Bhar.242/2022/15 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntette miatt emelt vád alól a Be. 566. §

(1)bekezdés c) pontjában írt okból, bizonyítottság hiányában felmentette. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. [2] A Pesti Központi Kerületi Bíróság 11.B.21.095/2020/25. számú ítélete ellen az ügyészség a vádlott terhére a Be. 592. §

(2)bekezdésének b) pontjára figyelemmel részbeni Fővárosi Ítélőtábla 3.Bhar.242/2022/15-VI 2 megalapozatlanság miatt, Terhelt1 vádlott bűnösségének megállapítása és vele szemben pénzbüntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést. [3] A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

1. május
2. napján kelt 32.Bf.10514/2021/
3. számú ítéletével a Pesti Központi Kerületi Bíróság 11.B.21.095/2020/
4. számú ítéletét megváltoztatta. Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.
5. §

(1)bekezdésbe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntettében. Ezért őt 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.500 forintban állapította meg. Rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 450.000 forint pénzbüntetést illetőleg annak hátralevő részét meg nem fizetés esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Az elsőfokú bíróság bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezését annyiban változtatta meg, hogy a felmerült összesen 98.688 forint bűnügyi költségből 42.631 forint bűnügyi költséget köteles a vádlott az államnak megfizetni. Kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült 17.885 forint bűnügyi költség megfizetésére. [4] A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 32.Bf.10514/2021/13. számú ítélete ellen a vádlott és a védő felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. [5] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.478/2022/3. számú átiratában a védelmi fellebbezést alaptalannak ítélte. [6] A harmadfokú eljárásban a felülbírálat a Be. 618. §

(1)és

(2)bekezdésében felsoroltakra terjed ki. Az elsőfokú bíróság azzal, hogy az előkészítő ülés során bizonyítást vett fel, eljárási szabályt sértett. Ezen relatív eljárási szabálysértést azonban a másodfokú bíróság eljárása során korrigálta azzal, hogy a terhelt a másodfokú fellebbezési tárgyaláson ezen korábban felolvasott és ismertetett nyilatkozatait fenntartotta. A másodfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást, hatályon kívül helyezésre okot adó feltétlen vagy relatív eljárási szabálysértést nem vétett. [7] A másodfokon eljáró törvényszék a felülbírálat eredményeként helyesen állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan a Be. 592. §

(2)bekezdés d) pontjában írtak szerint, tekintettel arra, hogy a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett. A megalapozatlanság kiküszöbölése a másodfokú eljárásban kizárólag tárgyaláson volt kiküszöbölhető [Be. 600. §

(1)bekezdés b) pontja]. A másodfokon eljáró bíróság helyesen ismerte fel, hogy az elsőfokú bíróság, bár a bizonyítási eljárás anyagává tette a helyszínen készült rendőri jelentést, azonban annak értékelésével adós maradt. [8] A másodfokú bíróság a felvett bizonyítás és az eljárási iratok tartalma alapján megalapozott tényállást állapított meg, a részbeni megalapozatlanságot kiküszöbölve, így a másodfokú bíróság által megállapított tényállás irányadó a harmadfokú eljárásban is. [9] A másodfokú bíróság bűnösséget megállapító ítéleti indokolása mentes a logikai hibáktól és hiányosságoktól, ekként irányadó a harmadfokú eljárásban. A vádlott felmentésére csak eltérő tényállás mellett lenne lehetőség, amelyre - mivel a másodfokú Fővárosi Ítélőtábla 3.Bhar.242/2022/15-VI 3 bíróság ítélete a fellebbezéssel érintett ellentétes döntés tekintetében megalapozott - nem kerülhet sor [Be. 619. §

(1)bekezdése]. [10] A törvényszék indokolási kötelezettségének kimerítő részletességgel eleget tett. Helyes érvekkel fejtette ki, hogy az elsőfokon eljárt bíróság a sértett vallomását iratellenesen értékelte, a sértetti vallomások lényegtelen ellentmondásainak túlzott jelentőséget tulajdonított, a sértett szavahihetőségét indokolatlanul kérdőjelezte meg. A másodfokú bíróság a rendőri jelentés tartalmát okszerűen értékelte, azt egybevetette a sértett vallomásával, a szakértői véleménnyel és az eljárás egyéb bizonyítékaival, azokat együttesen értékelve a megállapított tényekből helyes ténybeli következtetést levonva, megalapozottan mondta ki bűnösnek a vádlottat a terhére rótt bűncselekmény elkövetésében. [11] A másodfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a bűncselekmény minősítése is törvényes. A bűnösségi körülményeket kimerítően számba vette és megalapozottan helyezkedett arra az álláspontra, hogy a bűncselekmény elkövetése óta eltelt időre, a vádlott büntetlen előéletére és a cselekmény tárgyi súlyára tekintettel a Btk. 79. §-ában meghatározott büntetési célok eléréséhez a Btk. 33. §

(4)bekezdése alkalmazásával a Btk. 50. §

(1)és

(3)bekezdése szerinti méltányos összegű pénzbüntetés kiszabása szükséges és egyben elégséges szankció. A másodfokú ítélet bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezése szintén törvényes. [12] Ezért indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 32.Bf.10514/2021/

1. számú ítéletét a Be.
2. § alapján hagyja helyben. [13] A védő a fellebbezés írásbeli indokolásában rámutatott arra, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság felmentő ítélete helytálló, mert [14] - az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett; [15] - az ügy szempontjából releváns bizonyítási eszközöket beszerezte; [16] - a bizonyítékokat helyesen értékelve jutott arra a következtetésre, hogy a vádirati tényállás kétséget kizáróan nem állapítható meg; [17] - megalapozott és megfelelően indokolt döntést hozott, amikor a vádlottat bizonyítottság hiányában felmentette az ellene emelt vád alól. [18] A
3. január
4. napján történt eseményeket a vádlott mindvégig következetesen adta elő, nyilatkozatai koherensek. A vádlott által előadottakat tanú1 is megerősítette és egyben cáfolta a sértett előadását. sértett1 nyilatkozatai ellentmondásosak voltak, melyek rontják a sértett szavahihetőségét. Nem nyert bizonyítást, hogy a sértett sérülése a vádlott állítólagos cselekményének hatására következett be. Az elsőfokú bíróság figyelembe vette és értékelte is a rendőri jelentést akkor, amikor ítélete [11]-[15] Fővárosi Ítélőtábla 3.Bhar.242/2022/15-VI 4 bekezdésében rögzítette a sértettnek az eljárás különböző szakaszaiban tett előadásait, ezáltal a rendőri jelentésben rögzített nyilatkozatát is. [19] A másodfokú ítélet [15] bekezdésben rögzített tényállást a védelem vitatta arra hivatkozással, hogy: [20] - A vádlott nem közölte sértett1val, hogy össze fogja törni az autóját, amennyiben nem áll el onnan, hanem azt mondta, hogy előfordulhat, hogy meg fogja húzni az autóját, hiszen túl közel áll. [21] - A vádlott nem azt kérte, hogy a sértett álljon el, hanem hogy álljon előrébb, tehát szándékos károkozást nem helyezett kilátásba. [22] - A vádlott a gépjárművéből történő kiszállást követően nem lökdöste a sértettet és nem lökte neki a járműve jobb oldalának. [23] volna. - A vádlott vitatta, hogy a sértett bal hüvelykujját közepes erővel megrántotta [24] - Volt egy szemtanúja a történteknek, tanú1 tanú, aki jelen volt a helyszínen, mégsem került a tényállásban rögzítésre. [25] - Nem osztották a másodfokú ítéleti [25]-[26] bekezdésében foglaltakat, mely szerint a sértett ellentmondásos vallomásaiból arra lehet következtetni, hogy a vádlott őt elölről és hátulról is megtámadta volna, ezt egyébként a másodfokú bíróság nem tette a tényállás részévé sem. [26] A védő vitatta a másodfokú bíróság ítéletének [33] bekezdésben kifejtett érvelését is, miszerint a rendőri jelentés a sértett vallomását alátámasztotta. A rendőri jelentés nem más, mint a sértett által az eljáró rendőr részére tett nyilatkozatának rögzítése, a sértett saját maga által tett későbbi nyilatkozatának alátámasztására nem lehet alkalmas. [27] tanú1 tanú nem állt párkapcsolatban a vádlottal, egyébként a tanú büntetőjogi felelőssége tudatában tette meg nyilatkozatait, melyet megfelelő súllyal kell figyelembe venni a helyszíni konfliktusban részt vevők (vádlott, sértett) nyilatkozatának különbözősége okán és ezen különbözőség feloldása tekintetében. A másodfokú bíróság túl nagy jelentőséget tulajdonított sértett1 sértett nyilatkozatainak, lerontva e mellett tanú1 vallomásának bizonyító erejét. Végső soron ez vezetett arra, hogy a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét megállapíthatónak tartotta. [28] A másodfokú bíróság nem értékelte azt a körülményt sem, hogy a sértett a vádlottnak a kialakult konfliktus során miket mondott. A vádlott és tanú1 vallomása szerint a sértett részéről az alábbi kijelentések hangzottak el: „Koszos nemzetnévanonim! Börtönbe juttatlak! Tudod, ki vagyok Én?” Ezen kijelentések értékelhetők akként, hogy a sértett a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bhar.242/2022/15-VI 5 vádlottal szembeni ellenszenv miatt is dönthetett úgy, hogy őt tettlegességgel és bűncselekmény elkövetésével vádolta. [29] Életszerűtlen, hogy a sértett, amikor a vádlott állítólagosan a hüvelykujját megrántotta, azt mindenféle hang nélkül tűrte, nem jelzett fájdalmat, azt csak jóval később vette észre. A sértett viselkedése nem állt összhangban az állítása szerint elszenvedett sérülés súlyával. tanú1 tanú is állította, hogy a sértett sem a dulakodás során, sem azt követően nem jelezte, hogy neki sérülést okozott a vádlott és neki fájdalmai vannak. [30] Mindezekre figyelemmel a védő indítványozta a másodfokú ítélet megváltoztatását és a vádlott felmentését az ellene felhozott vádak alól, mivel a bűnössége a terhére rótt cselekmény tekintetében kétséget kizáróan nem állapítható meg. [31] A nyilvános ülésen a védő a fellebbezés írásbeli indokolásában, az ügyész az átiratában foglaltakat fenntartotta. A vádlott személyi körülményeire nyilatkozott, illetve – csatlakozva a védője által előadottakhoz – felmentését indítványozta. [32] A bejelentett másodfellebbezések nem alaposak. [33] A Fővárosi Ítélőtábla elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a bejelentett másodfellebbezések alapján harmadfokú eljárás lefolytatásának van-e helye a Be. rendelkezései szerint. [34] A Be.
5. §

(1)bekezdés értelmében a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. [35] A Be. 615. §

(2)bekezdés szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság

1. a)olyan vádlott bűnösségét állapította meg vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett vagy vele szemben az eljárást megszüntette,
2. b)az elsőfokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette,
3. c)a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett. [36] Az adott ügyben a másodfokú bíróság olyan vádlott bűnösségét állapította meg, akit az elsőfokú bíróság felmentett, így a Be. 615. §

(2)bekezdés a) pontnak megfelelően ellentétes döntést hozott. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bhar.242/2022/15-VI 6 [37] A bejelentett másodfellebbezések a hatályos eljárásjogi rendelkezések szerint joghatályosak is, ugyanis a Be. 615. §

(3)bekezdés rendelkezés szerint a fellebbezés sérelmezheti

1. a)az ellentétes döntést, illetve
2. b)kizárólag az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő, a Be. 583. §

(3)bekezdésben meghatározott rendelkezést vagy indokolást. [38] A felülbírálat terjedelme is igazodik a fellebbezéshez: a Be. 618. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ab)alpont és
4. b)pont értelmében a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, azon rendelkezését, illetve részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, és az elsőfokú és a másodfokú bírósági eljárást arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. [39] A bűnösség kérdésében történő ellentétes első- és másodfokú döntésre figyelemmel a harmadfokú felülbírálat kiterjed a tényállás megalapozottságának, a bűnösségben történő állásfoglalásnak, a bűncselekmény minősítésének, az indokolás helyességének, illetve az ellentétes döntéssel összefüggő rendelkezéseknek és részeknek, így a kiszabott büntetés, valamint annak vizsgálatára, hogy az első és másodfokon eljárt bíróságok a perrendi szabályokat megtartották-e. A Be. 618. §

(2)bekezdés alapján a harmadfokú bíróság hivatalból dönt az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben is. [40] A fentiekben részletezett felülbírálat eredményeképpen a harmadfokú bíróság az alábbi megállapításokat teszi. [41] A Be.

1. § részletesen szabályozza azokat az eseteket, amikor a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére sor kerülhet. Tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság eljárása során nem vétett abszolút eljárási szabálysértést, nem sértette meg a Be.
2. §

(5)bekezdésben foglalt súlyosítási tilalmat és a másodfokú ítélet ki nem küszöbölhető megalapozatlanságban sem szenved, ezért a hatályon kívül helyezésre nem volt törvényes ok, az ügy érdemi elbírálásának akadálya nem merült fel. [42] A harmadfokú bíróság a vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tényeket - melyek a Be. 561. §

(3)bekezdés b) pontjában írtak szerint nem a tényállás részei - pontosítja a harmadfokú nyilvános ülésen tett terhelti nyilatkozat alapján aszerint, hogy családi állapota elvált, kiskorú gyermeke vagy más eltartásra szoruló hozzátartozója nincs, vagyona egy személygépkocsi. [43] A Be. 619. §

(1)és

(3)bekezdés értelmében a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. Ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan, és a helyes tényállás az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság Fővárosi Ítélőtábla 3.Bhar.242/2022/15-VI 7 által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján megállapítható, vagy a helytelen ténybeli következtetés az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján kiküszöbölhető, a harmadfokú bíróság a tényállást hivatalból kiegészíti, illetve helyesbíti. [44] A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú ítélet a Be. 592. §

(2)bekezdés d) pont alapján részben megalapozatlan, mivel az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. A törvényszék a Be. 593. §

(1)bekezdés c) pont alapján eljárva a részbeni megalapozatlanságot kiküszöbölte, az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, helyes ténybeli következtetések és a felvett bizonyítás alapján eltérő tényállást állapított meg, [45] Az ítélőtábla osztotta a törvényszéknek az ítélet részbeni megalapozatlanságára vont következtetését azzal, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a részbeni felderítetlenség hibájában is szenvedett, mivel az elsőfokú bíróság a sértettet a rendőri jelentésben foglalt nyilatkozatára tanúként nem nyilatkoztatta, ekként annak tartalma a későbbiekben kifejtettek szerint ezt megelőzően bizonyítékként sem volt értékelhető. A megalapozatlansággal érintett tényállásrész esetében az elsőfokú bíróságtól eltérő tények megállapítására az eljárási törvénynek megfelelően került sor. Az ítélőtábla álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete megalapozott, így a Be. 619. §

(1)bekezdés értelmében a harmadfokú bíróság határozatát arra a tényállásra alapította, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét hozta. [46] A másodfokú bíróság a részbeni megalapozatlanság kiküszöbölése körében a Be. 594. §

(1)bekezdés alapján felvett bizonyítás keretében az eljárási szabályokat betartva, kellő alapossággal és körültekintéssel járt el. A bizonyítás körében a másodfokú bíróság [47] - kihallgatta tanúként sértett2 sértettet, [48] - a sértett elé tárta a rendőri jelentésben rögzített nyilatkozatát, [49] - a vádlott és a sértett szembesítését rendelte el. [50] Az ÍH

1. évi
2. számú eseti döntésben is megjelenő bírói gyakorlat egységes abban, hogy közvetlen módon nem vehető figyelembe bizonyítékként a rendőri jelentésnek az a része, amely valakinek a cselekménnyel kapcsolatos közléseit tartalmazza. A rendőri jelentésbe foglalt nyilatkozat tartalma nem válhat közvetett módon úgy sem a bizonyítás részévé, hogy a közöltek tartalmára a jelentést készítő rendőröket a nyomozó hatóság vagy a bíróság tanúként meghallgatja, ez ugyanis a kihallgatásra vonatkozó garanciális szabályok megkerülését jelentené. [51] A büntetőeljárásban tanú pozícióba kerülő személy cselekménnyel kapcsolatos közlése vallomás formájában válhat a bizonyítás eszközévé, amely vallomást jegyzőkönyvbe kell foglalni. A Be.
3. §

(1)és

(2)bekezdés szerint a tanúzási figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni, a tanúzási figyelmeztetés vagy a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a tanú Fővárosi Ítélőtábla 3.Bhar.242/2022/15-VI 8 vallomása - a

(3)bekezdésben meghatározott kivétellel - bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe. [52] A Be. 177. §

(3)bekezdés akként rendelkezik, hogy a tanúzási figyelmeztetés vagy a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a tanú közlése vallomásként figyelembe vehető, ha a tanú a tanúzási figyelmeztetés után a közlését fenntartja. [53] A rendőri jelentésbe foglalt, törvényes figyelmeztetésre történt kioktatás nélkül elhangzottak, csak akkor vehetők figyelembe bizonyítékként a büntetőeljárásban, ha a nyilatkozat tartalmát az így meghallgatott személy az eljárási pozíciójához kötődő törvényes figyelmeztetése után fenntartotta, ekkor ugyanis a fenntartással ez is a vallomásának a részévé válik. A másodfokú bíróság ekként járt el, amikor a tárgyaláson a törvényes figyelmeztetést követően kihallgatott sértett elé tárta a rendőri jelentést és nyilatkoztatta a tanút, hogy az abban foglaltakat fenntartja-e, ezáltal vált felhasználhatóvá a sértett ezen, rendőri jelentésbe foglalt előadása. [54] A másodfokú bíróság a bizonyítás eredményeképpen a részbeni megalapozatlanságot teljes egészében kiküszöbölte, így a vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálásához szükséges összes fellelhető bizonyíték rendelkezésre állt, feltárásra került valamennyi körülmény, amelyek az ügy megítélése szempontjából lényegesek, akár a vádlott büntetőjogi felelőssége szempontjából jelentősek, akár az ügy súlyának megítéléséhez nélkülözhetetlenek. [55] A bizonyítás célja: a bizonyító és bizonyítandó tények közötti, büntetőjogilag jelentős kapcsolat feltárása. A Be. 167. §

(3)és

(4)bekezdés a bizonyítékok értékelése körében akként rendelkezik, hogy a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító erejük, illetve hogy a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg. A bizonyítékok értékelésekor a hatóságok a büntető eljárási törvényben meghatározott bizonyítás rendszerében, a bizonyítékoknak a törvény, a logika és észszerűség szabályainak megfelelő mérlegelésével alakítják ki meggyőződésüket, mely kialakulásának logikai folyamatát a határozatban fel kell tárni oly módon, hogy annak menete érthető, követhető legyen, mely ezáltal teszi lehetővé annak helyessége ellenőrzését. [56] A harmadfokú bíróság mindenben osztotta a másodfokon eljárt törvényszék [30]-[38] bekezdésben írt következtetéseit, miszerint a terhelti védekezés elvethető, a tényállás a sértett - lényeges tények tekintetében következetes - vallomása és az azt alátámasztó bizonyítékok alapján kétséget kizáróan megállapítható. [57] A sértett egyezően adta elő, hogy a sérülése úgy keletkezett, hogy a vádlott megrántotta a bal hüvelykujját, ekként nyilatkozott [58] – a helyszínen, közvetlenül az eset után megjelent rendőröknek, [59] – az Országos Mentőszolgálat helyszínre érkező mentőegységének, Fővárosi Ítélőtábla 3.Bhar.242/2022/15-VI 9 [60] – a Magyar Honvédség Egészségügyi Központban az őt ellátó és látleletet készítő orvosnak a cselekmény napján, [61] – a nyomozás során

1. január
2. napján történt tanúkihallgatásakor, [62] – az elsőfokú eljárásban
3. február
4. napján foganatosított kihallgatásakor, [63] – a másodfokú eljárásban
5. május
6. napján tartott tárgyaláson. [64] A másodfokú bíróság részletesen rámutatott azokra a bizonyítékokra is, melyek a sértetti vallomást megerősítették, e közül kiemelést érdemel, hogy [65] – a fényképfelvételeken a sértett előadásának megfelelően valóban csak a gépkocsi rendszámtáblája és a két gépkocsi közti távolság látható, [66] – az orvos-szakértői vélemény szerint a sérülés keletkezhetett a sértett előadása szerinti módon, de a vádlotti előadás szerint nem, [67] – az orvosi iratok szerint a sérülés friss, nem utalt semmi arra, hogy az régebben keletkezett, [68] – a sértett közvetlenül az események után történt intézkedéskor már fájlalta az ujját és egyértelműen a terhelti bántalmazást jelölte meg a sérülés keletkezési okaként. [69] Ezzel szemben a vádlotti vallomás, miszerint csak a sértett telefonjára tette rá a kezét, nem volt elfogadható, hiszen a sértettnek a másik kezén lévő ujja ettől nem sérülhetett meg, márpedig a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján igazolt a sérülés abban az időben keletkezése, amikor a vádlottal szóváltásba keveredtek. tanú1 tanú vallomásának hiteltérdemlősége kapcsán a törvényszék figyelembe vette, hogy a vádbeli időben a vádlottal milyen kapcsolatban állt, illetve előadását, miszerint a sértett személyt is fotózott, cáfolták a fényképfelvételek, illetve azon vallomását, miszerint a helyszínen maradtak 15-20 percet, a rendőri jelentés cáfolta, mely szerint 18:28 órakor már csak a sértettel találkoztak. [70] A bizonyítékok együtt és összességükben mind a vádlott bűnösségének irányába mutatnak és egyértelműen igazolják, hogy a vádlott volt az a személy, akinek bántalmazása következtében a sértett elszenvedte a töréssel járó sérülését. [71] A másodfokú bíróság - a részbeni megalapozatlanság kiküszöbölése után - az irányadónak tekintett tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jogszabály rendelkezéseinek. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bhar.242/2022/15-VI 10 [72] A
7. évi C. törvény
8. §

(1)bekezdés értelmében a büntetést céljának szem előtt tartásával a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez. [73] A bíróság feladata az ítélkezés során a megadott büntetési tételkeret között olyan nemű és mértékű joghátrány alkalmazása, amely kifejezi a társadalom megítélését az adott cselekménnyel kapcsolatban, ugyanakkor figyelemmel van az elkövető által megvalósított magatartásra és személyi társadalomra veszélyességére is. A Btk.

1. §-ban meghatározott büntetési célok a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. A büntetés kiszabásakor a bíróságnak minden esetben e kettős cél szem előtt tartásával kell eljárnia. [74] A másodfokú bíróság a büntetés kiszabása körében értékelendő körülményeket nagyrészt hiánytalanul feltárta, a harmadfokú bíróság - a terhelt személyi körülményeire körében tett nyilatkozatára figyelemmel - mellőzi az enyhítő körülmények köréből a kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodás értékelését. [75] A törvényszék a joghátrány nemének és mértékének megválasztása során helyesen járt el, amikor a vádlottal szemben pénzbüntetést szabott ki a Btk.
2. §

(4)bekezdés alkalmazásával. Ez szükséges, de elegendő is a büntetési célok - a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár a vádlott, akár más bűncselekményt kövessen el eléréséhez. A napi tétel száma igazodik a cselekmény tárgyi súlyához, az egy napi tétel összege pedig a vádlott vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz. [76] A másodfokú ítélet egyéb, a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezései is törvényesek. [77] Fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét - a Be. 621. §

(3)bekezdés alapján nyilvános ülésen eljárva - a Be.

1. § alapján helybenhagyta azzal, hogy az ítélet rendelkező részében a Be.
2. §

(2)bekezdés b) pontban meghatározott, a Be. 184. §

(2)bekezdés szerinti személyes adatok közül Terhelt1 vádlottnak a Be. 10. §

(1)bekezdés

1. és
2. pont szerinti lakcímét és kézbesítési címét, valamint a személyazonosító igazolvány számát és a telefonos elérhetőségét pontosította. [78] A határozat a Be.
3. § alapján alkalmazandó Be.
4. §

(4)bekezdés értelmében a helybenhagyás indokait röviden tartalmazza. [79] A harmadfokú bíróság végzése ellen a Be. 458. §

(3)bekezdésre figyelemmel fellebbezésnek nincs helye. Budapest,

1. január
2. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bhar.242/2022/15-VI dr. Szalai Géza s.k. a tanács elnöke 11 dr. Sárecz Szabina Martina s.k. előadó bíró dr. Bíró Emese s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság
3. május
4. napján kelt 32.Bf.10514/2021/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 3.Bhar.242/2022/
6. számú végzésével
7. január
8. napján jogerős. Budapest,
9. január
10. dr. Szalai Géza s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: