← Magyarország

Kf.45017/2021/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felmentés nem felel meg a Kttv. 63. §

(1)bekezdés c) pontjában meghatározott követelménynek, ha a felmentés közlésének az időpontjában az átszervezés nem valósult meg (nem ment teljesedésbe), és arra vonatkozóan döntés sem született. A Kúria mint másodfokú bíróság ítélete Az ügy száma: A tanács tagjai: Kf.VII.45.017/2021/
  1. Dr. Magyarfalvi Katalin a tanács elnöke Dr. Cséffán József előadó bíró Dr. Farkas Katalin bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: Dr. Sziller Linda ügyvéd (címe) Az alperes: alperes neve (alperes címe) Az alperes képviselője: dr. Jancsár György ügyvéd (címe1) A per tárgya: felmentés jogellenességével kapcsolatos közszolgálati jogvita A fellebbezést benyújtó fél: alperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Törvényszék 10.K.708.278/2020/
  2. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 10.K.708.278/2020/
  3. számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 100.000 (százezer) forint perköltséget. A le nem rótt 881.280 (nyolcszáznyolcvanegyezer-kétszáznyolcvan) forint másodfokú eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Kúria VII.Kf.45.017/2021/4 2 Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás [1] A felperes
  4. május 1-től létesített közszolgálati jogviszonyt az alperesnél önkormányzati referens munkakörre,
  5. június 27-től munkaköre kinevezés-módosítással önkormányzati irodavezető munkakörre változott. A polgármester
  6. október 6-án tájékoztatta a felperest, hogy a jövőben új munkakört fog ellátni, egyben választási lehetőség elé állította, hogy a munkakört vagy elfogadja, vagy a jogviszonyt közös megegyezéssel megszüntetik. [2] Az önkormányzat jegyzője
  7. október
  8. napján elektronikus levél útján megkereste a felperest és kezdeményezte a közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, egyben mellékelte az erre vonatkozó megállapodás-tervezetet, valamint tájékoztatta a felperest arról, hogy amennyiben a közös megegyezéses megszüntetést nem fogadja el a vezetői megbízását visszavonják. A felperes a következő napon válaszlevélben az új munkakör tartalmára vonatkozó tájékoztatást kért annak érdekében, hogy a kérdésben döntést tudjon hozni. A jegyző az új munkaköri leírás tervezetét aznap megküldte felperes részére, amelyre felperes válaszlevelében rövid haladékot kért, hogy a kérdésben szakemberrel konzultálhasson. [3] Az alperes 11594-1/
  9. ügyszámú, a felperes részére
  10. november 2-án kézbesített iratával a felperes vezetői megbízását
  11. november 15-i hatállyal visszavonta, valamint részére műszaki igazgatási előadói munkakört ajánlott fel, illetőleg vagylagosan felajánlotta a közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését. [4] A felperes jegyzői felhívásra
  12. november 4-én kelt levelében tájékoztatta a munkáltatói jogkört gyakorló jegyzőt, hogy a felkínált lehetőségek egyikével sem kíván élni, sem a műszaki előadói kinevezést nem fogadja el, sem közös megegyezéssel nem kívánja a jogviszonyát megszüntetni. [5] A jegyző
  13. november 11-i keltezéssel újabb egyoldalú munkáltatói intézkedést kézbesített a felperes részére, amelyben közölte, hogy a felperes műszaki előadói munkaköri leírása
  14. november
  15. napjától hatályos, mivel a kinevezés-módosításhoz nem szükséges a felperes beleegyezése. A felperes
  16. november 20-án úgy nyilatkozott, hogy a módosított munkakört nem fogadja el. [6] A jegyző a
  17. november 23-án kelt felmentéssel a felperes közszolgálati jogviszonyát a közszolgálati tisztviselőkről szóló
  18. évi CXCIX. tv. (a továbbiakban: Kttv.)
  19. §
(1)bekezdés c) pontjára hivatkozással megszüntette. A felmentés indokolása szerint a felperes vezetői megbízását
  1. november
  2. napjával a munkáltató visszavonta. Az év végétől évenként folyamatosan és jelentősen csökkent a képviselőtestületi és bizottsági előterjesztések száma, ezzel kapcsolatban pedig az önkormányzati iroda feladatköre is lecsökkent. A 2019-es önkormányzati választások után megalakuló új képviselő-testület a korábbiakhoz képest egyszerűsítette működését és módosította a bizottsági szerkezetet négy bizottság helyett két működő bizottságra változtatva, a feladatok nem igényelnek a polgármesteri hivatalon belül önálló vezetésű szervezeti egységet, ezért a felperes vezetői megbízását visszavonták. A felperes részére
  3. november 2-án új munkakört ajánlottak fel, amelyre „[a] Kttv.
  4. §.,
  5. §
(1)bekezdés, valamint a 63. §
(2)bekezdés d) pontjába ütköző módon kitérő válaszokat adott, a nyilatkozatok sértették a munkáltató érdekeit”; új munkakört nem ajánlanak fel a felperes részére, ezért az átszervezés következtében Kúria VII.Kf.45.017/2021/4 3 munkaköre megszűnik, a közszolgálati jogviszonyát ezek alapján felmentéssel megszüntetik. Az önkormányzat vezetését
  1. november 2-tól ideiglenesen a jegyző látja el és a jegyző
  2. január 1-jei hatállyal javaslatot tesz a polgármesternek egy új hivatali struktúra kialakítására. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [7] A felperes keresetet terjesztett elő, amelyben közszolgálati jogviszonyának jogellenes megszüntetésére hivatkozással kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a Kttv.
  3. §
(5)bekezdése alapján 18 havi illetményének megfelelő összegű, 11.016.000 forint átalány-kártérítés, valamint a perköltség megfizetésére. Keresetét azzal indokolta, hogy az alperes sorozatosan jogsértő magatartást tanúsított, amely arra irányult, hogy a közszolgálati jogviszonyát megszüntessék. A munkáltató sorozatos törvénytelen intézkedései közül a vezetői megbízás visszavonása értelmezhetetlen, hiszen ilyen jellegű jogintézményt a Kttv. nem ismer, ezért az ezzel kapcsolatos munkáltatói intézkedés semmis, mivel jogszabályba ütközik. Vitatta, hogy az együttműködési kötelezettségbe ütköző magatartást tanúsított volna, hiszen a munkáltatóval végig együttműködő volt, a felajánlott munkakör vonatkozásában kizárólag azt kérte, hogy annak paramétereiről tájékoztassák, illetve mérlegelési jogkörében eldöntötte, hogy nem kíván a felajánlott lehetőséggel élni. [8] Az alperes látszólag a választás lehetőségét biztosította számára, ennek ellenére egyoldalúan módosította a munkakörét, noha erre csak közös megegyezéssel lett volna lehetőség. Miután az új munkakörre vonatkozó felajánlást nem fogadta el az alperes átszervezésre hivatkozással megszüntette a jogviszonyát. Az átszervezés tekintetében a vészhelyzeti rendelkezések nem tették lehetővé azt, hogy a polgármester egyszemélyben döntsön a képviselő-testület helyett, valamint az ezzel kapcsolatos intézkedés és a döntés is csak a felperes jogviszonyának megszüntetését követően született meg, illetőleg azt az alperes a jogviszonyának megszüntetését követően kezdeményezte és az átszervezést a munkáltató
  1. január 1-jétől kívánta életbe léptetni. [9] Hivatkozott a Kúria gyakorlatára (Mfv.10.298/2017/11., Mfv.10.124/2016/4., Mfv.10.284/2019/9., BH
  2. 157.), amelynek értelmében átszervezés esetén az átszervezés indokának valósnak kell lennie és a jogviszony megszüntetésével egyértelműen összefüggésben kell állnia. A perbeli esetben az átszervezés a munkáltatói intézkedés időpontjában még meg sem kezdődött, sőt az arról szóló szabályszerű döntés sem született meg, ezért a jogszabály által megkívánt feltételek nem álltak fenn, a felmentés jogellenes. [10] Az alperes védiratában kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását, vitatta a követelés jogalapját, illetve azt összegszerűségében eltúlzottnak tartotta. Előadta, hogy a felmentés indoka valós és okszerű, mivel az alperes Páty község polgármesterének 232/
  3. (XII. 8.) határozatával a polgármesteri hivatal átszervezésére tett javaslatot, amelyet
  4. január 1-től a polgármester egyszemélyben jóváhagyott. Az új szervezeti és működési szabályzat hatályba lépésével az átszervezés megtörtént és ténylegesen megszűnt a felperes munkaköre. Minden tekintetben igyekezett a felperes jogviszonyának rendezésére, ennek ellenére a felperes rosszhiszemű joggyakorlást folytatott, mivel a november 11-i munkáltatói megkeresésre
  5. november 20-án kelt válaszában jogellenes nyilatkozatot tett, noha a munkakör egyoldalú módosításra az alperesnek a Kttv.
