← Magyarország

Kpkf.35230/2022/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A mulasztás igazolására nyitva álló 15 napos szubjektív és 3 hónapos objektív határidő az elmulasztott cselekmény időpontjától számítandó, a 40/

  1. (III. 11.) Kormányrendelet 282/
  2. (VI. 17.) Kormányrendelettel történő hatályon kívül helyezésével nem volt olyan előírás hatályban, amely a veszélyhelyzet ideje alatti mulasztás igazolása iránti kérelem előterjesztésének törvényben meghatározott határidejét meghosszabbította volna. A Kúria mint másodfokú bíróság végzése Az ügy száma: Kpkf.I.35.230/2022/
  3. A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter a tanács elnöke; Dr. Heinemann Csilla előadó bíró; Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet bíró A felperes: Felperes1 (Cím2.) A felperes képviselője: ügyvédi iroda Cím4 ügyvéd1 Az alperes: Alperes1 Cím1 Az alperes képviselője: jogtanácsos Kúria I.Kpkf.35.230/2022/4 2 A per tárgya: adóügyben indult közigazgatási jogvita A fellebbezést előterjesztő fél: a felperes
  4. sorszám alatt Az elsőfokú bíróság határozatának száma: a Fővárosi Törvényszék 39.K.702.337/2020/
  5. számú végzése Rendelkező rész A Kúria az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja. A pártfogó ügyvéd díját a felperes viseli. A fellebbezési illeték az állam terhén marad. A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A
  6. március
  7. napján lefolytatott ellenőrzés alapján az elsőfokú hatóság 4520848923 számú határozatával megállapította, hogy a felperes fémkereskedelmi törvénysértést követett el, és kötelezte a felperest arra, hogy a közléstől számított 30 napon belül a jogsértést szüntesse meg, a fémkereskedelemről szóló
  8. évi CXL. törvény
  9. §

(8)bekezdése alapján bírság kiszabását mellőzte. [2] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2234758235 számú másodfokú határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. Kúria I.Kpkf.35.230/2022/4 3 [3] A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, tárgyalás tartását kérte. A bíróság
  1. augusztus
  2. napjára az ügyben tárgyalást tűzött ki, mely tárgyalást a
  3. sorszámú végzésében a felperes kérelmére
  4. november
  5. napjára elhalasztotta. Az idéző végzés
  6. szeptember
  7. napján „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza. A felperes
  8. november
  9. napján kelt,
  10. számú beadványában bejelentette, hogy a tárgyaláson megjelenni nem tud, kérte a tárgyalás elhalasztását. Az alperes a per érdemi tárgyalását kérte. [4] A bíróság a pert érdemben tárgyalta és
  11. november
  12. napján kelt, 11/II. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. [5] Az elsőfokú bíróság
  13. sorszámú végzésével elutasította a felperes
  14. november
  15. napján megtartott tárgyalást kitűző
  16. számú idéző végzés szabálytalan postai kézbesítésére vonatkozó kifogását, melyet a felperes fellebbezése folytán eljárt Kúria Kpkf.V.40.033/2021/
  17. számú végzésével hatályon kívül helyezett. A Kúria végzése alapján a bíróság a felperes által előterjesztett igazolási kérelmet megvizsgálta és
  18. számú végzésében az igazolási kérelmet elutasította, melyet a felperes fellebbezése folytán eljárt Kúria Kpkf.V.35.359/2021/
  19. számú végzésével helybenhagyott. [6] A felperes
  20. február
  21. napján igazolási kérelmet terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy a
  22. november
  23. napján megtartott tárgyaláson önhibáján kívül megjelenni nem tudott. A bíróság
  24. számú végzésével a felperes igazolási kérelmét jogerősen visszautasította. [7] Ezt követően a felperes személyesen
  25. november
  26. napján
  27. számon és
  28. november
  29. napján jogi képviselője útján elektronikus úton
  30. számon tartalmában megegyező újabb igazolási kérelmeket nyújtott be arra vonatkozóan, hogy a
  31. november
  32. napján megtartott tárgyaláson önhibáján kívül, derékfájása miatt nem tudott megjelenni, mozgásában korlátozott volt, az ülés és az állás is fájdalmat okozott számára. Kifejtette, hogy a tárgyalásról utólag,
  33. november
  34. napján szerzett tudomást, mivel a posta nem kézbesítette az idézést. Beadványában kérte a tárgyalás megismétlését és a 11/II. számú ítélet hatályon kívül helyezését. Kérelméhez csatolta
  35. szeptember
  36. napján kelt MRI leletét, valamint egy
  37. november
  38. napján kelt ambuláns lapot. Az elsőfokú bíróság döntése [8] Az elsőfokú bíróság a felperes igazolási kérelmét visszautasította. Utalt a közigazgatási perrendtartásról szóló
  39. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  40. §
(1)Kúria I.Kpkf.35.230/2022/4 4 bekezdésére, mely kimondja, hogy az igazolási kérelmet az elmulasztott határnaptól, vagy az elmulasztott határidő utolsó napjától számított 15 napon belül lehet előterjeszteni. Ha a mulasztás később jut a félnek vagy képviselőjének tudomására, vagy az akadály később szűnik meg, az igazolási kérelem előterjesztésének határideje a tudomásszerzést vagy akadály megszűnését követő napon kezdődik, azonban a mulasztástól számított 3 hónap eltelte után igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet. Hangsúlyozta, hogy az igazolás elsődleges objektív határideje a mulasztástól számított 15 nap, a határidő számítás általános rendelkezései szerint számítandó. Az igazolási kérelem előterjesztésére a törvényalkotó írt egy szubjektív határidőt és egy objektív határidőt, melyen túl igazolásra nincs lehetőség. [9] Rögzítette, hogy a 9. számú végzést kézbesítő küldemény 2020. szeptember 18. napján „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza, melyet a Kp. 36. §
(1)bekezdés c) pontja alapján alkalmazandó Pp. 137. §
(2)bekezdése alapján
  1. szeptember
  2. napján kézbesítettnek kellett tekinteni. A felperes által
  3. február
  4. napján benyújtott igazolási kérelmét az elsőfokú bíróság már a
  5. számú végzésében annak elkésettsége okán jogerősen visszautasította. A
  6. november
  7. napján benyújtott újabb igazolási kérelemben a felperes által sem vitatottan az idéző végzésről már
  8. november
  9. napján tudomást szerzett, erre figyelemmel a kézbesítési kifogás benyújtásának határideje
  10. december
  11. napja volt, a Pp.
  12. §
(1)bekezdés szerinti objektív 3 hónapos határidő pedig
  1. február
  2. napján járt le, vagyis ezen határidőt követően igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni. Mindezekre figyelemmel a bíróságnak mérlegelés nélkül vissza kellett utasítani az igazolási kérelmet, nincs jogszerű lehetőség arra, hogy a kérelemben előadott indokok alapján a kérelemnek az önhiba hiányának a valószínűsítésére való alkalmasságát vizsgálja. A felperes fellebbezése és az alperesi észrevétel [10] A felperes fellebbezésében kérte az elsőfokú végzés megváltoztatását és az igazolási kérelem teljesítését, másodlagosan a jogszabálysértő végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítását. [11] Álláspontja szerint az igazolási kérelem visszautasítása sérti a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló
  3. évi LVIII. törvény
  4. §-ában foglaltakat, mely kimondja, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt a kézbesítés tekintetében a kézbesítési kifogás, valamint a veszélyhelyzet ideje alatti mulasztás igazolása iránti kérelem előterjesztésének törvényben meghatározott határidejébe a veszélyhelyzet időtartama nem számít bele. A fenti törvény a 40/
  5. (III. 11.) Kormányrendelet által kihirdetett veszélyhelyzet megszűnésekor lépett hatályba, azaz
  6. június 18-tól. [12] Hangsúlyozta, hogy a 478/
  7. (XI. 3.) Kormányrendelet
  8. szeptember 4-től újabb veszélyhelyzetet hirdetett. A per tárgyalására a veszélyhelyzet időtartama alatt került sor, arról való tudomásszerzés
  10. 24-én történt, ami szintén a veszélyhelyzet idejére Kúria I.Kpkf.35.230/2022/4 5 esett. Ezért a 15 napos igazolási kérelem beadására nyitva álló határidő nem telt még el, se a tárgyalás napjától, se a tárgyalásról való tudomásszerzés napjától, mert még mindig veszélyhelyzet áll fenn. Ezért a végzés helytelenül állapította meg, hogy az igazolási kérelem elkésett. Nézete szerint az igazolási kérelem 3 hónapos kiterjesztett beadhatósági határideje a jelenlegi veszélyhelyzet majdani megszűnésétől kezdve számítandó. [13] Arra is hivatkozott, hogy a Kpkf.V.35.359/2021/
  11. számú végzéssel elbírált igazolási kérelemhez képest ez az igazolási kérelem tartalmilag más, ezért nincs jelentősége annak, hogy korábban a bíróság nem adott helyt az igazolási kérelmének. Előadta, hogy a
  12. február
  13. napján beadott igazolási kérelmet elbíráló végzés is fellebbezhető lett volna jelen indokolás alapján, csak akkor még nem szerzett tudomást a
  14. évi LVIII. törvény rendelkezéseiről. Az elsőfokú bíróság az igazolási kérelem visszautasítása okán az igazolási kérelemben foglaltakat érdemben nem bírálta el, annak érdemi elbírálása során méltányosan köteles eljárni, ezért annak helyt kellett volna adni. [14] Az alperes észrevételt nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [15] A fellebbezés alaptalan. [16] A Kúria a Kp.
  15. §
(3)bekezdés szerint alkalmazandó 108. §
(1)bekezdése szerint az elsőfokú bíróság végzését a fellebbezés keretei között bírálta felül. [17] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül utasította vissza annak elkésettsége okán a felperes tárgyalás elmulasztása miatt előterjesztett igazolási kérelmét. A felperes maga is elismerte beadványaiban, hogy
  1. november
  2. napján szerzett a mulasztásról tudomást, így helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az igazolási kérelem benyújtásának határideje
  3. december
  4. napja volt. [18] A felperes alapvetően a Pp.
  5. §
(1)bekezdése szerinti objektív 3 hónapos határidő leteltét vitatta, állítva, hogy a
  1. évi LVIII. törvény
  2. §-ából következően a veszélyhelyzet ideje alatti kézbesítés tekintetében a kézbesítési kifogás, valamint a veszélyhelyzet ideje alatti mulasztás igazolása iránti kérelem előterjesztésének törvényben meghatározott határidejébe a veszélyhelyzet időtartama nem számít bele. Miután a 478/
  3. Kormányrendelet
  4. november
  5. napjától ismételt veszélyhelyzetet rendelt el és annak megszüntetésére csak
  6. február
  7. napjával került sor, így az igazolási kérelem határideje nem múlt el. Kúria I.Kpkf.35.230/2022/4 [19] 6 A Kúria nem osztja ezt a felperesi jogi érvelést. [20] A felperes által hivatkozott, a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló
  8. évi LVIII. törvény
  9. § kimondja, hogy e törvény alkalmazásában veszélyhelyzet: a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/
  10. (III. 11.) Kormányrendelet szerinti veszélyhelyzet. A
  11. § valóban a veszélyhelyzet ideje alatti kézbesítés tekintetében a kézbesítési kifogás és a mulasztás igazolás iránti kérelem előterjesztésének törvényben meghatározott határidejére rendelkezik akként, hogy a veszélyhelyzet időtartama nem számít bele. Ugyanakkor az
  12. § kifejezetten meghatározza, hogy mely Kormányrendelet által kihirdetett veszélyhelyzet időtartamáról van szó. Ez pedig a
  13. március
  14. napjával elrendelt és
  15. június
  16. napjáig tartó időszakig tartó veszélyhelyzetre írta elő a határidő számítás eltérő szabályait. Ezt követően a törvény nem került módosításra, kiegészítésre, és azt nem terjesztették ki a 478/
  17. (XI. 3.) Kormányrendelettel
  18. november
  19. napján hatályba lépett és a 282/
  20. (VI. 17.) Kormányrendelettel
  21. július
  22. napjával megszüntetett veszélyhelyzet időtartamára. [21] Ebből következően a
  23. november
  24. és
  25. napján benyújtott igazolási kérelem határidejének számítására nem volt kihatással, vagyis helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a Pp.
  26. §
(1)bekezdés szerinti objektív 3 hónapos határidő
  1. február
  2. napján lejárt. Önmagában az a körülmény, hogy más jogszabályok a veszélyhelyzet újbóli kihirdetéséről, így annak meghosszabbodásáról rendelkeztek, nem érintették a törvény időbeli hatályát, alkalmazhatósága időkorlátját. Tévesen hivatkozott tehát az felperes arra, hogy nem volt helye az igazolási kérelme visszautasításának. [22] A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy a fellebbezéssel támadott végzés nem volt jogszabálysértő, így azt a Kp.
  3. §
(5)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. A döntés elvi tartalma [23] A mulasztás igazolására nyitva álló 15 napos szubjektív és 3 hónapos objektív határidő az elmulasztott cselekmény időpontjától számítandó, a 40/
  1. (III. 11.) Kormányrendelet 282/
  2. (VI. 17.) Kormányrendelettel történő hatályon kívül helyezésével nem volt olyan előírás hatályban, amely a veszélyhelyzet ideje alatti mulasztás igazolása iránti kérelem előterjesztésének törvényben meghatározott határidejét meghosszabbította volna. Záró rész Kúria I.Kpkf.35.230/2022/4 [24] el. 7 A Kúria a fellebbezést a Kp.
  3. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta [25] Az alperes észrevételt nem terjesztett elő, másodfokú eljárásban perköltsége nem merült fel, ezért a Kúria a Kp. 35. §
(1)bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján e körben a döntéshozatalt mellőzte. [26] A felperes személyes költségmentességére tekintettel az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(3)bekezdés d) pontja és 47. §
(1)bekezdés szerint számított mértékű fellebbezési illeték az állam terhén marad, figyelemmel a Pp. 102. §
(6)bekezdésére. [27] A Pp. 101. §
(3)bekezdése értelmében a bíróság az eljárást befejező határozatával rendelkezik a pártfogó ügyvédi díj viseléséről. A felperes sikertelenül fellebbezett, ezért a Kúria a jelen másodfokú eljárás befejezésére tekintettel rendelkezett arról, hogy a fellebbezési eljárásban a pártfogó ügyvéd díját a felperes viseli. A pártfogó ügyvéd díjának megállapításáról a kirendelő hatóság dönt. [28] A Kúria végzése ellen a fellebbezést a Kp. 112. §
(2)bekezdése, a felülvizsgálatot a Kp.
  1. § d) pontja zárja ki. Budapest,
  2. április
  3. Dr. Hajnal Péter s.k. a tanács elnöke Dr. Heinemann Csilla s.k. Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s.k. előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.