← Magyarország

Kfv.37692/2021/2 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadása. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Kfv.II.37.692/2021/

  1. A tanács tagjai: elnöke Dr. Kovács András a tanács Dr. Szilas Judit előadó bíró Dr. Tóth Kincső bíró A felperes: felperes1 cím1 A felperes képviselője: dr. Popgyákunik Péter ügyvéd cím2 Az alperes: Hivatal Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási cím3 Az alperes képviselője: jogi képviselő1 kamarai jogtanácsos A per tárgya: energetikai ügy Kúria II.Kfv.37.692/2021/2 2 A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 105.K.705.424/2020/
  2. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmének befogadását megtagadja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az alperes a víziközmű-szolgáltatásról szóló
  3. évi CCIX. törvény (Vksztv.) egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 58/
  4. (II.27.) Korm. rendelet (Vhr.)
  5. §

(3)bekezdés
  1. a)pont
  2. ac)alpontjában előírt feltételek teljesülésének vizsgálatára a felperesnél ellenőrzést rendelt el. A vizsgálat tárgya a felperes cégvezetőjének a víziközműszolgáltatásban szerzett szakmai tapasztalata volt. A felperes úgy nyilatkozott, hogy vezérigazgatója rendelkezik a Vhr. 31. §
(3)bekezdés
  1. a)pont
  2. ac)alpontjában meghatározott 5 éves szakmai tapasztalattal, mert önkormányzati képviselői, bizottsági tagsági és gazdasági bizottsági elnöki minőségében, alpolgármesteri tisztségében a város Megyei Jogú Város (SZMJV) Önkormányzatának a felperest érintő, vagy egyéb víziközmű-szolgáltatáshoz kapcsolódó döntések előkészítésében és megalkotásában, azok végrehajtásában és utólagos vizsgálatában vett részt. A felperes érvelése szerint az 5 éves szakmai tapasztalat azért is teljesül, mert annak meglétét a személyi állomány tekintetében a vezető és helyettesei vonatkozásában összességében kellett vizsgálni. [2] Az alperes VKEFFO/2034-3/2020. számú határozatában megállapította, hogy a felperes jelenlegi vezetőjének szakmai tapasztalata nem felel meg a vonatkozó jogszabályi követelményeknek. Kötelezte a felperest, hogy a határozat kézhezvételét követő 90 napon belül gondoskodjon a jogszerű állapot helyreállításáról, és a víziközmű-szolgáltatási tevékenység nem jogszabályi előírásoknak megfelelő folytatása miatt 1.500.000 forint víziközmű-felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte. Rögzítette, hogy a jogszabályban előírt szakmai tapasztalat hangsúlyozottan a víziközmű-szolgáltatáson belül szerzett szakmai tapasztalatot jelenti, azonban a vezérigazgató nem volt alkalmazottja víziközmű-üzemeltetést folytató szolgáltatónak, sem egyéb szervezetnek. A hulladékgazdálkodással foglalkozó cég1 felügyelő bizottságának tagjaként és elnökeként – annak eltérő szakmai tárgya miatt – víziközmű-szolgáltatási szakmai tapasztalatként nem vehető figyelembe. Rámutatott arra, Kúria II.Kfv.37.692/2021/2 3 hogy a vezetőknek és helyetteseinek a jogszabály szerinti 5 éves, víziközmű-szolgáltatásban szerzett tapasztalattal külön-külön kell rendelkezniük. [3] A felperes határozattal szemben előterjesztett keresetét a Fővárosi Törvényszék 34. sorszámú ítéletével elutasította. Rögzítette, hogy az alperes a vitatott közigazgatási cselekményét a vezető szakmai gyakorlatának ellenőrzése kapcsán az Ákr. 99. §-a alapján indította. A Vksztv. és az Ákr. egymáshoz való viszonyának elemzését követően megállapította, hogy a Vksztv.