Pkf.20247/2026/3 – Debreceni Ítélőtábla

(3)bekezdésének utolsó mondata szerint közbenső ítélet esetén a tárgyalás a követelés összegére vonatkozóan csak a közbenső ítélet jogerőre emelkedése után folytatható; amely rendelkezés minden külön bírói intézkedés nélkül megakasztja a tárgyalás folytatását a közbenső ítélet jogerőre emelkedéséig. Ebből következően az eljárás előrehaladásával összefüggésben nincs annak jelentősége, hogy az eljárt bíróság a per felfüggesztéséről rendelkezett, mint ahogyan annak sem, hogy ez ellen a végzés ellen a kérelmező élt-e jogorvoslattal. DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pkf.I.20.247/2026/

1. szám A Debreceni Ítélőtábla a Nahóczky Ügyvédi Iroda (Cím3, ügyintéző: dr. Nahóczky Endre ügyvéd) által képviselt Felperes1 (Cím2.) kérelmezőnek – a dr. Varga István ügyvéd (Cím4.) által képviselt Alperes1 (Cím1) kérelmezett ellen vagyoni elégtétel megfizetésére irányuló nemperes eljárásban a Debreceni Törvényszék 32.Pk.21.682/2025/
2. számú végzése ellen a kérelmezett által
3. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő végzést: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érinti; a fellebbezett részében helybenhagyja. Megállapítja, hogy a meg nem fizetett 11 808 (tizenegyezer-nyolcszáznyolc) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. Ez ellen a végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A tényállás [1] A kérelmezett előtt a kérelmező jogelődje, a cég alperes ellen terjesztett elő keresetet
4. december
5. napján szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt (a továbbiakban: alapeljárás). [2] A kérelmezett a
6. szeptember
7. napján meghozott 3.G.40.765/2017/
8. számú végzésével a
9. szeptember
10. napjára kitűzött tárgyalást hivatalból
11. január
12. napjára halasztotta el, ezt a végzést a kérelmező jogi képviselője
13. szeptember 18-án vette át. [3] A kérelmezett
14. július
15. napján közbenső ítéletet hozott, majd 29-I. számú végzésével a per tárgyalását a közbenső ítélet jogerős befejezéséig felfüggesztette. A Fővárosi Ítélőtábla a
16. február
17. napján meghozott 20.Gf.40.492/2019/4-II. számú közbenső ítéletével a kérelmezett közbenső ítéletét helybenhagyta, amelyet követően a kérelmezett a
18. június
19. napján meghozott
20. számú végzésével a per tárgyalásának felfüggesztését megszüntette és az eljárás folytatását rendelte el. [4] A kérelmezett a
21. február 24-én meghozott 3.G.40.133/2021/
22. számú végzésével szakértői bizonyítást rendelt el és igazságügyi adó-, járulék- és könyvszakértőt Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.247/2026/3 2 rendelt ki, akit e végzésében felhívott arra, hogy szakvéleményét 60 napon belül írásban terjessze elő. A szakértő a kirendelő végzést
23. április 11-én vette át, majd a kérelmezett a
24. augusztus
25. napján meghozott
26. számú végzésével hívta fel a szakértőt, hogy 8 napon belül nyilatkozzon, hogy a szakvéleményt mikorra készíti el, figyelemmel arra, hogy a
27. augusztus
28. napjáig engedélyezett póthatáridő már eltelt. Ezt a végzést a szakértő
29. szeptember 6-án vette át, azonban nem nyilatkozott, majd a kérelmezett a
30. szeptember 27-én meghozott
31. számú végzésével ismételten nyilatkozattételre hívta fel. Ezt követően a szakértő
32. október 14-én terjesztette elő a szakvéleményét. [5] A kérelmezett
33. október
34. napján kelt, a Fővárosi Ítélőtábla a 13.Gpkf.43.014/2024/
35. számú végzésével pontosított határozatával a per tárgyalását az Európai Unió Bírósága előtt C-630/
36. számon folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig fefüggesztette. A kérelmezett a
37. június
38. napján meghozott
39. számú végzésével a per tárgyalásának felfüggesztését megszüntette és az eljárás folytatását rendelte el. [6] A peres eljárás a
40. augusztus
41. napján megtartott tárgyaláson megkötött és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett 3.G.40.184/2025/5-I. számú egyezséget jóváhagyó végzéssel fejeződött be. A kérelem és az ellenirat [7] A kérelmező kérelmében kérte a kérelmezettet a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló
42. évi XCIV. törvény (a továbbiakban: Pevtv.)
43. §-ának

(1)-

(2)bekezdései alapján 1 125 600 forint vagyoni elégtétel megfizetésére kötelezni az alapeljárás

1. december
2. és
3. augusztus
4. napja közötti 2814 napjára tekintettel. Az ellenirat kézhezvételét követően kérelmét leszállítva elismerte, hogy a
5. október
6. és
7. április
8. napja közötti 169 napra nem illeti meg vagyoni elégtétel. [8] A kérelmezett elleniratában a kérelem elutasítását kérte 461 200 forint tekintetében. Az eljárás számított időtartamából a Pevtv.
9. §-ának

(3)bekezdése alapján kérte levonni a

1. július
2. napjától
3. június
4. napjáig tartó 349 napot (a továbbiakban:
5. időszak) azzal, hogy a kérelmezőnek lett volna lehetősége az eljárást felfüggesztő végzés ellen jogorvoslattal élni, azonban ezt nem tette meg, ezen túlmenően a per elbírálásához indokolt volt a per tárgyalásának felfüggesztése a közbenső ítélet jogerőre emelkedéséig az elszámolás körében, figyelemmel a devizahiteles perek kapcsán az Európai Unió Bírósága előtt kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásokra és az elszámolás körében tapasztalható folyamatos joggyakorlat változásokra (10/
6. jogegységi határozat – Jpe.IV.60.030/2025/17.). Szintén a Pevtv.
7. §-ának

(3)bekezdése alapján kérte levonni a

1. október
2. és
3. április
4. közötti 169 napot (a továbbiakban:
5. időszak), mivel az eljárás szünetelt a kérelmező érdekkörében felmerült okból. A Pevtv.
6. §-ának

(4)Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.247/2026/3 3 bekezdése alapján kérte figyelmen kívül hagyni

1. szeptember
2. és
3. január
4. napja között eltelt 132 napot (a továbbiakban:
5. időszak), mivel az
6. évi Pp.
7. §-ának

(1)bekezdése alapján a bíróság hivatalból csak fontos okból, annak megjelölésével halaszthatja el a tárgyalást, ezzel szemben a kérelmezett nem jelölte meg a tárgyalás elhalasztásának okát, a jogi képviselővel eljáró kérelmezőnek pedig a halasztásól való tudomásszerzést követő naptól lehetősége nyílt volna az eljárás elhúzódása iránti kifogás előterjesztésére és a

1. augusztus 22-től
2. október
3. napjáig eltelt 53 napot (a továbbiakban:
4. időszak), mert a szakvélemény elkészültére
5. augusztus
6. napjáig engedélyezett póthatáridő letelt, a szakértő szakvéleményét végül csak
7. október
8. napján terjesztette elő. Kérte ezen túl az eljárás számított időtartamából a Pevtv.
9. §-ának

(5)bekezdése alapján levonni a

1. március
2. és
3. június
4. között eltelt 450 napot (a továbbiakban:
5. időszak), mivel a pert az eljáró bíróság annak érdekében függesztette fel, hogy az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) jogértelmezését figyelembe véve dönthessen a folyamatban lévő ügyben, amely nem jelentette a kérelmező Alaptörvény XXIV. cikk

(1)bekezdésében foglalt jogainak sérelmét és álláspontja szerint a per tárgyalásának fenti indokból történő felfüggesztése nem járult hozzá az eljárás lefolytatásához ésszerűnek minősülő időtartam meghaladásához. Az elsőfokú végzés [9] Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésével kötelezte a kérelmezettet, hogy fizessen meg a kérelmezőnek 1 058 000 forint vagyoni elégtételt és 24 308 forint „perköltséget”. Kötelezte a kérelmezőt, hogy fizessen meg az állam javára 2026 forint eljárási illetéket és megállapította, hogy 31 742 forint meg nem fizetett eljárási illeték az állam terhén marad. [10] Az elsőfokú bíróság az alapeljárás számított időtartamát 2017. december 13. napjától 2025. augusztus 28. napjáig számított 2815 napban határozta meg. [11] Az elsőfokú bíróság a kérelmezettnek az 1. időszak levonásra irányuló kérelmét nem találta alaposnak. Kifejtette, hogy a töretlen bírói gyakorlat szerint a Pevtv. 15. §-ának

(4)bekezdésében írt, az eljárás elhúzódása miatti kifogás benyújtására vonatkozó követelményt nem lehet mechanikusan, formálisan megítélni; a konkrét mulasztás gondos vizsgálatával, egyedileg, a jogintézmény céljával, a sérelem orvoslására alkalmasságával és a féltől elvárható magatartással összefüggésben kell értékelni azt, hogy a kifogás hiánya a kérelmező terhére értékelhető-e. A féltől akkor elvárható az eljárás elhúzódása miatti kifogás benyújtása, ha a bíróság oly mértékben mulasztotta el az észszerű időn belüli eljárási cselekmények megtételére vonatkozó kötelezettségét, amely a vonatkozó eljárási szabályok betartásában alappal bízó fél számára nyilvánvaló és egyértelműen felismerhető, a kifogástól pedig alappal várhatja a sérelem orvoslását. A kérelmezett a folytatólagos tárgyalást kitűzte, így nem volt mulasztása; a kérelmezett hivatkozása alapján legfeljebb az eljárás szabálytalansága miatti kifogás lett volna előterjeszthető, amelynek a vagyoni elégtétel szempontjából nincs jelentősége. Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.247/2026/3 4 [12] Szintén nem csökkentette az eljárás időtartamát a 2. időszakkal sem, mivel a közbenső ítéletet követően a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952. évi Pp.) 213. §-ának

(3)bekezdése szerint a követelés összegére vonatozó tárgyalás csak a közbenső ítélet jogerőre emelkedését követően volt folytatható. A Pevtv. 15. §-ának

(3)bekezdése alapján a kérelmező érdekkörébe tartozó tétlenségi időszak vonható le; amelyek a kérelmező rendelkező cselekménye, mulasztása miatt teltek el szükségtelenül; ez jelen esetben nem áll fenn. Nincs ezért annak jelentősége, hogy a kérelmező jogorvoslati jogával nem ért, és a felfüggesztő végzés elsőfokon jogerőre emelkedett. [13] levonását. A kérelmező nyilatkozatára is tekintettel alaposnak találta a

1. időszak [14] Nem csökkentette az eljárás számított időtartamát a
2. időszakkal, mivel az alapeljárásban a bíróság két alkalommal is felhívta a szakértőt a szakvélemény benyújtására; a kérelmező által benyújtandó kifogástól erre is tekintettel alappal nem volt várható a sérelem orvoslása. [15] Megállapította, hogy az
3. időszak sem vonható le az eljárás számított időtartamából. Kiemelte, hogy a kérelmező, illetve a kérelmezett érdekkörében felmerült elhárítható okok miatti levonásra egyrészt a Pevtv.
4. §-ának

(3)bekezdése, másrészt a

(4)bekezdése ad jogszabályi alapot, a Pevtv. 15. §-ának

(5)bekezdése csak az előző jogszabályi rendelkezések alapján való levonás mérlegelését engedi, nem szól a kérelmező és az eljárt bíróság tevékenységein kívüli okokról. A jogalkotó olyan szabályozási modellt kívánt alkotni, ahol rögzíti azt az időtartamot, amelynek a meghaladása esetén a fél vagyoni kompenzációra jogosult az eljárások észszerű időn belüli befejezéséhez való joga sérelme folytán, amelynek összegét csak a saját felróható magatartása csökkentheti. A bírói gyakorlat szerint a pernek az előzetes döntéshozatali eljárásra tekintettel való felfüggesztése nem ad lehetőséget a figyelembe vehető időtartam csökkentésére. Annak vizsgálata, hogy a felfüggesztés indokolt volt-e, meghaladja a vagyoni elégtétel iránti eljárás kereteit. [16] Mindezek alapján a kérelmező igényét a módosított kérelem szerint alaposnak találta és ennek megfelelően kötelezte a kérelmezettet vagyoni elégtétel megfizetésére. A kérelmező pernyertességének arányát 94 %-ban határozta meg és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. §-ának

(2)bekezdése alapján rendelkezett a felek eljárási költségéről. A Pp. 102. §-ának

(1)és

(6)bekezdései alapján kötelezte a kérelmezőt a pervesztességével arányosan a feljegyzet eljárási illeték megfizetésére és rendelkezett arról, hogy a fennmaradó illeték az állam terhén marad. A fellebbezés és a fellebbezésre tett észrevétel Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.247/2026/3 5 [17] Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmezett terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte a végzés megváltoztatásával a marasztalási összeget csökkenteni 393 600 forinttal. Állította, hogy az eljárás számított időtartamából nem lehet figyelembe venni további 984 napot. [18] Fenntartotta, hogy a Pevtv. 15. §-ának

(4)bekezdése szerint nem számítható bele a bírósági eljárás számított időtartamába az

1. időszak, mivel a jogi képviselővel eljáró kérelmezőtől elvárható lett volna az eljárási kifogás előterjesztése az eljárás elhúzódásának megelőzése érdekében. Az
2. évi Pp. 114/A. §-a

(2)bekezdésének

1. a)vagy
2. c)pontja alapján a kérelmezőnek lehetősége volt az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztésére. A kérelmezett mulasztását abban látta, hogy az 1952. évi Pp. 151. §-ának

(1)bekezdésébe ütközően halasztotta el a tárgyalást. [19] Érvelése szerint a Pevtv. 15. §-ának

(3)bekezdése alapján nem számítható be a bírósági eljárás időtartamába a

1. időszak sem, hiszen a kérelmezőnek lehetősége lett volna az eljárást felfüggesztő végzéssel szemben jogorvoslattal élni, amelyet elmulasztott. A jogorvoslat igénybevétele ugyan valóban csupán lehetőség a fél számára, de eredményes joggyakorlás esetén lehetőség lett volna a per folytatására, a jogorvoslati jog gyakorlásának elmulasztása nem eshet a kérelmezett terhére. Fenntartotta emellett, hogy a per elbírálásához az eljárás felfüggesztése a közbenső ítélet jogerőre emelkedéséig feltétlenül szükséges volt. [20] Kérte továbbá levonni a
2. időszakot, mivel a kérelmező az
3. évi Pp. 114/A. §-a

(2)bekezdésének b) pontja lapján benyújthatott volna az eljárás elhúzódása miatti kifogást, amely arra irányulhatott volna, hogy a bíróság alkalmazza a mulasztóval szakértővel szemben rendelkezésére álló eljárási lehetőségeket. [21] Továbbra is kérte a Pevtv. 15. §-ának

