← Magyarország

Kfv.35022/2021/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az Alkotmánybíróság által megállapított Alaptörvénybe ütköző jogalkotói mulasztás pótlására a jogalkalmazónak nincs lehetősége. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.IV.35.022/2021/

  1. szám A tanács tagjai: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás előadó bíró, Dr. Kiss Árpád Lajos bíró A felperes: Felperes1 (.......) A felperes képviselője:..... egyéni ügyvéd .....) Az alperes: Alperes1 (.......) Az alperes képviselője: dr. Horváth Linda Katalin kamarai jogtanácsos Más perbeli személyek neve és perbeli állása: A per tárgya: normatív szociális támogatásra jogosultság A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 107.K.704.921/2020/
  2. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 107.K.704.921/2020/
  3. számú ítéletét hatályában fenntartja; megállapítja, hogy a feljegyzett 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes, mint nem állami szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményfenntartó
  4. november 29-én a
  5. január 1.–december 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan költségvetési támogatás igénylést (a továbbiakban: kérelem) terjesztett elő az alperesnél, amelynek során az adatlapon az „egyházi jogi személy” fenntartótípust jelölte meg és kérte az egyházi kiegészítő támogatásra való jogosultság megállapítását is. [2] Az alperes az igénybejelentésben benyújtott adatok alapján a BPM-ÁHI/524-1/
  6. számú határozatban megállapította a felperes támogatásra vonatkozó jogosultságát, ugyanakkor az egyházi kiegészítő támogatásra vonatkozó igényt elutasította. Indokolása szerint kiegészítő támogatásra a Magyarország
  7. évi központi költségvetéséről szóló
  8. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Kvtv.)
  9. §

(2)bekezdése szerinti közfeladatot ellátó intézményt fenntartó bevett egyház és annak egyházi jogi személye jogosult. A felperes azonban az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény (a továbbiakban: Ehtv.) hatályos 9/G. §
(7)bekezdésére tekintettel nem bevett egyház, az Ehtv. mellékletében a bevett vagy nyilvántartásba vett egyházak között nem Kúria IV.Kfv.35.022/2021/4 2 szerepel, a közhiteles névjegyzékben a felperes, mint fenntartó szervezet típusaként egyesület van feltüntetve, ezért kiegészítő támogatásra nem jogosult. A keresetlevél és a védirat [3] A felperes a határozattal szemben keresetet nyújtott be, amelyben elsődlegesen kérte az alperes határozatának megváltoztatását, másodlagosan annak megsemmisítését az alperes új eljárásra kötelezésével. A 6/
  1. (III. 1.) számú AB határozatra (a továbbiakban: AB határozat) hivatkozva kiemelte, hogy az az Ehtv. több rendelkezését a hatálybalépésre visszamenőleges hatállyal megsemmisítette és a [215] bekezdésben az Alkotmánybíróság kifejezetten rögzíti, hogy a felperes az egyházi jogállását nem veszítette el. Szerepel a 8/
  2. (II. 29.) OGY határozat mellékletében, márpedig az ott felsorolt szervezetek jogosultságaik tekintetében az Ehtv. mellékletében szereplő egyházakkal azonos jogállással bírnak. Az AB határozat rendelkezése nem hagyható figyelmen kívül azért, mert a jogalkotó elmulasztotta a jogszabályok megfelelő módosítását. Hangsúlyozta, hogy a Kvtv.
  3. §
(2)bekezdése alapján jogosult az egyházi kiegészítő támogatásra, az alperes megsértette az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 39. §
(1)bekezdését, és jogsértően mellőzte az AB határozat figyelembevételét. Nem minősül egyesületnek, amit a Kúria is kimondott az egyesületi bejegyzés nyilvántartásban történő kijavítására irányuló kérelme alapján indult eljárást befejező Pfv.IV.20.972/2018/
  1. számú végzés [22] bekezdésében. Emellett az Ehtv.
  2. április
  3. napján hatályba lépett rendelkezései alapján a Fővárosi Törvényszéken kezdeményezte a bejegyzett egyházként, illetve a nyilvántartásba vett egyházként történő bejegyzését, amely eljárás 9.Pk.60.573/
  4. számon folyamatban van, és annak eredménye jelen per eldöntésének előkérdése. Amíg az egyházi státuszát illető eljárás folyamatban van, a döntés meghozataláig a státuszát az AB határozat szabályozza. [4] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Határozatának indokolását fenntartva hangsúlyozta, hogy felperes az Ehtv.
  5. §-ának nem felel meg, az Ehtv. mellékletében nem szerepel, a támogatásra való jogosultsága nem állapítható meg, a határozathozatal időpontjában nem volt olyan döntés, amely alapján olyan státuszt kapott volna, amely kiegészítő egyházi támogatásra való jogosultságot eredményezett volna A törvényszék döntése és jogi indokai [5] A Fővárosi Törvényszék 107.K.704.921/2020/
  6. számú,
  7. november 6-án kelt ítélete szerint a kereset az alábbiak szerint nem megalapozott. [6] A törvényszék szerint az irányadó speciális jogszabályi rendelkezésből kitűnően egyházi kiegészítő támogatásra a Kvtv. alapján csak bevett egyház és annak belső egyházi jogi személye jogosult. A Kvtv.
  8. §
(2)bekezdése szempontjából, a kérelem elbírálásának időpontjában a felperes egyházi jogállása elismeréséhez nyilvántartásba vételi eljárás szükséges, a felperes esetében azonban erre nem került sor. Az Ehtv. mellékletében nem szerepel, így az Ehtv.
  1. §-a szerint és a Kvtv. alkalmazása szempontjából nem minősült (bevett) egyháznak. [7] A törvényszék annak megítélésénél, hogy az AB határozatból következően a felperes egyháznak minősíthető-e, a bírói gyakorlatban kialakult álláspontot vette figyelembe. A Kúria határozataira hivatkozással kifejtette, hogy a korábban országgyűlési határozatban megjelölt egyházak egyházi jogállásukat nem veszítették el, ezért egyesületté történő átalakulásuk nem volt kikényszeríthető. Ez azonban nem jelenti egyben azt, hogy az Ehtv.
  2. §-a szerinti státusz megilleti a felperest, aki e körben az Abtv. és a felhívott AB határozatok rendelkezéseinek megsértésére alaptalanul hivatkozott. [8] A törvényszék megállapítása szerint a Kúria Pfv.IV.20.972/2018/
  3. számú, a felperes egyesületi bejegyzés nyilvántartásban történő kijavítására irányuló kérelmét elutasító végzése [|21-22] bekezdésében kimondta, hogy a felperes nem minősül egyesületnek, kijavítás Kúria IV.Kfv.35.022/2021/4 3 jogcímén a státuszát illetően érdemi döntést a bíróság nem hozhat, bevett egyházként való elismerést csak az Országgyűlés határozata jelenthet egy civil szervezet számára. Amennyiben az bármely okból hiányzik, annak pótlására bíróságnak hatásköre nincs. [9] A Kúria döntésére alapozva a törvényszék megállapította, hogy a felperes nem minősül egyesületnek. Ugyanakkor az Országgyűlés által elismert egyházak tekinthetők bevett egyháznak, a felperes státusza a jogerős határozat időpontjáig rendezetlen volt, a szervezet típusa nem volt megállapítható. Mivel a jelen per tárgyát képező jogkérdés szempontjából egyedül az a jogi tény bír relevanciával, hogy a felperesnek van-e egyházi jogállása, az a körülmény, hogy a felperes egyesületnek minősül-e, nem lényeges. [10]A törvényszék szerint mindemellett a bejegyzett egyházi minőség – együttműködési megállapodás hiányában – a törvényi előírások értelmében nem elégséges, önmagában nem teremti meg egy nem állami szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményfenntartó – mint a felperes – kiegészítő támogatásra való jogosultságát. Az a körülmény, hogy a kérelem benyújtásakor folyamatban volt az egyházi jogállás elérésére (újbóli elismerésére) irányuló eljárás, a felperes állításával szemben a fentiekre tekintettel jelentőséggel nem bír, mert a felperes nyilvántartásba vett egyházként való (a kérelem benyújtására visszamenőleges hatályú) bejegyzése esetén sem minősülne kiegészítő támogatás alapfeltételét jelentő bevett egyháznak. Mivel a Fővárosi Törvényszék előtt folyamatban lévő nyilvántartásba vételi eljárásnak nem lehetett kihatása a felperes Kvtv.-n alapuló támogatási jogosultságára, ezért az nem minősül jelen per előkérdésének, ezért a törvényszék az eljárás felfüggesztését nem tartotta szükségesnek. A törvényi feltételek fennállása hiányában az alperes eszerint helytállóan állapította meg, hogy a felperes az igényelt kiegészítő támogatásra nem jogosult. Az alperesi közigazgatási cselekmény a keresetben megjelölt okokból tehát nem volt jogsértő. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [11] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérve. Másodlagosan kérte és az eljáró bíróság új eljárásra utasítását. [12] A felperes hivatkozott arra, hogy az AB határozatban az Alkotmánybíróság az Ehtv. több rendelkezését a hatálybalépésére visszamenőleges hatállyal megsemmisítette, illetve megállapította, hogy azok a hatálybalépésüktől kezdődően nem alkalmazhatóak. Az AB határozat indokolásának [215] pontja kifejezetten rögzítette, hogy a panaszos (a felperes) az egyházi jogállását nem veszítette el. Az Alkotmánybíróság ezen döntése erga omnes hatállyal bír. A felperes ugyanakkor jogerősen soha nem alakult át egyesületté. [13] A felperes utalt arra, hogy a Kúria a Kfv.V.35.719/2016/
  4. és Kfv.I.35.004/2017/
  5. sz. határozataiban – a felperes részére történt Szja 1% felajánlásáról szóló adózói nyilatkozat érvényessége körében – megállapította, hogy a jogalkalmazó szervek nem hagyhatják figyelmen az AB határozat rendelkezéseit, az Alkotmánybíróság döntése ugyanis az Abtv 39.§
(1)bekezdése alapján mindenkire nézve kötelező. A törvényszék ezzel szemben ítéletét a Kúria Kfv.IV.35.305/2017/
  1. számú ítéletére alapította. Eszerint a joggyakorlat jelen per tárgyát illetően nem egységes. [14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be. A Kúria döntése és jogi indokai [15] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [16] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló
  2. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  3. §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó 108. §
(1)bekezdése szerint a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálja felül. A bíróság a közigazgatási határozatot a törvény eltérő Kúria IV.Kfv.35.022/2021/4 4 rendelkezése hiányában a közigazgatási tevékenység megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálja. [17] A Kúriának elsősorban arról kellett döntenie, hogy a felperes a kiegészítő egyházi támogatás igénylése szempontjából az AB határozat alapján bevett egyháznak, illetve egyházi jogi személynek tekintendő-e. [18] A Kvtv. 41. §
(2)bekezdése szerint a bevett egyházat és annak belső egyházi jogi személyét az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvény szerinti kiegészítő támogatás illeti meg, ha a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoctv.) 4. §
(1)bekezdés
  1. m)pont
  2. mb)alpontja, illetve a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 5. §
  3. s)pont
  4. sb)alpontja szerint szociális, gyermekjóléti vagy gyermekvédelmi közfeladatot ellátó intézményt tart fenn. [19] Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény 6. §
(1)bekezdése értelmében a bevett egyház további támogatásra (a továbbiakban: kiegészítő támogatás) jogosult, amelynek alapja a közszolgáltatásokban részesülők azon döntése, ahogyan az egyházi intézmények közszolgáltatásait igénybe veszik. [20] A „bevett egyház” fogalmának meghatározását az Ehtv. 9/G. §
(1)bekezdése tartalmazza, eszerint az az állammal a közösségi célok érdekében történő együttműködésről átfogó megállapodást kötött bejegyzett egyház. A bevett egyházakat a melléklet tartalmazza (Ehtv. 9/G. §
(7)bekezdés). Egyházi jogi személynek a bevett egyház, a bejegyzett egyház és a nyilvántartásba vett egyház, továbbá azok belső egyházi jogi személye minősül (Ehtv. 10. §). A Kvtv. 41. §
(2)bekezdésében felhívott a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoctv.) 4. §
  1. mb)pontja és a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 5. §
  2. sb)alpontja hasonlóan definiálja az egyházi fenntartó fogalmát, eszerint annak minősül a bevett egyház, annak belső egyházi jogi személye, továbbá az olyan nyilvántartásba vett egyház, bejegyzett egyház és azok belső egyházi jogi személye, amely az Ehtv. 9/D. §
(5)bekezdése, illetve 9/F. §
(1)bekezdése szerinti, a szociális, gyermekjóléti vagy gyermekvédelmi feladatok ellátására is kiterjedő megállapodással rendelkezik. Az irányadó speciális jogszabályi rendelkezések szerint azonban, az Ehtv.-nek az ügyet érintő módosítását, azaz
  1. április 15-ét követően is, az egyházi kiegészítő támogatásra a Kvtv. alapján feltétel nélkül továbbra is csak bevett egyház jogosult. [21] A törvény ugyanakkor továbbra is különbséget tesz a vallási közösségek, mint az Országgyűlés által elismert egyházak és mint vallási tevékenységet végző szervezetek között. E rendszerben, bár az utóbbi szervezetek is viselhetik elnevezésükben és tevékenységükre való utalás során az „egyház” megnevezést (Ehtv.
  2. §.), csak az Országgyűlés által elismert egyházak tekinthetők bevett egyháznak (Ehtv.
  3. §.). A 3310/
  4. (X. 16.) AB határozat [47] bekezdése is rögzíti, hogy a felperes a törvény módosítását követően hatályos Ehtv. szerinti vallási közösségek semelyik típusába nem sorolható be. Az Alkotmánybíróság – a 36/
  5. (XII. 29.) AB határozatával egyezően – ismét megállapította a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállását. A felperes érvelése szerint ezen AB határozatok folytán az egyházi jogállását nem veszítette el. [22] Az Alaptörvény és a jogszabályok változása nyilvánvalóan nem hagyható figyelmen kívül – a felperesi érvelés ellenében – a korábbi bírói döntések felhívhatóságára a joggyakorlat egysége megítélése szempontjából. A Kúria a Kfv.V.35.719/2016/
  6. és Kfv.I.35.004/2017/
  7. sz. határozataiban a hivatkozott AB határozat alkalmazhatóságát utóbb az Alkotmánybíróság korlátozta. Az AB-határozat meghozatalát követően az Alaptörvénynek az ügy megítélését illetően releváns rendelkezései ugyanis módosultak. A 3310/
  8. (X. 16.) AB határozat és a 3047/
  9. (III. 14.) AB határozat (a továbbiakban: Abh. 2019.) Kúria IV.Kfv.35.022/2021/4 5 foglalkozik is ennek kapcsán az AB-határozatok erga omnes hatályával. Eszerint figyelembe kell venni az Alaptörvény változását is (Abh
  10. [21]), azaz jelen esetben azt, hogy az AB határozat
(2013)után hatályba lépett az Alaptörvény negyedik módosítása, amely már sarkalatos törvényi elismeréshez kötötte az egyházi státuszt. Majd pedig –
  1. október 1-jén – hatályba lépett az Alaptörvény ötödik módosítása is, amely a sarkalatos törvényben elismert egyházakat bevett egyházzá nevezte át. Ha tehát az Alkotmánybíróság határozatának meghozatalát követően az Alaptörvény releváns rendelkezése módosul, akkor a bírói döntés nem alapítható kizárólag a korábbi AB-határozattal való ellentétre, mivel a jogalkalmazónak figyelemmel kell lennie az Alaptörvény változására is (Abh 2019., [22]) annak hatálya alatt. Ez az érvelés nyilvánvalóan nem hagyható figyelmen kívül – a felperesi érvelés ellenében – a korábbi bírói döntések felhívhatóságát illetően a joggyakorlat egysége megítélése szempontjából. [23] A felperes a jogosultsági időszakban ugyanakkor továbbra sem szerepelt a bevett egyházak Ehtv.
  2. és
  3. §-i szerinti miniszteri nyilvántartásában. A Kúria az ezzel kapcsolatos eljárás lefolytatása és ennek nyomán döntés meghozatalának hiánya miatt ismételten maga is megállapítja, hogy a jogalkotói mulasztás pótlására a jogalkalmazónak nincs lehetősége. [24] A megállapított alaptörvény-ellenességre tekintettel keletkezett igények érvényesítésére ugyanakkor más eljárások rendelkezésre állhatnak, mint ahogyan ez az Emberi Jogok Európai Bíróságának a felperes által a
  4. és
  5. támogatási évekre vonatkozóan kezdeményezett, Felperes1 kontra Magyarország (54977/12) ügyben
  6. április 25-én meghozott ítéletéből (ECLI:CE:ECHR:2017:0425JUD005497712), valamint ezt megelőzően az érdemi jogsértést a felperesre vonatkozóan is megállapító .................. kontra Magyarország (70945/11, 23611/12, 26998/12, 41150/12, 41155/12, 41463/12, 41553/12, 54977/12 és 56581/12) ügyben
  7. április 8-án meghozott ítéletéből (ECLI:CE:ECHR:2014:0408JUD007094511) kiderül. [25] A törvényszék ítéletében kifejeződő jogalkalmazói döntés mindezen fenti körülmények figyelembevételével nem minősül jogsértőnek, amire tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet, a Kp.
  8. §
(2)bekezdés alapján hatályába fenntartotta. A döntés elvi tartalma [26] Az Alkotmánybíróság által megállapított Alaptörvénybe ütköző jogalkotói mulasztás pótlására a jogalkalmazónak nincs lehetősége. Záró rész [27] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. §
(1)bekezdése és a 107. §
(1)bekezdése alapján, a felek erre irányuló kérelme hiányában az ügyet tárgyaláson kívül bírálta el. [28] Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült föl, ezért arról rendelkezni nem kellett. [29] A pervesztes felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés d) pontja alapján teljes személyes illetékmentességben részesül. Ezért az Itv. 50. §
(1)bekezdése szerinti mértékű, a 39. §
(3)bekezdés d) pontja alapján számított és a 62. §
(1)bekezdés h) pontja értelmében feljegyzett felülvizsgálati eljárási illeték – figyelembe véve a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 102. §
(1)bekezdését is – az állam terhén marad. [30] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Kp.
  1. § d) pontja zárja ki. Budapest,
  2. április
  3. Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. bíró Kúria IV.Kfv.35.022/2021/4 A kiadmány hiteléül: tisztviselő 6

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.