-ben meghatározott ellenőrzéstípusok nem az Ákr. szabályaitól való eltérésnek, hanem azok kiegészítésének minősülnek. [4] Hangsúlyozta, hogy a vezérigazgató önkormányzati képviselőként, ezen belül alpolgármesterként a gazdasági bizottság elnökeként, illetve tagjaként, valamint a felügyelő bizottsági tagként végzett tevékenysége nem értelmezhető a víziközmű-szolgáltatásban szerzett szakmai tapasztalatként. A felperes a vezetők szakmai tapasztalatának együttes számítására vonatkozó érvelésével összefüggésben kifejtette, hogy e körben nem az alperes honlapján található tájékoztatónak, hanem a releváns jogszabályi rendelkezéseknek volt jelentősége, amely egyértelmű követelményként írja elő valamennyi vezető esetén a szakmai tapasztalat külön-külön történő meglétét. Leszögezte, hogy az alperes által csatolt nyilatkozatok és korábbi ellenőrzési dokumentumok alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértése sem volt megállapítható. A felülvizsgálati kérelem [5] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)
  2. ad)alpont és a
  3. b)pont alapján kérte. Kifejtette, hogy az ítélet sérti a Kp. 78. §
(2), 79. §
(1), 85. §
(1)és
(5)bekezdéseit, az Ákr. 2. §
(2)b) pontját,
  1. §-át, és
  2. §-át, a Vksztv. 5/A. §
(2)-
(5)bekezdéseit, a Vhr. 31. §
(3)
  1. a)pont
  2. ac)alpontját és az elsőfokú bíróság döntését az irányadó jogszabályok téves értelmezésével hozta meg. [6] Különleges súlyú jogkérdésként kiemelte, hogy a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) 13. §
(1)bekezdés
  1. pontjára és a Vhr
  2. §
(3)bekezdés
  1. a)pont
  2. ac)alpontja szerint a vízügyi szakmai tapasztalatba az alpolgármesteri tisztség, bizottsági tagsági, elnöki tisztség figyelembe vehető-e, illetve a vezérigazgatónál a további vezetők (helyettesek) szakmai tapasztalata együttesen számítandó-e. Eljárásjogi szempontból is vitatta a jogerős ítéletet, kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a Vksztv. 3. §
(2)bekezdését tévesen értelmezte, mert az ellenőrzésre e törvény 5. §
(2)bekezdése az Ákr.-hez képest speciális rendelkezéseket tartalmaz, ezért a „lex specialis derogat legi generali” elve alapján az ellenőrzés kizárólag e rendelkezések alapján lett volna lefolytatható. Ezzel összefüggésben a Kúria Bírósági Határozatokban közzétett több eseti döntésére hivatkozott. Hangsúlyozta, hogy hatósági ellenőrzésre bármely hatóság csak a hatáskörében jogosult, mellyel kapcsolatban a Kúria Kfv.II.39.186/2011/7. számú ítéletére hivatkozott. [7] Ezek mellett szintén különleges súlyú jogkérdésként jelölte meg az egyenlő bánásmód sérelmével összefüggő kérdéseket és – más ellenőrzésekre utalva – azt állította, hogy az Ákr. 2. §
(2)b) pontja sérült, mert a víziközmű-szolgáltatási szakmai tapasztalatot Kúria II.Kfv.37.692/2021/2 4 ellenőrzés során más vezetőnél, illetve cégnél nem kérték számon, ilyen ellenőrzés kizárólag a jelenlegi vezérigazgató esetén indult. Ezzel kapcsolatosan a „Kommentár az általános közigazgatási rendtartásról szóló
  1. évi CL. törvényhez” című kiadvány
  2. §-ához fűzött magyarázatára hivatkozott, szó szerint idézve egyes részeit. A Kúria döntése és jogi indokai [8] A Kúria megvizsgálta a felülvizsgálati kérelmet és megállapította, hogy jelen ügyben a befogadás feltételei nem állnak fenn. [9] be, ha A Kp.
  3. §
(1)bekezdés alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja
  1. a)az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
  2. aa)a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
  3. ab)a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
  4. ac)az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége,
  5. ad)a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve
  6. b)a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt indokolt. [10] A Kp. 117. §
(4)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, annak fennállását bizonyítani azonban, továbbá – a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. ad)alpontja szerinti ok kivételével – indokolni nem kell. A 118. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti ok esetében meg kell jelölni azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. [11] A Kúria elsőként a felperes eljárásjogi kifogásait vizsgálta a felperes által megjelölt befogadási okok tükrében. A felek között nem volt vitás, hogy a víziközmű-felügyeleti tevékenység az Ákr. hatálya alól nem kivett eljárás, és az Ákr 99.§-a pedig nem enged eltérést az Ákr. szabályaitól, ezért az Ákr. 8. §
(3)bekezdésére figyelemmel a Vksztv. kiegészítő szabályként való támadott ítéleti érvelése a Kúria joggyakorlatának (ld. pl. Kfv.IV.37.230/2021/7.; Kfv.I.35.528/2003/3.; Kfv.III.37.405/2006/4.) mindenben megfelelt, a joggyakorlat továbbfejlesztésének igénye ebben a kérdésben nem merült fel. A felperes a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságnak okaként a Kp.
  1. § b) pontját is megjelölte. Az ezzel összefüggésben hivatkozott Kfv.II.39.186/2011/
  2. számú döntésben foglaltakra utalt, Kúria II.Kfv.37.692/2021/2 5 amely esetén a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy az ügyazonosság feltételei nem állnak fenn, a felperes által hivatkozott eseti döntések pedig a Kp.
  3. §
(4)bekezdése alapján nem voltak figyelembe vehetőek, mivel a felperes a Kp. előírása ellenére nem jelölte meg ezen határozatoknak azt a konkrét részét, rendelkezését, amelytől a jelen ügyben hozott ítélet álláspontja szerint eltér. [12] A felperes anyagi jogi jogsértésre is hivatkozott a víziközmű-szolgáltató vezetőjének szakmai tapasztalata kapcsán. A Kúria a felperes ezen hivatkozása kapcsán arra mutat rá, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. ad)alpontja és
  3. b)pontja alapján kérte, azonban ezen hivatkozott jogszabálysértés nem tekinthető sem a felperes alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelmének, sem az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegésnek, a
  4. b)pont körében pedig nem jelölte meg azt a kúriai határozatot és annak azon részét, amellyel álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes. Mindezek alapján a Kúria a felperes ezen érvelését érdemben nem vizsgálhatta és nem is vizsgálta. [13] A felperes hivatkozott továbbá az Ákr. 2. §
(2)bekezdése alapján az egyenlő bánásmód sérelmére is. Ezzel összefüggésben töretlen az a bírói gyakorlat, hogy más, esetlegesen jogsértő döntés vagy hallgatás önmagában nem teszi a határozatot jogszerűtlenné, illetve az egyenlő bánásmód sérelme, konkrétan az ügyfél-egyenlőségi követelmények ügyazonosság esetén értékelhetők, e tekintetben a bírói gyakorlat kiforrott, továbbfejlesztést szintén nem igényel a perbeli eset alapján (lsd. pl. Kfv.II.37.568/2014/8., Kfv.II.37.691/2018/8., 1/2002. KJE határozat). [14] A Kúria hivatalból elvégezte a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpontja szerinti vizsgálatot is és megállapította, hogy bár a felperes által felvetett kérdéseknek nincs Kúriai gyakorlata, de az újszerűségen túl nem vet fel olyan elvi jelentőségű jogértelmezési kérdést a felülvizsgálni kért ítélet részletes indokolása mellett, amely a joggyakorlat továbbfejlesztését igényelne. Ezért a Kúria megállapította, hogy a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpontja szerinti joggyakorlat egységének biztosítása, a joggyakorlat továbbfejlesztésének szükségessége nem volt megállapítható, a joggyakorlat egységének megbomlásának a veszélye nem áll fenn. A Kúria álláspontja szerint egyéb, hivatalból figyelembe vehető befogadási ok sem volt megállapítható. [15] A fentiek alapján a Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmének befogadását a Kp. 118. §
(2)bekezdése alapján megtagadta. Záró rész [16] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásáról a Kp. 118. §
(2)bekezdése alapján tárgyaláson kívül határozott. [17] ki. A végzéssel szembeni további felülvizsgálat lehetőségét a Kp.
  1. § d) pontja zárja Kúria II.Kfv.37.692/2021/2 6 Budapest,
  2. szeptember
  3. Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Szilas Judit s.k. előadó bíró, Dr. Tóth Kincső s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.