← Magyarország

Mf.30037/2025/3 – Győri Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A munkavállalót megillető nyugdíjkiegészítési törzsgárdajáradék feltételeit

  1. június 5-én az
  2. évi II. tv. értelmében kollektív szerződés tartalmazhatta. A kollektív szerződés felmondását követően a juttatás nem illeti meg a munkavállalót. Győri Ítélőtábla Az ügy száma: Mf.V.30.037/2025/
  3. Az I. rendű felperes: felperes1 (cím1) A II. rendű felperes: felperes2 (cím2) A III. rendű felperes: felperes3 (cím3) A IV. rendű felperes: felperes4 (cím4) Az V. rendű felperes: feperes5 (cím5) A VI. rendű felperes: felperes6 (cím6) A VII. rendű felperes: felperes7 (cím7) A VIII. rendű felperes: (cím8) felperes8 Győri Ítélőtábla V.Mf.30.037/2025/3* 2 A II. – VIII. rendű felperes felperes1 I. rendű felperes képviselője: (cím1) Alperes: Alperes1 (alperes címe) Alperes jogi képviselője: Endrédi Ügyvédi Iroda (cím8 eljáró ügyvéd: dr. Endrédi Attila) A per tárgya: Munkaviszonnyal kapcsolatos igény Az elsőfokú bíróság neve és fellebbezéssel támadott határozatának száma: Törvényszék, 71.M.70.063/2025/
  4. A fellebbezést előterjesztő fél és a fellebbezés sorszáma: Felperes,
  5. Ítélet Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A feljegyzett 47.882 (negyvenhétezer-nyolcszáznyolcankettő) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást tekintette irányadónak. Az alperes jogelődje, mint számlatulajdonos
  6. november 11-én megállapodást kötött az bank arra vonatkozóan, hogy az alperes jogelődjénél folyamatos munkaviszonyban eltöltött 25 év törzsgárdatagsággal rendelkezők részére „Életútbiztosítási Győri Ítélőtábla V.Mf.30.037/2025/3* 3 kötvény” elnevezésű konstrukciót hozott létre, amelynek gyakorlati kivitelezéséhez szükséges pénzalapot az bank-nél kívánta elkülönített számlán kezeltetni. A megállapodás
  7. pontja szerint „a szerződő felek a következő év végére szóló felmondással kezdeményezhetik végelszámolással egybekötve a megbízás megszüntetését. Ez a felmondás a folyó kötvényeket nem érintheti. Felmondás esetén a kedvezményezettekkel szemben vállalt kötelezettségekért a megbízó köteles helytállni.” [2] Az alperes jogelődjének szám
  8. számú vezérigazgatói rendelkezése szerint
  9. január 1-jétől kezdődően azoknak a törzsgárdatagoknak, akik a vállalatnál 25 éve folyamatosan dolgoztak és ezalatt példamutató magatartást tanúsítottak, lelkiismeretes munkát végeztek, kötvényt adományozhat. E jogosultságnak a feltételeit a Törzsgárda Szabályzat tartalmazta. [3] Az alperes jogelődje a törzsgárda kötvényhez kötött munkáltatói juttatást oly módon finanszírozta, hogy az bank
  10. november 11-én kötött Megállapodást kiegészítette
  11. március 11-én és megállapodtak arról, hogy „a számlatulajdonos a folyamatos munkaviszonyban eltöltött 25 éves törzsgárda tagjai részére kötvény” elnevezésű konstrukciót hozott létre, amelyhez szükséges pénzalapot az bank-nél kívánja – újonnan nyitandó elkülönített számlán – kezeltetni.” [4] Az alperes Kollektív Keretszerződése (a továbbiakban: szabályzat) az
  12. február 29-i módosítást követően a törzsgárdatagokat megillető nyugdíjkiegészítés feltételeit a 10.3.
  13. pontban rögzítette. [5] Az alperesnél
  14. július 16-án kollektív szerződés megkötésére került sor. A szerződés (a továbbiakban: szerződés1) a
  15. pontban szociális és egyéb juttatások, támogatások című részében tartalmazza a törzsgárdára, illetve a törzsgárdatagok anyagi elismerésére vonatkozó rendelkezéseket. [6] A szerződés1 4.12.
  16. pontja rögzíti, hogy a korábban hatályban volt törzsgárda szabályzatok alapján elfogadott törzsgárda időt továbbra is el kell ismerni. A szerződés1 4.12.
  17. pontja szerint a kötvény után fizetendő összeg minden évben a béregyeztető tárgyalásokon elfogadott bérfejlesztés átlagos mértékével és hatályával emelkedik. A kötvényre jogot szerzett, illetve azzal rendelkező munkavállalók szerződés1-ben rögzített kedvezményekre való jogosultsága csak abban az esetben marad meg, ha a nyugdíjazásig munkaviszonyuk a jelen szerződés1 hatálya alá tartozó társasággal folyamatosan fennmarad, törzsgárdatagok és a munkaviszonyuk a nyugdíjazás miatt megszűnik. [7] A szerződés1 4.12.
  18. pontjához kapcsolódóan a
  19. február 13-án kötött megállapodás 5.2.
  20. pontja szerint a kötvényl rendelkező nyugdíjasok járadékának bruttó összege
  21. január 1-jétől 20.100 forint/hó/fő, míg a
  22. február 14-i megállapodás 4.
