Bf.419/2023/17 – Szegedi Ítélőtábla

(2)bekezdés a) pont 1. fordulat,

(3)bekezdés a) pont

1. fordulata, a folytatólagosan elkövetett zaklatás vétségének jogszabályi alapja a Btk.
2. §

(2)bekezdés a) pont

1. fordulata. A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által
2. március
3. napjától
4. december
5. napjáig letartóztatásban töltött időt is beszámítja. A végzés ellen fellebbezésének nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság vádlott1 vádlott bűnösségét 2 rendbeli emberölés előkészülete bűntettében [Btk.
6. §

(3)bekezdés], folytatólagosan elkövetett zaklatás bűntettében [Btk. 222. §

(2)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés a) pont

1. fordulat] és folytatólagosan elkövetett zaklatás vétségében [Btk.
2. §

(2)bekezdés a) pont] állapította meg. Ezért, mint többszörös visszaesőt – halmazati büntetésül – 6 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről. [2] Az elsőfokú ítélettel szemben a vádlott elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés, védője valamennyi bűncselekmény vonatkozásában elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés végett jelentett be fellebbezést. [3] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.55/2022/33. számú átiratában azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet tanácsülésen bírálja felül és azt hagyja helyben azzal, hogy a zaklatás bűntettének jogszabályi alapja a Btk. 222. §

(2)Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.419/2023/17... 2 bekezdés a) pont 1. fordulata,

(3)bekezdés a) pont

1. fordulata, míg a zaklatás vétségének a jogszabályi alapja a Btk.
2. §

(2)bekezdés a) pont

1. fordulata. Az emberölés előkészületének bűntette esetében további súlyosító körülményként indítványozta figyelembe venni, hogy azt a vádlott részben volt hozzátartozója sérelmére követte el. Bejelentette, hogy nyilvános ülés kitűzése esetén azon részt kíván venni. [4] Az ügyben a másodfokú bíróság nyilvános ülést tartott. [5] A védő a fellebbezését írásban részletesen megindokolta. A felmentésre irányuló fellebbezés körében a Büntető Törvénykönyvről szóló
2. évi C. törvény (Btk.)
3. §

(1)bekezdésében nevesített előkészületi magatartások elemzésével és azokat egybevetve az elsőfokú ítélet tényállásában a védence vonatkozásában megállapított cselekvőséggel, arra kívánt rámutatni, hogy a vádlotti magatartás nem felel meg a törvényileg büntetendő elkövetési magatartások egyikének sem. A védence esetében megállapított „vállalkozik” fordulattal kapcsolatban hivatkozott a 3/

1. Büntető jogegységi határozat egyik részletére, illetve arra, hogy e magatartás nem lehet pusztán egyoldalú nyilatkozat. [6] A nyilvános ülésen a védő szerint az elsőfokú bíróság megalapozatlan tényállást állapított meg, mert a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. Ez a megalapozatlanság azonban a másodfokú eljárásban kiküszöbölhető. Sérelmezte, hogy a törvényszék nem tulajdonított jelentőséget azon tanúvallomásoknak, amelyek védence tagadását támasztották alá, és annak sem, hogy a sértettek azt vallották, folyamatos kapcsolatban álltak a vádlottal. [7] A védő szerint az elsőfokú bíróság nem oldotta fel azokat az ellentmondásokat, amelyek az egyes tanúvallomások között a vádlott fegyverkérésének időpontját illetően mutatkoztak. Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, miszerint az élet elleni bűncselekmény a vádlott letartóztatása folytán maradt el. Az időpontok elemzésével a védő szerint az utolsó fegyverkérés lehetséges dátuma
2. április 23., védencét azonban
3. május
4. napján tartóztatták le. Ezért a bűncselekmény a vádlott önkéntes elállása folytán nem valósult meg. [8] A zaklatás esetében bizonyítottság hiánya okából kérte a vádlott felmentését. [9] Másodlagosan a büntetés lényeges enyhítését indítványozta. A nyilvános ülésen úgy nyilatkozott, hogy 3-4 év szabadságvesztés is elegendő a büntetési célok megvalósulásához. [10] vádlott1 vádlott a felmentésre irányuló fellebbezését írásban részletesen megindokolta, egyúttal csatlakozott a védője által kifejtettekhez. A vádlott szerint az elsőfokú ítélet téves megállapításokat és ebből adódóan téves következtetéseket tartalmaz, emellett az ítélet indokolásának egyes részei iratellenesek. Álláspontja szerint a törvényszék egyoldalúan értékelte a bizonyítékokat, csak a rá nézve terhelőket fogadta el. A tanúk vallomásai közötti ellentmondásokat az elsőfokú bíróság nem oldotta fel. A vádlott az elsőfokú ítélet sérelmezett bekezdéseit feltüntetve részletesen kifejtette az azzal kapcsolatos észrevételét. [11] A nyilvános ülésen a vádlott is fenntartotta a fellebbezésében írtakat és lényegében megismételte az elsőfokú eljárásban előadott védekezését. [12] A nyilvános ülésen az ügyészség az átiratában foglaltakat mindenben fenntartotta. [13] A fellebbezések alaptalanok. [14] A bejelentett fellebbezések irányára tekintettel a másodfokú bíróság a Be.
5. §

