← Magyarország

Kf.700106/2025/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Ha a felperes a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi, a többletszolgálatért díjazásra jogosult. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 3.Kf.700.106/2025/

  1. felperes (felperes címe) Független Rendőr Szakszervezet (felperesi képviselő címe, eljáró képviselő: dr. Oláh Tamás kamarai jogtanácsos) helység1 Rendőr-főkapitányság (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Vattay Gergely kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díjjal kapcsolatos jogvita A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
  2. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Fővárosi Törvényszék 52.K.703.719/2024/
  3. számú ítélete közszolgálati Ítélet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 26.000 (huszonhatezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A per alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.106/2025/
  4. 2 [1] A felperes a
  5. július
  6. és
  7. július
  8. közötti időszakban (a továbbiakban: peresített időszak) az alperes helység1 kerület1 Rendőrkapitánysága állományában körzeti megbízott beosztásban teljesített szolgálatot. A körzeti megbízotti beosztásához nem tartozóan rendszeresen végzett a körzeti megbízotti működési körzetén kívül is előállító őri feladatokat, átkíséréseket, TIK-küldéseket, ügyeleti küldéseket, 50.000 forintot meg nem haladó szabálysértések kivizsgálását, csapatszolgálati feladatokat, kilakoltatások biztosítását, gyámügyi feladatokat, önkormányzati és közlekedési akciókat; az emiatt előterjesztett szolgálati panaszát az alperes vezetője megalapozatlanság miatt elutasította. A felperes keresete [2] A felperes keresetében a peresített időszakra bruttó 1.072.556 forint megbízási díj és törvényes késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A megbízási díj mértékét a rendvédelmi illetményalap 75%-ában határozta meg; keresete jogalapjaként a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  9. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
  10. §

(1)bekezdés a), b), c) pontjait, valamint
(5)bekezdését jelölte meg. Az elsőfokú bíróság ítélete [3] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1.072.556 forint megbízási díjat és annak késedelmi kamatát. Figyelembe vette, hogy a felek a perben a tényállást egyezően adták elő a felperesi feladatellátás és kimutatás tekintetében, ezért a megbízási díjra jogosultság jogalapját – három időszakra bontva – jogkérdésként vizsgálta. A
  1. augusztus 11-ig terjedő időszakra vonatkozóan a kiforrott joggyakorlat alapján megállapította, hogy amennyiben a körzeti megbízott a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
  2. (XII. 09.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB szabályzat)
  3. pontjától eltérően teljesít járőri feladatokat, beosztásától eltérő feladatellátást valósít meg, ami megalapozza a Hszt.
  4. §
(1)bekezdésének c) pontja szerinti megbízási díjra való jogosultságot. A felperes által ellátott további feladatok, így a rendőri akciók, elővezetések, átkísérések, kísérőőri, előállítóőri feladatok, rendezvénybiztosítás, csapatszolgálat esetében a jogi álláspontja ugyanaz volt, mint a járőri, járőrszolgálati feladatok esetében: a KMB szabályzat
  1. pontja rögzíti, hogy a körzeti megbízott nem bízható meg olyan feladattal, amely az eredeti alaptevékenység ellátásától elvonja. A KMB szabályzat meghatározza a körzeti megbízott feladatait, az alperes a felperes részére csak ezen szabályzaton belül meghatározott feladatellátásokat írhatott volna elő jogszerűen. [4] A KMB szabályzat
  2. augusztus
  3. után hatályos módosítását a jogalap szempontjából nem tartotta relevánsnak. A Hszt.
  4. §
  5. pontja szerinti szervezeti egység és a Hszt.
  6. §
  7. pontja szerinti szolgálati hely definíciója összevetése alapján rámutatott, hogy a felperes szolgálati helye (szervezeti egysége) a helység1 kerület1 Rendőrkapitányság volt a perbeli időszakban; a más kerületben (helység1 területén bárhol) teljesített szolgálat ellátásával a felperes a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkört látna el, mert az ő munkaköréhez (beosztásához) csak azok a feladatkörök tartoznak, melyeket a saját kerületi kapitánysága állománytáblája szabályoz. A felperesnek ezért a BRFK helység1 kerület1 Rendőrkapitányság illetékességi területén kívül ellátott szolgálata a Hszt.
  8. §
(1)bekezdés c) pontjában foglalt megbízási díjat megalapozza. Annak alátámasztására, hogy a felperes Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.106/2025/
  1. 3 munkavégzési helyét nem tágíthatja a munkáltató illetékességi területén túlmenően, hivatkozott a rendőrség szervei illetékességi területének megállapításáról szóló 67/
  2. (XII. 28.) IRM rendeletre (a továbbiakban: IRM rendelet), a Hszt.
  3. §
  4. pontjára és a Kúria Mfv.II.10.179/2011/
  5. számú döntésében foglaltakra. [5] A felperesi keresetet a
  6. február 1-től kezdődő időszakra is megalapozottnak találta. Megállapítása szerint annak konjunktív feltételei - így a jelentős mennyiség és a szolgálati beosztásba nem tartozó feladatok ne eseti jelleggel merüljenek fel - szintén megvalósultak. A jelentős többletmunka megvalósulása körében idézte a felperes tárgyaláson rögzített nyilatkozatát, ami szerint a beosztásába nem tartozó többletfeladatai meghaladták a KMB-s feladatait, időben is, illetve azok számában is; a heti 3-4 szolgálata mindegyikében merült fel többletmunka. Szolgálatonként 2-3 óra volt a közlekedési akció, amennyiben ilyenre került sor. A felperes beosztásába nem tartozó feladatok havonta több alkalommal, ismétlődően jelentkeztek, a havi 3-5-6 szolgálat számottevő mértékben növelte a felperesi feladatellátást. A feladatok nem eseti jelleggel, hanem rendszeresen merültek fel, minden hónapban ismétlődtek; az eseti jelleget a ciklikus ismétlődés kizárja. [6] Az összegszerűség körében a felperes igényét nem találta eltúlzottnak, figyelemmel a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/
  7. (VI.16.) BM rendelet (a továbbiakban: BMr1.) 35.§
(6)bekezdésére, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: BMr2.) 10. §
(2)bekezdésére, valamint a Hszt. 71.§
(4)és
(5)bekezdéseire. Mérlegelése során figyelemmel volt a többletfeladatok felmerülésének módjára, azaz a folyamatos, ismétlődő, állandó jelleggel történő feladat ellátásra. Másrészt a felmerülés módján túl annak mértékére, mivel a felperes rendszeresen, minden hónapban jelentős számú többletfeladatot végzett, a keresettel érintett időszakban zömében 3-4-5 szolgálat alkalmával végzett olyan típusú feladatokat, amelyek a szolgálati beosztásába nem tartoznak. Harmadrészt annak a körülménynek is jelentőséget tulajdonított, hogy a felperesnek folyamatosan rendelkezésre kellett állnia a beosztásába nem tartozó feladatok ellátása érdekében. Mindezek alapján az igényelt, minimumhoz közelítő 75%-os megbízási díj összegét a többletfeladatokkal arányban állónak találta. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [7] Az alperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatása mellett a kereset elutasítását, harmadlagosan az elsőfokú ítéletnek a marasztalási összeg leszállítását eredményező megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §-át, részben okszerűtlenül értékelt bizonyítékokon alapul. Az elsőfokú bíróság a tényállást csak részben derítette fel, a felperes személyes meghallgatásán túl egyéb bizonyítási eljárást nem folytatott le, ezáltal nem kerülhetett olyan helyzetbe, hogy egyrészt vizsgálni és értékelni tudja a többletfeladatellátás mértékét a megbízási díj Hszt. 71.§
(5)bekezdés szerinti összegszerűségének meghatározásához; másrészről, hogy megítélhesse a 2023. február 1.-től módosított Hszt. 71. §
(3)bekezdésében foglalt feltételek fennállását, így különösen a jelentős többletmunkát. Ez Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.106/2025/
  1. 4 pedig összességében olyan súlyos eljárási szabálysértés, mely kihatott az ügy érdemére; az eljáró bíróság okszerűtlen következtetésre jutott. [8] A jogalap körében a Hszt.
  2. §
(1)bekezdés, 71. §
(1)bekezdés c) pontja,
(3),
(5)és
(6)bekezdése, a KMB szabályzat V. fejezete és az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv tevékenység-irányítási központjai, egyes rendőri szervek ügyeletei, valamint a segélyhívásokat fogadó központok egységes működéséről szóló 57/
  1. (XII. 21.) ORFK utasítást (továbbiakban: TIK utasítás) megsértésére hivatkozott, mivel a felperes kizárólag a kinevezésében foglalt illetékességi területen, helység1 területén látta el feladatait. Azzal érvelt, hogy azt változó szolgálatteljesítési helyként kell értékelni; a felperes tehát helység1 területén, a munkavégzés természetéből is adódóan változó helyszíneken végezte beosztása szerinti munkáját. Az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal azt a tényt, hogy a felperes munkaideje nem változott, nem a kinevezése szerinti munkáján túl, hanem amellett, nem tényleges többletfeladatként végezte tevékenységét, amit a feladatellátásra vonatkozó TIK utasítással és a Hszt.-vel összhangban kell értelmezni; nem egymás kizárására, hanem kiegészítésére szolgálnak. Hivatkozott a TIK utasítás 46/A. pontjára, a KMB szabályzat
  2. pontjára,
  3. pontjának e) alpontjára és
  4. pontjára is, melyek álláspontja szerint alátámasztják, hogy a felperes nem a Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontja szerint látta el feladatait, így azok nem tekinthetők a felperes szolgálati beosztásához nem tartozó többletfeladatnak. [9] A megbízási díj mértéke körében állította, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Hszt. 71. §
(5)bekezdését. Miután a felperes munkavégzésében
  1. február
  2. napját követően, annak mennyiségét, minőségét illetően változás nem állt be, azaz többlettényállási elem hiányában a kereset jogalapja ezen időszak vonatkozásában hiányzik, ezért a marasztalási összeget e hónapokra eső megbízási díj összegével csökkenteni szükséges. A Hszt.
  3. február 1-től hatályos
  4. §
(3)bekezdésében rögzített többlettényállási feltétel nem teljesült; a Hszt. módosításával összefüggésben az elsőfokú bíróság nem tett különbséget a
  1. február 1-jét követő és azt megelőző időszakban végzett többletfeladatellátás jelentős mértékének vizsgálata között, holott a többlettényállási elem fennállása csakis a korábbi időszakhoz viszonyítottan, azzal összehasonlításban ítélhető meg. [10] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és az abból levont következtetései is megalapozottak, azok a precedensképes Kúriai ítéletekkel is összhangban állnak. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [11] Az alperes fellebbezése nem alapos. [12] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Kp.
  2. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem keretei között bírálta felül. A fellebbezés keretei között eljárva a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályi rendelkezéseket felhívta, azokat megfelelően alkalmazta, ítéletének Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.106/2025/
  1. 5 indokolásában jogi indokait részletesen kifejtette, amelyekkel a másodfokú bíróság is egyetértett. [13] A fellebbezés korlátaira tekintettel az ítélőtábla figyelembe vette, hogy az alperes a jogvita elbírálásának alapjául szolgáló tényállás megállapítása körében a Pp.
  2. § megsértésére hivatkozással állította a bizonyítékok okszerűtlen értékelését, ami azonban alkalmatlan hivatkozás, tekintettel arra, hogy a jogszabályhely a bizonyítás eszközeiről rendelkezik, a bizonyítékok értékelését a Pp.
  3. §-a tartalmazza, amire a felperes nem hivatkozott. A pusztán a bizonyítási eszközöket nevesítő (felsoroló) Pp.
  4. §-a nem minősül olyan eljárási jogszabálysértésre hivatkozásnak, amelyeket a jogalap körében a másodfokú bíróság összevethetett volna az ítéleti indokolással. Ez azt jelenti, hogy az ítélőtábla a jogalap körében az alperes fellebbezését kizárólag az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás és bizonyítékértékelés mellett vizsgálhatta. A másodfokú bíróság hangsúlyozza, hogy a felperes által csatolt tevékenységkimutatás az alperes nyilvántartásán alapul, a szolgálati jogviszonyban teljesített feladatellátás tényének, adott munkakörbe tartozásának, mérhető mennyiségének bizonyítására alkalmas bizonyítási eszköz, amit az alperes a perben nem vitatott. Az alperes által vezetett, ténylegesen ellátott feladatok dokumentálására szolgáló nyilvántartások adatai objektív bizonyítékul szolgálnak az ellátott tevékenységre vonatkozóan, amelyek a megbízási díjra való jogosultság bíróság részéről történő megállapítását – további bizonyítékok hiányában is – lehetővé teszik. Fentiek alapján a másodfokú eljárás terjedelme vizsgálatakor az ítélőtábla abból indult ki, hogy az alperes az elsőfokú ítélet anyagi jogi álláspontjának felülvizsgálatát kérte, és a megbízási díj jogalapját a Hszt.
  5. §
(1)bekezdés c) pontjának megsértése, annak összegét a Hszt. 71. §
(5)bekezdésének sérelme alapján vitatta. [14] A felek közötti jogvita alapvető kérdését a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjában foglalt feltételek teljesülése, a felperesi feladatellátás többletfeladat jellege jelentette. Az ezzel kapcsolatos megállapítások az elsőfokú ítélet anyagi jogi álláspontjának felülbírálatához tartoznak, és a felek eltérő jogértelmezéséből fakadnak, amely (jogalapi) jogértelmezést azonban a Kúria a fellebbezésben felvetett jogszabálysértés állítások esetében már elvégezte. A kiforrott bírói gyakorlat szerint a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjára alapított igény esetében a szolgálati beosztáson kívüli tevékenységnek van jelentősége (Kúria Kfv.VII.37.642/2020/
  1. - BHGY K-KJ-2020-465). A jogszabályi rendelkezésben meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a felperest akkor illeti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezési beosztáshoz tartozó feladatkört lát el többletfeladatként. Ezzel összefüggésben nem azon van a hangsúly, hogy a többletfeladat okozott-e többletterhelést, hanem azon, hogy a feladat a kinevezés szerinti beosztáshoz tartozónak tekinthető-e. Amennyiben a rendszeresen elvégzett további tevékenység nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz, az mindenképpen többletfeladatnak minősül (Kf.VII.39.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/
  2. - BHGY K-KJ-2021-680, Kf.VII.45.117/2022/
  3. - BHGY K-KJ-20221176, Kf.III.45.110/2022/
  4. - BHGY K-KJ-2022-1226), amelyért megbízási díj jár. [15] Az állománytáblában rendszeresített beosztásokhoz tartozó feladatokat a munkáltató a munkaköri leírásban egyoldalú utasításával rögzítheti; a munkaköri feladatok meghatározása azonban a munkáltató részéről nem lehet önkényes, csak az állománytáblában rendszeresített beosztás keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.106/2025/
  5. 6 amelyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni. Márpedig az alperesnél a felperes körzeti megbízott beosztása az állománytáblában rendszeresített és a kinevezésében rögzített szolgálati beosztás (munkakör), annak kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan rögzítette, hogy a felperes a járőrszolgálati és egyéb járőr jellegű feladatokat a körzeti megbízott működési körzetén kívül nem eseti jelleggel, hanem visszatérő rendszerességgel végezte, amelyre nem adott jogalapot a KMB szabályzat
  6. pontja, mert azok nem a felperes kinevezés szerinti beosztásához tartozó (közterületi tevékenységének részét képező) feladatok. A körzeti megbízott szolgálatteljesítési idejének legalább 70%-ában a közterületi tevékenységét nem bármely közterületen, hanem saját működési területe közterületén kell ellátnia. A KMB szabályzat
  7. pontja nem tette a körzeti megbízott feladatává a járőrszolgálat ellátását, csupán annak lehetőségét teremtette meg, hogy a körzeti megbízott – alapvetően a működési körzetében – járőr vezetőjeként közterületi szolgálat végrehajtására járőrrel közösen beosztható legyen. [16] Az elsőfokú bíróság ezzel egyezően helytállóan mutatott rá, hogy a KMB szabályzat egyértelműen meghatározza, hogy a körzeti megbízott járőrfeladatokat milyen szűkítéssel hajthat végre. Ebből az következik, hogy amennyiben ettől eltérően teljesíti a járőri feladatokat, megbízási díjra jogosult. A hivatásos állomány tagjaira vonatkozó rendelkezések kógensek, eltérést nem engednek (EBH2010.2259.), ami egyúttal azt is jelenti, hogy azoknak kiterjesztő értelmezés nem adható. Az a körülmény, hogy a felperes működési körzetéből jogszerűen elvonható volt, nem jelenti azt, hogy a beosztásához nem tartozó többletfeladatok ellátásáért megbízási díjra nem vált jogosulttá. [17] A szolgálatteljesítési hely [Hszt.
  8. §
  9. pont] a rendvédelmi szerv szervezeti egységének székhelye szerinti közigazgatási területet jelenti, ahol a hivatásos állomány tagjának a feladatait ténylegesen el kell látnia, ami azonban nem határozza meg a körzeti megbízott működési körzetét, attól tágabb kategória. A Hszt.
  10. § 25., 4., 24.,
  11. pontjai alapján a felperes szolgálati beosztása a szervezeti egysége, vagyis az alperes helység1 kerület1 Rendőrkapitánysága állománytáblázatában meghatározott munkakör, szolgálati helye alperes helység1 kerület1 Rendőrkapitánysága. A felperes szolgálati helye, működési körzete az IRM rendelet
  12. sz. mellékletének 5.19.
  13. pontja alapján helység1 kerület1 kerülete. Az a körülmény, hogy az alperes valamennyi kerületi rendőrkapitánysága helység1 területén helyezkedik el, még nem jelenti azt, hogy a hivatásos állomány tagjai részére a főváros teljes területén munkaköri leírás alapján alapfeladatként elrendelhető az eredeti szolgálati helytől eltérő illetékességi területen a szolgálati feladatok ellátása. Az alperes fellebbezési érvelésével szemben a Hszt.
  14. §
  15. pontját a perbeli esetben alkalmazva, változó szolgálatteljesítési hely jogszerű meghatározása hiányában nem lehetett megállapítani, hogy a felperes a régiós feladatok ellátása során a szolgálati beosztásához tartozó feladatokat végezte (Kf.III.45.120/2021/4.). A megbízási díjra való jogosultságot az illetékességi szabályok alapozzák meg, nem az alperes által meghatározott munkavégzési hely (Kf.VIII.40.023/2021/5.). A rendvédelmi szerv szabadon csak egy adott kinevezésen, az adott beosztáson belül határozhatja meg a hivatásos munkaköri feladatokat, a jogszabály által szabályozott besoroláshoz és illetményhez kötve van. A Kúria a körzeti megbízott által működési körzetén kívül végzett járőri feladatokkal összefüggésben több határozatában kimondta: amennyiben a körzeti megbízott hosszabb időszakon át, rendszerszintűen a beosztásához nem tartozó feladatkört ellátja, a járőrfeladatokat a körzeti megbízotti működési és csoportműködési körén kívül nem eseti, hanem napi rendszerességgel végzi, az Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.106/2025/
  16. 7 többletszolgálatnak minősül, így annak ellentételezésére jogosult (Kf.VII.45.176/2021/4., Kf.VII.45.184/2021/4.). A felperes visszatérően, rendszeresen jelentkező, beosztásába nem tartozó, valamint működési körzetén kívül ellátott többletfeladatokat végzett, amelyek a Hszt.
  17. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladatként értékelhetők, és a megbízási díjra való jogosultságát megalapozták. [18] A 2023. február 1. napjától hatályos Hszt. 71. §
(3)bekezdése értelmében a hivatásos állomány tagja akkor jogosult megbízási díjra, ha az
(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladat ellátásával jelentős többletmunkát végez, és a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkörrel való megbízás nem eseti jellegű. Az alperes fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a két vizsgálati szakaszt nem különítette el. Az ítélőtábla hangsúlyozza, hogy a többletfeladat ellátása kapcsán a nem eseti jelleg vizsgálata a Hszt. módosítást megelőzően is követelmény volt (azt a bírói gyakorlat egyértelműen kialakította), ugyanakkor vitán felül áll, hogy – többletfeladat ellátása esetén – a jelentős többletmunka végzése külön vizsgálandó, konjunktív tényállási elemnek minősül. Ugyanakkor a módosított jogszabály nem tartalmaz előírást arra, hogy a jelentős többlettfeladatnak a módosítást megelőző időszakhoz képest viszonyítva kell fennállnia; a felperes megbízási díjra tehát akkor válik jogosulttá, ennélfogva a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az elvégzett többletfeladatok jelentősnek minősülnek-e. Erre figyelemmel a jogosultság feltételeit minden időszakban önállóan értékelve kell megítélni, így mivel a Hszt. módosítását követő időszakban a többletmunka jelentős mennyisége megállapítható volt, a megbízási díj jogalapja ezen időszak tekintetében is fennállt, az elsőfokú ítéleti álláspont e körben is megalapozott volt. [19] Az alperes fellebbezése az összegszerűség vitatása körében is alaptalannak bizonyult. A másodfokú bíróság utal arra, hogy az alperes az elsőfokú eljárás során a tevékenységkimutatást nem vitatta, arra nézve a felek egyező előadást tettek, illetve a csatolt kimutatás az alperes nyilvántartásan alapult, mely bizonyította egyrészt az abban megjelölt tevekénységek elvégzését, de azt is, hogy milyen gyakorisággal, hány szolgálatot érintően, havi szinten milyen mértékben érintették a felperes által ellátott többletfeladatok a felperes beosztása szerinti körzeti megbízotti tevekénységének ellátását. Az alperes tévesen állította, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta külön a Hszt.
  1. február 1.-jei módosítását megelőző és azt követő időszakot az elvégzett többletfeladatok mennyisége körében. Az elsőfokú bíróság ítéletének [36]-[45] bekezdéseiben indokát adta annak, hogy miért látja megalapozottnak a felperes által igényelt 75%-os mértékű megbízási díjat mind a Hszt. módosítását megelőző, mind az azt követő időszakra. Az a körülmény, hogy az alperes számára az indokolás – esetleg – nem meggyőző, nem kielégítő, nem a jogi indokolási kötelezettség megsértése körében, hanem az adott, alkalmazott anyagi, illetve eljárási jogszabályhelyhez kapcsolódóan, annak mikénti értelmezése szempontjából kifogásolható. [20] Az Alkotmánybíróság az indokolt bírói döntéshez való jogot a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból bontotta ki [7/
  2. (III. 01.) AB határozat]. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ugyanakkor a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása [30/
  3. (IX. 30.) AB határozat]. Az indokolási kötelezettség azt az elvárást Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.106/2025/
  4. 8 támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolásának az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie és nem minden egyes részletre (Kfv.VII.38.187/2021/11.). Az ítélőtábla ennek tükrében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében adott jogi indokolás az indokolási kötelezettség alkotmányos követelményének is megfelelt, az alperes ezzel kapcsolatos kifogása pedig megalapozatlan volt. [21] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Kp.
  5. §
(1)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [22] A pervesztes alperes a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 83. §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló,
  1. február 8.-tól hatályos, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/
  2. (XII. 9.) IM rendelet (a továbbiakban: IMr.)
  3. §-ára figyelemmel, a
  4. §
(1)bekezdés a) pontja alapján köteles a fellebbezéssel érintett pertárgyértékhez (1.072.556) igazodó és a jogi képviselő által kifejtett munkával arányosan számított, a pernyertes felperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére. [23] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentességet élvez, ezért a fellebbezési eljárási illetéket a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §
(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. A fellebbezési eljárási illeték összege az Itv. 39. §
(1)bekezdése és 46. §
(1)bekezdése alapján 85.804 forint. [24] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kp.
  1. §a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [25] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
  2. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,
  1. május
  2. dr. Németh Andrea sk. dr. Stumpf-Rádai Ágota sk. dr. Drávecz Margit Gyöngyvér sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.