  23. pontja alapján
  24. július 1-jétől 21.300 forint/hó/fő. [8] Az alperes a szerződés1-t és annak minden módosítását, kiegészítését, mellékletét, függelékét a
  25. augusztus 14-én kelt, az alperesnél működő Szakszervezeti Szövetség1 és a Ifjúsági Szervezet Szakszervezetek1 felé tett nyilatkozatával a munka törvénykönyvéről Győri Ítélőtábla V.Mf.30.037/2025/3* 4 szóló
  26. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
  27. §

(1)bekezdésére és a szerződés1 5.
  1. pontjára való hivatkozással hathónapos felmondási idővel
  2. február 14-ére felmondta. [9] A felperesi jogelőd, néhai felperes
  3. február 1-étől állt munkaviszonyban az alperesi jogelőddel, amely munkaviszony a nyugdíjazására tekintettel
  4. augusztus 1-én szűnt meg. A felperesi jogelőd részére
  5. június 5-én kötvény került kibocsátásra. Az alperes
  6. augusztus 1-jétől kezdődően a „kötvény”-re tekintettel havi járadékot fizetett a felperesi jogelődnek
  7. november 30-áig. Az alperes
  8. decemberétől a járadék fizetését késedelemmel teljesítette, majd
  9. március, április, május, valamint szeptember, október, november, december hónapokra, továbbá 2021-től kezdődően folyamatosan nem fizetett járadékot a felperesi jogelődnek. [10] A felperesi jogelőd fizetési meghagyás kibocsátását kérte, majd az alperes ellentmondása folytán indult peres eljárásban a módosított keresetében 775.980 forint lejárt törzsgárda járadék, valamint ezen összeg után törvényes mértékű késedelmi megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felperesi jogelőd kereseti kérelmét az alperes által kiadott kötvényre, a szerződés1 rendelkezéseire és az alperes szám
  10. számú vezérigazgatói rendelkezésére alapította. Érvelése szerint az alperes vele nem közölt olyan nyilatkozatot, amellyel a kötvényét bármilyen módon megszüntette. Kifejtette, hogy a szám
  11. számú vezérigazgatói rendelkezést az alperes nem helyezte hatályon kívül és az az Mt.
  12. §-a szerinti munkáltatói egyoldalú nyilatkozat, illetve az Mt.
  13. §-a szerinti egyoldalú munkáltatói kötelezettségvállalás. Ezen túlmenően hivatkozott az Mt.
  14. §
(2)bekezdésére is, figyelemmel arra, hogy a törzsgárdajáradék kifizetésének az alperesnél kialakult gyakorlata volt. Az igényt másrészt a kötvényekben megjelölt
  1. november 11-ei keltezésű bank-Zrt. megállapodásra alapította. A felperesi jogelőd kérte továbbá az alperes perköltségben történő marasztalását is. [11] Kifejtette, hogy a kereseti kérelmet csak annyiban alapozza a szerződés1-re, hogy a szerződés1 szabályozza ki jogosult a kötvényre, ki lehet törzsgárdatag és meghatározza a járadék mértékét és szabályozza az emelést. A járadékigény kizárólag a kötvényen alapul. A szerződés1 csupán arra alkalmas, hogy tartalmazza azokat a feltételeket, amik teljesítése esetén bármelyik munkavállaló olyan kötvényhez juthat a munkaviszonya alatt, ami még nem kötelezi a munkáltatót járadékfizetésre, valamint tartalmazza azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén a munkaviszony után a kötvény valódi járadékfizetési kötelezettséget ró a munkáltatóra. [12] A szerződés1 felmondása, annak érvényessége a kereseti igény jogalapját nem érintheti, csak azt lehetetlenítette el, hogy a járadéknövekedés összege béregyeztető tárgyalásokon alakuljon ki, vagyis a járadékérték a szerződés1 felmondásával egy korábbi bértárgyalás szerinti értéken befagyott. A szerződés1 felmondása a már korábban teljesített feltételeket nem teszi semmissé, csak azokra lehet hatással, akiket a szerződés1 felmondása még a munkaviszonyuk alatt ért. Az első havi járadék kifizetésével a munkáltató igazolta azt, hogy a jogelőd felperes minden olyan feltételt teljesített, ami az életjáradék haláláig tartó fizetéséhez szükséges. Az általános feltételrendszer megszüntetése, a szerződés1 felmondása a már korábban teljesített feltételeket nem teszi semmissé. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.037/2025/3* 5 [13] néhai felperes jogelőd felperes a peres eljárás során
  2. április 2-án elhunyt. közjegyző közjegyző végzés szám. számú végzésével az alperessel szemben fennálló követelést I-VIII. rendű felpereseknek törvényes öröklés jogcímén, osztályos egyezségükre tekintettel egymás közt egyenlő arányban adta át. A felperesi jogutódok perbelépésével folytatódott az elsőfokú eljárás. [14] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperesi jogutódokat ügyvédi munkadíjból álló perköltsége megfizetésére kérte kötelezni. Álláspontja szerint a törzsgárda juttatás a szerződés1 elfogadásával a szerződés1-en alapult, amely felmondás folytán
  3. február 14-én megszűnt. A szám
  4. számú vezérigazgatói rendelkezésen törzsgárdajáradék fizetési kötelezettség nem alapulhat, továbbá a kötvény jogi értelemben nem minősül értékpapírnak, hanem az egy erkölcsi elismerés volt. A kötvényben foglaltakra figyelemmel állította, hogy a szerződés1 felmondásával a törzsgárda intézmény megszűnt és a kötvény is érvényét vesztette. [15] Az alperes néhai felperes jogelőd felperes felé összesen bruttó 177.450 forint törzsgárda tartozást tartott nyilván
  5. március-május,
  6. szeptember-
  7. február
  8. közötti időtartamra, és ezen időtartamok és összegek erejéig elismerte a szerződés1-en alapuló tartozást. Ezt meghaladó időtartamra álláspontja szerint nincs jogalapja a felperesi követelésnek, mert az alperes
  9. augusztus 14-én felmondta a szerződés1-t, amely
  10. február 14-én megszűnt. A felperesek igénye törzsgárda járadék elnevezésű munkáltatói juttatás, magát a juttatást, a jogosultsági szabályokat a szerződés1 határozta meg, a juttatás mértékét a szerződés1-t kötő felek a szerződés1 időszakos rendszerességgel megtörtént módosításával állapították meg. A szerződés1
  11. február 14-ei megszűnésével a törzsgárda intézménye és maga a juttatás is megszűnt, ezért az ezt követő időszakra a törzsgárda járadék igény megalapozatlan. [16] A felperesek által is csatolt szám. számú szabályzat egyértelműen a szerződés1-ben szabályozott juttatásként jelöli meg a törzsgárda jutalmat, vagyis a felperesek követelésének a szerződés1 a jogalapja, a szerződés1 megszűnésével pedig e juttatások is megszűntek. Véleménye szerint a törzsgárda kötvény nem minősül értékpapírnak, mert nem felel meg a kiállításakor hatályos, a kötvényekről szóló
  12. évi
  13. tvr.
  14. §
(2)bekezdés, 2. §
(1)bekezdésének, az irat csak az alpereshez hűséges munkavállalók elismerését igazoló oklevél. [17] Az elsőfokú bíróság 71.M.70.063/2025/
  1. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek a törvényes levonásokkal terhelten 177.450 forint járadékot és törvényes mértékű késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította és rendelkezett a perköltség viselésről a felek pernyertességének-perveszteségének arányára figyelemmel. [18] Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában rögzítette, hogy a munka törvénykönyvéről szóló
  2. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló
  3. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Mth.)
  4. §
(1)bekezdése szerint az egyoldalú jognyilatkozatokra a közléskor hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. Az alperes jogelődje
  1. június 5-én adta át a jogelőd felperesnek a felperesi álláspont szerint egyoldalú kötelezettségvállalásnak (egyoldalú jognyilatkozatnak) minősülő kötvényt. Az egyoldalú jognyilatkozat közlésének időpontja Győri Ítélőtábla V.Mf.30.037/2025/3* 6
  2. június 5-e volt a felperesi tényállítások alapján. A keresethez kötöttségre tekintettel a felperesi igényt a kötvény közlésének időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések alapján bírálta el az elsőfokú bíróság. [19] Az Mt-t megelőzően hatályos, a munka törvénykönyvéről szóló
  3. évi XXII. törvény (továbbiakban: régi Mt.)
  4. július 1-én lépett hatályba, ezért ezen jogszabályi rendelkezések sem irányadóak az Mth.
  5. §
(2)bekezdése szerint.
  1. június 5-én, amikor a jogelőd felperes részére a munkáltató a kötvényt átadta, a munka törvénykönyvéről szóló
  2. évi II. törvény volt hatályban. Ez a jogszabály egyoldalú jognyilatkozatokra vagy munkáltatói kötelezettségvállalásra semmilyen rendelkezést nem tartalmazott. [20] Az 1967.évi II. törvény
  3. § a) pontjában rögzíti, hogy kollektív szerződés vagy kollektív keretszerződés szabályozhatja a munkaviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket, ezek végrehajtásának elveit és módját, valamint e szabályok végrehajtásának előfeltételeit biztosító intézkedés megtételét. Ezen kívül az
  4. §
(1)bekezdés tartalmazza, hogy „a munkáltató hozzájárul a dolgozók kulturális, jóléti, egészségügyi és sportcélú intézményeinek létesítéséhez és fenntartásához…”. Az
  1. évi II. tv. végrehajtására kiadott 48/
  2. (XII.1.) Mt. rendelet
  3. §-a értelmében a törvény
  4. §-a szerinti hozzájárulások és juttatások feltételeleit és mértékét kollektív szerződés állapítja meg. [21] A fentiekre tekintettel a felperesek által hivatkozott Mt. 15.-
  5. § rendelkezései a felperesi igény elbírálásánál nem alkalmazhatóak. A perbeli kötvény jogelőd felperessel történő közlésekor hatályos jogszabályi rendelkezések kollektív szerződésre utalták ezen juttatás feltételeinek és mértékének szabályozását. [22] Az elsőfokú bíróság kitért arra, hogy a felperes által hivatkozott szám
  6. számú vezérigazgatói rendelkezés csak a szociális juttatást hozta létre, a jogosultsági feltételeket, a munkáltatói kötelezettségvállalás konkrét mértékét nem rögzítette. A korabeli szabályozásnak megfelelően a vezérigazgatói rendelkezés szerinti juttatás kollektív szerződésben került szabályozásra, amit a felperesek által becsatolt
  7. február 29-től hatályos irat tartalmából meg lehetett állapítani. [23] A törzsgárdabiztosítási kötvény felperesi jogelődnek történt átadás időpontjában a juttatás szabályozása már kollektív szerződésben és nem egyoldalú munkáltatói utasításban történt. Az ezt követen,
  8. július 16-án megkötött szerződés1-ben a juttatás gyakorlatilag változatlan tartalommal került szabályozásra és elhelyezésre. A munkáltató a kollektív szerződést kötő szakszervezetekkel állapodott meg a perbeli juttatásról, ezért az nem tekinthető egyoldalú munkáltatói kötelezettségvállalásnak. [24] Az elsőfokú bíróság kitért arra, önmagában az a tény, hogy a felperesi jogelődnek átadott kötvényen szerepel a Zrt. és az bank által megkötött megállapodás, ez semmilyen jogot nem keletkeztetett a munkavállaló oldalán, ez egy tájékoztató a kedvezményezettnek arról, hogy a munkáltató milyen módon biztosítja a kifizetést. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.037/2025/3* 7 [25] Az alperesi jogelőd az
  9. évi II. tv.
  10. §
(1)bekezdés szerinti szociális juttatásról rendelkezett, a részletszabályairól a munkáltató szabályzatot alkotott, illetve a kollektív szerződésben szabályozta a feltételeket. [26] A szerződés1 1.
  1. pontja szerint „a szerződés1 hatálya kiterjed a szerződés1 hatálya alá tartozó társaságok és jogelődjei nyugdíjasaira, valamint azon nyugdíjasokra, akik a csoportra érvényes szerződés1 hatálya alá tartozó társaságtól, vállalattól mentek nyugdíjba.” [27] A felperesek keresetük jogalapjaként a szerződés1 4.12.
  2. pontját jelölték meg, amely részletesen rögzíti az alperes kötelezettségét. A felperesek a törzsgárda járadékot a szerződés1, illetve annak módosításai alapján követelhetik. A
  3. számú módosítás szerint
  4. december
  5. és
  6. május
  7. között a felperesi jogelődöt törzsgárdajáradék nem illette meg, a
  8. számú módosítás értelmében
  9. február 14-én kötött megállapodás szerint
  10. júniusra bruttó 40.200 forint, majd
  11. július
  12. és november 30-a között a 20.100 forint törzsgárdajáradék mellett havonta 21.300 forint járadékra volt jogosult. A törzsgárdajáradék összege
  13. július 1-től havonta bruttó 21.300 forintra emelkedett. A felperesi jogelődöt
  14. december
  15. után ez az összeg illette meg. [28] Az elsőfokú ítélet indokolása tartalmazta, hogy a szerződés1 érvényes és hatályos felmondása miatt
  16. február 14-e után a felperesi jogelőd jogosultsága megszűnt, mert az igény alapja a szerződés1, mint munkaviszonyra vonatkozó szabály hatályát vesztette. [29] A jogelőd felperest
  17. június
  18. és
  19. február 14-e közötti időszakban illette meg a juttatás, összesen bruttó 300.450 forint összegben, amelyből az alperes bruttó 123.000 forintot megfizetett, a további 177.450 forint megfizetésére az alperes köteles. [30] A felpereseket késedelmi kamat is megilleti az Mt.
  20. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 6:
  21. §
(1)bekezdése szerint. [31] Az elsőfokú bíróság a felperesek pernyertességét 23 %-ban határozta meg, és a Pp. 83. §
(1),
(2)bekezdése, illetve 81. §
(1)és
(2)bekezdése alapján rendelkezett a perköltségviselésről. [32] Az ítélettel szemben felperesek terjesztettek elő fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérték azzal, hogy a másodfokú bíróság a felperesek keresetének teljes mértékben adjon helyt. Az „elsőfokú döntés azon részét, mely kedvezni látszik a felpereseknek” azért támadták, mert az abban leírt 177.405 forint nem a bíróság által megjelölt időintervallumnak megfelelő járadékösszeg, hanem 10.650 forinttal – azaz félhavi járadékkal – kevesebb annál, mint ami jogszerűen megilleti a felpereseket. A megítélt késedelmi kamat és perköltség is csak részben került megítélésre. A törthavi járadék megítélését jogellenesnek tartották, mert álláspontjuk szerint a nyugdíjszerű juttatásokban és a kötvényben tett kötelezettségvállalással ellentétes, a szerződés1 sem ad lehetőséget törthavi járadék fizetésére. [33] Sajnálatosnak tartották, hogy az elsőfokú bíróság úgy hozott döntést a két fél vitájában, hogy a felperesek egyetlen fontos tényállítását sem tárgyalta, az okiratokat nem Győri Ítélőtábla V.Mf.30.037/2025/3* 8 valós tartalmuk alapján értékelte, az alperes valótlan tényállításai teljes egészben érvényesültek. [34] A felperesek hivatkoztak a Pp. 380. § b) pontjára, miszerint az ítélet meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben törvény értelmében kizáró ok áll fenn. A felperesek megjegyezték, hogy bíró1 bíró ellen büntető feljelentéssel fordult egy magánszemély, a jelen fellebbezéssel támadott döntés és a Alperes1 melletti elfogultságnak a Büntető Törvénykönyvet sértő vonatkozásaiban (ügyszám: 2.nyom.710/2025.). [35] Lényegesnek tartották Személy1 perújított felperes perújításában tett észrevételeit, (71.M.70.077/2025.) és a mellé csatolt kizárási kérelmet. Kérték a kizárási kérelem beszerzését. [36] A felperesek szerint az elsőfokú bíróság az Mth. 2. §-ára hiányosan hivatkozott, csak az alperesnek kedvező
(2)bekezdést vette figyelembe, és figyelmen kívül hagyta a
(3)bekezdést, ami a felperesnek kedvez, és 100 %-os pernyertességüket jelentett volna. [37] A felperesek abban az esetben kérték a másodfokú bíróság döntését, amennyiben az elsőfokú bíróság elfogultsága a másodfokú döntést nem befolyásolja. [38] A felperesek a Kúriai Mfv.II.10.005/2025/
  1. számú határozatának az Alkotmánybíróságnál való megtámadására tekintettel nem kérték az eljárás felfüggesztését, mert az ügyben releváns okiratok és törvények igazolják, hogy a szerződés1 hatályossága vagy hatálytalansága nem befolyásolja a már megkezdett életjáradék folyósításával kapcsolatos ügy kimenetelét. [39] Hivatkoztak felperesek az
  2. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.)
  3. §-ra. Előadták, hogy az elsőfokú bíróság ítélete sértette az Mth. 2.,
  4. §-át, az Mt. 15.-
  5. §-át, a
  6. §-át, a
  7. évi CXXV. tv. (a továbbiakban: Ebktv.)
  8. § és
  9. §-át, továbbá a Pp.
  10. §
(2)bekezdését,
(4)bekezdését, 279. §
(1)bekezdését, a
(12)és
(15)bekezdését, valamint a 373. §
(4)bekezdését is. Hivatkoztak arra, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk
(1)és
(7)bekezdését is sérti az ítélet. [40] A felperesek új bizonyítékként egy 2014-es (F/105. alatt csatolt) kötvényre hivatkoztak a Pp. 373. §
(1)-
(3)bekezdései alapján. A felperesek az új bizonyítékot önhibájukon kívül nem tudták bemutatni az elsőfokú eljárásban, mert az ítélet meghozatalát követően véletlenül jutott a kezükbe egy volt munkavállaló révén. Az okiratban megjelenő munkáltatói álláspont az, hogy a kötvény az alapja a járadékigény érvényesítésének, mert a kollektív szerződés szemben áll a perben képviselt valótlan, megalapozatlan munkáltatói állásponttal. [41] A felperesek kérték kötelezni az alperest arra, hogy fizessen meg a Cstv.
  1. § és
  2. §-ának megfelelően az elsőfokú ítélet kötelezésén (177.450 forint) túl lejárt tartozást is. A felpereseket megillető
  3. február 15-étől
  4. április 11-ig már lejárt életjáradék követelés tőke része 598.530 forint járadék, amely a „szociális megállapodás”-ban (F/
  5. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.037/2025/3* 9 melléklet) meghatározott összeg minden hónapra 21.300 forint
  6. júliustól kezdődően és azóta is változatlan mértékű. [42] A felperesek teljes perbeli követelése bruttó 775.980 forint, a késedelmi kamat megfizetését a Ptk. 6:
  7. § alapján kérték, és perköltségként (postaköltség, iratszerkesztés és sokszorosítás) 202.076 forint összeget, további perköltségként a bíróság által kiszabott 40.000 forint bírságot, a 9.000 forint fellebbezési illetéket, illetőleg 56.000 forint kérték figyelembe venni, a közjegyőzi fizetési meghagyásos eljárás illetékékét 10.719 forint összegben. [43] A kötvény folytán kialakult jogvita esetén jelen fellebbezésben azt tartották felperesek döntő kérdésnek, hogy a kötvény kötelezettségvállalás-e az Mt.
  8. §-ának megfelelően, vagy csak egyszerű oklevél, vagy az Mt.
  9. §-a szerinti általános jognyilatkozat. A felperesek fenntartották azon álláspontjukat, hogy a kötvény kötelezettségvállalás, mely olyan rendszeres pénzbeli juttatás folytonos adományozásáról biztosítja a kedvezményezettet, amihez határozottan megadja a juttatás folyósításának kezdő időpontját és végidőpontját, továbbá a konkrét kifizetések határnapját is. Felperesek szerint a kötvény alperes elismerése, és a hatályos Mt.
  10. §-a szerinti kötelezettségvállalásnak minősül. Ezt igazolja, hogy az alperes soha nem törekedett a címzettek hozzájárulásának beszerzésére a kötelezettségvállalást tartalmazó jognyilatkozat módosításához vagy felmondásához – visszavonásához. A szerződés1 4.12.12 alpontjának második bekezdése is meghatározza: „ a kötvény után fizetendő összeg…”. [44] Felperesek arra hivatkoztak, hogy az alapösszeget a kötelezettségvállaló határozta meg, a szerződés1 szerinti növekedési százalék meghatározásának elmaradása a már kialakult alapösszeget, az előző időszakban kialakított alapösszeget nem érintette. A szerződés1 felmondása a kötelezettségvállalását nem érintette. A szerződés1 megszűnése után a munkáltató, mint kötelezettségvállaló az Mt.