(1)és

(2)bekezdése szerint eljárva a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülvizsgálta. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.419/2023/17... 3 [15] Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, olyan eljárási szabályt nem sértett, ami az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indokolná. [16] Egyetértett az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség azon észrevételével, miszerint eljárási szabályt sértett a törvényszék, amikor a Be. 455. §

(3)bekezdésében írt rendelkezés ellenére a vagyoni érdekelt részére a már írásba foglalt, indokolással ellátott ítéletet kézbesítette a jogorvoslati jogra történt figyelmeztetéssel. Az eljárási szabálysértés relatív, nem volt kihatása az ítélet érdemi felülbírálatára. [17] A törvényszék a bizonyítási eljárást a megfelelő terjedelemben lefolytatta, a valósághű tényálláshoz szükséges bizonyítékokat beszerezte, azokat egyenként és összességükben is körültekintően megvizsgálta. Osztotta az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját a bizonyítási indítvány elutasítását illetően. [18] A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján a vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatokat a következőkkel helyesbítette, illetve egészítette ki: [19] A [8] bekezdésben írt ítélet 2011. április 28. napján emelkedett jogerőre. [20] A [9] bekezdésben hivatkozott 2. sorszám alatti ítélet a [6]; [21] a [10] bekezdésben hivatkozott 3. és 4. sorszámú ítéletek a [8] és [9]; [22] a [15] bekezdésben hivatkozott 6., 7. és 8. sorszám alatti ítéletek a [12], [13] és [14] bekezdésben részletezett elítélések. [23] A törvényszék – a hivatkozásával ellentétben – a vádlott korábbi elítéléseit nem látta el sorszámmal. [24] A történeti tényállást a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja alapján akként helyesbítette az ítélőtábla, hogy a vádlott és sértett1 sértett

1. decemberétől éltek élettársi kapcsolatban. [25] Az így kiegészített, illetve helyesbített tényállás irányadó volt a másodfokú felülbírálat során. [26] Az ítélőtábla mellőzte az elsőfokú ítélet jogi indokolásának [88] bekezdését. Az igazságügyi pszichológus és az igazságügyi elmeorvosszakértői vélemény nem állapította meg, hogy a vádlott személyiségszerkezete megkönnyítette a bűncselekmények elkövetését. Ezért ez – helyesen – a vádlott személyiségére, beszámítási képességeire vonatkozó tények között sem került feltüntetésre (elsőfokú ítélet [18] és [19] bekezdése). [27] Nem osztotta az ítélőtábla a védelem azon észrevételeit, miszerint az elsőfokú bíróság ítélete iratellenes és téves ténybeli következtetéseken alapul. A törvényszék valamennyi, rendelkezésre álló bizonyítékot számba vett, részletes, iratszerű és a logika szabályainak megfelelő indokát adta annak, hogy mely bizonyítékot miért fogadott, illetve vetett el. [28] A vádlott felmentésére irányuló fellebbezések azt sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott mindvégig következetes, tagadó vallomásával szemben a tanúk, azaz sértett1, sértett2 sértettek, tanú1, tanú2, tanú3, tanú4 és tanú5 vallomását fogadta el és értékelte bizonyítékként. [29] A vádlott vallomásában, észrevételeiben és fellebbezésében is arra hivatkozott, hogy a tanúkkal érdekellentétben áll, e személyek vallomásai az eljárás során változtak, ellentmondásosak voltak, összebeszéltek annak érdekében, hogy ő ismét börtönbe kerüljön. [30] Ez a vádlotti hivatkozás alaptalan. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.419/2023/17... 4 [31] Nyilvánvalóan nem lehet összebeszélésről szó a jogerősen fogvatartott tanú2 és az őt nem ismerő tanú1 között. A vádlottnak a sértettek megölését tervező szándékát egybehangzóan vallották az előbb felsorolt személyek. [32] A bizonyítékok bíróság által történt értékelésének megszokott módja az, hogy a bíróság a vallomás egyes - általában más bizonyítékokkal is megerősített - részeit fogadja el irányadónak a történeti tényállás megállapítása során, míg a vallomásnak olyan részeit, amelyek más bizonyítékokkal ellentétesek, figyelmen kívül hagyja: mindez nem érinti a mérlegelési tevékenység perrendszerű voltát (BH
3. III.). [33] Az egyes tanúvallomások között lényegi ellentmondások nem voltak. A vádlott észrevételei (a sértett mikor tett feljelentést, volt-e autós üldözés, ki hányszor hívta a másikat, tanú1 mikor tett tanúvallomást, tanú2 miért jelentette a vádlott által egyébként tagadott kijelentéseket) nem voltak alkalmasak arra, hogy a tanúk szavahihetőségét aggályossá tegyék. [34] Az elsőfokú bíróság maradéktalanul eleget tett a Be.
4. §

(4)bekezdésén alapuló azon törvényi kötelezettségének, hogy a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékelje és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítsa meg. [35] A tényállás

1. pontja esetében elsősorban a személyi bizonyítékok, a
2. pontja esetében a sértetti vallomásokon kívül az okirati bizonyítékok is a maguk összességében a vádlott bűnösségét támasztották alá. Nem hagyható figyelmen kívül a vádlott vonatkozásában készült igazságügyi elmeorvos- és pszichológiai szakértői vélemény sem. Ez utóbbi szerint a vádlott értelmi képességeinek jó színvonala, hatékony érdekérvényesítést lehetővé tevő megküzdő készségei alapján szűkebb környezetében kezdeményező, irányító, másokra befolyással bíró személyiségként határozható meg. [36] A törvényszék viszonylag hosszadalmas, de alapos bizonyítást folytatott le. Valamennyi – tehát nem csak a zárkatárs, tanú2 – tanú vallomását fokozott gondossággal vizsgálta. Ennek során figyelembe vette a vádlott által felhozott kifogásokat (tanú1 esetében azt, hogy a vádlott szerint a rábízott ingatlanból értéktárgyakat vitt el), valamint a vádlott és a sértettek ellentmondásos viszonyát is. [37] A vádlott által előadott történet nem egyezett a tanúk által elmondottakkal. Az elsőfokú bíróság az előbb kifejtettek szerint – mérlegelési jogkörében eljárva – a tanúk előadását fogadta el és értékelte bizonyítékként. [38] Mindezekre tekintettel a felmentést célzó fellebbezések valójában a bizonyítékok mérlegelését támadták. Megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban nincs törvényi lehetőség a bizonyítékok eltérő mérlegelésére. Ezért az ezt támadó, felmentésre irányuló fellebbezések eredményre nem vezethettek. [39] A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és a bűncselekmények minősítése is törvényes. A
3. tényállási pontra vonatkozóan kizárólag a jogszabályi hivatkozás szorult kiegészítésre. [40] A tényállás
4. pontjában írt bűncselekménnyel kapcsolatban a következőkre mutat rá az ítélőtábla: [41] A védői fellebbezésben hivatkozott idézet félrevezető. Az ugyanis a 3/2019-es Büntető jogegységi határozatból a Kúria Bfv.II.224/2019/
5. számú határozat azon megállapításait tartalmazza, amelyeket a jogegységi tanács tévesnek, megalapozatlannak tartott. [42] Ezzel szemben az elsőfokú ítélet [94] bekezdése helyesen mutatott rá, hogy a jogegységi határozat alapján az elkövetés vállalása – amelyhez a hatályos Btk. szerint nem Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.419/2023/17... 5 szükséges az erre való felhívás elfogadása – a Btk.
6. §

