A határozat elvi tartalma: A peres felek által kötött szerződés módosítása nem érintette a rendes felmondás jogát biztosító rendelkezést, ezért az alperes felmondása nem volt jogellenes, a felperes erre alapított kártérítés megfizetése iránti igénye megalapozatlan. ... Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.039/2021/
- A Fővárosi Ítélőtábla a ügyvédi iroda (felperesi képviselő cím, ügyintéző: jogi képviselő ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes cím) felperesnek a ügyvédi iroda1 (alperesi képviselő cím, ügyintéző: jogi képviselő1 ügyvéd) által képviselt alperes neve. (alperes cím) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék
- november
- napján meghozott 36.G.42.156/2019/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 500.000 (ötszázezer) forint + áfa összegű másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A felperes keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(1)bekezdése és 339. §
(1)bekezdése alapján 181.769.000 forint és ezen összeg után
- október 8-tól a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. [2] Keresetét arra alapította, hogy az alperes a peres felek közötti hálózatfenntartási szerződést, bekapcsolási-bekötési szerződést, továbbá hálózatépítési szerződést jogszerűtlenül mondta fel, mert a Ptk.
- §
(1)bekezdésére és 207. §
(1)bekezdésére figyelemmel a határozott idejűre módosított szerződésekben a felek nem kötötték ki a jogviszony rendes felmondással való megszüntetésének lehetőségét. Érvelése szerint ezt támasztja alá a felek szerződéses gyakorlata, amely szerint a határozott időre kötött szerződésekben felmondási Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.039/2021/5 2 jogot nem biztosítottak, ez csak a jogviszony határozatlan idejűvé módosításával egyidejűleg került a szerződésbe, amit az újabb módosítással nem kellett megváltoztatni, mert a határozott időre megkötött szerződések felmondása egyik félnek sem állt szándékában. Álláspontja szerint ahhoz, hogy a módosítást követően a szerződés felmondható legyen, kifejezetten bele kellett volna foglalni a felmondás jogát a szerződésmódosításba. A
- augusztus 9-i elektronikus levél tartalmával is alátámasztottan az alperes jogszerűtlenül, a szerződésben számára biztosított jogosultság hiányában mondta fel a szerződéseket, ami szerződésszegésnek minősül, ezért köteles a felperes ebből származó, elmaradt haszonban és költségekben számításba vett kárának megtérítésére. [3] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Azzal védekezett, hogy a
- évi módosítások alkalmával a szerződések tartalma a fizetési feltételeken és a jogviszony időtartamán kívül nem változott, így a feleket a módosítás után is megillette a rendes felmondás joga, hiszen a Ptk.
- §
(2)bekezdése szerint a szerződéseknek a módosítással nem érintett rendelkezései változatlan tartalommal hatályban maradtak. Az alperes a rendes felmondás jogáról a Ptk. 207. §
(4)bekezdése alapján csak kifejezett nyilatkozattal mondhatott volna le, amire nem került sor, mert szándéka a rendes felmondás lehetőségének fenntartására irányult. Vitatta a kár összegét, továbbá a bekapcsolási-bekötési szerződés és a hálózatépítési szerződés felmondása, valamint az állított kár közötti okozati összefüggést is. [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte az alperesnek 15 napon belül 3.825.932 forint perköltség megtérítésére. [5] A határozat indokolása szerint a felmondások jogszerűségének vizsgálata körében abból indult ki, hogy a Ptk. 200. §
(1)bekezdéséből következően tiltó rendelkezés hiányában a felek szabadon alakíthatták úgy a köztük fennálló szerződések tartalmát, hogy a szerződés határozott időtartama mellett is fenntartják a rendes, azaz az indokolás nélküli felmondás jogát. [6] Az elsőfokú bíróság a hálózatfenntartási szerződést illetően csak a felek írásban vagy elektronikus levelezésben tett nyilatkozatait tekintette a szerződés tartalmának, illetve a felek akaratának megállapítása során relevánsnak, mert e szerződés 12.
- pontjában foglaltak szerint a szerződéssel kapcsolatos minden közlés csak írásban érvényes és hatályos azzal, hogy a szerződés keretében lebonyolított elektronikus levelezésüket is írásos formának tekintik. [7] A hálózatfenntartási szerződést a felek
- május 29-én határozatlan idejűvé módosították, egyben kiegészítették azzal a 12.8.
- alpontba foglalt rendelkezéssel, ami írásbeli nyilatkozattal gyakorolható indokolás nélküli felmondási lehetőséget biztosított a felek számára 60 napos felmondási idővel. A felek
- október 30-án a szerződés időtartamát
- január 1-jétől
- december 31-ig terjedő határozott időre Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.039/2021/5 3 meghosszabbították, egyben a Ptk.
- §
(2)bekezdésével összhangban meg is erősítették azt a szándékukat, hogy a szerződés módosítással nem érintett pontjai változatlan tartalommal hatályban maradnak. Erre figyelemmel a felek szerződéses akarata szerint a felmondás napján a hálózatfenntartási szerződésnek részét képezte a felmondási jogot tartalmazó 12.8.
- alpont. [8] A felperes ehhez képest nem terjesztett elő olyan írásba foglalt nyilatkozatot, amely a feleknek azt a kölcsönös akaratát tükrözné, hogy a szerződés szövegétől el kívánnak térni. A
- augusztus
- napján elküldött, egyéb érdekelt2től származó elektronikus levél nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a felek akarata a hálózatfenntartási szerződés írásbeli módosításakor vagy azt követően a rendes felmondási jog kizárására irányult volna. Az elektronikus levélbe foglalt azt a közlést, hogy a szerződés határozott idejűvé válása miatt nincs helye a rendes felmondásnak, továbbá egyéb érdekelt2 tanúvallomásában foglaltakat – miszerint az üzletágban kialakult gyakorlat alapján a határozott idejű szerződés rendes felmondással nem szüntethető meg – az elsőfokú bíróság a tanú utólagosan kinyilvánított személyes véleményének tekintette. Az elektronikus levélváltásra ugyanis nem a felmondási joggal kapcsolatos egyeztetés részeként került sor és a tanú nem tudott visszaemlékezni arra sem, hogy a szerződésmódosítás során tárgyalt-e a felperessel a határozott idejű szerződés felmondásáról, de előadása szerint nem tárgyaló félként, hanem csak segítőként volt jelen a módosító megállapodások megkötésekor. [9] A hálózatfenntartási szerződés tartalmának meghatározása szempontjából csak a felek által írásban kifejezetten kinyilvánított szerződési nyilatkozatokat lehetett figyelembe venni és olyan nyilatkozatot a felek nem tettek, ami a határozatlan idejű szerződés rendelkezései közül kizárta volna a felmondást biztosító 12.8.
- alpontot. Az elsőfokú bíróság ezért nem tartotta relevánsnak azt a felperesi érvelést, hogy a felek az eredetileg határozott időre megkötött hálózatfenntartási szerződésben nem biztosítottak rendes felmondási jogot és a korábbi gyakorlatuk alapján nem is volt szándékukban a módosítás alkalmával a rendes felmondási jog fenntartása. [10] A bekapcsolási-bekötési szerződés, valamint a hálózatépítési szerződés körében a felek nem kötötték ki, hogy nyilatkozataik csak írásban érvényesek és hatályosak. Ettől függetlenül a feleknek ki kellett fejeznie egyező akaratukat ahhoz, hogy az a szerződés részévé váljon. A korábbi szerződéskötés, illetve szerződésmódosítás során követett gyakorlat önmagában nem teszi nyilvánvalóvá a felek arra irányuló szándékát, hogy minden határozott idejű szerződéshez kapcsolódó felmondási jogot azonosan fognak szabályozni. A három szerződés tartalma eltér, ezért azok nem kezelhetők egységesként oly módon, hogy az egyik szerződésben alkalmazott rendelkezéseket a másik szerződést módosító megállapodás tartalmaként lehetne figyelembe venni. A fentebb említett elektronikus levél tartalmát és a felek korábbi szerződéses gyakorlatára való hivatkozást a bekapcsolási-bekötési szerződés, valamint a hálózatépítési szerződés tekintetében sem találta alkalmasnak annak alátámasztására, hogy a felek akarata a szerződés rendes felmondási jog kizárásával való módosítására irányult volna. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.039/2021/5 4 [11] A szerződésmódosítások okaként szolgáló egyéb körülményekből sem lehet levonni olyan következtetést, hogy a szerződő felek szándéka a rendes felmondás mellőzésére irányult volna. Ebből a szempontból irreleváns, hogy a feleket milyen gazdasági, szakmai és egyéb meggondolások vezették a szerződések határozott, illetve határozatlan időtartamának megállapítására. A tanúvallomásokból nem vonható le az a következtetés, hogy a gazdasági körülmények önmagukban kétségtelenül kizárták a rendes felmondás jogának fenntartására való szerződési akaratot. A tanúvallomásokból kitűnően a felek között mindkettőjük érdekének kedvező, jól működő gazdasági kapcsolat állt fenn, a szerződésmódosítások előkészítésével és a tárgyalások lebonyolításával megbízott személyek nem emlékeztek arra, hogy a felmondás kérdése a tárgyalások folyamán felmerült volna. A felperes az alperes felé nem fejezte ki azt a szándékát, hogy a határozott idő mellett nem kívánja a rendes felmondási jogot biztosítani, másfelől az sem bizonyított, hogy az alperes is ilyen szándékkal járt el a szerződésmódosítások során, ezért nem találta bizonyítottnak a felperesnek azt az állítását, hogy a felek egyező akarata a rendes felmondás kizárására irányult volna. [12] Az elsőfokú bíróság következtetése szerint a felek által kötött mindhárom szerződésnek részét képezte a 60, illetve 30 napos felmondási idő mellett biztosított felmondási jog, ezért az alperes felmondása nem jogellenes, ami miatt a kár összegszerűségét nem vizsgálta, az annak alátámasztására benyújtott szakértői vélemény felhasználhatóságáról nem foglalt állást. [13] A pervesztes felperest a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes ügyvédi munkadíjból álló, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdése alapján megállapított perköltségének megtérítésére. [14] A felperes a fellebbezésében elsődlegesen a Pp. 369. §
(3)bekezdés a),
- c)és
- d)pontjai szerinti felülbírálati jogkör gyakorlásával kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset teljesítését, valamint az alperes 4.500.000 forint + áfa összegű perköltségben marasztalását. [15] Jogorvoslati kérelmét arra alapította, hogy az elsőfokú bíróság döntése megalapozatlan, mert a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűtlenül értékelte, azokból helytelen következtetésre jutott és az anyagi jogszabályokat [Ptk. 200. §
(1)bekezdés, 207. §
(1)bekezdés, 312. §
(1)és
(3)bekezdései, 318. §
(1)bekezdés, 339. §
(1)] tévesen alkalmazta. [16] Álláspontja szerint bizonyított tény, hogy határozott idejű szerződés mellett a felperesnek nem állt szándékában a rendes felmondási jog biztosítása, hiszen a szerződésmódosítás oka éppen az volt, hogy a határozott időtartam mindkét félnek biztonságot adott. Ezt támasztja alá a
- július 1-jén kelt szintén határozott idejű szerződések tartalma, amikben nem kötöttek ki rendes felmondási jogot, továbbá egyéb Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.039/2021/5 5 érdekelt2
- augusztus 9-én elküldött elektronikus levele, ami félreérthetetlenül rögzíti, hogy a határozott idejű jogviszonyt rendes felmondással nem lehet megszüntetni, mert nem ez a felek szándéka. Mindezt a felperes törvényes képviselőjének előadása és egyéb érdekelt2 tanúvallomása is megerősítette, továbbá az alperes alkalmazásában állt tanú4 tanúvallomása szerint is a szerződésmódosítással mindkét fél hosszabb távon szeretett volna elköteleződni. [17] A szerződésmódosítások előkészítésében is részt vett tanúk vallomása és a fenti bizonyítékok alapján ezért kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes szerződésmódosítással elérni kívánt célja bizonyosan az volt, hogy hosszabb távra, három évre biztonságban és a rendes felmondás lehetősége nélkül kösse meg az újabb határozott idejű szerződést. Ezt támasztja alá továbbá az az okiratokkal bizonyított és az alperes által meg nem cáfolt tény, hogy a felperes a határozott idő végéig tervezte a munkát, mert ahhoz eszközöket szerzett be, több gépkocsit lízingelt és helyiséget is bérelt. Ezt erősíti meg továbbá, hogy az alperes
- július 5-én ajánlatot tett a felperesnek a szerződés közös megegyezéssel való megszüntetésére a munkavállalók és a tárgyi eszközök átvétele, valamint 15.000.000 forint kompenzáció kifizetése mellett. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a bizonyítékok tartalmával ellentétesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a felek egybehangzó akaratnyilvánítással el kívántak térni a
- május 29-i határozatlan idejű szerződésben kikötött rendes felmondás lehetőségétől. Ezzel szemben nyilvánvaló, hogy az újabb határozott idejű szerződésbe a felmondási jogot a felek kölcsönösen nem akarták belefoglalni. [18] A bizonyítékokkal ellentétesnek tartotta azt az ítéleti megállapítást is, hogy az alperes szándéka a rendes felmondás fenntartására irányult volna a szerződés módosítása során, mert ezt egyetlen tanú vallomása sem támasztotta alá. Azt az ítéleti megállapítást pedig, hogy a felperes szándéka az alperes számára nem volt ismert, cáfolja törvényes képviselő előadása, egyéb érdekelt2 és tanú4 tanúvallomása, valamint a már hivatkozott elektronikus levél tartalma. [19] A felperes az elsőfokú eljárásban bizonyította a
- október 30-i szerződésmódosítás körülményeit, a megelőző személyes tárgyalásokat, a felek közötti korábbi gyakorlatot, amiből megállapítható, hogy mindkét fél érdeke a kiszámíthatóság, a biztonság és a tervezhetőség volt, azaz, hogy a határozott időre megkötött szerződések rendes felmondással ne legyenek megszüntethetők. Azt, hogy a felek a
- októberi szerződésmódosítás során a
- májusi szerződés 12.8.2 alpontjába foglalt rendes felmondás jogát kizárták, a szerződéskötésben és megszövegezésében aktívan részt vevő alperesi alkalmazott, egyéb érdekelt2
- augusztus 9-i elektronikus levele kétséget kizáróan bizonyítja. Mindezek következtében az alperes
- augusztus 8-án közölt rendes felmondása jogellenes, mert arra a szerződés nem biztosított számára lehetőséget. [20] A másodlagos fellebbezési kérelme az alperes javára megítélt perköltség alperes által igazolt rész erejéig való leszállítására irányult. Az ügyvédi munkadíjat azért tartotta eltúlzottnak, mert annak egy részét az alperes a Pp.
- §
(2)bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére nem igazolta. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.039/2021/5 6 [21] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben marasztalását. [22] Elsősorban azzal érvelt, hogy a fellebbezési kérelem teljesítésére és az elsőfokú ítélet megváltoztatására abban az esetben sincs eljárásjogi lehetőség, ha a Fővárosi Ítélőtábla a kártérítés jogalapja tekintetében nem értene egyet az elsőfokú bíróság döntésével, mert az összegszerűség körében az elsőfokú bíróság a tényállást nem tárta fel, a felperes viszont nem kérte a Pp. 369. §
(4)bekezdése szerinti felülbírálati jogkör gyakorlását, így a másodfokú eljárásban anyagi pervezetés alkalmazására nincs jogszabályi lehetőség A felperes ezen kívül tartalmilag a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésére hivatkozott, de a fellebbezésében a Pp. 371. §
(1)bekezdés d) pontjában foglaltak ellenére nem jelölte meg a jogszabálysértést. [23] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és okszerű mérlegeléssel jutott arra a következtetésre, hogy a szerződés rendes felmondást biztosító feltételét a
- októberi módosítás során a felek nem akarták megváltoztatni, ezért az továbbra is a szerződés részét képezte. [24] Az elsőfokú eljárásban kifejtett érveit fenntartva a fellebbezés kapcsán kiemelte, hogy a felperes alkalmazásában állt tanú1, tanú2, továbbá az alperes alkalmazottai, tanú6 tanú7, tanú5, egyéb érdekelt2, és tanú8 tanúvallomása, de a felperes törvényes képviselőjének előadása is egyértelműen azt támasztja alá, hogy a
