Bf.86/2023/25 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésében írt büntethetőséget kizáró ok állt fenn. Az ítélőtábla az ítéletet helyes indokainál fogva helybenhagyta. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.86/2023/

1. szám mint másodfokú bíróság A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
2. szeptember hó
3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t: Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt Terhelt1 ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
4. február
5. napján kihirdetett 25.B.509/2021/
6. számú ítéletét helybenhagyja. A vádlott bűnügyi felügyeletének és távoltartásának utolsó napja
7. február 13., az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes kényszergyógykezelés alatt állt. A másodfokú eljárásban felmerült 19.200,- (tizenkilencezer-kettőszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Fővárosi Törvényszék a
8. február
9. napján kihirdetett 25.B.509/2021/
10. számú ítéletével Terhelt1 vádlottat az ellene emberölés bűntettének kísérlete [Btk. 160.§

(1)bekezdés] és testi sértés bűntette [Btk. 164.§

(1)bekezdés,

(3)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette és elrendelte a kényszergyógykezelését. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. [2] Az ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be eltérő minősítés és a kényszergyógykezelés alkalmazásának mellőzése érdekében fellebbezést. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.86/2023/25-II 2 [3] A védő fellebbezésének indokolásában előadta, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási törvény szem előtt tartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, a bizonyítékokat teljes körben beszerezte és feltárta, azonban azokat nem megfelelően értékelte. [4] Az ügy érdemi elbírálása szempontjából releváns adatot nem, némely adatot iratellenesen rögzített az ítéletben, továbbá tévesen következtetett tényből tényre. [5] Osztotta az ítéleti tényállás

1. oldal
2. bekezdésére vonatkozó fellebbviteli főügyészségi indítványt, mely szerint a tényállás kiegészítendő azzal, hogy miután a vádlott odament tanú3 sértetthez, őt meg is próbálta rúgni. A támadás rúgással történő megkezdésének ténye megállapítást nyert a bizonyítási eljárás során, annak jelentősége van az elkövetési körülmények vizsgálata körében is, ezért a tényállás pontosítása, fentiek szerinti kiegészítése indokolt. [6] Az ítéleti tényállást a védő iratellenesnek is minősítette, mert nem támasztja alá bizonyíték azon ítéleti ténymegállapítást, hogy Terhelt1 vádlott kiabálva ment oda tanú3 sértetthez. [7] A terhelt szándékára tett tényközlésével, miszerint azért ment oda a sértetthez, hogy „a nála lévő késsel – akár a sértett életét is kioltva – több esetben megszúrja őt”, a védő nem értett egyet. [8] Álláspontja szerint iratellenes a tényállás abban a részében is (
3. oldal
4. bekezdés), hogy „legkevesebb hét alkalommal megszúrta, illetve megvágta a sértettet”. Ezzel ellentétes adatok szerepelnek az igazságügyi szakértői véleményekben, vágási, szúrási sebzések nem kerültek megállapításra, hanem metszett, illetve szúrt-metszett, mely az ítélet
5. oldalán is szerepel, így a bíróság indokolása ellentétes az általa megállapított tényállással. [9] A törvényszék tévesen jutott arra a következtetésre, hogy Terhelt1 vádlott előre látta és előre kellett látnia, hogy a sértett halála is reálisan bekövetkezhet. [10] A 3/
6. Büntető jogegységi határozat alapján az emberölési szándék feltételezéséhez elegendő, ha a tettes tudatában van annak a lehetőségnek, hogy az áldozat halála bekövetkezhet, és abba belenyugszik. [11] Az emberölésnek ugyan vannak tipikus eszközei, azonban nem kerülhet ugyanazon megítélés alá egy 32 mm pengehosszúságú bicska, mint például egy fejsze. A vádlott által az elkövetéshez használt kés nem tipikus eszköze az emberölésnek, különösen veszélyes eszköznek nem tekinthető, így jellegénél fogva emberölésre irányuló szándékra nem feltétlenül enged következtetni. [12] Az elkövetés módja kapcsán az ítélet rögzítette, hogy a vádlott hirtelen, nagy erővel rontott a sértettre, legalább öt szúrási eseménynek megfelelő cselekménysort indított. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.86/2023/25-II 3 Az igazságügyi fizikus, valamint az orvosszakértői vélemény alapján nem cáfolható, hogy a vádlott kis-, közepes erővel okozta a sérüléseket. A szakvélemény szerint ahhoz, hogy a szúrás létfontosságú szerveket elérjen, és ezáltal életveszélyes állapot vagy halál bekövetkezhessen, közepes erőkifejtés kell. (
7. június
8. napján kelt kiegészített szakvélemény
9. oldala, vélemény
10. pontja) [13] Mindez azt is jelenti, hogy kis erejű behatás nem, csak közepes erőkifejtés okozhatott volna reálisan súlyosabb, akár halált eredményező sérülést, bár a testtájék alkalmas volt, még a kés is alkalmas lehet, de kis erőkifejtéssel, amelyet a vádlott tanúsított, alkalmatlan súlyosabb sérülések okozására. [14] A védő vitatta, hogy célzott támadásnak minősíthetőek a vádlott mozdulatai. A cselekmény csupán néhány másodpercig tartott, ezt a bizonyítás tárgyává tett, tárgyaláson megtekintett kamerafelvétel is bizonyítja. A vádlotti cselekmény a megállapított ítéleti tényállással ellentétben nem azzal indult, hogy rögtön a késsel, célzottan rátámadt a sértettre, hanem azzal, hogy először megpróbálta megrúgni a sértettet, ez azonban nem sikerült. [15] A sérülések helye és jellege tekintetében ugyancsak hiányos adatokra támaszkodva, téves következtetést vont le a törvényszék. A beszerzett orvosi dokumentáció, amelyből a szakértő dolgozott, nem tartalmaz pontos információkat, nem lehet megállapítani, hogy a sértett milyen jellegű sérüléseket szenvedett. [16] A dokumentumok alapján kijelenthető, hogy a sérülések többnyire csak felületesek voltak, két esetben merült fel életfontosságú szervek közelsége, ennek távolsága azonban a szakértő által is csak becsléssel, nem konkrét méréssel került meghatározásra. [17] Az ítéleti tényállás hibásan rögzítette, hogy a vádlott legkevesebb hét alkalommal megszúrta, illetve megvágta a sértettet a nyaka bal oldalán, a tarkótájékon, a bal vállán, a baloldali kulcscsont és a baloldali lapocka vetületében. [18] Az igazságügyi orvosszakértő félreérthető terminológia használat miatt, a sebjellemzők dokumentációja hiányában az orvosi dokumentumban leírt sérülésekről csupán valószínűségi véleményt adhat. Ezek többnyire metszett sérülések voltak, 2 esetben szúrtmetszett, melyek a hadonászó, vaktában tett mozdulatokat támasztják alá, valamint a kisebb erőkifejtést. [19] Az elkövetési magatartás eredménye, vagyis az, hogy a sértett milyen sérülést szenvedett, ugyancsak következtetési alap lehet. A szakvélemény, illetve az orvosi dokumentáció alapján is egyértelműen 8 napon belül gyógyuló, ténylegesen 6-7 nap gyógyulási idejű, könnyű testi sérülések keletkeztek. [20] A szakértő szerint van olyan sérülés is, amely a kés fonákjától származhat, mely szintén a szándék hiányára utal. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.86/2023/25-II 4 [21] Az elkövető kijelentéseinek ugyancsak jelentőségük lehet az elkövetéskor fennállott szándék megállapításánál. Senki sem számolt be arról, hogy a vádlott bármilyen kijelentést tett volna a sértett felé a támadást megelőzően vagy akár azt követően. A sértett sem állított ezzel ellentéteset, illetve megerősítette, hogy fülhallgató volt a fülében, ezért azt nem is hallhatta. Ez is alátámasztja, hogy ölési szándékra utaló kijelentés nem került megállapításra. [22] További fontos körülmény, melyre az ítélet is kitért, hogy a nyomozati szakban a terhelt azon kijelentése, miszerint az sem érdekelte volna, ha a sértett meghal, a szakvéleményben megállapított betegsége ismeretében nem tekinthető figyelembe vehető vallomásnak. Megállapította a szakértő azt is, hogy a vádlott a vallomástétel idején nem volt képes a valóságnak megfelelően felidézni az akkori gondolatait. Ennek ellenére az ítélet
11. oldal utolsó bekezdésében a bíróság arra utal, hogy e gondolat tükrözi a vádlott akkori gondolatait. [23] A védő logikátlannak tartotta a bíróság azon következtetését, hogy a vádlott közömbösséget mutatott, mivel nem próbálta meg felmérni a sértett sérüléseit és nem nyújtott számára elsősegélyt. A kamerafelvétel, tanú1 tanú és a sértett saját nyilatkozata alapján sem volt olyan állapotban, hogy elsősegélyben kellett volna részesíteni. Szemmel látható sérülései nem voltak ekkor, nem vérzett, látható panasza nem volt. A III. számú Büntető Elvi Döntés értelmében az alanyi tényezőkből nem, csupán a tárgyi tényezőkből lehet következtetést vonni a cselekmény helyes minősítésére. [24] A vádlott által használt eszköz, a kifejtett erőbehatások intenzitása, a sérülések jellege, büntetőjogi gyógytartama együttesen ölési szándékot nem igazolnak. Az ítélet a Be.
12. §

(2)bekezdés d) pontja alapján megalapozatlan. [25] A védői álláspont szerint az elsőfokú bíróság a törvénynek megfelelően döntött, amikor Terhelt1 vádlottat a Be. 556. §

(1)bekezdése d) pontja alapján felmentette az ellene emelt vád alól, figyelemmel arra, hogy a vádlott büntethetőségét a Btk. 17. §

(1)bekezdése szerint a kóros elmeállapota kizárja. [26] Egyetértett azzal, hogy a bírói gyakorlat egységes atekintetben, hogy a vádbeli cselekmény átminősítésének a bíróság által a törvényes felmentés miatt nincsen helye. Ugyanakkor álláspontja szerint a

1. tényállási pontban írt cselekmény bűnösség megállapítása esetén helyesen felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntettének minősülne. [27] A kényszergyógykezelés konjunktív feltételei közül a bűnismétlés veszélye nem szakkérdés, hanem jogkérdés, és az nem áll fenn a vádlott személyi körülményei, előélete és a büntetőeljárás alatt tanúsított magatartása alapján. [28] Az enyhébb minősülésre tekintettel pedig a védő vitatta azt is, hogy a büntethetőség esetén egy évnél súlyosabb szabadságvesztést szabna ki a bíróság. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.86/2023/25-II 5 [29] Indítványozta, hogy az ítélőtábla az ítélet megalapozatlanságát küszöbölje ki, a vádlott
2. tényállásban írt cselekményét felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntettének minősítse, a kényszerintézkedést mellőzze. [30] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.796/2022/
3. átiratában az ítélet helybenhagyását indítványozta. [31] Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat teljeskörűen beszerezte és megvizsgálta, a tényállás-tisztázási kötelezettségének eleget tett, azonban a tényállás
4. oldal
5. bekezdését kiegészítendőnek tartotta azzal, hogy miután a vádlott kiabálva odament tanú3hez, őt meg is próbálta rúgni. [32] Ítéletszerkesztési hiba folytán a törvényszék a vádlott elmeállapotára vonatkozó ténymegállapításokat a történeti tényállásban szerepeltette, melyeket az irányadó gyakorlatnak megfelelően a személyi részbe szükséges átemelni. [33] Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének magas színvonalon eleget tett, valamennyi tárgyalás anyagává tett bizonyítékot egyenként és összességében értékelt, bizonyítékértékelő tevékenysége logikus és ésszerű, iratellenes megállapítást nem tartalmaz. [34] A megállapított tényállás alapján a törvényszék okszerűen mentette fel a vádlottat az ellene emelt vádak alól. [35] A bűncselekmény minősítése az anyagi jogi szabályoknak megfelel. Az emberölés és a testi sértés elhatárolása kapcsán maradéktalanul figyelembe vette a 3/
6. BJE-ben felállított szempontrendszert, gondosan vizsgálta azokat az alanyi és tárgyi körülményeket, amelyek alapján az elkövetői tudattartalom megállapítható. A beszámíthatóságot kizáró kóros elmeállapotú vádlott esetében a bíróságnak döntően az elkövetés konkrét tárgyi körülményei alapján kell állást foglalnia a cselekmény jogi minősítése körében (BH.1992.217.) [36] A vádlott az élet kioltására alkalmas eszközzel támadta meg a sértett köztudomás szerint létfontosságú testtájékait, ahol külön-külön is olyan sérüléseket okozott, amelyek önmagukban is a sértett halálát eredményezhették volna, mely a sértett védekező magatartása és a szerencsés véletlen folytán maradt el. Cselekményével a vádlott tanú1 közbeavatkozására hagyott fel, majd a sértett irányába közömbösséget mutatva távozott a helyszínről. Mindezek alapján a törvényszék helyesen következtetett arra, hogy a
7. tényállási pont tekintetében a vádlott eshetőleges ölési szándéka fennállt. [37] A vádlott kóros elmeállapota folytán nem büntethető, a kényszergyógykezelés konjunktív feltételei fennállnak. Az elsőfokú bíróság az egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozó rendelkezései is törvényesek. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.86/2023/25-II [38] 6 Indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét hagyja helyben. [39] A másodfokú nyilvános ülés telekommunikációs eszköz használatával került megtartásra, Via Video rendszer útján. A vádlott nem kívánt felszólalni, védője az írásbeli fellebbezés indokolásban írtakat tartotta fenn. [40] A vádlott az utolsó szó jogán megtett nyilatkozatában megbánásának adott hangot, ismételten hangsúlyozta, hogy a tényállás
8. pontjában írt cselekmény esetében a sértett életét nem akarta kioltani. [41] A fellebbezések nem megalapozottak. [42] A másodfokú bíróság a Be. 590.§

(1)és

(2)bekezdése alapján a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. [43] A felülbírálat a fellebbezések irányára tekintettel teljeskörű, így az ítélőtábla vizsgálta az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a felmentésre, a bűncselekmény minősítésére, az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását arra tekintet nélkül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. [44] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartotta, valamennyi szükséges bizonyítékot beszerezte, és azokat értékelte. [45] Törvényesen zárta ki a bizonyítékok közül szakértő4 igazságügyi elmeorvosszakértő és Kulger Gyöngyi klinikai szakpszichológus szakvéleményét, mert az nem felelt meg a 31/2008. (XII.31.) IRM rendelet 17.§

(1)bekezdésében írtaknak, majd pedig a már a jogszabályoknak mindenben megfelelő szakvélemény megállapításai alapján törvényesen rendelkezett a vádlott beismerő nyilatkozatát elfogadó végzésének hatályon kívül helyezéséről. [46] Az ítélőtábla egyetértve az ügyészi indítvánnyal a vádlott elmeállapotára vonatkozó megállapítást (ítélet

1. oldal utolsó bekezdés) a személyi részbe emeli át. [47] Az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítékokat feltárta, és azokat ítéletében részletesen, egyenként és egymással is összevetve értékelte, az általa megállapított tényállás azonban a
2. tényállási pont tekintetében a Be. 592.§

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pontjai alapján Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.86/2023/25-II 7 részben megalapozatlan, ugyanis részben hiányos, részben pedig ellentétes az ügyiratok tartalmával. [48] Ez a részbeni megalapozatlanság a másodfokú eljárásban a Be. 593.§

(1)bekezdés a) pontja – a rendelkezésre álló iratok tartalma – alapján kiküszöbölhető volt az alábbiak szerint: [49] A

1. oldal
2. bekezdésében a zsebkés pengehosszúságát 55 milliméterre pontosítja, a „legkevesebb” szót mellőzi. [50] A
3. oldal
4. bekezdését azzal egészíti ki, hogy a nyakon lévő ferde lefutású kb. 10 centiméteres metszett sebzés elülső vége a fő nyaki verőér vetületében volt, mélységét tekintve attól néhány milliméternyire helyezkedett el. [51] A bal lapocka csúcstól mediálisan elhelyezkedő kb. 2 centimétere szúrt seb szúrcsatornája a lapocka külső éle és a széles hátizom belső széle között a csontos mellkasfal külső felszínéig hatolt. A szúrcsatorna legalább 2,5-3 centiméter lehetett. Ezen sérülés vetületében a szív és a bal tüdő, mint életfontos szervek találhatók, ezek a szúrcsatorna végétől legfeljebb 1 centiméterre lehettek. [52] A
5. oldal
6. bekezdésének első mondatát akként pontosítja, hogy az elszenvedett sérülések gyógytartama külön-külön és együttesen is nyolc napon belüli, de a sértett nyakának bal oldalán lévő sérüléssel összefüggésben a nagy nyaki érképlet sérülése, vagy a hát bal oldalán a lapocka széle mellett lévő szúrt-metszett sérüléssel összefüggésben a mellüreg megnyílása és a tüdő vagy szív szúrt sérülése bekövetkezésének reális lehetősége fennállt, mely a sértett halálát okozhatta volna. [53] Az így pontosított és kiegészített tényállás már megalapozott, így az a felülbírálat alapját képezte. [54] Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségét minden részletre kiterjedően példás alapossággal teljesítette. Számot adott arról, hogy mely bizonyítékot miért fogadott el, melyiket milyen okból vetett el. [55] Az ügyész által indítványozott
7. oldal
8. bekezdésbe foglalandó vádlott részéről történő rúgásra nem állt rendelkezésre bírói bizonyosságot megalapozó adat. A sértett a nyomozás során
9. július hó
10. napján tett vallomásában még valóban állította, hogy a cselekménysor elején a vádlott az egyik lábával meg akarta rúgni, a tárgyalási szakban ilyen kijelentése már nem volt, a vádlott sem tett ilyen tartalmú vallomást, a kamerafelvétel adatai sem támasztják alá e tényt, és tanú1 tanú sem állította. Megjegyzendő, hogy a rúgás a vád tényei között sem szerepel. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.86/2023/25-II 8 [56] Ugyanakkor a tényállás - szemben a védői érveléssel – helyesen tartalmazza, hogy a vádlott kiabálva ment oda a sértetthez, az ezt alátámasztó bizonyítékok rendelkezésre állnak. A sértett a
11. július 14-i, az eset után közvetlenül tett vallomásában ezt állította, e vallomását a tárgyaláson fenntartotta. Arra, hogy mit kiabált a vádlott, már a nyomozás során sem emlékezett, a tárgyaláson pedig úgy nyilatkozott, hogy már nem tudja, hogy elhangzott-e valami a vádlott részéről (
12. jkv). A sértett fülhallgatóval a fején is észlelhette, hogy a vádlott kiabál. Arra nem folyt bizonyítás, hogy milyen hangos zenét hallgatott, másrészt a vádlott szájmozgását is láthatta, így a kiabálás tényállásban rögzítésének a mellőzésére nem volt indok, de az a minősítés szempontjából jelentőséggel sem bír a kiabálás tartalmának ismerete nélkül. [57] Az elsőfokú bíróság helytállóan alapította a tényállást a sértett és tanú1 vallomására, a kamerafelvételekre, valamint a beszerzett szakértői véleményekre alapítva, ezen bizonyítékok egymással összhangban álltak. [58] A kés pengehosszúságának pontosítására a másodfokú eljárásban azért volt szükség, mert a vérelőpróba csak a hosszabb pengén jelzett pozitivitást. (Szemle jegyzőkönyv
13. november 12.) [59] A sértett sérüléseinek szakvéleménye alapján került sor. pontosítására szakértő1
14. június 2-i [60] A szakértő a
15. február 17-án kelt szakvéleményének
16. oldalán rögzítette, hogy a sértett sérüléseit 7 rendbeli kis-közepes erejű, az erőbehatást közvetítő valamilyen éllel -heggyel bíró eszköz éle, hegye által közvetített kis-közepes erejű erőbehatásra keletkeztek, így a tényállásban a hét alkalommal történő megvágás-megszúrásra utalás helytálló, azonban a legkevesebb szó mellőzendő volt, mert további szúrásra, vágásra a szakvélemény nem vont következtetést. [61] Osztotta az ítélőtábla azon védői érvelést, hogy a vádlott szakvéleményben megállapított elkövetéskori elmeállapotára figyelemmel az általa elmondottak nem vehetők figyelembe, melyet a törvényszék is rögzített ítélete
17. oldal utolsó bekezdésében. Erre tekintettel az a ítélet
18. oldal utolsó bekezdésében írt kijelentésére utalást, mely a törvényszék megítélése szerint tükrözte akkori gondolatait, valamint a
19. oldal utolsó bekezdésében a vádlotti kijelentésekre utalást az ítélőtábla mellőzi. [62] Az ítélőtábla megállapította, hogy a tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a vádlott cselekményeit. [63] Elöljáróban a védői hivatkozás kapcsán megjegyzi az ítélőtábla, hogy büntethetőségi akadály fennállása esetén a vádlottat azon bűncselekmény miatt emelt vád alól kell felmenteni (vagy a vele szemben indított eljárást megszüntetni), amelynek a magatartás az említett akadály hiányában - büntetőjogilag helyesen minősülne (BH
20. 351.), a bíróság ugyanis a vádban írt tényállásról dönt, a minősítés nem köti. Ennek jelen esetben azért is Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.86/2023/25-II 9 döntő jelentősége van, mert a cselekmény helyes minősítésétől függ, hogy fennállnak-e az intézkedés alkalmazásának a feltételei. [64] Az
21. tényállási pont tekintetében a szakvélemény alapján egyértelmű volt a nyolc napon túl gyógyuló sérülés, ennél súlyosabb eredménnyel azonban nem kellett számolni. [65] A
22. tényállási pont tekintetében az elsőfokú bíróság példaszerűen elemezte a 3/
23. Büntető Jogegységi Határozatban írtaknak megfelelően a bűncselekménynek az alanyi és főleg a tárgyi körülményeit, helytállóan fejtette ki azt is, hogy az elmeorvosszakértői véleményre figyelemmel a vádlott vallomása a szándéka körében nem vehető figyelembe. Mindenben egyetértett az ítélőtábla az ott kifejtettekkel, a bántalmazás eszköze – különösen a hosszabb pengével – vitán felül alkalmas volt élet kioltására, a vádlott által támadott testtájék még a vádlotti elmeállapot mellett is köztudomásúan életfontosságú szervek közelében van. A szakértő a kiegészítő véleményében megerősítette, hogy a nyakon levő ferde lefutású kb. 10 centiméteres metszett sebzés elülső vége a fő nyaki verőér vetületében volt, mélységét tekintve attól néhány milliméterre helyezkedett el, míg a tárgyaláson hozzátette, hogy a bal lapocka csúcstól mediálisan elhelyezkedő kb. 2 centiméteres szúrt seb szúrcsatornája a lapocka külső éle és a széles hátizom belső széle között a csontos mellkasfal küldő felszínéig hatolt, az legalább 2,5-3 centiméterre lehetett. Ezen sérülés vetületében a szív és a bal tüdő található, a szúrcsatorna végétől legfeljebb 1 centiméterre. Ha az eszköz nem ferdén hatol be a mellkasba, akkor elérhette volna a mellüreget, a szívet vagy a tüdőt. Közepes erejű szúrás mellett reális veszély van arra, hogy a penge akár a sértett tüdejét, akár a szívét elérje még a 32 milliméteres pengehosszúság esetén is. Ennek alapján tehát látható, hogy még az adott erőbehatás mellett is csupán a véletlenen múlt a halálos eredmény elmaradása, és a bántalmazás eszköze, a bántalmazott testtájék és az alkalmazott erőbehatás mellett a vádlott tudatának át kellett fognia ennek lehetőségét, és ebbe belenyugodva követte el a sértett bántalmazását. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a vádlott hét esetben ejtett az élet kioltására alkalmas eszközzel sérülést, melyből kettő is halálos eredményhez vezethetett volna. A bántalmazás ilyen módja tekintetében plasztikusan fogalmazott a sértett: „a vádlott nem célzott, ahol talált, oda szúrt, össze-vissza szúrt” (
24. jkv.
25. oldal), tehát belenyugodott abba, hogy a szúrások-vágások életfontosságú szerveket érhetnek. [66] Az igazságügyi elmeorvosszakértői vélemény alapján helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság a Btk. 17.§

(1)bekezdésében írt büntethetőséget kizáró okra. [67] Abban is helyesen foglalt állást, hogy a kényszergyógykezelés Btk. 78.§ában írt feltételei fennállnak. [68] A hasonló cselekmény jövőbeni elkövetésének veszélye kapcsán nem értett egyet az ítélőtábla azzal a védői érveléssel, mely szerint ez jogkérdés lenne, és ennek hiánya levezethető. [69] Egyrészt a 31/2008. (XII.31.) IRM rendelet 17.§

(1)bekezdés b) pontja alapján a szakértő értékeli azt is, hogy a terhelt elmeállapotánál fogva tartani kell-e attól, hogy újabb bűncselekményt fog elkövetni, ez a jogszabályhely tehát a szakértő kompetenciájába Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.86/2023/25-II 10 utalja ezt a kérdést, másrészt a jelen két tényállási pont összevetéséből is következik a bűnismétlés reális veszélye, hiszen az

1. pontban írt cselekményt követő bő félévvel később követte el a vádlott a
2. pontban írtat. [70] Tekintettel a cselekmények helyes minősítésére, az egy évet meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabásának indokoltsága vitán felüli, ahogy azt a törvényszék is helyesen kifejtette. [71] A konjunktív feltételek együttes fennállása esetén a kényszergyógykezelés elrendelése kötelező, így az elsőfokú bíróság intézkedése törvényes. [72] Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek, így azt a másodfokú bíróság nem érintette. [73] A fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 599.§

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen a Be. 605.§

(1)és

(4)bekezdése alapján helybenhagyta. [74] Az ítélőtábla rögzítette azt az időtartamot, amelyet a vádlott előzetes kényszergyógykezelés hatálya alatt töltött, valamint a bűnügyi felügyelet és a távoltartás utolsó napját. [75] A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget az ítélőtábla megállapította, azt a Be. 575.§

(1)bekezdése alapján az állam viseli. Budapest,

1. szeptember hó
2. napján dr. Magócsi István dr. Fatalin Judit dr. Kósa Zsuzsanna a tanács elnöke előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék 25.B.509/2021/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.86/2023/
4. számú végzésével történt helybenhagyás folytán
5. szeptember hó
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. szeptember hó
8. napján Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.86/2023/25-II dr. Magócsi István a tanács elnöke 11