(1)bekezdés

1. fordulata szerinti előkészületi magatartásnak felel meg. [43] A jogegységi határozat szerint: A gondolatközlés konkrét, ha az elkövető a véghezvitel módját, a célba vett személyek körét meghatározza. Az elkövetésre irányuló szándék komolyságát nem az elkövető szempontjából, hanem a külvilágban megjelenő magatartást érzékelő személyek oldaláról, az e személyekre gyakorolt hatás alapján kell megítélni. Ennek során nem csupán a kinyilvánított gondolatok jelentéstartalma, az esetleges feltételes jövőbeni elkövetésre utalás, vagy a mondanivaló „tudatos puhítása” okán kifejezésre juttatott közlés bír jelentőséggel; a közölt szöveget összességében, a szavakat, kifejezéseket egymásra épülő hatásuk, a megosztott hang- vagy képfelvétellel nyomatékosított értelmezésük elemzésével kell vizsgálni. [44] Az a gondolatközlés, amely nem feleltethető meg valamely, a Btk. Különös Részében írt törvényi tényállásának, hanem annak a félreérthetetlen kinyilvánítása, hogy az elkövető bűncselekmény elkövetésére készül - akár önszántából, erre való felhívás nélkül, akár más érdekében vagy más felhívására - a Btk. Különös Részében rendelt szabályozástól függően előkészületet valósíthat meg. [45] Arra is helyesen mutatott rá a törvényszék, hogy a vádlott kijelentéseit tanú2 és tanú1 komolyan vették, hiszen a hatóságokhoz fordultak. Ugyanez elmondható sértett1 és sértett2 sértettek esetében is, akik kellően megindokolták, miért nem fordultak nyomban a rendőrséghez. A vádlott mindkét sértettnél 25 évvel idősebb, másokon uralkodni vágyó típus, aki alkalmanként anyagilag is támogatta a sértetteket, akikben kapcsolatuk miatt némi bűntudat is élt a vádlott irányában: ezért számukra hosszabb időre volt szükség ahhoz, hogy a hatóság közbeavatkozását igényeljék. [46] A kifejtettek alapján helyesen minősítette a törvényszék a vádlott cselekményét emberölés előkészülete bűntettének, és akkor is helyesen döntött, amikor az 5/
2. Büntető jogegységi határozat iránymutatásának megfelelően a sértettek számához igazodva azt két rendbelinek minősítette. [47] A tényállás
3. pontja esetében elkerülte az elsőfokú bíróság figyelmét, hogy a Btk.
4. §

(2)a) pontja szerinti bűncselekménynek több sértettje is lehet („mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját”), amelyre a jogszabályi megjelölésnél – csakúgy, mint a

(3)bekezdés esetében – célszerű a fordulat megjelölést alkalmazni. Ezért – egyetértve a fellebbviteli főügyészség álláspontjával – az ítélőtábla az elsőfokú ítélet helybenhagyása mellett megállapította, hogy a folytatólagosan elkövetett zaklatás bűntettének jogszabályi alapja a Btk. 222. §

(2)bekezdés a) pont 1. fordulat,

(3)bekezdés a) pont

1. fordulat, a folytatólagosan elkövetett zaklatás vétségének jogszabályi alapja a Btk.
2. §

(2)bekezdés a) pont

1. fordulata. [48] A büntetéskiszabás során értékelhető tényezőket a következőkkel egészítette ki, illetve helyesbítette az ítélőtábla: [49] Mellőzte enyhítő körülményként értékelni az eljárás elhúzódását, mert az jelen ügyben nem állapítható meg. A nyomozás elrendelésétől a jogerős ügydöntő határozat meghozataláig alig több, mint két és fél év telt. Ez nem tekinthető olyan hosszú időnek, amelyből a hatóság inaktivitására lehetne következtetni. Az ítélőtábla az időmúlást tekintette enyhítő körülménynek, de csak csekély súllyal, mert annak tartama a két évet alig haladta meg. [50] A másodfokú bíróság a már korábban kifejtettekre tekintettel mellőzte enyhítő körülményként értékelni azt, hogy a vádlott személyiségszerkezete a bűncselekmények elkövetését megkönnyítette. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.419/2023/17... 6 [51] A másodfokú bíróság mellőzte a súlyosító körülmények közül azt, hogy a vádlott az emberölést aljas indokból kívánta végrehajtani. Az előkészületi bűncselekmény lényege, hogy az elkövetési magatartás még nem lépett a törvényi tényállás keretei közé. A szerelemféltésből, a bosszúból megvalósított cselekmény pedig nem minden esetben minősül aljas indokból elkövetettnek. A többszörösen büntetett előélet helyett az a súlyosító körülmény, hogy a vádlott a többszörös visszaesést megalapozó büntetésen kívül is többször volt büntetve. Az ítélőtábla további súlyosító körülményként értékelte, hogy a tényállás
2. pontja szerinti bűncselekmények egyik sértettje a vádlott volt hozzátartozója. [52] Az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülmények mellett is arányosnak tartotta a másodfokú bíróság a törvényszék által kiszabott szabadságvesztés tartamát. [53] A súlyosító körülmények száma és nyomatéka lényegesen meghaladja az enyhítő körülményekét. A vádlott már a fogvatartása alatt elhatározta, hogy megöli az őt elhagyó sértettet és annak új partnerét. Szabadulását követően kitartóan igyekezett fegyvert szerezni, hogy elhatározását végrehajtsa. Látszatra igyekezett a sértettekkel a jó kapcsolatot fenntartani, ugyanakkor magánéletükbe rendszeresen, durván beleavatkozott, megöléssel fenyegette őket. [54] A vádlottat az sem tartotta vissza újabb bűncselekmények elkövetésétől, hogy az ellene folyamatban lévő büntetőeljárásban bűnügyi felügyelet alatt állt. [55] A törvényi rendelkezéseket semmibe vevő vádlott esetében a Btk.
3. §

(2)bekezdése szerinti középmértéket el nem érő, de ahhoz közelítő szabadságvesztés mindenképp szükséges és indokolt a Btk.

1. §-a szerinti büntetés célok eléréséhez. A 6 év tartamú szabadságvesztés kellően igazodik a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességhez is. Annak lényeges enyhítése súlytalanná tenné a joghátrányt. [56] Ezért a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezés is alaptalan. [57] Az elsőfokú bíróság a közügyektől eltiltás tartamát a bűncselekmények tárgyi súlyával, jellegével és a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességgel arányosan állapította meg. [58] Az elsőfokú bíróság egyéb rendelkezései is törvényesek azzal, hogy a fegyház fokozat jogszabályi alapja a Btk.
2. §

(3)bekezdés

1. b)pont,
2. ba)alpontja, a feltételes szabadság kizárása a Btk. 38. §

(4)bekezdés a) pontján, a Btk. 38. §

(4)bekezdés

1. e)pont,
2. eb)alpontján, a Btk. 38. §

(5)bekezdés

1. a)pont,
2. aa)alpontján alapul. [59] A kifejtettek alapján az ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalanoknak ítélte, ezért az elsőfokú ítéletet a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján – a zaklatás bűncselekménye jogszabályi alapjának helyesbítésével – helybenhagyta. [60] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú ügydöntő határozat meghozataláig a vádlott által letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alapján beszámította. [61] A végzés ellen a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdésére figyelemmel fellebbezésnek nincs helye. Szeged,

1. december
2. Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke Dr. Cserháti Ágota sk. előadó bíró Sefta Márta dr. sk. bíró Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.419/2023/17... 7 A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.419/2023/
3. számú végzése és a Szolnoki Törvényszék 8.B/40/2022/
4. ítélete a jelen végzés folytán a mai napon jogerős. Szeged,
5. december
6. Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke