← Magyarország

Bhar.157/2021/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Be. 608. §

(1)bekezdés e) pontjában írtakra figyelemmel a Be. 625. §
(2)bekezdés a) pontja figyelemmel, a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 4.Bf.528/2020/8. számú végzését a Be. 625. §
(4)bekezdésében írt eljárásban hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította, mivel a Törvényszék, mint másodfokú bíróság végzésének megalapozatlansága a harmadfokú eljárásban nem volt kiküszöbölhető. Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 1.Bhar.157/2021/
  1. A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten, a
  2. év november hó
  3. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő végzést: A csalás bűntette miatt Terhelt1 és társa ellen indított büntetőügyben a Törvényszék mint másodfokú bíróság 4.Bf.528/2020/
  4. számú – a Járásbíróság
  5. június hó
  6. napján kihirdetett 8.B.137/2019/
  7. számú ítéletét Terhelt2 II. rendű vádlottra hatályon kívül helyező és vele szemben társtettesként elkövetett csalás bűntette (
  8. évi IV. törvény
  9. §
(1)bekezdés
(5)bekezdés a) pont) miatt indult büntetőeljárást megszüntető végzését hatályon kívül helyezi és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasítja. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Járásbíróság a
  1. június
  2. napján kelt – és megismételt eljárás keretében hozott – 8.B.137/2019/
  3. számú ítéletében Terhelt1 I.r.vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli a Btk.
  4. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)alpontjaira figyelemmel a
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan, társtettesként elkövetett csalás bűntettében, a Btk. 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. ba)és
  2. bc)alpontjaira figyelemmel a
(3)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan, társtettesként elkövetett csalás bűntettében és a Btk. 287. §
(2)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő tástettesként elkövetett zártörés bűntettében. Ezért őt– halmazati büntetésül – mint többszörös visszaesőt – 2 év fegyház fokozatú szabadságvesztésre, 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, valamint 959.100,- forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Megállapította, hogy az I.r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Terhelt2 II.r. vádlottat a Btk. 373. §
(1)bekezdésbe ütköző és a
(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntette miatt 400 napi tétel – napi tételenként 1.200,- forint, összesen 480.000,- forint pénzbüntetésre, 1 év ügyvédi foglalkozástól eltiltásra ítélte, valamint 3.600.000,- forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A pénzbüntetés megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett. tanú1, tanú3, tanú16 és tanú18 magánfelek által előterjesztett polgári jogi igény érvényestéstét a törvény egyéb útjára utasította. A Monori városi Bíróság 10.Bny.39/2003/
  1. számú, illetve a Pest Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság
  2. Bnyf.390/2003/
  3. számú végzésével a Cím31 szám alatt lévő Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.157/2021/5 2 ingatlanra elrendelt zár alá vételt további két hónapig fenntartotta. Terhelt1 I.r. vádlottat 292.114,- forint, míg Terhelt2 II.r. vádlottat 29.780,- forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte, valamint a megismételt eljárásban felmerült 250.542,- forint bűnügyi költség kapcsán megállapította, hogy azt az állam viseli. Az ítélet ellen Terhelt2 II.r. vádlott és védője bűncselekmény hiánya miatti felmentésért, az ügyészség II.r. vádlott vonatkozásában a büntetés súlyosítása – végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása – érdekében jelentett be fellebbezést, míg az ítélet Terhelt1 I.r. vádlott vonatkozásában – jogorvoslat hiányában –
  4. július
  5. napján jogerőre emelkedett. A fellebbezések alapján eljáró Törvényszék, mint másodfokú bíróság a
  6. január hó
  7. napján kelt
  8. Bf.528/2020/
  9. számú végzésével a Járásbíróság fenti ítéletét Terhelt2 II.r. vádlottra hatályon kívül helyezte és a vele szemben társtettesként elkövetett csalás bűntette (
  10. évi IV. törvény
  11. §
(1)bekezdés
(5)bekezdés
  1. a)pont) miatt indult büntetőeljárást megszüntette. Végzésében előzményként rögzítette a Nagykátai Városi Ügyészségnek a a nagykátai terhelt1 I.r.vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Nagykátai Városi Bíróságra 2005. április hó 26. napján B.1521/2003/25-I. szám alatt benyújtott vádiratának (melyben Terhelt2 a vádirat szerint III.r., de jelen eljárásban II.r. vádlottként szerepel) 7. vádpontját és az ott írt tényállást, mely tényállás alapján az ügyészség Terhelt2 II.r. vádlottat (ahogyan egyébként a nagykátai terhelt1 és Terhelt1 terhelteket
  2. is)1 rendbeli a régi Btk. 249. §
(2)bekezdésében meghatározott végrehajtás alól elvonással elkövetett zártörés vétségének a régi Btk.
  1. §-a szerinti kísérletével vádolta. A másodfokú bíróság nem vitatta, hogy a vádiratnak – egyebek mellett – a vád tárgyává tett cselekmény pontos leírását, valamint a Btk. szerinti minősítést is tartalmaznia kell, azonban hivatkozása szerint a bíróság nincs kötve a vádló által meghatározott minősítéshez, a vád kereteit a vád tárgyává tett cselekmény történeti tényállása és nem a jogi minősítése határozza meg. Kifejtette azonban, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a Nagykátai Városi Ügyészség B.1521/2003/25-I. számú vádiratának
  2. vádpontja is tartalmazta már Terhelt2 II.r. vádlottnak, mint a szerződést készítő ügyvédnek a csalás tényállási elemeit kimerítő magatartását. Ekörben utalt arra, hogy a csalás elkövetési magatartása a tévedésbe ejtés vagy tévedésben tartás, azaz az elkövető részéről megvalósított megtévesztés. A második fázisa a károsító tevékenység, amely azáltal valósul meg, hogy a megtévesztett személy az elkövető magatartása következtében végez vagyoni joghatású cselekményt, azaz az elkövető megtévesztő magatartása és a bekövetkezett kár között okozati összefüggés állá fenn. További tényállási elem a jogtalan haszonszerzési célzat, amelynek már a megtévesztő magatartást megelőzően ki kell alakulnia az elkövetőben. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.157/2021/5 3 Érvelése szerint azonban a Nagykátai Városi Ügyészség B.1521/2003/25-II. számú vádiratának
  3. vádpontja ezen törvényei tényállási elemek közül csak és kizárólag Terhelt2 II.r. vádlott megtévesztő magatartását rögzíti, azonban a károkozást (a kár bekövetkezését, annak időpontját, összegszerűségét) , és ebből adódóan a megtévesztő magatartás és a kár bekövetkezése közötti okozati összefüggést, valamint a jogtalan haszonszerzési célzatot nem tartalmazza, azaz a vádiratban Terhelt2 II.r. vádlott vonatkozásában a csalás törvényi tényállásának megfeleltethető cselekvőség pontos leírására nem került sor. Álláspontja szerint pedig mindebből az következik, hogy az ügyészség a B.1521/2003/25-I. számú vádiratában tanú17, illetve tanú17né sértettek sérelmére Terhelt2 II.r. vádlott által elkövetett csalási cselekmény miatt nem emelt vádat. A másodfokú bíróság érvelt azzal is, hogy az ügyészség a
  4. január hó
  5. napján tartott tárgyaláson a perbeszédében a vádat Terhelt2 II.r. (a vádiratban III.r.) vádlott vonatkozásában kiterjesztette, e körben a
  6. vádpont tényállását – hivatkozása szerint már az eredeti vádirati tényállásból következően, valamint a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként – módosította, és ezzel együtt Terhelt2 II.r. vádlottat – „ezzel és az eredeti vádirati tényállásban foglaltak alapján – a régi Btk.
  7. §
(2)bekezdésbe ütköző zártörés vétségén túl további 1 rendbeli a régi Btk. 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és az
(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntettével is vádolta. A másodfokú bíróság rögzítette azt is, hogy a módosított vádirati tényállás alapján a Dabasi Városi Bíróság 2010. január 13. napján kihirdetett 5. B. 210/2005/125. számú ítéletében Terhelt2 III.r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb. a régi Btk. 318. §
(1)bekezdésébe ütköző és az
(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntettében és 1 rendbeli a régi Btk. 249. §
(2)bekezdésébe ütköző zártörés vétségének kísérletében, amely határozatot a Pesti Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság
  1. január hó
  2. napján kelt 1.Bf.396/2010/
  3. számú végzésével hatályon kívül helyezett és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. A megismételt eljárásban a Dabasi Járási Ügyészség
  4. február hó
  5. napján B.1223/
  6. számú beadványában a Nagykátai Városi Ügyészség B.1521/2003/25-I. számú vádiratát a Dabasi Városi Ügyészség B.1223/2005/
  7. számú vádmódosításával egységes szerkezetbe foglalta, amelyben a
  8. vádpont utolsó bekezdésében rögzítette, hogy Terhelt2 II.r. vádlott azzal a magatartásával, hogy a zárlat és a perfeljegyzés vonatkozásában valótlan tartalmú felvilágosítást adott a sértetteknek, akik ezen téves információra alapozva az ingatlan adásvételi szerződést aláírták és a fennmaradó vételárat II.r. Terhelt2 ügyvédnek átadták, összesen 3.600.000,- forint kárt okozott tanú17 és tanú17né sértettnek, amely kár nem térült meg. Az ügyészség Terhelt2 II.r. vádlott cselekményét a Btk.
  9. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(3)bekezdés a) pontja aszerint minősülő nagyobb kárt okozó csalás bűntettére módosította. A megismételt eljárásban pedig a Járásbíróság a
  1. június hó
  2. napán kihirdetett
  3. B. 137/2019/
  4. számú ítéletében ezen bűncselekményben állapította meg Terhelt2 II.r. vádlott bűnösségét. Ezen előzményi adatok rögzítése után fejtette ki a másodfokú bíróság jogi álláspontját a végzésének [30]-[39] bekezdéséig. Ekörben utalt arra, hogy a Terhelt2 II.r. vádlott terhére megállapított csalási cselekmény elévülési ideje mind az elkövetéskor hatályban volt régi Btk.
  5. §
(1)bekezdés b) pontja értelmében, mind pedig a jelenleg hatályos Btk. 26. §
(1)Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.157/2021/5 4 bekezdése szerint 5 év, azaz az elbírálásákor hatályos büntetőtörvény nem tartalmaz enyhébb szabályokat, ezért a másodfokú bíróság e körben a régi Btk-t alkalmazta. A régi Btk.
  1. § a) pontja értelmében az elévülés határidejének kezdő napja – befejezett bűncselekmény esetén – az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósult, azaz jelen esetben
  2. június hó
  3. napja. Hivatkozott továbbá arra, hogy a régi Btk.
  4. §
(1)bekezdésének rendelkezésén alapuló töretlen bírói gyakorlat szerint a bűncselkemény elévülését csak azok az ügy előbbre vitelét célzó ,tehát érdemi eljárási cselekmények szakítják félbe, amelyek ténybeli alapja azonos az elévülés kérdésének vizsgálatakor eljárás tárgyát képező cselekmény ténybeli alapjával, tehát azonos ténybeli alapú bűncselkemény miatt indult eljárásban, nem pedig más, olyan eljárásban foganatosították, melynek az nem tárgya (tényazonosság követelménye). Ennek alapján foglalt úgy állást a másodfokú bíróság, hogy a nyomozás során Terhelt2 II.r. vádlottat érintő eljárási cselekmények (tanúkihallgatás, gyanúsítotti kihallgatások) nem a később terhére rótt csalási cselekmény, hanem a zártörés vétsége körében kerültek foganatosításra, amely cselekmény ténybeli alapja ahogyan a védett jogi tárgya is) eltér a 2010. január hó 5. napján vád tárgyává tett csalás bűntettének a ténybeli alapjától. Ebből következően álláspontja szerint a nyomozás során elévülést megszakító eljárási cselekmény nem történt. Összességében úgy foglalt állást, hogy a fentiek alapján – mivel Terhelt2 II.r. vádlottnak a Nagykátai Városi Ügyészség 2005. április hó 26. napján B.1521/2003/25-I. szám alatt benyújtott vádiratának a tényállásban leírt magatartása a régi Btk. 249. §
(2)bekezdésében meghatározott zártörés vétségének volt megfeleltethető, olyan vádlotti cselekvőséget, amely a csalás bűntettének törvényi tényállását kimerítené, nem tartalmazott, így az elévülést – a tényazonosság követelményeit is szem előtt tartva – a vádemelés nem szakította meg. Ebből következően bár az ügyészség által
  1. január hó
  2. napján előterjesztett vádkiterjesztése már tartalmazta a csalási cselekmény tényállási elemeit, azonban ez a vádmódosítás a bűncselkeményre megállapított 5 éves elévülési idő letelte után történt, ekkorra a csalás bűntettének a büntethetősége már elévült. Erre tekintettel szüntette meg büntetőeljárást Terhelt2 II.r. vádlott vonatkozásában a Be.
  3. §
(1)bekezdés a) pontja értelmében a másodfokú bíróság. A Törvényszék végzése ellen a Főügyészség Bf.1176/
  1. számon terjesztett elő fellebbezést a törvényes határidőben. Érvelése szerint a másodfokú bíróság téves jogi következtetés alapján jutott arra az álláspontra, hogy Terhelt2 II.r. vádlott vonatkozásában a büntethetőség elévült. Hivatkozása szerint ugyanis a Nagykátai Városi Ügyészség B. 1521/2003/25-I. számú – helyesen –
  2. április
  3. napján kelt vádirata a II. r. vádlott vonatkozásában már tartalmazta a csalás megvalósulásához szükséges tényállási elemeket, így a tévedésbe ejtést („nevezett ingatlan zár alá van véve, azon perfeljegyzés van … Terhelt2 vádlottnak ezt tudnia kellett volna, azonban ő mégis elkészítette az ingatlan adásvételi szerződését”, valamint „bizonygatta nekik mind az ügyvéd, mind tanú20, hogy a zár alá vétel és a perfeljegyzés nem az ingatlan, hanem az ott hagyott ingóságok vonatkozásában áll fenn”), és a jogtalan haszonszerzésre irányuló célzatot. Utalt arra, hogy az ügyészség későbbi,
  4. január
  5. napján történt vádkiterjesztése lényegében II. r. vádlottra nézve már az eredeti vádiratban is benne foglalt, a csalási cselekmény tényállási elemeit konkretizálta. Ekörben pedig hivatkozott a BH2016.
  6. számú eseti döntésre is, miszerint amennyiben pedig a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.157/2021/5 5 vádirat tartalmazta a terhelt terhére megállapított csalási cselekmény leírását, a vádemelés – függetlenül attól, hogy a cselekmény Btk. szerinti minősítését a vádirat tartalmazza-e – félbeszakítja az elévülést. Hangsúlyozta, hogy a II.r. vádlott
  7. október
  8. és
  9. február
  10. napján a zártörés vétsége miatt foganatosított gyanúsítotti kihallgatásának szövegezése magában rejtette a csalás bűncselekmény tényállási elemeit is, ugyanis a zár alá vett ingatlant érintő értékesítés és az adásvételi szerződés készítése nyilvánvalóan magában foglalja az elkövetők részéről a tévedésbe ejtő, károkozásra irányuló magatartást és a jogtalan haszonszerzésre irányuló szándékot, hiszen az ügyvéd hivatású, jogban jártas vádlottnak tisztában kellett lennie azzal, hogy a zár alá vett ingatlanra jogszerűen nem realizálható adásvétel. Ennek ellenére mégis olyan fellépést tanúsított a sértettek felé, hogy a sértettekben bizalom ébredjen az ügylet jogszerűsége iránt, ez a magatartása pedig többletcselekmény a zártöréshez képest. Hivatkozott arra is, hogy az elévülés mindenkor az adott cselekmény anyagi jogszabályoknak megfelelő törvényes minősítéséhez igazodik, akkor is, ha a vádirat nem ekként minősíti a cselekményt, illetve a törvényes minősítést az eljáró bíróság nem ismeri fel (BH2012.86., BH2018.324.) Mindezekre tekintettel azok az eljárási cselekmények, amik a zártörésnek minősített cselekmény felderítését célozták, azok egyben – az elkövetési magatartás részbeni azonosságának átfedése miatt – a csalási cselekmény felderítését is szolgálták, így az elévülés a csalás vonatkozásában nem következhetett be. Mindezekre tekintettel azt indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Be.
  11. §
(2)bekezdés a) pontja alapján – figyelemmel a Be. 608. §
(1)bekezdés e) pontjában foglaltakra – a Törvényszék, mint másodfokú bíróság 4.Bf.528/2020/
  1. számú végzéséve helyezze hatályon kívül, és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra. A Fellebbviteli Főügyészség a BF.315/2021/
  2. számú átiratában az ügyészség fellebbezését fenntartotta, annak írásos indokolásához is csatlakozott, az ott írt érvek megismétlése nyilvánvalóan szükségtelen volt ennek okán. Azonban szükségesnek tartotta rámutatni, hogy a Be.
  3. §
(1)bekezdése alapján a bíróság a vád alapján ítélkezik, a
(2)bekezdés értelmében a vádról döntenie kell és a
(3)bekezdés szerint a bíróság csak olyan cselekményt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz. Azonban a vádirattal előterjesztett jogi minősítés nem köti az elsőfokú bíróságot. Ezen túl hivatkozott a Be. 25. §
(1)bekezdése alapján a vádemelés ügyészséget megillető monopóliumára, továbbá a BH2008.
  1. számú jogesettel, valamint a BH 2016.11.
  2. számú jogesettel kidolgozott irányadó bírói gyakorlatra, ezek tartalmát részletesen rögzítette. Mindezekre tekintettel álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak a Terhelt2 II.r. vádlottnak a vád tárgyává tett cselekvősége elévüléséhez kapcsolódó álláspontja anyagi jogszabályt sértő, melynek következtében megalapozatlan döntést hozott a büntetőeljárás megszüntetéséről Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.157/2021/5 6 Terhelt2 II.r. vádlottal szemben. Ez a másodfokú végzés azonban a harmadfokú eljárásban nem reparálható, ezért indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Be.
  3. §
(4)bekezdésének megfelelő eljárásban a Törvényszék 4.Bf.528/2020/
  1. számú végzését helyezze hatályon kívül és a másodfokú bíróságot utasítsa az eljárásának folytatására. Az ügyészség fellebbezése megalapozott. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a harmadfokú eljárás lehetősége a Be.
  2. §
(2)bekezdés c) pontja szerint megnyílt, a perorvoslati nyilatkozattal támadott másodfokú végzés felülbírálata a Be. 619. §
(3)bekezdésében foglaltakra tekintettel indokolt. Helyesen hivatkozott arra az ügyészség, hogy a Be. 25. §
(1)bekezdésben írtakra tekintettel a vádemelése monopóliuma az ügyészséget illeti. Ebből következően – figyelemmel a Be. 538. §
(1)bekezdésében írtakra –, ha az ügyészség a vád tárgyává tett és az azokkal összefüggő tények tekintetében úgy látja, hogy a vádlott más bűncselekményben is bűnös, mint amely miatt vádat emelt, a vádat kiterjeszti. A vád tárgyává tett elkövetői magatartás alaki vagy anyagi halmazata tekintetében, mint minősítés körébe tartozó kérdésben elfoglalt ügyészi álláspont nem köti a bíróságot, akinek azonban a Be. 6. §
(1)és
(2)bekezdésében írt kötelezettsége alapján a vád alapján ítélkezik, a vádról döntenie kell és a
(3)bekezdés szerint csak olyan cselekményt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz. A vádirattal előterjesztett jogi minősítés azonban nem köti a bíróságot. Jelen esetben megállapítható, hogy a Nagykátai Járási Ügyészség a
  1. április 9-én kelt, az elsőfokú bírósághoz
  2. április 26-án érkezett B.1521/2003/21-I. számú vádiratában Terhelt2 – akkori III.r. vádlott – ellen az
  3. évi IV. törvény
  4. §
(2)bekezdésébe ütköző zártörés vétsége miatt emelt vádat. Ezt követően a büntetőügyben eljáró ügyész
  1. január 5-én Terhelt2 vádlottal szemben vádkiterjesztéssel élt, melyben őt az
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdésébe ütköző és az
(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntettével is vádolta. E vádkiterjesztés kapcsán megállapítható, hogy az lényegében a Terhelt2 II.r. vádlottra nézve már az eredeti vádiratban is benne foglalt csalási cselekmény tényállási elemeit konkretizálta. Megállapítható továbbá, hogy már a II.r. vádlott
  1. október
  2. és
  3. február
  4. napján zártörés vétsége miatt foganatosított gyanúsítotti kihallgatásnak szövegezése is utal a csalás bűncselekményének törvényi tényállási elemeire is, ugyanis a zár alá vett ingatlant érintő értékesítés és az adásvételi szerződés készítése nyilvánvalóan magában foglalja az elkövetők részéről a tévedésbe ejtő, károkozásra irányuló magatartást és a jogtalan haszonszerzésre irányuló szándékot, hiszen az ügyvéd hivatású, jogban jártas vádlottnak tisztában kellett lennie azzal, hogy a zár alá vett ingatlanra jogszerűen nem realizálható adásvétel. Megalapozottan hivatkozott az ügyészség a BH 2016.11.300 számú jogesetre is, mely szerint a nyomozás elrendelése, a feljelentésben írt valamennyi olyan bűncselekményre kiterjed, amely tekintetében nem került sor a feljelentés elutasítására és ugyanez az elv irányadó a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.157/2021/5 7 nyomozás elrendeléséről készített feljegyzéshez kapcsolódóan is, amennyiben a nyomozás tárgyát képező bűncselkemények teljes körű felsorolását nem tartalmazza. Az ekként foganatosított eljárási cselekmény a bűncselkemény valamennyi elkövetőjével szemben megszakítja az elévülést, függetlenül attól, hogy az elkövető személyazonossága ismert volt-e a hatóság előtt. A vádemelés, illetőleg a vádkiterjesztés kapcsán pedig a Fővárosi Ítélőtábla utal arra a BH 2016.