(5)bekezdése alapján az eljárás számított időtartamából levonni az 5.időszakot. Előadta, hogy bíróság a per tárgyalását annak érdekében függesztette fel, hogy az EUB döntésének bevárása révén döntsön az előtte folyamatban levő ügyben, ez nem jelentette a felperes jogainak a sérelmét. A per érdemi elbíráláshoz indokolt volt a felfüggesztés, amely nem járult hozzá az eljárás lefolytatásához észszerűnek minősülő időtartam meghaladásához. [22] A kérelmező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság határozatának helybenhagyását kérte annak helyes indokai alapján. A másodfokú bíróság döntése Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.247/2026/3 6 [23] Az ítélőtábla a Pevtv. 9. §-ának

(4)bekezdése szerint irányadó Pp. 370. §-ának

(1)bekezdésére figyelemmel nem lépte át a fellebbezés és fellebbezésre tett észrevétel korlátait és nem érintette a kérelmezettet 664 400 forintban marasztaló rendelkezést, a kérelmezett fellebbezését pedig a következők szerint nem találta alaposnak. [24] Mindenekelőtt az ítélőtábla rögzíti, hogy a másodfokú eljárás nem az elsőfokú eljárás megismétlése, mivel az ítélőtáblának a fellebbezést kell elbírálnia. Ezért a fellebbező félnek a fellebbezésben kell feltüntetnie - egyebek mellett - a Pp. 371. §-a

(1)bekezdésének

1. b)és
2. d)pontjai körében, hogy a másodfokú bíróság milyen okból változtassa meg az elsőfokú határozat kifogásolt rendelkezését, illetőleg melyek azok az anyagi és/vagy eljárási jogszabálysértések, amelyekre a fellebbezést alapítja; a Pp. 370. §-a

(1)bekezdésének

1. mondata értelmében ugyanis a másodfokú bíróság felülbírálati jogköre korlátainak minősülnek a Pp.
2. §-a

(1)bekezdésének a)-d) pontjaiban megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. Ezért a fellebbező félnek az a fellebbezésben tett előadása, hogy fenntartja az elsőfokú eljárás során tett nyilatkozatait, nem pótolja annak az anyagi vagy eljárási szabálysértésnek a megjelölését, amelyre a fellebbezését alapítja (pl. BDT

1. 4397.). Mindezek miatt a kérelmezett fellebbezésben hivatkozott ellenirata nem része a fellebbezésnek, ezért az ítélőtábla kizárólag a fellebbezésben feltüntetettek alapján bírálhatta el a fellebbezést. [25] Az elsőfokú bíróság a kérelem elbírálásához szükséges mértékben a tényállást feltárta és helytállóan állapította meg, továbbá abból helyes jogi következtetésekre jutott, döntésének indokait az ítélőtábla is osztotta, amelyeket csupán a fellebbezésre tekintettel egészít ki a következők szerint. [26] Az elsőfokú bíróság helytállóan mellőzte az
2. időszak levonását. A kérelmezett elleniratában és fellebbezésében is arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróság a
3. szeptember
4. napjára kitűzött tárgyalást az
5. évi Pp.
6. §-ának

(1)bekezdését megsértve halasztotta el hivatalból, annak okát nem jelölte meg. A kérelmezett sem vitatta, hogy az eljárt bíróság a kitűzött tárgyalás elhalasztásával egyidejűleg intézkedett az új tárgyalás kitűzéséről is. A kérelmezett érvelése szerint a kérelmező az 1952. évi Pp. 114/A. §-a

(2)bekezdésének

1. a)vagy
2. c)pontja alapján nyújthatott volna be az eljárás elhúzódása miatti kifogást ezen intézkedés kapcsán, azonban maga sem jelölte meg azt a bíróság részére az eljárás lefolytatására, eljárási cselekmény elvégzésére vagy valamely határozat meghozatalára megállapított határidőt, amely eredménytelenül telt [1952. évi Pp. 114/A. §-a