  6. §
(2)bekezdés d) pontja szerint joga volt, ezért a felperes nem nyilatkozhatott volna úgy, hogy azt visszautasítja. A polgármester a vészhelyzeti szabályozás miatt jogosult volt a Kúria VII.Kf.45.017/2021/4 4 képviselő-testület helyett egyszemélyi döntést hozni a hivatali átszervezésről. Az egyoldalú kinevezés-módosítás törvényi feltételei fennálltak, a kinevezés módosításához a felperes beleegyezésére nem volt szükség. Az elsőfokú bíróság ítélete [11] Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint, átalánykártérítés és perköltség megfizetésére kötelezte. [12] Döntését a Kttv. 9. §
(2)bekezdésében, 10. §
(1)bekezdésében, 23. §
(1)és
(3)bekezdésében, 43. §
(1)bekezdésében, 48. §
(1),
(2)és
(4)bekezdéseiben, 63. §
(1)-
(3)bekezdéseiben, 194. §
(1)bekezdésében [helyesen 193. §
(5)bekezdésében], a katasztrófavédelemről és hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. tv. 46. §
(4)bekezdésében és Magyarország önkormányzatairól szóló
  1. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.)
  2. §-ában foglalt rendelkezésekre alapította. [13] Megállapította, hogy az alperes a felperes közszolgálati jogviszonyának megszüntetésével kapcsolatban sorozatosan joggal való visszaélést megvalósító magatartást tanúsított, illetve ilyen jellegű intézkedéseket tett. Helytállóan hivatkozott a felperes a keresetében arra, hogy a vezetői megbízás visszavonása a közszolgálati jogviszony esetén értelmezhetetlen, mert ilyen rendelkezést a jogszabály nem tartalmaz. A felperesnek nem „alapmunkaköre” mellett történt a vezetői feladatokkal megbízása, a kinevezése önkormányzati irodavezető munkakörre szólt, azaz maga a munkakör (irodavezető) volt az, amely a vezetői tevékenység ellátását jelentette. A vezetői megbízás visszavonása egyben azt jelenti, hogy a felperes jogviszonyát megszüntetik, mert a „vezetői megbízás” magát a feladatkört jelenti. A felperes vezetői megbízásának visszavonását tartalmazó döntés semmis, mert a Kttv.
  3. §
(1)bekezdésébe ütközik, ezáltal Kttv. 23. §
(3)bekezdése alapján érvénytelen, ezért az alperes által megcélzott joghatás kiváltására nem alkalmas. [14] Az elsőfokú bíróság szerint a felek közötti levélváltás egyértelműen azt a szándékot tükrözte, hogy az alperes a felperest mindenáron a jogviszony megszüntetésére akarta rábírni. Az alperes levelei diktátumszerű megállapításokat tartalmaznak a felperessel szemben, azonban nem a konstruktív együttműködés, hanem a munkáltatói ráhatás szófordulatait használták. A közös megegyezéses jogviszony megszüntetés tervezetében a felperes joggal sérelmezte, hogy annak tartalma szerint ő kezdeményezi a jogviszony megszüntetését, arra való hivatkozással, hogy másként képzeli el a közszolgálati jogviszonyát, pedig nem állt szándékában a jogviszonyának megszüntetése. [15] A felperes az irodavezető munkakört igazgatási jogkörben szerzett felsőfokú végzettsége alapján látta el. Az alperes az általa felajánlott műszaki előadói munkakört a felperes olyan végzettségével („tájépítész”) indokolta, amelyben a felperesnek sem gyakorlata sem pedig tapasztalata nem volt, valamint a felajánlott munkakör az ügyintézői, iratkezelői munkakör részében, az ezzel kapcsolatos feladatok jellegéből eredően nem kívánt meg felsőfokú végzettséget. Építészmérnöki, vagy műszaki munkakörben a felperes soha nem dolgozott, ilyen jellegű gyakorlati tapasztalattal nem rendelkezett, ezt a képesítését a munkáltató sem vette igénybe a korábbi önkormányzati irodavezetői feladatkör ellátása során. A műszaki előadói munkakör feladatainak nagy része nem kívánt felsőfokú végzettséget, a munkakör nem kifejezetten tájépítészeti, hanem általános építésügyi feladatokat, azaz olyan jellegű feladatköröket is tartalmazott, amelyben felperesnek sem szakmai gyakorlata, sem szakmai tapasztalata nem volt. Kúria VII.Kf.45.017/2021/4 5 [16] A 102/
  1. (XII. 8.) határozat rendelkezik (a vészhelyzeti rendelkezésekre, mint felhatalmazásra utalással) az önkormányzat új szervezeti és működési szabályzatának
  2. január 1-i hatállyal történő jóváhagyásáról, egyben a 102/
  3. (IX. 29.) határozattal jóváhagyott korábbi szervezeti és működési szabályzat hatályon kívül helyezéséről, amely az új SZMSZ hatályát visszahatóan
  4. január
  5. napjától állapította meg. A határozat emiatt jogszabályellenes, különösen arra figyelemmel, hogy az intézkedés határidejét ezzel ellentétben
  6. december
  7. napjában jelöli meg, valamint
  8. januárjában a vészhelyzet még nem állt fenn, ezért a képviselő-testület jogköre teljeskörűen és korlátozásmentesen fennállt. Az alperes szándéka az intézkedés
  9. január
  10. napjától történő érvényesítésére irányult, a rendelkezést tartalmazó határozat azonban nem ezt a dátumot tartalmazza, és mint közokirat, az ellenjegyzett tartalommal hatályos. [17] A polgármesteri hivatalt érintő átszervezéshez, valamint a szervezeti és működési szabályzat módosításához a képviselő-testület jóváhagyására van szükség, a polgármester egyszemélyben nem rendelkezhet a képviselő-testület nevében, a jogszabályi rendelkezés ezt egyértelműen kizárja, különösen a vészhelyzet előtti időpontra visszaható „közokirati hatállyal”. [18] Az elsőfokú bíróság szerint a felperes megalapozottan hivatkozott az átszervezésre vonatkozó döntés időszerűségével kapcsolatos kúriai gyakorlatra, miszerint az átszervezésnek a felmentés időpontjában már hivatalosan előkészített és elhatározott ténynek kell lennie. A perbeli esetben az átszervezés a felmentés időpontjában még el sem kezdődött, arról érvényes, szabályszerű döntés sem született. A felmentés indokolása is jövőbeni intézkedésként jelöli meg ezt a körülményt, és az ezzel kapcsolatos döntések keletkezésének időpontja is ezt támasztja alá, ezért a felperes részére kiadott, átszervezéssel indokolt felmentés jogszabályba ütközik, mivel az indok nem valós és nem okszerű. Az alperes, miután sorozatos, vitatható intézkedéseivel nem érte el azt, hogy a felperes a jogviszonya megszüntetését maga kezdeményezze, vagy azt a felek közös megegyezéssel megszüntessék, átszervezés ürügyén szüntette meg a felperes jogviszonyát. [19] Az elsőfokú bíróság az alperest tizennyolc havi átalánykártérítés megfizetésére kötelezte az összes körülményt, az alperes kirívó és sorozatos rendeltetésellenes magatartását értékelve. A fellebbezés, fellebbezési ellenkérelem [20] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint a felperes első- és másodfokú perköltségben marasztalását kérte. [21] Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogszabálysértő módon alkalmazta a Kttv.
  11. §
(2)bekezdés c)-d) pontjában és
(7)bekezdés b) pontjában, 63. §
(1)bekezdés
  1. c)pontjában, 129. § (
  2. l)bekezdésében foglalt rendelkezéseit, a megállapított tényekből téves és szubjektív következtetéseket vont le; az ítélet több megállapítása (pl. a „diktátumszerű”, a „munkáltatói ráhatás”) nem „összemérhető”, ellentétes a Kúria közzétett határozataival (Mfv.II.10.567/2017/5., Mfv.I.10.554/2018/5., Mfv.I.10.298/2017/11.); nem állt szándékában a felperes jogviszonyának a megszüntetése. [22] Előadta, hogy Kttv. 129. § (
  3. l)bekezdésében foglaltak alapján vezetői munkakör esetén „jogtechnikailag” a vezetői minőség megszüntetése nem annak visszavonásával, hanem módosításával valósulhat meg (Mfv.II.10.567/2017/5.). A Kttv. 48. §
(2)bekezdés d) Kúria VII.Kf.45.017/2021/4 6 pontja a munkakör megváltoztatása esetén lehetővé teszi, hogy az államigazgatási szerv egyoldalúan, a kormánytisztviselő hozzájárulása nélkül módosítsa a kinevezést. Az egyoldalú módosítás alapján a kormánytisztviselő vagy elfogadja a felajánlott munkakört, vagy választása szerint – amennyiben a Kttv. 48. §
(7)bekezdésben foglalt feltételek fennállnak – négy munkanapon belül kérheti a jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetését, amely kérelem alapján a munkáltató a Kttv. 63. §
(2)bekezdés d) pontja szerint a kormányzati szolgálati jogviszonyt felmentéssel megszünteti. A felperes a részére felajánlott új munkakört (a műszaki előadói munkakört) nem fogadta el, a kinevezés-módosítás közlésétől számított négy munkanapon belül írásban felmentését nem kérte a Kttv. 48. §
(7)bekezdés b) pontja alapján, ezért a jogviszonyát felmentéssel meg kellett szüntetni. [23] Az alperes hivatkozott arra, hogy a felperes jogviszonyának méltányos rendezésére törekedett, amikor a közös megegyezéssel történő jogviszony megszüntetés lehetőségét felajánlotta arra az esetre, ha a felajánlott munkakört nem fogadja el. [24] Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének [29]-[42] szakaszaiban rögzített álláspontja sérti a Kttv. 63. §
(1)bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezéseket és ellentétes a Kúria Mfv.I.10.554/2018/5., és M.I.10.298/2017/
  1. számú határozataival, mert a Kúria egy belső utasítás alapján megállapíthatónak találta a jogviszony-megszüntetés lehetőségét, amely nem érintette a hivatal SZMSZ-ét, ezért nem igényelte a képviselő-testület döntését. A belső munkaszervezés megváltoztatása is okot adott ezen a jogcímen a közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetésére. [25] A Kttv
  2. §
(1)bekezdés c) pontjában foglalt jogviszony-megszüntetés konjunktív feltétele az átszervezés megtörténte és az ezzel összefüggésben, ennek következtében történő munkakör megszűnés. Az átszervezés a bizottsági struktúra átalakításával megkezdődött, ami a hivatali szervezet munkaterhére is hatással volt, ennek következtében a felperes munkaköri feladatai lényegesen csökkentek, munkaköre kiüresedett. Az alperestől nem volt elvárható, hogy tényleges tartalom nélkül fenntartsa a felperes munkakörét, ennek megfelelően részére másik, végzettségének megfelelő munkakört ajánlott fel. [26] A felperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, az alperes perköltségben marasztalását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján a kúriai gyakorlattal összhangban álló ítéletet hozott. Az alperes fellebbezésében a kúriai határozatokból a teljes tényállás körülményeinek vizsgálatát mellőzve csupán egy-egy bekezdést ragadott ki és azokat próbálta ellentétesnek beállítani az elsőfokú ítélet néhány rendelkezésével. Az egyoldalú kinevezésmódosítás feltételei nem álltak fenn, a kinevezés-módosításhoz a hozzájárulására is szükség lett volna. Az átszervezés, mint a felmentés indoka annak befejezése előtt is valós és okszerű lehet, azonban a perbeli esetben az átszervezés a felmentés időpontjában még meg sem kezdődött, az átszervezésre vonatkozó döntés sem született meg, a jegyző csupán kilátásba helyezte egy új szervezeti struktúra kialakítását. A felmentés indokolásában foglaltak nem valósak és nem okszerűek, ezért a felmentés jogellenes. [27] Kiemelte, hogy a fellebbezés nem terjed ki az elsőfokú bíróság által megítélt összeg vitatására, továbbá ... és a alperes neve két különálló jogi személy, ennek megfelelően különálló SZMSZ-ekkel rendelkezik, amelyet az önkormányzatnál önkormányzati rendelettel, a polgármesteri hivatalnál határozattal kell elfogadni. A választásokat követően az önkormányzati szerveket, bizottságokat érintő átszervezéssel (SZMSZ módosítással) egyidejűleg a hivatalt nem szervezték át. A Kúria döntése és a döntés jogi indokai Kúria VII.Kf.45.017/2021/4 7 [28] Az alperes fellebbezése – az alábbiak szerint – megalapozatlan. [29] A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 108. §
(1)bekezdése alapján – a bizonyítás és vizsgálat hivatalbóli elrendelésének körén kívül – kizárólag a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül. [30] A felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Kttv. 48. §
(2)bekezdés c)-d) pontjában és
(7)bekezdés b) pontjában, 63. §
(1)bekezdés
  1. c)pontjában és 129. § (
  2. l)bekezdésében foglalt rendelkezéseket. [31] A Kttv. 48. §
(2)bekezdés a)-e) pontjaiban foglalt esetekben a kinevezés módosításához nem kell a kormánytisztviselő beleegyezése, az egyoldalúan is módosítható. A Kttv. 48. §
(2)bekezdés d) pontjára alapított módosításra a törvény akkor ad lehetőséget, ha a munkakör megváltozása indokolja. [32] A Kttv. 48. §
(4)bekezdése értelmében a
(2)bekezdés d) pontjában meghatározott okból a kinevezés abban az esetben módosítható a kormánytisztviselő beleegyezése nélkül, ha az új munkakör megfelel a kormánytisztviselő iskolai végzettségének, szakképzettségének vagy szakképesítésének, szakmai tapasztalatának. [33] A Kttv. 48. §
(5)bekezdése értelmében a
(2)bekezdés
  1. c)és
  2. d)pontjában megjelölt okból akkor módosítható a kinevezés a kormánytisztviselő beleegyezése nélkül, ha az rá nézve – különösen egészségi állapotára vagy a családi körülményeire tekintettel – aránytalan sérelemmel nem jár; a 48. §
(6)bekezdése úgy rendelkezik, hogy az
(5)bekezdés a vezetőre nem alkalmazható. [34] A fenti rendelkezések és a Kúria követendő döntése (Mfv.I.10.842/2016/4.) alapján a kinevezés kormánytisztviselő beleegyezése nélküli módosításához – mint az államigazgatási szerv egyoldalú nyilatkozatához – a törvény indokolási kötelezettséget nem ír elő, ezért annak jogszerűségét nem az dönti el, hogy az intézkedés valós és okszerű volt-e, hanem hogy a Kttv.
  1. §-ában előírt garanciális szabályokat az államigazgatási szerv (a munkáltató) betartotta-e. [35] Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan indult ki abból, hogy a felperes a kinevezési okirata szerint vezetői munkakört töltött be, és helyesen rögzítette, hogy vezetői megbízás visszavonására vonatkozó rendelkezéseket a Kttv. nem tartalmaz, azonban nem volt figyelemmel arra, hogy az alperes intézkedése – annak tartalma szerint – nem vezetői megbízás visszavonására, hanem a Kttv.
  2. §
(1)bekezdés d) pontja szerinti, a kinevezés egyoldalú módosítására irányuló intézkedés volt. Ezt támasztja alá a műszaki-igazgatási előadói munkakörnek – a visszavonással egyidejű – felajánlására vonatkozó alperesi intézkedés is, másrészt, hogy a felek közötti levelezésekben, tájékoztató levelekben az alperes ugyan következetlenül, de folyamatosan utalt arra, hogy álláspontja szerint a felperes kinevezése egyoldalúan módosítható. Ezzel összefüggésben helytálló az alperes fellebbezésben előadott álláspontja, amely szerint vezetői munkakör esetén a vezetői „minőség” megszüntetése nem visszavonással, hanem a kinevezés módosításával valósulhat meg. [36] Az alperes a vezetői megbízás visszavonása megnevezésű, de tartalma szerint egyoldalú kinevezés-módosítást tartalmazó intézkedésében a visszavonás indokait (helyesen a felperes munkaköre megváltozásának körülményeit) részletesen rögzítette. Az eljárás során a felperes nem vitatta a munkaköre megváltozásának körülményeit, azt a tényt, hogy az új képviselő-testület működése szervezeti kereteinek egyszerűsítésére tekintettel csökkent az általa vezetett iroda munkájának mennyisége. Kúria VII.Kf.45.017/2021/4 8 [37] A felperes – az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően – a végzettségének megfelelő munkakört nem fogadta el, azonban egyoldalú kinevezés-módosítás alapján a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya felmentéssel csak a köztisztviselőnek a kinevezés-módosítás közlésétől számított négy munkanapon belül írásban benyújtott kérelmére szüntethető meg [Kttv. 48. §
(7)bekezdése]. [38] A felperes az egyoldalú kinevezés-módosítás közlését követően a közszolgálati jogviszonya felmentéssel történő megszüntetése iránt kérelmet nem terjesztett elő, ezért kérelem hiányában az alperes a közszolgálati jogviszonyát felmentéssel nem szüntethette meg az egyoldalú kinevezés-módosítást megalapozó körülmény fennállására hivatkozással. [39] Mindezek alapján téves ugyan az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az alperesnek a vezetői megbízás visszavonására (helyesen a kinevezés tartalmának egyoldalú módosítására) vonatkozó döntése jogellenes, sérti a Kttv. 48. §
(2)bekezdés c)-d) pontjában és
(7)bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezéseket, a fentiekben kifejtett indokok alapján azonban helytálló az a következtetése, hogy az alperes által célzott joghatás kiváltására, vagyis a közszolgálati jogviszony megszüntetésére a felperessel közölt egyoldalú kinevezésmódosítás (a vezetői megbízás visszavonása) nem alkalmas. [40] A Kttv. 63. §
(1)c) pontja értelmében a közszolgálati jogviszony felmentéssel akkor szüntethető meg, ha a köztisztviselő munkaköre átszervezés következtében megszűnik. [41] A Kttv. 63. §
(3)szerint a munkáltató a felmentést köteles megindokolni. Az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű. [42] A felmentés indokolása szerint a közszolgálati jogviszony megszüntetésének oka, hogy a jegyző
  1. január 1-től javaslatot tesz a polgármesternek egy új hivatali struktúra kialakítására, illetve a felperes munkaköre – a feladatok csökkenésére és arra tekintettel, hogy a jegyző a megmaradt feladatokat
  2. november 24-től ellátja – „megszűntnek tekinthető”. A felperes felmentése nem felel meg a Kttv.
  3. §
(1)bekezdés c) pontjában meghatározott követelménynek, mert a felmentés közlésének az időpontjában az átszervezés nem valósult meg (nem ment teljesedésbe), és arra vonatkozóan döntés sem született (csupán a jegyző tesz majd arra javaslatot arra, hogy az új szervezeti struktúrában a felperes munkaköre megszűnjön). [43] Az alperes megalapozatlanul hivatkozott az átszervezés fogalmának értelmezésével kapcsolatban az Mfv.I.10.554/2018/
  1. számú határozatban foglaltakra, mert a Kúria – a felülvizsgálat korlátjaira figyelemmel – ebben a döntésében kizárólag eljárásjogi kérdésekben foglalt állást, a felülvizsgálati kérelem ugyanis anyagi jogi kérdést nem érintett. Ugyanakkor ez a határozat utal a fellebbezésben hivatkozott Mfv.I.10.298/2017/
  2. számú határozatra, amely szerint a Kttv.
  3. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti felmentésnek két konjunktív feltétele az átszervezés megtörténte és az ezzel összefüggésben, ennek következtében történő munkakör megszűnés. Az alperes a határozat következő mondatának a figyelembevételét elmulasztotta, amely szerint az alperesi munkáltatónak a Kttv. 63. §
(3)bekezdésében foglaltak alapján a perben azt kellett bizonyítania, hogy az alperesnél átszervezés történt, amelynek következtében a felperes munkaköre megszűnt. A perbeli esetben a határozatban foglalt döntés (elvi tartalom) nem követendő, mert a tényállás eltérő: a hivatkozott döntésben a munkakör megszűnést megalapozó SZMSZ módosítást a felmentés közlését megelőzően elfogadták, ellenben a perbeli esetben – a felmentésben foglaltak szerint – a jegyzőnek még a munkakör megszüntetésére vonatkozó javaslata sem született meg. [44] Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg, hogy a felperes közszolgálati jogviszonyának a megszüntetése jogellenes. Kúria VII.Kf.45.017/2021/4 9 [45] A Kúria a közszolgálati jogviszonyban is irányadónak tekinti – az azonos tartalmú szabályozásra tekintettel – a joggal való visszaélés tilalmának megsértésével kapcsolatos a munkaügyi perekben felmerült egyes kérdésekről szóló 5/
  1. (XI. 28.) KMK vélemény
  2. pontját, amely szerint a joggal való visszaélés tilalmának megsértése akkor állapítható meg, ha valamely alanyi jog gyakorlása formálisan jogszerűen történt. Ezért valamely joggyakorlás nem lehet tételes jogszabályba ütközés miatt jogellenes és egyben a joggal való visszaélés tilalmába ütköző. Erre figyelemmel a bíróság egyidejűleg nem állapíthatja meg a felmentés jogellenességét és a felmentés joggal való visszaélés tilalmába ütközését, ezért a Kúria az elsőfokú bíróságnak az alperes joggal való visszaélésére vonatkozó megállapításait mellőzi. [46] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság által megítélt átalány-kártérítést összegét nem vitatta, ezért a Kúria a másodfokú vizsgálat korlátaira tekintettel ebben a körben az elsőfokú bíróság ítéletét nem vizsgálta. [47] A fentiekben kifejtettekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp.
  3. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Elvi tartalom [48] A felmentés nem felel meg a Kttv. 63. §
(1)bekezdés c) pontjában meghatározott követelménynek, ha a felmentés közlésének az időpontjában az átszervezés nem valósult meg (nem ment teljesedésbe), és arra vonatkozóan döntés sem született. Záró rész [49] A pervesztes alperes a Kp. 35. § útján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. §
(1)bekezdés és 102. §
(1)bekezdése, valamint a 32/
  1. (VIII. 22.) IM rendelet
  2. §
(2)bekezdés b) pontja és
(5)bekezdése alapján köteles a fellebbezéssel érintett pertárgyérték (11.016.000 forint) és a jogi képviselő által kifejtett munkával arányosan számított, a pernyertes felperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére. [50] A Kúria az illetéket a fellebbezési eljárásban a vitássá tett követelésre (11.016.000 forintra) figyelemmel az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(3)bekezdés b) pontja és 46. §
(1)bekezdése alapján határozta meg (a vitássá tett követelés 8%-a, 881.280 forint). Az alperest az Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján megillető teljes személyes illetékmentességre figyelemmel a le nem rótt másodfokú eljárási illeték a magyar állam terhén marad [Pp. 102. §
(6)bekezdés]. [51] A Kúria a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp.
  1. §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [52] A Kúria ítélete ellen sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálatnak nincs helye [Kp.
  2. §
(1)bekezdés,
  1. § d) pont]. Kúria VII.Kf.45.017/2021/4 10 Budapest,
  2. március
  3. Dr. Magyarfalvi Katalin s. k. a tanács elnöke, Dr. Cséffán József s. k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s. k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.