- októberi szerződésmódosításkor a felek nem egyeztettek a szerződés felmondásának szabályairól. Ehhez képest a felperes a keresetében és a fellebbezésében csupán állította, hogy ügyvezetőjének szándéka a szerződés rendes felmondással való megszüntetésének kizárása lett volna, de ezt semmilyen bizonyíték, még a saját ügyvezetőjének előadása sem támasztotta alá. Amennyiben a felperesnek volt is ilyen szándéka, azt a szerződésben előírt alakiságnak megfelelő nyilatkozattal nem juttatta kifejezésre, ezért az az elsőfokú bíróság helytálló megállapítása szerint nem is válhatott a szerződés részévé. [25] A fellebbezésben hivatkozott beruházások a szerződésmódosítást követően történtek és abból a felek közös akaratára egyébként sem lehet következtetni. A felperes által levezetett értelmezéssel ellentétben áll az a későbbi magatartása, amivel áremelés elérése érdekében kilátásba helyezte, hogy a szolgáltatásait más piaci szereplők részére nyújtja, amire nyilván csak akkor lett volna törvényes lehetősége, ha a perbeli szerződést felmondással meg tudja szüntetni. A felek egyébként az áremelés tárgyában azzal a feltevéssel folytattak tárgyalásokat, hogy azok sikertelensége esetén a szerződés bármelyikük részéről megszüntethető. A szerződésmódosítást követően a felek egyike sem tanúsított olyan magatartást, ami azt támasztja alá, hogy közös értelmezésük szerint a szerződés ne lenne rendes felmondással megszüntethető, de az ilyen magatartás írásbeliség hiányában egyébként sem eredményezhette volna a szerződés módosítását. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.039/2021/5 7 [26] Az elsőfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakkal ellentétben a
- augusztusi elektronikus levél tartalmát és egyéb érdekelt2 tanúvallomását helyesen értékelte. A szerződésmódosítást követően érkezett, ráadásul a konkrét tárgyalásokban részt nem vevő munkavállalótól származó levélből nem lehet az alperes
- októberi szerződéses akaratára és szándékára következtetést levonni. [27] A felperes alaptalanul hivatkozott a fellebbezésében arra, hogy az alperes szándéka is a szerződés felmondásának kizárása lett volna, mert az alperesnek ilyen szándéka nem volt és arra a szerződésmódosítás munkafolyamatának dokumentumaiból és magából a módosított szerződés tartalmából sem lehetett következtetni. Egyébként a Ptk.
- §
(4)bekezdése szerint a felmondási jogról csak kifejezett nyilatkozattal mondhatott volna le, aminek hiányában nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a
- évi szerződésmódosítás megfosztotta volna az alperest a felmondási jogától. [28] A Fővárosi Ítélőtábla a felperes fellebbezését a Pp.
- §
(1)bekezdése és a 112/
- (III. 6.) Korm. rendelet
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, aminek körében teljes terjedelmében bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét, mert annak nem volt fellebbezés hiányában elsőfokon jogerőre emelkedett rendelkezése [Pp. 358. §
(5)bekezdés]. [29] A felperes fellebbezési kérelme az elsőfokú ítélet megváltoztatására irányult, de az elsőfokú döntést csak a
- augusztus 8-án közölt felmondást érintően támadta és tartotta megalapozatlannak, a jogorvoslati kérelmében kifejtett indokok szerint kizárólag a hálózatfenntartási szerződés felmondásának jogellenességére hivatkozott, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezésben megindokolt fenti keretek, mint korlátok között bírálta felül. Az anyagi jogi felülbírálat körében az ítélet fellebbezésben megjelölt anyagi jogi jogszabályoknak való megfelelőségét, a bizonyítékok mérlegelésének okszerűségét, illetve azt vizsgálta, hogy indokolt-e a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetések levonása. Az elsőfokú bíróság döntését nem az anyagi jogszabályok szerinti mérlegelési jogkörében eljárva hozta meg, ezért a Pp.
- §
(3)bekezdés d) pontja szerinti felülbírálati jogkör gyakorlására nem volt lehetőség. [30] A Fővárosi Ítélőtábla a felperes fellebbezését alaptalannak találta. [31] Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és a Fővárosi Ítélőtábla a döntéssel, valamint a hálózatfenntartási szerződés felmondásával összefüggésben annak indokaival is egyetértett, így az indokok megismétlése nélkül, azokra a Pp. 386. §
(4)bekezdése szerint csupán visszautalva, a fellebbezés kapcsán a következőket emeli ki. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.039/2021/5 8 [32] A szerződési szabadság Ptk. 200. §
(1)bekezdésében meghatározott elvéből következően nincs jogi akadálya annak, hogy a felek a Ptk. szabályaitól eltérően a vállalkozási szerződésben felmondási jogot kössenek ki, így lehetőségük volt arra, hogy a határozott idejű hálózatfenntartási szerződés rendes felmondással való megszüntetésének lehetőségét biztosítsák a maguk számára. A diszpozitivitás elvéből fakadóan a felek a szerződés tartalmát szabadon határozhatják meg. A szerződés módosítását magában foglaló okiratból egyértelműen megállapítható, hogy a hálózatfenntartási szerződés 2017. október 30i módosítása a jogviszony időtartamát, egyes elvégzendő munkákat, a díjazást és a fizetési határidőt érintette. Ebből következően a Ptk. 240. §
(2)bekezdése, de a felek szerződésének 3.
- pontjába foglalt, a jogszabály normaszövegével egyező nyilatkozata szerint is a szerződésnek a módosítással nem érintett része, azaz a 12.8.
- pontban foglalt, a rendes felmondás jogát biztosító rendelkezése változatlan maradt. [33] A Ptk.
- §
(1)bekezdése a szerződési nyilatkozatokra vonatkozó értelmezési szabály állít fel, ami szerint e nyilatkozatokat vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A perbeli esetben a rendes felmondást érintően nem volt értelmezést igénylő szerződési nyilatkozat, mivel a
- októberi szerződésmódosítás 3.
- pontja értelmezést nem igényel, egyébként a jogszabállyal egyező rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy a módosítás a szerződés tartalmát csak az abban foglalt kérdésekben érinti és az is nyilvánvaló, hogy a rendes felmondás lehetőségének kizárása nem tartozott ebbe a körbe. A felperes a felek által kikötött alakiságnak megfelelően írásban, de még szóban sem tett olyan nyilatkozatot, ami a felmondást érintette volna és ami értelmezést igényelne, hiszen a tanúvallomások és a felperes törvényes képviselőjének előadása szerint sem volt szó a
- októberi szerződésmódosítás alkalmával a felmondásról, így annak lehetőségének kizárásáról sem. [34] A felek a hálózatfenntartási szerződés 12.2., 12.
- és 12.
- pontjaiban a Ptk.
- §
(2)bekezdésének megfelelően a szerződéssel kapcsolatos valamennyi nyilatkozat érvényes megtételére kötelező írásbeli alakot rendeltek, ezért az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a hálózatfenntartási szerződés tartalmának meghatározása szempontjából csak a felek által írásban kifejezetten kinyilvánított szerződési nyilatkozatokat vette figyelembe és helytállóan jutott arra a következtetésre is, hogy kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítással olyan nyilatkozatot nem tettek, ami a módosított tartalmú szerződésből kizárta volna a felmondást biztosító rendelkezést. [35] A felperes által az elsőfokú eljárásban benyújtott egyetlen írásbeli nyilatkozat a
- augusztus 9-én elküldött elektronikus levél volt, ami egyébként azt erősíti meg, hogy a
- októberi szerződésmódosítás nem érintette a határozatlan idejűvé válással egyidejűleg korábban kikötött felmondási jogot, azt nem zárta ki. Az előbbi elektronikus levélben a felek szerződéses szándékával, valamint a felmondással összefüggésben írtakat és a tanúvallomásban előadottakat az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a nyilatkozó személyes véleményének, egyéb érdekelt2 ugyanis a tanúvallomásából kitűnően nem volt jogosult az alperes képviseletében eljárva a szerződés tartalmát érintő jognyilatkozatot tenni. A módosítást követő majdnem egy évvel a szerződés értelmezése körében kifejtett álláspontja pedig az egyértelmű szerződéses rendelkezésekhez képest súlytalan. Mindettől függetlenül Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.039/2021/5 9 egyéb érdekelt2, aki a szerződésmódosítást megszövegezte, megerősítette, hogy a felek írásban nem módosították a szerződés felmondásra vonatkozó rendelkezéseit, a felmondás jogát nem szüntették meg. Ehhez képest az a fellebbezési érvelés, hogy az alperes csak a határozatlan idejű szerződésekben szokta a rendes felmondás lehetőségét biztosítani, továbbá, hogy a felek a szerződés határozott idejűvé tételével hosszabb távra kívántak elköteleződni egymással, a felmondás jogszerűségének megítélése szempontjából közömbös, hiszen a felek a szerződés felmondással kapcsolatos rendelkezésének módosítására, a felmondási jog megszüntetésére, illetve kizárására irányuló kölcsönös és egybehangzó akaratukat az általuk kikötött alakiságnak megfelelő írásbeli formában nem vitásan nem nyilvánították ki. Erre tekintettel nem volt jelentősége annak, hogy a felek a korábbi gyakorlatuk szerint csak a határozatlan idejű jogviszony esetében kötöttek ki felmondási jogot. [36] Az alperes szerződés közös megegyezéssel való megszüntetésére tett ajánlatából szintén nem lehetett a felmondási jog kizártságára következtetni, mivel a közös megegyezéssel való szerződésmegszüntetés a felmondási jog kikötése mellett is minden további nélkül lehetséges. Abból, hogy az alperes először a felperes beleegyezését kérve megkísérelte békés úton lezárni jogviszonyt, nem következik, hogy ezt azért tette, mert ez volt a szerződés megszüntetésének egyetlen lehetséges módja. [37] Az elsőfokú bíróság a fellebbezésben megjelölt anyagi jogi jogszabályokat nem sértette meg, és helyesen állapította meg, hogy a szerződésen alapuló rendes felmondási jog gyakorlása jogszerű volt. A felmondás a szerződést a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint megszüntette és a Ptk. 319. §
(2)bekezdése értelmében a felek további szolgáltatásokkal nem tartoztak, ezért az alperes részéről a Ptk. 312. §
(1)és
(3)bekezdései szerinti szerződésszegést nem lehetett megállapítani, így a kárfelelősség további feltételeit nem kellett vizsgálni. [38] A felperes perköltséget érintő fellebbezése is alaptalan, amit azért tartott eltúlzottnak, mert egy részét az alperes a Pp. 81. §
(2)bekezdése ellenére okirattal nem igazolta. A Pp. előbbi rendelkezése szerint a felszámítás során meg kell jelölni az igényelt költség összegét, a felmerülésének lényeges körülményeit, azt, hogy a perbevitt mely jog érvényesítésével összefüggésben merült fel, és mindezeket a felszámítással egyidejűleg – szükség szerint – okirattal is igazolni kell. Az alperes ügyvédi munkadíjból álló perköltséget számított fel a Pp. 81. §
(5)bekezdésében foglaltaknak megfelelően, amit az alperes és a jogi képviselő között létrejött, óradíjas elszámoláson alapuló megbízási szerződés szerint érvényesített [32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés]. Ennek megállapítása érdekében az alperesnek a megállapodott óradíj összegét kellett igazolni és a képviselettel eltöltött óraszámot kellett bejelenteni, aminek eleget tett. Az elsőfokú eljárásban csatolta a közte és a jogi képviselője között létrejött megbízási szerződést (5/A/
- sorszám alatt) és a tárgyalás berekesztése előtt megjelölte, hogy hány óra alapján kéri az ügyvédi munkadíj megállapítását, amire a felperes képviselője észrevételt, nyilatkozatot nem tett (
- sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal). Erre tekintettel alaptalanul állította a felperes a fellebbezésében, hogy az alperes az ügyvédi munkadíj egy részét okirattal nem igazolta. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.039/2021/5 10 [39] Mindezen indokokra figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [40] Az eredménytelenül fellebbező felperes nem igényelhette másodfokú perköltsége megtérítését és a Pp. 364. §-a alapján alkalmazandó Pp. 83. §
(1)bekezdése szerint köteles az alperes ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltségének megtérítésére, amit a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 82. §
(3)bekezdésére, valamint a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdés c) pontjára és
(5)bekezdésére figyelemmel a felszámított összeggel egyezően állapított meg. Budapest,
- június
- Dr. Kurucz Zsuzsánna s.k. a tanács elnöke Dr. Matosek Edina s.k. Dr. Felker László s.k. előadó bíró bíró