(2)bekezdésének a) pontja; de arra sem nyilatkozott, hogy az eljárt bíróság tárgyalás kitűzésére tekintettel miként állapítható meg, hogy az ügyben a bíróság utolsó érdemi intézkedése óta eltelt az az ésszerű időtartam, amely elegendő volt arra, hogy a bíróság az eljárási cselekményt elvégezze, vagy annak elvégzéséről rendelkezzen, azonban a bíróság ezt nem tette meg [1952. évi Pp. 114/A. §-a

(2)bekezdés c) pontja]. Csupán megjegyzi az ítélőtábla, hogy az 1952. évi Pp. 142. §-a

(2)bekezdésének megsértése a következetes bírói gyakorlat szerint az eljárás elhúzódása miatti kifogással nem orvosolható (Kúria Pkif.IV.24.815/2014/

1. alatti határozata, BDT
2. 1458). Az pedig, ha a bíróság a táragylás elhalasztásának okát nem jelöli meg, ezen esetek egyikébe sem illeszthető; nem az eljárás elhúzódása, hanem annak szabálytalansága miatti kifogás (
3. évi Pp.
4. §) előterjesztésének kérdését vethette volna fel (Debreceni Ítélőtábla Pkf.I.20.004/2024/
5. alatti határozata). Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.247/2026/3 7 [27] Egyetértett az ítélőtábla azzal is, hogy a
6. időszakkal sem csökkenthető az eljárás időtartama. Ezzel összefüggésben az ítélőtábla elsődlegesen azt hangsúlyozza, hogy ezen időtartam ténylegesen nem minősül tétlennek, hiszen a másodfokú eljárás folyamatban volt; csupán ezzel párhuzamosan az elsőfokú eljárás nem folytatódott a követelés összegszerűségére. Másrészről – ahogyan arra az elsőfokú bíróság is rámutatott - az
7. évi Pp.
8. §-a

(3)bekezdésének utolsó mondata szerint közbenső ítélet esetén a tárgyalás a követelés összegére (mennyiségére) vonatkozóan csak a közbenső ítélet jogerőre emelkedése után folytatható; ezen rendelkezés minden külön bírói intézkedés nélkül megakasztja a tárgyalás folytatását a közbenső ítélet jogerőre emelkedéséig (Debreceni Ítélőtábla Pf.20.302/2011/

1. alatti ítélete). Ebből következően az eljárás előrehaladásával összefüggésben nincs annak jelentősége, hogy az eljárt bíróság a per felfüggesztéséről rendelkezett, mint ahogyan annak sem, hogy ez ellen a végzés ellen a kérelmező élt-e jogorvoslattal. A közbenső ítélet jogerőre emelkedéséig az összeszerűségre vonatkozóan a per a törvény erejénél fogva nem volt folytatható. Arról pedig, hogy az
2. évi Pp.
3. §-ának

(3)bekezdése alapján a perben közbenső ítéletet hoz, az eljárt bíróság döntött; sem a közbenső ítélet meghozatala, sem ennek következményeként az elsőfokú eljárás megakadása nem a fél rendelkező cselekményéből ered, ekként nem ad lehetőséget az eljárás időtaramának a Pevtv. 15. §-ának

(3)bekezdésén alapuló csökkentésére. [28] Az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzte a

1. időszak levonását is. Kétségtelen, hogy a szakértő mulasztása miatt az alapeljárásban ezen időszakban érdemi eljárási cselekmény nem történt, az eljárás nem haladt előre. Azonban az elsőfokú bíróság által helytállóan felhívott bírói gyakorlat szerint a féltől a bíróság inaktív magatartása miatti eljárás elhúzódásának megakadályozása esetén az az elvárható, hogy akkor terjesszen elő emiatt kifogást a folyamatban lévő perben, ha a bíróság olyan mértékben mulasztotta el az észszerű időn belüli eljárási cselekmények kötelezettségét, amely a rá vonatkozó eljárási szabályok betartásában alappal bízó fél számára nyilvánvaló és egyértelműen felismerhető, az eljárási kötelezettség megszegésére vonatkozó jelzéstől pedig alappal várhatja a sérelem kellő időben és eredményességgel történő orvoslását. A kérelmező eljárás elhúzódása miatti kifogásban valóban indítványozhatta volna a szakértővel szemben alkalmazandó további intézkedések meghozatalát, azonban az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy attól alappal nem volt várható a sérelem orvoslása, hiszen az eljárt bíróság a kifogás előterjesztésnek hiányában is többször felhívta a szakértőt a szakvélemény előterjesztésére. [29] Az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást akként, hogy a Pevtv.
2. §-ának

(5)bekezdése a levonásra nem ad alapot. A Pevtv. törvényjavaslathoz fűzött – az Alaptörvény

1. cikke szerint a rendelkezés értelmezésénél is irányadó - miniszteri indokolás szerint a bíróságnak a vagyoni elégtétel megállapítása során azt kell vizsgálnia: a kérelmező, valamint a bíróság eljárási cselekménye, illetve mulasztása mennyiben járult hozzá az eljárás elhúzódásához, és az alapperben volt-e olyan időszak, amely akár a kérelmező, akár a vizsgált bírósági eljárásban eljárt bíróság érdekkörében felmerülő, elhárítható ok miatt szükségtelenül telt el. törvényjavaslat indokolása csak a bíróság és a kérelmező cselekményeit vette figyelembe, amiből az következik, hogy arra volt tekintettel: a bíróság működésében akár emberi, akár technikai okból következhet be fennakadás. A Pevtv.
2. §-ának

(5)bekezdése Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.247/2026/3 8 sem ír a kérelmező és bírósági eljárást lefolytató bíróság tevékenységein kívüli okokról; ebből is következően, az elsőfokú végzésben is felhívottak szerint a Pevtv. 15. §-ának

(5)bekezdése nem teremt egyes időtartamok levonására alapot adó új okot. A kérelmezett által megjelölt jogszabályhely alapján tehát az alapeljárás számított időtartama nem csökkenthető, ezért nincs jelentősége annak, hogy a per felfüggesztése ténylegesen indokolt volt-e. Az ítélőtábla hangsúlyozza emellett, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint a per annak érdekében felfüggesztése, hogy az EUB jogértelmezését figyelembe véve dönthessen a folyamatban lévő ügyben nem ad lehetőséget a figyelembe vehető időtartam csökkentésére. (Ez az értelmezés jelenik meg, a teljesség igénye nélkül a Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.092/2026/2., Pkf.II.20.345/2022/2. – közzétéve: BDT2023. 4600, Pkf.II.20.458/2022/4. – közzétéve: BDT2023. 4621, Pkf.II.20.003/2023/2. – közzétéve: BDT2023. 4620, Pkf.II.20.032/2023/2. – közzétéve: BDT2023. 4700, Pkf.I.20.031/2025/2., Pkf.I.20.380/2025/2. számú végzéseiben.) [30] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a Pevtv. 9. §-ának

(4)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 389. §-a és 383. §-ának

(2)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintve, a fellebbezett részében helybenhagyta. [31] A kérelmezett fellebbezése nem vezetett eredményre, azonban a kérelmező a másodfokú eljárásban költséget nem számított fel, ekként arról a Pp. 82. §-ának

(1)bekezdése szerint rendelkezni nem kellett. [32] Az ítélőtábla az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §-ának

(1)bekezdése és 47. §-ának

(1)bekezdése szerint meghatározott fellebbezési illeték a kérelmezett illetékmentességére figyelemmel a Pp. 102. §-ának

(6)bekezdése értelmében az állam terhén marad. Debrecen,

1. június
2. Dr. Bakó Pál s.k. a tanács elnöke, Dr. Gárdosi Judit s.k előadó bíró, Dr. Árok Krisztián s.k. bíró ,