  5. számú eseti döntésben megnyilvánuló állandó ítélkezési gyakorlatra is, miszerint amennyiben a vádirat tartalmazta a terhelt terhére megállapított csalási cselekmény leírását, a vádemelés – függetlenül attól, hogy a cselekmény Btk. szerinti minősítését a vádirat tartalmazza-e – félbeszakítja az elévülést. Jelen ügyben megállapítható, hogy a
  6. január 5-én a Terhelt2 II.r. vádlottal szemben tett, az
  7. évi IV. törvény
  8. §
(1)bekezdésébe ütköző és az
(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntette miatt tett vádkiterjesztés tárgyát képező vagyon elleni bűncselkemény elkövetésének időpontja az eredeti vádirattal előterjesztett zártörés vétségével egyezően
  1. július
  2. napja volt. Az elsőfokú ügyész
  3. január 5én előterjesztett vádkiterjesztéssel érintett vagyon elleni bűncselekményt a törvény 5 évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel rendelte büntetni mind az elkövetéskori, mind pedig az elbíráláskori büntető törvénykönyv alapján. Az
  4. évi IV. törvény
  5. §
(1)bekezdésébe ütköző és az
(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntettének büntethetősége az 1978. évi IV. törvény 33. §’
(1)bekezdés b) pontja alapján a bűncselekményre megállapított büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább 3 év elteltével évült volna el, jelen esetben 5 év elteltével. A BH 2008.
  1. számú eseti döntés nyomán követett ítélkezési gyakorlat szerint az elévülés félbeszakad, ha az eljárást előrevivő eljárási cselkeményeket (így nyomozás elrendelése, gyanúsítás közlése, elfogatóparancs kibocsátása, vádemelés) foganatosítottak. A büntethetőség elévülése az elkövető által megvalósított bűncselekményhez igazodik és nem ahhoz, hogy milyen büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmény miatt indult a nyomozás és folyt a büntetőeljárás. Ebből következően mindazon eljárási cselekmény, ami a nyomozás során zártörésnek minősített cselekmény felderítését célozta, az egyben – az elkövetési magatartás részbeni azonosságának átfedése miatt is – a csalási cselekmény felderítését is szolgálta, így az elévülés az anyagi jogszabályoknak megfelelően minősülő csalási cselekmény vonatkozásában sem következhetett be. Továbbá ugyancsak az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint pedig az elévülés mindenkor az adott cselekmény anyagi jogszabályoknak megfelelő törvényes minősítéséhez igazodik, akkor is, ha a vádirat a cselekményt nem ekként minősíti, illetve a törvényes minősítést a bíróság nem ismeri fel (BH.2012.86.). Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.157/2021/5 8 Fentiekre tekintettel pedig az ügyészség által
  2. január 5.napján tett vádkiterjesztés joghatályos volt és elévülési időn belül történt, az elévülést félbeszakította. Mindezek alapján tévedett a másodfokú bíróság, amikor Terhelt2 II.r. vádlott vonatkozásában hatályon kívül helyezte a Járásbíróság
  3. június hó
  4. napján kihirdetett 8.B.137/2019/
  5. szám ítéletét és vele szemben az
  6. évi IV. törvény
  7. §
(1)bekezdésébe ütköző, de az
(5)bekezdés
  1. a)pontja miatt indult büntetőeljárást a régi Btk. 32. §
  2. b)pontjára tekintettel a Be. 567. §
(1)bekezdés a) pontja értelmében – elévülés okán –megszüntette. Erre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Be. 608. §
(1)bekezdés e) pontjában írtakra figyelemmel a Be. 625. §
(2)bekezdés a) pontja figyelemmel, a Törvényszék mint másodfokú bíróság 4.Bf.528/2020/8, számú végzését a Be. 625. §
(4)bekezdésében írt eljárásban hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította, mivel a Törvényszék, mint másodfokú bíróság végzésének megalapozatlansága a harmadfokú eljárásban nem volt kiküszöbölhető. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 629. §
(4)bekezdése zárja ki. Budapest,
  1. év november hó
  2. napján Dr. Rédei Géza a tanács elnöke Dr. Belovai Henriette előadó bíró Dr. Vincze Piroska bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.