperesnek nincs jogosultsága arra, illetve nem követelheti azt, hogy a munkáltató az alapbérét emelje, mert erre őt sem a kollektív szerződés, sem jogszabály nem kötelezi. Ehhez képest a felperes kereseti kérelme a hátrányos jogkövetkezmény alkalmazását panaszolja, de helyesen értelmezve, az valójában a felperes esetében elmaradó béremelést, a munkafeltételek előnyös módosításának elmaradását panaszolja, ennek orvoslását kéri. [23] Előadta, hogy az elsőfokú bíróság téves anyagi pervezetést adott az elsőfokú eljárás során, amellyel sértette a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 237. §-át. [24] Az elsőfokú bíróság semmisnek találta nemcsak az írásbeli figyelmeztetésbe foglalt, a munkáltatói mérlegelési döntésről szóló tájékoztatást, hanem az írásbeli figyelmeztetést is, amely ítéleti döntés, azonban a fentiek szerint a törvénnyel és a joggyakorlattal is ellentétes. [25] Az alperes kérte a tényállás kiegészítését azzal, hogy a munkáltatónak nincs kötelezettsége a felperesi alapbér felemelésére, az a munkáltató mérlegelési, intézkedési körébe esik. Kérte, hogy a másodfokú bíróság vegye figyelembe az Mfv.10.035/2023/7. számú precedensképes határozatot, mely szerint a munkáltatói gyakorlat nem egy-egy munkavállalóval szembeni magatartással keletkezik, hanem a hasonló vagy azonos tényállásokban minden munkavállalóval szemben (következetesen) érvényesül. Ezáltal nem sérültek az Mt. 17. §-ában foglaltak sem. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.052/2024/6 6 [26] Kérte, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 369.§

(4)és 370.§

(4)bekezdés szerint eljárva tegyen helyes anyagi pervezetést. Fellebbezési ellenkérelem [27] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, annak helyes indokai alapján, valamint az alperes perköltség megfizetésére kötelezését. [28] Előadta, hogy ha az elsőfokú bíróság helytállóan értelmezte a munkáltatói intézkedést, mind nyelvtanilag, mind logikailag, miszerint az nemcsak írásbeli figyelmeztetésnek minősül, hanem hátrányos jogkövetkezménynek is. Az írásbeli figyelmeztetés ugyanis egyértelműen tartalmazza, hogy a felperes 2024-2025. év vonatkozásában fizetésemelésben nem részesül, tehát kategorikusan kizárta a fizetésemelést a felperes esetében. Az alperesi érvelés akkor lenne helyes, ha a munkáltatói intézkedés az tartalmazta volna, hogy a jövőbeni fizetésemeléseknél a figyelmeztetés tényét a munkáltató figyelembe fogja venni. Ezzel szemben az írásbeli figyelmeztetés konkrét időpontokhoz kötött megállapítás és a béremelésből való kizárást tartalmaz. Hivatkozott arra, hogy egy külső szolgáltató nem bizonyított bejelentése alapján alkalmazott figyelmeztetést az alperes, így megalapozatlan arra való hivatkozása is, hogy jogszerűen alkalmazta a „figyelmeztetést”. Álláspontja szerint a munkáltatói intézkedés a felperest a bekövetkező béremelésből zárta ki, így mérlegelés nélküli, konkrét kijelentést tartalmaz. [29] Előadta, hogy az alperes által hivatkozott kúriai határozat nem vehető figyelembe, mivel annak a tényállása eltérő. A fentiek alapján kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [30] Az alperes fellebbezése megalapozatlan. [31] A másodfokú bíróság a fellebbezés elbírálása során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen tárta fel, döntését a peradatok okszerű mérlegelésével, helytálló következtetéssel, a helyes jogszabályok alkalmazásával hozta meg és a szükséges tartalommal, terjedelemben indokolta. Döntésével, annak indokaival egyetértett, ezért azt a Pp. 383.§

(2)bekezdése alapján helyben hagyta. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 386. §

(4)bekezdése alapján, helyes indokai alapján hagyta helyben. [32] A Pp. 370. §

(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét – a

(2)–

(4)bekezdésben foglalt eltéréssel – az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a 371. §

(1)bekezdése

1. a)–
2. d)pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.052/2024/6 [33] 7 A másodfokú bíróság a fellebbezés kapcsán az alábbiakra mutat rá. [34] Az Mt. 56.§

(1)bekezdése szerint a munkaviszonyból származó kötelezettségszegés vétkes megszegése esetére kollektív szerződés vagy – ha a munkáltató vagy a munkavállaló nem áll kollektív szerződés hatálya alatt – munkaszerződés a kötelezettség súlyával arányos hátrányos jogkövetkezményeket állapíthat meg. [35] A lefolytatott bizonyítási eljárás során nem volt vitatott, hogy a munkáltatónál nincs kollektív szerződés és a felek a munkaszerződésben nem rendelkeztek hátrányos jogkövetkezményről. [36] Az alperes a fellebbezésében elsődlegesen a Kúria Mfv.10.354/2017/5. számú precedensképes határozatára hivatkozott. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, miszerint a hivatkozott határozat tényállása eltérő. A Kúria határozatának alapjául szolgáló írásbeli figyelmeztetésben a munkáltató kizárólag arról adott tájékoztatást, hogy a figyelmeztetés nem minősül az Mt. 56.§

(1)bekezdése szerinti hátrányos jogkövetkezménynek, de azt a felperes személyi anyagában elhelyezik és azt a munkájának értékelése, esetleges későbbi jogsértő magatartása esetén figyelembe veszik. [37] A jelen esetben az írásbeli figyelmeztetés hátrányos jogkövetkezményt tartalmazott, mivel egyértelműen, kijelentő módban tartalmazta, miszerint „a fenti kötelezettségszegése miatt a

1. és
2. évre vonatkozóan fizetésemelésben nem részesül”. Azaz a munkáltató nem egy jövőbeni mérlegelés körébe vonó határozatról tájékoztatta a munkavállalót, hanem egyértelműen megállapította, hogy a felperes nem részesülhet 2024-
3. évben fizetésemelésben. [38] A Kommentár a Munka törvénykönyvéhez rögzíti, hogy az Mt. alapján a jogkövetkezmény vagyoni jellegű hátrány is lehet, bármilyen természetű, beleértve a munkabér csökkentését is. A Kúria az Mfv.10.035/2023/
4. számú döntésének elvi tartalma szerint az írásbeli figyelmeztetés olyan – önmagában a munkavállalónak hátrányt nem okozó – a munkáltató ellenőrzési és utasítási jogából eredő munkafegyelmet biztosító eszköz, amellyel felhívja a munkavállalója figyelmét az általa helytelennek talált magatartástól való tartózkodásra. [39] Az alperes maga is hivatkozott a Kúria Mfv.10.354/2017/
5. számú precedensképes határozatára, amely szerint nem jogellenes, ha a munkáltató a munkafegyelmet sértő, így már figyelmeztetett munkavállaló esetében a mérlegelési jogkörébe tartozó döntések meghozatalakor ezekre figyelemmel van. Az alperes okfejtése azonban téves, mert egyértelműen kiderül a Kúria döntéséből, hogy a későbbi döntésnek jövőbelinek kell lennie, tehát el kell különülnie az írásbeli figyelmeztetéstől. A hátrányos jogkövetkezményt nem lehet rögzíteni az írásbeli figyelmeztetésben abban az esetben, ha a munkáltató nem rendelkezik kollektív szerződéssel, illetve a felek sem állapodtak meg munkaszerződésben hátrányos jogkövetkezményről. A fentiek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan rendelkezett arról, hogy a munkáltató által kiadott írásbeli figyelmeztetés hátrányos jogkövetkezménynek minősül, az jogszabályba ütközik, ezért semmis. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.052/2024/6 8 [40] Az alperes kérte a tényállás kiegészítését, azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, annak kiegészítésére nem volt szükség. [41] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyes anyagi pervezetést alkalmazott, ezért a másodfokú bíróság nem tett anyagi pervezetést. Záró rész [42] A másodfokú bíróság a Pp. 81.§-a alapján kötelezte az alperest másodfokú perköltség megfizetésére, melynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§

(5)bekezdése alapján határozta meg. [43] A fellebbezési illetéket az illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény (Itv.) 46.§a alapján határozta meg. [44] Tájékoztatja a bíróság az alperest, hogy az illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell megfizetnie. Megfizetése során közleményként fel kell tüntetni az Ítélőtábla megnevezését, az Ítélőtábla e határozatának számát, és a fizetésre kötelezett adóazonosító számát. [45] Az ítélet elleni fellebbezést a Pp.
2. §-a zárja ki. [46] A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. április
2. dr. Vajas Sándor s.k. a tanács elnöke dr. Kovács Edit s.k. előadó bíró dr. Kulisity Mária s.k. bíró