A határozat elvi tartalma: Nem megalapozott a hivatásos szolgálati viszonyban álló felperes marasztalási kereseti igénye, ha az a korábban már elbírált szolgálati panasszal azonos újabb panaszán alapul, és a felperes a korábban elbírált szolgálati panaszhatározattal szemben keresetet nem nyújtott be. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 2.Kf.700.198/2025/
- felperes (felperes címe) Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (felperesi képviselő címe, eljáró kamarai jogtanácsos: dr. Patonai Nóra) vármegyei1 Rendőr-főkapitányság (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Nagy Dóra kamarai jogtanácsos A per tárgya: illetménykülönbözet megfizetése iránt jogvita A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
- sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: és megbízási díj indított közszolgálati Debreceni Törvényszék 8.K.702.211/2021/
- számú ítélete Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az alperes határozatszám2Szü. számú határozata tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét megváltoztatja és a keresetet elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 60.873 (hatvanezernyolcszázhetvenhárom) forint elsőfokú-, valamint 30.436 (harmincezer-négyszázharminchat) forint másodfokú perköltséget. Az elsőfokú-, a fellebbezési-, és a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.198/2025/
- 2 [1] A felperes az alperes helység1 Rendőrkapitánysága állományában bűnügyi segédtechnikus beosztásban a hivatásos állomány tagjaként teljesített szolgálatot. A felperes – jogi képviselje útján –
- március
- napján kelt szolgálati panaszában a
- június
- és
- február
- napjai közötti időszak tekintetében a bűnügyi technikusi feladatok ellátására figyelemmel illetménykülönbözet, valamint a beosztásához nem tartozó többletfeladatok ellátására tekintettel megbízási díj iránti igényt terjesztett elő. Az alperes vezetője a határozatszám1 Szü. számú határozatával (a továbbiakban: Első panaszhatározat) a felperes szolgálati panaszát megalapozatlanság miatt elutasította, amelyet a jogi képviselő
- június
- napján vett át. A felperes – bár az Első panaszhatározat jogorvoslati tájékoztatása azt tartalmazta – a közléstől számított 30 napon belül keresetet nem terjesztett elő. A felperes – jogi képviselője útján –
- szeptember
- napján, a korábbi szolgálati panaszával egyező tartalommal, ismételten szolgálati panaszt terjesztett elő. Az alperes vezetője a határozatszám2Szü. számú határozatával (a továbbiakban: Második panaszhatározat) – a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
- évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
- §
(3)bekezdésének utolsó mondata alapján – a szolgálati panaszt indokolás nélkül elutasította. Megállapította, hogy a
- szeptember
- napján kelt szolgálati panasz az Első határozattal már elbírált
- március 29-ei szolgálati panasz beadvánnyal azonos tartalmú. A jogorvoslati tájékoztatást tartalmazó Második panaszhatározatot a felperesi jogi képviselő
- október
- napján vette át. A felperes keresete [2] A felperes
- október
- napján benyújtott és a perben pontosított marasztalási kereseti kérelmében azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a
- június
- napjától
- február
- napjáig terjedő időszakban bruttó 811.650 forint illetménykülönbözet és bruttó 811.650 forint megbízási díj, valamint késedelmi kamata megfizetésére. A felperes az Első- és Második panaszhatározattal kapcsolatos megtámadási kereseti kérelmeit nem tartotta fenn (
- sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal). [3] Az alperes elsődlegesen a keresetlevél visszautasítását, másodlagosan a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítélete [4] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 811.650 forint illetménykülönbözetet és 405.825 forint megbízási díjat, valamint azok késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a felperes igényét az elévülési határidőn belül érvényesítheti. A lefolytatott bizonyítás eredményeképpen megállapította, hogy a felperes segédtechnikusi munkaköre helyett bűnügyi technikusi munkakört látott el, ezért a Hszt.
- §
(4)-
(6)bekezdései alapján illetménykülönbözetre jogosult. Továbbá a felperes segédtechnikusi Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.198/2025/
- 3 beosztásához nem tartozó (nyomozói, vizsgálói beosztáshoz tartozó) többletfeladatokat is ellátott, ezért a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontja és
(5)bekezdése alapján megbízási díjra jogosult. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem, a felülvizsgálat eredménye [5] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset teljes egészében történő elutasítását, valamint a felperest perköltségének megfizetésére kötelezését kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a Hszt. 71. §
(1),
(4)-
(5), a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1), valamint a közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
- §
(2)bekezdését sérti, mivel a segédtechnikusi és a technikusi munkakörök között lényegi eltérés nincs, továbbá a felperes munkakörébe nem tartozó többletfeladatokat nem látott el. [6] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében – annak tartalma szerint – az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott részben történő helybenhagyását kérte. [7] Az alperes fellebbezése alapján másodfokú bíróság a 2.Kf.700.008/2024/
- számú végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az eljárást megszüntette, mivel álláspontja szerint a marasztási kereseti kérelmet tartalmazó keresetlevél benyújtására az Első panaszhatározat közlésétől számított keresetindítási határidőt a felperes elmulasztotta, a Második panaszhatározat pedig a felperes ugyanazon ténybeli és jogi alapon ismételten előterjesztett igényével kapcsolatban a keresetindítási határidőt ismételten nem nyitotta meg. [8] A felperes felülvizsgálati kérelme alapján a Kúria Kfv.III.45.021/2025/
- számú végzésével (a továbbiakban: Iránymutató végzés) a másodfokú bíróság 2.Kf.700.008/2024/
- számú végzését abban a részében, amelyben a Második panaszhatározattal szemben indított eljárást megszüntette, hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, ezt meghaladóan – az Első panaszhatározattal szemben indított peres eljárás megszüntetése vonatkozásában – a jogerős végzést hatályában fenntartotta. Végzésének tényállásában rögzítette, hogy a felperes a keresetlevelében mindkét panaszhatározattal szemben keresetet terjesztett elő, és pontosított keresetében illetménykülönbözet és megbízási díj, valamint ezen összegek késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy a Második panaszhatározattal szemben benyújtott kereset nem vezethetett ahhoz, hogy érdemben váljon vizsgálhatóvá az Első panaszhatározat indokolása, ugyanakkor a Második panaszhatározattal szemben kezdeményezett eljárás nem volt megszüntethető azzal az indokkal, hogy a felperes a keresetindítási határidőt elmulasztotta. Iránymutatásában előírta, hogy a megismételt eljárásban a másodfokú bíróság a Második panaszhatározat vonatkozásában a fentebb kifejtetteknek megfelelően azzal köteles az elsőfokú ítéletet a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között felülbírálni, hogy a Második panaszhatározat tekintetében a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.198/2025/
- 4 felperes a keresetindítási határidőt megtartotta, azonban az nem eredményezte az Első panaszhatározattal szembeni bírósági jogorvoslat újbóli megnyílását. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [9] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp.
- §
(1)bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között a 115. §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó 110. §
(3)bekezdésére figyelemmel vizsgálta felül. A fellebbezési eljárás kereteit egyrészt az határozta meg, hogy az Első panaszhatározat (határozatszám1 Szü. számú határozat) tekintetében az eljárást a másodfokú bíróság jogerősen megszüntette, ezért a jelen másodfokú peres eljárás kizárólag a Második panaszhatározat (határozatszám2Szü. számú határozat) tekintetében volt folytatható. Másrészt a keresetet részben elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést az alperes fellebbezéssel nem támadta, így azt a másodfokú bíróság még a Második panaszhatározat alapul vételével sem érinthette. [10] A másodfokú bíróság abból indult ki, hogy a Kp. 115. §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó 110. §
(3)bekezdése értelmében, ha a felülvizsgálati jogkörében eljáró Kúria az ügyben eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, a hatályon kívül helyező végzésben az új eljárás lefolytatására vonatkozóan iránymutatást ad, amely az ügyben eljáró bíróságot köti. Az ügyben eljáró bíróság számára a Kúria határozatának rendelkező része és indokolása jelöli ki vizsgálódásának kereteit. A Kúria a Kfv.VI.37.417/2024/8. (K-KJ-20241116) számú végzésében az állandó ítélkezési gyakorlattal egyezően rögzítette, hogy a Kp. 115. §
(2)bekezdés folytán alkalmazandó Kp. 110. §
(3)bekezdéséből következően az elsőfokú bíróságot a Kúria iránymutatása köti. [11] A jelen ügyben a Kúria az Iránymutató, a másodfokú bíróság számára kötőerővel bíró végzésének indokolásában a Hszt. 13. §
(1), 267. §
(1),
(3), 268. §
(3)bekezdéseit, 270. §
(1)bekezdés a) pontját, valamint a Kp. 39. §
(1)és 41. §
(4)bekezdéseit értelmezve rámutatott, hogy a felperes a szolgálati viszonyából származó megbízási díj és helyettesítési díj iránti követelését elévülési időn belül, szolgálati panasz útján érvényesíthette az alperessel szemben, és amennyiben szolgálati panaszát az alperes (vezetője) elutasította, e döntéssel szemben harminc napon belül fordulhatott bírósághoz. A felperes mindkét szolgálati panasztával ugyanazon igényét kívánta érvényesíteni, azonban az Első panaszhatározattal szemben keresettel nem élt. Az a körülmény, hogy a Második panaszhatározattal szemben a felperes keresetindítási joga megnyílt, nem eredményezte a korábbi panaszt elutasító határozat ellen elmulasztott keresetindítási határidő ismételt megnyílását. A Kúria a Hszt. 268. §
(3)bekezdése kapcsán már kifejtette azt is, hogy e szabály nem képezi akadályát annak, hogy a hivatásos állomány tagja ugyanazon időszakra ugyanazokkal az indokokkal egy korábbival egyező tartalmú szolgálati panaszt terjesszen elő, mint ahogyan annak sem, hogy e szolgálati panasza elutasítása esetén a Hszt. 270. §
(1)bekezdése alapján bírósághoz forduljon. Ilyen esetben azonban a bíróság – a kereseti kérelemhez és ellenkérelemhez igazodóan – mindenekelőtt azt vizsgálja, hogy az újabb szolgálati panasz valóban azonos tartalmú-e a korábbival, azaz a munkáltató helyesen alkalmazta-e a Hszt. 268. §
(3)bekezdését (Kf.VII.40.267/2020/5.). A Második panaszhatározattal szemben benyújtott Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.198/2025/
- 5 kereset nem vezethetett ahhoz, hogy érdemben váljon vizsgálhatóvá az Első panaszhatározat indokolása. Az ismételt igényérvényesítéstől a felperes nem volt elzárva, azonban az alperes, a Hszt.
- §
(3)bekezdése alapján, a felperes követelésével érdemben már nem foglalkozhatott. A felperes teljes körű igényérvényesítését ezért nem a Hszt. rendelkezései, és nem is az alperes helytelen jogalkalmazása, hanem a felperes azon mulasztása gátolta, hogy az Első panaszhatározattal szemben nem fordult határidőben keresettel a bírósághoz. [12] Az Iránymutató végzésben felhívott Kf.VII.39.026/2021/4. számú ítéletében a Kúria a Kp. 4. §
(1)bekezdését,
(3)bekezdés a) pontját, 5. §
(4)és 85. §
(1)bekezdéseit, valamint a Hszt. 268. §
(3)bekezdését értelmezve rámutatott, hogy az a körülmény, hogy a felperes ismételten előterjesztette szolgálati panaszát, amit az alperes a Hszt. 268. §
(3)bekezdésére hivatkozással abban a részben, amit a korábbi határozatában már elbírált, érdemi vizsgálat nélkül elutasított, nem a korábbi panaszt elutasító határozat ellen elmulasztott keresetindítási határidő ismételt megnyílását eredményezte. A marasztalási perekre vonatkozó speciális szabályok nem mentesítik a bíróságot a Kp. 85. §
(1)bekezdése alapján fennálló kötelezettsége alól, amely alapján a közigazgatási tevékenység (közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos döntés, intézkedés) jogszerűségét, azaz a szolgálati panaszt elutasító határozatot a kereseti kérelem korlátai között vizsgálnia kell. Az elsőfokú bíróság a Hszt. 267. §
(1),
(3)bekezdése és 268. §
(3)bekezdése téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy az elévülési időn belül ugyanazon ténybeli és jogi alapon ismételten előterjesztett szolgálati panaszt elutasító határozat alapján a már egyszer elmulasztott keresetindítási határidő ismét megnyílik. [13] A jelen ügyben is megállapítható volt, hogy a felperes a Hszt. 267. §
(1)bekezdése alapján két azonos tartalmú szolgálati panasszal élt, amelyekben illetménykülönbözet és megbízási díj megfizetését kérte az alperestől. Az alperes az első szolgálati panaszt érdemben elutasította, ezért a második szolgálati panaszt a továbbiakban nem vizsgálhatta, mivel annak akadályát képezte a Hszt. 268. §
(3)bekezdésében előírt azon kógens rendelkezés, mely szerint a korábban már elbírált szolgálati panasszal azonos tartalmú panaszt, vagy a panasznak a már elbírált részét az elöljáró indokolás nélkül elutasítja. A perbeli esetben a felek között nem volt vitatott, hogy a felperes mindkét szolgálati panaszával ugyanazon igényeket kívánta érvényesíteni, így az Első panaszhatározattal már elbírált szolgálati panasszal azonos tartalmú szolgálati panaszt az elöljáró a Hszt. 268. §
(3)bekezdése alapján jogszerűen utasította el indokolás nélkül, amelyre tekintettel a felperes a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontján és
(4)-
(6)bekezdésein alapuló igényeit a bíróság előtt már sikerrel nem érvényesíthette. Az elsőfokú bíróság ezért tévesen kötelezte az alperest illetmény-különbözet és megbízási díj megfizetésére. [14] Mindezekre figyelemmel – a Kúria végzésében adott iránymutatást és ítélkezési gyakorlatot követve – a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel érintett részét a Kp. 109. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.198/2025/4. 6 [15] A másodfokú bíróság a Kp. 35. §
(4)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 525. §
(3)bekezdése alapján folytatott vizsgálata során a felperes munkavállalói költségkedvezményre történő jogosultságának fennállása tekintetében az elsőfokú bírósággal azonos megállapításra jutott. A fellebbezési eljárás kereteire figyelemmel az első- és másodfokú eljárásban a pertárgy értékét a Kp. 131. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 512. §
(2)bekezdése szerint 1.217.475 forintban állapította meg. [16] A pervesztes felperes a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 83. §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §
(1)bekezdés a) pontja és 3. §
(2)bekezdés a) pontja, valamint
(5)bekezdése alapján köteles a kamarai jogtanácsos által kifejtett munkával arányosan számított, a pernyertes felperest megillető első- és másodfokú perköltség megfizetésére. [17] A felperes a megállapított munkavállalói költségkedvezményre figyelemmel személyes költségmentes, ezért az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(1)bekezdése, 42. §
(1)bekezdés a) pontja, 45/A. §
(2)bekezdése, illetve 46. §
(1)bekezdése szerinti kereseti illetéket (73.048 forint), valamint fellebbezési eljárási illetéket (97.398 forint) a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §
(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. [18] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 99. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,
- november
- dr. Szőke Mária s.k. dr. Bendli Attila József s.k. dr. Bíró Péter s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró