← Magyarország

Kf.700537/2023/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: I. Ha a bűnügyi technikus a beosztásához nem tartozóan rendszeresen végzett nyomozói, járőri, szemlebizottság-vezetői feladatokat, azok ellátásáért megbízási díj jár. II. A beosztáshoz nem tartozó feladatok akkor sem tekinthetőek a kinevezés szerinti beosztás részének, ha azokat a munkaköri leírás tartalmazza. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 2.Kf.700.537/2023/

  1. Felperes (felperes címe) Független Rendőr Szakszervezet (felperesi képviselő címe, eljáró kamarai jogtanácsos: dr. Tordai Gábor) Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányság (1139 Budapest, Teve utca 4-6.) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Pintér Gábor kamarai jogtanácsos A per tárgya: közszolgálati jogviszonyból származó megbízási díjjal kapcsolatos közigazgatási jogvita elbírálása A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
  2. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Budapest Környéki Törvényszék 19.K.701.576/2022/
  3. számú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 45.000 (negyvenötezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.537/2023/
  4. 2 [1] A felperes a
  5. május
  6. napjától
  7. május
  8. napjáig terjedő időszakban az alperes hivatásos állományú tagjaként a helység1 Rendőrkapitányság állományában technikus beosztásban teljesített szolgálatot. A felperes a beosztásához nem tartozóan rendszeresen látott el szemlebizottság-vezetői, járőri és nyomozói beosztásba tartozó feladatokat, melyek ellátásáért szolgálati panasz útján megbízási díj megfizetését kérte. Pest Vármegye alperes vezetője a határozatszám1 számú határozatával a szolgálati panaszt elutasította. A felperes keresete [2] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a
  9. május
  10. napjától
  11. május
  12. napjáig terjedő időszakra – 37 többletfeladat-ellátással érintett hónapra – bruttó 1.787.563 forint megbízási díj és késedelmi kamata megfizetésére. Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  13. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
  14. §

(1)bekezdés c) pontjára,
(5)bekezdésére, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhoz szükséges követelményekről szóló 30/
  1. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/
  2. BM rendelet)
  3. számú mellékletére és a büntetőeljárások keretében lefolytatandó szemlék végrehajtásáról és a bűnügyi technikai tevékenység egységes szabályozásáról szóló 13/
  4. (VII. 30.) ORFK utasításra (a továbbiakban: 13/
  5. ORFK utasítás) alapította. A megbízási díj igényelt havi mértékét a rendvédelmi illetményalap 125%-ában jelölte meg. Az elsőfokú bíróság ítélete [3] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1.787.563 forint megbízási díjat és annak késedelmi kamatát. Döntését – figyelemmel a 13/
  6. ORFK utasítás 6/D. és
  7. pontjaiban, valamint a forrónyomos tevékenység egységes végrehajtásáról szóló 22/
  8. (VI. 22.) ORFK utasítás (a továbbiakban: 22/
  9. ORFK utasítás) 21/D. pontjában foglaltakra – a Hszt.
  10. §
  11. pontjában,
  12. §
(1)bekezdés c) pontjában és
(5)bekezdésében, és a 30/
  1. BM rendelet
  2. számú mellékletében foglaltakra alapította. Megállapította, hogy a technikus, a járőr és a nyomozó eltérő munkakört jelentenek, ezért más az azokhoz rendelet feladatkör és felelősség is. A felperes bűnügyi technikusi feladatait
  3. november
  4. napjáig a 13/
  5. ORFK utasítás határozta meg, melybe a felperes által ellátott pertárgyi feladatok (gyanúsítotti kihallgatás, feljelentés, [ház]kutatás, lefoglalás, szakértő kirendelés, vizeletszemle, adatgyűjtés, körözés, bűnügyi portya, szemlebizottság-vezetés) nem tartoztak bele. Az irányadó bírói gyakorlatra utalva rögzítette egyrészt, hogy ezek a feladatok nem voltak a felperes részére a beosztásához tartozóan előírhatók, azok tartós ellátása nem maradhatott ellentételezés nélkül; másrészt hangsúlyozta, hogy a munkáltató a munkaköri leírásban egyoldalú utasításával csak a 30/
  6. BM rendeletben meghatározott beosztásokhoz tartozó feladatokat rögzítheti. A munkaköri feladatok meghatározása a munkáltató részéről nem lehet önkényes, a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség. Utalt a 13/
  7. ORFK utasítás 6/D. pontjára és rögzítette, hogy a bűnügyi technikusi feladatok ellátása Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.537/2023/
  8. 3 elsődlegességének biztosítását előíró rendelkezés – mely ugyan nem zárja ki a bűnügyi szolgálati ág feladatrendszeréhez kapcsolódó más tevékenységek végzését – sem ad alapot az alperesnek a technikusi feladatok korlátlan bővítésére. A
  9. november
  10. napját követő időszak tekintetében a Kúria Kf.III.45.173/2021/
  11. számú döntésében foglaltakra hivatkozással rögzítette, hogy a 13/
  12. ORFK utasítás hatályon kívül helyezésével bekövetkezett változások a bűnügyi technikusi beosztáshoz tartozó munkaköri feladatok tartalmára nem voltak kihatással, mivel a szabályozás hiánya nem eredményezi azt, hogy a munkáltató a munkaköri leírásban az adott beosztáshoz nem tartozó, rendszeresen ellátandó feladatokat is a beosztás részeként rögzítse. Mivel a felperes a munkáltató utasítása alapján visszatérően, rendszeresen ellátott a beosztásába nem tartozó többletfeladatokat, ezért részére a Hszt.
  13. §
(1)bekezdés c) pontja alapján e feladatok után megbízási díj jár. A megbízási díj havi összegét a kereseti kérelemmel egyezően a rendvédelmi illetményalap 125%-ában határozta meg, figyelemmel a perel érintetti időszak tartamára, és a felperes folyamatos, tartós, szolgálati ideje nagy részét kitevő, jelentős számú, részére fokozottabb terhelést és nagyobb felelősséget jelentő többletfeladat-ellátására. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [4] Az alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díjnak az illetményalap 50%-ára történő mérséklését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból téves következtetést vont le, jogsértő módon értelmezte és alkalmazta a Hszt. 71. §
(1)-
(6)bekezdéseiben – különösen az
(1)bekezdés a)-c) pontjaiban –, továbbá a 25/2013. BM rendelet 6. §
(1)bekezdésében foglaltakat. Álláspontja szerint a felperes
  1. november
  2. és
  3. május
  4. napja között nem láthatott el szemlebizottság-vezetői beosztásba tartozó tevékenységet, mivel az ebben az időszakban hatályos normák szerint ilyen beosztás nem létezett. Hivatkozott e körben a 13/
  5. ORFK utasításnak a bűnügyi technikai tevékenységgel kapcsolatban egyes ORFK utasítások módosításáról, valamint hatályon kívül helyezéséről szóló 32/
  6. (XI. 19.) ORFK utasítással történt hatályon kívül helyezésére és a 22/
  7. ORFK utasítás ugyanezen normával történt módosítására; mindezek alapján
  8. november 27-től felperes tevékenységére a releváns normahátteret a 22/
  9. ORFK utasítás adta, azonban sem annak 3/a. alpontja, sem annak
  10. pontja alatt nem szerepel, nincs nevesítve a szemlebizottság-vezető és a bűnügyi technikus. Hivatkozva a 22/
  11. ORFK utasítás 3/a. alpontjára, 7-
  12. pontjaira, valamint 13-19., 21/B., 21/C. és 21/D. pontjaira kifejtette, hogy a bizottság – a forrónyomos csoport részeként – létrejöhet egyes eljárási, illetve bizonyítási cselekmények végrehajtására, így különösen a szemle, lefoglalás, kutatás, helyszíni kihallgatás, bizonyítási kísérlet érdekében, a szemlebizottság-vezetői beosztás azonban megszűnt, az ezzel kapcsolatos feladatok részben a bizottság tagjai, nagyobb részben pedig a forrónyomos parancsnok és a helyszíni irányítóparancsnok részére kerültek meghatározásra azzal, hogy ha szűk körben is, de az utasítás 21/D. pontja lehetővé teszi, hogy a bizottság helyett egy fő lássa el a feladatokat. Mindezekre tekintettel a 22/
  13. ORFK utasítás hatálybalépését követően szemlebizottság-vezetői beosztás feladatkör már nem volt nevesítve a hatályos normákban, így felperes ilyen beosztáshoz tartozó feladatkört el sem láthatott. [5] A felperes által kifogásolt járőri feladattal kapcsolatban kifejtette, hogy az nem klasszikus járőri, hanem bűnügyi jellegű feladatot: bűnügyi portyát jelentett, ami a felperes munkaköri leírásában szerepelt. Mivel a jogszabályok és közjogi szervezetszabályozó Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.537/2023/
  14. 4 eszközök nem nevesítik külön az egyes beosztásokhoz tartozó feladatokat, így az adott munkakörhöz tartozó konkrét feladatok a munkaköri leírásokból ismerhetők meg, mindazonáltal a Hszt.
  15. §
(1)bekezdése értelmében a hivatásos állomány tagja nemcsak a munkaköri leírás szerinti, hanem a munkáltató rendelkezése alapján a beosztáshoz tartozó, de a munkaköri leírásban konkrétan nem nevesített feladatokat is köteles végrehajtani, mindezek ellátása pedig nem képezheti alapját a Hszt. 71. § szerinti megbízásnak. [6] A másodlagos fellebbezési kérelmével összefüggésben a Hszt. 71. §
(5)bekezdésének sérelmét állítva hangsúlyozta a 125%-os megbízási díj eltúlzott voltát, mivel álláspontja szerint a felperes által ellátott tevékenység annak alapossága mellett is az illetményalap 50%-a szerinti megbízási díjjal kompenzálható, tekintettel a tevékenység gyakoriságára és a ténylegesen felmerült többletterhelésre. Hivatkozott e tekintetben a Kúria Mfv.I.10.751/2016/
  1. számú ítéletében foglaltakra. Végül utalt rá, hogy az elsőfokú ítélet indokolásának [28] bekezdése tévesen jelölte meg a perrel érintett időszakot. [7] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, annak helytálló indokai alapján, másodfokú perköltségigény mellett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást arról, hogy a felperes által ellátott feladatok nem tartoztak a beosztásához, továbbá ezt azoknak a munkaköri leírásba foglalása sem alapozza meg. A technikusi munkakörhöz képest a szemlebizottság-vezetői feladatok eltérőek, többletfelelősséget keletkeztetnek, ezért azok a felperes vonatkozásában többletfeladatoknak minősülnek. Az alperes összegszerűségi kifogásával kapcsolatban hangsúlyozta annak alaptalan, hiányos voltát. Utalt az ítélkezési gyakorlatra. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [8] Az alperes fellebbezése nem alapos. [9] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló
  2. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  3. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján, kizárólag a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. A felülvizsgálat felülbírálati jogkörét illetően a másodfokú bíróság rögzíti, hogy az alperes fellebbezésében hivatkozott a 25/2013. BM rendelet 6. §
(1)bekezdésének, valamint a Hszt. 71. §
(2)-
(4)és
(6)bekezdései megsértésére, azonban ezzel összefüggően a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait nem adta elő, ezért – a Kp. 99. §
(1)bekezdésére, 100. §
(2)bekezdés b) pontjára és 104. §
(1)bekezdésére figyelemmel – az ítélőtábla ebben a körben nem vizsgálódhatott, mivel a fellebbezésnek e körben nem voltak olyan érvei, amelyeket a másodfokú bíróság összevethetett volna az ítéleti indokolással. Az ORFK utasítás szolgálati viszonyra vonatkozó szabály [Hszt.
  1. §
  2. pont], de nem jogszabály, a 13/
  3. ORFK utasítás és a 22/
  4. ORFK utasítás egyes rendelkezéseinek helytelen értelmezésére történő hivatkozás önmagában fellebbezésre nem adott alapot [Kp.
  5. §
(1)bekezdés], ezért a másodfokú bíróság az ORFK utasítások fellebbezésben felhívott részletszabályaival kapcsolatos álláspontját csak az eldöntendő jogkérdés (a kereseti igény jogalapjának fennállása) megítéléséhez szükséges mértékben ismertette. A másodfokú bíróság nem vehette figyelembe továbbá az elsőfokú peres eljárásban tett alperesi előadást sem, mivel Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.537/2023/4. 5 a fellebbezési eljárás rendeltetése és célja nem az elsőfokú bírósági eljárás újbóli lefolytatása, megismétlése. A Kp. 100. §
(2)bekezdésénél fogva a félnek a fellebbezési kérelmében azt kell alátámasztania, hogy az elsőfokú ítélet miért jogszabálysértő, vagy mennyiben tér el a Kúria közzétett határozatától. Nem vezethet eredményre az, ha ehelyett az elsőfokú bíróság előtt előadott jogi álláspontjának fenntartására hivatkozik. [10] Az alperes a fellebbezését kizárólag anyagi jogszabálysertésekből fakadó helytelen, téves jogszabályértelmezésre alapította, továbbá – bár az elsőfokú ítélet egészét támadta –, fellebbezését a szemlebizottság-vezetői feladatokkal összefüggő jogi indokolással, érvekkel csupán a
  1. november
  2. és
  3. május
  4. közötti időszak tekintetében látta el, amely a másodfokú bíróság felülbírálatának terjedelmét is meghatározta. [11] A fentiekre figyelemmel, a fellebbezés és az ellenkérelem keretei között eljárva az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen felhívott jogszabályi rendelkezések megfelelő alkalmazásával megalapozottan és jogszerűen kötelezte az alperest megbízási díj fizetésére. Döntésének helytálló indokaival a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett, a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel pedig az alábbiakra mutat rá. [12] Mivel a felperes a Hszt.
  5. §
(1)bekezdése c) pontjára alapított megbízási díj iránti követelést terjesztett elő, az elsőfokú bíróság a felperes által állított többletfeladatok megítélése során helyesen indult ki abból, hogy mi tekinthető a bűnügyi technikusi beosztáshoz tartozó feladatkörnek, valamint, hogy ahhoz képest a szemlebizottság-vezetői és egyéb feladatellátás (így az alperes által hivatkozott bűnügyi portya) többletfeladatot jelentette. [13] Helytállóan állapította meg, hogy a technikusi munkakörhöz képest a szemlebizottság-vezetői feladatok lényegesen eltérők. A bűnügyi technikus és a szemlebizottság-vezető feladatainak feltárásához nem az egyedi munkaköri leírást, hanem a 13/
  1. ORFK utasítás rendelkezéseit kellett alapul venni, amely a büntetőeljárási jog keretei között a helyszínen lefolytatandó szemle egységes elvek alapján történő szakszerű végrehajtása érdekében került kiadásra, és részletesen tartalmazta – egyebek mellett – a bűnügyi technikusok jogait és kötelezettségeit, kijelölte azokat a feladatokat, amelyeket a technikusi beosztáshoz tartozónak lehet tekinteni, s amelyektől a szemlebizottság-vezetői feladatok lényegesen eltértek. A 13/
  2. ORFK utasítás
  3. pontja kifejezetten szétválasztotta a szemlebizottságban tevékenykedő bizottságvezetőt és a bűnügyi technikust, és részletezte, hogy mi tartozik a hivatásos állomány egyes tagjainak feladatai közé, ezért nem lehet a bűnügyi technikusi munkakör részének tekinteni a szemlebizottság vezetője részére előírt feladatokat. E körülményen az egységes ítélkezési gyakorlat szerint a 13/
  4. ORFK utasítás
  5. november
  6. napján történt hatályon kívül helyezése sem változtatott, mivel a munkaköri feladatok felsorolását tartalmazó közjogi szervezetszabályozó eszköz csupán megkönnyíti az adott munkakörbe tartozó feladatok beazonosítását, azonban a szabályozás hiánya még nem eredményezi azt, hogy a munkáltató a munkaköri leírásban az adott beosztáshoz nem tartozó, rendszeresen ellátandó feladatokat is a beosztás részeként rögzíthet (Kúria Kf.III.45.173/2021/4.). A Kúria által e határozatban kimunkált joggyakorlat alapján az Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.537/2023/
  7. 6 adott beosztáshoz tartozó feladatok felsorolását tartalmazó közjogi szervezetszabályozó eszköz (ORFK utasítás) hatályon kívül helyezése nem eredményezi azt, hogy a munkáltató a munkaköri leírásban az adott beosztáshoz nem tartozó, rendszeresen ellátandó feladatokat a beosztás részeként rögzíthet. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a 13/
  8. ORFK utasítás hatályon kívül helyezése önmagában nem adhat alapot arra, hogy a hatályon kívül helyezést követő időre ne kelljen figyelembe venni a technikusi és a szemlebizottság-vezetői feladatellátás eltérő jellegét és felelősségét; továbbá nem rontja le e követelményt a 22/
  9. ORFK utasítás 21/D. pontja sem, mely szerint az adott eljárási cselekményt kivételesen egy fő is végrehajthatja, mivel a feladatellátás eltérő jellege ebben az esetben is figyelembe veendő. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a szemlebizottságvezetői feladat önálló beosztásként létezik-e, csak annak, hogy többlettevékenységet és többletfelelősséget jelent-e. Márpedig – az elsőfokú bíróság helytálló indokolása szerint – a szemlebizottság vezetése többlettevékenység ellátását és kontroll hiányában többletfelelősséget keletkeztetett a felperes eredeti beosztásához tartozó feladat ellátása mellett. Ugyanez állapítható meg a felperes által végrehajtott bűnügyi portyákkal kapcsolatban is; ilyen jellegű feladatellátást a 13/
  10. ORFK utasítás nem határozott meg a bűnügyi technikus részére, azzal kapcsolatban az alperes is csak a felperes munkaköri leírásaira hivatkozott, így a felperes munkaköri leírása – mivel abban nem a bűnügyi technikusi beosztáshoz tartozó, külön szakértelemhez, felelősséghez kötött feladatot határozott meg az alperes – nem igazodott a bűnügyi technikusi beosztásához. [14] Bár nem vitás, hogy a technikus beosztásba kinevezett személy feladatellátása során a munkaköri leírása alapján a bűnügyi szolgálati ág feladatrendszeréhez kapcsolódó más tevékenységeket is végezhet, azonban ilyen esetben a bűnügyi technikusi feladatok ellátásának elsődlegességét kellett biztosítani a 13/
  11. ORFK utasítás
  12. november 19től hatályba lépett 6/D. pontja értelmében. Mindebből a Kúria Kf.III.39.053/2021/
  13. számú döntésében kifejtett jogértelmezés szerint csak az következik, hogy a bűnügyi technikus – ugyanúgy, mint a hivatásos állomány más beosztású tagja – láthat el egyéb feladatokat is, ilyen esetben azonban a bűnügyi technikusi feladatok felmerülésekor ezeket az alapfeladatokat kell mindenekelőtt elvégezni. Ennélfogva a Kúria továbbra is irányadónak tekintette Mfv.I.10.751/2016/
  14. számú ítéletének azon elvi megállapítását, mely szerint a munkáltatónak az ORFK utasításban meghatározott feladatokhoz kell igazodnia a munkaköri leírás elkészítésekor, az abban foglaltak korlátlanul nem bővíthetőek. [15] A bírói gyakorlat – az elsőfokú bíróság által is részletesen ismertetettek szerint – egységes abban, hogy a munkáltatónak az a joga, amellyel a felperest az eredeti beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére utasíthatja, nem sértheti a felperes kinevezése szerinti beosztását és a díjazásra (ellenszolgáltatásra) való jogosultságát. A munkáltató egyoldalú utasítási jogával csak az állománytáblában rendszeresített beosztás keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja köteles ellátni, az nem fedhet le több, másik beosztást, és a munkáltató által korlátlanul nem bővíthető. A következetes bírói gyakorlat szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, ezért ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását (Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.516/2017/4., Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4., Kfv.37.193/2020/8., Kfv.VII.39.246/2020/4.). Ennélfogva helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság az ítéletében Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.537/2023/
  15. 7 arra, hogy az alperes csak a felperes kinevezése szerinti munkakörén belül határozhatja meg szabadon a munkaköri leírásban nevesített feladatokat. [16] Az ítélőtábla hangsúlyozza, ha a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja hosszabb időszakon át rendszeresen a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, az többletszolgálatnak minősül, és annak ellentételezésére jogosult (BH
  16. 259.). A hivatásos szolgálati jogviszonyban – egyezően más alá- és fölé-rendeltségen alapuló foglalkoztatási jogviszonnyal – a munkáltató utasítási joga nem korlátlan, és csak olyan feladatot határozhat meg egy adott munkakörhöz rendelten, amely a munkakör keretei közé tartozik. A munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség (Kfv.VII.37.193/2020/8., Kf.VII.39.389/2021/4., Kf.VII.39.523/2021/4.). A hivatásos állomány tagjának többlettevékenységéért járó megbízási díj jogalapja körében a kiforrott ítélkezési gyakorlat szerint a Hszt.
  17. §
(1)bekezdés c) pontja alapján a szolgálati beosztáson kívüli tevékenység bír jelentőséggel (Kfv.VII.37.642/2020/5.). Ezen jogszabályi rendelkezésben meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a felperest akkor illetheti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezési beosztáshoz tartozó feladatkört lát el többletfeladatként. Amennyiben a rendszeresen elvégzett további tevékenység nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz, az mindenképpen többletfeladatnak minősül. [17] Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy a hivatásos állomány tagjának a szolgálatteljesítése során a munkaköri leírásban rögzített és a munkáltató rendelkezése alapján a beosztáshoz tartozó, illetve a munkaköri leírásban konkrétan nem nevesített feladatokat is végre kell hajtania, a beosztáshoz nem tartozó feladatkör ellátása azonban többletszolgálatnak minősül, amelynek elvégzéséért – amennyiben az az adott szolgálati beosztáshoz nem tartozó rendszeresen elvégzett további tevékenység – a hivatásos állomány tagja ellenszolgáltatásra jogosult (Mfv.II.10.304/2017/15., BH2018. 259., Mfv.I.10.751/2016/4.). [18] Mivel mindezek alapján a felperes bűnügyi technikusi beosztása mellett többletfeladatokat látott el többletfelelősséggel, az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja és
(5)bekezdése alapján, hogy megbízási díjra jogosult. Alaptalan az alperes azon hivatkozása, hogy a 13/
  1. ORFK utasítás hatályon kívül helyezését követően, mivel szemlebizottság-vezetői beosztás, feladatkör már nem volt nevesítve a hatályos normákban, így felperes szemlebizottság-vezetői beosztást, feladatkört el sem láthatott. A fentebb kifejtettek szerint irreleváns a szemlebizottság-vezetői beosztás hiánya, amint az is, hogy a feladatok a releváns normák szerint részben a bizottság tagjai, nagyobb részben pedig a forrónyomos parancsnok és a helyszíni irányító parancsnok részére kerültek meghatározásra; szintén alaptalanul hivatkozott az alperes a felperes munkaköri leírásában rögzített, azonban a fentiek fényében beosztásába nem tartozó feladatok ellátására. [19] Az elsőfokú bíróság mindezek alapján – figyelemmel arra, hogy a 30/
  2. BM rendeletben külön-külön jelenik meg a bűnügyi technikus, a nyomozó és a vizsgáló beosztás – helyesen állapította meg, hogy a felperes által többletfeladatként megjelölt tevékenységek nem a bűnügyi technikusi beosztásba tartozó feladatok voltak, és helytállóan jutott arra a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.537/2023/
  3. 8 következtetésre, hogy a felperes a perrel érintett időszakban az eredeti szolgálati beosztása mellett szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkört látott el rendszeresen, többletfeladatként, tartósan, ezért jogosult a Hszt.
  4. §
(1)bekezdés c) pontjában ellátott többletfeladatokra tekintettel megbízási díjra. [20] Az alperesi vitatásra figyelemmel a másodfokú bíróság vizsgálta az elsőfokú mérlegelési tevékenység jogszerűségét. Mivel az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, ezért a megbízási díjat a bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap (38.650 forint/hó) 125%ában történő meghatározással a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl; figyelembe vette a többletfeladatok nagy számát, visszatérő, rendszeres jellegét és ellátásuk folyamatosságát. Mindezekre tekintettel alappal állapította meg, hogy a rendvédelmi illetményalap 50-200%-áig terjedő keretek között a 125%-os mértékre irányuló kereseti igény a többletfeladatok gyakoriságára, jellegére tekintettel nem tekinthető eltúlzottnak. Ezzel kapcsolatban ellentétes állítást az alperes nem fogalmazott meg, azt cáfoló bizonyítékra nem hivatkozott. Mindezek hiányában a jogsértés tényének (a fellebbezésben felhívott jogszabályi rendelkezésből beazonosíthatóan a megbízási díj aránytalan mértékének) alperes általi kategorikus, általános tartalmú állítása az elsőfokú bíróság mérlegelését jogszerűtlenné nem tehette (Kf.VII.39.549/2021/4.). Az alperes alaptalanul hivatkozott – pusztán az 50%-os mérték indokoltsága tekintetében – a Kúria Mfv.I.10.751/2016/4. számú ítéletében foglaltakra is, azt ugyanis a megváltozott törvényi rendelkezésekre figyelemmel szükséges értelmezni és adaptálni a jelen perbeli esetre (Kf.VII.40.265/2020/4). Tehát az alperes az összegszerűség körében tévesen hivatkozott a Hszt. 71. §
(5)bekezdésének sérelmére. [21] Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásának [28] bekezdésében a peresített időszak befejező időpontját tévesen jelölte meg
  1. augusztus
  2. napjában,
  3. május
  4. napja helyett. Az elsőfokú bíróság által ugyanezen bekezdésben levezett számítás szerint azonban a megbízási díjat a keresettel érvényesített időtartammal egyezően 37 hónapra – a
  5. május
  6. napjától
  7. május
  8. napjáig terjedő időszakra – vette figyelembe, így az indokolás – nyilvánvaló elírásból fakadó – hibája az ügy érdemi eldöntésére kihatással nem bírt. [22] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp.
  9. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [23] A pervesztes alperes a Kp.
  1. §-a alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  3. §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §
(1)bekezdés a) pontja és 3. §
(5)bekezdése alapján köteles a fellebbezéssel érintett pertárgyértékhez igazodó, és a jogi képviselő által kifejtett munkával arányosan számított, a pernyertes felperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére. Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.537/2023/4. 9 [24] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért az Itv. 39. §
(1)bekezdés és 46. §
(1)bekezdés alapján meghatározott (143.005 forint) összegű fellebbezési eljárási illetéket a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §
(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. [25] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó
  1. §-a értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. [26] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
  2. §
(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,
  1. július
  2. dr. Szőke Mária s.k. dr. Bíró Péter s.k. dr. Bendli Attila József s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.