Bf.788/2024/8 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat] miatt 3 év 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A büntetésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védő jelentettek be fellebbezést kizárólag a büntetés enyhítése érdekében (
2. sorszámú jegyzőkönyv
3. oldal). A védői perorvoslat írásbeli indokai szerint az elsőfokú bíróság által értékelt enyhítő körülményeknek nagyobb nyomatékot kell tulajdonítani, melyek a büntetés enyhítésére irányuló kérelmet megalapozzák (
4. sorszámú másodfokú irat). [3] Az ügyészség a jogorvoslatra nyitva álló törvényes határidőben tudomásul vette az elsőfokú bíróság határozatát (
5. sorszámú elsőfokú bírósági irat). [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.287/2024/
6. számú észrevételében a védelmi jogorvoslatokat nem tartotta megalapozottnak. Kifejtette, hogy az irányadó középmértéktől a súlyosító körülmények nagyobb száma ellenére a büntetés további enyhítésére nincs törvényes indok, ezért tanácsülésen történő elbírálás mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. [5] Az ítélőtábla a védelmi jogorvoslatokat a büntetőeljárásról szóló
7. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
8. §

(2)bekezdése alapján az ügyészségi indítvánnyal egyetértve, a törvényi feltételek maradéktalan teljesülése folytán tanácsülésen bírálta el. [6] A fellebbezések nem alaposak. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.788/2024/8/I 2 [7] Figyelemmel arra, hogy a vádlott és a védő a perorvoslatot kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett részét bírálta felül a Be. 590. §

(3)bekezdése szerint. [8] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút és súlyos relatív hibából eredő hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre [Be. 590. §

(5)bekezdés

1. a)pont,
2. aa)és
3. ab)alpontok –
4. c)pont,

(5a)bekezdés]. Értelemszerűen a mértékes fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen esetben a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból vizsgálta a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket is. [9] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta és nem is vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mivel a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. Ebben az esetben az első fokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. [10] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perjogi szabályokat betartva folytatta le. Nem vétett sem abszolút [Be. 608. §

(1)bekezdés

1. a)–
2. h)pont], sem olyan relatív eljárási hibát [Be. 609. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. a)–
2. d)pont], ami az érdemi felülbírálatot kizárta volna. Szükséges utalni rá, hogy a bűnösség beismerésének elfogadása a perrendnek megfelelően történt, a hármas perjogi feltétel [Be. 504. §

(2)bekezdés a-c) pont] maradéktalanul teljesült. [11] A felülbírálat kiterjesztése során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság – büntethetőségi akadály hiányában – törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére. Nem volt észlelhető olyan körülmény, mely a terhelt felmentését vagy az eljárás megszüntetését tette volna szükségessé. [12] A vádlott cselekménye valóban a Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés

1. fordulat szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettét valósította meg. A testi épség megsértése kapcsán egyenes, az életveszélyes eredmény tekintetében pedig eshetőleges szándékkal cselekedett, amikor ittasan és kábítószer hatása alatt is állva közepes erővel hason szúrta a sértettet, valamint bal combján erős vérzéssel járó 10 cm hosszú metszést ejtett. A hasi szúrás behatolt a hasüregbe és sértette a hashártyát is. E sérülések a vérvesztés következtében közvetlen életveszélyt idéztek elő. Ezen kívül a sértett a védekezése során a bal csukló kézháti felszínének 8 napon belüli gyógytartamú metszett sérülését is elszenvedte. [13] Az ítélőtábla itt utal arra, hogy az elkövető aktuális tudattartama a vádlott önhibából eredő, és ezért a Btk.
2. §-a szerint a büntetőjogi felelősség alól nem mentesítő ittas és bódult állapota miatt az alanyi oldal elsődlegesen a tárgyi körülmények alapján ítélhető meg (III. Büntető Elvi Döntés). A használt eszköz, a kifejtett erőbehatások, a célzott testtájékok és az okozott súlyos, életveszélyes sérülés tükrében a szándékosság nem vonható kétségbe. A cselekmény közel áll a Btk.
3. §

(1)bekezdés szerinti emberölés bűntette kísérletéhez, azonban az ölési szándék megállapítására az ítélőtábla sem látott alapot. [14] A büntetés kiszabásakor irányadó bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság feltárta és a vádlottal szemben az enyhítő és súlyosító tényezőket a nyomatékuknak megfelelően értékelve a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló büntetést szabott ki, amely inkább enyhe, mint súlyos, figyelemmel a cselekmény erkölcsileg Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.788/2024/8/I 3 is elítélhető motívumára, a terhelt többszörösen büntetett előéletére is, ezért a büntetés enyhítésére az a másodfokú bíróság nem látott törvényes lehetőséget. Erre tekintettel a védelmi fellebbezések nem lehetettek eredményesek. [15] Az ítélet egyéb, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsáthatóságra, az előzetes fogvatartás beszámítására, a bűnjelekre és a bűnügyi költségre vonatkozó, egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezései is törvényesek. [16] A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a fellebbezések alaptalansága miatt a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján – döntően helyes indokainál fogva – helybenhagyta. [17] A másodfokú bíróság egyben a Be. 604. §

(3)bekezdés c) pontja alapján mellőzte az időközben szabadlábra került terhelt büntetés-végrehajtási intézeti tényleges tartózkodási helyére utalást. [18] Ellentétes döntés hiányában a másodfokú végzés ellen a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése értelmében nincs helye fellebbezésnek. Debrecen,

1. március
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. előadó bíró, Dr. Bakó József sk. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 11.B.278/2024/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.788/2024/
4. számú végzése által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. március
6. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke