Bf.362/2023/8 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pont

1. és
2. fordulat,

(5)bekezdés b) pont

1. fordulat, míg vádlott2 II. rendű vádlott költségvetést károsító bűncselekményének jogszabályi alapja Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pont 3. fordulat,

(2)bekezdés a) pont. Az I. rendű vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege 764.533,- (hétszázhatvannégyezerötszázharminchárom) forint, a II. rendű vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege 274.102,- (kettőszázhetvennégyezer-százkettő) forint. Megállapítja, hogy az elsőfokú bíróság

1. szeptember
2. napján is tartott tárgyalást. Kötelezi vádlott2 II. rendű vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 34.184,(harmincnégyezer-száznyolcvannégy) forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak a Szolnoki Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívása szerint. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság vádlott1 I. rendű vádlott bűnösségét üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
3. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont] és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk.

1. §] állapította meg. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.362/2023/8/v 2 [2] Ezért őt halmazati büntetésül 3 év szabadságvesztésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 3 év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte. [3] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg azzal, hogy az I. rendű vádlott legkorábban a kiszabott szabadságvesztésből a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. [4] vádlott2 II. rendű vádlott bűnösségét bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pont,

(2)bekezdés a) pont] és folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk.

1. §] állapította meg. [5] Ezért őt halmazati büntetésül 1 év szabadságvesztésre, 1 év közügyektől eltiltásra és 2 év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte. [6] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg azzal, hogy a II. rendű vádlott legkorábban a kiszabott szabadságvesztésből a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. [7] A kiszabott szabadságvesztésbe a II. rendű vádlott által
2. november
3. napjától
4. december
5. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. [8] Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből vádlott1 I. rendű vádlottat 759.685,- forint, vádlott2 II. rendű vádlottat 279.802,- forint megfizetésére kötelezte. [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben fellebbezést jelentettek be: [10] vádlott1 I. rendű vádlott védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan eltérő minősítés, harmadlagosan enyhítés, [11] vádlott2 II. rendű vádlott elsődlegesen vádelejtés, másodlagosan enyhítés, [12] a II. rendű vádlott védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében. [13] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.69/2023/
6. szám alatt indítványozta az elsőfokú ítélet Be.
7. §

(1)és

(2)bekezdése szerinti teljeskörű felülbírálatát azzal, hogy az elsőfokú bíróság olyan eljárási szabályt nem sértett, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezte volna. [14] Utalt az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértéseire. Az ügyészség álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor vádlott2 II. rendű vádlott hozzátartozója által a

1. június 1-i tárgyalási határnapot megelőzően,
2. május
3. napján benyújtott iratokat igazolási kérelemnek tekintette, és azt a
4. augusztus
5. napján
6. szám alatt meghozott végzéssel utasította el. [15] Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság az ügyészség álláspontja szerint akkor is, amikor a
7. szeptember
8. napján megtartott tárgyaláson azt követően, hogy megállapította, hogy a tárgyalás megtartásának akadálya van, nem a tárgyalás elhalasztása iránt intézkedett, hanem bizonyítást vett fel akként, hogy ismertette a
9. sorszám alatti vádlott2 II. rendű vádlott egészségi állapotával kapcsolatban készült igazságügyi orvosszakértői véleményt. [16] Eljárási szabályt sértett a törvényszék, amikor vádlott1 I. rendű vádlott védőjének az előkészítő ülésen előterjesztett bizonyítási indítványa ellenére nem hallgatta ki tanúként a bírósági eljárásban tanú1, tanú2, tanú3, tanú4, tanú5, tanú6, tanú7, tanú8, tanú9, tanú10, tanú11, valamint az
10. és
11. számú tanúkat, figyelemmel arra, hogy a Jász-NagykunSzolnok Vármegyei Főügyészség a vádiratban ezen tanúknak a vallomásait felolvasással indítványozta a bizonyítás anyagává tenni. A bizonyítási indítvány ellenére az elsőfokú Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.362/2023/8/v 3 bíróság
12. december
13. napján tartott tárgyaláson ismertette e tanúk nyomozati vallomásának lényegét. [17] A főügyészség utalt a Be.
14. §

