Pfv.20145/2022/4 – Kúria
A határozat elvi tartalma: A beszámítás megengedhetősége szempontjából nem csupán a beszámítani kívánt, hanem a beszámítást szenvedő követelést is vizsgálni kell.
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.20.145/2022/4.
A tanács tagjai: Dr. Harter Mária a tanács elnöke Dr. Varga Edit előadó bíró Dr. Szabó Klára bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője:
Dr. Révész-Doktor Gábor ügyvéd (ügyvéd címe) Az alperes: alperes neve (alperes címe) Az alperes képviselője:
Illés és Társai Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe; ügyintéző: Dr. Illés Tibor ügyvéd) A per tárgya: közös költség megfizetése Kúria I.Pfv.20.145/2022/4-3 2 A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma:
Fővárosi Törvényszék 48.Pf.633.711/2021/6.
Az elsőfokú bíróság és határozatának száma:
Budai Központi Kerületi Bíróság 19.P.23.124/2016/168.
Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 200.000 (kétszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperesi társasház csapadékvíz elvezető csövének meghibásodása miatt az alperes tulajdonostárs lakása vizesedni kezdett, a károsodás első jeleit 2014 augusztusában tapasztalta. A kár elhárítása érdekében mind az alperes, mind a társasház végeztetett javításokat és 2015 júliusáig több alkalommal került sor szakértői vizsgálatra is, majd a felperes a hiba okát kijavíttatta.
Kúria I.Pfv.20.145/2022/4-3 3 [2] Az alperes a lakását 2014 szeptembere és 2016 januárja között nem használta, korábban esetenként bérbeadás útján hasznosította, 2014. júniusától viszont a lakás beázás miatti használhatatlanságára tekintettel nem fizetett közös költséget.
A felperes keresete, az alperes védekezése [3] A felperes keresetében az alperest a 2014. június 1. és 2021. március 31. között lejárt összesen 11.688.442 forint közös költség, 1.682.452 forint kamat, valamint 2021. április 1jétől a tőke évi 20%-os mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. [4] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint 2014. szeptember 1. és 2016. január 31. között közös költség fizetésére nem volt köteles, mert a lakása a felperes hibájából bekövetkező károsodás miatt használhatatlanná vált, a 2014. június 1-től augusztus 31-ig terjedő időre járó közös költséget pedig megfizette. A keresettel szemben beszámítással is élt:
13.160.975 forint elmaradt bérleti díjat kívánt kárként érvényesíteni, ami abból adódott, hogy a lakását a beázás miatt nem tudta bérbe adni. Kárigénye jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:560. § (1) bekezdésében szabályozott épületkár szabályait, másodlagosan pedig a 6:519.§ (1) bekezdése szerinti általános kárfelelősséget jelölte meg, előadva, hogy a felperes felelősségét mindkét jogcím tekintetében a karbantartási kötelezettség elmulasztása alapozza meg. [5] A felperes a beszámítási kifogás elutasítását kérte azzal, hogy az alperes kárigényére álláspontja szerint egyébként is a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) az irányadó, amely a közös költséggel szemben kizárta a beszámítás lehetőségét. Hivatkozott arra is, hogy az épületkár tekintetében a társasháznak nincsen perbeli jogképessége, e szabályok álláspontja szerint egyébként sem alkalmazhatók a perbeli esetre, az általános kárfelelősségi szabályok alkalmazásához pedig a felróhatóság hiányzik. Vitatta a kár bekövetkezését és összegét is.
Az első- és másodfokú ítélet [6] Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adó ítéletével az alperest 13.370.894 forint, 11.688.442 forint után 2021. április 1-jétől a kifizetésig járó évi 20%-os mértékű késedelmi kamat és a perköltség megfizetésére kötelezte. Rámutatott, hogy a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tht.) 24.§ (1) bekezdése szerint a közös költség fizetésének kötelezettsége független a tényleges használattól, a felperes hátraléki kimutatásának összegét pedig az alperes nem vitatta. A beszámítási kifogást az elsőfokú bíróság az új Ptk.-nak a közös költséggel szemben beszámítást lehetővé tevő szabályai szerint bírálta el, azzal, hogy az ellenkövetelés alapjául szolgáló felperesi magatartás még a régi Ptk. hatálya alatt kezdődött, ezért a felperes felelősségének megítélésére a korábbi szabályok az irányadók. Megállapította, hogy a régi Ptk. 352.§ (1) bekezdésében szabályozott speciális felelősségi alakzat alanya a felperes nem lehet, ugyanis nem tulajdonosa a társasházi épületnek, az általános kárfelelősségi szabály pedig a felperesi mulasztás hiánya miatt nem alkalmazható. Rámutatott, hogy a szakértők által feltárt hibák nem függenek össze az épület karbantartásával és a hiba elhárításával kapcsolatban sem terheli mulasztás a felperest.
Kúria I.Pfv.20.145/2022/4-3 4 [7] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság helybenhagyó ítélete eltérő indokai között – evonatkozásban az elsőfokú bírósággal egyezően – hangsúlyozta, hogy az alperes kárigényét megalapozó magatartás a Ptk. hatálybalépése előtt megkezdődött, emiatt a Ptk. hatálybalépésével összefüggő szabályokról szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 1.§ és 54.§-ai értelmében arra a régi Ptk.-t kell alkalmazni, így irányadó a rPtk. beszámítást kizáró szabálya is. Mivel beszámításra a felperes követelésével szemben ily módon nincs lehetőség, szükségtelen volt az állásfoglalás a felperes perbeli legitimációja és a kárigény érdeme kérdésében. A kereset vonatkozásában az alperes a 2021. április 27-i tárgyaláson elismerte, hogy a 2014. június 1. és 2021. március 31. közötti időszakban lejárt és meg nem fizetett közös költség tőke összege 11.688.442 forint, ekként alaptalanul vitatott a fellebbezésében 1.042.915 forintot, azzal, hogy ez az összeg a 2014. szeptembere és 2017. decembere közötti késedelmi kamat, mely után további kamatot a felperes nem számíthat fel.
A kifejtettek miatt az elsőfokú bíróság helyesen, a Tht. 24.§ (1) bekezdésének megfelelően kötelezte az alperest a keresettel érvényesített igény teljesítésére.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] A jogerős ítélet ellen felülvizsgálattal élő alperes hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan, a tényállás feltáratlansága miatt a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Fenntartotta a késedelmi kamat tőkésítésével kapcsolatos érveit, hangsúlyozva, hogy az összegszerűséget elismerő nyilatkozata ellenére vitatta a követelés késedelmi kamat tartalmát, mert a tőkésített kamat után további késedelmi kamat már nem számítható fel, e hivatkozását azonban a másodfokú bíróság a bizonyítékok ellenére nem vette figyelembe. A felperesi kimutatások alapján is megállapítható, hogy a felperes teljes, 13.370.894 forint összegű követeléséből 1.042.915 forint a 2017. december 31-ig számított késedelmi kamat, 2019. november 21-i beadványa e tekintetben összefoglaló táblázatot is tartalmaz, ezzel ellentétesen az elismerő nyilatkozata nem értékelhető. [9] Nézete szerint a másodfokú bíróság tévesen mutatott rá, hogy a beszámítás kizárt.
Mivel a közös költség hátralék 2014 júniusától, tehát a Ptk. hatálybalépését követően kezdett felhalmozódni, arra már az új szabályok az irányadók, s mivel a beszámítás a követelés teljesítése, megengedhetőségére a beszámítást lehetővé tevő Ptk-t kell alkalmazni. Eltérő álláspont esetén, amennyiben a beszámításra a beszámítandó követelésre irányadó jogot alkalmazzuk, ugyanarra az eredményre: az új Ptk. alkalmazására kell jutni, károsodása és az épület hibája ugyanis a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett, így igénye a Ptké. hivatkozott szabályai alapján a Ptk. hatálya alá tartozik. Az általános kárfelelősségi szabályok alkalmazása esetén, a rPtk. alapján sem zárható ki a beszámítás, ugyanis a rPtk. 297.§ (1) bekezdése körében a bírói gyakorlat indokolatlanul alakította ki a közös költséggel szembeni beszámítás tilalmát, ezért erre az esetre kérte a Kúriát, hogy az új törvénynek a tilalmat elhagyó szabályában megmutatkozó jogalkotói szándékra figyelemmel térjen el ettől a gyakorlattól és tekintse megengedhetőnek a beszámítást. Nézete szerint ez azért is indokolt, mert a felperes követelése egyértelműen az új szabályok hatálya alá tartozik. [10] Arra az esetre, ha a Kúria a beszámítási nyilatkozatát nem a közös költség teljesítésének, hanem önálló nyilatkozatnak tekinti, a Ptké. 1. § a) és b) pontjai alapján azt ugyancsak a Ptk. alapján kell elbírálni, mivel nyilatkozatát a Ptk. hatálybalépése után közölte.
Kúria I.Pfv.20.145/2022/4-3 5 [11] A beszámítási nyilatkozata érdemét illetően a Ptk. 6:560. § (1) bekezdése vagy a régi Ptk. 352.§ (1) bekezdése és a 339. § (1) bekezdése megsértését állította és a másodlagos jogcím körében a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelését, emiatt a rPp. 206.§ (1) bekezdésének megsértését. [12] Tévesnek tartotta, hogy az épületkár címén támasztott igény tekintetében a felperes nem jogképes, e szabály kötelezettje ugyanis az épület tulajdonosa, az a személy, akinek közvetlen ráhatása van az épület karbantartására. Az adott esetben ez a felperes, nem pedig a tulajdonostársak. Nézete szerint egyértelművé teszik ezt az összefüggést a Tht. 3. § (1) és (3) bekezdései, melyek szerint a társasház az épület fenntartása körében jogképes, a tulajdonostársak felelőssége pedig mögöttes. Ez az értelmezés felel meg a károsult védelmére törekvő jogalkotói célnak is, amely csak akkor elérhető, ha kötelezetti oldalon az épületet fenntartó társasház áll. A teleologikus értelmezés is ellentétes a tulajdonostársak közvetlen perlésével, az adott esetben a 181 „albetétre” tekintettel az eljárás technikailag nem lenne lefolytatható, és utalt arra, hogy a biztosítók is a társasházak, nem a tulajdonosok részére kínálnak az épületekre felelősségbiztosítást. Előadta: érvei kellőképpen alátámasztják, hogy kárigénye a felperessel szemben érvényesíthető, s mivel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a közös tulajdonú csapadékvíz elvezető cső hibájával okozati összefüggésben keletkezett kára, melynek összege is alátámasztott, beszámítási kifogása az elsődleges jogcím tekintetében megalapozott. [13] Fenntartotta az általános kárfelelősségi tényállásra alapított hivatkozását is, álláspontja szerint az elsőfokú bíróság indokai tévesek, a karbantartásra kizárólag a társasház, nem a tulajdonostársak képesek, ezt a kötelezettséget a Tht. is kifejezetten a társasházra telepítette, az egyes tulajdonosok ugyanis sem szervezettel, sem megfelelő erőforrással nem rendelkeznek. A felperes köteles volt a társasházi épületet olyan állapotban tartani, amely megóvja az esővíz általi kártételtől, ennek elmulasztásában áll a felelősséget megalapozó magatartása. A mulasztás és annak összefüggése az alperesi károsodással a perben igazolódott, azzal szemben a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy karbantartási kötelezettségének eleget tett, erre azonban nem került sor. E tekintetben a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen értékelését, a rPp. 206.§ (1) bekezdésének a megsértését állította, és az ítéleti tényállás kiegészítését kérte, azzal, hogy a beázást nem okozhatta más, mint a
csapadékvíz elvezető cső hibája, amely miatt a felperes felelősséggel tartozik. Hangsúlyozta, hogy a felperes biztosítója a beázással összefüggő anyagi kárát, a helyreállítási munkák költségét részben megtérítette, azt meghaladóan pedig a felperes viselte, mindez a felelősség jogalapjának megállapítását, illetve elismerését jelenti. [14] Kérte a Kúriát, foglaljon állást abban a kérdésben, hogy kárigényét a tulajdonostársakkal, vagy a felperessel szemben kell-e érvényesítenie, arra az esetre pedig, ha a Kúria a tényállás további feltárását tartja szükségesnek, a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára történő utasítását és tanúbizonyítás lefolytatására kötelezését kérte. [15] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
Előre bocsátotta, hogy az alperes a közös költséget a jogerős ítélet meghozatala óta sem fizeti, 2022. április 30-ával további 1.058.915 forint hátralékot halmozott fel. Az alperesi elismeréssel kapcsolatban pedig arra hivatkozott, hogy az alperes saját kimutatása a 2018. január 11-i levélváltás szerint megegyezett a felperesi számításokkal, másfelől a 2017.
Kúria I.Pfv.20.145/2022/4-3 6 december 31-ig terjedő időszakra általa figyelembe vett 1.042.915 forint késedelmi kamat levonása után is 11.835.609. forint összegű tőketartozása volt 2021, január 31-ig. Korábbi nyilatkozataiban az alperes azt is elismerte, hogy 2016. január 31-ével bezárólag 1.833.386. forint tőketartozása keletkezett, ami ugyancsak megegyezik a társasház kimutatásával.
Hangsúlyozta azt is, hogy a keresetben foglaltak vitatása miatt nincs olyan elismert felperesi követelés, melybe saját követelését az alperes – akár elvileg is – beszámíthatná. Kiemelte, hogy a bíróságok mind az alperesi ellenkövetelés, mind annak beszámíthatósága tekintetében a rPtk. alkalmazhatóságát állapították meg, ami a beszámítás kizárását jelenti a rPtk. 297. §
A Kúria döntése és jogi indokai [16] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [17] A jelen ügyre még irányadó 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 270. § (2) bekezdésének és a 275. § (3) bekezdésének együttes értelmezése szerint eredményes felülvizsgálat alapja anyagi jogi, vagy az érdemi döntést lényegesen befolyásoló eljárási szabálysértés lehet. Az adott esetben az alperes felülvizsgálati kérelmében két tárgykört érintett: a beszámítás kérdését és a késedelmi kamat tőkésítését, az előbbit illetően az anyagi jogi szabályok téves alkalmazását, míg az utóbbi tekintetében a bizonyítékok téves értékelését róva fel az eljárt bíróságoknak. [18] A beszámítás vonatkozásában a másodfokú bíróság arra helyesen mutatott rá, hogy a beszámítani kért követelésre a régi Ptk. szabályai az irányadók: a károkozó magatartás 2013ban kezdődött, a Ptk. hatálybalépéséig folyamatosan fennállt, ez pedig a Ptké. 54.§ értelmében a rPtk. alkalmazását indokolja. Annak eldöntésekor, hogy a beszámítás megengedhető-e, a beszámíthatóság szempontjából nem csupán a beszámítani kért követelést, hanem az azzal szemben álló ellenkövetelést (a jelen esetben a beszámítást szenvedő felperesi követelést) is meg kell vizsgálni, és ha a szemben álló ellenkövetelést illetően van akadálya a beszámításnak, a beszámítás nem mehet végbe.
Kúria I.Pfv.20.145/2022/4-3 7 [19] A felperes közös költség címén érvényesített igényt, ezért az arra vonatkozó szabályokkal kell összevetni a releváns tényeket. A felperes követelése a Tht. 24. § (1) bekezdésének a hatálya alá tartozó kötelmi igény, melynek érdemi elbírálásához azt kell megvizsgálni, hogy az a jogviszony (kötelem), amelyből a követelés keletkezett, mikor jött létre, ugyanis a tulajdonosokat tulajdonjogukra tekintettel a fizetési kötelezettség a jogviszony keletkezésétől fogva terheli. Az alperes esetében a közös költség fizetésének kezdete a tulajdonszerzésének időpontja: 2005. Rámutat a Kúria, hogy a társasházi tulajdont vásárló nem csupán a dologi jogosultságot (az ingatlannyilvántartási „jószágot”) szerzi meg, hanem egyidejűleg részesévé válik annak a komplex dologi- és kötelmi jogi, szervezeti pozíciónak, amit a Tht., az alapító okirat és az SzMSz rendelkezései a tulajdonosokat illetően előírnak. Az adott esetben mindez azzal jár, hogy az alperes közös költség fizetési kötelezettsége a Ptké.
megfeleltethető az öt havi közös költségnek, mellyel a felperes követelése május és szeptember között gyarapodott, a 2019. szeptemberi állapotot tekintve tehát egyetértés volt a felek között a tartozás – ezen belül a kamat – összegét illetően. Utóbb a felperes a P.23.124/2016/102. számú beadványában – kifejezetten az alperes 2019. november 21-i észrevételére figyelemmel – ezzel a levezetéssel szinkronban részletezte a követelését az időközben felmerült további tartozások hozzászámításával. Tekintve, hogy az alperes a 2014.
Kúria I.Pfv.20.145/2022/4-3 8 és a 2017. közötti kamatot vitatta csupán, azt pedig ez az összeg az előzőekben kifejtettek szerint már nem tartalmazta, a másodfokú bíróság alappal vette figyelembe a 2021. április 21i elismerését, amit az előzőek szerint ismertetett alperesi számítás is megerősít. [22] Az ismertetett indokok miatt, mivel jogszabálysértés nem történt, a Kúria a jogerős ítéletet a rPp. 275. § (3) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta.
Záró rész [23] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem volt eredményes, ezért a felülvizsgálati eljárásban a rPp. 270. § (1) bekezdésén keresztül érvényesülő rPp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes jogi képviseletével a felülvizsgálati eljárásban felmerült, a 32/2003. (VIII.22) IM rendelet 3. § (2), (5) és (6) bekezdéseiben foglaltak szerint, a 4/A.§ értelmében az általános forgalmi adóra is figyelemmel, a tényleges tevékenységgel arányos összegben meghatározott ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költséget.
Budapest, 2022. június 1.
Dr. Harter Mária s.k. a tanács elnöke, dr. Varga Edit s.k. előadó bíró, dr. Szabó Klára s.k. bíró