  11. §-ában leírt módosítási, felmondási lehetőséggel élhet. Az alperes a kötelezettségvállalásokat egyoldalúan mondta fel, a szerződés1 egyoldalú felmondásával a címzettek beleegyezése nélkül, így maga az alperes is az állítja, hogy a kötvény kötelezettségvállalás. A kötvény a mai napig fennálló hatályát a szerződés1 mondja ki, annak ellenére, hogy jelenleg nincs hatályban. [45] A felperesek annyiban alapozták igényüket a szerződés1-re, hogy annak hatálya alatt létrejövő bértárgyalások szerinti járadéknövekedéseknek érvényesülniük kell a járadékok havi értékében, az így kialakult járadékértékek követelhetők az alperestől. [46] A felperesek álláspontja szerint a jelen perben az alperesnek azt kellett volna igazolni, hogy a szerződés1 hatályvesztése visszamenőleges hatályú volt. A felperesek a szerződés1 hatálya alatt szerezték meg az életjáradék folyósításra való jogosultságot, el is kezdődött a járadék folyósítása. A szerződés1 rendelkezései alapján csak a folyósítás kezdetéig vonhatja vissza a munkáltató a kötvény érvényességét. A szerződés1 megszűnése csak annyit jelent, hogy a járadék értéknövekedése a továbbiakban nem bértárgyalások eredménye szerint fog alakulni, hanem a munkáltató egyoldalú döntésén múlik. [47] A szerződés1 felmondásának, megszűnésének nem lehet visszamenőleges hatása, a megszerzett életjáradék jogosultság nem veszhet el. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.037/2025/3* 10 [48] A felperesek hibásnak tartják az elsőfokú bíróság ítéleti érvelését az bank-DV megállapodásra vonatkozóan, valamint a tekintetben is, hogy azok a kötvények, amelyek az új,
  12. évi Mt. hatályba lépése előtt készültek, nem tekinthetők egyoldalú kötelezettségvállalásnak, mert az
  13. évi II. tv. ezt a kérdést nem tárgyalta. Az elsőfokú ítélet teljes mértékben figyelmen kívül hagyta az bank-DV megállapodás
  14. pontját, amely arról rendelkezik, hogy a munkáltató a megállapodás felmondása után köteles helytállni a kedvezményezettekkel szemben, akik a kötvényben meg vannak nevezve. [49] A felperesek szerint hibás az az ítéleti indokolás is, hogy a járadékfolyósításhoz tartozó feltételek a kollektív szerződésben, a szerződés1-ben vannak rögzítve. A felszámoló okiratellenesen és jogellenesen alkalmazta a 21/
  15. (I.30.) Korm. rendelet
  16. §
(1)bekezdését. A szerződés1 érvényességének kapcsolatos jogvitával a felszámolás elrendelésével gyakorlatilag megszűnt a szerződés1 szerinti bértrágyalások megtartásának lehetősége, a járadéknövekedés megállt, 21.300 forint értékben, így a járadéknövekedés bizonytalansága miatt függő követelésbe tett felperesi igényt át kell sorolni az elismert tartozás kategóriájába. [50] A felszámoló vélhetően tudatosan sorolta a tényeknek megfelelő Cstv. 57. §
(1)bekezdés c) pontja alá az életjáradék igényeket, mert ő is tudta, hogy azok nem kollektív szerződésben meghatározott juttatások, hanem a „bizonyos feltételek teljesülése után kötvény alapú juttatások, amelyeknél a feltételek teljesülését a felszámoló soha nem vitatta.” [51] A felperesek sajnálatosnak tartották, hogy a bíróság többszöri határozott kérésükre a Pp.
  1. §-a szerint nem volt hajlandó foglalkozni az alperesnek a per eredményét nyilvánvalóan jelentősen befolyásoló valótlanság állításaival, ami biztos jele a bíróság tárgyilagosság vesztésének. Ezzel a bíróság nem azalperest kényszerítette fellebbezésre, hanem a felpereseket, és elvett tőlük egy jogorvoslati szintet, és ajándékozott egyet az alperesnek. [52] A felperesek kérték 100 %-os pernyertességük megítélését, ennek megfelelően az elsőfokú döntés megváltoztatását, vagy annak hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatását. [53] Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. [54] A felperesek fellebbezése nem megalapozott. [55] A másodfokú bíróság a Pp.
  2. §
(2)bekezdése alapján a fellebbezést tárgyaláson bírálta el és megállapította, hogy a Pp. 379. §-ában és 380. §-ában írt kötelező hatályon kívül helyezési ok nem merült fel. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a másodfokú bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a Pp. 380. §
  1. b)pontjában írt feltétel megvalósult-e, miszerint az ítélet meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben törvény értelmében kizáró ok áll fenn. A másodfokú bíróság megállapította, hogy alaptalanul hivatkoztak a felperesek a Pp. 380. §
  2. b)pontjára, mivel az elsőfokú eljárásban 8/1. sorszámú iratban a Törvényszék Elnökhelyettese a perben sem félként, sem képviselőként nem szereplő Személy2 által az Győri Ítélőtábla V.Mf.30.037/2025/3* 11 eljáró bíró kizárására irányuló beadványra válaszolt. A másodfokú bíróság kiemeli, hogy az elsőfokú eljárásban a felek nem terjesztettek elő kérelmet a Pp. 12. § a)-
  3. f)pontjára hivatkozva, és az eljáró bíró sem jelentette be a Pp. 15. §
(1)bekezdése értelmében, hogy kizárási ok állna fenn. Mindezek hiányában nem merülhet fel, hogy az eljáró bíróval szemben a törvény értelmében kizárási ok állt fenn. [56] A másodfokú bíróság a felperes másodlagos fellebbezési kérelmét is megvizsgálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem sértette meg az elsőfokú eljárás szabályait, nem merült fel a Pp.
  1. § alapján az elsőfokú eljárás megismétlésének szükségessége. [57] A másodfokú bíróság érdemben vizsgálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és álláspontja szerint az elsőfokú ítélet a kereseti kérelemben érvényesített járadék és kamatai megfizetésének részben helyt adó rendelkezése megalapozott. A felperesek tévesen állították, hogy a perbeli kötvényben foglalt nyilatkozat szerint a felperesi jogelőd, mint kedvezményezett az bank és a Zrt. Megállapodásában foglaltak alapján jogosult járadékra a nyugdíjazását követően. A kötvényben feltüntetett Megállapodás kizárólag a szerződő felek tekintetében volt értelmezhető, amely már a felperesi jogelőd
  2. augusztus 1-ei nyugdíjazását megelőzően megszűnt, így a kötvény alapján a felperesi jogelőd járadékban nem részesült, a felperesi hivatkozással ellentétben. A felperesek az
  3. november 11-én az alperes jogelődje és az bank által kötött Megállapodásra a járadékigény jogalapjaként nem hivatkozhatnak eredményesen, mivel azt csak a szerződő felek közötti megállapodásként lehet értelmezni az alperesi számlavezetés körében, egy újonnan nyitandó elkülönített számlára vonatkozóan. Ezen megállapodás
  4. pontja is azt rögzíti, hogy a megállapodás alperesi jogelőd számlatulajdonos részéről történő felmondást követően a pénzintézetet helytállási kötelezettség nem terheli. [58] A másodfokú bíróság kitér arra is, hogy a felperesek által megjelölt kötvény nem tekinthető az
  5. évi
  6. törvényerejű rendelet hatálya alá tartozó kötvénynek, hiszen a törvényerejű rendelet
  7. § és
  8. §-ában rögzített feltételek nem teljesültek. [59] A kötvényben megjelölt Megállapodás megszűnésétől függetlenül a felperesi jogelőd nyugdíjazását követően a járadék folyósítása a szerződés1-nek kötvényl rendelkező nyugdíjas munkavállalók jogosultságára vonatkozó 4.12.
  9. pontban foglalt rendelkezésén alapult. A felperesi jogelőd a szerződés1 4.12.
  10. pontja értelmében törzsgárdatagsága és a neki adományozott kötvény szerint minden évben a béregyeztető tárgyalásokon elfogadott bérfejlesztés átlagos mértékével és hatályával emelkedő összegre, járadékra vált jogosulttá nyugdíjazását követően. Az alperes a felperesi jogelőd részére a járadék folyósítását
  11. augusztus 1-ét követően a szerződés1 4.12.
  12. pontja alapján kezdte meg. [60] Az alperes a felperesi jogelőd törzsgárdatagságát, illetve a kötvény szerinti jogosultságát elismerve
  13. márciusáig a szerződés1 4.12.
  14. pontja alapján megkötött megállapodásoknak megfelelő összegben a felperesi jogelődnek, mint kötvényl rendelkező nyugdíjasnak a járadékot megfizetette. Az alperes ezen járadékfizetési kötelezettségét
  15. évben a szerződés1-ben, illetve az arra tekintettel kötött megállapodásokban foglaltak szerint nem teljesítette, a járadékot
  16. március, április, május, szeptember, október, november, december hónapokra, valamint
  17. január 1-től február 14-ig terjedő időre nem fizette meg. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.037/2025/3* 12 [61] Az alperes felperesi jogelőd felé fennálló tartozása a szerződés1 4.12.
  18. pontján alapult, a
  19. február 13-án és
  20. február 14-én kelt megállapodás szerinti havi járadékösszeg figyelembevételével a keresetben érvényesített lejárt járadék összege
  21. április 1-től
  22. február 14-e közötti időszakban 177.450 forint volt. A másodfokú bíróság hangsúlyozza, hogy az alperes nyilatkozata szerint a kollektív szerződés alapján a felperesi jogelőd irányába 177.450 forint tartozást tartott nyilván a
  23. február 14-éig tartó időszakra, és az alperes a felperesi követelést ezen időszak vonatkozásában az összegszerűség tekintetében nem vitatta. [62] A szerződés1 4.12.
  24. pontjához kapcsolódóan a
  25. február 13-án kötött megállapodás 5.2.
  26. pontja szerint a kötvényl rendelkező nyugdíjasok járadékának bruttó összege
  27. január 1-jétől 20.100 forint/hó/fő, míg a
  28. február 14-i megállapodás 4.
  29. pontja alapján
  30. július 1-jétől 21.300 forint/hó/fő. Az alperes ezt a megállapodást és ennek összegszerűségét nem vitatta. A szerződés1 fenti pontjai értelmében a felpereseket megillető járadék összege
  31. július 1-jétől havonta 21.300 forint, mivel ez az összeg a
  32. február 14-ei megállapodás óta változatlan. A járadék folyósításának feltételeit és összegszerűségét meghatározó szerződés1 rendelkezései nem tartalmaznak rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a járadék a jogosultság időszakára nem időarányosan illeti meg a jogosultat. Megalapozatlanul támadta a felperesi fellebbezés az elsőfokú ítéletet arra vonatkozóan is, hogy időarányosan rendelkezett a felpereseket megillető járadék összegéről. [63] A felperesek járadék igényét
  33. február 15 -
  34. április 11-e közötti időszakra vonatkozó 598.530 forint összeg tekintetében megalapozottan utasította el az elsőfokú bíróság arra alapítottan, hogy a járadékigény jogalapját jelentő kollektív szerződést az alperes felmondta, annak hatálya
  35. február 14-vel megszűnt. [64] A másodfokú bíróság hangsúlyozza, hogy a felperesek által érvényesített járadékigény tekintetében az alperes jogelődjének a szám
  36. számú vezérigazgatói rendelkezése jogi relevanciával nem bírt, mert az a törzsgárda tagokat megillető juttatás elvi lehetőségét fogalmazta meg a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó, adományozható szociális juttatást bevezetésének az
  37. évi II. törvény
  38. §-ban írtak szerint. A jogosultság feltételeit a vállalat Törzsgárda Szabályzata tartalmazta, majd a Alperes1 Zrt. Kollektív Keretszerződés
  39. február 29-én kelt
  40. számú módosítása, a munkavállalók törzsgárda tagsággal kapcsolatos ügyeinek intézéséről szóló része. [65] A felperesek tévesen értelmezték az
  41. évi II. törvény
  42. §-át, figyelmen kívül hagyták a
  43. §-ban írtakat, amely tartalmazza, hogy „kollektív szerződés vagy kollektív keretszerződés tartalmazhatja: a) a munkaviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket, ezek végrehajtásának elveit és módját, valamint e szabályok végrehajtásának előfeltételeit biztosító intézkedés meglétét.” Az
  44. évi II. törvény
  45. §
(1)bekezdése szerinti munkáltatói juttatások feltételeit és mértékét kollektív szerződés állapítja meg a 48/1979.(XII. 1.) MT. rendelet
  1. §-ban foglaltaknak megfelelően. [66] Az alperesnél a kötvényl rendelkezők juttatását – a felperesek által érvényestett járadékot is – a juttatás feltételeinek és összegszerűségének meghatározásával – kollektív szerződés szabályozta, a szerződés1 4.12.
  2. pontjában. Ennek megfelelően a felperesek járadékigényének jogalapja a szerződés1 és nem lehet az Mt.
  3. §-a szerinti egyoldalú Győri Ítélőtábla V.Mf.30.037/2025/3* 13 kötelezettségvállalásnak tekinteni azért sem, mert
  4. június 5-én, a kötvény kiállításakor az
  5. évi II. törvény volt hatályban, és az igényt a keletkezésekor hatályos szabályok szerint kell vizsgálni a fentiekben részletezettek szerint. [67] A felperesi jogelőd a kötvény szerinti járadékra a szerződés1-ben rögzített feltételek teljesítésével szerzett jogot és azt, mint a munkaviszonyból származó igényét, az alperessel szemben – a közöttük fennállt munkaviszony megszűnésétől függetlenül – érvényesíthette munkaügyi perben. A másodfokú bíróság hasonló tényállás mellett az Mf.V.30.006/2023/
  6. számú jogerős részítéletben kifejtett jogi indokolására kíván utalni, melytől jelen eljárásban sem tér el. [68] A felperesek az egyenlő bánásmód megsértésére az elsőfokú eljárásban nem hivatkoztak, és tényállást e tekintetben sem az elsőfokú eljárásban, sem a fellebbezésben nem adtak elő, a fellebbezésük az Ebktv.
  7. § és
  8. § megsértésére vonatkozóan is alaptalan, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikkének
(1)és
(7)bekezdésének sérelme sem állapítható meg. [69] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felek bizonyítási indítványai alapján a bizonyítási eljárást lefolytatta, a Pp. 279. §
(1)bekezdése szerint a bizonyítékok okszerű értékelésével a tényállást helyesen állapította meg, a fentiekben hivatkozott anyagi jogszabályokat helyesen értelmezte és alkalmazta. [70] A másodfokú bíróság kitér arra is, hogy a felperesek által a fellebbezéshez csatolt 2014. évben kibocsátott kötvényt új bizonyítékként nem vette figyelembe, mert a Pp. 373. §
(2)bekezdés szerinti feltételeket nem valószínűsítették. A
  1. évben kibocsátott kötvény, mint új bizonyíték a felperesi jogelőd részére
  2. június 5-én adományozott kötvényre alapított felperesi igény elbírálásánál nem lehet releváns bizonyíték. [71] A fent részletezettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp.
  3. §
(2)bekezdése és a 386. §
(4)bekezdése szerint helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. [72] A felperesek fellebbezése nem vezetett eredményre, az
  1. évi XCIII. törvény
  2. § alapján felmerült fellebbezési illeték a Pp.
  3. §
(6)bekezdés értelmében az állam terhén marad. [73] Az alperes perköltség igényt nem terjesztett elő, ezért a másodfokú bíróságnak ebben a tekintetben nem kellett rendelkeznie. [74] Az ítélet ellen a Pp. 365. §
(2)bekezdésében foglaltak szerint nincs helye fellebbezésnek. Győr,
  1. december
  2. Dr.Mózsa Gábor s.k. a tanács elnöke Dr.Bartus Erika s.k. előadó bíró Dr.Kovács Zsolt s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.