(2)bekezdés b) pontjára, melynek értelmében a bíróság csak abban az esetben ismertetheti hivatalból a tanúk korábbi vallomását, ha a tanú személyes kihallgatását az arra jogosultak egyike sem indítványozta. [18] Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a

1. sorszám alatti igazságügyi könyvszakértői véleményt a bírósági eljárás során nem ismertette, nem tette tárgyalás anyagává, csupán annak kézbesítése iránt intézkedett. [19] Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást vádlott1 I. rendű vádlott cselekvőségét illetően a megjelölt tanúknak a nyomozás során megtett vallomására és az igazságügyi szakértői vélemény megállapítására is alapította, ezen eljárási szabálysértések az ítéleti tényállás részbeni megalapozatlanságát, részbeni felderítetlenségét eredményezték. [20] Mindezek alapján a részbeni megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a fellebbviteli főügyészség bizonyítás elrendelését, tárgyalás kitűzését arra a fenti tanúk megidézését és kihallgatását, valamint az igazságügyi könyvszakértői vélemény ismertetését indítványozta. [21] A tényállás, a bűnösségi körülmények kiegészítése és helyesbítése mellett az elsőfokú ítélet II. rendű vádlottra vonatkozó részének helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a költségvetési csalás bűntettének jogszabályi alapja a Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pont

1. fordulata és azzal, hogy az elsőfokú bíróság
2. szeptember
3. napján is tartott tárgyalást. [22] Jelezte, hogy vádlott1 I. rendű vádlottat illetően indítványát a bizonyítást követően a tárgyaláson kívánja előterjeszteni. [23] vádlott1 I. rendű vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában osztotta a fellebbviteli főügyészség eljárási szabálysértésekre vonatkozó álláspontját, és a megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében előterjesztett bizonyítási indítványát. [24] Álláspontja szerint a lefolytatott eljárás alapján megállapításra került, hogy az I. rendű vádlott által képviselt gazdasági társaságok által kibocsátott számlák alapjául szolgáló gazdasági tevékenységek megvalósultak, és kétséget kizáróan nem sikerült bizonyítani, hogy azokat nem alvállalkozók végezték el. E körben utalt vádlott3 III. rendű vádlott és vádlott2 II. rendű vádlott – néhol ellentmondásos – vallomására, az I. rendű vádlott következetes védekezésére. [25] Nem helyes és nem iratszerű következtetésekkel jutott az elsőfokú bíróság arra a megállapításra, hogy az I/A., I/B. és I/C. tényállásban az ott megjelölt vállalkozások által kibocsátott számlákat az I. rendű vádlott nem adta át a könyvelőnek, azok csak az önellenőrzés keretében kerültek bevallásra. E körben részletesen foglalkozott tanú12 tanú vallomásaival, ezek alapján álláspontja szerint az elsőfokú ítélet 19-
4. és
5. oldalán kifejtett okfejtés nem iratszerű. Így nem megalapozott az elsőfokú bíróság azon következtetése, hogy az I. rendű vádlott felelőssége ezen tényállásrészek vonatkozásában kétséget kizáróan megállapítható. [26] A bevallások minden tárgyidőszakban megtörténtek és az I. rendű vádlott tudomása szerint az ehhez szükséges bizonylatok is maradéktalanul átadásra kerültek a könyvelőnek, ebben a körben az elsőfokú bíróság helytelen következtetésre jutott. [27] Ezen indokok alapján helyes következtetést lehet levonni arra, hogy az I/A. és I/B. tényállásban megjelölt, utólagos bevallásban szerepeltetett számlák vonatkozásában a vádlott felelőssége a cselekmény elkövetéséhez szükséges tudattartalma és szándéka kétséget kizáróan nem állapítható meg. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.362/2023/8/v 4 [28] E számlák áfatartalmával indokolt a vagyoni hátrány összegének csökkentése, és ennek megfelelően a cselekményt a Btk.
6. §

