← Magyarország

Pfv.20684/2025/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: I. A közzétett határozattól jogkérdésben való eltérésre alapított felülvizsgálat esetén a felülvizsgálati kérelemben a félnek ki kell mutatnia a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozatban és az általa hivatkozott közzétett határozatban kifejtett eltérő jogértelmezést, amelyhez kapcsolódóan nem mellőzhető annak a jogszabályi rendelkezésnek a megjelölése, amelynek vonatkozásában a fél az eltérő jogértelmezésre hivatkozik. II. A másodfokú bíróság a felülbírálati jogköreit erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. A fellebbezési kérelem, valamint a fellebbezés indokolásának tartalmából kell kikövetkeztetnie, hogy a fellebbező melyik felülbírálati jogkör gyakorlását kéri. III. A keresetet a kártérítési felelősség törvényi tényállási elemei közül kettő megvalósulásának hiánya miatt elutasító jogerős ítélet elleni felülvizsgálat esetén, ha már az egyik tényállási elem vonatkozásában megalapozatlanok a felülvizsgálati hivatkozások, a másik tényállási elem vonatkozásában a felülvizsgálati kérelemben előadott jogszabálysértések érdemi vizsgálata szükségtelen, azok ugyanis megvalósulásuk esetén sem hathatnak ki az ügy érdemére. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: A tanács tagjai: Pfv.I.20.684/2025/

  1. Dr. Cseh Attila a tanács elnöke Dr. Magosi Szilvia előadó bíró Dr. Mocsár Attila Zsolt bíró Nyírőné dr. Kiss Ildikó bíró Dr. Parlagi Mátyás bíró A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Andor Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Andor Benedek László ügyvéd (cím2) Az alperes: Budapesti Rendőr-főkapitányság (cím3) Az alperes képviselője: név kamarai jogtanácsos (cím3) A per tárgya: Államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.588/2024/
  2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 23.P.20.271/2022/
  3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kúria I.Pfv.20.684/2025/4/2 2 Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.039.870 (egymillióharminckilencezer-nyolcszázhetven) forint felülvizsgálati perköltséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Egy – vagyon elleni bűncselekmények miatt korábban már többször elítélt – személy (a továbbiakban: terhelt) 2011-től magát valótlanul egy gazdasági társaság (a továbbiakban: gazdasági társaság) üzletkötőjének kiadva hamis részvényvásárlási befektetés ígéretével különböző pénzösszegeket csalt ki több személytől. A gazdasági társaság vezetője ezért
  4. január 19-én feljelentést tett a terhelttel szemben, amelyben előadta, hogy a terhelt nem jogosult a gazdasági társaság képviseletében eljárni. A nyomozást
  5. február 1-jén elrendelték. A terhelttel szemben több feljelentés is érkezett hasonló cselekmények miatt. A NAV Központi Hivatala Pénzmosás Elleni Információs Iroda (a továbbiakban: NAV) a
  6. augusztus 3-án és a
  7. október 19-én kelt irataiban a nyomozó hatóságot arról tájékoztatta, hogy 2012-ben a terhelt bankszámlájára – részletekben – több mint 2.000.000 USD érkezett. A befizetéseket követően az átutalt összegeket a terhelt készpénzben fel is vette. [2] A felperes
  8. október 10-én 200.000 USD-t adott át a terheltnek készpénzben azzal, hogy abból neki külföldön kibocsátott részvényeket vásároljon, majd egy-két héten belül értékesítse azokat. A haszon a felperest illette volna, míg a terhelt megbízási díjat kapott volna. A terhelt a megállapodásban vállaltakat nem teljesítette, de nem is fizette vissza a felperesnek az átvett összeget azt követően sem, hogy tartozását elismerte és kifejezett kötelezettséget vállalt annak tizenöt napon belüli visszafizetésére. A határidő elteltét követően a felperes
  9. január 9-én feljelentést tett a terhelttel szemben. Ebben előadta, hogy a terhelt a tőle átvett pénzt a saját bankszámlájára befizette, majd onnan tovább utalta egy másik bankszámlára. Indítványozta: „amennyiben a fenti összeg a bankszámlán szerepel, annak zárolását”. [3] A nyomozó hatóság
  10. január 3-án közölte a gyanúsítást a terhelttel, valamint ezen a napon kísérelte meg őt kihallgatni, de a terhelt nem tett vallomást. [4] A felperes az alperessel mint nyomozó hatósággal szemben támasztott követelését 2017-ben megszerző engedményes kártérítési pert indított az alperes ellen (a továbbiakban: előzményi per). Az előzményi per jogerős ítélete szerint a kereset alaptalan, mert a kár bekövetkezése nem bizonyított. A kár bekövetkezése akkor lesz megállapítható, ha a büntetőbíróság a terhelt elleni büntetőeljárásban helyt ad az előterjesztett polgári jogi igénynek, vagy polgári bíróság alaposnak ítéli a szerződés teljesítésére kötelezés iránti igényt, és bármely ítélet alapján a terhelt ellen indított végrehajtás nem vezet eredményre. Kúria I.Pfv.20.684/2025/4/2 3 [5] Az előzményi per jogerős ítéletét a Kúria
  11. november 8-án a Pfv.20.550/2020/
  12. számú ítéletével hatályában fenntartotta. A jogerős ítélet indokolását annyiban pontosította, hogy az alperessel szemben érvényesíthető kár bekövetkezése a polgári jogi igény magánfél számára kedvező érdemi elbírálása esetén igazolt; megítélt polgári jogi igény esetén vizsgálható, hogy fennáll-e a zár alá vétel elmulasztása folytán a kártérítési felelősség valamennyi általános törvényi feltétele; szerepet játszott-e a károsodáshoz vezető okfolyamatban a kereset ténybeli alapjaként megjelölt alperesi mulasztás. [6] A szerződő felek az engedményezési szerződést
  13. január 12-én megszüntették azzal, hogy a követelés jogosultja ismét a felperes. [7] A büntetőbíróság
  14. április 22-i jogerős ítéletével bűnösnek mondta ki a terheltet csalás és más bűncselekmények elkövetésében, valamint megítélte a felperes mint magánfél javára az általa előterjesztett 200.000 USD összegű polgári jogi igényt. A felperes a jogerős ítélet alapján végrehajtási eljárást indított a terhelttel szemben, de az
  15. november 9-től szünetel, mert a követelés behajthatatlan. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [8] A felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló
  16. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
  17. §

(1)bekezdésére és 349. §
(1)bekezdésére alapított keresetében az alperes kötelezését kérte 200.000 USD és ennek
  1. január 9-től a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamata megfizetésére. [9] Előadta: az alperes mint nyomozó hatóság annak ellenére, hogy az első feljelentés után pár hónappal további 64 sértett is ismertté vált, a terheltet csak
  2. április 3-án hallgatta ki először gyanúsítottként. A
  3. január 19-i feljelentésében már előterjesztette a polgári jogi igényét, és jelezte, hogy információi szerint a terhelt befizette a bankszámlájára a neki átadott pénzt, majd azt a következő napon tovább utalta egy másik bankszámlára, ezért indítványozta a pénz útjának kiderítését, az ismert bankszámlák zár alá vételét, az általa átadott teljes összeg visszaszerzését, megtalálását, lefoglalását. Álláspontja szerint, ha az alperes az első feljelentést követően nem késlekedik a szükséges nyomozati cselekmények elvégzésével, és nem mulasztja el a szakmailag indokolt lefoglalást, házkutatást, egyéb kényszerintézkedéseket, akkor meg tudta volna előzni, hogy a terhelt
  4. év során további bűncselekményeket kövessen el. A kényszerintézkedések elmulasztásával az alperes meghiúsította a megítélt polgári jogi igénye terhelttel szembeni érvényesítését. Kártérítési követelése behajthatatlansága miatt kár érte, a vagyona 200.000 USD-vel csökkent. Az alperes tudott arról, hogy a terhelt a számlájáról
  5. évben felvett 2.000.000 USD-t készpénzben magánál tartotta valahol, és az ismert bankszámláin 400.000 USD pénzmozgás történt. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy az elmulasztott nyomozati cselekmények foganatosításuk esetén nagy valószínűséggel eredményre vezettek volna. A terheltnél lévő összeg nagyságrendje alapján pedig megvolt az esélye annak, hogy a teljes követeléséhez hozzájut. [10] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A kártérítési felelősség valamennyi törvényi tényállási elemének fennállását és a kereset összegszerűségét is vitatta. Előadta, hogy amint elegendő bizonyíték állt rendelkezésre, megtörtént a terhelt kihallgatása és meggyanúsítása. A nyomozás lefolytatása során a büntetőeljárásról szóló
  6. évi XIX. törvény (a továbbiakban: régi Be.) rendelkezéseinek megfelelően járt el, minden szükséges és halaszthatatlan nyomozási cselekményt elvégzett. Álláspontja szerint csak a felperes feljelentését követő időszakban tanúsított magatartása vizsgálható, a felperes kára viszont már a feljelentését megelőzően bekövetkezett. Rámutatott: a felperes maga is úgy nyilatkozott, nem állítható bizonyossággal, hogy a nyomozó hatóság mulasztásának hiányában megtérült volna a kára. A nyomozás adatai nem utaltak arra, hogy a terhelt magánál tartotta a Kúria I.Pfv.20.684/2025/4/2 4 számlájáról felvett készpénzt, ugyanis több alkalommal előfordult, hogy egy sértett által neki átutalt összegből fizetett ki más sértetteket, akár készpénz átadása, akár átutalás útján. A terhelt számláján 2012 október közepétől nem volt pénzmozgás, mert a részére utalt pénzt az átutalás napján vagy azt követően felvette, továbbadta más sértettnek, 2013 januárjától pedig a terhelt előzetes letartóztatásba került. Az első- és másodfokú ítélet [11] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 200.000 USD tőkét, és ennek
  7. június 1-től a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes FED alapkamattal egyező mértékű kamatát, valamint 1.270.000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és megállapította, hogy a le nem rótt 1.500.000 forint eljárási illetéket az állam viseli. [12] Döntését a régi Ptk.
  8. §
(1)bekezdésére, 349. §
(1)bekezdésére, a régi Be. 149. §
(2)bekezdésére, 151. §
(1)-
(2)bekezdésére, 159. §
(2)és
(5)bekezdésére, a Büntető Törvénykönyvről szóló
  1. évi IV. törvény (régi Btk.)
  2. §
(1)bekezdésére, 74/B. §
(1)és
(5)bekezdésére, valamint a rendőrségről szóló
  1. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.)
  2. §
(2)bekezdés
  1. és 1a. pontjára alapította. [13] Határozata indokolása szerint a perben nem volt vitás, hogy az alperes a nyomozás során államigazgatási jogkörben járt el. A felperes kára azzal következett be, hogy a büntetőbíróság által megítélt 200.000 USD végrehajtása eredménytelen volt. [14] Az alperesi magatartás jogellenességének megítéléséhez az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy az alperes eleget tett-e az Rtv.
  2. §
(2)bekezdés
  1. pont és 1a. pontjában írt kötelezettségeinek. Jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperesi pénzátadást, illetve feljelentést megelőzően az alperes miként folytatta a büntetőeljárást. Nézete szerint szükségképpen kihatott a felperes kára keletkezésére és megtérülésére, hogy az alperes a többi sértett tekintetében teljesítette-e az Rtv.-ben rögzített kötelezettségét {elsőfokú ítélet [152] bekezdés}. Ha az alperes a jogszabályi rendelkezéseknek megfelel, akkor a felperes nem kerül üzleti kapcsolatba a terhelttel és „erősen valószínűsíthető”, hogy a terhelt meggyanúsítása esetén felhagyott volna a további károkozó magatartással. Ha az alperes már
  2. október 10-ét megelőzően kihallgatja a terheltet, megakadályozhatta volna, hogy további személyeknek – így a felperesnek – kár okozzon. Az alperes a mulasztással kirívóan súlyos jogalkalmazási hibát vétett, és így jogellenes magatartást tanúsított. Jogszerű magatartás esetén a felperest nem érte volna kár, ezért az alperesi jogellenes magatartás és a kár közötti okozati összefüggés is fennáll. A perben nem volt kérdéses, hogy a felperes kára rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható. Az alperes a magatartása felróhatóságának hiányát nem bizonyította, ezért az elsőfokú bíróság a keresetet további vizsgálat nélkül is alaposnak ítélte. [15] Az elsőfokú bíróság ugyanakkor vizsgálta: tanúsított-e az alperes jogellenes magatartást azzal, hogy nem rendelte el a terhelt bankszámláira a zár alá vételt. Rögzítette, hogy a zár alá vétel elrendelhetőségének a régi Be.
  3. §
(5)bekezdésében foglalt feltétele teljesült, hiszen a felperes a feljelentésében erre vonatkozóan indítványt tett. A NAV alpereshez intézett
  1. október 19-én kelt levele szerint pedig 2012 márciusától összességében több mint 2.000.000 USD érkezett a terhelt bankszámlájára. Amennyiben
  2. október 10-ig az addigi sértettek terjesztettek elő polgári jogi igényt, akkor a régi Be.
  3. §
(2)bekezdés második fordulata alapján zár alá vételnek; a polgári jogi igényérvényesítéssel nem érintett vagyonrészre pedig vagyonelkobzásnak lett volna helye, ezért a Be. 159. §
(2)bekezdés első fordulata alapján kellett volna elrendelni a zár alá vételt. A házkutatás és a lefoglalás a polgári jogi igény érvényesítése érdekében ugyan nem rendelhető el, de a vagyonelkobzás feltételeinek a fennállta miatt az alperes házkutatást tarthatott volna a NAV
  1. október 19-i jelzése alapján, amely azt is tartalmazta, hogy a Kúria I.Pfv.20.684/2025/4/2 5 terhelt felvett 2.000.000 USD-t a számlájáról röviddel azt követően, hogy az azt kitevő összegek odautalásra kerültek. A terhelt a számlájáról felvett pénzt igen nagy valószínűséggel az otthonában tartotta {elsőfokú ítélet [182] bekezdés}. Az elsőfokú bíróság ezért kirívóan súlyos mulasztásnak értékelte és jogellenesnek ítélte, hogy az alperes mindezen eljárási cselekmények alkalmazásával meg sem kísérelte a további károkozás megakadályozását, a bűncselekményből származó vagyon visszaszerzésének elősegítését. Álláspontja szerint az alperes ezzel szemben nem bizonyította a felróhatósága hiányát. [16] Az elsőfokú bíróság szerint nem változtatott az alperes kártérítési felelőssége fennállásán, hogy a felperes nem is állította, teljes bizonyossággal megtérült volna a kára, amennyiben az alperes az elmulasztott eljárási cselekményeket lefolytatta volna. A kétséget kizáró bizonyíték szolgáltatása ugyanis a büntetőjogi marasztalhatóság feltételét jelentő bizonyítási teher, a polgári jogi követeléshez azonban elegendő volt „a bizonyítékoknak a fentiek szerinti mérlegelése nyomán azon következtetés levonása, hogy a megjelölt eljárási cselekmények alkalmazásának eredményeként a felperest, igen nagy valószínűséggel nem érte volna kár, vagy ha igen, akkor az megtérült volna” {elsőfokú ítélet [185] bekezdés}. [17] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság 17.Pf.20.225/2023/
  2. számú ítéletét a Kúria Pfv.I.21.274/2023/
  3. számú végzésével hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [18] A másodfokú bíróság a megismételt eljárásában hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezését a polgári perrendtartásról szóló
  4. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  5. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. Az alperest mentesítette a perköltség megfizetése alól és a felperest kötelezte az első- és másodfokú perköltség, valamint a meg nem fizetett kereseti, fellebbezési és felülvizsgálati illeték megfizetésére. [19] A jogerős ítélet indokolásában rögzítette: a fellebbezés az elsőfokú ítéleteknek a keresetet részben, a
  1. június 1-ét megelőző kamatkövetelés tekintetében elutasító rendelkezését nem támadta, ezért az elsőfokú ítélet ezen része fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. [20] A Kúria hatályon kívül helyező végzésében foglaltakra hivatkozással a másodfokú bíróság rámutatott: a megismételt másodfokú eljárásban már nem volt vizsgálható, hogy az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősségnek nem feltétele a károkozást megelőzően létrejött államigazgatási jogviszony, és hogy a kárt okozó államigazgatási tevékenységet ennek a keretében valósítsák meg. [21] Kifejtette, hogy a Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján a jelen perben nem volt vizsgálható a terhelt bűncselekménye miatt a felperest ért kár bekövetkezése, és annak időpontja. Ezért azt kellett megállapítani, hogy a felperes vagyona
  1. október 10-én 200.000 USD-vel csökkent, amely vagyoncsökkenés oka a terhelt cselekménye, azaz a terhelt cselekményével okozati összefüggésben a felperest a régi Ptk.
  2. §
(4)bekezdése szerinti, a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenésben jelentkező kár(fajta) érte {jogerős ítélet [22] bekezdés}. A felperes az alperessel szembeni kártérítési követelése alapjául előadott kár összegét a vagyonában bekövetkezett ugyanezen értékcsökkenésben, a terheltnek
  1. október 10-én átadott 200.000 USD-ben, a károsodását, a kára bekövetkezését pedig a magánfélként a javára a jogerős büntetőítéletben megítélt kártérítési követelés behajthatatlanságában, a megtérülés esélyének elvesztésében jelölte meg, és állította, hogy a vagyonában az értékcsökkenést
  2. november 9-től állapítható meg {jogerős ítélet [23] bekezdés}. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes számára kétségtelenül előnyös lett volna, ha a bírósági végrehajtás eredményre vezet, és a már bekövetkezett kára (vagyonában bekövetkezett értékcsökkenés) megtérülését biztosítja számára. Ennek Kúria I.Pfv.20.684/2025/4/2 6 elmaradása azonban a vagyonában további értékcsökkenést nem okozott, ahogy költséget sem. Emiatt elmaradt haszna sem keletkezett, miután az elmaradt haszon nem a kár megtérülését jelenti, hanem olyan vagyonnövekményt, amelyre a károsult – a károkozó cselekmény hiányában – biztosan számíthatott volna. A követelés behajthatatlansága és a végrehajtás
  3. november
  4. óta tartó szünetelése miatt ezért a felperesnél a régi Ptk.
  5. §
(4)bekezdése szerinti egyik kártípus sem következett be. Annak a lehetőségnek az elvesztése, hogy egy későbbi eljárás során a korábban már bekövetkezett kárát mérsékelhesse vagy kielégíthesse, a régi Ptk. 355. §
(4)bekezdésének megfelelően nem minősül kárnak. Ennek következtében pedig a keresetben állított kár bekövetkezése és az alperes esetleges mulasztása közötti okozati összefüggés is hiányzik {jogerős ítélet [24] bekezdés}. [22] A másodfokú bíróság szerint az alperes fellebbezésében helyesen hivatkozott arra, a felperes sem állította a perben, hogy a kára megtérült volna az alperes megjelölt mulasztásainak hiányában. Az alperes állított mulasztásai és a bekövetkezett kára közötti okozati összefüggést ugyanis a felperes egyrészt arra alapította, hogy ha az alperes a terheltet a büntetőeljárás korábbi szakaszában meggyanúsítja, akkor ez nagy valószínűséggel megakadályozhatta volna, hogy a terhelt további bűncselekményeket kövessen el. Másrészt azzal érvelt, hogy a NAV
  1. július 24-i és
  2. október 19-i közléseiből következően a terhelt jó eséllyel 2.028.217 USD készpénzt tartott magánál, és az általa indokoltnak talált kényszerintézkedések (előzetes letartóztatás, őrizetbe vétel, házkutatás, motozás, lefoglalás, zár alá vétel, bankszámlazárolás) alkalmazása esetén a kára a végrehajtás során nagyon nagy valószínűséggel megtérülhetett volna. [23] A másodfokú bíróság úgy ítélte, hogy a gyanúsítotti idézés kézbesíthetősége, a terhelt idézésre való megjelenési hajlandósága, és a gyanúsítás további bűncselekmények elkövetésétől való visszatartó ereje pusztán a felperes feltételezése volt. Az elsőfokú bíróság sem adta indokát, milyen tények alapján látta valószínűsíthetőnek, hogy a terhelt meggyanúsítása esetén felhagyott volna a további károkozó magatartással, mert erre nézve semmiféle peradat nem merült fel. Azt is csupán feltételezte a felperes, hogy a terhelt 2.000.000 USD-t meghaladó készpénzt tartott magánál. A NAV irataiból mindössze az állapítható meg, hogy a terhelt a bankszámlájára befizetett összegeket aznap, vagy legkésőbb másnap felvette. A felperes a feljelentésében is azt adta elő, hogy tudomása szerint a terhelt a tőle átvett összegből a más személy felé fennálló tartozását rendezte. Ilyen adatok mellett pedig a felperes alaptalanul feltételezte, hogy a terhelt a bankszámlájáról hónapok alatt felvett készpénzt egyösszegben magánál tartotta, és azt az alperes a hiányolt kényszerintézkedések alkalmazása során tőle lefoglalhatta volna. Az elsőfokú bíróság is csupán azt rögzítette bizonyíték megjelölése nélkül ítéletében, hogy a terhelt a felvett készpénzt igen nagy valószínűséggel az otthonában tartotta {elsőfokú ítélet [182] bekezdés}, és ez a házkutatás, lefoglalás sikerét eredményezte volna. [24] A másodfokú bíróság egyetértett a fellebbezésben foglaltakkal abban is, hogy az okozati összefüggés vizsgálatánál az oksági láncolatban az a meghatározó ok, amely az események rendszerinti lefolyása mellett – általános élettapasztalat szerint – alkalmas az eredmény létrehozására (EBH
  4. II.). A felperesnek ilyen okot megalapozó tényeket kellett előadnia és bizonyítania a perben. Puszta feltételezésre, hipotetikus okozatosságra azonban a kártérítési felelősség nem alapítható. Az okozati összefüggés mint a kártérítési felelősség egyik szükségképpeni feltétele hiányában pedig a felperest a keresetében érvényesíteni kívánt jog nem illette meg. [25] Azzal a fellebbezési érveléssel is egyetértett, hogy a kártérítési perben eljáró bíróság nem vizsgálhatja, milyen bizonyítási eszközöket, milyen sorrendben alkalmaz a nyomozó hatóság, és a nyomozási eljárás taktikáját, célszerűségét sem értékelheti. A nyomozó hatóság azonban mérlegelési jogkörében dönt a büntetőeljárás megindításáról és konkrét személlyel Kúria I.Pfv.20.684/2025/4/2 7 szemben az alapos gyanú fennállásáról. A kártérítési per bírósága e mérlegelés megalapozottságát vizsgálhatja (BH
  5. 187.). A gyanúsítás esetleges késedelmének azonban a jogvita elbírálásánál az egyéb szükségképpeni feltételek hiányában nem volt jelentősége. [26] Kitért továbbá arra, hogy az elsőfokú bíróság a házkutatás, a lefoglalás és a zár alá vétel elmulasztását rótta az alperes terhére. A Kúria azonban már az előzményi perben hozott ítéletében rögzítette: a felperes által szükségesnek ítélt kényszerintézkedések közül kizárólag a zár alá vétel szolgál a polgári jogi igény biztosítására. A házkutatás és a lefoglalás az állam büntetőjogi igényét biztosítja. A lefoglalt dolog csak abban az esetben lehet a polgári jogi igény biztosítéka, ha a lefoglalás feltételei megszűnnek és a terheltnek való visszaadás helyett azt a polgári jogi igény biztosítására visszatartják. [27] A másodfokú bíróság kifejtette: a felperes feljelentésében polgári jogi igényét még nem érvényesítette, így ekkor még nem minősült magánfélnek. A zár alá vételnek ugyanakkor a nyomozás során a sértett indítványára is helye volt. A felperes azonban feljelentésében nem a terhelt bankszámláján lévő, hanem az onnan tovább utalt, ismeretlen harmadik személy számláján lévő pénzösszeg zárolását indítványozta. Ez az indítvány a Be. akkor hatályos
  6. §
(2)bekezdésének ezt kizáró szabálya folytán nem volt teljesíthető. Az alperes terhére így a nyomozóhatóság által teljesíthető biztosítási intézkedés alkalmazásának elmulasztása sem írható. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [28] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozat hozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte azzal, hogy a Kúria a megismételt eljárás lefolytatására a másodfokú bíróság másik tanácsát jelölje ki. [29] A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 339.§
(1)bekezdését, 349. §
(1)bekezdését, a Pp. 263-
  1. § rendelkezéseit,
  2. §
(4)-
(5)bekezdéseit, 369. §
(3)bekezdés a)-c) pontjait, 370. §
(1)bekezdését, 371. §
(1)bekezdés
  1. b)és
  2. d)pontjait, a régi Be. 6. §
(1),
(2)bekezdését,
  1. §-át,
  2. §
(1)bekezdését,
  1. §-át,
  2. §-át, 159-
  3. § rendelkezéseit,
  4. §-át,
  5. §
(1)bekezdését, valamint az Rtv. 1. §
(1)bekezdését és
(2)bekezdés
  1. pontját, valamint jogkérdésben eltér a Kúriának az előzményi perben hozott Pfv.20.550/2020/
  2. számú közzétett határozatától. [30] A közzétett határozattól jogkérdésben való eltérésre történt hivatkozás körében a felperes előadta: a másodfokú bíróság a Kúriától eltérően értelmezte a régi Ptk.
  3. §
(1)bekezdését, 349. §
(1)bekezdését, és a Pp. 264. §
(1)bekezdését, amelynek indokát nem adta. A Kúria hivatkozott ítéletének [9], [11] és [12] bekezdéseiben foglaltaktól a jogerős ítélet [22]-[23] bekezdésében írtak a kár bekövetkezése, valamint annak időpontja tekintetében térnek el (felülvizsgálati kérelem
  1. oldal). A felperes idézte a Kúria ítélete [9] bekezdésének utolsó mondatát, miszerint: „Helyes a jogerős ítélet azon indoka is, hogy amely szerint kár, mint okozat hiányában az ok-okozati összefüggés fel sem merül.”, valamint az ítélet – ténylegesen – [10] bekezdésének második mondatát, amiben a Kúria azt rögzítette, hogy „Az eljáró nyomozó hatóság kártérítő felelőssége csak a vagyoni igény polgári jogi igényként történő érvényesítése esetén vetődik fel, mégpedig kizárólag abban az esetben, ha a mulasztása meghiúsítja a polgárjogi igény kielégítését (…)”. Hangsúlyozta: a felülvizsgálati kérelmével támadott jogerős ítéletben foglaltak szerint a kár a pénznek a terhelt részére történő átadásával bekövetkezett. A másodfokú bíróság ezt a megállapítást a büntetőeljárásban hozott ítélet alapulvételével tette, és úgy tekintette, hogy őt köti a büntetőítélet. A jelen ügyben hozott hatályon kívül helyező végzésből azonban kitűnik, hogy a Pp.
  2. §
(1)bekezdése nem alkalmazható, ez a jogszabályi rendelkezés nem a peres felek Kúria I.Pfv.20.684/2025/4/2 8 jogviszonya szempontjából, hanem a felperes és a terhelt közötti kárkötelem szempontjából releváns. [31] A felperes e körben arra is rámutatott, hogy a megismételt másodfokú eljárásban a hatályon kívül helyező végzésben foglaltak ellenére újra vizsgált kérdéskörre az alperes a fellebbezésében nem hivatkozott, így a másodfokú bíróság eljárása a Pp. 370. §
(1)bekezdését is sérti. A jogerős ítélet [24] bekezdésében foglalt okfejtés, amely szerint a kár nem is következett be, megalapozatlan, a helyes álláspontot a Kúria hatályon kívül helyező végzésének [49] bekezdése tartalmazza. Szerinte: „Mivel ezt a másodfokú bíróság ismét nem vizsgálta érdemben, az ítélet ismét sérti a régi Ptk. 339. §
(1)bekezdését és
  1. § rendelkezéseit.” A hatályon kívül helyező végzés alapján kijelenthető, hogy érte kár, éspedig
  2. november 9-én. A kár ténye vitán felül álló. [32] A felperes további felülvizsgálati hivatkozása szerint iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy nem állította a perben, megtérült volna a kára az alperes mulasztásai hiányában. Keresetlevelében éppen azt állította, hogy ha az alperes teljesíti a büntetőeljárási törvényben meghatározott kötelezettségeit, akkor az őt ért kár jó eséllyel vagy be sem következik, vagy legalábbis időközben megtérül. [33] Álláspontja szerint logikailag hibás a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy nem merült fel peradat arra nézve, miszerint gyanúsítása esetén a terhelt felhagyott volna a további károkozó magatartással. Ezt az okfejtést követve valamely esemény meg nem történtéből egy másik meg nem történt eseményre kellett volna következtetést levonni. Az elsőfokú bíróság következtetése ezzel szemben okszerű, az a peradatok (tényleges meggyanúsítását követően a terhelt felhagyott a bűncselekményekkel), valamint az általános élettapasztalat összevetésén alapuló, bírói mérlegelés során elvégzett logikai folyamat eredménye. A józan ész alapján is arra a következtetésre lehet jutni, hogy a bűncselekmény elkövetője meggyanúsítása esetén a küszöbön álló és elkerülhetetlennek mutatkozó büntetés tudatában fel fog hagyni a további cselekményekkel. [34] Nézete szerint a másodfokú bíróság akkor is hibázott, amikor a feljelentés tartalmának tulajdonított nagy jelentőséget. A feljelentéskor tett feltételezéseinek valójában érintőlegesen sincs jelentőségük az ügyben. [35] A felperes sérelmezte azt is, hogy a másodfokú bíróság a Pp.
  3. §
(1)bekezdés rendelkezését megsértve túlterjeszkedett felülbírálati jogkörének korlátain, mert az alperes nem vitatta, hogy a terhelt tartott magánál jelentős mennyiségű készpénzt, az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos megállapítását a fellebbezés sem támadta. [36] Álláspontja szerint az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a terheltnél nem volt készpénz, hiszen a perben közokirat utalt ennek ellenkezőjére. A bizonyosságot az alperes lett volna köteles megdönteni, de erre nézve még csak bizonyítási indítványt sem terjesztett elő. [37] A másodfokú bíróság ebben a körben alapjaiban érintette az elsőfokú bíróság mérlegelési jogát, noha arra csak akkor lett volna jogosult, ha az elsőfokú bíróság mérlegelése kirívóan okszerűtlen. Az elsőfokú bíróság azonban a bizonyítékok mérlegelése során nem valósított meg az ügy érdemére kiható lényeges eljárási szabálysértést. A másodfokú bíróság ennek ellenére változtatta meg az elsőfokú ítéletet, és utasította el a keresetet, amellyel megsértette a Pp. 369. §
(3)bekezdés a)-c) pontját, 371. §
(1)bekezdés
  1. b)és
  2. d)pontjait. [38] A felperes rámutatott továbbá, hogy az alperes a fellebbezésében nem hivatkozott a bizonyítékok mérlegelésére irányadó jogszabály megsértésére, nem jelölte meg a Pp. 369. §
(3)bekezdés
  1. a)és
  2. d)pontját. A másodfokú bíróság ezért túlterjeszkedett a Pp. 369. §
(3)bekezdés a) pontjában foglalt jogkörén. Ennek alátámasztásaként hivatkozott a BH
  2. Kúria I.Pfv.20.684/2025/4/2 9 számon közzétett eseti döntés [56]-[57] bekezdéseire, valamint a felülvizsgálat korlátai vonatkozásában kialakított kúriai gyakorlatra. [39] Az okozati összefüggés vonatkozásában a felperes sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság úgy ítélte, nem adott elő meghatározó okot megalapozó tényeket. Keresetlevele [52][56] bekezdéseire hivatkozva rámutatott: a jogerős ítéletben foglaltakkal ellentétben tett arra vonatkozó tényállítást, hogy mi alapozza meg az okozati összefüggést, ugyanis az alperes mulasztását állította, amely alapján kijelenthető, hogy meg sem kísérelte eredményre vinni a nyomozást. Ezt az előadását az alperes nem vitatta, így nem merült fel a bizonyítás lefolytatásának szükségessége. Az alperesnek a nyomozási taktika és a célszerűség kapcsán sem ténybeli, sem jogi ellenérvei nem voltak. [40] Érvelése szerint érdemben is téves a másodfokú bíróság nyomozási taktikával kapcsolatos okfejtése arról, hogy milyen jogai és kötelezettségei vannak a nyomozóhatóságnak a büntetőeljárásban; ugyanis nem joga, hanem kötelezettsége kihallgatni a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyt. A jelen esetben már
  3. október 10-ét jóval megelőzően fennálltak azok az adatok, amelyek alapján 2014-ben végül kihallgatták a terheltet. A jogellenes és felróható mulasztás tehát nem valamiféle távoli vagy hipotetikus, hanem adekvát oka volt a felperesi kárnak mint okozatnak. Tévesen értelmezte a másodfokú bíróság a büntetőeljárásjogi szabályokat, amikor úgy ítélte, hogy a nyomozóhatóság mérlegelési jogkörében dönt a büntetőeljárás megindításáról és konkrét személlyel szemben az alapos gyanú fennállásáról. Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a terheltet már jóval korábban meg kellett volna gyanúsítani. A kártérítési perben lehet és kell vizsgálni, hogy fennálltak-e a gyanúsítás feltételei, illetve okszerűen járt-e el ennek kapcsán a nyomozóhatóság. [41] A felperes felülvizsgálati kérelmében a terhelt meggyanúsításával kapcsolatban a jogerős ítélet indokolásának hiányosságát sérelmezte. Szerinte a másodfokú bíróság tévesen értelmezte az Rtv.
  4. §
(1)és
(2)bekezdését, mert a bűnmegelőzés mellett a vagyonvisszaszerzés érdekében sem történt intézkedés az alperes részéről. A kártérítési felelősséget ez önmagában megalapozza, ezért a másodfokú bíróság szükségtelenül vizsgálta az egyes kényszerintézkedések alkalmazhatóságát. Iratellenes az a megállapítása, miszerint feljelentésében a polgári jogi igényét nem érvényesítette. Figyelmen kívül hagyta továbbá, hogy a büntetőeljárásban a hatóság hivatalból jár el. Az alperesnek akkor is kötelessége lett volna a bűnös úton szerzett vagyon biztosítása, ha ezt a tárgyidőszakban a büntetőeljárási törvény még nem mondta ki olyan egyértelműen, mint jelenleg. A másodfokú bíróság tévesen értékelte a büntetőeljárásban előterjesztett indítványát akként, hogy csak az idegen bankszámlán lévő összeg zárolását kérte, és nem kérte a kicsalt pénz megtalálását, visszaszerzését, egyéb kényszerintézkedés alkalmazását. [42] Az indokolási kötelezettség vonatkozásában a felperes abban látta a Pp. 346. §
(4),
(5)bekezdésének megsértését, hogy a másodfokú bíróság az ő érveit lényegében nem vizsgálta, és nem indokolta meg, miért tért el a Kúria Pfv.20.550/2020/
  1. számú határozatától. [43] Összegzésképpen a felperes rámutatott: a tényállás nem vitatott része alátámasztja a kára bekövetkezését. Az elrendelt nyomozás első évében tanúsított passzivitás megalapozza az alperes jogellenes magatartását. Az elsőfokú bíróság helyesen és okszerűen mérlegelte a bizonyítékokat. Ennek alapján jutott arra a következtetésre, hogy fennáll az okozati összefüggés. Az alperes meg sem kísérelte bizonyítani a jogellenesség vagy a felróhatóság hiányát. A kár összegszerűsége egyrészt nem volt vitás, másrészt a büntetőítélet tartalmazza. A megismételt eljárásban a másodfokú bíróság a Kúria hatályon kívül helyező utasítása ellenére ismét jogellenesen terjesztette ki saját vizsgálódási körét. [44] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Kúria I.Pfv.20.684/2025/4/2 10 [45] Rámutatott, hogy a felperes nem jelölte meg, mely konkrét, adekvát jogszabályhely értelmezése tekintetében tér el a jogerős ítélet a Kúria Pfv.20.550/2020/
  2. számú határozatától. A felülvizsgálati kérelemből hiányzik a két ellentétes jogértelmezés szövegszerű levezetése is, ezért tartalmi szempontból nem felel meg a vonatkozó kúriai gyakorlatnak. [46] Álláspontja szerint a jogerős ítélet nem tér el jogkérdésben a Kúria közzétett határozatától. Az okozati összefüggés vizsgálatakor abban a kérdésben kell állást foglalni a bíróságnak, hogy a felperes károsodásához vezető okfolyamatban az alperes magatartása milyen szerepet játszott. Az okozati összefüggés fennállása szempontjából a kiindulópont a nélkülözhetetlen feltétel (conditio sine qua non) formulája, amely szerint oknak tekinthető az eredmény minden olyan előzménye, amely nélkül az eredmény nem következett volna be úgy és akkor, mint ahogy és amikor bekövetkezett. Ez a formula önmagában a jogi okozatosság megállapítására nem alkalmas, ugyanis a jogi felelősséget csak a releváns okok alapozhatják meg. Jogilag relevánsnak pedig az az ok tekinthető, amely szervesen összefügg az eredménnyel. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a keresetben állított kár bekövetkezése és az alperes esetleges mulasztása között hiányzik az okozati összefüggés. Az a megállapítása is helytálló, hogy a felperes csupán feltételezte, az alperesi mulasztás hiányában megtérült volna a kára. A Kúria döntése és jogi indokai [47] A Pp.
  3. §
(1)bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálata az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással kérhető. [48] A felperes felülvizsgálati kérelmének tartalmára tekintettel a Kúria a már számos határozatában – valamint az eljárásjogi tárgyú elvi iránymutatásoknak a Pp. hatályba lépése folytán történő felülvizsgálatáról szóló 1/
  1. PJE határozat rendelkezései szerint a jelen ügyben is megfelelően irányadó, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/
  2. (II. 15.) PK véleményben (a továbbiakban: PK vélemény) – kifejtettekkel egyezően az alábbiak szerint rögzíti a felülvizsgálati eljárás jogi természetét és annak korlátait. [49] A felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, nem egyfajta „harmadfokú eljárás”, hanem rendkívüli perorvoslat. A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp.
  3. §
(1)bekezdés]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása, mert ezek határozzák meg a Kúria felülbírálati lehetőségének tartalmi és perjogi kereteit. Érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a törvény által előírt tartalmi követelmények maradéktalanul teljesültek, az egyéb hivatkozásokat a Kúria figyelmen kívül hagyja. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előzőekben meghatározott tartalmi követelményekkel (Kúria Pfv.20.513/2023/8., Pfv.20.629/2023/5., Pfv.21.043/2022/11., Gfv.30.143/2023/6., egyezően: PK vélemény
  1. és
  2. pontja, valamint indokolásuk). [50] A Kúria több határozatában (pl. Pfv.20.439/2025/7., Pfv.20.603/2025/7.) arra is rámutatott, hogy a közzétett határozattól jogkérdésben való eltérésre alapított felülvizsgálati kérelemnek a határozatnak azt a részét is tartalmaznia kell, amelytől a felülvizsgálattal Kúria I.Pfv.20.684/2025/4/2 11 támadott ítéleti rendelkezés jogkérdésben eltér, továbbá a felülvizsgálati kérelemben a félnek ki kell mutatni a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozatban és az általa hivatkozott közzétett határozatban kifejtett eltérő jogértelmezést. Ehhez kapcsolódóan nem mellőzhető annak a jogszabályi rendelkezésnek a megjelölése sem, amelynek vonatkozásában a fél az eltérő jogértelmezésre hivatkozik. [51] Mindennek a felperes felülvizsgálati kérelme tekintetében a következők miatt volt többirányú jelentősége. [52] A felperes felülvizsgálati kérelmében felsorolásszerűen megjelölte az álláspontja szerint megsértett jogszabályokat, ám ezek közül a Pp.
  3. §, a régi Be.
  4. §,
  5. §,
  6. §, „159-
  7. §” sérelmét a megsértett jogszabályhely pontos megjelölése (bekezdés, pont), illetve szövegszerű azonosítása nélkül állította, továbbá felülvizsgálati kérelme a jogszabálysértés körülírását, szöveges indokolása előadását sem tartalmazta, ezért nem volt lehetséges a megsértettként állított konkrét jogszabályhely beazonosítása. A hiányos és azonosíthatatlan hivatkozás önmagában kizárta a jogszabálysértés érdemi vizsgálatának lehetőségét {Kúria Gfv.30.249/2023/
  8. [23]}. [53] A régi Be.
  9. §
(1)bekezdésének megsértésére a felperes felülvizsgálati kérelmében adekvát szöveges indokolás nélkül hivatkozott, ezért a Kúria a [47] bekezdésben kifejtettekre tekintettel a jogszabály megsértésének szöveges bemutatását nélkülöző felülvizsgálati hivatkozást ugyancsak nem vizsgálhatta érdemben. [54] A felperes felülvizsgálati kérelmének indokolásában nem adott elő a Pp. 269. §
(3)bekezdés b), c) pontjaival összefüggésbe hozható eljárási szabálysértést, ezért ez a felülvizsgálati hivatkozása sem volt érdemben vizsgálható. [55] Az ítélet indokolásának kötelező tartalmi elemeit részekre osztó Pp. 346. §
(4)bekezdése megsértésére a felperes adekvát szöveges indokolás nélkül hivatkozott. A felülvizsgálati kérelemben általa körülírt jogszabálysértés és kifejtett jogi álláspont az indokolás egyik részéhez, a Pp. 346. §
(5)bekezdésében szabályozott jogi indokoláshoz köthető. A Pp. 346. §
(4)bekezdése megsértésének szöveges bemutatását nélkülöző felülvizsgálati hivatkozását a Kúria érdemben nem vizsgálhatta. [56] A bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher másodfokú bíróság általi megítélését a felperes felülvizsgálati kérelmében anélkül sérelmezte, hogy e jogszabálysértés vonatkozásában megjelölt volna adekvát jogszabályi rendelkezést [Pp. 265. §
(1)bekezdés], így a felülvizsgálat során a Kúria erre a hivatkozására sem lehetett figyelemmel. [57] A felperes a Pp. 264. §
(1)bekezdése, valamint a régi Ptk. 339. §
(1)bekezdése és 349. §
(1)bekezdése vonatkozásában a Kúria Pfv.20.550/2020/
  1. számú közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással úgy kérte a felülvizsgálatot, hogy a felülvizsgálati kérelmében nem mutatott ki elvi jelentőségű jogkérdésben eltérő jogértelmezést. A felperes a közzétett határozat [9], [11], [12] bekezdéseiben kifejtetteket a jogerős ítélet [22] és [23] bekezdésében foglaltakkal tartotta összevethetőnek, azonban a közzétett határozat e részeiben a Kúria nem értelmezte a Pp.
  2. §
(1)bekezdését, míg a felperes által hivatkozott anyagi jogi jogszabályokkal összefüggésben a másodfokú bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemben megjelölt bekezdéseiben nem fejtett ki a közzétett határozattól eltérő jogértelmezést, a régi Ptk. 355. §
(4)bekezdését pedig a felperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg megsértett jogszabályi rendelkezésként. A Kúria ezért nem vizsgálhatta a felülvizsgálati kérelem megalapozottságát azon az alapon, hogy a jogerős ítélet a közzétett határozattól jogkérdésben eltér-e. Mivel a jogkérdésben való eltérés vonatkozásában a felülvizsgálati eljárásban nem lehetett állást foglalni, ezért az eltérés esetére előírt indokolási kötelezettség [Pp. 346. §
(5)bekezdés] megsértése sem volt vizsgálható. Kúria I.Pfv.20.684/2025/4/2 12 [58] Az így meghatározott felülvizsgálati keretek között eljárva a Kúria a jogerős ítélet jogszabálysértő volta körében előadott és érdemben vizsgálható felülvizsgálati hivatkozások tekintetében azt állapította meg, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan. [59] A Kúria elsőként arra mutat rá, hogy a másodfokú bíróság két okból, a kártérítési felelősség törvényi tényállási elemei közül kettőnek (a kárnak, valamint a kár és az alperesi magatartás közötti okozati összefüggésnek) a hiánya miatt is alaptalannak ítélte a keresetet. Tekintettel arra, hogy ezek a törvényi tényállási elemek konjunktívak, bármelyikük hiánya a kereset szükségszerű elutasítására vezet. Ebből következően, ha az egyik tényállási elem vonatkozásában megalapozatlanok a felperes felülvizsgálati hivatkozásai, akkor a másik tényállási elem vonatkozásában állított jogszabálysértések érdemi vizsgálata szükségtelen, azok ugyanis megvalósulásuk esetén sem hathatnak ki az ügy érdemére. [60] A fentiekre tekintettel a Kúria az okozati összefüggés vonatkozásában előterjesztett felülvizsgálati hivatkozások vizsgálatának alábbiakban kifejtendő eredményéhez képest mellőzte a kár tekintetében a felülvizsgálati kérelemben előadottak érdemi vizsgálatát. [61] A felperes felülvizsgálati kérelmében az okozati összefüggés hiányának másodfokú bíróság általi megállapításával kapcsolatban megsértett eljárásjogi jogszabályi rendelkezésként a Pp. 369. §
(1)bekezdés a) pontját és 370. §
(1)bekezdését, valamint a 371. §
(1)bekezdés b), d) pontjait jelölte meg. A régi Ptk. 339. §
(1)bekezdésének és 349. §
(1)bekezdésének megsértésére a bizonyítás eredményének mérlegeléséhez képest hivatkozott. [62] A jogszabálysértés mibenlétét abban határozta meg, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság okszerű mérlegelése ellenére felülmérlegelte a bizonyítás eredményének megállapítását és iratellenes, logikátlan következtetésre jutott, ennek során túlterjeszkedett felülbírálati jogkörének korlátain, mert az alperes fellebbezésében nem hivatkozott a bizonyítékok mérlegelésére irányadó jogszabály megsértésére, nem támadta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a terhelt tartott magánál jelentős mennyiségű készpénzt. [63] A felperes felülvizsgálati álláspontjával ellentétben a jogerős ítélet a következők miatt nem sérti a megjelölt jogszabályokat. [64] A Pp. 370. §
(1)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság a Pp.
  1. §-a szerinti felülbírálati jogköreit erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja, ez áll ugyanis összhangban a felek rendelkezési jogával. A felek ezzel kapcsolatos rendelkezési jogukat a fellebbezés Pp.
  2. §a szerinti tartalmi elemeinek meghatározásával gyakorolhatják. Főszabály szerint nincs lehetőség arra, hogy a másodfokú bíróság a felek által nem vitatott jogkérdéseket is felülbírálat körébe vonjon. A felülbírálati jogkör gyakorlásakor nemcsak az képez korlátot, hogy a fél az ítélet mely rendelkezését, mely részét támadja, milyen tartalmú határozat meghozatalát kéri, hanem a fellebbezés indokolása is, vagyis az, hogy a fellebbező mire hivatkozik, mivel indokolja a fellebbezését. A fellebbezés indokolásában kötelezően feltüntetendő minden részelem korlátot képez. A Pp.
  3. §
(1)bekezdésének a Pp. Novella
  1. §
  2. pontjával elrendelt hatályon kívül helyezését követően irányadó – a jelen ügyben is alkalmazandó – rendelkezései szerint a fellebbezésben már nem kell megjelölni a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkört, az alapul szolgáló indokok kifejtésével. A másodfokú bíróságnak a fellebbezési kérelem és a fellebbezés indokolásának tartalmából kell kikövetkeztetnie, hogy a fellebbező melyik felülbírálati jogkör gyakorlását kéri. A fellebbezés tárgya az anyagi jogi jogvita tárgyában lefolytatott elsőfokú eljárás és a meghozott ítélet. A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban az elsőfokú határozat helyességét bírálja el. [65] A Kúria a fentiekre tekintettel az alperes fellebbezésének tartalma és a per adatai alapján az azt állapította meg, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében előadottak miatt a másodfokú bíróság nem terjeszkedett túl az okozati összefüggés vizsgálata kapcsán Kúria I.Pfv.20.684/2025/4/2 13 felülbírálati jogköre korlátain, és nem csupán a bizonyítékok „egyszerű” felülmérlegelését végezte el. [66] E körben a Kúria a következőkre mutat rá. A fellebbezés indokolásából kitűnően az okozati összefüggés az alperes által vitatott jogkérdés volt. Az alperes fellebbezésében egyebek mellett azt az álláspontját is kifejtette, miszerint a bíróság ítéletében feltételes megállapításokat nem tehet, a perben jelentős tényeket a Pp.
  3. §
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően kell megállapítania, valamint a kártérítési felelősség nem alapítható hipotetikus, illetve alternatív okozatosságra. Előadta, hogy emiatt nem ért egyet az elsőfokú ítélet [152] és [181]-[185] bekezdéseiben foglaltakkal, az elsőfokú bíróság jogi következtetését tévesnek tartja. A fellebbezés II/A/
  1. pontjában pedig sérelmezte, hogy az elsőfokú ítélet [182] bekezdésében az elsőfokú bíróság olyan megállapítást tett (a terhelt a számlájáról felvett pénzt igen nagy valószínűséggel az otthonában tartotta), ami nem bizonyítható, csupán feltételezés. Fellebbezése II/A/4.
  2. pontjában a felperesnek arra a perbeli nyilatkozatára is hivatkozott, miszerint nem állítható teljes bizonyossággal, hogy a nyomozó hatóság esetleges mulasztása hiányában a kára megtérült volna. [67] A per iratai alapján az is megállapítható volt, hogy az alperes már az elsőfokú eljárásban kétségbe vonta a felperesnek azt a hivatkozását, hogy a nyomozás során adat merült fel a terhelt birtokában lévő nagyösszegű készpénzre. A
  3. sorszámú beadványában (III.1.2.
  4. pont) cáfolta, hogy a nyomozóhatóság alappal feltételezhette, a terhelt a számlájáról felvett készpénzt magánál tartotta. Szerinte erre a NAV irataiból nem lehetett következtetni. [68] A felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltak továbbá abban a tekintetben sem helytállóak, hogy a jogerős ítéletben a másodfokú bíróság nem mutatott rá az elsőfokú ítéletben írt okszerűtlen mérlegelésre. A jogerős ítélet [26] bekezdése tartalmazza: az elsőfokú bíróság nem adta indokát, milyen tények alapján látta valószínűsíthetőnek, hogy a terhelt a meggyanúsítása esetén felhagyott volna a további károkozó magatartással, mert erre nézve semmilyen peradat nem merült fel; az elsőfokú bíróság mindenféle bizonyíték megjelölése nélkül csupán azt rögzítette az ítéletében, hogy a terhelt a felvett készpénzt igen nagy valószínűséggel az otthonában tartotta és ez a házkutatás, lefoglalás sikerét eredményezte volna. [69] Felülvizsgálati kérelmében a felperes kétségbe vonta ugyan a másodfokú bíróság mérlegelésének okszerűségét, ám ehhez kapcsolódóan nem jelölt meg adekvát megsértett eljárásjogi jogszabályi rendelkezést [Pp.
  5. §
(1)bekezdés], ezért az e körben előadott felülvizsgálati hivatkozásai nem voltak érdemben vizsgálhatók. [70] Az indokolási kötelezettség állított megsértésével összefüggésben a Kúria a következőket emeli ki. A Pp. 346. §
(5)bekezdésének a felperes felülvizsgálati kérelme szempontjából releváns rendelkezése szerint a jogi indokolásnak tartalmaznia kell az ítélet alapjául szolgáló jogszabályokat és szükség esetén azok értelmezését, a megállapított tényekre vonatkozó bizonyítékokat azokkal a körülményekkel együtt, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, a tények megállapításának egyéb körülményeit, továbbá azokat az okokat, amelyek miatt a bíróság valamely tényállást nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. Az ekként meghatározott indokolási kötelezettségének a bíróság eleget tesz, ha logikusan, jogilag is követhetően kifejti a döntést megalapozó jogi érveket. A bíróság indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolásának kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása; az indokolásnak az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie {26/2020. (XII. 2.) AB határozat Indokolás [22]}. [71] Ehhez képest a másodfokú bíróság a jelen esetben a Pp. 346. §
(5)bekezdése helyes értelmezésének megfelelően teljesítette indokolási kötelezettségét: jogerős ítéletének [20], Kúria I.Pfv.20.684/2025/4/2 14 [25]-[27] bekezdéseiben – jogi álláspontjához mérten, a szükséges körben és mértékben – bemutatta az okozati összefüggés hiánya megállapításának alapjául szolgáló indokokat, így a Pp. 346. §
(5)bekezdését nem sértette meg. Lényeges továbbá, hogy az indokolási kötelezettség megsértése körében a döntés érdemi helyessége nem vizsgálható (Kúria Pfv.21.306/2021/4., Gfv.30.168/2022/11., Mfv.10.004/2024/4.). [72] Az alperesi magatartással (jogellenes mulasztás), így a nyomozási taktikával kapcsolatos felülvizsgálati hivatkozások érdemi vizsgálata ugyancsak szükségtelen volt, mert az okozati összefüggés hiánya önmagában kizárta a felperes kártérítési keresetének teljesítését. [73] A kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott és érdemben vizsgálható okokból nem volt jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 424. §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [74] A felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre, így a felperes a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles megtéríteni az alperes kamarai jogtanácsosi képviselettel felmerült felülvizsgálati perköltségét. A Kúria a kamarai jogtanácsosi munkadíjat a Pp. 82. §
(3)bekezdésére figyelemmel a felszámított összegben állapította meg a jelen eljárásban irányadó jogszabály, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. §
(1)bekezdés a), b) pontján. [75] A megismételt felülvizsgálati eljárásban a felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 51. §
(1)bekezdése alapján mentesült a felülvizsgálati eljárási illeték ismételt megfizetése alól. [76] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján – a felperes kérelmére – tárgyaláson bírálta el. [77] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja zárja ki. A határozat elvi tartalma [78] A közzétett határozattól jogkérdésben való eltérésre alapított felülvizsgálat esetén a felülvizsgálati kérelemben a félnek ki kell mutatnia a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozatban és az általa hivatkozott közzétett határozatban kifejtett eltérő jogértelmezést, amelyhez kapcsolódóan nem mellőzhető annak a jogszabályi rendelkezésnek a megjelölése, amelynek vonatkozásában a fél az eltérő jogértelmezésre hivatkozik. [79] A másodfokú bíróság a felülbírálati jogköreit erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. A fellebbezési kérelem, valamint a fellebbezés indokolásának tartalmából kell kikövetkeztetnie, hogy a fellebbező melyik felülbírálati jogkör gyakorlását kéri. [80] A keresetet a kártérítési felelősség törvényi tényállási elemei közül kettő megvalósulásának hiánya miatt elutasító jogerős ítélet elleni felülvizsgálat esetén, ha már az egyik tényállási elem vonatkozásában megalapozatlanok a felülvizsgálati hivatkozások, a másik tényállási elem vonatkozásában a felülvizsgálati kérelemben előadott jogszabálysértések érdemi vizsgálata szükségtelen, azok ugyanis megvalósulásuk esetén sem hathatnak ki az ügy érdemére. Záró rész Budapest, 2026. február 3. Dr. Cseh Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Magosi Szilvia s.k. előadó bíró, Dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. bíró, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró, Dr. Parlagi Mátyás s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.