A határozat elvi tartalma: Ha közbeszerzési eljárásban az ajánlattevő részéről a Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontjában írtak megsértése (hamis adatszolgáltatás) történt. ám azt az ajánlattevő nem észlelhette, a jogszabálysértés Kbt. 165. §
(2)bekezdés d) pontja alapján való megállapításától nem tekinthet el a Közbeszerzési Döntőbizottság azon az alapon, hogy a Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontja szerinti jogkövetkezmény alkalmazására az ajánlatkérő jogosult. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 4.Kf.700.140/2026/
- A felperes: Közbeszerzési Hatóság elnöke (cím1) A felperes képviselője: dr. Demendi Ágnes kamarai jogtanácsos Az alperes: Az alperes képviselője: Az alperesi érdekelt: Az alaperesei érdekelt képviselője: A per tárgya: A fellebbezést benyújtó: A fellebbezéssel támadott határozat: Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (cím2) dr. Kriston Kinga kamarai jogtanácsos érdekelt1 (cím3) ügyvédi iroda1 (cím4, eljár: dr. Sirály Katalin ügyvéd) közbeszerzési ügyben indult közigazgatási jogvita (hiv. szám: határozat1) az alperesi érdekelt (
- sorszám alatt) Fővárosi Törvényszék 103.K.701.109/2025/
- számú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperesi érdekeltet, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 84.000 (nyolcvannégyezer) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi az alperesi érdekeltet, hogy a határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára fizessen meg 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.140/2026/4 2 Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A perben nem álló helység1 Város Önkormányzata (a továbbiakban: ajánlatkérő) a belterületi közutak fejlesztésére a közbeszerzésekről szóló
- évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.)
- §
(1)bekezdés b) pontja szerinti nyílt közbeszerzési eljárást indított; a felhívás III.1.5) pontja alapján a szerződés a Kbt. 114. §
(11)bekezdése alapján fenntartott; a VI.3.4) További információk pontjának 19.) alpontja szerint a
- évi általános forgalmi adó nélkül számított árbevétel kerül figyelembe vételre, melyről – beszámoló közzététele vagy közhiteles nyilvántartásból való elérhetősége hiányában – nyilatkozat szükséges. [2] Az érdekelt, aki a nyertes ajánlattevő és a vállalkozási szerződést is vele kötötték meg, a
- május
- napján benyújtott ajánlatában tett nyilatkozata szerint előző évben 966.058.912 forint árbevételt ért el. [3] Az érdekelt taggyűlése a
- január 1 –
- december
- időszakra vonatkozó általános üzleti évet záró egyszerűsített éves beszámolóját
- május
- napján elfogadta,
- május
- napján a független könyvvizsgálói jelentés is elkészült; azt közhiteles nyilvántartásban
- január 22., majd november
- napjain tette közzé; ezen utóbbi eredménykimutatása
- számú sora alapján értékesítésének nettó árbevétele 1.653.420.000 forintot tett ki. [4] Ezen beszámoló ismeretében a felperes hivatalbóli jogorvoslati eljárást kezdeményezett az alperesnél a Kbt.
- §
(1)bekezdés i) pontja, valamint a Kbt. 2. §
(3)bekezdésében írtak megsértése miatt, mivel a jogszabályban tilalmazott hamis adat szolgáltatása történt, mely kihatott az ajánlatkérő döntésére is. [5] Az alperes a határozat1 számú határozatában a Kbt. 2. §
(3)bekezdésének érdekelt általi megsértését megállapította, valamint vele szemben 1.400.000 forint bírságot szabott ki. Rögzítette, hogy az érdekelt
- május
- napján benyújtott ajánlata árbevételként– a
- május
- napján kelt nyilatkozata szerint – 966.058.912 forintot tartalmazott; míg a
- május
- napján kelt, általa megbízott független könyvvizsgáló által készített jelentés szerint az 1.653.420.000 forintot tett ki. Az utóbbi adatot tartalmazó beszámoló
- november
- napján került közzétételre, ezért az ajánlatkérő nem volt abban a helyzetben, hogy a nyilatkozatban szereplő adat valóságtartalmát ellenőrizni tudja. Az ajánlattevőtől elvárható, hogy a közbeszerzési eljárásban való részvételhez szükséges adatot Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.140/2026/4 3 olyan pontossággal határozza meg, amelyből eldönthető a közbeszerzésben való részvétel feltételének teljesítése. Az érdekelt magatartása a Kbt.
- §
(3)bekezdésében foglalt jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás alapelvébe ütközik. A Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontjában írt kizáró ok miatt jogkövetkezmények (kizárás, közbeszerzés érvénytelenné nyilvánítása) alkalmazására az ajánlatkérő köteles. A bírság kiszabásának jogalapját a Kbt. 145. §
(2)bekezdése,165. §
(2)bekezdés d) pontja, a Kbt. 165. §
(3)bekezdés d) pontja képezte. A kereset, a védirat, az érdekelt nyilatkozata [6] A felperes keresetében elsődlegesen a határozat megváltoztatásával a Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontja megsértésének megállapítását, és a bírság összegének a jogsértés súlyához mérten maximumára való felemelését; másodlagosan a határozat megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az alperes az adatközléssel kapcsolatos tényeket körülményeket a határozatában helyesen rögzítette, az abból levont következtetése azonban téves. Az érdekelt magatartása a Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontjában írt hamis adatszolgáltatásnak minősült, ugyanis szándékosan hamis adatot tartalmazó nyilatkozatot tett. Emiatt a határozat indokolása és rendelkező része nincs összhangban. A Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontjának megsértése nem kizárólag az ajánlatkérő által mondható ki, ezáltal ugyanis nem lehetne érvényesíteni a későbbi közbeszerzési eljárásban való részvétel kizárását vagy a szerződés felmondását, ami a Kbt. garanciális szabályait kiüresíti. [7] Az alperes védiratában és az érdekelt – az alpereshez csatlakozva – a kereset elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság ítélete [8] Az elsőfokú bíróság a határozatot akként változtatta meg, hogy az érdekelt terhére a Kbt. 2. §
(3)bekezdésének megsértését megállapító rendelkezést mellőzte, egyúttal a Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontjának megsértését megállapította, ezért a vele szemben kiszabott bírság összegét 2.840.000 forintra felemelte. [9] Abban a jogkérdésben döntött, miszerint az alperes helytállóan jutott-e arra a következtetésre, hogy a Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontja szerinti hamis adatszolgáltatás tényének megállapítása a Kbt. 69. §
(2)bekezdéséből és a 73.§
(1)bekezdés b) pontjából fakadóan kizárólag az ajánlatkérő által lett volna lehetséges, ennek hiányában csak az alapelvi jogsértés megállapítására szorítkozhatott. Indokai szerint a felek helytállóan voltak figyelemmel arra, hogy a hamis adatszolgáltatás mint kizáró ok az ajánlatkérő Kbt.
- §-ában szabályozott bírálati kötelezettségének részeként jelenik meg, amely az eset összes körülményének mérlegelését és az ajánlatkérő részéről – adott esetben további közbeszerzési eljárásokra kiható – felelős döntést igényel. Ez az ajánlatkérői eljárás a jogorvoslati eljárásban az ajánlatkérőn számonkérhető. Helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.140/2026/4 4 kezdeményezés olyan egyedi, nem vitatott tényálláson alapul, mely szerint az ajánlatkérő a bírálati szakban nem ismer(het)te fel azt, hogy az érdekelt hamis adatot szolgáltatott, ez okból nem a bírálati cselekmény jogszerűsége volt a kezdeményezés tárgya, hanem az érdekelt cselekménye. Tévesen jutott az alperes arra a következtetésre, hogy az ajánlatkérői kötelezettségek elvonásával járna a tételes jogi rendelkezés részéről történő megállapítása, miután a tisztázott tényállás alapján a Kbt. Hatodik része szerinti jogorvoslati eljárásban a hatáskörébe tartozó valamennyi eszköz rendelkezésére állt. A Kbt.
- §
(2)bekezdés
- c)pontja az alperest a jogsértés megtörténtének megállapítására, míg a
- d)pont e mellett egyben a
(3)bekezdésben felsorolt jogkövetkezmények alkalmazására hatalmazza fel. Ez utóbbi a jogsértő szankcionálására biztosít lehetőséget [ami adott esetben a Kbt. 165. §
(6)bekezdés e) pontja szerint kötelezettség)], ám csak az esetben nevesíti az ajánlatkérőt kifejezetten, amikor az alkalmazandó szankció azt indokolja. A Kbt. rendszerében a hamis adatszolgáltatásnak több jogkövetkezménye is lehet. Így például ez eredményezheti a Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontja alapján az ajánlattevő adott közbeszerzési eljárásból való kizárását, a 62. §
(1)bekezdés h) pontja szerint a későbbi közbeszerzési eljárásokból való kizárást, illetve akár a 143. §
(2)bekezdése értelmében a már megkötött szerződés felmondásának következményével is járhat. Utóbbi kettő szükségszerűen kapcsolódik az elsőhöz. A Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontja szerint a hamis adatszolgáltatás központi elemét az ajánlattevő jogszerűtlen magatartása képezi, tehát ezen kizáró ok az ajánlattevő által az adott eljárásban elkövetett hamis adatszolgáltatást, illetve hamis nyilatkozattételt szankcionálja, e magatartásnál nem az ajánlatkérő szerepe az elsődleges szempont. A Kbt. 69. §
(2)bekezdése, illetve 73. §
(1)bekezdés b) pontja valóban vizsgálati és megállapítási kötelezettséget ír elő az ajánlatkérő számára, amennyiben a hamis adatszolgáltatásból fakadó kizárás fennállását észleli. Abban az esetben viszont, ha a hamis adatszolgáltatás körülményeinek tapasztalásától objektív módon el van zárva, nem következhet az, hogy ezen ajánlattevői jogsértő magatartás Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontja szerinti jogkövetkezményének megállapíthatósága elmaradjon. A hamis adatszolgáltatás lényegében az ajánlatkérő megtévesztésére irányul, a perbeli esetben e magatartás az ajánlatkérő döntését érdemben befolyásolta: a hamis adatszolgáltatás tényét nem volt esélye felismerni és a Kbt. szerinti jogkövetkezményeket alkalmazni. A Kbt. rendszerével lenne ellentétes, ha a hamis adatszolgáltatás ezen legsúlyosabb esete – amikor az ajánlatkérőt úgy tévesztette meg a hamis nyilatkozat, hogy azt nem ismerhette fel, és az a közbeszerzési eljárás eredményét ténylegesen is befolyásolta – hivatalból kezdeményezett jogorvoslati eljárásban ne lenne megállapítható az ajánlattevő terhére; a Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontjában nevesített jogsértés aktív elkövetése tehát az ajánlattevő magatartásához és nem az ajánlatkérő cselekményéhez kötődik. [10] Az alapelvi rendelkezések szerinti jogsértés megállapításától az alperes abban az esetben tekinthet el, ha az tételes rendelkezésben maradéktalanul leképezhető. Az alapelvek azonban önmagukban is és a tételes szabályok mellett is válhatnak a jogszerű eljárás fokmérőivé. Ha a közbeszerzési eljárás során tanúsított valamely magatartás ugyan a tételes rendelkezéseknek megfelel, de elégtelen arra, hogy valamely alapelvi rendelkezést érvényre juttassa, akkor az alapelvi sérelem megállapítására kerülhet sor (Kfv.IV.37.950/2019/8.). Miután a tételes jogsértés megállapításának jelen esetben jogszabályi akadálya nem volt, az alperes tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a Kbt. rendszerében nem volt lehetőség számára ajánlatkérői megállapítás hiányában a Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontja sérelmének deklarálása. Erre ugyanis a Kbt. 165. §
(2)bekezdés d) pontja lehetőséget biztosított. A tételes jogsértés megállapítása okán egyetértett a keresetben foglaltakkal, ezáltal a magasabb összegű bírság alkalmazhatóság alkalmazását tartotta szükségesnek. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.140/2026/4 5 A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [11] Az érdekelt fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és – tartalma szerint – a kereset elutasítását kérte, mivel az elsőfokú ítélet a Kbt. 2. §
(7)bekezdését, a jogbiztonság alapelvét, és a jogorvoslathoz való jog alapelvét sérti. Hivatkozása szerint az ajánlattételkor a könyvelője által szolgáltatott adatokról nyilatkozott; azok valótlansága csak később derült ki. Az ajánlattételkor a hamis adatszolgáltatásról nem tudott, csak a nyilatkozatban írt adatokról volt tudomása. Álláspontja szerint a Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontja, 63. §
(3)bekezdése, 73. §
(1)bekezdés b) pontja, 142. §
(1)bekezdése erre az esetre külön kötelezettséget számára nem írt elő. A Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontja és
(3)bekezdése nem kötelezettség előíró szabály, így azokat meg sem sérthette. A Kbt. 2. §
(7)bekezdése miatt a Kbt. szabályai nem értelmezhetőek kiterjesztően sem az ajánlattevő kötelezettsége, sem a kötelezettségszegés esetére alkalmazandó szankció tekintetében. Jogszabálysértő a Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontjának elsőfokú bíróság általi megállapítása, és arra alapítottan a közigazgatási bírság felemelése. A közbeszerzési eljárás befejeződött és a szerződést teljesítették. A Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontja szerinti kizárás vagy a 143. §
(2)bekezdése szerinti felmondás, elállás jogkövetkezménye alkalmazásának nincs helye. A Kbt. 62. §
(1)bekezdés h) pontjában írt feltétel sem teljesül, hiszen ajánlattevőként nem zárták ki közbeszerzésből hamis adatszolgáltatás miatt. Méltánytalan, hogy a szerződés teljesítése után hosszabb idő elteltével alkalmazzanak kizárást. A Kbt. 62. §
(1)bekezdés
- h)pont
- ha)alpontjában írt határidő is már majdnem letelt. A Kbt. 62. §
(1)bekezdés h) pont alkalmazásának kizártságát támasztja alá a Kbt. Nagykommentárja és a Kúria Kfv.III.37.098/2015/
- számú ítélete is. [12] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kiemelte, hogy a hamis adatszolgáltatás ténye sem az alperesi, sem az elsőfokú eljárásban nem volt kétséges; a felperes utólagos tudomásszerzésre vonatkozó állítását a határozat nem vitatott megállapításai cáfolják. A hamis adatszolgáltatás szándékos voltát és az érdekelt rosszhiszeműségét bizonyítja az ajánlatkérői értesítés elmulasztása, továbbá az érdekelt csak akkor gondoskodott a
- évi egyszerűsített beszámolójának közzétételéről, amikor már a folyamatban lévő adóigazgatási eljárásban az adószáma felfüggesztésének veszélye forgott fenn, ezáltal is meghiúsította az ajánlatkérői ellenőrzés lehetőségét. Az elsőfokú bíróság kifejezetten a közbeszerzésekre vonatkozó szabályozás céljára figyelemmel és azzal összhangban rögzítette, miszerint abban az esetben, ha az ajánlatkérő objektív módon el volt zárva attól, hogy a hamis adatszolgáltatás körülményét tapasztalja, nem következhet az, hogy ezen ajánlattevői jogsértő magatartás Kbt.
- §
(1)bekezdés i) pontja szerinti jogkövetkezményének megállapíthatósága elmaradjon. A közérdek szempontjából méltánytalan és a Kbt. alapelveivel, kógenciájával ellentétes, ha egy hamis adatszolgáltatást megvalósító gazdasági szereplővel szemben önmagában az idő múlására tekintettel mellőzésre kerülne a jogsértéshez fűzött jogkövetkezmények alkalmazása. Kizárólag a hamis adatszolgáltatásnak köszönhetőan az érdekelt nem került kizárásra egy olyan közbeszerzési eljárásban, melyben érvényes ajánlatot sem tehetett volna, továbbá a közbeszerzési eljárás nyertese is lett, ezáltal jogsértő magatartással jutott a közbeszerzési szerződések közpénzt jelentő ellenszolgáltatásához. Megállapítható a Kbt. 62. §
(1)bekezdés hb) alpontjának fennállása, mivel az elmaradt kizárás tárgyát képező hamis adatszolgáltatás mint közbeszerzési jogsértés megállapítása tekintetében került sor jogorvoslatra. Erre tekintettel a Kbt. 62. §
(1)bekezdés h) pontjának alkalmazását lehetővé tevő kizáró ok Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.140/2026/4 6 kezdete a hamis adatszolgáltatást megállapító bírósági ítélet jogerőre emelkedésének időpontja. A Kbt. 62. §
(1)bekezdés h) pontja szerinti kizáró ok alkalmazása nem automatikus, hanem a közbeszerzési eljárás ajánlatkérőjének mérlegelésére van bízva annak alkalmazása. A Kbt.
- február 1-jétől egyes kizáró okok megszövegezését átalakította, igazodva az Európai Unió Bíróságának kialakult ítélkezési gyakorlatához (C-41/18., C267/18.). A gazdasági szereplőt a közbeszerzési irányelvek alapján megillető jogorvoslathoz való jog nem vész el, az a jelen közigazgatási perben és fellebbezési eljárás keretében került érvényesítésre. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [13] A fellebbezés – az alábbiak szerint – nem alapos. [14] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
- §
(1)bekezdése alapján, a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a releváns körben helyesen rögzítette, az irányadó jogszabályi rendelkezéseket felhívta, és azok megfelelő értelmezésével megalapozott döntést hozott az ügyben, amelynek indokaival a másodfokú bíróság egyetértett; a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat emeli ki. [15] Az elsőfokú bíróság a jogvita tárgyát helytállóan azonosította, miszerint abban kellett állást foglalnia, ha az ajánlatkérő objektív módon el van zárva attól, hogy a hamis adatszolgáltatás körülményeit észlelje, a közbeszerzési eljárásban a jogsértő, hamis adatszolgáltatás alapelvi [Kbt. 2. §
(3)bekezdése] vagy tételes jogi [Kbt. 62. §
(1)bekezdése] rendelkezés megsértésének minősül-e. [16] Az alapelvek és a tételes jogi rendelkezések kapcsolatát a közbeszerzési eljárásban a felsőbíróság gyakorlata több eseti döntésében már meghatározta, e vonatkozásban az elsőfokú bíróság jogszerűen utalt a Kúria Kfv.IV.37.950/2019/
- számú határozatára. A jogalkotó az alapelvek megfelelő alkalmazását részletszabályok megalkotásával nem segítette, azonban a törvény dogmatikai rendszeréből ennek hiányában is kitűnik, hogy a Kbt. egyes, tételes jogi rendelkezései a Kbt.
- §-ában meghatározott alapelvek hatályosulását célozzák. A Kbt. alapelvi rendelkezései általános törvényi követelményeket határoznak meg a közbeszerzési eljárás valamennyi résztvevője számára, melyek az eljárás teljes folyamatában jelen vannak. Az alapelveknek értelemszerűen az egyes tételes jogi rendelkezésekben érvényesülniük kell, a tételes rendelkezés igazodik az általános alapelvi rendelkezéshez, és nem fordítva. Éppen ezért tekinthet el az alapelvi rendelkezések szerinti jogsértés megállapításától az alperes abban az esetben, ha az a tételes rendelkezésben maradéktalanul leképezhető. Ez a hatásmechanizmus fordítottan nem jelentkezhet, a Kbt. tételes rendelkezésének való megfelelés nem zárja ki az alapelvi sérelmet, ha az a tételes jog betartását jelentő, jogkövető magatartáshoz képest jelenik meg. Az alapelvek ekként Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.140/2026/4 7 önmagukban (tételes rendelkezés sérelmének megállapítása nélkül) is lehetnek fokmérői a jogszerű eljárásnak. Ha a közbeszerzési eljárás során tanúsított valamely magatartás – amely egyébként a Kbt. által szabályozott közbeszerzési eljárási rend része – a tételes rendelkezéseknek megfelel, de elégtelen arra, hogy valamely alapelvi rendelkezést érvényre juttassa, úgy az alapelvi sérelem megállapítására kerülhet sor. A Kúria a közbeszerzési ügyekben kialakított ítélkezési gyakorlatot elemző csoportjának 2015.El.II.JGY.E.1.1 számú véleménye II.
- pontjában kifejtett következtetése szerint az alapelvek iránytű szerepe egyre inkább nem a jogalkalmazásban, hanem a Kbt. részletszabályain keresztül érvényesül. A véleményben összefoglaltak az azóta eltelt időben megjelenő eseti döntésekben is megjelennek [Kfv.II.37.487/2017/3., Bírósági Határozatok Gyűjteménye (a továbbiakban: BHGY) - K-KJ-2018-116; Kfv.IV.37.950/2019/8., BHGY- K-KJ-2019-840]. [17] A Kbt.
- §
(1)bekezdése az eljárásban való részvételt feltételekhez köti: csak olyan gazdasági szereplők vehetnek részt közbeszerzési eljárásban, melyek nem állnak kizáró okok hatálya alatt. Amennyiben egy gazdasági szereplőről bebizonyosodik, hogy kizáró okok hatálya alatt áll, a kizárás ténye és ezzel együtt az ajánlatának érvénytelensége minden további vizsgálat nélkül megállapítható. A perbeli esetben az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárásban való részvétel jogát Kbt. 114. §
(11)bekezdése alapján fenntartotta, tehát az árbevétel törvényi előírásban szabályozott kritérium. A bírálat menete során a Kbt. 69. §
(2)bekezdése szerinti érvényességi vizsgálat keretében az ajánlatkérő köteles megállapítani a kizáró okok fennálltát; neki kell elvégeznie a Kbt.
- § -
- §-ok szerinti bírálati cselekményeket, szükség szerint hiánypótlás, felvilágosításkérés keretében, így a Kbt.
- §
(11)bekezdése tekintetében is. Jogszerű ezért az elsőfokú ítélet indokolásában foglalt azon megállapítás, hogy a felek helytállóan voltak figyelemmel arra, hogy a hamis adatszolgáltatás mint kizáró ok az ajánlatkérő Kbt.
- §-ában szabályozott bírálati kötelezettségének részeként jelenik meg, az eset összes körülményének mérlegelését és felelős – akár további közbeszerzési eljárásokra kiható – döntést igényel. [18] Az elsőfokú ítélet szerint az érdekelt által megsértett jogszabály Kbt.
- §
(1)bekezdés i) pontja, mely ugyan a kizáró okok cím alatt található, de az ajánlattevőkkel és a részvételre jelentkezőkkel kapcsolatos követelmények fejezetben. Alaptalanul hivatkozott tehát az érdekelt a fellebbezésében arra, hogy a Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontja nem kötelezettséget előíró szabály, az ugyanis az ajánlattevők vonatkozásában a valóságnak megfelelő adatok, nyilatkozatok szolgáltatásának a kötelezettségét írja elő, amit a Kbt. 62. §
(3)bekezdése és 142. §
(1)bekezdése sem változtat meg. Mindezek okán az elsőfokú ítéletben kifejtett jogértelmezés nem sérti a Kbt. 2. §
(7)bekezdését. [19] Relevancia nélkül érvelt az érdekelt a valótlan adatok felismerésének körülményeivel. A határozat egyik lényegi megállapítása, hogy az érdekelt az ajánlattételkor az árbevétele meghatározása körében kellő gondosság tanúsítását elmulasztotta, amit az érdekelt nem támadott, és ezt a kérdést a kereset sem érintette. Mindezek miatt az elsőfokú bíróságnak a Kp. 2. §
(4)bekezdéséből következően nem kellett a perben vizsgálnia, hogy mi vezetett az érdekelt részéről a hamis adatszolgáltatáshoz, az menthető-e, emiatt ezen felvetések a fellebbezési eljárásban már nem tehetők vitássá. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.140/2026/4 8 [20] A Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontja szerinti kizáró ok az adott közbeszerzési eljárásban megvalósuló hamis adatszolgáltatásra, illetve hamis nyilatkozattételre vonatkozik. A Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontja alapján a hamis adatszolgáltatás szerinti kizáró ok fennállásának feltétele, hogy a hamis adat vagy nyilatkozat érdemben befolyásolja az ajánlatok értékelésére vonatkozó döntését. A kizáró ok megállapítása hiányában a jelen esetben az érdekelt lett a nyertes ajánlattevő, emiatt alappal állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a hamis adatszolgáltatás az ajánlatkérő döntését érdemben befolyásolta. [21] A Kbt. által biztosított jogorvoslati jog nem látszólagos, annak tartalmi érvényesülését a Kbt. tételes jogi rendelkezései, így a Kbt. 165. §
(2)bekezdése biztosítja. Az alperes a jogorvoslati eljárás keretében lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként dönt arról, hogy a benyújtott jogorvoslati kérelem, illetve hivatalbóli kezdeményezés alapos-e, megvalósult-e a közbeszerzésre, illetve a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértése. Amennyiben a jogsértés nem állapítható meg, a jogorvoslati kérelmet elutasítja, a hivatalból indított vagy folytatott eljárásban megállapítja a jogsértés hiányát. Amennyiben a kérelem vagy a kezdeményezés alapos, úgy határozatában megállapítja a jogsértést, illetve emellett – az ügy tényállásának függvényében – alkalmazza a törvény által felsorolt jogkövetkezményeket. A hamis adatszolgáltatás, illetve nyilatkozattétel megvalósulásának konjunktív feltétele, hogy a hamis adat vagy nyilatkozat érdemben befolyásolja az ajánlatkérő kizárásra, alkalmasságra, műszaki leírásnak való megfelelésre vagy az ajánlatok értékelésére vonatkozó döntését, és hogy a gazdasági szereplő szándékosan vagy nem az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett szolgáltassa a hamis adatot vagy tegyen hamis nyilatkozatot. Az ítélőtábla egyetért az elsőfokú bírósággal: a jelen ügyben az ajánlatkérő objektív módon el volt zárva attól, hogy a hamis adatszolgáltatás körülményét tapasztalja vagyis annak tényét nem volt esélye felismerni, arról nem is tudhatott. Az érdekelt a hamis adatszolgáltatás hiányában nem is tehetett volna érvényes ajánlatot, nem lehetett volna nyertes a közbeszerzési eljárásban; mindezekből nem következhet, hogy a Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontja általa megvalósított megsértését és a Kbt. 165. §
(6)bekezdés e) pontja szerinti jogkövetkezményt az alperes negligálhatná. A közpénzek hatékony felhasználásának átláthatósága és nyilvános ellenőrizhetőségének biztosítása, továbbá a közbeszerzések során a tisztességes verseny feltételeinek megteremtése preferált jogalkotói cél, amit a Kbt. preambuluma normajelleggel tartalmaz. Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a hamis adatszolgáltatás tényének konkrét jogsértése megállapításának elmaradása a perbeli ügy egyedi súlyos tényeinek figyelembevétele mellett a Kbt. rendszerével, emellett a jogalkotói célhoz kötött, teleologikus jogértelmezéssel menne szembe. A perbeli esetben éppen az alapelvi rendelkezés sérelmének puszta megállapítása lenne az elégtelen arra, hogy a nevesített jogsértésben rejlő aktív elkövetési magatartás és a jogsértés súlyosságát kifejezésre juttassa. [22] A fellebbezés téves jogértelmezést fogalmazott meg: az elsőfokú bíróság nem a Kbt. kógens rendelkezéseinek tilalmazott kiterjesztő, hanem a rendszertani és teleologikus értelmezését végezte el, és megalapozott következtetésre jutott, amikor a Kbt. 2. §
(3)bekezdésében foglalt, a közbeszerzési eljárásban a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek valamint a joggal való visszaélés tilalmának megsértése helyett a Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontja megsértését állapította meg. Az elsőfokú bíróság – az alperessel egyezően – az érdekelt magatartására a Kbt. 165. §
(3)bekezdés d) pontja szerinti jogkövetkezményt változatlanul alkalmazta, azonban kereseti kérelem hiányában a Kbt. 143. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.140/2026/4 9 §
(2)bekezdése és 62. §
(1)bekezdés h) pontja szerinti jogkövetkezményt nem állapított meg az érdekelt terhére. Ezért alaptalan volt a fellebbezés indokolás aggályosságával kapcsolatos érvelése. [23] Az érdekelt a felemelt bírságot a terhére rótt jogszabálysértés hiányára alapítottan vitatta, viszont az elsőfokú bíróság – a fent írtak szerint – jogszerűen tért át a tételes jogi [a Kbt. 62. §
(1)bekezdés i) pontjának] rendelkezés megsértésére, ezáltal az alkalmazott szankció a Kbt. 2. §
(7)bekezdésével nem ellentétes. [24] Mindezekre tekintettel az érdekelt a fellebbezésében nem adott elő olyan érvelést, ami az elsőfokú ítéletben foglalt jogi álláspont megdöntésére alkalmas lenne, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján – annak helyes indokainál fogva – helybenhagyta. [25] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdése értelmében kötelezte a pervesztes érdekeltet a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, annak mértékét a Pp. 81. §
(1)
(2),
(5)bekezdéseire, 82. §
(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §
(3)bekezdés a) pontjára, 3. §
(2)bekezdésére, 4. §
(1)bekezdésére figyelemmel állapította meg. [26] Az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
- §
(1)bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 39. §
(3)bekezdés c) pontja és 46. §
(1)bekezdés alapján meghatározott összegű fellebbezési illetéket az érdekelt a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján megfelelő eltéréssel alkalmazandó, a Pp. 101. §
(1)bekezdése, valamint 102. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az állam javára az állami adó- és vámhatóság által közzétett illetékbevételi számla javára. A fizetendő illeték az Itv. 78. §
(4)bekezdése alapján a határozat jogerőre emelkedését követő
- napon válik esedékessé, figyelemmel a Pp.
- §
(2)bekezdésére is. Az illeték megfizetése során a közleményben fel kell tüntetni a Fővárosi Ítélőtáblát, a bíróság ügyszámát és a fizetésre kötelezett adóazonosító számát [30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés c) pont]. Amennyiben a felhívásnak a kötelezett megjelölt határidőben nem tesz eleget, az illeték behajtására és megfizetésére az Itv. és az adóigazgatási eljárásokra irányadó jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. [27] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 99. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.140/2026/4 10 Budapest,
- május
- dr. Kecskés Zsófia s.k. a tanács elnöke dr. Zakócs Ildikó s.k. előadó bíró dr. Farkas Ervin s.k. bíró