(1)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés b) pont szerint minősíteni. Így lehetőség van a kiszabott szabadságvesztés tartamának két évre történő enyhítésére és próbaidőre történő felfüggesztésére. [29] Elsődlegesen az I. rendű vádlott felmentését, másodlagosan a cselekményének a fentiek szerinti minősítését és a büntetését enyhítését kérte. [30] A II. rendű vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában fellebbezését fenntartva elsődlegesen a II. rendű vádlott felmentését, másodlagosan a büntetés enyhítését kérte. [31] A fellebbezési tárgyaláson a fellebbviteli főügyészség az írásbeli indítványát fenntartva az I. rendű vádlott vonatkozásában a tényállás és a bűnösségi körülmények kiegészítése és helyesbítése mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a költségvetési csalás jogszabályi alapja helyesen Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont

1. és
2. fordulat,

(5)bekezdés b) pont. Az írásbeli indítványát egyebekben fenntartotta. [32] A védők az írásbeli indítványaikat fenntartották. [33] Az ítélőtábla a fellebbezéseket nem ítélte alaposnak, a fellebbviteli főügyészség indítványát osztotta. [34] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző eljárást a 2017. évi XC. törvény (Be.) 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján teljeskörűen bírálta felül. [35] Az ítélőtábla osztotta a fellebbviteli főügyészség eljárási szabálysértésekre vonatkozó álláspontját azzal, hogy az ügy érdemi elbírálásakor irreleváns, hogy az elsőfokú bíróság az igazolási kérelem tárgyában végzéssel határozott, illetőleg, hogy annak ellenére ismertette az igazságügyi orvosszakértői véleményt a tárgyaláson, hogy előzőleg megállapította, hogy a tárgyalás megtartásának akadálya van. [36] Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a védő által az előkészítő ülésen (

1. számú jegyzőkönyv
2. oldal) előterjesztett bizonyítási indítvány ellenére – tanú1, tanú2, tanú3, tanú4, tanú5, tanú6, tanú7, tanú13, tanú9, tanú10, tanú11,
3. és
4. számú tanú megidézése – nem hallgatta ki e személyeket tanúként, hanem az ügyészség indítványának megfelelően a
5. december
6. napján tartott tárgyaláson e tanúk nyomozati vallomását felolvasta. [37] Ez utóbbira a Be.
7. §

(2)bekezdés b) pontja értelmében csak akkor kerülhet sor, ha a tanú személyes kihallgatását az arra jogosultak egyike sem indítványozta. [38] Eljárási szabályt sértett a törvényszék akkor, amikor a

1. sorszám alatti igazságügyi könyvszakértői véleményt a tárgyaláson nem ismertette, csupán kézbesítette az ügyészség, a vádlottak és a védők részére. [39] A Be.
2. §

(1)bekezdése értelmében az írásban előterjesztett szakvélemény lényegét az egyesbíró vagy a tanács elnöke ismerteti, vagy indítványra felolvassa. [40] Az ügyészség álláspontja szerint mivel az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást a fenti tanúk nyomozati vallomására és az igazságügyi könyvszakértői véleményre is alapította, így az eljárási szabálysértések a tényállás részbeni megalapozatlanságát eredményezték [Be. 592. §

(2)bekezdés b) pont]. [41] Így annak kiküszöbölése érdekében bizonyítás elrendelését, a fenti tanú kihallgatását az igazságügyi könyvszakértői vélemény ismertetését indítványozta. [42] Az ítélőtábla a megalapozatlanságra vonatkozó hivatkozást csak részben osztotta. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.362/2023/8/v 5 [43] Az elsőfokú bíróság eljárása ugyanis nem sértette a Be. 167. §

(5)bekezdésében írtakat. A bizonyítás fentiek szerinti felvételéből a törvényszék nem bűncselekmény útján és nem is tiltott módon szerzett be bizonyítékot, és a büntetőeljárás résztvevőinek jogait sem sértette lényegesen. [44] A vallomások felolvasását a védelem nem kifogásolta, nem indítványozta a tárgyaláson a tanúk kihallgatását, és az iratokból megállapítható az is, hogy e tanúk nyomozati vallomásai elfogadhatóságát illetően senki nem támasztott aggályt. Ezért az ítélőtábla a tanúk nyomozati vallomását nem rekesztette ki a bizonyítékok köréből és nem is hallgatta ki a másodfokú eljárásban. [45] Osztotta az ítélőtábla az ügyészség álláspontját abban, hogy eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor az általa beszerzett 89. sorszám alatti igazságügyi könyvszakértői véleményt úgy értékelte bizonyítékként, hogy azt a tárgyaláson a Be. 530. §

(1)bekezdése ellenére nem ismertette. [46] Az ítélőtábla az eljárási szabálysértést akként küszöbölte ki, hogy az ügyben bizonyítást rendelt el, tárgyalást tűzött és a fellebbezési tárgyaláson az igazságügyi szakértői vélemény lényegét ismertette. [47] A fentieken túl az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. [48] Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet tényállását a lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok, valamint a másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás alapján, figyelemmel a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjára, az alábbiak szerint helyesbítette, illetőleg kiegészítette: [49] Az [5] bekezdést mellőzte, mert az ott írtak kiemelése szükségtelen volt. [50] A tényállást kiegészítette azzal, hogy vádlott1 I. rendű vádlott a

1. július
2. napján út-, autópálya építése, növénytermesztési szolgáltatási tevékenységi körrel, kunmadarasi székhellyel alakult cég1 ügyvezetője egyszemélyes tulajdonosa volt
3. április
4. napjáig, a cég felszámolásának elrendeléséig. A felszámolási eljárás
5. november
6. napján fejeződött be. [51] Az I. rendű vádlott ügyvezetője volt a
7. május
8. napján út-, autópályaépítési tevékenységi körrel, kunmadarasi székhellyel alakult cég2-nek megalakulásától
9. december
10. napjáig, amikor is üzletrészét értékesítette. A céget
11. november
12. napján kényszertörlési eljárás eredményeként törölték a cégnyilvántartásból. [52] vádlott2 II. rendű vádlott a
13. március
14. napján személygépjármű kereskedelem, növénytermesztési szolgáltatás és út-, autópályaépítés tevékenységi körrel, budapesti székhellyel alakult cég3 ügyvezetője volt
15. július
16. napjától
17. április
18. napjáig, a társaság kényszertörléséig. [53] A [16] bekezdésben feltüntetett táblázatban a teljesítés időpontja
19. augusztus
20. [54] A [23] bekezdésben a
21. szeptemberi vagyoni hátrány összege: 3.346.156,forint. (Be nem vallott számlák áfatartalma: 1.826.496,- forint + valótlan áfák számlatartalma: 1.552.215,- forint - levonható áfa: 32.555,- forint.). [55] A [34] bekezdésben a
22. novemberi vagyoni hátrány összege 14.406.957,forint. (Be nem vallott számlák áfatartalma: 11.237.826,- forint + valótlan számlák áfatartalma: 3.188.976,- forint - levonandó áfa: 19.845,- forint.) [56] Az [52] bekezdésben vádlott1 I. rendű vádlott összesen 59.678.113,- forint vagyoni hátrányt okozott a költségvetésnek. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.362/2023/8/v 6 [57] Az indokolás [110] bekezdésének ötödik mondatában helyesen a II. rendű vádlott nyilatkozatát cáfolta vádlott1 I. rendű vádlott nyilatkozata. [58] A [132] bekezdésében a
23. november hónapra szóló bevallást
24. december
25. napján kívánta önellenőrzésre módosítani I. rendű vádlott megbízása alapján a könyvelő. [59] A [135] bekezdés második mondata helyesen a következő: a cég2 fővállalkozója volt a cég4-nek, a vállalkozási szerződésben a cég2 kötelezte magát
26. évben építőipari, aszfaltozási és egyéb munkák elvégzésére. [60] A [136] bekezdésben az adóellenőrzés során I. rendű vádlott helyesen
27. január 19-én és
28. május 5-én nyilatkozott. [61] A [150] bekezdés
29. oldal utolsó sorában a I/D. tényállási pont helyesen II/D. tényállási pont. [62] A [177] bekezdésben írtakat kiegészítette azzal, hogy az elsőfokú bíróság lehetőséget látott a vádirat szerinti vagyoni hátrány csökkentésére az ott megjelölt számlák alapján. [63] A [202] bekezdést helyesbítette akként, hogy a Szolnoki Járásbíróság 12.Bpk.101/2014/
30. számú határozatával kiszabott 1 év börtönbüntetés végrehajthatósága
31. március
32. napján évült el. [64] Egyebekben az elsőfokú ítélet tényállása hiánytalan és megalapozott, az a fenti helyesbítésekkel és kiegészítésekkel irányadó volt a felülbírálat során. [65] Az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlottak felmentését célzó fellebbezések és az I. rendű vádlott védőjének eltérő minősítésre irányuló fellebbezése a bizonyítékok mérlegelése ellen irányulnak. Azt sérelmezik, hogy az elsőfokú bíróság a vádlottak védekezését elvetve – mely szerint az érintett számlák nem fiktívek, illetőleg az I. rendű vádlott minden áfa bevallást érintő számlát átadott a könyvelőnek és megtörtént az önellenőrzéssel a bevallás – elvetette és a terhelő bizonyítékokat elfogadva, bűnösségüket a terhükre rótt bűncselekményekben megállapította. [66] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta. A bizonyítékokat kimerítő részletességgel mérlegelési körébe vonta. Számot adott arról, hogy a vádlottak vallomását miért nem fogadta el, kitérve az azokban felmerült ellentmondásokra is. Magyarázatot adott arra is, hogy mely számlákat és miért lehetett valósnak, illetve fiktívnek elfogadni, hogy a vádlottak miként okoztak vagyoni hátrányt a költségvetésnek, egyrészt a valós számlák áfatartalmának be nem vallásával, illetőleg fiktív számlák kiállításával, illetve könyvelésbe való beállításával. E körben kifejtett álláspontja okszerű. A bizonyítási indítványok elutasítása is helyes indokok alapján történt. [67] Mivel a tényállás megalapozott volt, így a másodfokú eljárásban a bizonyítékok eltérő értékelésére nincs törvényes lehetőség, ezért a vádlottak felmentését és az eltérő minősítést célzó fellebbezések eredményre nem vezethettek. [68] A törvényszék a megalapozott tényállásból helyesen vont következtetést a vádlottak bűnösségére. [69] Ugyanakkor az elsőfokú bíróság elmulasztotta vizsgálni a Btk.
33. §-át figyelemmel arra, hogy a Btk.
34. január 1-jei hatállyal módosult, és ez érintette a költségvetési csalást is. Ugyanakkor megállapítható, hogy ez nem eredményez kedvezőbb elbírálást egyik vádlottra sem, így helyes volt az elkövetéskori törvény alkalmazása. [70] Az elsőfokú bíróság lényegében a törvénynek megfelelően minősítette a vádlottak cselekményeit, azonban a költségvetési csalás bűntette esetén az alapeset kapcsán Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.362/2023/8/v 7 fordulattal nem jelölte meg a konkrét elkövetési magatartást, mely az I. rendű vádlott esetében a Btk.
35. §

(1)bekezdés a) pont

1. és
2. fordulata, míg II. rendű vádlott esetében a
3. fordulat. [71] Ezen felül az I. rendű vádlott esetében az

(5)bekezdés b) pontja esetén is elmaradt a fordulat felhívása, amely a

1. fordulat. A bűncselekmény megnevezése során feleslegesen utalt az elsőfokú bíróság az üzletszerűen elkövetettségre. Ezért a minősítést illetően az ítélőtábla a fordulatokat mindkét vádlott esetében megjelölte, a megnevezést pontosította. [72] Helyes volt az a hivatkozása az elsőfokú bíróságnak, hogy a költségvetési csalás tettese az ügyvezető, mert a cég képviseletében őt terheli a bevallási kötelezettség a könyvelőn keresztül, aki tévedésben van, tehát az ügyvezető nem lehet közvetett tettes. [73] A keretjogszabályok vizsgálata helyes volt az elsőfokú bíróság részéről, azonban az nem volt teljes. Az elkövetéskor hatályos, az adózás rendjéről szóló
2. évi XCII. törvény rendelkezését [
3. §

(1)bekezdés, 31. §

(1)bekezdés,

(6)bekezdés, 35. §

(1)bekezdés] elmulasztotta felhívni és vizsgálni, hogy a

1. január
2. napjával hatályos az adózás rendjéről szóló
3. évi CL. törvény
4. §

(1)bekezdés,

1. § és
2. §-a – az adóbevallásokra, az adó megfizetésére vonatkozó szabályok – változatlanul büntetőjogi védelmet élvez. [74] Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények helyesbítésre és kiegészítésre szorultak: [75] Az I. rendű vádlott esetében további súlyosító körülmény a többszörös halmazat, és mindkét vádlottnál a hamis magánokirat felhasználása vétségét illetően a folytatólagos elkövetés. [76] Az I. rendű vádlott esetében az enyhítő körülmények közül mellőzte a tényállás kiegészítésére is figyelemmel az alsó értékhatárhoz közeli értéket, míg II. rendű vádlott esetében az súlyosító körülmény, hogy a felső értékhatárhoz közelít az okozott vagyoni hátrány. [77] Mindkét vádlott esetében enyhítő körülmény a további időmúlás, hiszen az elsőfokú ítélet óta is további egy év eltelt. [78] A középmérték helyesen, az I. rendű vádlott esetében nyolc év hat hónap, míg II. rendű vádlott esetében kettő év egy hónap tizenöt nap. [79] A bűnösségi körülmények helyesbítése és kiegészítése mellett is az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a kiszabott szabadságvesztés büntetések arányosak, azok jelentős enyhítése nem volt indokolt. A II. rendű vádlott esetében inkább méltányos az 1 év szabadságvesztés, különös tekintettel a két felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatti elkövetésre. [80] Helyes a vádlottak közügyektől és foglalkozástól eltiltása is, azok tartama arányos. [81] Helyesen döntött az elsőfokú bíróság a bűnügyi költség viseléséről, azonban abban számítási hibát vétett, ezért az összeget helyesbíteni kellett mind az I., mind a II. rendű vádlott esetében. [82] Az iratokból megállapítható volt, hogy az elsőfokú bíróság
3. szeptember
4. napján is érdemi tárgyalást tartott, amelyet azonban az ítélet bevezető részében nem hívott fel, ezért azt az ítélőtábla pótolta. [83] A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezéseket nem ítélte alaposnak, ezért az elsőfokú ítélet vádlott1 I. rendű és vádlott2 II. rendű vádlottra vonatkozó Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.362/2023/8/v 8 részét a Be.
5. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint helybenhagyta. [84] A másodfokú eljárásban vádlott2 II. rendű vádlott védelmével összefüggésben 34.184,- forint bűnügyi költség merült fel, melynek megfizetésére az ítélőtábla a Be. 574. §

(1)bekezdése és a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján a II. rendű vádlottat kötelezte. [85] Az ítélet ellen a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése alapján nincsen helye fellebbezésnek. Szeged,

1. december
2. Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke Sefta Márta dr. sk. előadó bíró Dr. Cserháti Ágota sk. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.362/2023/
3. végzése és a Szolnoki Törvényszék 22.B.998/2020/
4. számú ítéletének vádlott1 I. rendű és vádlott2 II. rendű vádlottra vonatkozó része a mai napon jogerőre emelkedett. Szeged,
5. december
6. Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke